Pesti Hírlap, 1844. január-június (314-365. szám)
1844-03-17 / 335. szám
Martius 17. 1844 Vasárnap 335. pesti hírlap. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer : csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 forint , borítékban 6 forint, postán borítékban 6 forint pengő pénzben . Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utczai Horváth-házban 483-dik szám alatt, egyebütt minden császári királyi postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’z egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek,’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő krajczár számittatik. TARTALOM Halálozás. Országgyűlés. Főrendi ülések. Tárgy: kir. városok rendezése. Mart. 4. és 5-iki bekebelezés kérdése. Mart. 6. megtelepedhetés kellékei. Mart. 7. statutarius jog. Előleges közlés a’ föRR. mart. 11-iki, a’ KKr. és RR. mart. 11., 12. ’s 13-ikai, nemkülönben rövid közlés a’ föRR. mart. 12., 13. és 14-ikei üléseikről. Fővárosi újdonságok. Adakozás. Énekiskola. Megyék. Szatraár (U. B. ügye, a’ kir. biztosság eredménye). Sopron (a’ közös nevelő-intézetek véd- és ellenokai, honositandók, törvényszéki választások more patrio, magyar nyelv). Nógrád (magyar nyelv, orsz.gyűlési tárgyalás rende, verificatio, utak). Röv. köz. Tolnában a’ telekdíj elfogadtatva, Sárosban megbukva. Borsod. Külf. napló. Nagybrit. ’s Izland. Frank ’s Spanyolhon. Hivatalos tudós. Hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Halálozás. Honunk hölgykoszorúja egyik első nagyságú fénycsillagát, a’ szenvedő emberiség a’ jótékonyságnak, ’s munkás emberszeretetnek egyik angyalát vesztette el. Özvegy gróf Teleky Lászlóné, báró Mészáros Johanna, nyolcz hónapig tartott betegség után, mellvízkórságban, Pesten mart. 12-kén meghalt. A’ hon, melly e’ nemes hölgy emlékezetét áldással kiséri, ’s különösen a’ budapesti szegénység, mellynek irgalmas gyámola volt, a’ pesti jótékony nőegyesület, mellynek — úgy szólván — alkotója , ’s sok éveken át fentartója vala, ’s mellynek czéljaira tömérdek ezereket áldozott, és minden emberbarát, ki a’ szelíd hölgyerényt, a’ gyöngéd magasztos nőjellemet felfogni képes; minden magyar, ki a’kitünőleg magyar hölgyekben nemzetiségünk őrangyalát tiszteli, mély megilletödéssel hajlik meg e’ hölgynek sírja mellett , ’s emlékezetét áldva osztozik a’ bánat könyviben, miket gyermekei: gróf Teleky József Erdély néiligy kormányzója, Ádám magyar huszárezredes, Sámuel a’ dunamelléki helv. v. egyházkerület fögondnoka, László a’ főrendi tábla egyik kitűnő szónoka, ’s Auguszta gr. Degenfeld Ottoné, ’s velők a’ gyámoltalan szegények szenvedő serege, az elhunytért hullatnak. Országgyülés. CILII. Országos ülés egyedül a’ m. fé Ilinél, mart. 4. Kezdete d. e. 10, vége d. u. 2 órakor. — Tárgy: a’ kir. városi ügy folytatása, jelesen a’ bekebelezés. Emlékezhetnek olvasóink, mikép a’ legközelebb mart. 1-se napján tartott országos ülésben a’ kir. városokban történendő bekebelezés tárgya kerülvén a’ m. föRd. tanácskozási szőnyegére, némellyek a’ m. föRR. tábla tagjai közül e’ tárgygyal az ősiség, kir. fiscus öröködése, ’s amortisatio kényes kérdéseit látták egybekötve, azért is ennek tárgyalását elhalasztani óhajtották. Ezek megnyugtatására b. E. egy olly szerkezettel állokt elő, melly a’ bekebelezést úgy fejti ki, hogy ahhoz amaz említett kényes kérdések nem szövődnek; melly szerkezet által a’ bekebelezés a’ városnak csak törvényhatósága kiterjesztéséről , nem pedig birtok szerzéséről czéloztatott értetni. Azonban mint a’ múlt, úgy a’ mai tanácskozás alkalmával is a’ főrendi tábla nagyobb része nem tudott az eszmével megbarátkozni, hogy bekeblezés alatt a’ városnak csupán törvényhatósága kiterjesztése, ’s ne egyszersmind amaz elv is értessék , miszerint a’ bekeblezett cuna, vagy akármi más kiváltságos birtok nemesi természetét elveszítve, polgári birtokká változzék át. Az indítványozó báró mint múltkor, úgy ma is fölhíva érzé magát a’ bekebelezés eszméje fölött támadt homály és kétely eloszlatására. Elmondá , mikép nem tudja, ha valljon a’ bekebelezés szó tiszta fogalmát adja e annak, mit a’ t. RR. azzal kitenni akarnak; de megvallja, maga sem talált annál még jobb kifejezést. Mikor történik a’ bekebelezés, az általa ajánlott szerkezet mutatja. A’ tanácskozás jelen stádiumában 2 kérdés van , mi iránt a’ m. f.RR. még ekkorig sem nyilatkoztak. 1-se az: „valljon a’bekebelezés által elveszti e a’ birtok nemesi természetét, kiváltságait? és 2-er ha ez megtörténik, nem lesz e szükség akkor kisajátításról szólani. Szóló azt hiszi, hogy bizonyos nemesi birtok a’ város területéhezi csatoltatás által nem megy a’ város birtokába. — Igaz! a’ bekebelezésnek szükséges következése, hogy a’ bekebelezett nemesi jószág rendőri, büntető és némelly magányjogi tekintetben, ’s adóbeli viszonyra nézve is a’ város alatt legyen; — mert csak reméli szóló, mikép a’ curiakat a’ házi adó alól nem fogják kivenni a’ m. föRv., de vannak a’ curiáknak olly jogai, mellyekre nézve , ha bekebeleztettek is, városi fölügyeléstől függniük nem kellene, igy p.o. 1-er a’ királyi kisebb haszonvételekre; 2-ér a’nemesi fórumra’s öröködésre nézve. Ezen jogok bekebelezés mellett is megmaradhatnának, ’s a’város beligazgatásában zavart nem okoznának. — Szóló indítványát azért tette, mert e’ tekintetben némi homályt látott a’ t. RR. munkálatában, mi onnan származik; mert a’ t. RR. e’ munkálat elején olly eszméket foglalnak össze, mellyek, az igaz! — szoros, de nem válhatlan kapcsolatban vannak egymással. És ezért volt bátor ajánlani a’ 6. §-nak oda áttételét, hol a’ város törvényhatóságáról általában leend szó; ’s mint akkor azt téve, úgy most azt ajánlaná, mikép e’ §§, a’bekebelezésről oda relegáltassanak, hol a’ város privát szerzéséről van szó; mert miért is nem lehetne megadni a’ városnak a’jogot, hogy egész curiákat, vagy azok haszonvételeit megvásárolhassa; ’s e’ czélból most a’ 21. §-ból ezen szavakat: „a’bekebelezett telkek kiváltságos tulajdonságaikat a’ bekebelezés által elvesztik“ kihagyatni kívánná. Ez előadás után egy ország zászlósa különösen, és mindenek élől azon kérdést óhajta eldöntetni: mi értessék a’ bekebelezés alatt? mert hogy a’ város hatósága a’ curiákra bizonyos tekintetben kiterjesztetik, de a’ curia a’ mellett nemesi természetét megtartja, — ez nem bekebelezés. Szóló a’ bekebelezés szón azt érti, hogy a’ bekebelezett tér ugyanazonittatik azon térrel, mellyhez csatoltatok. Ha egyes rendelkezéseket akar a’ főm. tábla tenni a’ városok könnyebbségére, ám tegyen; de bekebelezésnek ezt ne nevezze. Egy főispán a' nevezetben föl nem akad, csak a’ dolog tisztába jőjön; ha tekinti a’ bekebelezés szót akár grammaticai, akár törvényes, akár szokás adta értelemben, azzal azon eszmét, hogy a’ jószág természetét megváltoztassa, — egybekötve nem látja. A’ ki- és bekebelezés által csak mintegy félig lehet elvenni valamit, mint p. o. a’ beszögelléseknél (inclavatio). Hány pusztát bir Debreczen városa Szabolcs megyétöl zálogban ’s azok természete azért meg nem változott. — De nem is szükség , hogy a’ jószág, bekebelezés által, elveszítse természetét; mert hisz a’hatóság kiterjesztése eszméje ezt még nem is hozza magával. Egyébiránt a’ törvényhozás adja meg majd e’ szónak igaz fogalmát. Hogy a’ t. RB. sem értették úgy, miszerint a’birtok, bekebelezés által, elveszítse természetét, azt több helyen kimondják; a’ 21. §-ban tagadhatlanul az mondatik, hogy „a’ bekebelezett telkek kiváltságos tulajdonságaikat a’ bekebelezés által elveszítsék;“ de ez a’följebbi §§-ból, hol az illy birtok megszerzéséről van szó, önkényt következik. Egyébiránt úgy látszik, hogy a’ t.R. sincsenek egészen tisztában a’ bekebelezés eszméjével ; — szóló szerint az által a’ jószág természetét nem veszíti el. Egy gróf elméleti kérdésnek tekinti a’ bekebelezést; annálfogva kéri a’ m. főRRket, ne fogadjanak el olly elméleteket, mellyek alkalmazása a’ tárgyalást később csak nehezítené. Itt a’ t. RR. a’ bekebelezés által ollyas valamit eszközöltek, mit más után is eszközölhettek volna. Ha a’ m. föRR. ez ismétlésbe esni nem akarnak, mondják ki nyiltan „mikép a’ jószág bekebelezés által elveszti természetét“ B. Ez indítványát, t. i. némelly kényes kérdések kikerülésével oda halasztani e’ §§-kat, hol a’ város birtokszerzéséről lesz majd szó, szóló elfogadja; mint szinte azt is, hogy csak közszükség tekintetéből kell valamelly tért, és pedig törvényhozás útján bekebelezni; azért, mert egyes emberek akaratától nem lehet annyi jót várni. Az itt szólott néhány főrendi tagok leginkább a’ kérdéses „bekebelezési szó“ eszméjét óhajtották nyiltan ’s értelmesen kifejeztetni; mert mint egy érdemes főispán kifejezé, „átok van a’ bekebelezésen“ a’ mennyiben a’ m. föRv. táblájával tisztába jőni nem tud. — úgy is van a’ törvényhozásnak joga az eszmét meghatározni, ha tetszik, a’ feketét fejérnek mondani, és azt megtartani mindenki köteles. Némelly kisebb, nagyobb el-, kitérések mellett a’ b. E. szerkezetében kárpótlásról is akartak említést tétetni; mert — mint mondának — a’ bekebelezés kisajátítással, a’ kisajátítás pedig kárpótlással szokott történni. E’ közben egy gróf olly szerkezetet ajánlott, mellyben ki volt mondva: „mikép a’ bekebelezések közszükség esetében, mind a’ törvényhatóságok, mind magányszemélyek közt leendő kiegyenlítés útján történjenek.“ — Egy másik szóló főispán pedig azt akará törvényben kimondatni: „mikép a’ bekebelezés történhetik birtokra és hatóságra; első esetben elveszti a’ jószág kiváltságos tulajdonságait, másodikban nem. — A’kárpótlásról a’ törvényhozás fogna gondoskodni. — Egy főispáni helyettes báró e’ kérdést csupa theoriának nem tekinti, sőt practice vevén a’ dolgot, azt hiszi, ha a’ mostani törvényhozás rendelkezni fog a’ bekebelezésről, akkor a’ jövő országgyűlés e’ tárgyban könnyebben halad; és ha most törvény fog keletkezni a’ bekebelezés fölött, annak mindjárt e’ jelen országgyűlés után következése lesz ; a’ kir. városok azon fognak elindulni. Mielőtt azonban a’ bekebelezésről határozna a’ főm. tábla, szóló azt hiszi, el kell határozni a’ törvényhatóságot, el a’ birtokszerzést: ő az elsőt kiterjeszti; de a’ másodikat csupa kényelem kedvéért nem. A’ bekebelezést pedig — mint már múltkor kifejté — úgy kívánja kiterjesztetni , hogy a’ város előbb magányalku útján szerezze meg a’ birtokot, ’s aztán folyamodjék a’ törvényhozáshoz. De törvény által kimondatni azt, hogy valaki curiaját, — ha mindjárt közszükség tekintetéből is, átengedni tartozzék a’ városnak, azt már nem akarja; mert a’ birtokjognak törvény előtt is szentnek kell lenni. Egy érdemes főispán másodszor is megjegyzé, mikép nem következik a’ bekebelezés eszméjéből, hogy a’ bekebelezett tér a’ város birtoka legyen Egyébiránt ha a’ törvényhozás kimondja, hogy a’ város nemesi curiát szerezhet, akkor az ám veszítse el kiváltságos tulajdonságait! Az pedig, hogy a’ törvényhozás változtathatja a’ szavak értelmét, hogy a’ feketét fejérnek keresztelheti, csak morális tekintetben áll. Szóló szerint csak törvényhatóságra nézve lehet bekebelezés, birtokra nézve pedig magányszerződés. Most egy főispáni helyettes báró emelé következő hatályos szavait: Hogy a’ szőnyegen levő bekebelezési kérdésre nézve némi összefüggésben ’s érthetőleg adhassam elő véleményemet, szükségesnek tartom a’következőket bocsátani előre: Miután a’ bekebelezések által a’ város birtoka öregbedni fog, ’s mi ime már a’ bekeblezés fölött tanácskozunk, azt kell föltennem, hogy birtokszerzési joga a’városnak nem fog ez előttünk levő rendszeres munkálatban úgy megszorittatni, miszerint legalább a’ határokon ’s területeken belül fekvő kiváltságos birtokokat sajátokká ne tehetnék. — Továbbá, részint a’dolog természetéből, részint abból, miszerint a’ m fóRR. a’,város területe, nevezet alatt azon tért kívánják értetni, melly a’ város határán belől fekszik, ’s mellyen a’ város terv hatósága gyakoroltatik, azt következtetem, hogy előbb utóbb el fog, el kell határoztatni, mikép a’ város határán belől fekvő, bár mi névvel nevezhető kiváltságos birtokok is alatta állanak a’ város hatóságának. E’ két dologból világos előttem az, hogy arra, miszerint a’ városok magány után megvehessék a’ határukban fekvő kiváltságos birtokokat, épen olly kevéssé szükséges egy külön bekeblezési törvény, mint arra, hogy törv.hatóságukat gyakorolhassák azokon. — Még azt sem ismerem el, hogy a’ végből lehetne illy bekeblezési törvényre szükség, hogy a’ város ennek erejével szoríthasson bárkit is az 1836: 25 kisajátításról szóló czikkben meghatározott eseteken ’s módokon kívül akarata ellen válni meg a’ város határában fekvő kiváltságos birtokától. Nem pedig azért, mert kisajátítási törvény olly általánosságban, mint azt a’ t. RB. javasolják , miszerint annak azonnal működni kellene, mihelyt,a’beligazgatási tekintete azt igényelné, nem fér össze a’ birtok szentségének eszméjével;—a’ kisajátítási törvény csak egyes, határozottan kijelölhető esetek fölött rendelkezhetik; már pedig kérdem én: a’ helyigazgatásnak képzelhet vagy nevezhet e meg valaki csak egy olly esetét is, mellyre nézve az 1836: 25 kisajátítási törvénynek különben is alatta állván honunkban minden talpalatnyi föld, ’s a’ város hatóságát az előrebocsátottak szerint különben is már egyformán, kivétel nélkül gyakorolván egész határában — mellyre nézve, mondom, még az lenne szükséges, hogy a’ város határán belől fekvő kiváltságos birtokok tulajdonosi kényszerittessenek sajátuk eladására. — Ha pedig beligazgatási tekintet nem forog többé fen, akkor a’ birtok, a’ vagyon szentsége , annak sérthetlen volta, nagyobb figyelmet érdemel előttem, mint a’ város hasznának, kényelmének előmozdítása; mit azonban — mint fentebb már megemlítém — magány alku útján mégis elérhető el, minden előleges bekeblezési törvény nélkül is. Az én felfogásom szerint tehát a’ bekeblezés sem magány, sem közeljárási úton nem történhetik meg; nem az elsőn, mert a’ magányutó birtokszerzés, mig élő törvényeink fenállanak, a’javak természetét a’ kérdéses esetekben nem változtathatja meg; a’ másiknak pedig nem tudom olly lehető esetét képzelni, mellyröl vagy nem rendelkeznének kisajátítási törvényeink, vagy a’ mellynél nagyobb tekintetet nem érdemelne a’ birtok sérthetlensége előttem. Következőleg én csak egy módját ismerem a’bekeblezésnek,s ez annak törvény utjáni végrehajtása; de ennek is a’ fentebbiek szerint csak egy esetben, t. i. a’ megtörtént magányalku után adnék helyet. Gyakorlatilag ugyanis így veszem fel a’ dolgot: Egy város területén fekszik valamelly kiváltságos tér, a’ város azt mondja : én e’ tért megveszem, nem azért, hogy azon hatóságom gyakorolhassam, mert hisz erre már törvény jogosított föl, de hogy az által kir. haszonvételeimet neveljem, a’ rajta lakó zselléreknek hasznukat ve- 44