Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-09-19 / 388. szám

Világos , hogy a* bevétel a’­­költségek’ fedezésére mind a’­ négy elősorolt esetben (’s így minden egyébben is) mindig tökéletesen elégséges. Az első alternatívánál tehát elvül szolgálhatna, hogy 33 m/i­krnyi tarifta (mint maximum) mázsájától, a’ Vukovár ’s Fiume közötti egész távolságra teljesen elégséges lenne. Ezen tarifta azonban tekintettel a’ külön fővonalakra követ­kezőleg osztathatnék fel: Vukov. Sziszekig egy mázs. 11*/* kr. egy mérőtől 9­/2 kr. Sziszektől Károlyvárosig „ 4 „ „ „ 3T/3 „ Károlyvárostól Fiuméig „ 18 „ „ „ 15'/3,, 33 /4 28 % Ki ne látná azon tömérdek előnyeket, mellyekben illye­­tén tariffa mellett kiviteli kereskedésünk szükségképen ré­szesülne? — Sem a’ most fennálló, sem a’kigondolható bármi közlekedési eszközök, végre sem Odessa-Galacz’stb. nem állhatnák ki távolról a’ concurrentiát ezen árszabással. Mert legyen p. o. (és ez bizonyosan igen rész és rit­kán beálló conjunctura lenne) egy mérő búzának ára a’ három főlakhelyen számíttat­ Vukovár, Odessa, Galacz, van ehhez a’ szállítási bér az ad- „ „­on orr­a a kr­ ... . . . ..­­ .... 2 fl. 6. 2 fl. 20. mn. 50. m­ai tengerig, minden egyéb költ­ségeket is ide tudva .... 36. 30. 45. akkor következő ár keletkezik-------------------------­a’ tengerparton : ' 2 „ 42. 2 „ 50. 2 „ 44. Van e gyakorlott kereskedő, ki ingadozhatnék annak megítélésében, mellyike ama’ három lakhelynek nézhet leg­több nyereségnek elejébe ? — pedig mindenki kéntelen val­lást tenni, hogy ollyatén conjunctura mint a’ felebbi, reánk nézve csak igen ritkán vagy épen soha sem következhet­nék be. De mennyi egyéb eredménye volna még az aldunai vi­dék ’s Magyarország’ főkikötője közötti szállítási árak’ ezen s­ebeb szállításának? milly kilátást nyit ez a’ colonialis ’s egyéb árukkali kereskedésnek Fiuméből Magyarország’ déli megyéibe, Bosniába, Serviába, Pest és Bécs felé ! Ne titkoljuk el magunk előtt, ez által, különösen ez ál­tal biztosíttatnék a’ magyar kereskedésnek virágzása, a’ gazdagon megáldott magyar földnek folyton előrehaladó mivelése, és nemzetünk’ anyagi jóllétének legterjedelme­sebb növekedése. ’S kinek szivét ennek gondolatánál magas honszeretet nem dagasztja , ’s ki nem határozza el magát örömmel minden áldozatra illyes czélnak létesítésére, való­ban az sajnálatra méltó volna! Mindezeknélfogva tehát az (a.) alternativa, azaz: a’ vuko­vá­r-fiu­m­ei vasút’ építése az ország’önn erejéből lenne tagadhatlanul a’ legelőnyesb é s legüdvö­­sebb mód ezen nagy fontosságú vállalatnak életbeléptetheté­­sére, ’s általa egyszersmind legjobban felelne meg a’ vasút mind azon feltételeknek, mellyeknek jelen elméletünk szerint szükség, hogy megfeleljen. A’ második alternatíváról a’ legközelebbi számban. Országgyűlés 1881. Kerületi ülés, sept. 7-én; elnökök : Gabá­­nyi , Radvánszky; jegyző: Palóczy. Jegyző Szentkirályi mindenekelőtt bemutatá az ősiségi választmány’ munkálatát. Különben: Napirenden volt: a’ zsidók’ ügye. A’ szónokok’ egy része elmondá ismét mindazon ellenvetéseket , mikkel a’ zsidók’ emancipatiója ellen élni szoktak: hogy e’ szerencsétlen nép­faj rész , maga nem miveli a’ földet, csak az adózó nép’ verejtékéből él, hogy ott tanyázik legörömestebb, hol a’ nép is rablánczok között van, hol a’nép maga sincs emancipálva, odavonul, hol nyomatik, és hihetőleg ez okból hozzánk is tódul, hát ha még emancipáltatni fog? Mindezen ellenvetéseket egy bánáti követ puszta elő­ítéleteknek és nevelésünk’hibás következményének állitván, emlékezteti a’ BR-ket, gondolnák meg, hogy itt nem ide­gen jövevények’ befogadásáról van szó, hanem arról, hogy azoknak, kik köztünk születtek, köztünk élnek, kik magok egy részét teszik a’ népnek, kiket ennélfogva, midőn emberi jogaikról, vagy miként egy jeles conservativ követ mondá, élelmi jogaikról van szó, hidegen elutasitni vagy kiűzni a’ hazából nem lehet, ’s kiktől ez okból professio fidei-t kö­vetelni is kissé talán késői dolog. Különben is mit tesz e’ kívánat, mit jelentenek az előzmények, miket Z.— követe szükségeseknek tart? mit jelent a’ kívánat, hogy vallási el­veiket , mellyek más országokban — hol az emancipatio megtörtént — nem veszélyezik a’ státus’ czéljait, nálunk változtassák, módosítsák? hol lesz határa a’ keresztyén státus’ követeléseinek? valóban e’ kívánat nem tesz mást, mint hogy szűnjenek meg zsidók lenni, hagyják el a’ val­lást, melly üldöztetésök közben egyetlen vigasztalásuk vala. Felelt szónok, feleltek több következő szónokok egyéb ellenvetésekre is most, látván, hogy azok,kik egyes munká­latok’ tárgyalásakor, városok és kerületek’ rendezésekor általános tanácskozásra utasiták e’ tárgyat, valóban semmit sem akarnak. Minő okoskodásokkal állanak most ők elő ? Túlságos értelmet adnak e’ szónak, melly itt olly keveset jelent: „emancipatio“ említik , hogy a’ nép maga sincs még emancipálva, mintha a’ zsidóságot e’népnek fö­lébe volna szándék emelni , mintha itt másról volna szó, mint egybeolvasztásáról a’ népfajoknak, mellyek e’hazát lakják. ’S hihetjük­­, hogy ez egybeolvasztás eszközölhető, ha a’ törvényhozás le nem dönti azon válasz­falat, mel­­lyet keresztyén és zsidó között épite az előítélet, mig el nem törleszti jótékony rendeletével az üldözések’ emlékezetét , meg nem szünteti az elnyomást, melly ’ elidegeníti a’ sziveket, közéletünktől, szokásainktól visz­­szavonulni kényszerítvén a’ családi körbe az előítéle­tekhez , m­ellyeket örökre azon őseitől, kik annyi üldö­zést szenvedtek , ’s kiknek ezért emlékezete szentül őriz­tetik. Nincs különben , mond egy dunai követ; egybeolva­dást jogok’megosztása eszközöl. ’S egy Gallicziával határos megye’ követe nem foghatá meg, hogy a’ városok’ követei­nek egy része olly hévvel ellenzi a’ zsidók’ emancipatióját, a’ minő gyülölséggel viseltetik azon rend ellen, melly szak­­kezüleg minden jogokat magának kivan tartani; nem foghatá meg, mikép’ ugyanazon városi követek, gyakran hivatkoz­ván a’ népre, feledék hogy a’ kérdéses osztály, annak egy részét teszi ’s midőn magok méltán követelik a’ hivatalok’ megosztását, nem példanélküli, hogy a’ zsidó mesternek leszaggattattnak czimerei,mintegy visszautasításul azon álla­potba, mellyben a’gyöngeség a’hatalom’ túlsúlya ellen csel­hez kénytelen folyamodnia’ kereskedés’ sikamlós pályáján, mellyen tökére van szükség, ’s ezt előteremteni annyi nél­külözéssel, annyi kitüréssel’s gyakran csuda és kárhoza­­tos nyerészkedéssel is jár. Ok , a’ polgárok’ követei olly dicséretesen sürgetik a’ válasz-fal’ lerontását, melly közöt­­tök és a’ nemesség között fen áll; ’s egyszersmind — épen nem dicséretesen — fen akarják tartani azon különbséget, melly a’ nép’ osztályait elkülönzi nyomottakra és üldözöt­tekre ; talán, hogy az utóbbiak’ sorsa vigasztalást nyújtson az előbbieknek. Nem kevésbé különös, hogy némelly követ­ ur pénzaris­­tocrata zsidókat említ, hogy e’nép­osztály’ sorsa annál gyű­­löletesb szinbre tűnjék föl, figyelmezteti T.— idősb követe azon urat, hogy itt épen nem azon aristocratákról van szó; egy Rothschild’ nyomait üldözés helyett, mindenütt hol jár, tisztesség kiséri, hatalmasságok keresik társaságát, de szó van itt azon szegény népfajról, melly Z.— rendes által a’ borkereskedéstöl eltiltatott, mellynek házalása kormány­­székileg szinte korlátoztatott ’s mellyet Z.— követe most, még a’ korcsmák’ haszonbérlésétöl is el akar tiltani.—Nem pénz, hanem saját vallási aristocratiánk harczol tehát a’ zsi­dók ellen ; ’s egy bánáti követ azt hiszi, kár volt Z.— kö­vetének erről is megfeledkezni, elfeledni , mi veszélyes vala mindenkor , jogokat vallástól föltételezni, holott ha vallásuk nem férne is meg a’ státus’ elveivel, helyes követ­kezmény nem az volna, hogy tehát nem kell őket emanci­pálni,’s hogy czélszerű ez osztályt, melly Z.— követei sze­rint pénz által hatalmas , még inkább ingerelni, hanem mint veszélyes ellenséget következetesen ki kellene űzni a’ sta­tusból, mit Z. — követe sem akarhat. Z. — követe azonban azt is említi, hogy nem járatják a’ zsidók gyermekeiket iskoláinkba ? Miért járassák ? kérdé egy bánáti követ, azokban bizony nem sokat tanul Vagy azért, hogy gyermekeik már kiskorukban szokjanak a’mél­tatlanságokhoz, miknek kétségtelenül ki vannak téve? hogy a’ pórgyermekek által veretni, gunyoltatni engedjék fiaikat. ’S hogy földet nem mivelnek, ők e okai ? nem általunk zárattak e ki a’ birtok­jogból? Alaptalan a’ külföldi zsidók’ betódulásátóli félelem is, ’s e’ részben különös ellenmodásban van az emancipatio’ el­lenzőinek logicája. Mellőzve, hogy a’ külföldiek’ bejöve­tele egészen más , honosítási törvény’ dolga, furcsa okos­kodás állítani, hogy a’ zsidók ott sátoroznak legörömestebb, hol nyomatnak, ’s mégis félni, hogy Gallicziából, Oroszor­szágból hozzánk sereglenek, ’s épen akkor, ha nem fognak nyomatni, ha emancipáltatnak. Mondatik továbbá, hogy a’ zsidók a’ tudatlan emancipáltatlan nép között szeretnek an­nak zsírjából élni; ’s másrészről panaszkodnak a’ városok, hogy a’ zsidó osztozni kíván a’ polgár’ kenyerén, me­gyékből városokba tódul, ’s fővárosunk’ követe panaszszal említi, hogy egy pár év alatt számos ezerrel szaporodott az oda költözött zsidók’ száma. Újabb meg újabb ellen­mondás. Alaptalanok tehát az ellenvetések, ’s ez oknál fogva egy dunai megyének régibb követe, sehogy sem fogható meg, hogy­ mégis most egészen más indulattal fogadtatnak, mint csak múlt országgyűlésen is a’ nyilatkozatok, mik az emancipatio mellett emelkednek, más indulattal fogadtatnak még a’ hallgatóság’ egy része által is , melly főleg ifjakból áll, kiknek keble önkéntelenül engedett ekkorig a’ szeretet és jog’ szavainak. A’ dolgok, a’ körülmények, vagy a’ zsi­dók’ viszonyai változtak e, közülünk mindenek úgy vannak, miként valának; belső oknak kell tehát lenni. ’S szónok emlékezik Irhonra. Miért viseltetik az angol olly megfog­­hatlan gyülölséggel zöld Erin’ nyomorult gyermeke iránt ? Szomorú dolog,de úgy van; az igazságtalanság’ tudata vég­tére gyűlöletté változik, ’s annál inkább szoktunk valakire haragudni , minél több kötelességet mulasztanak iránta, minél több okot adánk ellenségeskedésre , ’s elvégre gyülölségünk’ okául épen az ellenségeskedést, ’s a’ bűnöket tekintjük, mellyeket magunk növelőnk. Illy lélek­tani jelenségnek tekinti szónok egy részben a’ zsidók iránti ellenszenvet, melly nem fogy az előítéletekkel, de növek­szik saját jogtalanságunk által. De bármi legyen a’ körül­mény’ oka : a’ törvényhozás vissza nem léphet, illő követ­kezetesnek lennie azon elvekhez, miket múlt országgyűlé­sen kimonda, ’s miket tőle igazság és józan politica egyi­­ránt követel. Egy nagy megye’ követe szinte nem gondol az ellen­szenvvel, mi részére kedvező, mennyiben tanúsítja, hogy mint törvényhozó előtte jár másoknak, ’s cselekvései alap­jául a’ jogot ’s nem az előítéleteket veszi. Az emancipatio’ nagy nevét azonban ő sem kívánja illy törpe cselekvésekre, minőkről itt szó van, minek lesznek e’ szavak’ eredményei, általruházni ’S átmenvén a’ tárgyra, emlékezék a’ népről, melly polyvakint szétszórva a’ föld’ minden részein, annyit tűrt, annyit szenvedett, ’s úgy hiszi, hogy ha állhatatossági szenvedés alatt is kitürő, szilárd szellem tiszteletre gerjeszt: lehetetlen némi kegyelettel nem tekinteni Izrael’ népére. Sok századok’ szenvedései szorosan egybefű­zék e’ népet, ’s ’s összetartásra oktaták­ erényre: mi bennünk nincs, ’s mit ezért készek vagyunk bűnül számitni be. És e’ nép mégis bármi sokat szenvedett tőlünk, nem követel jogaiért, várja azokat, mint mennyi mannát, kérd­esd, és mi mindig vona­kodunk. De a’ zsidók már is ellepték ez országot, odamennek, hol emancipálva még maga a’ nép sincsen, mondják sokan, ugyan kérdi szónok, honnan jönek ide ? Gallicziában van e a’ népnek jobb sorsa, vagy Oroszországban? Nem látjuk e azon birodalomban elnyomva a’ 60 milliónyi népet, nem látjuk e üldöztetni magokat a’ catholicusokat, mig a’ zsidók Siberia’ rideg földére hurczoltatnak ? ’S ha Siberia és Magyaror­szág között kell választaniok, mi csuda, ha Magyarorszá­got választják ? ’S aztán a’váltókkali csalások! Nem tudják e a’BR., hogy a’kényszeritett ember, mint’vízbe haló, mindenhez kap? nem kivolt e zárva eddig a’ zsidó más élelem módból. Mondják továbbá, — folytatá szónok — hogy előbb ők olvadjanak össze velünk, mi annyit tesz: előbb vegyenek búcsút vallásuktól. Különös kívánat e’ században, mellynek nevével úgy hetvenkedünk, mellynek homlokán türelmet, felvilágosultságot, emberiséget olvasunk. ’S még különösb, mikép’ ismét tőlük követeljük, hogy mindentől, mit szent­nek tartanak, elváljanak, ’s magunk között gyalázzuk a’ convertitát. Megtagadjuk jogaikat, mert egyrészről er­kölcstelenséggel bélyegeztetnek, ’s másfelől hisszük, hogy egy kis szertartás, mindent lemos rólok. Emliti szónok am a’ spanyol magas hivatalnokot, ki kórágyában halálakor vallá meg, hogy szivében héber maradt végső perczeig. Egyébként is mi illeti az erkölcstelenség’ vádját: meg­tagadni e’ néposztálytól, de bárkitől is jogokat, mert vét­kezik , — szónok barbarismusnak tartja. Nincsen e közöt­tünk is elég nyakig az erkölcstelenség fertőjében, ’s miért cselekesszüik vélök, mit nem kívánunk magunknak? Hát a’ szövetkezést, ’s hogy földet nem mivelnek , tu­lajdoníthatjuk­­ vétkül? Avagy közöttünk is mond szónok, kik egymást elvbarátoknak nevezzük, nincsen e bizonyos neme a’ szövetkezésnek? ’S miért tulajdonítjuk ismét csak nekik bűnül, hogy szövetkeznek annyi ostromok ellen. — ’S miért dolgozzék maga, ki másnak munkáját megtudja fi­zetni ? Szónok magát veszi például. Én sem dolgozom — úgymond — kapálni szántani nem tudok, sőt mi, kik itt va­gyunk, mindnyájan mások’munkája által élünk,’s azért meg­úsztassunk e jogainktól. De ne bántsuk az ő­schakterkereskedéseket se; ennek köszönhetjük, hogy rongy megyen ki évenk­int talán leg­több fiumei kikötőnkbe. ’S lehet e reájok ezért haragudni? szónok csak legfelebb is szánni tudja őket, kik szűk éle­lem mellett kopott öltönyben járják utczáinkat, ’s mind arra mit elhasználtunk, minek előttünk semmi becse nincs többé, kész vevökül ajánlkoznak. E’ szigorú életpálya mellett miért fordítson több gon­dot gyermeke’ nevelésére a’ szegény zsidó? Ő mind e’ mel­lett saját nyomorult erszényéből fogad gyermeke mellé ta­nítót, holott sorsa egészen más, mint miénk, kik között képesség, elegendő értelem nélkül is annyi életpálya nyitva áll, sőt pénzen nevünk’ halhatlanságát is megszerez­hetjük. Igazságtalan a’ korcsmák’ bérlésének vádja is, ’s két­szeresen igazságtalan e’ tábla’ tagjaitól, kik — úgymond szónok— jövedelmeik" nagy részét regálékból épen a’ nép’ erkölcstelenitése, épen az által szerzik , miért a’ szegény zsidókat vádolják. ’S ugyan kérdi szónok, van e azok kö­zött, kik most úgy küzdenek az emancipatio ellen, csak egyetlen is, ki azon patriarchalis kapcsolatnál fogva, melly őt jobbágyaihoz köti, igyekezett volna ezeket a’ zsidó ha­szonbérlőtől megmenteni. Nem; haszonbérbe adáskor ez senkinek közülünk eszébe nem jut. — Ha rész kunyhó van, bizonyosan a’ nemesi curia az; rongyos fedelét, mellyet pórázok tartogatnak, keresztül járja a’ szél,’s nyakába cso­rog az eső a’ szegény zsidónak, kit a’ földes ur beleül­tetett, ’s mégis kívánjuk tőle, hogy a’ nagy haszonbér mel­lett, ne nyerészkedjék, ne iparkodjék szerezni, mind tud. ’S midőn a’ földesurral illy viszonyban áll, azon sem csudálkozik szónok, ha aristocrata lesz a’ zsidó. Az ari­­stocratia ragad, mint a’ bojzorjány. A’ franczia király egyik fija’ neveltetése iránt megkérdeztetvén : „neveljétek — úgy mond — republicánusnak, a’ körülmények majd azzá te­szik, mivé kell.“ ’S a’ nagy tapasztalásu királynak igaza volt; azon viszonyok, mik között élünk, legyőzhetlenek. ’S hogy is ne lenne az úgy? A’ földesúr betegségből felocsú­dó gyermekének örömet szerzendö, kiviszi öt kocsiján jó­szágaira , ’s rendre mutogat a: nézd fiam, ez ökrök, e’ mé­nes, e’földek, e’szép kert, mind, mind tieid! ’S aztán inasok járnak körűlé; egy kis uralkodói bánásmód, ’s az elhintett mag olly lombos fává növekszik, mi végre kiirthat­­lan. ’S az aristocralismus minden egyéb osztályra átmegy. Maga az érdemes követ ur, (7. követéhez) inasa is nagyobb urnak tartja magát más kisebb ur’ szolgájánál ’stb. Felel szónok több ellenvetésre is. Emlékezteti a' RRet az 1831-esi cholerai szomorú eseményekre, miknek befo­lyása alatt állott e’ tábla’ egy része az urbér’ fölvételekor. Mondatott akkor, hogy a’ nép még nem ért meg jogokra, miként most mondalik, hogy előzményekre van szükség. Szónok azonban akkor is mondá , ’s most is hiszi, hogy rósz állapotról jóra átmenni: erre nem olly nagy politicai érettség kell. ’S jogok’ élvezésére jogok’ gyakorlása növeli a’ népet, fedőleg csak 11­­, millió ftra m­egyen; ’s még 20% hozzáadással is, és 1,200,000 fttal a’ louizaut’ beváltására csak 15,000,000 ft­­ból áll a’ szükséges öszveg. 642

Next