Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
1844-09-19 / 388. szám
Világos , hogy a* bevétel a’költségek’ fedezésére mind a’ négy elősorolt esetben (’s így minden egyébben is) mindig tökéletesen elégséges. Az első alternatívánál tehát elvül szolgálhatna, hogy 33 m/ikrnyi tarifta (mint maximum) mázsájától, a’ Vukovár ’s Fiume közötti egész távolságra teljesen elégséges lenne. Ezen tarifta azonban tekintettel a’ külön fővonalakra következőleg osztathatnék fel: Vukov. Sziszekig egy mázs. 11*/* kr. egy mérőtől 9/2 kr. Sziszektől Károlyvárosig „ 4 „ „ „ 3T/3 „ Károlyvárostól Fiuméig „ 18 „ „ „ 15'/3,, 33 /4 28 % Ki ne látná azon tömérdek előnyeket, mellyekben illyetén tariffa mellett kiviteli kereskedésünk szükségképen részesülne? — Sem a’ most fennálló, sem a’kigondolható bármi közlekedési eszközök, végre sem Odessa-Galacz’stb. nem állhatnák ki távolról a’ concurrentiát ezen árszabással. Mert legyen p. o. (és ez bizonyosan igen rész és ritkán beálló conjunctura lenne) egy mérő búzának ára a’ három főlakhelyen számíttat Vukovár, Odessa, Galacz, van ehhez a’ szállítási bér az ad- „ „on orra a kr ... . . . .. .... 2 fl. 6. 2 fl. 20. mn. 50. mai tengerig, minden egyéb költségeket is ide tudva .... 36. 30. 45. akkor következő ár keletkezik-------------------------a’ tengerparton : ' 2 „ 42. 2 „ 50. 2 „ 44. Van e gyakorlott kereskedő, ki ingadozhatnék annak megítélésében, mellyike ama’ három lakhelynek nézhet legtöbb nyereségnek elejébe ? — pedig mindenki kéntelen vallást tenni, hogy ollyatén conjunctura mint a’ felebbi, reánk nézve csak igen ritkán vagy épen soha sem következhetnék be. De mennyi egyéb eredménye volna még az aldunai vidék ’s Magyarország’ főkikötője közötti szállítási árak’ ezen sebeb szállításának? milly kilátást nyit ez a’ colonialis ’s egyéb árukkali kereskedésnek Fiuméből Magyarország’ déli megyéibe, Bosniába, Serviába, Pest és Bécs felé ! Ne titkoljuk el magunk előtt, ez által, különösen ez által biztosíttatnék a’ magyar kereskedésnek virágzása, a’ gazdagon megáldott magyar földnek folyton előrehaladó mivelése, és nemzetünk’ anyagi jóllétének legterjedelmesebb növekedése. ’S kinek szivét ennek gondolatánál magas honszeretet nem dagasztja , ’s ki nem határozza el magát örömmel minden áldozatra illyes czélnak létesítésére, valóban az sajnálatra méltó volna! Mindezeknélfogva tehát az (a.) alternativa, azaz: a’ vukovár-fiumei vasút’ építése az ország’önn erejéből lenne tagadhatlanul a’ legelőnyesb é s legüdvösebb mód ezen nagy fontosságú vállalatnak életbeléptethetésére, ’s általa egyszersmind legjobban felelne meg a’ vasút mind azon feltételeknek, mellyeknek jelen elméletünk szerint szükség, hogy megfeleljen. A’ második alternatíváról a’ legközelebbi számban. Országgyűlés 1881. Kerületi ülés, sept. 7-én; elnökök : Gabányi , Radvánszky; jegyző: Palóczy. Jegyző Szentkirályi mindenekelőtt bemutatá az ősiségi választmány’ munkálatát. Különben: Napirenden volt: a’ zsidók’ ügye. A’ szónokok’ egy része elmondá ismét mindazon ellenvetéseket , mikkel a’ zsidók’ emancipatiója ellen élni szoktak: hogy e’ szerencsétlen népfaj rész , maga nem miveli a’ földet, csak az adózó nép’ verejtékéből él, hogy ott tanyázik legörömestebb, hol a’ nép is rablánczok között van, hol a’nép maga sincs emancipálva, odavonul, hol nyomatik, és hihetőleg ez okból hozzánk is tódul, hát ha még emancipáltatni fog? Mindezen ellenvetéseket egy bánáti követ puszta előítéleteknek és nevelésünk’hibás következményének állitván, emlékezteti a’ BR-ket, gondolnák meg, hogy itt nem idegen jövevények’ befogadásáról van szó, hanem arról, hogy azoknak, kik köztünk születtek, köztünk élnek, kik magok egy részét teszik a’ népnek, kiket ennélfogva, midőn emberi jogaikról, vagy miként egy jeles conservativ követ mondá, élelmi jogaikról van szó, hidegen elutasitni vagy kiűzni a’ hazából nem lehet, ’s kiktől ez okból professio fidei-t követelni is kissé talán késői dolog. Különben is mit tesz e’ kívánat, mit jelentenek az előzmények, miket Z.— követe szükségeseknek tart? mit jelent a’ kívánat, hogy vallási elveiket , mellyek más országokban — hol az emancipatio megtörtént — nem veszélyezik a’ státus’ czéljait, nálunk változtassák, módosítsák? hol lesz határa a’ keresztyén státus’ követeléseinek? valóban e’ kívánat nem tesz mást, mint hogy szűnjenek meg zsidók lenni, hagyják el a’ vallást, melly üldöztetésök közben egyetlen vigasztalásuk vala. Felelt szónok, feleltek több következő szónokok egyéb ellenvetésekre is most, látván, hogy azok,kik egyes munkálatok’ tárgyalásakor, városok és kerületek’ rendezésekor általános tanácskozásra utasiták e’ tárgyat, valóban semmit sem akarnak. Minő okoskodásokkal állanak most ők elő ? Túlságos értelmet adnak e’ szónak, melly itt olly keveset jelent: „emancipatio“ említik , hogy a’ nép maga sincs még emancipálva, mintha a’ zsidóságot e’népnek fölébe volna szándék emelni , mintha itt másról volna szó, mint egybeolvasztásáról a’ népfajoknak, mellyek e’hazát lakják. ’S hihetjük, hogy ez egybeolvasztás eszközölhető, ha a’ törvényhozás le nem dönti azon válaszfalat, mellyet keresztyén és zsidó között épite az előítélet, mig el nem törleszti jótékony rendeletével az üldözések’ emlékezetét , meg nem szünteti az elnyomást, melly ’ elidegeníti a’ sziveket, közéletünktől, szokásainktól viszszavonulni kényszerítvén a’ családi körbe az előítéletekhez , mellyeket örökre azon őseitől, kik annyi üldözést szenvedtek , ’s kiknek ezért emlékezete szentül őriztetik. Nincs különben , mond egy dunai követ; egybeolvadást jogok’megosztása eszközöl. ’S egy Gallicziával határos megye’ követe nem foghatá meg, hogy a’ városok’ követeinek egy része olly hévvel ellenzi a’ zsidók’ emancipatióját, a’ minő gyülölséggel viseltetik azon rend ellen, melly szakkezüleg minden jogokat magának kivan tartani; nem foghatá meg, mikép’ ugyanazon városi követek, gyakran hivatkozván a’ népre, feledék hogy a’ kérdéses osztály, annak egy részét teszi ’s midőn magok méltán követelik a’ hivatalok’ megosztását, nem példanélküli, hogy a’ zsidó mesternek leszaggattattnak czimerei,mintegy visszautasításul azon állapotba, mellyben a’gyöngeség a’hatalom’ túlsúlya ellen cselhez kénytelen folyamodnia’ kereskedés’ sikamlós pályáján, mellyen tökére van szükség, ’s ezt előteremteni annyi nélkülözéssel, annyi kitüréssel’s gyakran csuda és kárhozatos nyerészkedéssel is jár. Ok , a’ polgárok’ követei olly dicséretesen sürgetik a’ válasz-fal’ lerontását, melly közöttök és a’ nemesség között fen áll; ’s egyszersmind — épen nem dicséretesen — fen akarják tartani azon különbséget, melly a’ nép’ osztályait elkülönzi nyomottakra és üldözöttekre ; talán, hogy az utóbbiak’ sorsa vigasztalást nyújtson az előbbieknek. Nem kevésbé különös, hogy némelly követ ur pénzaristocrata zsidókat említ, hogy e’néposztály’ sorsa annál gyűlöletesb szinbre tűnjék föl, figyelmezteti T.— idősb követe azon urat, hogy itt épen nem azon aristocratákról van szó; egy Rothschild’ nyomait üldözés helyett, mindenütt hol jár, tisztesség kiséri, hatalmasságok keresik társaságát, de szó van itt azon szegény népfajról, melly Z.— rendes által a’ borkereskedéstöl eltiltatott, mellynek házalása kormányszékileg szinte korlátoztatott ’s mellyet Z.— követe most, még a’ korcsmák’ haszonbérlésétöl is el akar tiltani.—Nem pénz, hanem saját vallási aristocratiánk harczol tehát a’ zsidók ellen ; ’s egy bánáti követ azt hiszi, kár volt Z.— követének erről is megfeledkezni, elfeledni , mi veszélyes vala mindenkor , jogokat vallástól föltételezni, holott ha vallásuk nem férne is meg a’ státus’ elveivel, helyes következmény nem az volna, hogy tehát nem kell őket emancipálni,’s hogy czélszerű ez osztályt, melly Z.— követei szerint pénz által hatalmas , még inkább ingerelni, hanem mint veszélyes ellenséget következetesen ki kellene űzni a’ statusból, mit Z. — követe sem akarhat. Z. — követe azonban azt is említi, hogy nem járatják a’ zsidók gyermekeiket iskoláinkba ? Miért járassák ? kérdé egy bánáti követ, azokban bizony nem sokat tanul Vagy azért, hogy gyermekeik már kiskorukban szokjanak a’méltatlanságokhoz, miknek kétségtelenül ki vannak téve? hogy a’ pórgyermekek által veretni, gunyoltatni engedjék fiaikat. ’S hogy földet nem mivelnek, ők e okai ? nem általunk zárattak e ki a’ birtokjogból? Alaptalan a’ külföldi zsidók’ betódulásátóli félelem is, ’s e’ részben különös ellenmodásban van az emancipatio’ ellenzőinek logicája. Mellőzve, hogy a’ külföldiek’ bejövetele egészen más , honosítási törvény’ dolga, furcsa okoskodás állítani, hogy a’ zsidók ott sátoroznak legörömestebb, hol nyomatnak, ’s mégis félni, hogy Gallicziából, Oroszországból hozzánk sereglenek, ’s épen akkor, ha nem fognak nyomatni, ha emancipáltatnak. Mondatik továbbá, hogy a’ zsidók a’ tudatlan emancipáltatlan nép között szeretnek annak zsírjából élni; ’s másrészről panaszkodnak a’ városok, hogy a’ zsidó osztozni kíván a’ polgár’ kenyerén, megyékből városokba tódul, ’s fővárosunk’ követe panaszszal említi, hogy egy pár év alatt számos ezerrel szaporodott az oda költözött zsidók’ száma. Újabb meg újabb ellenmondás. Alaptalanok tehát az ellenvetések, ’s ez oknál fogva egy dunai megyének régibb követe, sehogy sem fogható meg, hogy mégis most egészen más indulattal fogadtatnak, mint csak múlt országgyűlésen is a’ nyilatkozatok, mik az emancipatio mellett emelkednek, más indulattal fogadtatnak még a’ hallgatóság’ egy része által is , melly főleg ifjakból áll, kiknek keble önkéntelenül engedett ekkorig a’ szeretet és jog’ szavainak. A’ dolgok, a’ körülmények, vagy a’ zsidók’ viszonyai változtak e, közülünk mindenek úgy vannak, miként valának; belső oknak kell tehát lenni. ’S szónok emlékezik Irhonra. Miért viseltetik az angol olly megfoghatlan gyülölséggel zöld Erin’ nyomorult gyermeke iránt ? Szomorú dolog,de úgy van; az igazságtalanság’ tudata végtére gyűlöletté változik, ’s annál inkább szoktunk valakire haragudni , minél több kötelességet mulasztanak iránta, minél több okot adánk ellenségeskedésre , ’s elvégre gyülölségünk’ okául épen az ellenségeskedést, ’s a’ bűnöket tekintjük, mellyeket magunk növelőnk. Illy lélektani jelenségnek tekinti szónok egy részben a’ zsidók iránti ellenszenvet, melly nem fogy az előítéletekkel, de növekszik saját jogtalanságunk által. De bármi legyen a’ körülmény’ oka : a’ törvényhozás vissza nem léphet, illő következetesnek lennie azon elvekhez, miket múlt országgyűlésen kimonda, ’s miket tőle igazság és józan politica egyiránt követel. Egy nagy megye’ követe szinte nem gondol az ellenszenvvel, mi részére kedvező, mennyiben tanúsítja, hogy mint törvényhozó előtte jár másoknak, ’s cselekvései alapjául a’ jogot ’s nem az előítéleteket veszi. Az emancipatio’ nagy nevét azonban ő sem kívánja illy törpe cselekvésekre, minőkről itt szó van, minek lesznek e’ szavak’ eredményei, általruházni ’S átmenvén a’ tárgyra, emlékezék a’ népről, melly polyvakint szétszórva a’ föld’ minden részein, annyit tűrt, annyit szenvedett, ’s úgy hiszi, hogy ha állhatatossági szenvedés alatt is kitürő, szilárd szellem tiszteletre gerjeszt: lehetetlen némi kegyelettel nem tekinteni Izrael’ népére. Sok századok’ szenvedései szorosan egybefűzék e’ népet, ’s ’s összetartásra oktaták erényre: mi bennünk nincs, ’s mit ezért készek vagyunk bűnül számitni be. És e’ nép mégis bármi sokat szenvedett tőlünk, nem követel jogaiért, várja azokat, mint mennyi mannát, kérdesd, és mi mindig vonakodunk. De a’ zsidók már is ellepték ez országot, odamennek, hol emancipálva még maga a’ nép sincsen, mondják sokan, ugyan kérdi szónok, honnan jönek ide ? Gallicziában van e a’ népnek jobb sorsa, vagy Oroszországban? Nem látjuk e azon birodalomban elnyomva a’ 60 milliónyi népet, nem látjuk e üldöztetni magokat a’ catholicusokat, mig a’ zsidók Siberia’ rideg földére hurczoltatnak ? ’S ha Siberia és Magyarország között kell választaniok, mi csuda, ha Magyarországot választják ? ’S aztán a’váltókkali csalások! Nem tudják e a’BR., hogy a’kényszeritett ember, mint’vízbe haló, mindenhez kap? nem kivolt e zárva eddig a’ zsidó más élelem módból. Mondják továbbá, — folytatá szónok — hogy előbb ők olvadjanak össze velünk, mi annyit tesz: előbb vegyenek búcsút vallásuktól. Különös kívánat e’ században, mellynek nevével úgy hetvenkedünk, mellynek homlokán türelmet, felvilágosultságot, emberiséget olvasunk. ’S még különösb, mikép’ ismét tőlük követeljük, hogy mindentől, mit szentnek tartanak, elváljanak, ’s magunk között gyalázzuk a’ convertitát. Megtagadjuk jogaikat, mert egyrészről erkölcstelenséggel bélyegeztetnek, ’s másfelől hisszük, hogy egy kis szertartás, mindent lemos rólok. Emliti szónok am a’ spanyol magas hivatalnokot, ki kórágyában halálakor vallá meg, hogy szivében héber maradt végső perczeig. Egyébként is mi illeti az erkölcstelenség’ vádját: megtagadni e’ néposztálytól, de bárkitől is jogokat, mert vétkezik , — szónok barbarismusnak tartja. Nincsen e közöttünk is elég nyakig az erkölcstelenség fertőjében, ’s miért cselekesszüik vélök, mit nem kívánunk magunknak? Hát a’ szövetkezést, ’s hogy földet nem mivelnek , tulajdoníthatjuk vétkül? Avagy közöttünk is mond szónok, kik egymást elvbarátoknak nevezzük, nincsen e bizonyos neme a’ szövetkezésnek? ’S miért tulajdonítjuk ismét csak nekik bűnül, hogy szövetkeznek annyi ostromok ellen. — ’S miért dolgozzék maga, ki másnak munkáját megtudja fizetni ? Szónok magát veszi például. Én sem dolgozom — úgymond — kapálni szántani nem tudok, sőt mi, kik itt vagyunk, mindnyájan mások’munkája által élünk,’s azért megúsztassunk e jogainktól. De ne bántsuk az őschakterkereskedéseket se; ennek köszönhetjük, hogy rongy megyen ki évenkint talán legtöbb fiumei kikötőnkbe. ’S lehet e reájok ezért haragudni? szónok csak legfelebb is szánni tudja őket, kik szűk élelem mellett kopott öltönyben járják utczáinkat, ’s mind arra mit elhasználtunk, minek előttünk semmi becse nincs többé, kész vevökül ajánlkoznak. E’ szigorú életpálya mellett miért fordítson több gondot gyermeke’ nevelésére a’ szegény zsidó? Ő mind e’ mellett saját nyomorult erszényéből fogad gyermeke mellé tanítót, holott sorsa egészen más, mint miénk, kik között képesség, elegendő értelem nélkül is annyi életpálya nyitva áll, sőt pénzen nevünk’ halhatlanságát is megszerezhetjük. Igazságtalan a’ korcsmák’ bérlésének vádja is, ’s kétszeresen igazságtalan e’ tábla’ tagjaitól, kik — úgymond szónok— jövedelmeik" nagy részét regálékból épen a’ nép’ erkölcstelenitése, épen az által szerzik , miért a’ szegény zsidókat vádolják. ’S ugyan kérdi szónok, van e azok között, kik most úgy küzdenek az emancipatio ellen, csak egyetlen is, ki azon patriarchalis kapcsolatnál fogva, melly őt jobbágyaihoz köti, igyekezett volna ezeket a’ zsidó haszonbérlőtől megmenteni. Nem; haszonbérbe adáskor ez senkinek közülünk eszébe nem jut. — Ha rész kunyhó van, bizonyosan a’ nemesi curia az; rongyos fedelét, mellyet pórázok tartogatnak, keresztül járja a’ szél,’s nyakába csorog az eső a’ szegény zsidónak, kit a’ földes ur beleültetett, ’s mégis kívánjuk tőle, hogy a’ nagy haszonbér mellett, ne nyerészkedjék, ne iparkodjék szerezni, mind tud. ’S midőn a’ földesurral illy viszonyban áll, azon sem csudálkozik szónok, ha aristocrata lesz a’ zsidó. Az aristocratia ragad, mint a’ bojzorjány. A’ franczia király egyik fija’ neveltetése iránt megkérdeztetvén : „neveljétek — úgy mond — republicánusnak, a’ körülmények majd azzá teszik, mivé kell.“ ’S a’ nagy tapasztalásu királynak igaza volt; azon viszonyok, mik között élünk, legyőzhetlenek. ’S hogy is ne lenne az úgy? A’ földesúr betegségből felocsúdó gyermekének örömet szerzendö, kiviszi öt kocsiján jószágaira , ’s rendre mutogat a: nézd fiam, ez ökrök, e’ ménes, e’földek, e’szép kert, mind, mind tieid! ’S aztán inasok járnak körűlé; egy kis uralkodói bánásmód, ’s az elhintett mag olly lombos fává növekszik, mi végre kiirthatlan. ’S az aristocralismus minden egyéb osztályra átmegy. Maga az érdemes követ ur, (7. követéhez) inasa is nagyobb urnak tartja magát más kisebb ur’ szolgájánál ’stb. Felel szónok több ellenvetésre is. Emlékezteti a' RRet az 1831-esi cholerai szomorú eseményekre, miknek befolyása alatt állott e’ tábla’ egy része az urbér’ fölvételekor. Mondatott akkor, hogy a’ nép még nem ért meg jogokra, miként most mondalik, hogy előzményekre van szükség. Szónok azonban akkor is mondá , ’s most is hiszi, hogy rósz állapotról jóra átmenni: erre nem olly nagy politicai érettség kell. ’S jogok’ élvezésére jogok’ gyakorlása növeli a’ népet, fedőleg csak 11, millió ftra megyen; ’s még 20% hozzáadással is, és 1,200,000 fttal a’ louizaut’ beváltására csak 15,000,000 ftból áll a’ szükséges öszveg. 642