Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)

1844-08-08 / 376. szám

Csütörtök 390 August. 8.1844. PESTI HIRLAP. ■ II - ■■■ ■ ■ -■ ----.■ .. r. v.-. . ■ .. . u."... - ■■ -_i .-i -i. ... ■. ...-ii-i . .rt-a i. ■' 1 ' ■. ■ ..T­. .. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 forint , borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pezsgő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani­ utcza Horváth-házban 483. szám alatt, egyébi­tt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek­, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Névmagyaritás. Halálozás. Központi vasút. — Országgyűlés. Országos ülés a’ főRR-nél aug. 1-én (or­szággyűlési szállások) Országos ülés a' fóRR-nél aug. 2-án (vá­rosreform). Rövid közlések az aug. 2-án tartott kerületi ülésről, úgy az aug. 3-kán és 5-én tartott országos és kerületi ülésekről, (a’ katonai élelmezés' tárgyában érkezett kir. válasz 's az o­r­­szággyülés’ eloszlatása’ napját o­k­t. 15-ére kitűző k. leirat, 'stb.) Részletei a' papi javak felett jul. 31-én tartott kerületi tanácskozásoknak. — Külföld. Hivatalos jelentések, hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. NÉVMAGYARITÁS. Ő cs. kir. apóst felsége Schwarczl Balás hites mérnöknek eddig viselt vezetéknevét magyarí­tott „Barnafy“-val felcserélhetni legkegyelmesben megen­gedte. (Magán tudósítás.) HALÁLOZÁS. Csapó Dániel, több t. n. vármegyék’ táblabirája, a’ magyar gazd. egyesület’ másodelnöke, Tol­nának egykori alispánja és orsz.gyűlési követe , f. évi aug. 5-kén életének 66—ik évében Pesten meghalálozott. Nehéz időkben is hű fia volt a’ hazának , ’s munkás hű polgára maradt halálaiglan. Béke poraira! KÖZÉPPONTI VASÚT. Gróf Dessewffy Emil, gróf Szé­chenyi Istvánhoz irt Il­ ik nyílt levelében hivatkozva a’ RR. azon felírására, mellyben ő felsége megkérdik: „hogy mind addig, mig az ország’ RRei az 1836. 25­­.cz. változásával a’vasútakról általános törvényt még ez országgyűlésből föl nem terjeszte­nek, ’s mig az nem szentesittetik, semmiféle, különösen pedig a’ bruck­györi vonalra, melly a’ törvényben kijelentve nincs, enge­délyt adni ne méltóztassék,“ azon kérdést vési fel: „valljon czélirányos e most általánosan minden vasúti engedély’s különösen a’bruck­­györi vonal ellen felírni?“ mellyre azzal felel, hogy: nézetei szerint nincs ok, az országnak a’ vállalatok­nak egy bizonyos neme ellen mintegy ellenszenvet nyilat­koztatni. — Miután a’ BRek’ezen felirási javaslata immár a’ m. fő­rendek által — ’s pedig minden vitatkozás nélkül — egy­hangúlag elfogadtatott, ’s igy orsz.gyűlési határozattá vált, legyen szabad e’ fontos tárgy iránt részünkről is előadni nézeteinket, mellyek szerint a’ dolgok’jelen állásában, mi­dőn a’bécs-gloggniczi társaság’igazgatósága nyilván kijelenti szándékát, hogy Bruck-ról Győrre vasútat építeni kíván, ’s e’ végett jul. 30-ra rendkívüli közgyűlést hirdetett; midőn hasonló hírek’ ’s hirdetmények’ következtében a’középponti vasút’ részvényei tetemesen b­ebb szállnak; ’s midőn attól tarthatni, hogy az egész vállalat, mellyre eddig csak cse­kély befizetések történtek, alakulásában meggátoltatik: a’ törvényhozás, hacsak az annyi akadályok között végre alakult középponti vasúttársaságot újra veszélyeztetni nem akará, nem is tehetett mást, ’s nem kevesebbet, mint leg­alább addig is, mig e’ társaságot törvény által biztosíthatja, kinyilatkoztatni azon szándékát, hogy azt minden olly in­tézkedésektől biztosítani kívánja, mellyek által léte veszé­lyeztetnék. A’ gróf ellenkező nézeteinek pártolására következő oko­kat sorol elő: hogy az iránt, státusköltségen kamatbiztosi­­tás mellett, vagy tisztán egyesületek által kívánja e az or­szág építeni vasútait, eddig még semmi sem határoztatott, ’s hogy a’ dolgok’ ezen állásában , a’ rendek által elfoga­dott módon felírni nem tenne mást, mint kinyilatkoztatni, hogy az ország azon vidéket, melly a’ bruck-győri vonal­ban nyerne közlekedési eszközt, jövőre sem akarja e’ ked­vezésben részesíteni; hogy a’ Győrtől Bruckig vezethető vonal nem párhuzamos a’ duna-balparti vonallal; hogy az ország’ jövendő érdeke kívánja, hogy minél több közleke­dési eszköze lehessen; hogy magán vállalkozóknak azon szabadságot, miszerint önpénzek’koczkáztatásával ’s ka­­matbiztositás nélkül vasútakat építhessenek, mihelyt a’ stá­­tusköltségein építés’elve el nem fogadtatik, nem lehet meg­­nem engedni, hogy végre illy kinyilatkoztatás által minden szükség nélkül a’ közlekedési monopólium’ alapja tétet­nék le . Mindenek előtt szükségesnek tartjuk kijelenteni, miként mi is rendes esetekben legczélszerű­bbnek tartjuk, ha az ország’ közlekedésére szolgáló főbb vonalak országos költ­ségeken építtetnek, ’s miként nem mondunk le azon re­ményről , hogy jövendőben ’s talán közeljövendöjében ha­zánknak a’ vaspályák’ építése nálunk is e’ módon történen­­dik; ha azonban hazánk’jelen körülményeit tekintve kér­deztetik véleményünk, bátran kimondjuk azon meggyőző­désünket , hogy a’ létező viszonyok alatt a’ státus’ költsé­gein építést legfelebb olly vonalaknál javalhatnak, mellyek státustekinteteknél fogva elkerülhetlenül szükségesek, ’s mellyekre egyes vállalkozó társaságot nem találhatunk. Olly országban, mellynek birtokos osztálya minden adótól ment, mellyben financiális rendszernek még előkészületei sem lé­teznek , mellyben végre a’ közigazgatás’ azon egész ága teljesen hiányzik, mellyre az építés bízathatnék: azon okok, mellyek a’ közköltségekeni építést javasolják , nem állnak olly általánosan, mint p. o. Belgium- vagy Francziaország­­ban. ’S ámbár mi is elvileg legczélirányosabbnak tartjuk, ha vasútak’ építése státusköltségein történhetik, ’s részünk­ről el fogunk mindent követni, mi által ez építési mód ha­zánkban lehetségessé válik; a’ dolgok’jelen állásában az építés’ ezen módját Magyarországban a’ lehető legköltsé­gesebbnek tartjuk, ’s azért azt csak azon esetekben gondol­juk ajánlhatónak, mellyekben az építés egyes társaságok ál­tal nem eszközöltethetik. Miután pedig kétséget nem szen­ved, hogy gr. D. igen helyes megjegyzése szerint a’ közér­dek azt kívánja, hogy az ország ezen irányban szabad mozoghatását mindenesetre megtart­­sa; miután a’ nemzet fő közlekedési eszközeit egyes tár­saságoknak , úgy hogy magának a’ visszaválthatás’ szabad­ságát ’s a’ tariffárai befolyást fel nem tartaná, át nem en­gedheti, egyes társaságok pedig illy feltételek mellett csak azon esetben fordítják tőkéiket illy vállalatokra, ha azoknak bizonyos kamat biztosíttatott,­­ magából értetik, hogy az ország közlekedési eszközeinek felépítését csak kamatbiz­­tosítás mellett bízhatja kedvező feltételek alatt egyes vállal­kozó társaságokra. Hogy tehát mi, jelen helyzetünkben azon állapotban,mellyben hazánkat 1844-ben látjuk,a’vaspá­­lyáknak felépítését egyes társaságok által, de kamatbiztositás ’s ennek következtében az ország’visszaválthatási’s a’tarif­áras föfelügyelési jogának fentartása mellett hiszszük legczél­­szerűbben eszközölhetőnek. Ezen állításunknak két szükséges következése tűnik fel minden gondolkozó előtt. Az első, hogy miután vasutaink­ fölépítését magán­társa­ságok által kívánjuk eszközöltetni, gondoskodnunk kell olly törvényes intézkedésekről, mellyek mellett illyes társaságok’ keletkezése lehetővé váljék; — a’ második, hogy miután meggyőződésünk szerint egyes társaságok a’ vaspályák’ föl­építését az országra nézve kedvező föltételek alatt, azaz föltartván annak mind visszaváltási jogát, mind a’ tariffa’ meghatározására, befolyását, csak úgy vállalhatják fel, ha azoknak kamatbiztositás igértetik, gondoskodnunk kell olly intézkedésekről, mellyek mellett az egyes társaságokkal kö­tött szerződések az országra nézve a’ lehetőségig kedvezők legyenek, az az , mellyek mellett a’ lehetőségig legolcsóbb tariffa állapítatván meg, az ország kamatbiztositás’ fejében évenkint a’ lehetőségig legkevesebbet fizessen. Az, ki a’ vas­utak’kérdését figyelmére méltatá, át fogja látni, hogy mind e’ két tekintetnél fogva parallel vaspályavonaloknak meg­engedése a’ státus’ érdekével valósággal ellentétben áll. Mert kérdem :ki kecsegtetné magát­ most, miután az 1836- oi részvényláz megszűnt, azon reménynyel, hogy társaságot találand, melly 10 — 15 millióra menő tőkéket ruház olly vállalatba, mellynek eredményei még valószínűséggel sem számíttathatnak fel? — ki kegcsegtetné magát Illyéssel, fő­­képp hazánkban, hol 1836-tól óta beszélgetünk vasútakról, hol 1839-ben Pest-Bécs között két társaság ajánlkozott az építésre, ’s 1844-ben az egész vonalon de egy kapavá­gás sem történt. Nagyszerű vállalatok honunkban nem lelkesedés’ hanem számolás’ következtében keletkeznek — a’ kelméknek ’s személyeknek mennyisége , melly bizo­nyos vonalon hihetőkép’ hordatni fog, ez az, mi vaspálya­vállalatoknál a’remélhető haszon’alapját teszi; — mihelyt parallel vonal létesül, e’ számolás lehetetlenné válik; — ’s miután a’ páris - versailli párhuzamok is csak 2'/set kama­toznak, én olly társaságot, melly a’ nélkül, hogy parellelák ellen biztosíttatnék, vaspálya’ fölépítését magára vállalná, a’ szép ábrándok közé számitok , azon regényes személyek közé, hová azon hollandi tartozik, kiről faluhelyen Magyar­­országban olly szívesen beszélnek , ’s ki tökést két, legfe­lebb 3-adfél pcentre kész adni magyaroknak, mihelyt azt kegyesen elvállalni méltóztatnak. Hogy azonban a’ nálunk létező társaságok sokkal jobb számolók , hogy jelesen a’ bécsgloggniczi vaspályatársaság, érdekeit sokkal jobban fel­tudja fogni, azt bizonyítja ugyanezen társaság 1843. jan 23-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyve, mellynek esik lapján láthatjuk, hogy e’ társaság a’ győr-bécsi vasút’ föl­építésével fölhagyott mindaddig, míg egy Pestről Bécsbe vezető párhuzamnak csak lehetősége is marad fel (so lange die Möglichkeit des Baues einer Parallelbahn zwischen Wien und Pest nicht ganz beseitigt ist.) Mondhatja erre valaki, hogy ez okoskodás csak azon esetben áll , ha a­ vállalkozó társaságoknak kamatbiz­­tosság nem igértetik; miután ott, hol a’ felépítési tő­kének kamatja biztosíttatott, nem annyira a’ vállalatból remélhető haszon, mint épen a’biztosított kamat az, mi a’ tőkék’ beruházását eszközli. Mi e’ részben egészen ellen­kezőleg vélekedünk, ’s azt hisszük, hogy azon rendkívüli készség, mellyel tőkék vaspályavállalatokba ruháztatnak, azon szenvedély, mellyel kis ’s nagy tőkepénzesek egész vagyonukat illy vállalatba fektetni kívánják, épen azon bi­zonytalan nyereség’ lehetőségének következése, melly a’ vaspályákba fektetett tőkéktől várható; legalább nem hal­­lám még, hogy valamelly közállomány uj adósságot csinál­ván, katonai erő’ használására kénytelenittetett volna, csak hogy tőkéiket ajánló alattvalóit visszatartóztath­assa, mi még is mind Bécsben, mind más városokban vaspálya-részvé­nyek’ kibocsátásakor szükségessé vált; ’s maga az,­­ hogy a’ status is felvett kölcsöneivel sokszor sorsjátékot köt ösz­­ve, eléggé bizonyítja : milly hatalmas inger tőkék’ beru­házására bizonytalan de lehetséges remény’ ingere. De ha megengedjük is az ellenvetés’ helyességét, ha megenged­jük , hogy a’ vaspályák’ fölépítésére szükséges tőkék ép’ olly könnyen találtathatnak, ha azoknak a’ biztosított ka­maton kívül semmi lehető nyereség nem igértetik, hogy e’ szerint vasutak’építésére a társaságok’alakulására nem szük­séges más, mint bizonyos kamat’ biztosítása, mindezt — mondjuk — föltéve , de meg nem engedve, nem szól e ez esetben is a’ második fölállított tekintet világosan minden párhuzamok ellen? Mihelyt az ország kamatbiztositásra határozta magát, legfőbb érdekévé válik, hogy hasonlóan kedvező föltételek mellett e’ kamatbiztositás által a’ lehetőségig legcsekélyebb terhet vállalja magára. Már ha fölteszszük is, hogy a’tár­saság biztositva látván kamatjait, párhuzamoknak lehetősége által keletkezésében nem akadályoztatik, nem bizonyos e minden esetre, hogy illy föltétel alatt tőkéjétől a’ biztosí­tott kamaton felül több nyereséget nem remélhetvén , ma­gasabb kamatbiztositást fog kívánni magának?— nem bi­zonyosé, hogy midőn egy kijelölt vonal párhuzam nélkül állva föl, beléfektetett tőkéjének kamatját behozza, ’s igy az ország által ígért biztosítás nominális kedvezéssé válik, párhuzamnak fölépítése által a’jövedelem szükségkép’ csök­kenni fog, ’s az ország vagy az egész, vagy legalább a’ kamat’ nagy részét évenkint fizetni kénytelenittetik. Ve­gyük például a’ jelen esetet. A’ debreczen-bécsi vasúttár­saság, ha párhuzam ellen biztosittatik, az egész vonalnak két pcent melletti biztosításával (a’ 4. és 5-ik­ket értetvén) megelégszik; tekintve a’ szállított tárgyak’­­s személyek’ mennyiségét, melly a’ pest-bécsi vonalon már most utazik, ’s a’ társaságot arra birá, hogy a’vonal’ ezen részéről sem­mi kamatbiztositást nem követel; — tekintetbe véve azon közlekedési könnyűség által ébresztett nagyobb kereskedési mozgalmat, melly a’debreczen-pesti vonalon, főkép’ ha an­nak szárnyvonalai elkészülnek, támadni fog, — valószínű, hogy e’ vaspálya egész kiterjedésében jövedelmező teend; bizonyos pedig, hogy az ország legroszabb esetben sem kénytelenittethetik többnek, mint az építésre fordított tő­ke’két pcent­jének fizetésére; pedig kétségbe nem vonha­tó, hogy a’középponti vasúttársaság az úsi esetre, ha pár­huzam ellen nem biz­ontlalik, hasonló feltételek’ elfogadá­sára nem fog késznek nyilatkozni, sőt vállalata’valószínű jövedelmezése iránt biztos számolásokat nem tehetvén, ’s egész tőkéjének jövedelmezését csak a’ kamatbiztositástól várván, nemcsak a’ 4-ik ’s 5-ik, hanem tőkéje egész 5 pcentjének biztosítását fogja követelni, mi országunk’ pén­­zetlen állapotában nem kis fontosságú tekintet. Egyáltalá­ban ne veszítsük soha szemeink elől, hogy minden ka­­matbiztosítás mellett épített vaspálya egyes társaságok által, de mindig legalább annyiban, mennyire a’ kamatbiztositás terjed, a’státus’ költségein épít­tetik, melly bizonyos tőke’ kamatjainak fizetését ezen esetben épen úgy vállalja magára, mintha a’ vasutak’ épí­tésére hasonló nagyságú adósságot csinált volna, mellyet ezen esetben is csak akkor ’s annyiban volna kénytelen más jövedelmekből pótolni, mennyiben a’vasút’ jövedelmei erre elégségesek nem volnának; hogy tehát, valamint soha sta­tusnak, melly tulajdon költségein vasutat épített, nem jut eszébe ugyanazon vonalon párhuzamot engedni; valamint ezen esetben a’ gróf maga olly felírást, mellyben a’ párhu­zamok’kizárása kijelentetik, szükségesnek tartana, úgy mindez olly vaspályákra nézve is áll, hol az ország a’ ka­matbiztositást magára vállalta, vagy legalább bizonyos fel­tételek’ elnyerése’ esetében magára vállalandja, ’s párhu­zamok’ megengedése által csak önterheinek nagyságát nö­velné. — Jól tudjuk, vannak érdekek, mellyek minden pénzér­ 126

Next