Pesti Hírlap, 1844. július-december (366-417. szám)
1844-08-08 / 376. szám
Csütörtök 390 August. 8.1844. PESTI HIRLAP. ■ II - ■■■ ■ ■ -■ ----.■ .. r. v.-. . ■ .. . u."... - ■■ -_i .-i -i. ... ■. ...-ii-i . .rt-a i. ■' 1 ' ■. ■ ..T. .. Megjelenik e’ lap minden héten kétszer: csütörtökön és vasárnap. Félévi előfizetés a’két fővárosban házhozhordással 5 forint , borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft pezsgő pénzben. — Előfizethetni helyben Landerer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483. szám alatt, egyébitt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba és egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi császári főpostahivatal utján történhetik. — Mindenféle hirdetmények fölvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kr. számittatik. Teljes számú példányokkal még szolgálhatunk. TARTALOM. Névmagyaritás. Halálozás. Központi vasút. — Országgyűlés. Országos ülés a’ főRR-nél aug. 1-én (országgyűlési szállások) Országos ülés a' fóRR-nél aug. 2-án (városreform). Rövid közlések az aug. 2-án tartott kerületi ülésről, úgy az aug. 3-kán és 5-én tartott országos és kerületi ülésekről, (a’ katonai élelmezés' tárgyában érkezett kir. válasz 's az országgyülés’ eloszlatása’ napját okt. 15-ére kitűző k. leirat, 'stb.) Részletei a' papi javak felett jul. 31-én tartott kerületi tanácskozásoknak. — Külföld. Hivatalos jelentések, hirdetések. MAGYARORSZÁG és ERDÉLY. NÉVMAGYARITÁS. Ő cs. kir. apóst felsége Schwarczl Balás hites mérnöknek eddig viselt vezetéknevét magyarított „Barnafy“-val felcserélhetni legkegyelmesben megengedte. (Magán tudósítás.) HALÁLOZÁS. Csapó Dániel, több t. n. vármegyék’ táblabirája, a’ magyar gazd. egyesület’ másodelnöke, Tolnának egykori alispánja és orsz.gyűlési követe , f. évi aug. 5-kén életének 66—ik évében Pesten meghalálozott. Nehéz időkben is hű fia volt a’ hazának , ’s munkás hű polgára maradt halálaiglan. Béke poraira! KÖZÉPPONTI VASÚT. Gróf Dessewffy Emil, gróf Széchenyi Istvánhoz irt Il ik nyílt levelében hivatkozva a’ RR. azon felírására, mellyben ő felsége megkérdik: „hogy mind addig, mig az ország’ RRei az 1836. 25.cz. változásával a’vasútakról általános törvényt még ez országgyűlésből föl nem terjesztenek, ’s mig az nem szentesittetik, semmiféle, különösen pedig a’ bruckgyöri vonalra, melly a’ törvényben kijelentve nincs, engedélyt adni ne méltóztassék,“ azon kérdést vési fel: „valljon czélirányos e most általánosan minden vasúti engedély’s különösen a’bruckgyöri vonal ellen felírni?“ mellyre azzal felel, hogy: nézetei szerint nincs ok, az országnak a’ vállalatoknak egy bizonyos neme ellen mintegy ellenszenvet nyilatkoztatni. — Miután a’ BRek’ezen felirási javaslata immár a’ m. főrendek által — ’s pedig minden vitatkozás nélkül — egyhangúlag elfogadtatott, ’s igy orsz.gyűlési határozattá vált, legyen szabad e’ fontos tárgy iránt részünkről is előadni nézeteinket, mellyek szerint a’ dolgok’jelen állásában, midőn a’bécs-gloggniczi társaság’igazgatósága nyilván kijelenti szándékát, hogy Bruck-ról Győrre vasútat építeni kíván, ’s e’ végett jul. 30-ra rendkívüli közgyűlést hirdetett; midőn hasonló hírek’ ’s hirdetmények’ következtében a’középponti vasút’ részvényei tetemesen bebb szállnak; ’s midőn attól tarthatni, hogy az egész vállalat, mellyre eddig csak csekély befizetések történtek, alakulásában meggátoltatik: a’ törvényhozás, hacsak az annyi akadályok között végre alakult középponti vasúttársaságot újra veszélyeztetni nem akará, nem is tehetett mást, ’s nem kevesebbet, mint legalább addig is, mig e’ társaságot törvény által biztosíthatja, kinyilatkoztatni azon szándékát, hogy azt minden olly intézkedésektől biztosítani kívánja, mellyek által léte veszélyeztetnék. A’ gróf ellenkező nézeteinek pártolására következő okokat sorol elő: hogy az iránt, státusköltségen kamatbiztositás mellett, vagy tisztán egyesületek által kívánja e az ország építeni vasútait, eddig még semmi sem határoztatott, ’s hogy a’ dolgok’ ezen állásában , a’ rendek által elfogadott módon felírni nem tenne mást, mint kinyilatkoztatni, hogy az ország azon vidéket, melly a’ bruck-győri vonalban nyerne közlekedési eszközt, jövőre sem akarja e’ kedvezésben részesíteni; hogy a’ Győrtől Bruckig vezethető vonal nem párhuzamos a’ duna-balparti vonallal; hogy az ország’ jövendő érdeke kívánja, hogy minél több közlekedési eszköze lehessen; hogy magán vállalkozóknak azon szabadságot, miszerint önpénzek’koczkáztatásával ’s kamatbiztositás nélkül vasútakat építhessenek, mihelyt a’ státusköltségein építés’elve el nem fogadtatik, nem lehet megnem engedni, hogy végre illy kinyilatkoztatás által minden szükség nélkül a’ közlekedési monopólium’ alapja tétetnék le . Mindenek előtt szükségesnek tartjuk kijelenteni, miként mi is rendes esetekben legczélszerűbbnek tartjuk, ha az ország’ közlekedésére szolgáló főbb vonalak országos költségeken építtetnek, ’s miként nem mondunk le azon reményről , hogy jövendőben ’s talán közeljövendöjében hazánknak a’ vaspályák’ építése nálunk is e’ módon történendik; ha azonban hazánk’jelen körülményeit tekintve kérdeztetik véleményünk, bátran kimondjuk azon meggyőződésünket , hogy a’ létező viszonyok alatt a’ státus’ költségein építést legfelebb olly vonalaknál javalhatnak, mellyek státustekinteteknél fogva elkerülhetlenül szükségesek, ’s mellyekre egyes vállalkozó társaságot nem találhatunk. Olly országban, mellynek birtokos osztálya minden adótól ment, mellyben financiális rendszernek még előkészületei sem léteznek , mellyben végre a’ közigazgatás’ azon egész ága teljesen hiányzik, mellyre az építés bízathatnék: azon okok, mellyek a’ közköltségekeni építést javasolják , nem állnak olly általánosan, mint p. o. Belgium- vagy Francziaországban. ’S ámbár mi is elvileg legczélirányosabbnak tartjuk, ha vasútak’ építése státusköltségein történhetik, ’s részünkről el fogunk mindent követni, mi által ez építési mód hazánkban lehetségessé válik; a’ dolgok’jelen állásában az építés’ ezen módját Magyarországban a’ lehető legköltségesebbnek tartjuk, ’s azért azt csak azon esetekben gondoljuk ajánlhatónak, mellyekben az építés egyes társaságok által nem eszközöltethetik. Miután pedig kétséget nem szenved, hogy gr. D. igen helyes megjegyzése szerint a’ közérdek azt kívánja, hogy az ország ezen irányban szabad mozoghatását mindenesetre megtartsa; miután a’ nemzet fő közlekedési eszközeit egyes társaságoknak , úgy hogy magának a’ visszaválthatás’ szabadságát ’s a’ tariffárai befolyást fel nem tartaná, át nem engedheti, egyes társaságok pedig illy feltételek mellett csak azon esetben fordítják tőkéiket illy vállalatokra, ha azoknak bizonyos kamat biztosíttatott, magából értetik, hogy az ország közlekedési eszközeinek felépítését csak kamatbiztosítás mellett bízhatja kedvező feltételek alatt egyes vállalkozó társaságokra. Hogy tehát mi, jelen helyzetünkben azon állapotban,mellyben hazánkat 1844-ben látjuk,a’vaspályáknak felépítését egyes társaságok által, de kamatbiztositás ’s ennek következtében az ország’visszaválthatási’s a’tarifáras föfelügyelési jogának fentartása mellett hiszszük legczélszerűbben eszközölhetőnek. Ezen állításunknak két szükséges következése tűnik fel minden gondolkozó előtt. Az első, hogy miután vasutaink fölépítését magántársaságok által kívánjuk eszközöltetni, gondoskodnunk kell olly törvényes intézkedésekről, mellyek mellett illyes társaságok’ keletkezése lehetővé váljék; — a’ második, hogy miután meggyőződésünk szerint egyes társaságok a’ vaspályák’ fölépítését az országra nézve kedvező föltételek alatt, azaz föltartván annak mind visszaváltási jogát, mind a’ tariffa’ meghatározására, befolyását, csak úgy vállalhatják fel, ha azoknak kamatbiztositás igértetik, gondoskodnunk kell olly intézkedésekről, mellyek mellett az egyes társaságokkal kötött szerződések az országra nézve a’ lehetőségig kedvezők legyenek, az az , mellyek mellett a’ lehetőségig legolcsóbb tariffa állapítatván meg, az ország kamatbiztositás’ fejében évenkint a’ lehetőségig legkevesebbet fizessen. Az, ki a’ vasutak’kérdését figyelmére méltatá, át fogja látni, hogy mind e’ két tekintetnél fogva parallel vaspályavonaloknak megengedése a’ státus’ érdekével valósággal ellentétben áll. Mert kérdem :ki kecsegtetné magát most, miután az 1836- oi részvényláz megszűnt, azon reménynyel, hogy társaságot találand, melly 10 — 15 millióra menő tőkéket ruház olly vállalatba, mellynek eredményei még valószínűséggel sem számíttathatnak fel? — ki kegcsegtetné magát Illyéssel, főképp hazánkban, hol 1836-tól óta beszélgetünk vasútakról, hol 1839-ben Pest-Bécs között két társaság ajánlkozott az építésre, ’s 1844-ben az egész vonalon de egy kapavágás sem történt. Nagyszerű vállalatok honunkban nem lelkesedés’ hanem számolás’ következtében keletkeznek — a’ kelméknek ’s személyeknek mennyisége , melly bizonyos vonalon hihetőkép’ hordatni fog, ez az, mi vaspályavállalatoknál a’remélhető haszon’alapját teszi; — mihelyt parallel vonal létesül, e’ számolás lehetetlenné válik; — ’s miután a’ páris - versailli párhuzamok is csak 2'/set kamatoznak, én olly társaságot, melly a’ nélkül, hogy parellelák ellen biztosíttatnék, vaspálya’ fölépítését magára vállalná, a’ szép ábrándok közé számitok , azon regényes személyek közé, hová azon hollandi tartozik, kiről faluhelyen Magyarországban olly szívesen beszélnek , ’s ki tökést két, legfelebb 3-adfél pcentre kész adni magyaroknak, mihelyt azt kegyesen elvállalni méltóztatnak. Hogy azonban a’ nálunk létező társaságok sokkal jobb számolók , hogy jelesen a’ bécsgloggniczi vaspályatársaság, érdekeit sokkal jobban feltudja fogni, azt bizonyítja ugyanezen társaság 1843. jan 23-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyve, mellynek esik lapján láthatjuk, hogy e’ társaság a’ győr-bécsi vasút’ fölépítésével fölhagyott mindaddig, míg egy Pestről Bécsbe vezető párhuzamnak csak lehetősége is marad fel (so lange die Möglichkeit des Baues einer Parallelbahn zwischen Wien und Pest nicht ganz beseitigt ist.) Mondhatja erre valaki, hogy ez okoskodás csak azon esetben áll , ha a vállalkozó társaságoknak kamatbiztosság nem igértetik; miután ott, hol a’ felépítési tőkének kamatja biztosíttatott, nem annyira a’ vállalatból remélhető haszon, mint épen a’biztosított kamat az, mi a’ tőkék’ beruházását eszközli. Mi e’ részben egészen ellenkezőleg vélekedünk, ’s azt hisszük, hogy azon rendkívüli készség, mellyel tőkék vaspályavállalatokba ruháztatnak, azon szenvedély, mellyel kis ’s nagy tőkepénzesek egész vagyonukat illy vállalatba fektetni kívánják, épen azon bizonytalan nyereség’ lehetőségének következése, melly a’ vaspályákba fektetett tőkéktől várható; legalább nem hallám még, hogy valamelly közállomány uj adósságot csinálván, katonai erő’ használására kénytelenittetett volna, csak hogy tőkéiket ajánló alattvalóit visszatartóztathassa, mi még is mind Bécsben, mind más városokban vaspálya-részvények’ kibocsátásakor szükségessé vált; ’s maga az, hogy a’ status is felvett kölcsöneivel sokszor sorsjátékot köt öszve, eléggé bizonyítja : milly hatalmas inger tőkék’ beruházására bizonytalan de lehetséges remény’ ingere. De ha megengedjük is az ellenvetés’ helyességét, ha megengedjük , hogy a’ vaspályák’ fölépítésére szükséges tőkék ép’ olly könnyen találtathatnak, ha azoknak a’ biztosított kamaton kívül semmi lehető nyereség nem igértetik, hogy e’ szerint vasutak’építésére a társaságok’alakulására nem szükséges más, mint bizonyos kamat’ biztosítása, mindezt — mondjuk — föltéve , de meg nem engedve, nem szól e ez esetben is a’ második fölállított tekintet világosan minden párhuzamok ellen? Mihelyt az ország kamatbiztositásra határozta magát, legfőbb érdekévé válik, hogy hasonlóan kedvező föltételek mellett e’ kamatbiztositás által a’ lehetőségig legcsekélyebb terhet vállalja magára. Már ha fölteszszük is, hogy a’társaság biztositva látván kamatjait, párhuzamoknak lehetősége által keletkezésében nem akadályoztatik, nem bizonyos e minden esetre, hogy illy föltétel alatt tőkéjétől a’ biztosított kamaton felül több nyereséget nem remélhetvén , magasabb kamatbiztositást fog kívánni magának?— nem bizonyosé, hogy midőn egy kijelölt vonal párhuzam nélkül állva föl, beléfektetett tőkéjének kamatját behozza, ’s igy az ország által ígért biztosítás nominális kedvezéssé válik, párhuzamnak fölépítése által a’jövedelem szükségkép’ csökkenni fog, ’s az ország vagy az egész, vagy legalább a’ kamat’ nagy részét évenkint fizetni kénytelenittetik. Vegyük például a’ jelen esetet. A’ debreczen-bécsi vasúttársaság, ha párhuzam ellen biztosittatik, az egész vonalnak két pcent melletti biztosításával (a’ 4. és 5-ikket értetvén) megelégszik; tekintve a’ szállított tárgyak’s személyek’ mennyiségét, melly a’ pest-bécsi vonalon már most utazik, ’s a’ társaságot arra birá, hogy a’vonal’ ezen részéről semmi kamatbiztositást nem követel; — tekintetbe véve azon közlekedési könnyűség által ébresztett nagyobb kereskedési mozgalmat, melly a’debreczen-pesti vonalon, főkép’ ha annak szárnyvonalai elkészülnek, támadni fog, — valószínű, hogy e’ vaspálya egész kiterjedésében jövedelmező teend; bizonyos pedig, hogy az ország legroszabb esetben sem kénytelenittethetik többnek, mint az építésre fordított tőke’két pcentjének fizetésére; pedig kétségbe nem vonható, hogy a’középponti vasúttársaság az úsi esetre, ha párhuzam ellen nem bizontlalik, hasonló feltételek’ elfogadására nem fog késznek nyilatkozni, sőt vállalata’valószínű jövedelmezése iránt biztos számolásokat nem tehetvén, ’s egész tőkéjének jövedelmezését csak a’ kamatbiztositástól várván, nemcsak a’ 4-ik ’s 5-ik, hanem tőkéje egész 5 pcentjének biztosítását fogja követelni, mi országunk’ pénzetlen állapotában nem kis fontosságú tekintet. Egyáltalában ne veszítsük soha szemeink elől, hogy minden kamatbiztosítás mellett épített vaspálya egyes társaságok által, de mindig legalább annyiban, mennyire a’ kamatbiztositás terjed, a’státus’ költségein építtetik, melly bizonyos tőke’ kamatjainak fizetését ezen esetben épen úgy vállalja magára, mintha a’ vasutak’ építésére hasonló nagyságú adósságot csinált volna, mellyet ezen esetben is csak akkor ’s annyiban volna kénytelen más jövedelmekből pótolni, mennyiben a’vasút’ jövedelmei erre elégségesek nem volnának; hogy tehát, valamint soha statusnak, melly tulajdon költségein vasutat épített, nem jut eszébe ugyanazon vonalon párhuzamot engedni; valamint ezen esetben a’ gróf maga olly felírást, mellyben a’ párhuzamok’kizárása kijelentetik, szükségesnek tartana, úgy mindez olly vaspályákra nézve is áll, hol az ország a’ kamatbiztositást magára vállalta, vagy legalább bizonyos feltételek’ elnyerése’ esetében magára vállalandja, ’s párhuzamok’ megengedése által csak önterheinek nagyságát növelné. — Jól tudjuk, vannak érdekek, mellyek minden pénzér 126