Pesti Hírlap, 1845. július (495-512. szám)
1845-07-15 / 503. szám
Kedd. 503. Julius 15.1845. Vipffielenik «Man minden héten neffyster: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi elöfizetés a’ két fővárosban házholhordással 5 ft, borítékban 6 ft, postán borítékban 6 ft.pp. — Elletetni helyben Land .r. Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 sz. a., egyébütt minden cs. kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példányok iránt a’megrendelés csak a’ bécsi cs. «postahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek, ’s egy-egy kis hasábsorért apró betűkkel 5 pengő kiszámittatik. TARTALOM. Kinevezések. Közlekedési eszközök. II. Népjegyzők’ rendezése. Törvényhatósági dolgok: Bihar (tisztújitás’ folytatása.) Baranya (tisztujitás.) Komárom (városi viszonyok.) Vegyes költemények. M. gazd. egyesület. Jutalom hirdetés. Külföld. Hirdetések. Jf MAGYARORSZAtt és ERDÉLI. Ő cs. kir. fölsége a’ m. kir. kincstári főfizető hivatalnál Schratzenthaler Ferenczi előléptetése által megüresült ellenőrségre Huber Ferenczet ugyanezen hivatal liqnidatorát méltóztatott legkegyelmesebben kinevezni. A’ nmngu . m. k. udv. kincstár a’ vágujhelyi kir. sóhivatalnál megürült mászsalói tisztségre Hoffmann Lajost, debreczeni kir. főfelügyelőségi gyakornokot alkalmazta. KÖZLEKEDÉSI ESZKÖZÖK. II. Mióta ezen czim alatt előbbi czikkünk megjelent, bekövetkezett gr. Széchenyi István’ ismeretes kineveztetése, ’s a’ nemes gróf megtalálta valahára valódi álláspontját, mellyen már olly régen kívánták látni azon reménynyel azonban, hogy hivatása nem fog a’ tervkészítésekre szorítkozni, mellyeknek úgy is bőségében vagyunk , hanem kivitelökre. Addig pedig, mig a’ nemes grófnak tervei a’ közönség’ elébekerülnek , szabadjon avatatlannak is e’ tárgyról szólhatni. Előbbi czikkünk’ végén a’ közlekedési eszközök’ felállításának nagyobbszerü felfogását, vagyis egy országos vasút- ’s csatornarendszer’ felállítását említettük, mint legelső ’s legszükségesebb lépést az eszmék’ középitésére (concentratio), mert ez volna azon vasgyűrű, melly az ország’ különböző részeit egymással ’s az összes birodalommal öszszekötné, az érdekeket egyesítené, ’s a’ mindig terjedő elszegényedésnek elejét venné. Ezen lépés azonban még egyéb tekintetekből is alig halasztható, mert mindenki,ki a’közdolgokkal foglalkodik, emlékezik még, hogy a’ halicsi (bochniai) vasút’ szabadalmának kiadásánál 1836ban a’magyar 6.gyűlés mindjárt átlátta a’ veszedelmet, melly ezen lépésben magyar országra nézve rejlik, ha hasonló vasutak által ki nem hárítja , mert ha Halicsországnak *) termékeny marhatenyésztő térsége illy közlekedési eszközök által Bécsnek szomszédságába hozatik , akkor a’ magyar külkereskedés, ezen hatalmas versenytárssal csak hasonló közlekedési eszközök’ fölállítása mellett vívhat meg sikeresen. A’ KR. és RR. siettek tehát egy kisajátítási törvényczikk’ alkotásával a’ tőkepénzesek’ figyelmét hazánkra fordítani, ’s a’ vasutak’ építését lehetségessé tenni, de a’ kívánt siker mégis elmaradt, sőt az egész rendszabály csak azon gyülölséges vitára, a’ jobb ’s balparti társaság között, adott alkalmat, mellynek az 1830/46diki országgyűlésen tanúi valánk , ’s melly az 1840- diki pénzkrisis után azzal végződött, hogy semmi sem történt, és sem a jobb parton sem a’ balparton vasút nem épült. Erre következett a’ kormány’azon nagyszerű elhatározása, hogy az örökös tartományokban Triestig, Prágáig a’szász és bajor határokig, statusköltségen építéssé a’ vasutakat, sőt az olasz pályát is oltalma alá vette, ’s csak Magyarország nem részesült ezen elhatározás’ jótékonyságában , de az országosan egybegyűlt KK. és RR. ismerve kötelességöket megajánlották a’ belföldi legszükségesebb vasutakra a kamatbiztositást, felírásaikra azonban elmaradott a’ leirat, ’s ezzel a’ törvény is, ’s az augsburgi közönséges újság egyik jól értesített, de meggondolatlan czikkirója nyilván kimondotta , hogy Bécsben sohasem engedhetik meg a’ kamatbiztositást, minthogy ez által a’ tőkék Magyarországba vennék utjokat,a’ többi tartományok nem biztosítván semmi kamatot. Ha tehát Bécs azt kívánja hogy Magyarország bizodalommal viseltessék iránta , szükséges, hogy hazánkban nagyobb vasútrendszer’ kiviteléről gondolkodjék, ugyan azon időben , mellyben a bochniai vasút szintén erélyesen épitetni szándékoltad, mi a’ magyar kereskedési érdekeket fájdalmasan sérti , ’s bennünket a’ bécsi piaczról bizonyosan kiszorít, hacsak közlekedési eszközeink’ javítása írta, a’ versenyre el nem készülünk. Lesznek talán , kik a’ vasutak helyett kőutakat fognak kívánni s csak ezekben fognak látni természetes elömenek ’ ,a ’csutakban csak ugrást nem pedig kifejtést , lesznek, kik megint föllépnek Sibol ethökkel, felkiáltva „a’ ki ugrk ’ a* bukik s nyakát szegi.“ Ezen állítás olly sokszor hozatott már föl után útfélen, hogy néhány évvel ez előtt magam ,s hajlandó voltam azt elhinni , mig végre a’ tapasztalás az ellenkezőről meg nem győzött A’bártfai fürdőben voltam, ’s egy nagybasu fölöc^Servativve 1 J Z~ kivételképen a kártyaasztalt nem kedvelte sokat cótálgattam, vitatkozva ’s kinek végső Szava mindig’^ az lett a’ ki ugrik, az bukik. Egykor vitatkozás alatt egy eléít széles árokhoz jutottunk az erdőben, ’s én megakarván kisérteni : vallyon igaz-e a’ sokszor pengetett axióma , neki mentem a’ vízmosásnak, átugrottam, és sem nem buktam. *) Gailiczia. S z o r k. sem nyakamat nem szegtem , sőt egy egész óranegyeddel előbb és tisztább csizmában értem haza, mint nagyhasu conservativ barátom , ki az árkot messze megkerülve elkésett és sárban mászott. Azóta tudom tapasztalásból, hogy az ugrás az erősnek és ügyesnek időnyerés , és hogy akkor, ha a’ nehézségeket megakarjuk kerülni és hasunk nagy, elkésünk, és sárban mászhatunk. Így a’jelen esetnél is azon meggyőződésben élek , hogy ha a’ mérnöki módon készült könnyű vaspályák helyett a’ siklónélküli alföldön szabályos hollandi utakat fogunk készitgetni, (talán a’ felemelt só’ árából) akkor csakugyan minden természetes kifejlés mellett sorban fogunk maradni. Ha pedig a’ vasútrendszert és a’ közlekedési eszközök’ rendszeresítését békítő kormányzási rendszabálynak akarják vétetni, akkor hazánk’ provinciális kifejtése megkívánja, hogy az érdekek’ kiegyenlítésére a’ Tisza szintúgy figyelembe vétessék, mint a’ Duna, hogy a’ felföld szintúgy látassék el javított közlekedési eszközökkel, mint az alföld, hogy a’ Drávántúli ’s a’ horvát megyék ki ne maradjanak a’ számításból olly kevéssé , mint a’ bánság. — Ugyanazért tekintve az ország’fekvését következők volnának körülbelől a’ közlekedési rendszer’ fővonalai: 1. Vasút Bécs és Pest között. 2. Vasút Pestről Debreczen felé , melly Gyöngyös és Miskolcz’ közelébe vitetnék. 3. A’duna-balparti vasút az éjszaki pályától Pozsonynak, N.-Szombatnak, Szerednek és onnét le a’ Dunához, ’s fel a’ bányavárosok felé, a’ meddig azt a’ természetes akadályok engedik. 4. A’ duna-jobbparti vasút Brucktól ’s a’ gloggniczi pályától Sz.-Fejérvárnak , Veszprémnek a’ Balatonig , ’s más részről Budáig. 5. A’ fiumei vasút. 6. A’ jobbparti tiszai vasút, Szegedtől, Aradnak, Temesvárnak a’ bánsági bányavidék felé, és 7. A’ balparti tiszai vasút, melly Debreczentől elágazván Miskolcznak , Kassának , Eperjesre, ’s más részről a’ Sajó’ völgyében Gömör felé vezettetnék.— Ezen vasutrendszer’ kiegészítéséhez tartoznak még néhány viziutak és csatornák, jelesen: a) A’ nagy lecsapolási és hajókázási csatorna, melly a’ Balatont a’ Dunával kötné össze. b) A’ pest-szegedi csatorna, mint a’ tisza-jobbparti vasút’ kezdete. c) A’ Béga és Ferencz-csatornák’ összekötése. d) A’ Tisza’ és a’ mellékfolyóinak szabályozása. Mind ezen közlekedési eszközök közül eddig csak a’ bécs-pesti és pest-debreczeni vasút, Pozsonynak összekötése az éjszaki pályával ’s a’ nagy-szombatinak folytatása Szeredig vannak munkában; a’ fiumei vasút, a’ pest-szegedi csatorna és a’ Tisza’ szabályozása (ez utolsó már csaknem egy század óta) tervezés alatt, az elsőkre azonban el nem hallgathatok néhány észrevételt, habár eső utáni köpönyegnek tekintetnének is. — Pulszky Ferencz: NÉPJEGYZŐK’RENDEZÉSE. A’*P. H 454. számában megjelent „Népjegyzői hivatal“ czimü czikkecskémben azon ígéretet tevém , hogy ha e’ tárgy még szőnyegre kerül, a’ n®Pjegyzök’ ’s a’ nép’ ez ügybeni rendeztetése körül nézeteimet elmondandom. íme e’ lap’ 465. és 477. számaiban Kertvéllesi és Friebeisz urak által e’ tárgy csakugyan felhozatalt, én tehát szavamat beváltom. Előbb azonban, minthogy az említett két czikk közlött értekezésemet érdekli: szabad legyen némi észrevételeket tennem. Múlt czikkemben, a’ népjegyzék’ rendeztetését, a’ népnek ez ügybeni rendezésétől föltételezem. Úgy látszik, sem K., sem F. urak nem értettek engem, a’ nép’ általános rendezésére vivén azt, mit én csak igen részletesen, azaz csupán a’ népnek jegyzőjéhezi viszonyára nézve mondok. E’ tekintetben mondám én, hogy a’ jegyzők’ sorsát mindaddig nem szeretném rendeztetni, mig a’ népé is rendezve nem lesz. Ments’isten , hogy a’jegyzők’rendezését az általános néprendezésről föltételezném! hisz’ ez annyi lenne, mint e’ fontos ügyet ad graecas calendas halasztani. Rendezett nép, minő például a’ franczia : ez tőlünk még igen messze áll. *) K. úr kérdezi, honnan tudom, hogy az általa elsorolt kötelességeknek egyharmada teljesítetlen marad? Felelet: tapasztalásból. A’ nép között élek, ismerem a’ jegyzők’ foglalkozását, tudom, hogy a’ K. ur által elsorolt légió kötelességek’egy része, csak nevéről ha ismeretes sok népjegyző előtt, így néhány jegyzőnek van foglalkozása: „világi és egyházi alapítványokkal, kitett gyermekekkel, dohány-, kender- és selyemtenyésztéssel, eperfaszaporitással és több effélékkel. Bizony ez industriátlan országban, az ilyenekkeli foglalkozás nem sok jegyző’ hivatalát súlyosítja K. ur elismeri, hogy a’ jegyző’ hivatása, nem csupán a’ megyei körlevelek’ lemásolása , adó’ kivetése ’s beszedés) Főleg ha az örök váltság’ munkája olly lassan halad előre. Sze rk. seben ’stb. , hanem sokkal inkább a' nép’ vezetésében ’s védésében áll, de e’ kötelességöket a’ jegyzők nem teljesíthetik , mert fizetésök kevés , mi miatt kénytelenek az urasághoz folyamodni , ki őket egygyel mással segiti. — Való, hogy a’ népjegyző’ fizetése csekély, de ugyan hány hivatal fizettetik méltólag szegény hazánkban? Micsoda arányban áll például egy megyei eskütt vagy sz.hiró’ nyomorult 100—150 ffja tömérdek kötelességével? Pedig ezek is igazán ingatag hivatalok ám, tán ingatagabbak a’ jegyzőkénél; mert a’ kortes atyafiak’ kegye változóbb a’népénél is. Hát a’ protestans lelkészek’ ’s tanítók’ fizetése — ’s állásáról mit mondjak? És azért ezek’s a’ fentebbiek kötelességöket hanyagul vagy épen ne teljesítsék? Officium vádit cum onere. Midőn a’ népjegyző hivatalát elvállalta, tudta fizetését , ’s azon fizetésért vette magára a’ terhet, mellyet azért tartozik is teljesíteni. — És ezen oknál fogva K ur’ azon kérdésére : „hová húzzon a’ jegyző, a’ néphez-e, ki őt üldözi, vagy a’ földesurhoz, ki őt segiti ? felelem : igen is a’ néphez, ki öt roszul ugyan, de mégis alkalmasint jobban fizeti , mint a’ földesur, ahhoz a’ néphez, kinek ügyei’ vitelére tett hitet. És ha a’ jegyző ezt teszi, nem is fogja őt a’ nép üldözni; mert ez is szereti azt, ki iránta szeretettel viseltik. Ennyit K. ur’ bonczolására. Most még Friebeisz urnak egy előttem különös állítására egypár szót. F. ur czikkében elismeri, hogy felette óhajtható volna, ha a’ népjegyző a’ népet törvényes jogaival megismertetné; de kivihetetlen. Hiszen nem élünk Chinában, márpedig az ugyancsak chinaias volna ám, ha valakinek jogok adatnak , de csak azért, hogy azokról soha semmit ne tudjon , mi épen annyi lenne , mintha a’ jól kiéhezettnek ételt tennénk elébe — bocsánatot a’ hasonlatért— de száját bekötnék. Az 1836-iki törvényhozás emberi jogát némileg viszszaadta a’ népnek; azonban — mint előbbi czikkemben említem — bizonyos írnok-urak ugyancsak gyakorolják becses karjaikat az ütlegelés’ nemes mesterségében. A’ közelebbi törvényhozás meghatározta a’ közmunkák’ számát; bizonyos megyék mégis egy helyett kettőre kényszerítik a’ népet. Ki ismertesse meg már öt nyert jogaival, ha jegyzője nem? Vagy még mindig ollyannak tartsuk-e e’ népet, kivel szembekötösdit kell játszani?! Igen, de ezt téve, kenyerélöli megfosztásnak menne elébe a’ jegyző, mondja F. ur. „Tiszta legyen a’ lélek, haladjon a’ jegyző a’ törvény és nyilvánosság’ kíséretében az igazság’ pályáján, ’s ne féljen semmitől, a’ honi törvények’ pajzsa (?) védeni fogja őt“ , feleli maga magának F. ur. Ezeket akartam az érdekelt czikkekre megjegyezni: most, hogy hosszas ne legyek, elmondom röviden nézetemet a’ jegyzők’ rendezése körül. A’ népjegyzők’ választásáról szóló törvények’ egyik föfogyatkozásának tartom, hogy azok’ választásában, a’ népen kívül, másoknak is tetemes befolyás engedtetett, mi miatt sokszor ollyan egyének tolatnak a’népre, kiktől az idegenkedik. Mi csuda aztán , ha az illyenek’ irányában a’ nép’ bizalma megfogamzani nem tud ? Emberi természetünkben fekszik, hogy a’ kényszeritettől — legyen bár legjobb — irtózunk: csuda-e, ha a’ nép, ki helyzeténél fogva mindenben rémet lát, az illy reáeretetett egyéntől, még akkor is , ha az helyét a’ legjobban betöltené, minden áron megszabadulni törekszik. Én tehát, minden idegen befolyástól ment, szabad választást óhajtanék a’ népnek adatni, ellenkezőleg F. úrral, ki azt állítja, hogy e’ jog kevés hasznot adott a’ népnek. Ám én megvallom, sokkal szerelmesebb vagyok a’ népnek — e’ jogszegény osztálynak—a’ legparányibb jogába is, mit egyszer másszor a’ törvényhozástól nyert, hogysem annak gyakorlatáról, — még ha semmi haszonnal nem járna is,— lemondani szeretnék. De meg, én nem is látom e’ jogot haszonnélkülinek, sőt igen is állítom, hogy e’ jog haszonnal jár; mert ha ezt a’ nép önmaga szabadon gyakorolja , az általa választott jegyző , az úgynevezett kegyuraknak lekötelezettje nem lévén, hálatartozásból nem fog azok’ részére állani, de sőt látván, hogy a’hálával inkább az őt választott ’s tápláló népnek tartozik, annak ügyeit lelkiismeretesebben is fogja kezelni, mi bizony elég haszon. Attól sem félek, hogy a’ nép e’ jogát nem tudná használni. Igaz, hogy ő miveletlen, — mi vétkünk, hogy az, — Ítélő tehetsége nagyon fejletlen , minélfogva nem igen tudná megkülönböztetni a’ hivatalnokok’ alkalmas vagy alkalmatlan létét; — de ezt mindenesetre kivétellel értsük, — azonban minden helységnek van lelkésze ’s néptanítója, ezek hivataluknál fogva a’ nép’ nagy családjához tartozván, a’ nép’ érdeke az övék is, kik tanácsadásukkal bizonyosan segítendik a’ választani szándékozó népet. Én hát legkevesebbé sem félek, hogy ez által a’ jegyzői hivatalt ollyanok nyernék el, kik e’ szép, de nehéz hivatal’ viselésére alkalmatlanok. Most nagyobb részint alkalmasint csak a’ neve van meg a’ nép’ szabad választásának , mégis — tisztelet becsület, de igazság is — nem kevesen vannak