Pesti Hírlap, 1845. szeptember (531-547. szám)
1845-09-12 / 537. szám
szónokok , kik általa növelteinek majd vigasztalhatni fognak szenvedéseink között. Mi azonban megfogjuk mutatni , hogy a’ befolyás, mellyet megyéink a’ törvényhozásra gyakorolnak , épen olly károsan hat magára megyei szerkezetünkre is, sőt hogy azt talán semmi veszély nem fenyegeti inkább, mint melly e’ jogok’gyakorlatából veszi eredetét. — E. ÜGYVÉDI REFORM’ TÁRGYÁBAN. I. Mind a’ Pesti Hírlapban , mind a’ Jelenkorban megpendítetvén az eszme , hogy az ügyvédi kar’ jelen sülyedező állásában ezentúl nem maradhat , ’s hogy tekintélyét socialis téren úgy , valamint törvényhozás’ utján minden áron emelni kell , — én , ki ezen eszmét már régóta keblem’ mélyében rejtem , és vele a’ journalistica’ mezején olly édes örömmel találkoztam, — ugyanott nézeteimet már csak súrlódás’ eszközlése’ tekintetéből is czélszerűnek véltem röviden előterjeszteni . Hogy az ügyvéd amaz igen tisztes hivatásának, miszerint ő minden elébe hozott ügynek első bírája , voltaképp megfelelhessen, vagyis : az őt megkereső félnek , valódi belső meggyőződését és ítéletét tartózkodás nélkül kijelenthesse, — továbbá, hogy léptei soha az igazság’ elhomályositására, és a’ zavarosban halászásra ne, hanem mindig és egyedül annak kellő tisztába hozatalára legyenek irányozva, az az, hogy az ügyvéd ne az előtte is tudva lévő körülmények és tények’ eltitkolása , elferdítése avagy épen hazug eltagadása által igyekezzék védeni ezének a’ pör’ kedvező kimenetelét biztositni, hanem mindenkor csupán a’ törvénynek a’ fentforgó esetrei alkalmazásában , és elvi kérdések’ vitatásában gyökerezze felének védelmét; — egy szóval: hogy minden tekintetben lelkismeretesen eljárhasson hivatásában, — elkerülhetlenül szükséges, hogy az ügyvéd, munkadija iránt, ne egyedül védencze’ kegyelmétől függjön, hanem e’ részben törvény által kellőleg biztosítva legyen. — így van ez minden jól rendezett közállományban; — igy van különösen a’ szomszéd Ausztriában is. Nálunk is vannak törvények az ügyvédekről, de a’ nagyobb rész rájuk nézve sújtó — mint ezt az előttem ezen tárgyban értekezők bővebben kifejték—sőt még az 1832/e évi országgyűlés alatt is a’ követi tábla , midőn a’ kerületi ülésekben az ügyvédekről hozandó törvényezikk fölött tanácskozott , felölök olly különös felfogást tanúsított , hogy az egész czikkbe büntetésnél egyebet nem is foglalt; mire egy jeles követ méltán megjegyzé , hogy illy javaslat mellett ügyvédi pályára becsületes ember bajosan adhatja magát. Van törvény, (jelesül az 1723 : 38. t.sz.) melly kemény büntetés alatt tiltja „de quotta litis pacisci“ — hanem a’ bíróra bizza, hogy az „habita experientiae, habilitatis et insumti laboris ratione“ az ügyvéd’ munka-diját lelkismeretesen határozza meg. A'váltótörvény pedig jelesül II. 225. § még e’ körülírást is mellőzte. Már most nézzük, miként alkalmaztatik e‘ törvény gyakorlatilag ? és van-e ez által biztosítva az ügyvéd megérdemlett munkadíja iránt. Ha a’ kormányszékek avagy papi székek előtt mozdít elé valamelly ügyet, — minthogy ezek nem köztörvényi bíróságok, — ott az ügyvédi munkadíjnak a’határozatbani megemlítése teljesen ismeretlen. Királyi tábla előtt lefolyó pörökben ritkán jár perköltség , és mivel az ügyvédi munkadij is azok közé számittatik, azért az ítéletek e’ felől hallgatnak. Fölebbezett pörökben pedig a’ királyi fötörvényszékek az eljáró bíróságok által meghatározott pörköltséghez csupán az ítéletlevél’ díját szokták hozzáadni. Adóbíróságoknál, az úri székeket nem is említve, mert hiszen ott szívesen sem látják, ha valamelly ügybe ügyvéd foly be , a’ pörvesztett fél’ügyvédjéről szó sincs. A' pörnyertes félnek pedig — értve olly pöröket, hol költség’ megítélésének törvény szerint helye van, — nem ritkán kevesebb pörköltség ítéltetik meg mind össze, mint a' mennyi készpénzbeli kiadása az előkészületekre valódilag volt, — pedig még az ügyvédi munkadij is ebben foglaltatik, vagyis tulajdonképp ebből kellene annak is kitelnie, és igy az rendesen 10. Olly pörökben pedig , hol költség megítélésének helye nincs, az ügyvédi munkadíjról az ítélet hasonlag nem gondoskodik. Általában a’ bíróságok az ügyvéd’ fáradozásit igen kevésre becsülik. — Többek közt: megyei bíróságok — talán azért, mivel bizonyos rangfelsőbbséget éreznek magokban az ügyvéd fölött — rendesen kevesebbet ítélnek ügyvédi munkadij’ fejében, mint a’ mit az ő birói járandóságuk kitesz. Holott a’ legegyszerűbb esetben is legalább három, sőt nem ritkán tíz avagy húsz annyi fáradsága is volt a’ pör’ elkészítése körül az ügyvédnek, mint a’bírónak ez ítéletek’ hozatalával és végrehajtásával. Váltótörvényszékek előtt az ügyvéd minden mulasztásért felelősséggel tartozik , következőleg , minél nagyobb a’ kereseti ősziét , annál több jótállás terheli az ügyvédet , és mégis munkadíja majd mindig egyenlőre szokott határoztatni,s a’pör’ előkészítésére, azaz, az okiratok’ megszerzésére tett fáradozásai rendszerint mint nem igazoltak , — mert hiszen kitudná az illyeseket még adatokkal is kimutatni ? mik a’ mellékletekből amúgy is következtethetők , — figyelembe se vétetnek; sőt nem ritkán több napi tárgyalásért is csak olly dij ítéltetik , mint félnapiért, és két periratért is csak annyi , mint a’ felperesi ügyvédnek egyért, mintha attól tartana a’ válláltörvényszék, hogy, ha mindezekhez mérné a’dijt, a’ pörbeszédek végtelen hosszak lennének. Pedig bizony , a’ ki csak hosszadalmasan képes előadni nézeteit, azt az illy visszás birói szokás sem fogja attól legkevésbbé is elszoktatni. Hosszas lenni nem akarok, — ugyanazért az e’ részbeni gyakorlat’ részletei’ bővebb fejtegetésébe nem is bocsátkozom. De úgy hiszem, az eddig mondottak is eléggé tanúsítják , hogy a’ fentebb felhívott törvény’ gyakorlati alkalmazása által, megérdemlett munkadíja iránt az ügyvéd egyáltalában biztosítva nincs. Mert vagy a’ nevetségig csekély dij ítéltetik neki a’ perköltségek’ sorában , ’s mellyből nemcsak megélnie, még pedig a’legszűkebben is, teljes lehetlen volna , hanem még a’ törvénytudomány’ megszerzésére fordított költségeit is egész élte’ lefolyta alatt e’részbeni keresményéből helyreütni alig lehet képes; — vagy a’ költség’ megítélését kizáró pörökben az ügyvédi díjról említés sem létetik , — következőleg e’ részben teljesen védencze’ önkényére hagyatik , avagy a’ mennyiség’ meghatározását külön pörrel keresni, ’s ekkép’ a’ már egyszer megérdemlett munkadijáért még másodszor is fáradozni kénytelen. ’S e’ függés tulajdonkép’ legfőbb oka nézetem szerint mindazon kinövéseknek , mik itt ott olly gyakran mutatkoznak. Azon pörlekedő félnek , melly mellett az igazság harczol , ’s a’ melly méltán várhatná , hogy neki minden költsége az utolsó fillérig a’ pörvesztett által ítéletnél fogva megtéríttessék — valóban nehezére eshetik , és esik az ellenkezőt tapasztalni; — nehezére esik: ügyvédje’ munkadiját a’ fenálló törvénykezési szokás mellett saját erszényéből megadni, avagy csak pótolni is. Már pedig ki mit nem örömest ad , azt rendesen fűnek fának felpanaszolja. És igy , ha az ügyvéd a’ magáét követeli — magát rágalmazásoknak teszi ki; — ha pedig nem követeli, akkor elmondhatni felőle : szemérmes koldusnak üres tarisznyája. Mikor kap tehát az ügyvéd védenczétől illő munkadijt? Legtöbbnyire csak olly esetekben, midőn védenezét igen bonyolódott és szerfelett kétes kimenetelű, avagy épen teljesen igaztalan ügyben sikerrel elősegéli Mert igen természetes , illyenkor könnyebb is áldozni , midőn a’ félnek a’ szoros igazság szerint sokszorozva , többet kell vala vesztenie, mint a’ mit ügyvédi munkadijra fordított. És innen mi következik más, mint hogy az ügyvéd feledve eredeti hivatását, miszerint ő első bírája az ügynek, ’s rendeltetése : az igazság’ kellő kiderítése, • magát védencze’ érdekében rendszerint vak eszközül engedi használtatni, ki kisebb, ki nagyobb mértékben, — az az egyik csak a' tények' eltitkolása, másik azok’ elferdítése, avagy épen szívtelen eltagadása, — majd harmadik különféle ál és más kárára czélzó bonyolítások által; sőt némellyek ezen is túlmennek , ’s kábaságukban nem ritkán törvényileg tilos eszközökhöz is nyúlnak. És ez mind onnan származik, mivel az ügyvéd védenczétől munkadija’ tárgyában nem független,— és mert ennek nyomán még kezdő , sőt gyakornok korában megszokta magát vak eszköznek tekinteni, és ennek valódi határait , mellyen túllépni nemcsak nem illendő már, hanem még polgári bűn is, — a’ mondott függésnél fogva magának , kimérni néha nem is képes. Innen van az is, hogy mivel az ügyvéd munkadija iránt törvény által biztosítva egy általában nincs , és mivel — de quotta litis pacisci törvény által szoros büntetés alatt tiltva van, ’s e’ miatt az ügy* kimenetelétől föltételezett szerződésre — nehogy az „litis quostának“ értelmeztessék, — jó híre nevére kényes ügyvéd lépni se mer, más oldalról pedig , mivel igen ritka az olly pörlekedő fél, ki miután az ügyvéd’ segedelmével az árkot szerencsésen átugrotta, — ügyvédje’ megjutalmazásában méltányos volna, sőt legtöbben őt akkor számításukból egészen ki is feledik: mind ezen okoknál fogva — mondom — ha csak magát azon nyilvános veszélynek nem akarja kitenni, hogy minden szorgalma mellett is álkaperája felkopjék, kénytelen az ügyvéd minden igyekezetét oda fordítni, hogy munkadija iránt még az ügy’ lefolyta alatt magát valamikép' biztositsa, — a’ mikor még tulajdonkép’ azt sem tudja, milly, és menynyi fáradsága lesz az ügy körül ? és ezt is nem épen a’ legillőbb módon, hanem vagy aljas kéregetés, vagy nem ritkán erőtetes’ útján kénytelen kieszközölni. ’S ugyan e’ miatt, mivel még maga az ügyvéd sem tudja , milly és mennyi fáradsága lesz az ügy körül ? vagy kellettnél kevesebb munkahírt vesz védenetén, kivált ha az ügyvéd egyébként is szerény természettel bir, ’s ekkor ő húzza a’ rövidet, — vagy pedig többet vészén, — ’s ez esetben védencze magát megcsalatottnak tekinti; — és ezzel kész a’ nagy lárma, s az ügyvéd’ visszaélése elleni panasz. Minek az természetes következménye, hogy a’ világ az ügyvédeket általában huzavonáknak és zsarolóknak kiáltja ki, és valóban nem ok nélkül, mert hiszen maga azon mód, miszerint, mint fentebb érintém, munkadíja iránt az ügyvéd az ügy’ lefolyta előtt magát biztositni kénytelen, mondhatom: bármelly jóérzésű ember’ szemei előtt nem a’legillőbb, ’s a’ kicsikarással minden esetre határos. És mégis az ügyvédi kar n emez abnormit állásán, melyben egész lételök a’ legtágabb önkénynek van kitéve segi- lésre, a hatóságok- és bíróságoknál legkisebb hajlam sem mutatkozik. Pedig bizony — nézetem szerint — e bajon segítni hatalmukban lenne, mert csupán a hatóságok és bíróságok változtathatnák meg gyakorlatilag a fentebbi kifejtett százados rész szokást, — kiszabadíthatnák az ügyvédi kart védenczeik’ önkénye alól, kiragadhatnák a sülyedésből és nekik egy szebb jövendőt biztosíthatnának. Ehhez azonban semmi remény sem mutatkozik, mert — hiszen őszintén megvallva — valahányszor és valahány mrv ,u e tárgy iránt értekeztem, mindannyiszor azon megrögzött vastag principii petitióval találkoztam, hogy ők az ügyvédi munkadíj illő meghatározásával azért gondolnak olly keveset, mivel az ügyvédnek elég módjában van magát ez iránt védencze irányában magányszerüleg biztositni, — avagy épen évenkénti rendes fizetést húz az ügyvéd védenczétől. Hanem ezen jó urak feledik , hogy ama magányszerü biztosítás egy részt nem is illő , — más felöl pedig a’ pernyertesre sújtó , hogy neki ellenfele által az ügyvédi munkadíj teljes mértékben sohasem téríttetik meg. Ugyanazért — nézetem szerint — vállat vetve kell az ügyvédeknek saját állásuk’ biztosítása ’s egykori tekintélyűk visszaszerzése’ érdemében közremunkálkodniok, mert ha maguk nem gondoskodnak magukról, isten is elhagyja őket, így mondja az írás. Azon kell teljes erővel igyekezniük , hogy ne csak azon néhányan, kik évenkénti rendes fizetéssel ellátvák, hanem a többi ügyvédek is fáradságok jutalma iránt biztosítva legyenek , és e részben ne ők védenczeiktől, hanem inkább azok tőlök, vagyis tulajdonképen a’ törvénytől függjenek. Miután pedig ez nem másként, hanem csak törvényhozás útján eszközölhető, a nézetem az lenne: maga az ügyvédi kar készitne egy kimerítő.javaslatot saját állásáról és azt még a’ legközelebbi országgyűlés előtt a’ frigu udvari cancellariának , valamint minden törvényhatóságnak utasításadás végett, sőt szükség’ esetében az országos rendeknek is külön példányban kérelem’ kíséretében nyújtaná be. A’ törvényjavaslat’ tartalmáról máskor. L. Törvény hatósági dolph. ZALA-EGERSZEGEN, augustus’ 18-ki közgyűlésben Kerkápolyi első alispánnak azon jelentésére, hogy ő a’ múlt nyárbó’ 14 ki közgyűlés alatt kelt utasító határozat’ következtében e’ gyülésre, megjelenésre Lukács János gyorsírót, kinek gyakorlati jártasságát a’ gyorsírásban országgyűlésen eléggé tapasztalta, felszólitá, és hogy most itt az idő ’s alkalom a’ RRnek a’ megjelent egyénnel a’ gyors irásnak e’ megyében lenndő tanítása iránt egyezkedni. Zalamegye’ RRei elhatározták, hogy Lukács János, Zalamegye’ ifjait a' gyors írás’ tudományára novemb. 10-től jövő áprilisig a’ nemesi pénztárból fizetendő 600 pftnyi díj mellett tanítani fogja , ezen idő alatt a’ köztanácskozásokat is gyorsirási jegyzeteivel kisérvén. Azon egy vagy két, a’ gyors irásban kiképezendő egyének’ számára pedig, kik magokat a’ gyakorlati gyors irászatban legügyesebbekké kiművelendik, a’ megyei rendek egy bizonyos, állandó és rendes évi jutalmat határoztak *), irodalmi értesítő. A’ népszerű könyvtárnak második füzete megjelent ezen czim alatt: „A’ vasárnapi gyermek“ vagy „Babona-irtókönyvecske.“ Irta Halász Márton. — E’dolgozatot szerző „a’ népi balitéletek“ iránt hirdetett füzetczimre készítette, ’s mint bírálóink ítélték, a’ népnek a’ természetre vonatkozó balitéleteit igen találván, népszerűn, ’s okokkal világosítva támadja meg és oszlatja szét. Annálfogva ajánljuk e’ kis munkát mindazon népbarátoknak, kik már népszerű könyvtárunk’első füzetét, a’„szerencse útjai“ is érdemesnek ítélték, a’ falusi iskolák, a’ magasabb iskolai fiatalság ’s a’ nép között ajándékképen is elterjeszteni. Ez újabb füzet nem csak népszerű tartalmánál fogva, hanem, mert hasonlag felette olcsó, igen alkalmas ajándékul szolgálni. Harmadfél ívnyi terjedelem mellett is, ára csak 6 kr. pengőben, következőleg 10 pofton 100 darab osztható szét számosak között, kiknél vajmi üdvös hatással lehet a’ balitéleteket oszlató gyenge világ is. Kérjük ez úttal azon t. ez. előfizetőket, kik a’ múlt országgyűlés’ alkalmával t. Perczel Móricz által megindított ivén aláírtak ’s elő is fizettek, méltóztassanak mielőbb bérmentes rendeléseket tenni az iránt, hogy illető példányaik hol és hova és kinek szolgáltassanak ki. — Ügybarátinknak, kik e’ dolgozatnak eladásával óhajtanak foglalkodni, 8-et ajánlunk. —■ Sept. 3-án. C s a n é d y, iparegyesületi jegyző. 174 Vegyes közlemények. A’ PESTI TAKARÉKPÉNZTÁR vasárnap’, sept. 7-án tartá közgyűlését, mint hirdetve volt lapjainkban. Az intézet’ gyarapodása igen örvendetes; a’ tartaléktár már többre növekedett 60 ezer ftnál. Ezentúl tehát osztalékra is lehetne kinézés, mi minden esetre , bármit mondjunk a philantropicus czélzatokról , a’ részvények’ vonzalmát az intézet iránt leginkább növeli. Ezen 60 ezernyi alaptőke állandó tartalékjáról a’ 100 ezerig fog kiegészitetni, hatos kamatjai a’ tőkéhez csatoltatván. — Mi e’ 100 ezernyi tartaléktőke’ évenkénti kamatain ’s a’ kezelési költségeken felül marad, a’ forgalmi tőke’ kamatiból osztalék adatik a’ részvényeseknek. — A’ leghasznosabb intézkedések közé számítandó pedig, hogy a’ pénzforgatás’ köre , értve a’ kölcsönzéseket, minden szomszéd megyékre kiterjesztetett. IPAREGYESÜLETI csőd hirdetmény ásványtani felolvasások iránt. A’ természetnek ásvány-országa tömérdek földeket , köveket és érczeket szolgáltatván nyersanyagokul a’ műipar’ munkáihoz , az egyesületnek az iparosság’ okszerűsitésére van hivatva , kötelességében az ásványtan’ népszerű megismertetése körül gondoskodni. Elhatárzó ez okból az iparegyesület’ igazgató választmánya , hogy valamint már az egyéb természeti tudományokból, sőt a’ természet-leiratnak növénytani részéből is előadásokat indított meg és folyvást tartat mostan is . *) Zalamegye’ rendesenke’ határozata, mennyiben a’ nyilvánosság' egyik leghívebb esközének, a’ gyorsirászatnak terjesztését czélozza, országos szempontból is figyelmet érdemel, ’s bár minél több követőkre találna a’ többi megyék között. — Szerk.