Pesti Hírlap, 1845. október (548-565. szám)

1845-10-26 / 562. szám

Vasárnap 563. October 26. 1845. PESTI HIBLSI. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással 5 ft; borítékban 6 ft; postán borítékban 6 ft pp. — helyben (.anderer Lajos kiadó-tulajdonosnál, hatvani utcza Horváth-házban 483 st. a., egyébütt minden kir. postahivatalnál. — Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi tartományokba küldetni kívánt példá­nyok Iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ útján történhetik. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek,­­s egy-egy kis hasábsorért apróbetű­kkel 5 pengő ki számittatik. TARTALOM. Büntető törvénykönyv.IX. Fővárosi újdon­ságok. Törvényhatósági dolgok: T­urócz (a’ latin nyelv iránti végzés ügye, tisztujitás, karhatalom, Hont’ levele’stb.). Békés (rendes levelezőnk’ tudósítása). Vegyes közlemé­nyek: Iparegylet’ télszaki leczke rendje. Kisdedóvó intézet. Külföld. Értekező: Esküttszéki eljárás. Hirdetések. SUOVABORSZIe és KROKI.*. BÜNTETŐ TÖRVÉNYKÖNYV. IX. Mielőtt a’ bünteti el­­járásra térnék által, még egy pár észrevételt kívánok a’ büntető törvénykönyv’ első részére nézve előterjeszteni, mellynek jellemével egyébiránt az eddigiekből már elégsé­gesen megismerkedhetett az olvasó. Először is, visszatérőig a’ büntetéseknek minapi czik­­kelyemben tárgyalt kimérésére, szükséges arra figyelmez­tetnem a’ törvénytudomány’ ’s különösen büntető codexünk’ barátait, hogy az első rész’ 20-dik szakaszának értelmé­ben a’ bíróság olly bűntetteknél, hol rabságot szab fenyíté­kül a’ törvény, a’ legcsekélyebb ideig tartó fogságig is szállhat le a’megfogyatkozott beszámításhoz képest, de bírói dorgálásig nem. — Én úgy vélekedem , hogy ez a’ törvénykönyv’szellemével, melly büntetési minimumo­kat nem ismer, ellenkezik, ’s hogy ez talán nem is állott a’ szerkesztők’ szándékában. Való igaz, erre azt mondhatná valaki: világos, misze­rint a’ büntető törvénykönyv’ szerkesztői nem akarták any­­nyira kiterjeszteni a’birói kimérés’jogát, hogy az úgyne­­vezett szabadságbüntetések’ helyébe egé­szen másnemű büntetés léptethessék. — Ma­gam is hajlandó volnék igy vélekedni, tekintetbe vévén még azt is, hogy a’ bírói kimérésről szóló általános rendelkezés (18. §.) illyetén magyarázattal nem ellenkezik , — magam is igy vélekedném, mondom , ha a’ 21-dik szakasz egyéb­re nem mutatna. Ez t. i. a’ fogságbüntetés’ helyé­be bírói dorgálást is enged léptetni. ’S mél­tán. A’ bírói dorgálás, ezen — közbevetőleg legyen mond­va — a’ körülményekhez képest, ’s természetesen nyilvá­nos eljárás mellett, élessé válható büntetés nem áll ollyatén arányban a' szabadságbüntetésekhez, mint állanak ezekhez a’ pénzbírságok , mellyeket szabadságbüntetés’ helyébe léptetni semmi esetben sem tanácsos, ’s pedig azért nem tanácsos, mert ezáltal, megválthatván magát a’ gazdag, könnyen jogtalan kedvezéseknek alkalom adathat­nék , ’s mert birság és szabadságbüntetés nem csak fajra, hanem öszves irányukra nézve is különböznek egymástól. A’ „luat in corpore a­u­t in aere“ féle törvénytudományi böl­­cseség ma már komoly czáfolatot sem érdemel. A’ bírónak itt a’ legparányiabb „latitudo“-t sem szabad engedni; és ha egykét esetben a’ pénzbírság’ helyébe szükségképen szabadságbüntetés léptetendő, azért t. i., mert a’ bűntettes, hogy Bentham’ szavaival éljünk, nem nyújt elégséges fel­szint a’ birság’ működésére,— ezen esetek, mellyek egyéb­iránt a’ felebb emlitettektöl, mellyeknél épen megfordítva szabadságbüntetés’ helyébe birság lépteltetett , szorosan megkülönböztetendők,— egyenesen a’ törvény ál­tal jeleltetnek ki. De térjünk vissza tárgyunkhoz. A’ felebbiekből következtethetni: Ha a’ törvény megengedi, hogy a’ bűntett’ bizonyos kö­rülményeinél fogva élethosszáig tartó rabságtól egy napig tíz ? t­ó fogságig szállhasson le a’büntetés’kimérésénél a’ biró, — ’s ha más oldalról nem tartja ollyasnak a’ szabadságbün­­tetést, mellynek helyébe bírói dorgálás egyáltalában nem léptethető, — hogy pedig a’ magyar büntető törvénykönyvi javaslat illyesnek nem tartja, a’ 21-ik szakaszból világos: — akkor nincsen ok, miért ne szállhasson le a’bíró a’ büntetés’kimérésénél az illető bün­tet­t' bizonyos körülményeinél fogva a’rab­­s­ágtól is egészen a’dorgálásig. S nincsen ok különösen annálfogva , mert a’ magyar büntető törvénykönyv becstelenitö bün­tetéseket nem ismervén, rabság és fogság korántsem álla­nak olly viszonyban egymáshoz, mint p. o. a’német „Zucht­haus“ a’ „Kreissgefangniss“-hez; s mert a törvénykönyv’ szerkesztői a’ büntett-kisérle­­teket egykér esetnek kivételével , nem mint delicta sui generis állítván fel, külön büntetésvolumeneket sem szabtak a’kísérletek’ számára ’s igy gyakrabban mint hinnők, fognak ollyatén esetek előfordulhatni, mellyeknél ámbár a’ b­e v­é­g­z­e­tt bűntett rabsággal fogott volna büntettethetni , képzelhetni olly kísérleti cselekvényt, — ollyast értünk mellyet a’ theoria távol kísérletnek, előkészület­nek nevez, ’s mellynél a’ tárgyilagos súly olly annyira pa­rányi, hogy egy saját nemét az imponderabiliáknak tehetné, — képzelhetni mondom, olly kísérleti cselekvényt, mellyre nézve a’ bírói dorgálás igen czélirányos ’* tökéletesen elégséges súlyú büntetésnek mutatkozik. Ezen parányi, egykét szóval pótolható hézagot, — ha ugyan hézagnak fog a’ hozzáértők által találtatni, — annál­fogva véltem itt megemlitendőnek, mert kivált ha a’ büntetési minimumokat megszüntetjük , ’s ezeknek megszüntetése , mint láttuk , elkerülhetlenül szükséges , — ha a’ tudomá­nyos haladás’ élére kívánunk állani, ha mintegy a’ fele­lősséget vállaltuk fel ez ügy’ üdvös voltára nézve, ha a’ működésünkben olly édesörömest ellenmondást nyomozók­nak nem akarunk anyagot nyújtani, — akkor a’ legnagyobb következetességgel szükség eljárnunk e’ tárgyban. Legyünk azon, hogy a’ bírói kimérés, ezen legeredményesebb’s egyszersmind legkényesebb része a’ büntető törvénykönyv­nek, mert hiszen a’biró illyenkor a’ concret esetre nézve mintegy törvényhozóvá leszen , — legyünk azon, hogy a’ műnek e’ része szinte gáncs nélküli előképül szol­gálhasson más nemzetek’ törvényhozóinak is. A’ magyar törvénykönyv’ szerkesztői a’ viszonylag határozatlan bün­tetések’ azon rendszere által, mellyel felállítottak volt, lehetségesnek tették , hogy a’ törvény-alkalmazás elvégre az ae­quitas szerint történhessék; nem azon aequitast értem, melly méltányosságot jelent, ’s melly mintegy a’ jog’ derogatióját foglalja magában, de értem azon aequitast, melly a’ római jog szerint „aequat jus facto“, mellyen a’ „bonae fidei és stricti juris actiones“ közötti öszves különb­ség alapult, ’s melly szerint széles alapon nyugvó bírói ki­mérés’ utján, hozzájárulván még az illető esetek’ individua­­lizálása, tény és büntetés — ha igy szólhatni — mintegy tökéletesen coincidálván, együvéesvén, tökéletesen ki­egyenlítik egymást. — De épen mert büntetőtörvényköny­vünk e’ tekintetben számos másokat maga megett hagyott, ’s mert a’ büntetések’ kimérésével olly szoros viszonyban álló beszámítás’ kérdését annyi ügyességgel, ’s ha mindjárt részben Feuerbach’ módszerének nyomán — mert tudnivaló dolog, hogy csaknem valamennyi újabb törvénykönyvben Feuerbach’ kézikönyvéből e’ tárgyban egész helyeket talál­hatni , — más részben igen szerencsés eredetiséggel tár­gyalja: épen ennélfogva, mondom , ezen parányi hézag se maradjon pótolatlanul, ha ugyan —újra ismétlem, — az hézag volna, mit gyenge szemem annak látott. Másodszor, — de engedje meg az olvasó, hogy a’ mi még mondani valóm van a’ törvény­könyvi javaslat’ első ré­széről , azt egy külön végezikkben mondhassam el. *) — Sz. L. Fővárosi ijjdensagek« Örvendetes hirt közlünk. A’ nemzeti kör múlt csütörtö­kön tartott igen népes választmányi ülésében egyértelműleg határozó, az pct. 31-re összehívandó közgyűlésre indítvány­­képen előterjeszteni, hogy miután a’ köztagok’ újabb tete­mes szaporodásánál fogva az évi költségek’fedezésére most már eddig is a’ szükségesnél jóval nagyobb pozitív biztosítás van, a’ Kör’ azon tagjai, kik köztudomás szerint, egészen uj Kört igyekeznek alapítani, e’ körülményről, melly álta­tok meghasonlási ürügyül használtatott , tudósitatván , a’ viszontegyesülésre a’ közgyűlés által barátságosan szólhas­sanak fel. Az első lépés tehát megtörtént, ’s mi nem kétel­kedhetünk annak kedvező sikerén. Régi igazság , hogy könnyen hisszük azt, mit hinni szeretünk, — ’s hogy a’ mit felizgatott szenvedélyből cselekedtünk , örömmel sietünk higgadtabb óráinkban helyreigazítani. — Megemlitendőnek véljük, miképen ama lapunkban közlött tengerészügyi felszólítás’ következtében , már eddig is több lelkes ifjú ajánlkozott. ’S ezúttal csak azon óhajtásunkat akarjuk kifejezni, bár ezen ajánlkozók a’ magas czél által lelkesedve , a’ pályájok’ kez­detén előjövendő nehézségek által ne hagynák magokat elrettentetni. Merni, vállalkozni, koczkára tenni magát az életet, és csüggedetlenül tűrni, nem földhöz ragadó minden­napi lelkek’ tulajdona, — ’s az ifjú kebel az , melly a’ köz­­napiság’gőzkörét leginkább vágyakodik túlszárnyalni merész és vakmerő küzdelmekkel. És legyen mindinkább igazzá, mit annyira szeretünk mondogatni, hogy: Kárpátoktól Ad­riáig .. . . ! — Egy külföldi ház’ megbízottja, Victorini úr , nehány hét óta városunkban mulat, várván a’ légszeszvilágitás iránti felsőbb engedelem’ bekövetkezését, hogy azután annál bát­rabban és és biztosabban kezdhesse meg ez ügybeni egyez­kedéseit a’ várossal. Föltételei, úgy halljuk, igen méltá­nyosak. — A’pestvárosi tanács, mint halljuk, e’ napokban egyik tanácsnoka’ azon eljárását, miszerint ez a’ Rochus­­kórház’ jegyzőkönyvét ezentúl magyarul szerkeszteni kivá­l­­ó jegyzőnek elleneszegülve, arra ezentúlra is a’ jegyző­­­­könyv’ németül viendését akarta ráparancsolni, — méltó ne­hezteléssel fogadván , azt nyilvánosan jegyzőkönyvileg is roszalni határozta. Újabb jele a’ ns. tanács’ napról napra nö­vekvő nemzeti buzgalmának. Adja isten, hogy a’főváros’ tanácsa főleg e’ tekintetben ragyogjon követésreméltó pél­da gyanánt a’ többi városok’ tanácsai előtt. — És igen czélszerű volna, ha a’ tanács mindinkább terjesztené ki figyelmét a’ bolti feliratok’ magyarosítására, ’s ha az eddigi német czimiratok’ megváltoztatását megpa­rancsolni nem lehetne is , arra legalább ügyelne fel, hogy — mint e’ napokban is egy városházpiaczi elsőbb rendű bolt felett történt — az ezentúl készülendő bolti feliratoknak ne legyen szabad csupán németül iratniok. Városszépítésre ügyelő bizottmány úgy is van, ’s azt tartjuk, ezen kissé mélyebb jelentésű körülményre is e’ bizottmány fordíthatná figyelmét. — Az újabb időkben talán egyetlen ága az iparnak sem tett olly szép haladást hazánkban,mint a’szivargyártás. Egyik gyár a’ másikat éri, ’s ha a’ készítmények még nem ollyanok is, millyeneknek lenniök kellene , azt még nagy részt azok’ fiatalságának kell tulajdonítanunk. A­ ki mind a­ mellett honi szivarokat akar szívni, mik vele a’ külföldet feledtessék , az bizonyosan ki fog elégittetni Gschwindt uriczai dohány­árus’ legújabban megkezdett Ma­kk - szivarai által. — Bizonyosan nem lesz érdektelen e’ hit, miután a’ szivarozás mindinkább életszükséggé kezd válni , ’s olly időnek né­zünk elébe, mellyben a’ „pipás nemes embert“ csak a’ históriából fogjuk ismerhetni. — Csillag Rózát, ama 12 éves kis csallogányt, ki nem régen hallatá magát színpadunkon, ’s kiről mi is dicséröleg emlékezénk, a’ nemzeti színház’igazgatója énekben képez­­teti ki; — hogy pedig hangján kívül lelke­it kimiveltessék, e’ czélból a’ szép reményekre jogosító, különben szegé­nyebb sorsú leányt két lelkes zsidó hölgy, Herzfelder és Fox asszonyok, taníttatják ügyes tanítók által saját költségeiken. Ki ne örülne illy jelenségeknek ? — Mindinkább növekednek a’ drágaság miatti panaszok, mert nagyok és érezhetők annak következményei, — kü­lönösen a’ kenyér és zsemle körül. E’ napokban két ember járt egyik kávéházból a’ másikba , kiknek művészeti mutat­ványok abban állott, hogy az egyik kilépve a’ kávóház’ közepére, feltárá száját, mellybe a’másik 5 —6 lépésről mostani garasos zsemlét hajgált, a’ mik azután úgy leszál­lanak egymás után a’ megnyílt torkon, miszerint az meg sem érezte egyik részével is nyeldeklőjének. Nem a’ száj volt itt nagy, hanem a’ zsemlék voltak megfoghatlanul aprók. Bízvást fel lehet jelenleg azon mathematicai arányt állítani, hogy: sicuti se habuit Jónás ad czethal­­­ita se habet zsemle ad ember. — Egressy Benjamin’ pesti czigánybandája múlt napok­ban hallata magát színpadunkon. Ezen embereket (kiket alig lehet már többé czigányoknak nevezni a’ többiek’ sérelme nélkül külföldre akarják ismét utaztatni Egyébiránt „van­nak dolgok“ mint Irinyi úr mondja, mikre nézve nem akarjuk elrontani „más ember’ gustusát“, — mint Szentpétery mondja Don Caesarban. — A’ közelgő novemberi vásárra már mozognak az előkészületek. — Szarvady Frigyes és Lichtenstein György, St. Aimé’ és Reventlowl mnemotechnikai rendszeréhez alkalmazottan, egy chronologiai egyetemes és magyar történeti kivonaton dolgoznak, melly újévkor jelenendik meg. — □ Törvényestésárl TURÓCZ-Sz.-MÁRTON, oct. 12-én. — Elérkezett a’ régvárt October 7-iki évnegyedes közgyűlésünk’ kitűzött napja; régvárt; mert bizton reméltük, hogy azon jövő tisztujitásunk’határnapja (elmúlván még September’ 19-én, annak megtartási törvényes ideje) okvetlen ki fog tűzetni; azonban a’ remény megcsalt. A’ belviszonyok nálunk is két pártot fejtettek ki, min­denik erősen készül a’ csatára, és a’ pártok a’ régvárt gyűlésre olly szép számmal gyülekez­tetek , hogy tanácskozási teremünk zsúfolva volt. Illy ki­nézések közt kezdődött a’ gyűlés főispán ő méltósága’ el­nöklete alatt, és a’múlt közgyűlés’ jegyzőkönyve ’s né­­melly udv. rendelmények’ felolvasása után , szőnyegre ke­rült a’ katonai hatalomkart tárgyazó intézmény, melly kö­rül azon előadás , miszerint az intézmény’ czélsze­­rüsége elismertetik ugyan, de a’ szolgabiró annak hasz­nálatától eltiltatik , a’ felelősség’ elve pedig általánosan ki­­mondatik, közakarattal határozattá vált. — Múlt junius havi törvényszékünkben hozott ’s már honszerte ismert azon határozatnak, melly törvénykezéseinkben a’ latin nyelv’ használatát továbbá is fentartani rendeli, kisebbségben ma­radt ellenzéke , közgyűlésen ellenmondása el nem fogad­tatván, a’ törvény’ fentartását szigorúan megrendelendő kegyes parancs végett koronás fejedelméhez folyamodott, ’s folyamodása’ következtében a’ helytartótanács’ útján el­érkezett ’s felolvastatott az intézmény , melly a’ tény iránt 68 *) Mik után a’ törvénykönyvi második részét a­ büntető eljárást fogjuk taglalni. Mielőtt azonban ebbe bocsátkoznánk, szük­ségesnek tartottuk az esküttszéki eljárást, miként azt az or.­­gyülésen Borsodmegyei ifjabb követe Szemere Bertalan ki­dolgozta , megismertetni a’ közönséggel. Ez ismertetést mai értekezőnk kezdi meg. — S z s r k.

Next