Pesti Hírlap, 1846. augusztus (719-735. szám)
1846-08-04 / 720. szám
Az összes forgalom e’ szerint: 1,464,000 pft, mellyből Triesztre esik 1,202,000. A’ kereskedési czikkek itt is ugyanazok, mellyek Görögországban, honnan fentebb, midőn e’ czikkeket részletesbben elősoroltuk , a' görög forgalomba beszámitók a' rómiai ki- és bevitelt is. Ha az előadottakhoz hozzáadjuk még azon 10,000 pft be- és ugyan annyi kiviteli forgalmat a’ Berberséggel; ’s ha visszaidézzük emlékezetünkbe a’ fekete tengeri orosz kikötőkkeli kereskedés’észletét (körülbelől 206.000 ft ki- és 1.758.000 ft bevitel), miről értekezéseink’ fonalán már szólottunk : az ausztriai és Magyar birodalom’ összes keleti forgalma 23,666,000 pengőftra megy. Ebből behozatalra 14,376,000; kivitelre 9,290,000 ft esik.A’ kivitelben majd 6.800.000 ’s így az áruszállításnak több mint két harmada még idegen készítmény. Az ausztriai birodalom’ iparára nézve kedvező eredmény főleg a’ szárazon mutatkozott, a’ török határokon űzött kereskedésben; innen lehet következtetni azon ipar- és kereskedés’ jövendőjére, melly a’ birodalmat, a’ szomszédi fekvésnél fogva is, más nemzetek fölött illeti. A’ szász, schweizi, angol és franczia gyártmányok , mellyek azon irányban a’ birodalmon keresztül vitetnek , ’s részint az ausztriai és magyar kikötőktől veszik uljokat keletnek, mindenkor intésül szolgálhatnak, hogy mi tenni valója van az ausztriai és magyar műiparnak. Az ausztriai Lloyd-lap többször közlött érdekes dolgokat, ’s nem egyszer tényekre is hivatkozva mutogató, mi nagy kiterjedésű kelet volna lehetséges e’ műipar’ termékeinek a’ róniai szigeteken, Görögországban, Tunisban, Egyiptomban , Macedóniában, Kisázsiában és Syriában. Azonban az idézett lap még maga sem hiszi elérkezettnek az időt, mellyben olly kiterjedt külpiaczokat kelljen a’ birodalom’ gyártmányainak keresni, ’s midőn kiállhatná a’ műipar az ismételt veszteségeket és csalatkozásokat is. Mig a’ termelés a’ benső ’s a’ már rendesnek mondható külkeresést meg nem haladja, mig czélszerű védrendszer helyett, a’ vámtilalmak a’ birodalomban a’ külversenyzést egészen lehetlenné teszik, ’s csak kevés felesleg tőke és értelmiség érez kénytelenséget iparvállalatokra fordulni , addig minden egyes törekvést , külpiaczokat hódítani, időelőttinek mondhatni. Benső szükség, olcsó pénz, elegendő népesség, túltermelés: ezek idézik elő az újabb külpiaczok utáni folytonos kitartó kutatást. Ezt mondja a’ Lloyd- lap, ’s ebben kétségkívül nagy igazságot mond. Azonban ez nem azt teszi, hogy míg ama’ tényezők meglesznek, addig, minden előretörekvés nélkül, forogjunk a’ megszokott körben. iFivárosi ujdtonságok, []Egy kis kirándulás a’ zöldbe. II.) Mondám , hogy országos czélokat nem kötök össze kirándulásommal; még csak intabulálni sem utaztam. A’ boldog emlékezetű peleskei nótárius’ modorát sem követém , ki iró— tollát kalapja mellé tűzve járt ’s kelt a’ hazában. — A’ véletlenség hozta magával, hogy jelen valék a’ felföldi evang. egyházkerület’ évi gyűlésén. Tárgyait bizonyosan avatottabbak’ tollából várja a’ közönség. A’ felföldi, legnagyobb részt idegen ajkú papok számosan valónak jelen, számosan vala a’ világi rend is képviselve. A’ gyűlés zajos volt. Jól esik megírnom , hogy a’ nem régiben is annyi zavart okozott nyelv miatti viszálkodások, zajongások e’ gyűlésen egészen elmaradtak E’ tekintetben, úgy látszik, egy részről egyetértés és szükségesnek elismert igyekezet, más részről engedékenység és méltánylás már is termik gyümölcseiket. De van itt e’ helyett más harcz, egy belharcz, minek egy idő óta a’ politicai lapok is válónak csatapiaczává. A’ világi és papi rend roppant féltékenységgel nézi egymás’ növekedni képzett egyházi hatalmát. Hatalmát? A’ hazai ipar és gyárvilág’ egy részének két legfőbb megyéjében jártam. Értem Gömört és Szepest. Kerekek’ zúgása, kémények’ füstoszlopai, olvasztó tüzek’ veres lángjai, vízerőművek’ dolgozása, kalapácsok’ tompa ütései ’s az emberek’ örök sürgése, forgása, mindennek hallása ’s látása egészen más világba helyezik át az embert. De ezt az ország olly kevéssé ismeri! Hírlapjaink’ tudósításai zsúfolva tömve vannak közgyűlési tudósításokkal, egy kaptára verettekkel, egyhangúakkal — egyéb mozgalmaink olly ritkán találnak részvevő levelező tollra. — A’ védegylet’ hatása is kézzelfogható mindenütt. Otthon készült olcsóbb, egyszerű művek sok saját erőt ismertetének meg, és sok haszontalan idegen czikket üzenek ki. A’ szivarozás rendes divattá kezd válni a’ vidéken is, a’ külföldi szivar ki van füstölve, ’s ki jeles magyar szivarról akar meggyőződni, tekintse meg Miske Károly’ magyar szivarraktárát Iglón. Említésre méltó ezen ur’ neve, különösen miután nehány igen jó darabbal meg is vesztegetett. A’ vidéki nép igen sokat és örömest politizál, vagy is, a’ mi nálunk egyremegy , beszél a’ kineveztetésekről, halálozások’s névmagyaritásokról, szól a’ nyilvános férfiak’ helyzetéről, működéséről, irántoki rokon- vagy ellenszenvéről, ’s azért, ha szerét ejtheti’s van kitől, végtelenül kérdezősködik mindenről, mi ide tartozik. A’ fővárosi embernek meggyűl illyenkor a’ baja, főképen mikor látja, hogy ott többet tudnak, mint ő, habár netalán évek óta a’ hazai politicai hírek’ közlésének gyupontjában izzadott is. Hogy többet tudnak ott, mint itt, nem csoda, miután bizonyos, hogy minél távolabbra halad a’ hir, annál nagyobbat hízik, de annál kevesebb igazság van benne. ’S miután hírlapjaink’ főczikkjei alól egy idő óta kihagyatnak a’ szerzők’nevei (nem az lévén többé rendesen a’ kérdés, hogy ki, hanem mi ?) természetesen igen kiváncsiak valónak megtudni sokan, ki tulajdonképen, az az Agricola,Publicola, azon jegyek , csillagok, szegletek ’stb., kik és mik egyik másik hírlapban időszakonkint feltünedeznek. A’ Híradónak uj termésű plebejusáról is volt szó egy helyen. Egy úri ember azon kedvező hirt mondta róla , hogy vagy három évig patvarista volt Guizotnál Párisban, de egy másik megczáfolta , mondván , miképen a’ plebejus kebel volt ugyan Párisban, hanem laboráns állapotban vala egy távol külvárosi patikában; azután Pestre jött, meglátta gr. D. E. urat, végre szóba állott ő magával, ’s legvégre meg nem állhatta, hogy politicai czikkeket ne írjon hozzá. Nem tudom, mi igaz; annyi bizonyom, hogy részemről nem bánnám , ha laboráns lehetnék egy párisi gyógyszertárban, csak Párisban lehetnék. Ha haza jönök, szívesen írnék vezérczikkeket a’ harangöntésről. ’S benn valók a’ zöldben , az örökzöldben, fenyvesek’ örök sötét árnyaiban, az ország’ egyik legmagasabb ’s legvégsőbb pontján, Kárpátjaink’ leggyönyörűbb csúcsainak közvetlen tövében, Kiesden, így hívják legújabban azon hidegvíz-gyógyintézettel egybekötött fürdőt, mellynek tulajdonképen Schmeksz a’ neve; egy idő óta a’ (Tátra) Kiesd szó kezd némileg meghonosulni. Ismeretes , hogy e’ fürdőhelynek mindazon tulajdonságai, miknél fogva európai hírűvé válhassék, megvannak, kivévén természetesen azokat, mik nincsenek meg, de miről azok nem tehetnek, kik kívánnák , hogy meglegyenek. A’ magyar sajtó többször emelt már erősebb szót e’ fördö’ érdekében, ’s felszólittatának különösen a’ magyar irodalom’ munkásai , hogy minél sűrüebben jelenjenek meg e’ regényesen nagyszerű színpadán a’ természetnek E’ hely igen alkalmas arra, hogy az ember a’világ’ nagyságát és saját törpeségét illendően megcsodálhassa; az istent sehol sem érezzük olly közel, mint itt, de sehol sem vagyunk tőle távolabb, mint épen itt. Itt volt nehány év előtt a’ szász király,’s már Braziliából is volt ott ember.— De hiszen a’közönség talán nem sokára kimentő és méltó leírást fog olvashatni e’ vidékről. Ott találkoztam Kuthyval és Vahot Imrével. Mindkettő a’ legszebb, bár legmerészebb hegyi kirándulásokat tüze ki czéljául, miket az nap kezűének meg, mikor én távozom. Kuthy kevéssel azelőtt az aggteleki barlangban is volt, igen kedvező időben olly távolságra , a’mennyire csak kevés ember juthat. Elragadtatása határt nem ismert. Kiváncsiak nem ok nélkül vagyunk azon benyomásokra , miket kárpáti vidékünk a puszta’ dalnokára, Hortobágyunk’ festőjére jön. A’ hazai legzöldebb zöldbe tett kirándulásom nem soká tartott. Egyszerre azon vevém észre magamat, hogy Vácznál vasútra szálltam. Először a’ magyar középponti vasúton ! De zárt vetek most ajkaimra, úgy is lesz még elég alkalmam a’ m. k. p. vasút iránti érzezvényeimet kinyilatkoztatnom. Ó mint örültem ezen vasúton a’ viszonttalálkozás’ örömeinek ! ’S a’ mint Pestre értem, egyenesen kávéházba hajtottam, ’s ott mint borultam nyakába a’ Nemzetes újságnak és a’ Honderűnek — ol mert én ezeket három egész hétig folyvást keserűen nélkülözöm ! ’S most tudom , hogy a’ boldogság nem chimaera. Hallottam egyszer, hogy az egyiknek Rómában , a’ másiknak Párisban van tömérdek olvasója, úgy látszott nekem is. — Most itt vagyok ismét , hol elébb, tűnődve a’ közel múltakon, a’ mondottakon, mondandókon ’s ki nem mondhatókon , hajtva, vadászva — újdonságokat! — A’ győri zászló-szentelési ünnepélyről hazatért polgáraink győri társaik’ megelőző szívességét nem győzik dicsérni. Polgáraink’ illy gyakrabbi érintkezésétől csak jót várhatnánk. Illy alkalmak azok, hol egymást kissé magasabb, úgy szólván hazaibb szempontból tekintik, ’s a’ puszta párt és magánérdek’ alantabb vidékein kissé felülemelkednek. Ezen szellem’ némi kifolyásának látszik lenni az is, hogy a’ gőzhajón hazatérő polgárok egy nevezetes öszvegpénzt gyűjtenek , mit az iparegyesület’ czéljainak elősegélésére ajánlanak fel. — A’ hazai iparbarátainak múlt novemberi fényes gyűlésére mindenki örömmel fog emlékezni. Alapos reményünk van, hogy f. aug. 20-án szintolly számosan jelenendnek meg a’ fővárosban az ipar’ kedvelői az ország’ minden részeiből.’S ha ez összejövetelnél a’ zaj nem lesz is talán olly nagy, mint tavaly, a’ rövid életű mozgalomnak felmutatandó eredményei bizonyosan annál hangosabbá teendik a’ lelkesedést. — A’ német színházban Nestroy bohóczkodik csaknem estenkint. A közönség mindazáltal csak ritkán jelenik meg teljes számmal Magyarok is számosan látogatják, mert a’ magyar színpadon illy nemű bohózatok nem fordulnak elő. Magyar bohózataink nincsenek, ’s úgy hisszük, ahhoz, hogy legyenek, a’ magyar társas életnek nagyobb kifejlettsége is kívántatik , mint a’ mi ilyen most van, különösen a’ fővárosban. — A’ jeles hangú Angli k. a. a’ budai színkörben is rendesen üres háznak pazarolja gyönyörű énekét. Igaz, hogy a’ meleg tikkasztó,’s alig kívánkozik ki az ember szobájából. — Szigligeti kiadja összes színmüveit füzetenkint. Egynek ára 30 pkr. Az első már e’ hónapban fog megjelenni. Előfizetés’ utján még kevesebbe kerül. — Újdonság! E’ napokban érett szőlőt ettünk. Ha valaki azt találja rá mondani: Kedves egészségére! — annak előlegesen is azt mondjuk: „Köszönöm !“ — □ Tirfényhatósági dolgnk* NÓGRÁDBÓL. Lapjainkban a’ nógrádi tisztviselők’ névsora több tekintetben hibásan volt közölve. Továbbá hibásnak mondja egy közelebb vett levél, előlegesen kapott tudósításunkban , azt is , mintha: a’ közszeretetü ’s fáradhatlan munkásságú Dessewffy Ottó, a’ kijelölés után kívánta volna magát abból kihagyatni. — D.~, mielőtt a’ választó gyűlés megkezdetett, határozottan kijelentette, hogy ő azon igényekről, mellyek őt az alispánságra, a’legirigyebb kebel’szózata szerint is illették, lemond , ’s magát nemcsak választás alá bocsáttatni nem akarja , sőt kijelöltetni sem kívánja , mit, a’ jegyzőkönyv’ szavai szerint is , a’ rendek’ közfájdalmára megtett, — ’s igy a’ másod alispánságra mások jelöltettek ki : ezek közül azonban ketten a’ kijelöltetést megtiszteltetésnek vevén, határozottan kijelenték, hogy szavagatni sem kívánnak magokra , ’s igy a’ szavazás S. L.’s flfölsött történvén, a’ többség’ választott alispánja Sréter László jön; nem a’ kijelölés után tehát, de még a’ választási gyűlés’ kezdete elött mondott le D. — D. lemondásának okáról máskor, ha a’ rendes levelező róla hallgatni fog. Most itt közöljük, hiteles kiadásban, főjegyzői aláírás alatt, a’ tisztviselők’ valódi és kiegészített névsorát: Alispánok: 1) Károlyi János. 2) Ifj. Sréter László; főjegyzők : Frideczky Lajos, Veres Pál; aljegyzők: Prónay József és Balás Antal; hadi főadószedő: Szerémy Antal; házi főadószedő: Dömök János; úti főigazgató: Ebeczky Ferencz; főbiztos: Madách Imre; főügyész: Farkas Károly; tiszteletbeli főügyész: Plachy Zsigmond; alügyészek: Soóky Andor, Nagy Andor; számvevő: Dubraviczky Zsigmond; nemesi pénztárnok: Tornyos József; pertárnok : Hamar Miklós sz.b. czímmel; levéltárnok: Nagy Zsigmond és Kapor György; érseki tizedbeszedő: Janikovics Istv.; selyemtenyésztő : Nagy József; várnagy: Droba Ján. 1) Kékkői járásban főszolgabíró: Horváth Elek; alszolgabirák: Somoskeőy János, Prónay György, Piry János; esküdtek : Szentiványi Ferencz, Huszár István. 2) A’ szécsényi járásban főszolgabíró: Jankovich László; alszolgabirák: Básthy Miklós főbírói czimmel: Szonthay Pál, Horváth István, Plachy Ferencz . Esküdtek: Korodinyi Lajos, Dömők Elek. 3) A’ losonczi járásban főszolgabíró: Gellén József; alszolgabirák: Okolicsányi József, Török Béla; esküdtek: Vitális István, Kovács István. 4) Füleki járásbeli főszolgabíró: Okolicsányi Miksa; alszolgabirák: Mátyásy István , Ottlik Ákos főszolgabírói czímmel, Zmeskal Sándor; esküdtek: Horkovics Ignácz, Csikány Gábor; aladószedők: Vattay Alajos a’ füleki és losonczi járásokban , Balás Márk a’ kékkői és losonczi járásokban ; magtári biztosok: kékkői járásban : Szabó Lajos; a’ szécsényi járásban: Szecsédy János ; losonczi járásban : Guóth Lajos; füleki járásban: Ambrózy Gábor; csendbiztosok: Dobák Mihály és Horváth Albert. — Többen. ERDÉLYI DOLGOK. „Kir. hivatalosak’ névsora, az 1846 évi sept. 9-re kitűzött országgyűlésre.“ (Vége ) Miske Imre b., becsületbeli udvari titkár; Miske Józs. b., cs. k. kamar., valóságos belső tanácsos és állodalmi országtár; Mózsa Józs., sáros-magyar-berkeszi; Nagy József, mezőpaniti, kir. táblai főiktató; Nagy Samu, radnolfai, udvari titkár; Nemes József, csik-mihályfalvi; Nopcsa Elek, valóságos belső tanácsos és kiérdemült erdélyi udvari korlátnok; Nopcsa Ferencz, cs. k. kamarás és kiérdemült százados; Orbán János, báró; Pataki József, dózsafalvi, kormányszéki aliktató; Pekhi Imre; Radák István, báró; Räuber Károly báró, alezredes; Rhédei Ádám gróf, cs k. kamarás, valóságos belső tanácsos és kiérdemült kir. kincstartó ; Rhédei Ferencz, gróf; Rhédei János gróf, cs. k. kamarás; Récsey Ádám, báró, cs. k. kamarás , valóságos belső tanácsos, altábornagy és a’ nemes magyar testőrsereg’ főnöki helyettese; Rettegi Mihály, rettegi és kisbudaki; Rosenfeld Laj., udv. tanácsos ; Schaller Károly, löwenthali, báró; Sebes László, kiérdemült ezredes ; Sebesy Istv.; Sikó Istv., számfeletti kis táblabiró; ’Sombory Endre; ’Sombory Sándor, cs. k. kamarás és ezredes; Somlyai János, udvari tanácsos; Splény Károly báró, kiérdemült százados; Splény Mihály, báró ; Szabó János, abbas, kanonok, kormányszéki előadó; Szabó József, helyettes vidéki tartományi biztos; Szabó Antal, barátosi, számjel. kir. táblabiró; Szalánczi József, ugyanaz; Székely János , kiérdemült százados; Szentgyörgyi Imre, udvari tanácsos; Szentiványi János, sepsiszentiványi, marosszéki kir. tárnok; Szentmarjai János, kir. tanácsos; Szentpáli Elek, kiérdemült számfel. kir. táblabiró; Szentpály István, kiérdemült ezredes ; Szeredai Ignácz, szentháromsági; Szilassy József, szilasi és pilisi helytartósági tanácsos; Teleki Ádám gróf, cs. kir. kamarás, ezredes; Teleki Domokos gróf; Teleki Ferencz gróf, cs. kir. kamarás, valós, belső és udvari tanácsos; Teleki Ferencz gróf , cs. k. kamarás; Teleki János gróf, ugyanaz; Teleki idősb József gróf, ugyanaz; Teleki ifj. Samu gróf, Tisza Lajos, biharmegyei főispáni helyettes; Toldalagi Ferencz gr.; Toldalagi Mihály gróf; Toldi Lajos gróf; Toldi Samu gróf; Thoroczkai Sándor, toroczkószentgyörgyi; Thoroczkai János báró; Tury Ferencz, vidéki tartományi biztos; Tury ifj. József, tamásfalvi; Ugrón Gáspár, ábrahámfalvi; Ugrón Lázár, ábrahámfalvi; Ujfalvi Sándor; Wass Imre gróf; Wass Miklós gróf; Wesselényi idősb Ferencz báró, cs. k. kamarás és százados; Zeyk Lajos, kormányszéki fogalmazó. Vegyes közlemények: A’ M. Gazd. Egyesület’ erdészeti szakosztályának nézetei ’s javaslata a’ magyarországi erdők’ fentartásáról. *) Ámbár senki kétségbe nem hozza , hogy az erdők a’ müiparra, földmivelésre és bányászatra nélkülözhetlen jótékony befolyás *) „E’ javaslat, a’ közfontosságu ügyre részletesen kiterjeszkedve, az egyesületnek f. évi jun. 6-án tartott közgyűlésén általános érdeket ébresztett, ’s azon határozatot idézé elő, miszerint az a’ M. Gazdában közrebocsáttatván, felvételére a’ politicai lapok is megkeressenek; egyszersmind azonban 78