Pesti Hírlap, 1846. november (771-787. szám)
1846-11-08 / 775. szám
Vasárnap VI. November 8.1846. PESTI HÍRLAP nyolc Iránt a’ megrendelés TARTALOM. Hivat. közrem. Honosítás. VII. Fővárosi újdonságok. Felszólítás. Törvényhatósági dolgok: Pozsonyból (megyei és városi hírek). Balaton-Füred (a’ gözhajózás). Irodalmi érte s itő . (Az oláhok’ jogviszonyai a’ szászföldön). Vegyes közlemények: Zsidóügy. Képcsarnok. Külföld. Értekező. Lógyapot. Hirdetések. Dunavizállás. MMAGYARORSZÁG és ERDÉLY. Heitzenbergi Rendi Henrik, a’ nagyszebeni váltóczédula-beváltó s bankfiók-pénztárnál ellenőrködő tiszt, a’ nagyszebeni kincstári fizetöhivatal’ ellenőrévé lön kinevezve. Privorszky Alajos eddig bányászgyakornok, a’körmöczbányai kir. pénzverőhivatalhoz szergondnokká alkalmaztatott.(B.P. H.) Honosítás. VII. A’ legtürelmesebb ember is erős dolgokat mond, ha megharagitják. Mazarin bibornok, midőn egy nap’ a’ szokottnál is nagyobb számmal alkalmatlankodtak neki a’ nemesi czimerért folyamodók , — felkiáltott : „annyi nemes embert fogok teremteni, hogy szégyen lesz nemesnek lenni, és szégyen lesz nemesnek nem lenni.“— Apáink talán Mazarin’ politicáját követték, midőn úgy vélekedtek , hogy mindenik országgyűlés’ végével egy sereg indigenával kell megajándékozni az országot. A’ közelebb múlt években változás történt ez irányban is , ’s 1840-ben már csak fukar kézzel osztogatták — nem ugyan a’ honosítást, hanem az ezzel járó országgyűlési ülést és szavazatot, 1844-ben pedig, nem tudom, elvből-e, vagy a’ pillanat’ szeszélyében, valamennyi folyamodónak szekérrudját szépen a’ kapu felé fordították a’ pozsonyi országház’ mindkét udvarában. A’ jelen törvényjavaslat’ intézkedéseit, az országgyűlés által eszközlendő honosításra nézve, már minapi czikkelyünkben említettük meg, ’s ama’ czikkelyből alkalmasint azt is fogja látni az olvasó , hogy ez részben a’ törvényjavaslattal jóformán egyetértünk. De a’ honosítás’ „hatásáról“ szóló 7-ik §-ba ollyatén rendelkezés csúszott be , melly a’ mi hozzájárulásunkkal ugyan soha sem fog törvénynyé válni. A Dieu ne plaise ! isten ne engedje ! — mint a’ Journal des Débats’ dolgozó társai szokták mondani, midőn a’ középkor’ kísérteteit látják az alkotmány’ogiváin bépislogni. Az érintett §-ban tudniillik egyebek köztt ez áll: „ . . kik .. maga a’törvényhozás által honosíttatnak, azok az ország’ nemesei közé tartoznak.“ Ez annyit jelent, hogy a’ törvényhozás ezentúl is csak a’ Werbőczi’ populusát akarja nemzetnek ismerni, hogy az országgyűlés ezentúl is csak a’ nemesség’ formájában akarja látni a’ honpolgárságot, — ollyanok, mellyeknek hirdetéséhez legparányiabb hajlamunk sincsen. Ha egy kézzel fellobogtatjuk a’ haladás’ zászlaját, ’s a’ másikkal meg’ ollyan dolgokat decretálunk, mint az imént említett, akkor hasonlók vagyunk amaz eSprit-forthoz, ki nappal hadat üzen minden babonának , ’s éjszaka , midőn senki sem látja, a’ matrácz alá búvik kisértetektöli félelmében. Igazságtalanság nélkül azonban egy perczig sem szabad késnünk annak megjegyzésével , hogy a' törvényjavaslat’ szerkesztőitől minden bizonynyal távol maradt a’ szándék , a’ hangosan kiutasított előítéletet egy hátsó ajtócskán meg’ becsempészni a’ házba; illyest feltennünk a’ munkálat’ általános iránya is tiltja. De a’ szerkesztők alkalmasint tévedésbe hozattak azok által, kik nékik jámbor buzgóságukban lelkekre kötötték, hogy miután az országgyűlés eddigien tisusában volt az indigenatus’ osztogatása általi nemesités-jognak, tehát elkerülhetlenül szükséges , hogy a’ törvényhozás által honosittottak ipso facto nemesekké váljanak. Mi, a’ P. H. publicistái, évek óta hirdetjük a’ képviseleti rendszer’ elveit, ’s igy természetes, hogy a’ koronás fejdelemből ’s az ország’ képviselőiből álló testülettől nem fogjuk a’ parlamenti mindenhatóságot megtagadni , nem név szerint azt , hogy azon esetre , ha neki úgy tetszik, a’ honositottat rögtön nemesíthesse is; — de ezen cselekvény között és ama’ között, mellynél fogva a’ törvényhozás méltósága alatt valónak tartja , nem nemes honositottakkal is bajlakodni , ezen cselekvények köztt, mondom , épen olly különbség van, mint van azon alkotmány között egy részről , melly bir annyi benső erővel , hogy a’ nemesi czimektől és czimerektöl még nem félti polgári túlsúlyát, — ’s ama’ között a’ másik részről, melly, a’ hűbériség’ básisán emelkedve, még csak a’ rendiség’ eszméjéig sem volt képes eljutni. Mind ebből az következik, hogy a’ felhívott: „kik maga a’ törvényhozás által ’stb. szavaknak semmi helyök a’ törv.javaslatban. Azon körülmény , miszerint az országgyűlésileg honositottnak törvényhozási képességére nézve külön törvény már nem kívántatik, egyáltalában nem teszi szükségessé , hogy az ekkép’ honosítottak ipso facto a’ nemesek közé tartozzanak; mert törvényhozási képességgel bir a’ nemnemes is, ’s bírt köztudomásra már azon törvényczikkely hozatala előtt, mellynek erejénél fogva az országban ’s a’ kapcsolt részekben született vagy honosított , és törvényesen bevett bármelly vallású lakosoknak akár kinevezéstől akár választástól függő minden közhivatalokrai alkalmazásában, az, hogy a’nemesi osztályhoz nem tartozik , akadályul nem szolgálhat. Nyugodjanak meg önök is, kik, nagyobb diétái praxissal bírván, mint mi későcskén felérkezettek, összes erejükből azon vannak, hogy az országgyűlés mind annak ususában maradjon ezentúl is, minek ususában volt eddigien, — nyugodjanak meg, hiszen láthatták, hogy azon körülmény, miszerint ama’ szavak kihagyatnak, úgy nem fosztja meg az országgyűlést az indigenatus’ utjáni nemesítés- jogtól, valamint azon körülmény , hogy az országgyűlés minapában grófokat és bárókat honosított, kiknek e’ honosítás’ daczára a’ föRv. táblájánál nem adott helyet, — nem fosztotta meg a’ törvényhozást azon ősi jogától , miszerint D. grófot, vagy X. bárót a’ honosítás’ alkalmával mindjárt székkel és szavalattal is láthassa el a’ fORB’. táblájánál, ha üdvösnek tartja. A’ törvényhatósági és törvényhozási honosításon kívül mást nem ismer a’ szóban levő törvényjavaslat. Véleményünk szerint nem ártana a’ honosítás' azon nemét is röviden megemlíteni, melly idegen territóriumnak a’ magyar korona alá jutása által — ama’ territórium’ valamennyi lakosaira nézve eszközöltetnék. De ezen fajról bővebben szólanunk, ideig óráig, úgy hiszem , fölösleges volna. Eugen, az előttünk méltán kedves emlékezetben álló savoyei herczeg, nem tudom mellyik apró olasz státusra nézve, olly értelemben nyilatkozott, hogy annak fejdelme már a’ tartomány’ configuratiójánál fogva kétszínű politicának követésére van utasítva. Ki tudja, ha nem mondaná-e jelenleg, hadvezérsége’ daczára, hogy Magyarország meg’ ollyatén állodalom, melly configuratiojánál ’s öszves viszonyainál fogva oda van utasítva , hogy érje be azzal, ha csonkitatlanul marad, ha bensőleg növekedik, erősbbül, ’s hogy ne álmodozzék külső foglalásokról Részemről nem mernék ellentmondani; de miután a’koronázási esküformulában mindnyájan olvashattuk e’ szavakat: „lines regni nostri Hungáriáé . . . quod poterimus, augebimus et extendemus“, tisztemnek tartottam, a’ honosítás’, a’ magyarrá válhatás’ ezen nemét is megemlíteni. Ha az indigenatus-osztogatásnak e’ faja reánk nézve egyéb volna üres speculationál, mindenekelőtt azon nagyfontosságu kérdést kellene megfejtenünk: kell-e valamennyi uj szerzeményt az alkotmány’ ’s a’ polgári teljeskoruság’ jótéteményeiben haladék nélkül részesíteni? — olly kérdés, mellyre Aretin, a’ bajor, würtembergi’stb. chartákra hivatkozva : igennel —’s Angliának és Francziaországnak gyakorlati eljárása nem—mel feiende ismétlem, e’ kérdés’ fejtegetése jóformán üres speculate , ’s mint illyes talán könyvbe, de nem hírlapba való. A’ törvényjavaslat’ első fejezetének egyéb rendelkezései , mennyiben eddigi czikkelyeinkben érintetlenül maradtak (mert egyetmást elleneznünk kellett) , a’ megállapított elvek’ természetes corolláriumai gyanánt tekintendők; nevezetesen az, melly szerint a’ honosítottak a’ született magyarokkal mindenben egyenlő joggal, kötelességgel ’s képességgel bírnak (a’ már tárgyalt megszorítás’ kivételével.) A’ 10-dik és 13-dik ,§ azonban egyedül sajátszerű viszonyainknál fogva váltak e’ helyi szükségesekké. Amaz, rendőri ’s bűntetti esetekben a’ gyárosokat, kereskedőket, művészeket, megyékben és kerületekben a’ tisztes sorsuakkal, sz. k. városokban pedig a’ polgárokkal rendeli egyenlő bánásmódban részesittetni; Nem ez ígéretet teszen, hogy a’ külföldi zsidók’ beköltözködéséről és honosításáról külön törvény fog rendelkezni. ’S ezzel berekesztjük fejtegetéseinket a’ honosítás’ eszközléséről : egy közelebbi czikkelyben a’ honpolgárság’ azaz : a’ magyarság’ jogainak miként történhető elvesztéséről fogunk értekezni. — Sz. L. ságé. És a’ kereskedő világ’ folyama száz meg száz illy eseményről tesz bizonyságot. Szűnjetek meg tehát az alaptalan gyanusitgatásokkal, szűnjetek meg egy részvénytársaság’ ’s, ha úgy tetszik , egy kezdő nemzet’ botlását egy párt’ rovására írni fel. Annyi az egész , hogy a’ bizalom megcsalta a’ részvényeseket. Nem első eset! A’ megcsalatkozás nálunk divatosabb is, sűrűebb is , mint bárhol. — Múlt hétfőn a’ budapesti hangászegylet tarta académiát a’ nemzeti szinpadon. Közönség kevés, az előadás kevés kivétellel, a’ lehető leggyöngébb. Mindenki sajnálta Hollósy Kornéliát, ki ez este szinte szíveskedett föllépni a’ készületlenek’, járatlanok’ nagy seregében. — Cerrito Fanni és férje St. Léon csárdást tánczoltak! — A’ függöny felgördül; a’ színpad’ hátterén egy alföldi csárdakunyhót látunk; tornáczán egypár lobogós ingű magyar ember iddogál; előtte pedig Egressy Béni’ barna bandája üli körül a’ czimbalmot. Várunk, várakozunk. Egyszerre előszökken a’ színfalak közül egy lefutó hosszú hajtekercsü , magyarul fodrozott , nemzeti háromszinnel szegélyzett ruháju , sarkantyus piros topányu „ható lányom“ — ’s vele egy pörge kalapu, jó kedvű parasztlegény, — és tánczra kelt Cerrito Fanni és St. Léon, tánczra, melly mindaddig ismeretlen vela elöttök. ’S úgy látszik , nem is az a’ kérdés : tetszett-e a’ közönségnek a’ tánc* ? — mert hiszen a’ csárdás magyar táncz. Nem is az, hogy tetszett-e az előadás? — mert ők csak művészileg járhatták azt. Hanem az inkább a’ kérdés : valljon tetszett-e a’ vendégművészeknek a’ mi tánczunk ? ’S e’ kérdésre igennel felelni feljogosítva gondoljuk magunkat. Olly kedvvel és szenvedéllyel járták a’ csárdást, olly kellemmel lejtették a’ lassút, úgy megaprózták a’ frisset, Cerrito Fanni úgy megpördült, St. Léon úgy megveregette bokáját, ’s olly jó izót kurjantott a’ zene’ hangjai közé , hogy minden ember azt hitte , miszerint a’ két művész épen most járja legkedvenczebb tánczát. ’S ha az igaz volna — miről nem kezeskedhetünk — akkor a’ csárdás csakugyan fölkerül talán végre Európa’ egyéb színpadaira is. — A’ zajos taps, mit Cerrito’ csárdása előidézett, hatalmasabb vala minden eddiginél, ’s a’ koszorudobás sürűebb , úgy annyira, hogy a’ művésznő meg nem ísáslhatta, miszerint a’ frisset ne ismételje. — E’ hét’ folytán a’ világ’ egyik nagyhírű] fuvolavirtuóza lépend fel színpadunkon. Neve Heindl. — St. Léon ur épen olly jeles hegedűjátszó, mint a’ milly ügyes a’ tánczban. Tegnapelőtt ada hangversenyt színpadunkon, ’s mind technikai ügyessége, mind érzelemteljes előadása által magával ragadá a’ feszült figyelmű közönséget. Ő egyike a’ most élő elsőrendű hegedűvirtuózoknak. És az esti jövedelemnek öt illető egész részét jótékony czélra ajándékozá. Köszönet érte ! — Ugyanekkor bizonyos Voangeur is játszék egy darabot zongorán. Bruder Rudolf pozsonyi selyemgyárának bukásáról beszélnek. A’ bécsi gyár bukott, ’s eladják a’ pozsonyit, és el kezdenek beszélni a’ magyarok’ lankadt buzgalmáról , hazai ipar’ megvetéséről ’s több affélékről. Kiki olly köpenyt vesz fel, a’ mi ilyent talál. — Szigligeti’ nyertes színművét a’ „Zách’ unokáit már f. hó’ 18-án szándékoznak színpadra hozni. — A’ „keleti körben“, alias lovagkörben (melly össze nem tévesztendő sem a’ nemzeti, sem a’ pesti körrel) olly erősen puskáznak, hogy e’ napokban egy fojtás egy hölgynek csaknem összeperzselé hattyanyakát. — □ Felszólítás a’ budapesti közönséghez! Ismét beköszönt a’ tél, ismét megjajdul a’ nyomor’ panaszos szózata. Mert több keresetmód megszűnvén, a' szegénynek több élelemforrása apad ki, ’s igyensége a’ zordon évszakkal mindig magasabb fokra hág. Ezért a’ budapesti jótékony nőegyletek, mint a’ lefolyt években, a’ szükölködők’ némi felsegéllésére önkéntes adakozásokat gyűjtendőnek, kivált a’ szokott újévi tisztelgések’ megváltása által. Egy különös e’ czélra nyomtatott felhívásban ki lesznek jelölve az adakozást elfogadó helyek. Budapestnek lakosai jótékony érzelmeikről eléggé ismeretesek , bizton remélhető, most sem lesz szükség, serkentgető szavakkal ébresztgetni részvétüket, ’s elég lesz tudniok, hogy ismét szép alkalmuk nyílt a’ felebaráti szeretet erényeit tettel is kitüntetniük. Budapesten nov. 3-án 1846. Külkey Henrik, titoknok. Fivárosi újdonságok, És ők folyvást gyanusitgatással mulatnak. Kevés szóval végezhetjük el velök a’ dolgot. — A’ kereskedelmi társaságban Szabó Pál nem a' liberális párt’, hanem minden elvű részvényesek’közakaratából lett teljes hatalmú igazgató. Részünkről ezt nem tudtuk megegyeztetni akkor sem egy részvényes társaság’ állásával, mellynek hitele épen az ellenőrségben van. Azonban nem valánk részvényesek, tehát hallgattunk; annál inkább , mivel az első évi szerencsés mérleg után némileg megfoghatók a’részvényesek’ határtalan bizalmát. És e határtalan bizalom a’ conservativ lapok által most csupán az ellenzéki részvényesek ellen zsákmányoltatik ki! — Mi pedig az igazgató’ elszökését illeti: múltkor hivatkozónk G.— esetére , hogy hasonló dolog a kereskedelmi téren jártasabb népeknél is megtörténik. Azóta és pedig csak nem rég’, Bécsben ismét hasonló eset adta magát elő. Egy czukorfinomitó egyesület’ igazgatója megszökött; a’ veszteség pedig, melly általa okoztatott, sokkal tetemesb, mint a’ magyar kereskedelmi társa- iményfiatogi dolgok« POZSONY, nov. 3-án. Sokat írhatnék, de hallgatok, ’s várom a’körülmények’ egészeni kifejlődését; ’s most csak a’ következőket jegyzem fel tudomásul e’ lapok’ olvasóinak: Folyó hó’ 2-án kisgyülésünk volt , mellyen a’ nádori ünnepélynek az ünneplendő fenségnek az egész haza által sajnosan tudott betegsége’ következtében tett elhalasztását tudató felsőbb leiraton kívül, még néhány sürgetősb magyar királyi udvari parancsok és helytartó tanácsi intézmények olvastattak fel, ’s azok közt előfordult a’ gya