Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)

1847-02-14 / 830. szám

Láttuk, mikint ezen állapot nagy részben úrbéri viszonyaink által idéztetett elő. Fordítsuk most figyelmünket azon többi okokra, melylyeket, az egész világ’ tapasztalása szerint, a’ felhozottan kivül, mint a’ közönségnek főkut forrásait jelöltük ki. b... De ezekről jövő számunkban. — * 'felveltshatósági «les&ettL. BIHARMEGYE, január’ 25-kén, első alispán Pappszász Lajos’ elnöklete alatt, rendkívüli közgyűlést tartatott. A’ szétbocsátott körlevelekben, e’ nap’ főteendőjeül, az élelmi szükség’ fedezése jelöltetett ki. De az események’ hatalma úgy akará, hogy a’ kijelölt tárgy’ igényei, nehány pillanatra, háttérbe szoruljanak, ’s közgyűlésünk a’ nádor’ halálát tudató intézvény’ felolvasásával kezdessék meg!! Tanácskozási teremünkben , évek óta nem merült föl tárgy, melly, a’ párttusák’ küzd terén, szentségtelen kezekkel nem illetteték, és a’ melly hatással birt volna , a’ szenvedélyeknek magas fokra vont húrjait lehangolni. Évek óta tágulnak közöttünk, a’ szeretet és bizalom’ gyöngéd kötelékei, és nem ismerünk örömet, mellynek közösen őröltünk , nem fájdalmat, mellyet közösen fájlaltunk volna. De a’ haza’ szolgálatában megőszült nádor’ halálának hitére, lecsilapitottuk a’ szenvedélyektől zaklatott kedélyek’ hullámait, — leraktuk a’ fegyvert, mellyel pártküzdelmeinket átharczolánk, és ellenállhatlan ösztönt érezénk, szent kegyelettel meghajolni a’ koporsó előtt, mellyben a’ fejedelmi vérből származott magyar nádor nyugoszik! Emberek’ szellemi nagyságának nincs biztosabb mérlege, mint a’ bánat és fájdalom’ nagysága, melly őket koporsójukba kiséri. És ha a’ bánat és fájdalom’ nagyságához, még ama’ jelentékeny körülmény is csatlakozik, miszerint szemeikben azoknak, kik együtt soha sem örültek, soha sem sírtak, mintha testvérek volnának, a’ részvét’ könnyűi csillognak, akkor kétely nélkül elmondhatjuk, hogy az elhunyt nemcsak mint ember , hanem mint polgár is nagy vala!! Éltek emberek, kik a’ hizelgők és szolgák’ tömjénező csoportja ’s a’ tudatlanok’ bámész serege által nagyoknak kiáltatának, és mihelyt megásatott a’négyszögü keskeny sir, melly a’ romlatag test’ maradványait befogadá, azza együtt temettetett el a’ bitorlott hit és dicsőség. De, a’ mi nádorunk’ halálával, nem szállott sirba, a’ félszázados kormányzat’nehéz fáradalmai alatt kiérdemelt nagy név. Palotákban és kunyhókban, milliók’ emlékezete őrködik a’ felett. És föl leszen jegyezve a’ magyar történet’ évlapjain, hogy az, kit fejedelmünk „leghivebb barátjának ’s az alkotmány felett éber gondossággal őrködő legbecsesb tanácsadójának“ nevezett vala, a’magyar nemzetnek is barátja és tanácsadója volt! Illy férfiú’ halála méltán rezgésbe hozhatá Bihar’ teremében is a’ szivek’ húrjait, ’s a’ közös bánat és fájdalom azon határozatot eredményezé, miszerint a’ királyi hivatalnokokra nézve elrendelt három hónapi gyászt a’ megye’ rendei is elfogadták, ’s ezen idő alatt hivatalos leveleiket, fekete papirossal borítva pecsételendik. De nehogy e’ körülmény a’ levelek ’s más irományok’ hitelességének kérdésbevételére szolgáljon indokul, a’ jegyzői hivatal oda utasittatott, hogy a’ fekete papirossali pecsételés gyászolta a’ levelekben ’s megyei pecsét alatt kiadandó hiteles bizonyítványokban megemlittessék. Itt azonban még meg nem állapodnak Bihar’ rendei. Akarák, hogy a’ gyász’ külfelei ne csak a’ hivatalnokok’ szűk körében mutatkozzanak, hanem miként megyeszerte általános vala a’ szívfájdalom, mellyel a’ fejedelmi polgár’ elhunyta fogadtatott, ollyan legyen a’ gyász is, melly őt sirjába kiséri. — Ennek jeleül, a’ közvigalmak, február’ 6-ik napjáig, egész Biharmegyében eltiltatának, ’s az egyházi hatóságok , a’ gyászszertartások iránti czélszerű intézkedésre, hivatalosan felszólittattak. És most által térvén a’ tárgyra, melly végett jelen rendkívüli gyűlés tartatott, szokatlan tünemény gyanánt jegyzem föl, hogy tanácskozási teremünkben kortesek nem valónak szemlélhetők. Pedig a’ követválasztás’ ideje immár közeledik, ’s ezért a’ fizetés ellen olly sokszor használt nagy szavak’ utólagi elmondására ’s az olcsó népszerűség’ megnyerésére, gyönyörű alkalom mutatkozék. Istennek hála nem volt közöttünk korteslelkesedés, melly a’ szív és ész’ hatalmát ellensúlyozhatta volna. Szabad polgárokhoz méltó szellemi fegyverrel vivatott a’ küzdelem, mellynek szép eredménye lön, a’ bihari nemességnek önmaga általi megadóztatása. Az érdekes vitatkozásokat, a’ választmányi javaslat’ fölolvastatása előzé meg. És ezen javaslat, melly e’ lapok’ szerkesztőjének derék testvére által dolgoztatott ki, méltó arra, hogy a’ Pesti Hírlapban helyt foglaljon. Közlöm tehát azt, mint ollyat, melly a’ kérdésalatti tárgy’ megfejtéséhez nevezetes adalékul szolgál: „Az 1846-ik évi decemb. 14-ei közgyülés’4758 — 4759. száma alatt kinevezett bizottmány tagjai, a’ termények’ összegének és a’ szűkölködő adózók ’s úrbéres telkü nemesek’ számának összeirásai’ folytában , a’ mutatkozó szükség’ kipuhatolására, úgy a’ megyebeli nemesség által ajánlandó ’s a’ királyi kincstárból kérendő segedelem’ mennyiségére ’s a’ nemesi ajánlatok’ útján eszközlendő közmunka’ kijelölésére nézve, véleményes javaslat’ készítése végett küldetvén ki , megbízatásunkban , a’ körülményekhez képest, következőleg jártunk el. Jelesen Folyó hó’ 21-ke volt a’ nap, mellyen, elnöki egybehivásnál fogva, üléseinket megkezdettük. ’S az idő, melly összeülésünk’ napja és e’ közgyűlés’ határideje között eső vala, már különben is szűk korlátok közé szokita munkálatunkat; de miután az összeírások részint csak ezen napokban mutattattak be, részint még be sem adattak , ’s másfelől feladatunk’ teljesítése az összeírások’ eredménye által föltételeztetett, az elnöki egybehivásnak mindeddig el kelle maradnia. És vajha legalább ekkorra állottak volna előttünk az összeírások! Azonban, fájdalom, a’ megyei végzés’ szava, melly az összeírásokat folyó hó’ 11-kéig bevégeztetni rendelte , némelly tisztviselők által még egybeülésünk’ napjáig sem töltetett be, és az összeírások’ egy része ez alkalommal sem terjesztetett elő, így sem az összes körülményekkel , sem a’ valódi szükség’ arányával meg nem ismerkedhetvén , két mód között lehet választanunk: vagy igen hiányos munkálatot készítenünk, vagy jelentésünk’ bemutatására, az összeírások’ bevétele után , újabb határnap’ kitűzését kérnünk. De feltünék elménkben a’ gondolat, hogy a’ szükség időt nem várhat , ’s minden további késedelmet veszélylyel torolhat vissza; feltünék az aggodalom és kötelességmulasztás’ érzete, hahogy ezen közgyűlés, melly a’ nemesség’ nagylelkűségét vala igénybe veendő , ’s mellynek czélja és napja, a’ hitnek szárnyain, a’ megye és ország’ figyelmét egyaránt fölhivá, kivánatos eredmény nélkül volna kénytelen eloszlani. Megragadok tehát az egyetlen módot, minél fogva e’ tönkelegből menekülés kinálkozék. ’S alulirt aljegyző , felhivatása’ következtében , magára vállalá, hogy mind a’ bemutatott, mind a’ még beérkezendő összeírásokat, a’ megyei utasítás’ figyelembentartásával, átvizsgálván, 's észrevételeit, a’ kiderülendő hiányok’ tekintetében, előterjesztvén, általános egybeszámitást és kimutatást fog kidolgozni, melly, ha netalán teljes és az egész megye’ állapotára kiterjedő nem lehetne is, a’ teendőkre nézve alapul vétethessék. Illy helyzetben jött el a’hónap’23-ra, midőn, mint előre kiszabott napon , második ülésünket tartottuk. Alulirt aljegyző, befejezett munkálódása’ eredményéül, az I. szám alá csatolt jelentését mutatta be. ’S ezen jelentés, az időközben beadott összeírásokat is magában foglalván, már csak három egész szakaszra és két szakasz egy-egy részére, mellyeknek összeírásai még mindig nélkülöztettek, nem terjeszkedett ki. Ámbár pedig, az érintett fogyatkozás mellett, ekkor is csak csonka kimutatás állhatott előttünk, ámbár a’ beadott összeírásokban is, a’jegyzői jelentéshez képest, több nemű hiányok voltak észrevehetők , mindazáltal a’ hátramaradott kevés összeirások’ beérkezéséhez is reményünk lehetvén , ’s az összeirásokbeli hiányok, leginkább a’ amlgy m. k. helyt, tanácshoz felküldendő ivek körül mutatkozván, az utóbbiakat későbben is kipótolhatóknak ’s az előterjesztett számításokat és egybevetéseket elegendő kiindulási pontoknak tartottuk , mellyek szerint eljárásunk biztosan irányozható legyen. Továbbá alulírt jegyző 23-tól mai napig beérkezett összeírásokra is , kellő figyelmet fordítani meg nem szűnvén , ezek iránti jelentését, az újabban kiigazított egybevetésekkel együtt, a’ II. szám alatt ismét élőnkbe tevesztette, így jön , hogy az összeírások, minden szakasz’ részéről, be vannak ugyan már mutatva, de a’ számításba nem mind vétethettek fel. És ha már most, a’ II. számú jelentéshez C. alatt rekesztett egybevetés’ során, az összeírások’ eredményét vesszük taglalás alá, a’ szűkölködő és segedelemre méltó családok’ száma leszen a) a’ váradi járásban....................5,124 b) a’ sárréti járásban....................5,972 c) az érmelléki járásban . . . . 949 d) a’ szalontai járásban .... 5,341 e) a’ belényesi járásban .... 5,495 ’S összesen az egész megyében . . . 20,881, melly számban azonban, az esküit N.— S.— ur által véghezvitt és summázat nélkül beadott, úgy a’ szolga- bíró B.— F.— ur által ma bemutatott összeirásokbeli mennyiségek, de nem foglaltatnak. Ha pedig a’ segedelmre méltó szűkölködő családok’ tagjainak összeségére tekintünk , — ha meggondoljuk , miképen illy szűkölködők : a) a’ váradi járásban . . . 21,609-en b) a’sárréti járásban . . . 10,686-an c) az érmelléki járásban . . 4,013-an d) a szalontai járásban . . 25,269-en és igy összesen..................... 61,577-en írattak egybe; — ha a’ belényesi járásban és szolgabiró Cs.— L.— ur’ hivatali szakaszában találkozó szűkölködő családok’ tagjainak mennyiségét melly az iménti ősziélből, az egybeirásbeli kiszámítás’ hiánya miatt, kimaradott vala , az összes egybeirásokban feltűnő arányhoz képest, a’ családok’ háromszoros számára és igy a’ kérdéses 6779 családnak tagjait 20,337-re tesszük: — a’ szűkölködők és segedelmet igénylők’ összesége, az egész megye’ kebelében, az esküit N.— S.— ur’ egybeirásában foglalt ’s a’ szolgabiró B.— F.— az által ma bejelentett helyek’ kivételével, 81,914 számban tűnik szemeink’ elébe. ’S viszont a’ jövő aratásig megkivántató mennyiség ; minden egyén után, csak egy köbölnyi gabonára, — nem különben azon mennyiség , melly a’ tavaszi vetésekre, a’ jövő évben veszélyesebben megújulható szükség’ elhárítása végett, szükséges leszen, minden család után hasonlag csak egy köböl gabonára számíttatván, és a’ gabona’ töblének ára, középszámitás szerint, öt ezüst forintban vétetvén fel, a’ fedezendő szükség, az említett kihagyá* sok mellett, gabonában 102,795 köbölre, pénzi értékben pedig 513,975 pengő forintra emelkedik. Azonban ezen ősziét nem az, mit a’ megyei segedelmezés mértékéül kellene megállapítani; mert a’ törvényesen fenálló viszonyok, mellyek a’ jobbágyokat földesuraikhoz ’s ezeket jobbágyaikhoz kapcsolják, nem engedik a’ számításból kihagyatni a’ földesúri segedelmezéseket is. ’S a' megyének mintegy két harmadát egyházi javadalmak és nagyobb uradalmak képzik, ezeken kivül pedig egyes birtokosok is, kik atyáskodási szép hivatásukat teljesíteni képesek lesznek , nem kevés számmal találtatnak. E’ segédforrásokat számításba és igénybe kell vennünk. És miután az összeírásokban, az ezen rovatra forditott csekély gond mellett is, az eddig nyert vagy remélhető földesúri segedelemnyujtások’ példái különösen is előfordulnak , miután a’ nagyváradi latin szertartásu káptalan’ kebelünkben munkálkodott tagjának nyilvánításához képest, azon nemesszivü jótékonyságot, melly által az 1817-ik évi 9150 sz. alatt kelt kegyes intézvényben kijelentett fejedelmi tetszésre magát már érdemessé tette, saját jobbágyai’irányában, a’mostan fenyegető ínség’ enyhítése végett, már is gyakorlottá , és jövőben gyakorolni fogja; miután kétkedni sem lehet, hogy az uradalmak és más földesurak’ lelkessége is , a’ segedelemnyujtás’ munkájában, elődeik és társaik által magukat felülamlatni nem engedendi: illy móddali számításunk oda ütött ki, miszerint a’ közveszély’ eltávolítása, 80.000 ezüst forint segedelem’ nyújtása által, rendkívüli körülmények’ közbe nem jövetele mellett, eszközölhető leszen. Olly szám ez mégis, melly valamint egy részről vigasztalódást, úgy más részről tevékenységet ébreszthet lelkeinkben. Vigasztalás rejlik abban, hogy azon általános és nagyszerű ínség, melly más szerencsétlenebb törvényhatóságokat nyomaszt, ’s mellynek öldöklő angyala , harmincz évnek előtte, e’ megyében is véres nyomokat hagyott maga után, láthatárunkon ezúttal nem mutatkozik. De a’ szükség kisebb mértékben csakugyan átlépte küszöbeinket, és parancsolólag int , kezdetben vennünk eleit a’ bajnak, melly, mint ki nem irtott mérges növény , nagyobb erővel leszen egykor megújulható, így fejlett ki, igy növekedett, messzebb és messzebb terjedezvén, 1813- dik évtől 1817-ik évig, az első pillanatban csekélyebb’s utóbb olly rémségessé vált közönség, így lehet mindig veszélyesebb a’jövendő, ha a’ látogató kezek, mellyeknek súlyát, már két év óta érezzük, tovább is meg nem szűnnek. És hol van az, ki elviselje lelkén a’ nagy számadás’ terhét, hogy a’ nyomornál, melly emberi életet kivánt áldozatul, részvétlenül és fásult kebellel állott ? Ki az , kit tettre ne riasszon a' vész, melly a’ szomszéd hazát már lángba bobitá, és önlakhelyét is gyuladással fenyegeti ? Ugy van: a’ czifra szavak’ ideje lejárt ; a’ szó’ pengése semmit sem nyom a’ mérlegben, hol az emberszeretet’ jólétei latoltatnak. Tett az, mit a’ pillanat tőlünk követel, tett az, mivel jelen és jövőkor előtt, a’ híven betöltött kötelesség’ öntudatával, nyugottan számolhatunk be. Ezen érzelmek lelkesítők a’ Karokat és Rendeket , midőn a’ szűkölködők’ javára kivántató segedelem’ megajánlása végett , múlt évi december’ 14-kei közgyűlésükből , a’ mostani közgyűlés’ tartását elhatározák. ’S a’ fölebb kijelölt 80,000 pengő forintnak felerésze , vagy is 40,000 pengő forint lévén az , mellyet, a’ nemesség által fizetendő mennyiség gyanánt, elvállaltatni javaslunk , legyen szabad egyúttal fölkeresnünk és kimutatnunk az alapokat, mellyekre a’ kivetés biztosan és kellőleg épittethetik. — Törvényhatóság lévén , mindenekelőtt a’ törvényeket tartozik figyelembe venni a’ megye. Nézzük tehát elsőbben is a’ törvények’ könyveit. Itt az 1486-dik évi 64-dik törvényczikkely, a’ megyei szükségek’ aránylagos viselését hordozván czimül, az első szakaszban ekkint rendelkezik : „ezentúl mindenek és egyenkint, bármilly rendű és állapotú birtokosok legyenek , és bármelly megyében tartózkodjanak is, az egyetem által határozandó költségeket javaikból és birtokaikból, vagyonuk’ arányához és sorsukhoz képest, az egyetem’ kebelébe befizetni, és befiettetni mindenba tartoznak, és köteleztetnek ? — Ugyanezen törvény’ 3-ik szakasza pedig, három könnyű márkabirsággal együtt, a’ vonakodók’ illetőségeit bevétetni parancsolja. — És ezen törvény’ ereje, az 1659-ik évi törv.czikkelynél fogva, világosan megujittatik, és fölelevenittetik. És ezen törvény az, melly , valamint a’ megye’ közönségének határozatában pajzsul szolgál, úgy a’ nemeseknek is legszebb önkormányzási jogát és helyhatósági szabadságuknak koronáját képezi. ’S alkotása óta, folytonos gyakorlat ada életet a’ törvény’ igéjének. Valahányszor veszélyek’ jelei tünedeztek fel, valahányszor a körülmények és szükségek’ sürgető hatalmával meg kellett alkudni, megróvták önmagukat, bár büszkéket kiváltságaikra, de hű fiait egyszersmind a' közös hazának, a’ megyék, 's megróvták e’ megye’ karai és rendei. És ha akkor, midőn a’ határokat külső ellenség’ fegyverei ellen kell vala megvédeni, életét és vagyonát, vérét és kincseit egyaránt önkint oda nyújtotta a’ nemesség; ha akkor, midőn közhasznú czélok’ kivitele ’s a’ közjólét’ felvirágoztatására szolgáló intézetek’ ügye forgott kérdésben, diszes nevére , tetemes áldozatok’ tétele által tette magát méltóvá a’ nemesség; — lehetséges volna-e, hogy most, mikor a’ legrettenetesebb ellenség, az éhhalál tör embertársaink’ ezreinek életére, szükkebbűiségünknek, kiváltságaink javult leveleiből készítsünk taka. 102