Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-05-30 / 888. szám
▼agyők, olvasó is vagyok, hanem bizony megvallom , a’ N. U. kimondása nélkül én soha ki nem találtam volna. Sőt miután kimondta, sem tudok sokkal többet. „Kormányzónk, L. E. ur!“ Így fedezi fel a’ dolgot a’ N. U. Azt tudom , hogy a’ N. U. vezetője L. S. ur , hanem L. E. ur kinek legyen az ő kormányzója? annak még csak sejtelmét sem adák meg keblemnek az égiek. No de az mindegy. Non omnia scimus omnes. — Tehát pályáztak és vitáztak a’ korszerű kérdés fölött tizenegyen , köztök nyolcz pro, három contra. Névszerint nincs megnevezve, kik voltak ez oppositiónak 3 tagjai, hanem meg vagyunk győződve, hogy ezen tiszteletre méltó urak szorgalommal búvárkodtak a’ bibliában ’s a’ sz. atyák’ irományaiban , ’s hogy az oppositionak minoritása őket eltántoritani nem fogja, mert 3: 8 még mindig kedvező arány. — Végül azt mondja a’ N. Y. , „mig a’ pesti egyetemi papnövelde. Ez t ölelheti kebelében — addig a’ központi clerus’pietása és intelligentiája assecurálva van.“ — Ezt meg’ voltaképen érteni nem lehet. _A' styl, a’styl! oh mennyi verejtékcseppbe kerülhet illy dictio’ kifaragása. _Ábrányi Kornél úr, kinek a’ zenében magasabb kiképeztetése végett történt Bécsbe utazását annak idejében megírtuk, most hosszas távollét után Pestre érkezett, ’s a’ nemzeti színpadon szándékozik föllépni. Ábrányi úr, hazánkban neveltetve, több oldalú magas miveltséggel bug’s az itteni életpályák’ bármellyikére képezve van; mind a’ mellett ő szép szenvedélyét követve, kizárólag a’ művészetnek szentelte életét. Zongorászi ügyességének már az előtt is szép bizonyítványait adá, mennyivel inkább várhatjuk ezt most annyi komoly stúdium és szorgalom után. Reméljük, hogy a’ nemzeti szinház’ igazgatósága, melly a’ fejlődő hazai tehetségeket is pártolja ’s buzdítja, egy ennyi képzettséggel biró hazánkfiától nem fogja megtagadni az alkalmat, hogy magát a’ hazának bemutathassa. — -------------A’ magyar nevelési társulat a’ maga eszmecserei öszvejűivételeit a’ jövő junius hónapban is a’ szokott helyen és időkor fogja tartani, mellyre az illető rendes tagokon kívül szinte minden ügybarát is tisztelettel meghivatik. Pest, máj. 29-én 1847. — Az elnökség’ rendeletéből Kronperger Antal, titkár. Törvényhatósági dolgok. BUDAVÁROSHOZ István főherczeg következő tartalmú levelet intézett: „Nemes városi tanács! Boldogult édes atyám’ elhunyta fölött irántam tanusitott meleg részvétükért és személyem iránti bizalomteljes ragaszkodásukért, szivem’ mélyéből köszönetet mondok. Az áldás , mellyet hálás elismerésük a’ felejthetlen atya’ hamvaira mond, írt hozott fiúi fájdalmamra is; ’s nem enged kételkednem, hogy a’ dicsőült’ emléke uraságtok’ kebleiből enyészni nem fog. Azon közbirodalom és szeretet, melly a’ boldogultál félszázados nehéz pályája* küszöbén üdvözlé, jó ’s bal szerencse közt sírjáig hiven kisérte őt; ’s ennél érdemeinek szebb elismerése , fáradalmainak méltóbb jutalma nem lehetett. Illy példa által lelkesítve, magasztos czélul tűztem ki törekvésim’ elébe, hiven atyám’ szelleméhez, az általa kijelölt utat követni, mellyen uram királyom’ legmagasb bizalmának’s hazámfiai’várakozásának, mennyire tőlem telik, megfelelhetni remélek. — Egy legyen munkálkodásunk’ végczélja: a’ közjó, ’s velünk lesz bizonyára isten’ áldása is. ’S ha majdan pályám’ véghatárán annyi elismeréssel fogna az én működésem is találkozhatni, mennyi jóakaró bizalommal látom magam jelenleg környezve : elértem volna — miután vagyok — a’ legszebb pályabért.“ Prága, pünkösd hava’ 1-én 1847. — István 8. k., kir. helytartó. ZEMPLÉNBŐL, ü hey , május’ 21-én 1847. Sokat beszéltünk a’ felföldről, ’s én sem akartam elmaradni panacaeáimmal; ’s elsorolám egy részecskéjét azon kinos tanulságoknak, miket pár hét előtt, mint úrbéri kihágásokat nyomozó megyei kiküldött, e’ tájakon szereztem. Én a’ felföld’ nyomorának főrészét — sivár fekvése’ csapásán kivül — egyenesen azon fölsem vevési politicának tulajdonítom, mellyel mi, KK. és RR., irányában viseltetünk. Mert hiszen — tisztelet becsület,de igazság is! — az ottani hivatalpályát többnyire egy kis patvariántuli cursusnak nézzük. — És a’ nép? hallgat és szenved , szükségkép’ illy atyáskodás mellett, szenved és hallgat, mert megtanulta, hogy okosabbat nem tehet, ’s fizetni adóját jobbra és balra. Igen, megfizetni, ’s mit tevénk, midőn az adókönyveket egybevető választmány jelenté, hogy a’ felföldön alig van helység, mellynek tulkiadása nem volna, ’s adókönyveiben rendetlenségeket véve észre; (mig az alföldön egyes faluknak 10— 40 ezernyi restantiájok van) mi czélszerűt tevénk? Aztán meg’: úrbéri törvény és eljárás! édes istenem, ez két pólus, melly nem érintkezhetik. Egy röpke pillantás volt, mit a’ hivatalos nyomozás e’ térre vetnem engedett, ’s elborzadtam, ’s mint tevénk ? az urak Szedliczén *) és Polenán urszék’ tartására fognak vitetni detto ... és mindennek vége. Ki merne várni egyebet ? Az összesítési törvény feledte a’ mérhetlen különbséget föld és föld között; az eljárás elcsené a’ szűk határok’ használható részét; a’ moczczanni merő nép fölött boldog — boldogtalan birakodék, az eljáró mérnöktől kezdve, miglen elhallgatott; el kellett hallgatnia,mert a’legokosabb volt a’mit tehete; ’s tovább fizeté a’dézmát természetben, úgy és akkor, miként tetszett. — Némellyek hiszik, hogy az a’ törvény is, melly a’ fiú és leány között egyenlő osztályt rendelt, a’ birtok-elaprózás’ következtében, a’ pauperismus’ egyik oka lön ’stb. ’stb. — Mi, tudniillik az inségi bizottmány, egy kivetési javaslatot adánk a’ közgyűlésnek, miszerint a’ segedelmi összeget fizetnék : 1) a’ nemesek (az egytelkes birtokosokig bezárólag); 2) lelkészek, de nemcsak, mint eddig, congrualis jövedelmekhez aránylag; 3) tisztviselők, bármilly állásban ; 200 pft számíttatván egy telek’ rovatába ; 4) honoratiorok ; ’s végre — hogy is maradhatnának el; — 5) azon zsidók, kiknek türelmi adója 4 pftot meghalad, 14 részszel megtoldatik. — Egy indítvány, melly a’ tőkék’ megadóztatását ’s a’ hűtlen bevallóknak fenyitőpör’ alá vételét kívánta, mellőztetett. — És, mint mondám , a’ kivetés elfogadtatott. De azért még e’ perczenetben egy fillér fölött sem rendelkezheténk; ’s beláttuk, hogy a’ beszedés, a’ legvérmesb remények mellett is, elhuzódhatik egy hónapig is , árán annyi nyomornak, annyi életnek. Némellyek a’ víz-társulatoktól akartak kölcsönözni; mire azonban egy sok életrevaló ’s életből vett ötletü ar megjegyzé, hogy nem véli tanácsosnak, ismervén, hogy határzataink rendesen papíron szoktak maradni ; a’ minthogy a’ társulati választmány, daczára a kezei közt létező nagyobb összegnek, tagadólag is nyilatkozott. És az elnökség egy pár meleg szót intéze a’ Elvhez ez egyetemes meleg akarat’ hálájául; a’ hivatalnokokat cum sufficientibus (értsd : perceptor, tisztiügyész) azonnal beszedésre, a’ fizetni netalán vonakodók’ névsorának bejelentésére ’s a’ szűkölködők’ lelkiismeretes összeírására; a’ lelkészeket különösen a’ szegény tudatlan nép’ felvilágosítására kérvén föl, föladásuk’ legszebbikének mondván, hogy azt, babhite ’s a’ kétségbeesés’ örvényéből kirántsák. És az ellenzék’ részéről mondatott, miként a’ mai nap’ nagy ünnepét a’ nádor’ szent emlékezete’ ihletésének köszönvén , tegyük azt maradandóvá, puszta teremünk’ diszesitését a’ közélet’ eme’ nagy bajnokának arczképével kezdvén meg. Mit azonban az elnökség magán-aláirásra utalván, a’ BR-ket a’másnapi halotti tiszteletre hivá meg. Az alatt a’ lelkesület — a’ kiábrándulás’ divatos szabályai szerint ■— „józanodni“ kezdett. A’ nagynap’ jegyzőkönyvi hitelesítését már hús jegyzések lengedezék körül. A’ fizetni vonakodók elleni karhatalom’ kirendelése a’jövő közgyűlésre halasztatott; az egy telkes nemesek’rovata úrbéri telkesekre változtatott; a’ zsidók’ átváltsági tartozásának behajtása sürgettetik, ’s a’ szomszédmegyék koldusaik’ tartására felszólitandók ; ’s segedelmünk kölcsönnek mondatik a’ nép előtt, de nem in solidum, a’ jelentkezendő szükölködők számának csökkentése végett. Ápril’ 9-én b. Vay Miklós kir. biztos Nagymihályba érkezett, a’ felsőbb helyről hozott segedelemmel, u. m. 15 ezer pft kölcsön 4% mellett 6 évre; a’ katonaság’ ellátására 8 ezer pft részletenként visszafizetendő , ’s a’ bécsi gyüjtelék’ 3 ezer ftnyi részletét. — A’ kisgyülés még 25 ezeret kért e’ kincstári előlegezéshez, addig vetni valót csak a’ legszegényebb felvidéknek osztva , gazdánként legfelebb két köblöt. A’ bécsi gyűjtelékből burgonya osztatik a’ legszegényebbeknek ingyen. A’ kir. biztos a’ kért 25 ezer pft összeget hasonló föltétel alatt, később, két ízre megadd. És megjött a’ májusi közgyűlés. — Mint mondám, márt. 8-án előre karhatalmat rendelénk a’ fizetni vonakodók ellen; másnap visszahúztuk , de máj. - ig a’ nemfizetők teljes névsorának beadatását kívánva karintézkedés végett. ’S a’ jó isten e’ napot is meghozd; a’ kivetés’ fele sem szedetett be; ’s mit tevénk ? a’ határnapot a’ jövő hó’ 1 -jéig hosszabbítok. Elvégre azok, kik látták a’ bokrot és benne a’ nyulat, fölkérék a’ BR-ket: mondják ki hát egyenesen, mit akarnak tenni a’ fizetni vonakodókkal ? Némellyek rövid eljárást, tudniillik azonnali executiót véleményeztek.S lőnek kiáltozok a’ pusztában; a’ többség a’ rendes eljárástól (megidézés et caetera graeca) eltávozni nem akarván. És megszólalt a’ sz.bírói kar — mint a’ görög tragoediákban — elmondván, hogy e’ pár hét alatt annyi száz idéző-levelet leírni, megadni , megannyi pörben eljárni, lemarasztalni, foglalni , zártani, árverelni ’stb. teljes lehetlenség; de mi? láttuk ezt, de már június’ 1-jét csakugyan nem hagytuk , egészen — másnap reggelig, midőn is azt még egy hónapocskával megtoldtuk. ’S az effélék miatt láttam én illőbbnek, sőt hasznosabbnak is, még a’ magyarnak született nagylesküségével provocálást is, mert azt hiszem, hogy erkölcsi gyilkosság a’ megyei életre nézve eme’ megharsantása hatalomszavaknak, miktől aztán egy szúnyog sem fél. Azonban tetszett a’ többségnek „hatalmast játszani,“’s mig fél szabályaival, miknek elsorolása unalmasb, hogy sem belé is fogjak, az egyes jóltevőket eddigelé is gazdálkodó számvetésre fukartá, a’ tenni nem akaróknak tért nyila, mit legalább aratásig megvédhetve, — mosolyogni foghassanak azokon, kiket az irgalom és becsület’ érzeményei a’ privát adakozáson fölül a’ köz adózók’ sorába vitt. Az effélék közt jól esik az embernek a’ lelkesség’ olly egyszerűn magasztos nyilatkozása, mint a’ lagmaczi nemes községé, mellynek tagjai — önmagok jelentkezének , hogy a’ megye’ adómentesítését el nem fogadva, filléreiket a’ honfiúi kötelesség’ szent oltárára tegyék. Fogadjanak tőlem, kit közéletünk eseményei e’ lelkes fajjal különben is gyakor érintkezésbe hozának, itt egy meleg üdvözletet e’ valóban nemes cselekvésért, miről a’ zöld asztali politica olly kegyelmes mosolylyal vár meg hivatalos hitelességű tudomást, hogy róla ítéletet kegyeskedjék mondani. — Kazinczy Gábor, SOPRON MEGYE április’ 12-ben helyettesi elnöklet alatt tartott közgyűlést. RRk, valamint egyházférfiak és köznemesek, számosan sereglenek egybe ; ez alkalommal megjelent B. I. Idhlabiró és V. I. főispán. — Szokott beköszöntés után felolvastatott István kir. főherczegnek helytartóvá kinevezését tudató körirat, melly harsány éljenekkel fogadtatván, ő királyi fönségének üdvözlő felirat határoztatott, azon kivül helyettes úr megbizatott, az elhunyt nádor’ életnagyságu képének — ha lehetséges, magyar művész által készítettnek — megyeteremünk’ számára leendő megszerzésére. — Sopronmegye, ezen gyűlésében , a’ helytartói kinevezést tárgyaló körirat’ folytában , utasitásul eleve kimondd , mikép’ István főherczegnek nádorrá választatása, a’ legközelebbi országgyűlésen , a’ szerint mint dicsőült atyjáé, követeink’ hozzájárultával szorgalmaztassék; — ’s igy ez érdemben kelt több törvényhatósági felszólítások, egyszerűen tudomásul vétettek. Szőnyegre került egy helytartótanácsi intézmény, mellyben megyénk’ RR-ei előbbi feliratukra újólag oda utasittatnak, miszerint az örökös tartományok’ hatóságaival, egyedül latin nyelven levelezzenek. Fölszólalt T. J. főjegyzőnk, és elmondd az okokat, mellyek a’ legközelebb múlt gyűlésen az e’ tárgyban! határozatot okozták ; szerinte már most nemcsak következetesség, hanem mintegy nemzeti becsület is követeli, hogy viszont mi is nemzetiségünk’ tiszteletben tartását minden alkalommal, mindenkitől megkívánjuk. Gyakorlatilag véve, úgymond, minden hivatalos csatolmányok, törvény’ értelmében, egyedül magyar nyelven szerkesztve küldetnek az érdeklett hatóságokhoz, és a’ mint az ezekre irt válaszaik eredménykép’ tanúsítják, azokat voltaképen érteniük is kell; megemlíté egyszersmind nevetséges, alig érthető, rész latin írásmódjukat ; minő kisszerű bibelődés tehát, midőn a’ tárgy’ lényegét tevő magyar okiratokat csatolmányul elfogadni tartoznak, azon nehány sorokból álló kisérő iratot latin szerkesztésben kivánni. És megvallá őszintén, hogy gyakorlat’ hiányában nekik is nem csekély feladat már most latinul levelezgetni. Minélfogva nem lévén ok*az előbbi határzat’ megváltoztatására, annak olly módoni fentartására szavaz, hogy a’ megye — minthogy minden örökös tartományi főbb hivataloknál már most fordításra alkalmazott magyar egyének léteznek, jövőre a’ helytartótanács’ útján tegye magát érintkezésbe. — Ezen indítványt a’ jelenvoltakra nagy hatással pártold, derék hazánkfia B. J. — Szót emelt a’ tolnai főispán is , szerinte épen alkotmányos szempontból magasztos a’ helytartótanácsnak intézményében kifejtett nézete , mert köztudomásra van, hogy Európa’ leghatalmasabb nemzetei, p. o. angol és orosz, diplomatikai értekezéseknek tárgyalására inkább egy harmadik megállapitott nyelvet használnak, csakhogy egymás’ellenében felsőbbséget ne kénytelenittessenek elismerni. Főjegyző úr által tervezett érintkezést alkotmányellenesnek tartja, t. i. egy felsőbb dicasteriumra bízni, hogy az tetszése szerint érintkezzék. Ez épen a’ nemzetiségünk’ érdekében alkotott törvények’ szelleme ellen volna , másnak a’ kétes ösvényt használatra kijelölni. — Mire főjegyzőnk válaszolt, miszerint megsértésnek tartaná a’ helytartótanácsról azt feltenni, hogy az nemzetiségünk’ tiszteletben tartását tévesztené , hiszen ennek nagy tekintélyű tagjai is magyarok ; hiedelme azonban az egyedül, hogy ezen magas állású testület, nemzetiségünk’ érdekét és tekintetét biztosabban bírja fentartani, mert ez törvényes kötelessége is , hogy Magyarország’ törvényeinek fentartására őrködjék , és hogy nemzetiségünket más szomszéd népekkeli érintkezések’ alkalmával fentartsa. Felhozott tervében ez volt szólónak czélja és nem más , és nézetei hazafiai tiszta kebelből jöttek. — A’ székesfejérvári nemességnek hajdani hires vezére Cséby ur is mondott egy sallangos , paprikás beszédet ; pártolja — úgymond — a’ magyar nyelvet, mert ez most a’ trónus’ nyelve. — Helyettes ur a’ nemrégiben tartatott országgyűlési irományok közül fölmutatott egy kir. leiratot, e’ tárgyra vonatkozót, mellyben az országos RR-nek abbeli felírásukra, hogy az örökös tartományokkal, hivatalos érintkezésekre valljon a’ magyar vagy latin nyelv használtassék-e, ő felsége’ határozatára hagyatván , ő felsége a’ latin nyelvet rendelte használni; — és ezen leirat’ nyomán elnök helyettes ur, megyei határozatul kimondatni javasja, mikép’ minden az említett hatóságok’ köréből érkezendő hivatalos latin iratok elfogadtassanak ; a’ németül szerkesztett levelek pedig latin kátirattal viszszautasittassanak. — Illy szempontból indult ki a’ két alispán is. — K. L. szolgabiró , per figuram repetitioni, elmondá a’ tolnai főispántól hallottakat. Beszéde oda ment ki, hogy ő nemzetiségünket, az uradalmak’ magtárain levő latin felirásoktól, az ökrök’ falán levő latin betűktől és német számadásoktól félti, nem pedig attól hogy egy külön ország’ hatóságaival idegen nyelven le’ *) Tragicomical volt ez a’ szedkezet ügy. Lakosai tizedek óta pénzben fizetők a’ dézmát, ’s az most természetben követeltetett. Nyomoztunk. De a’ közgyűlés nem tudta, mit tegyen a’ nyomozással, mert sem maga, sem a’ fenyitő törvényszék’ elébe nem vélte tartozónak. Végre a’ status quo, a’ megrendelt urszék’ tartásáig, meghagyatott. Úgy mondák, a’ per’ javára. 350