Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-06-10 / 894. szám
főleg egy bizonyos úr, ki ezelőtt már több évek óta Erdély’ különböző megyeiben megfordulván, az évenként legalább is háromszor elmondani szokott ’s betű szerint betanult hosszas logicátlan beszédével itt is boszantá a’ rendek’ figyelmét. Elnökünk a’ kimondott határozat után nyilvánitá, hogy őt e’ tárgyban sem a’ felhozott törvény ez, sem az ennek nyomán keletkezett megyei határozat nem kötelezi, mire a’ rendek’ részéről vissza feleltetett, hogy törvény iránti tisztelettel mindenki tartozván, ha más alkalommal is elüttetnek a’ rendek jogaiktól, a’ bajt országosan is orvosoltatni elég erősek leendőnek. Olvastatván az adó’ tárgyában készitett országos bizottmány’ munkálata , némi módosítással elfogadtatott, a’ követek oda utasittatván, miszerint az adó’ kezelését igyekezzenek a’ nemzet’ kezébe visszaadatni, a’ mikor megyénk’ rendei is az aránylagos és igazságos teherhordozásra nézve rendelkezni fognak. A’ katonai élelmezés’ tárgyában kiküldött országos munkálat, feltételezve, hogy a’ nemzet által évenként fizetendő pénzmennyiség csak egyik országgyűléstől a’ másikig ’s a’ körülmények’ változatához képest ajánltathatik meg, elfogadtatott. Ezután több ország, munkálatok’ megvizsgálására bizottmány neveztetett ki. Felolvastatott egy kormányszéki rendelet is, melly rászalja, hogy a’ követutasitvány jegyzőkönyvbe nem íratott. A’ rendek ezúttal is ragaszkodnak előbbi határozatukhoz. — A’ követség’ tárgya kerülvén szőnyegre, érdemes fiatalabb követünk gr. Teleki Sándor hosszas éljenzések után elmondá lemondása’ okát. Eléggé ismeretesek az urbér’ tárgyában eddig hozott határozatok. Itt felesleges a’ commentár. Az adózó népre, sorsa’ javítása helyett terhesebb állapot várakozik , a’ többségben levő párt’ eljárása’ következtében , ha a’ fejedelem , mit bizton remélnek, nem segít. Hasztalan volt azon pártnak, mellyhez szóló tartozik, minden küzdése. Nem kis akadály volt a’ dolgok’ keresztülvitelében a’ követi utasítások. A’ haladásnak ezen utasítási rendszernél nagyobb gátja nem lehet. Hiú álomkép, mintha a’ követet az utasítás megköthetné, Szónok ez országgyűlés alatt ismét meggyőződött, hogy Erdélynek magában semmi jövője nincsen. Miután annyi jó akarat ’s nemes buzgalmu törekvés mellett is semmit sem eszközölhethet e szónok’ pártja ollyast, mit megelégedéssel nyújthatna a’ RRnek, követi pályájáról társával együtt lelép szónok, megnyugvást találva abban, hogy részükről semmit el nem mulasztottak kötelességek’ teljesítésében. — Szűnni nem akaró éljenzés követé, mig főügyvéd P. J. szót emelvén, a’ volt követek’ őszinte eljárásokért a’ BR. részéről köszönetet szavazott. E’ szerint a’ követválasztás tűzetvén ki, mint a’ terembe begyült, úgy a’ terem’ falain kívül álló nemes atyafiak, három szavazatot kivéve, egy szivvel, egy lélekkel csekély személyünket ’s főügyvéd Pap Józsefet követeknek kiáltották ki; mit látván az elnök, kijelentette, hogy, a’ vallásegyenlőségi jogból folyó kötelességnél fogva, ezúttal megkivánja , hogy egy katholikus, egy református egyén választassák meg a’ hongyülésre. Gróf T. S. ez ellen törvényre hivatkozott, melly azt tartja, hogy a’ mennyiben lehet, a’ vallásegyenlőség a’ választásokban tartassák meg igaz, de főleg itt az érdem ’s népakarat a’ főtényező. Példa volt ezelőtti hongyüléseken , hogy két református egyszerre, a’ jelenlegin pedig két katholikus követ volt; a’ szabad követválasztást vallás’ kérdése által megakadályoztatni eddig alé eszébe senkinek sem jutott, mi most annál meglepőbb, mivel az ebből eredendő ingerültséget épen elnök úr akarja előidézni ’stb. sürgették nemeseink a’ követválasztást, de elnök ur ő maga, kinek nézetét t biró V. E., S. S. és K. I. pártolták, szilárdul ’s eltökéletten kimondá, hogy a’ követeket a’ fenebb kijelentett módon kívánja megválasztatni, különben ki sem tűzi e’ tárgyat, ’s készebb a’ gyűlést szétoszlatni , mire többen ’s mondhatni a’ többség fölállván, nyilvánitá, hogy az elnöki föllépés morális erőszakkal lévén összekötve, részökről is készebbek nem választani követeket, mint a’ szinte csak egyetlen eddigelé megőrzött jogot illy olcsó áron odadobni. Elnök ő maga a’ rendek’ erélyes föllépése által zavarba jővén, a’ gyűlést minden eredmény nélkül szétoszlatta, ’s később ki is jelentette, hogy mig utasítást nem kap, addig gyűlést nem is tartana, emlité, hogy katonai erőre is szükség van , pedig isten bizony még csak jele sem mutatkozott, miszerint a’ rend föl akarna bomlani. — S. Buda Sándor, DEEZS , junius’ 2-án. Fogadja ön ezen tudósításomat az élelmiszerek’ miként állásáról Erdélyben. Az egész tavasz folytonosan száraz és szeles volt, az őszi vetések, különösen a’ hegyes vidékeken, igen gyérek és gyöngék. A’ tavaszi vetések is többnyire keletien vannak, ’s a’ kikeltek is a’ tartós szárazság miatt sárgulni kezdettek. Ez okokból a’ gabona’ ára rendkivül felhágott. Múlt szombaton piaczunkon a’ törökbuza’ kis vékája 3 ft 20 kr, a’ búza 3 —4—5 forintig váltóban, ’s még igy sem lehetett kapni, mert Magyarországról tódulva tódulnak a’ szekerek, ’s mindenünnen elseprik a’ gabonát. Vannak városunkban bizonyos örmény gabona-csiszárok, kik múlt őszszel jó olcsón tömérdek gabonát felszedtek, ’s ezek most félrevágott kalappal nevetnek a’ nagy nyereségnek. Elborzadtam az emberi aljasulástól, midőn egy magyarországi ember a’ szükségtől levert tekintettel 's hanggal mondá , 3 forintnál többet nem adhat a’ törökbuza’ kis vékájáért, ’s az örmény gúnyos-hidegen kaczagott fel , ’s igy szólott: „Megadja ked a’ 6 forintot is, ha megéhezik!“ Mikor épen e’ sorokat irom , emberek jőnek hozzám a’ Maros’ vidékéről, ’s beszélik, hogy nem kell vásárba vinni a’ ga bonát, mert az a’ vidék is el van telve magyarhoni sze- kerekkel, ’s el van telve az egész mezőség, Erdély’ terménydús kanadánja, ’s már ott is 1 váltó forintról 1 ezüst forintra rúgott fel a’ törökbuza, ’s eladni sem merik, mert a’ tartós szárazságtól mindenfelé meg vannak ijedve. — Erdélyben még eddig elég gabona van, a’ törökbuza kasokat több helyt még most csépeltetik. ’S ha Magyarhonban szükség nincs, Erdély két évig sem szorulandott volna meg. Azonban tegnap déltől fogva megindult az esőzés, ’s a’ jelen perezben még mind esik, és úgy, hogy tartós lesz és országos az eső, ’s ha az eddig lehullott eső is országos volt, a’ gabona azonnal le fog szállani. Mert az őszi vetések’ jeltése nem akadhat már fen, a’ tavaszi vetésekre nézve pedig teljes remény lehet. Gyümölcs és bortermésünk szép reménynyel kecsegtet. Ez évben még ínségtől nem félhetünk. — Szentimrey. KOVIÖL». FRANCZIAORSZÁG. Afrikából érkezett hír szerint, melly azonban még bizonyításra vár. Marokkóban forradalom ütött ki, ’s császárrá Abd-el-Kader kiáltatott ki. ANGLIA. A’ Times életleirását adván O’Connellnek, közöljük azt kivonatban. O’Connell Dániel 1775-en aug. 6-án született Cardenben, Kerry grófságban, Izlandban ; atyja ezen rendkivüli embernek Morgan O’Connell volt. Tizenharmadik éve előtt csak annyit tanult, mennyit legalsóbb fokú tanítóktól nyerhetni ; azonban még sem mondhatni, hogy első ifjúságában elhanyagoltatott nevelése. Ezen időtájban atyjának pénzügyei javulni kezdvén, ’s nagybátyja is , a’ derrynane-i birtokos, ki hosszú idő óta nős volt, de nem voltak gyermekei, Dánielt kedvenezévé fogadván, a’ szerencsés gyermeket elhatározták minden költségkímélés nélkül növelni, miután fejlődő tehetségei őt, mikép’ nevezni szokták, a’ család’ reményévé tevék. A’ kathólikusok épen azon időtájban jöttek némelly jogok’ gyakorlatához, mellyeket most élveznek; Redingtonban, Long Islandban, Harrington kath. pap épen iskolát nyitott meg. Ide küldetett Dániel öcscsével Móriczczal 1788-an, ’s valami egy évig maradt itt, midőn is valamelly európai szárazföldi kath. iskolába határozták elküldeni a’ testvéreket. Állítólag kora ifjúságában egyházi pályára volt szánva Dániel, de ezen eszmének, ha volt is valaha komoly, élete’ 19-ik évében már el kellett hagyva lenni, mert akkor minden mással inkább foglalkozott a’ későbbi nagy izgató, mint egyházi ügyekkel. Nyulvadászat és halászat volt ekkor legkedvesebb foglalatossága. Ezen mulatságaival soha életében fel sem hagyott, ’s legkésőbbi éveiben is mindig szenvedélyes vadász volt. Jó könyvtár, számos gyöngéd viszony, egy falka kopó, szép hálógyűjtemény ízlésének változatosságára és testalkatának erejére mutatnak. Huszadik évének betöltése előtt törvénygyakorló (Lincoln’s Inn-ban) volt, hol 1794 en jan. 30-án vétetett fel. A’ kathólikusok 1793 előtt nem vétettek itt fel, ’s O’Connell az elsők’ egyike volt hitsorsosai között. Ügyvéddé (barrister) 1798-en lett máj. 19 -én, ’s meg kell jegyezni, hogy semmi fáradságot sem kimért, magát pályáján kitüntetni. Természeténél fogva vidám, maga iránt engedékeny, némi tekintetben érzékeny, mind e’ mellett nem volt alkalmatlan szigorú munkára. Négy évig lévén az ügyvédi pályán, élete’ 28-ik évében megházasodott. Atyja és nagybátyja több vagyonos hölgyet jelöltek ki neki, óhajtván, hogy valamelyikkel házasságra lépjen , ő azonban rokonát O’Connell tanár’ leányát vette el. A’ nejének, úgy szólván, semmije sem volt, ’s ezért atyja és nagybátyja nagy kedvetlenséggel vették ezen szövetséget. Ezen házasság 1802-en jun. 23-án történt meg titokban. Néhány hónapig az egész dolog titokban maradt, későbben azonban az illető felek kiengesztelődtek. Sokszor volt már szó az O’Connell-család’ eredetéről, melly állítólag Iveragh’ független fejedelmétől származott. Ez azonban bizonytalan. A’ világon semmi sem lehet hiedelemre érdemetlenebb az izlandi nemzetségi fáknál. A’ számtalan kobozás, pusztítás, lázadás, konczolás közben a’ hivatalos adatok zavarba jöttek, ’s a’bizonyosság’ helyét hagyomány foglalta el. Annyi bizonyos, hogy az O'Connell-család a’ 17-ik század’ elején Limerickből Iveragh báróságba költözött át, Kerry grófság’ nyugoti részébe; azonban az 1641 lázadásba mélyen bonyolódván, tanácsosnak tartotta Clare-ben keresni menedéket. Egy tagja a’ családnak, O’Connell Dániel, nem lévén a’ lázadásba bonyolódva, Kerryben maradt Aghgore helységben. Ennek fia Aghgore és Derrynaneben birtokos, John O'Connell. 1689-en II Jakab’ szolgálatára egy század gyalogságot állított, és szolgálta azt Derry’ ostrománál, valamint a’ Boyne és Aughrimnál vivott csatákban, ’s későbben a’ limericki békében benfoglaltatott. Ennek idősebb fia magtalanul halt meg, második fia, Dániel, azonban 22 gyermeknek lön atyja. A’ második fiú Morgan volt, kinek a’ rendkivüli ember, kiről szó van, első fia volt. Morgan O’Connell földet tartott bérben a dublini protestáns egyetemtől, ezenkívül pedig tőzsérboltja volt Cahiraveen város’ lakosainak szerény kivonata’ kielégítésére. Morgan O’Connell igen értett a’ pénzszerzéshez, ’s egy kicsit csempész is volt. Morgan O’Connell 1809-en halt meg, ’s igen szép roppant hagyott maga után. Első beszédét a’ néphez a’ nagy izgató 1800-an tartásán. 13-án, a’ dublini polgárok’ gyűlésén, kik az angol és ír parlament között indítványozott egyesülés ellen folyamodványt késziteni gyűltek össze. Ezen beszéd az ékesenszólás’ kitűnő példányának tartatott. Ez által ügyvédi hírének is igen sokat használt. Ha más nem, már szónoklata is csaknem megnyeré az esküttszéki tagokat védencze’ részére. Meglepő ügyességgel birt a’ keresztkérdésekben ’s az egész ügy’ vitelében, világosan, szabatosan elő tudta adni a’ legbonyolodottabb ügyeket. Majd az angol kormány eszélytelenűl politicai és sajtóperekkel kívánván szorongatni az izlandiakat, ismét szélesebb mező nyilt O’Connellnek, magának fényes nevet kivívni. A’ politicai izgatás e’ közben folyton folyt. Hasztalanul tiltá el az angol parlament az izlandi egyesületeket, mindannyiszor ismét újra alakultak azok uj név alatt. Valameddig a’ folyamodási jog fen fog állani, szokta O’Connell mondani, mindig könnyű lesz uj nevet választani , ’s az izgatást tovább folytatni. Ezen izgatásnak mindig O’Connell volt főrugója. Igen munkás életet élt; reggel öt órakor felkelt, a’ peres ügyekre elkészült, tizenegy órakor törvényszékbe ment, három órakor valami bizottmányi ülésbe, este közlakomába. Dublinváros’ tanácsa, mellyből akkor a’ kathólikusok még ki voltak zárva, különös tárgya volt kikeléseinek. Egykor „koldus testületnek“ nevezte azt, ’s ezért d’Esterre, egyik tanácsos, kit sokan felbiztattak, hogy egy párviadal O Connell-el neki előmenetelt szerezne, kihívást intézett O’Connellhez. O’Connell sokáig vonakodott, de d’Esterre, ki azelőtt tengerésztiszt volt, korbácscsal járt fel ’s alá Dublin’ utczáin, veréssel fenyegetve az izgatót, ha előtalálja. Végre 1815-ben jan. 31-én Bishop’s Courtban , Kildary grófságban , megtörtént a’ viadal pisztolyokkal. Az előnyök d’Esterre mellett látszottak lenni kilátásban, mind e’ mellett az O’Connell’ lövése halálos sebet adott a’ dublini tanácsosnak. Az állítás , hogy ekkor O’Connell rögtön egyházba ment, ’s fogadást tén többé nem vívni, nem igaz, mert még több becsületi ügyei is voltak ezután folyamatba véve. Néhány hónappal ezen esemény után sir Robert Peel, akkor még Mr. Peel, ki ez időben az izlandi helytartónál főtitkár volt, lépett elégtétel-követeléssel O’Connell ellen elő. O’Connell törvény elé állíttatott akkor, ’s esküt kelle letennie, hogy izlandi polgártársaival békében marad. Ennélfogva a’ felek Londonba mentek, de a’ figyelmes rendőrség itt is bíró elő állitá O’Connellt, ’s esküt kellett letennie , hogy ő felségének minden alattvalójával békében marad. Így végződött az ügy, melly a’ későbben annyira nevezetes két ember között folyamatban volt. — A’ kathólikusok’ emanicipatiója mellett küzdve , bárha még a’ bili keresztül nem ment, ’s következőleg kath. vallásu egyén nem ülhetett a’ parlamentben, a’ dublini katholikus egyesület egyhangúlag elhatározta, hogy a* Connell követi jelöltnek lépjen fel. Ez Clare grófságban meg is történt, ’s mind a’ mellett, hogy Mr. (későbben: lord) Fitzgerald, ki maga is a’ kath. emancipatio’ elvének volt barátja, igen hatalmas ellenfele volt a’ kormány’ pártfogása és családi viszonyainál fogva, 1828-an julius 2 5-én O’Connell nagy szótöbbséggel elválasztatott. Megjelenvén az alsóház’ asztalánál, ’s ajánlván a’ fejedelem iránti hűségi esküt letenni, megtagadó azon esküt, mellyet csak protestáns mondhatott el, miért is visszautasittatott. Az alsóházban és törvényszékeknél vita támadt, ülhet-e valaki az alsóházban az érintett eskü’ letétele nélkül ? Az évi ülés’ gyors vége azonban minden gyakorlati megoldást megelőzött. E’ közben az izgatás Izlandban olly rettentő alakot von, hogy a’ kormány polgárháborútól félt, ’s a’ következő ülés’ elején 1829-en a’ kath. emantipatio törvénybe ment, ’s ekkép’ 1829-en áprilisben O’Connell jogot nyert az alsóházban ülni; előbb azonban uj választás rendeltetett, ’s újra elválasztatott. A’ következő évben IV-ik György király’ halálával uj parlament hivatván össze, Waterford grófságban választatott követté. 1831-en születése’ helyén Kerry grófságban lett követté. Dublin városnak 1831 — 1836-ig volt követe; ekkor Kilkenyben választatott el; 1837-en ismét Dublinban, ’s 1841 től fogva Cork grófság’ követe volt. Midőn O’Connell a’ kath. emancipatio után a’ parlamentbe lépett, 55-ik évében volt, és sokan azt vélték, már vége van politicai pályájának. 18 évig volt követ három fejedelem, hat kormány alatt és hét parlamentben, mindig szenvedélyes és kicsapongó szónok volt; más ügyekben azonban hazafiai között senki sem szólott nagyobb hatással a’ parlamentben, mint ő. Számos hibái voltak, mellyeket a’ közönség ismert, mind e’ mellett Angliában is birt némi népszerűséggel, mert sok elemével birt keblében a’ nagyságnak. Ha nem tartozott volna üldözött fajhoz, nem született volna a’ társadalom’ fél barbar helyzetében , ’s nem lett volna, mond a’ Times, pápai theologiára alapított nevelés által elvakitva; értelmisége nem lett volna törvénykezési gyakorlat által fejlesztve ; eredeti durvasága érzelmeinek nem lett volna ügyvédi és népszónoki szokások által növelve , irigylendő nevezetességet nyerhető és tartós nevet. Ő azonban vad lelkesedés és factiosus papság között élt és mozgott. Parlamenti beszéde sok van. Legnevezetesebb volt inditványa 1834-ben ápr. 22-én, Irland uniójának eltörlése iránt. Ezen beszéde hat óráig tartott. Az inditvány 523 szóval 38 ellen megbukott. Egyetlen angol tag szavazott mellette. Pártja 30—40 tagból állott, kik ajánlatára választattak meg az izlandi papság által. Ezekkel tartotta meg a’ Melbourne-kormányt 1835-től 1841-ig. A’ tory párt 1841-en ismét kormányra jutván, ez jeladás jön uj izgatásra, melly O’Connel’ parlamenti működését hosszabb időre megszakitá. Dublin városban először alderman-né választatván, 1842/ lordmayor volt, 1835 en Kerryben békebiróvá neveztetett, 1843-an azonban a’ kormány elmozditotta ezen hivatalból. Többféle hibát vetvén szemére a’ Times, kiemeli, hogy vén korában is több gyarló tagját a’ szép 90* 1 879