Pesti Hírlap, 1847. január-június (805-905. szám)
1847-02-21 / 834. szám
irta magáról Fővárost újdonságok. Nemzeti Újságban ugyanazon egyén , ki meggárul, hogy ő Deák Ferencz’ beszédét sarkaiból tökéletesen kiforgatta, azt akarja legközelebb bebizonyítani a’ Nemzetiben , hogy a’ nemességnek az adó’ elvállalására nincs szüksége, mert az eddig is többet adózik az elégnél, ’s mód nélkül nemes hevében így kiált fel 1) valljon nem adózik-e a’ nemesség a’ só által, mellyet ő’s marhája évenkint megemészt? (mintha a’ nemnemes csupa böjtölő zsidó volna, ki sótlanul eszi a’ pászkát, ’s mintha a’ sót ingyen osztogatnák valahol a világon.) 2) Nem adózik-e a’ harminczad által, a’ mellyen által behozott külföldi portékák’ legnagyobb részét a'nemesség veszi meg? (Miért nem lett tagja a’ védegyletnek? úgy kell neki. De hát hányad része az a’ behozatalnak, a’ mit a’ nemesség vesz meg ?) 3) Nem adózik-e a’ posta által? (Bizony jobb volna a’ falu végről mindannyiszor előrántani Ferke czigányt; elszaladna az a’ levéllel akár Fiúméig is egy darab szalonnáért,’s mi szép volna elmondhatni a’ többivel együtt még azt is, hogy: a’ nemesi pecséttel zárt levelek mentek minden postabértől. Naiv egy igényke!) 4) Nem adózike a* nemesség a’lotteria által? (Az iró ollyan , mint az egyszeri vargainas, a’ ki soha sem rakott ugyan a’lutriba, azonban mégis megállótt minden egyes húzáskor a’ bolt’ elébe függesztett számok előtt; ’s fejcsóválva panaszlá el magának , hogy már ismét nem nyert semmit. Még ternát is csináljon a’ nemesember, a’ nélkül, hogy betenné a’ 10 krt! Hát szinházba, bálba, iskolába, uszodába ’s minden más dába, débe nem szeretne ingyen járni a’spectabilis? Oh szeretője a’sült galambnak , böltseséged fölér egy quinternoval.) 5) Nem adózik-e az előléptetési taksák által. (Csak az kellene még, hogy ha a’ nemesembert előléptetik, e’ fölötti örömét a’ parasztember’ erszénye sirassa meg.) b) Nem adózik-e a’ szokásban levő bírói taksák által ? (Még neki ingyen is szolgáltasson igazságot a’ biró, ingyen dolgozzék a’jegyző, a’ kiadó, az írnok, a’ hites szolga, az ügyvéd , juratus, utóljára a’ tintakészitő ’s a’ papirgyáros ?) Elég lett legyen ezen kísérteties terhetlenségből megemlítenünk ennyit. ’S ezt mind adónak nevezik, ’s illy fogalmaik vannak a’ múmiáknak az adóról; ’s így készítik elő a’ közönséget a’ jövő országgyűlésre. — Ajánljuk őket régiségbuváraink ’s a’ museum’ őreinek becses figyelmébe, ’s most áttérünk a’ napirendre. — E’ napokban azon hir keringett Pesten , hogy a’ pozsonyi német szinház is leégett. Azonban több napja már, hogy a’ hir csak mindig puszta hir , ’s bizonyosnak látszik, hogy valósulása bekövetkezni nem fog.—Nemzeti színházunkban is kedve támadt valakinek egy kis illuminatiot csinálni. Minap a’ tűzi őrök több köteg gondosan elszórt gyufát találtak a’ karzaton. Valljon kit illessen e’ tárgyban a’ gyanú ’s mellyik osztályban keressük ezen tüzes hazánkfiát ? Midőn a’ német színházat elpusztitá az urnák haragja , nem egyszer boszantá füleinket az illy pesties beszéd : „Die Unger haben’s anzünden“, ’s az augsburgi kávénénike azonnal utána is mondá Pest’ utczáinak ezen kofabeszédét. Mi csendesebb emberek vagyunk, ’s a’ magyar szinházbeli gyufákat jónak tartjuk csak egyszerűen megemlíteni. Értsen róla, ki mit akar. — Kötelességünknek látjuk, ismét egy jótékony emberbaráttal ismertetni meg a’ közönséget, ki az Ínség’ napjaiban szegény embertársai’ javára nyitja meg erszényét. A’ nádor fogadó’vendéglőse, Hauer úr ez, ki naponkint már mintegy 50 — 60 ügyefogyottat lát el ebéddel. Az Ínséges sereg’ áldásai közé vegyül a’ közönség’ méltányló elismerése is. — Pótlólag emlitjük meg, miképen a’ közel múlt farsang’ napjaiban tót bá is tartatott Pesten. Azon pesti tót hazánkfiainak mulatsága volt ez , kik — mint értesítve vagyunk — egy idő óta az itteni pánszláv vezér’ és naponkint fogyó pártja’ ellenében egyesültek, hogy keblükbe hazafiaibb érzelmeket csepegtessenek,s bár külön nyelven, de velünk ugyanazon egy istent imádják hajlékaikban. Báljok’ tánezrendében feltalálható volt minden magyar táncz. Vasárnapi iskolájokban, mellyben öreg, ifjú résztveszen, kitűnő gond fordittatik a’ magyar nyelvre, mellyre — mint maguk mondják — olly kiáltó szükségük van már is ez országban ’s e’ fővárosban. Üdvözöljük magyar tót atyánkfiait. — A’ betegségek’ száma mintha még mindig növekedő félben volna, különösen az alsóbb néposztályok’ nyomorteljes körében. Bizonyságot tesznek róla a’ kórházak. Kevéssel ezelőtt volt említve e’ lapokban , miszerint, a’ polgári kórház’ túlmegtelése’ ’s a’ városi hatóságnak előre ki nem hatott gondoskodása’folytán, számos gyámoltalan beteg jön a’ kórház’ kapujánál elutasítva (minek különben történnie nem volna szabad.) Most egy ideiglenes pótlék kórház már életbe van léptetve a’ „Zöld fához“ czimzett épületben, ’s mint értesítve vagyunk, ez is színig megtelve néppel. Sőt a’ polg. kórházban már nemcsak folyósokon , hanem pinezében is tanyát kelle ütni a’ nyomor’ számára. Mondják, hogy e’ pinezék tágasabbak ugyan, mint sok szegény hajlék e földön, ’s mindenesetre biztosabb menhelyet nyújt a’ betegnek az itteni szalmazsák és pokrócz, mint a’városház’ hideg, nyílt udvara , hová a’ szegény szerencsétlenek az utczákról összehordatának , — de mi szomorú lehet ottan a’ felgyógyulás’ reménye , hol az élet’ két legfőbb kelléke , a’ tiszta levegő és világosság hiányzik ? Ti, kik selyem takarók alatt nyújtózkodtok puha párnáitokon, gondolkozzatok ez állapotról, mellyben egyéb vigasztalása nem maradt hátra az embernek, mint az, hogy nem az utczán adja ki lelkét, — ’s emlékezzetek meg az élet’ ’s az institutiók’ mostohaságáról. — Láttunk nemrégiben betegekkel túlterhelt 3 szekeret végig vonulni utczáinkon, a’ városháztól a’ Rókus-kórházig. Tömérdek nép kisérte a’ menetet bámulásával. Mintha háborúból hazaérkezett sebesitett honvédőket kisért volna, olly forma értelműnek látszott a’ nép’ ujongatása. — Uj irodalmi vállalat! Újdonságaink’ rovatában nem egyszer indítványoztuk, miszerint a’ fővárosi utczák’ neveit magyar nagy férfiak’ neveivel kellene fölcserélni, kik történetünkben szerepeltek. Inditványunkban bizonyosan megegyezett minden őszinte magyar. Azonban ez még mindig nehezen megy, ’s e’ nehézség’ egyik főokát abban találjuk, hogy mi magyarok, nem ismerjük eléggé nagy férfiainkat , ’s mindaddig neveik iránt is kevés lelkesedést mutathatunk. Meg kell tehát először ismertetni őket a’ közönséggel az irodalom’ útján. — ’S már csak ezen egy okból is örömmel fogadandják olvasóink a’ hirt, miszerint Magyar Mill, vállalkozó szellemű könyvárosunk, legközelebb egy terjedelmes gyűjteményt inditand meg, melly „Történeti névtár“ czim alatt magában foglalandja a’ magyar történetben szerepelt nevezetesebb honfiak’ és honleányok’ életrajzait, kor- és jellemrajzaikkal együtt. Ebben a’ múlt századok’ családi élete ’s magányviszonyai lesznek ismertetve. — Petőfi Sándor összes költeményeire megnyitotta Emich G. kiadó ur az aláírást. A’ kiállítás , mint már megirtuk, pompás leend ’s irodalmunkban páratlan, ’s a’ munka mintegy 30 ivet foglaland magában. Előfizetési ára egy példánynak csak 3 pft, mit senki nem fog sokaim, ki a’ munka’ belbecsét, nagy terjedelmét ’s kiállítási minőségét veszi tekintetbe. Egy előfizetési iv szerkesztőhivatalunkban is le van téve. — További fölötte érdekes irodalmi újdonság, miszerint Szalay László’ „Publicistái dolgozatai nak“ első kötete e’ napokban hagyandja el a’ sajtót. — Egypár pesti német iró, a’ külföld’ példájára, rajzokkal kisért „Satyricus lapokat“ szándékozik kiadni. Ha e’ vállalat sikerül, félni lehet, hogy azon a’ Pannóniából a’ Spiegelbe , a’ Spiegelből a’ Honderűbe tántorgott irodalmi emberkék most e’ vállalathoz tántorganak. Oh e’ csapás — boldoggá tenne egypár szerencsétlen németprózai-hirlapi-czikket-magyarra-forditó-poetát. — Személyjárások febr. 8-tól 14-ig a’ pest-váczi vonalon: összesen 2,431 személy. Legtöbb 11 én : 394, legkevesebb 13-án 290. — Figyelmeztetés. A’ „Magyarföld és népei“ czimü statistikai és történeti folyóirat’ ügyében. Miután e’ folyóirat’ első cyclusának utósó füzete a’ közelgő pesti marcziusi vásárra meg fog jelenni, a’ t. ez. előfizetők ne terheltessenek jóelőre rendelkezni az iránt, hogy példányaikat magányalkalom utján tőlem, vagy Emich Gusztáv úr’ könyvkereskedéséből átvehessék, midőn egyszersmind a’ t. ez. gyűjtő urak is megkaphatják 10 után járó ingyenpéldányaikat. — Köszönetemet nyilvánitom ez alkalommal vállalatom’ lelkes pártolóinak, ’s a’ t. ez. gyűjtő urakat arra kérem, hogy most, midőn majd mind a’ 6 füzetben készpéldányaikat tőlem, vagy Emich úrtól átveszik, vagy más által elvitetik, szíveskedjenek tudtomra adni: valljon aláíróik meg akarják-e újítani az előfizetést ismét 6 füzetre, melly 18 képpel, terjedelmes szöveggel és az eddiginél minden tekintetben tökéletesebb, gyorsabb kiállítással fog megjelenni, ha e’ vállalat kellően biztosittatik ? — Az előfizetés ismét 3 p. forint, ’s azokra nézve, kik csak az egyes füzetek’ átvételekor akarnak kisebb összegekben fizetni, minden füzetért 40 kr. p. p. — Valot Imre, kiadó-szerkesztő (Halpiacz, Fridrikház 56 szám). 120 Törvényhatósági dolgok. SOMOGYBÓL. Tudtuk eleve, miként f. évi febr. 1-ső napján tartandó közgyűlésünkben a’ RK. és RR. eleve József nádornak országszerte gyászolt halála fölötti méltó sajnálkozásukat nyilvánitandják. Mivégre főispán ő magának e’ szomorú eseményhez illesztett szavai közrészvéttel fogadtatván, boldogult nádorunk’ emléke, fényes érdemekkel tetézett ötven éves szolgálataival együtt, Somogy’ jegyzőkönyvében is örökittetett. — Ezek után a’ h. tanácsnak ő felsége’ nevében hozzánk intézett azon levele , melly szerint elhunyt József nádor’ halála után három hónapi gyász sürgöltetik , nagy többséggel méltányoltatván , egyszersmind a’ boldogultért febr. 3-án a’ kaposvári egyházban, illő diszszel és számos résztvevők jelenlétében, gyászmise is tartatott. — Továbbá e’ napi gyűlésünk’ harmadik és már örvendetes tárgya volt ő felségének azon k. k. intézménye, mellyben, a’ legközelebbi országgyűlésen tartandó nádorválasztásig Magyarország’ helytartójává — a’ boldogult nádornak sok reményű fiát — István főherczeget méltóztatott kinevezni.— E’ levél’ olvasása alatt, midőn István’ neve emlittetett, harsány „éljen“ riadt fel a’ teremben, hiven tolmácsolandó, — mikint ő felsége, emlitett kir. rendeletében, a’ haza’ többségének óhajtásával találkozott. — És noha, mint mondók , e’ kir. rendelet örömet élesztett, mégis a’ helytartói hivatal’ kinevezésének törvényessége fölött hosszú, de viszonyos mérséklet’ és okok’ hatásával kisért vita keletkezett. Mivel pedig valamint egy részről a’ história, úgy másfelől ismét a’ magyar törvénykönyv számos helytartókról emlékezik, sőt mivel mostani helytartónk, István főherczeg’ nagyérdemű atyjának nádorrá lett megválasztatásáról szóló törvényczikk, a’ trónnak előforduló esetekben többszörös helytartói kinevezései, törvényes gyakorlatot tanúsítanak, — a’ lehető legnagyobb többség István főherczegnek magyar helytartóvá lett kineveztetését örömmel fogadta, ’s törvényességében teljesen megnyugodván, ő felségét megkérni határozá , miszerint István főherczeget a’ leendő nádori kijelölésbe sorolni kegyeskedjék.—István főherczegnek pedig, iránta bizalom’ nyilvánitása végett, Somogy’ részéről tisztelgő irat küldetni határoztatott. — Nagyobb aggodalmat szült a’ helytartói méltóságnak mintegy törvénykivüli állása; — mivégre, számos szónokok’ sürgetése után,leendő követeink oda utasittatni rendeltettek , miszerint a’ helytartói méltóság’ hivatalos körének törvény általi körülírását sürgessék. Végre még ugyan e’ napon, tárgyrokonság’ nyomán, szőnyegre került a’ nádorválasztás is, melly iránt Somogy’ KK. és RR-ei,komoly és minden oldalróli megfontolás után, abban állapodtak meg, hogy követeink csak a’ nádori kijelölést tárgyazó k. levélnek diétán leendő fölnyitása ’s az illető megyékbeli közlése után ereszkedhessenek a’ nádorválasztásba. Febr. 2-án, az emlitett végzések fölötti jegyzőkönyv’ hitelesítése után , fölolvastattak Torda-, Belső-Szolnok-, Közép-Szolnok-, Doboka-, Alsó-Fejérmegyék’ és Háromszék’ levelei, mellyekben az érintett törvényhatóságok az erdélyi részek’ visszakapcsoltatását elhalasztani ’s inkább egész Erdélynek Magyarországgali teljes egyesülését előmozdítani kérik. — Számos és nagytekintetü okokkal támogatják ugyan erdélyi rokonaink imez’ óhajtásukat; Somogy’ KK. és RR-ei azonban az e’ részben létező törvények’teljesitésétől, eddigi végzéseikhez is hiven ragaszkodva, el nem állhatván, ezt az emlitett törvényhatóságoknak tudtokra adni rendelték, — őket Somogy’ alaperős okainak viszonyos méltánylására atyafiságos érzelemmel felszólitók. — Nyomban követte e’ tárgyalást Zágrábmegyének a’ túrmezői nemesség’ országszerte ismeretes 's mindegyre növekedő sérelmeit panaszló levele. Csendes figyelem ’s agyig sajgó fájdalmas részvéttel hallgatta Somogy nagyszámú közönsége ime’ panaszok’ hosszú ’s oklevelekkel kisért felolvasását, ’s mint rendkívüli szomorú esemény — rendkívüli hatást is gyakorlott Somogy’ alkotmánytul KK. és RR-eire, Túrmező’ közönségének közgyűlés’ tartásától történt eltiltása, a’ túrmezei grófnak hivatalátóli elmozdítása és a’ kinevezett kir. biztosnak a’ túrmezei levéltár’ önkényes használására czélzó törekedése által, az egész Magyarhaza’ polgári állományán ejtett ime’ sérelem. Azért Somogy’ bölcs és előrelátó közönsége, közakarattal pártoló Zágrábmegye" levelét, és a’ túrmezei roppant sérelmek’ orvoslása végett ő felségéhez sürgetős és hathatós okokkal támogatott felirást határozott ; egyúttal és szükség’ esetében ugyan e’ czélra a’ legközelebbi országgyűlésen is lépéseket teendő. — Későbben alulirt közlő az 1840-ik 22. t.czikk alkotásának országszerte tudva levő eltévesztése iránt ten inditványt, ugyanis , az emlitett törvénynek czélja: a’ csődperek’ lehető röviddététele, mégis tapasztalás’ útján tudjuk, mikint 3 — 4 éves, de még idősebb perek is várják az átvizsgálást a’ váltótörvényszéknél. Ennek oka abban rejlik, mert, szinte törvény szerint, a’ váltó-és igényperek elsőbbséggel bírván, ezek a’ csődpereket háttérbe szorítják. Azonban az 1840: 15. II. Rész’ 6-ik §-a ő felségének jogot ad, szükség’ esetében a’ váltótörvényszéki bírák’ szaporítására, mit ő felsége már egy ízben teljesített is ; azonban tudva lévén, mikint a’ váltóterv.széki birák egy testületben ’s collegiative bíráskodnak, — ’s igy a’ perek’ revisioja alig, vagy épen nem gyorsittathatik; annakokáért közlő figyelmeztető a’ RK. és RR-et, miszerint illő és törvényes után a’ tetemes bajon segiteni iparkodjanak, mit is Somogy méltányolván, utasításul adatni rendelte, hogy a’ jövő országgyűlésen a’ váltótörvényszékeknél az apellált perek’ revisiojára, mint a’ k. táblánál, szinte két senatus alakíttassák. — Emlitést érdemel még az is, hogy Somogy’ fő- ’s alszolgabirái büntető és mezei rendőrségi jegyzőkönyveiket pontosan beadják, mikről, mintázok’ megvizsgálására kiküldött választmány’ egyik igénytelen tagja , örömmel mondhatom , hogy hiánynélkülieknek találtattak, és ez utósó évnegyedben vagy 200 pálczával alábbszállt az ütlegek’ száma is. Nem lehet elhallgatnom Somogy vármegyének a’ tudományok’ terjesztése körüli érdemeit, ám’ e’ gyűlések alatt a’ megyei könyvtár, melly mintegy 3—4000 kötetből áll, — szabályszerüleg rendeztetvén, közhasználatra végzésileg megnyittatott. Még egy kis szót a’ kaposvári fiókvédegylet’ működéséről. Valamint mindenütt, úgy Somogyban is igen sajnos hatást gyakorlott Kossuth Lajos dicső hazánkfiának az orsz. védegylet’ igazgatóságáról történt lemondása, de e’ fájdalmas csapás’ közepette is megemlékeztek a’ védegylet’ tagjai Kossuth’ fényes és számtalan érdemeiről, mellyek iránti hódolat’ nyilvánítására, egy fájdalomvegyes tisztelő levél’ föltétele, az alulirt közlőre bízatott, ’s rendeltetésének helyére el is küldetett. — Nagy a’ veszteség, — de Kossuth Lajos’ termékeny cselekvősége ezután is vigasztaland bennünket. — Végre ugyan febr. 1-ső napján Kaposvárt védegyleti tánczvigalom is tartatott , mellyen számosan jelenlevőn, vagy 200 vtt tiszta haszon maradott. Kaposvárt, febr. 8-kán 1847. — Záborszky Alajos, UGOCSÁBÓL. Nagyszőlős, február 2 8-án 1847._ Ma rövid gyűlésünk volt. Az országos gyászt a’ nemzet’ halottaért mi is felöltők. A’ fájdalom , mit a’ veszteség felett érzünk, nemcsak a’ közgyász’ megszokott formaság