Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-01-02 / 1011. szám
ft vasárnapján. Januarius 2. 1848. Megjelenik e’ lap minden héten négyszer küldve pedig 7 tartományokba küldetni kívánt négyszer: vasárnap, kedden, csütörtökön és pénteken. Félévi előfizetés a’ két fővárosban házhozhordással boríték nélkül 5 ft; postán borítékban hetenként kétszer küldve 6 ft 24 kr ft 12 kr pengőben. — Előfizethetni Pesten, hatvani-utczai Horváth-házban 583. sz. a a’ kiadóhivatalban, egyébütt minden kir. postahivatalnál Az ausztriai birodalomba ’s egyéb külföldi példányok iránt a’ megrendelés csak a’ bécsi cs. főpostahivatal’ utján történtek. — Mindenféle hirdetmények felvétetnek , ’s egy 4 szer hasábozott apró betűjü sorért, vagy ennek helyéért 5 pengő kr, a’ kettős hasábu sorért pedig 10 p. kr számíttatik. TARTALOM. Országgyűlés. Országos ülés a’ BRnél decemb. 21-én (örökváltság). Törvényhatósági dolgok. Hornból (a’ nov. 29-ki közgy.). Szerém (közgy.). Fővárosi újdonságok. Irodalmi ismertető. Külföld. — Szerkesztői értesítő. Hirdetések. Dunavizállás. MAGYARORSZÁG ÉS ERDÉLY. ORSZÁGGYŰLÉS. l1-ik orsz. ülés a’ t. Kir. és RR-nél dec. 21-kop, d. e. 11 órakor. Tárgy : örökváltság. Ghiczy Kálmán itélőmester még tegnap felolvasván a’ Kir. és RR. izenetét a’ mélt. főrendekhez az örökváltság’ tárgyában, ma azonnal megkezdetett az a’ feletti tanácskozás. — Kir. személynök Ő maga az izenet’ utósó szakaszára nézve jelenté ki, hogy azt kihagyatni kívánná. Ezen szakaszban az mondatik, hogy az örökváltság’ dolgában kiküldendő orsz. választmány azon viszonyok felett, melylyek a’ birtokosok és azok’ földein létező nem-urbéri lakosok közt fenforognak, külön javaslatot készítsen. A’ nyilatkozó megyei követek mindnyájan az említett utósó szakasz ellen keltek ki. Ellenökben Bónis S. védelmező a’ § ust, mint saját inditványát. És a’ § us csakugyan megbukott. Az ellenző többséget képezték: Paál J.(Soprony), Justh J. (Turócz), Olgyay T. (Pozsony), Dubravay J. (Szerém), Gaal E. (Tolta), Sebestyén G. (Veszprém), Szmrecsányi J. (Árva), Tarnóczy K. (Nyitra), Szabó Miklós (Vas), Kende Zs. (Szatmár), Ruttkay I (Zólyom) , Cherrier M. (pozs. kápt.), Króner L. (Mosony), Jagasich L. (Esztergom), Kenéz M. (Jászkun) , Mocsonyi P. (Torontál) , Újhelyi S. (Ugocsa), Jóny V. (Szepes), Rakovszky Mór. (Liptó), Tabódy Pál (Ung), Schnée L (Heves), Latinovics L. (Bács), Bunyik J. (kapcsolt részek’ követe), Gábry I (Abauj), Lukács Ign. (Temes), Bory P. (Hont), Babarczy A. (Csongrád), Somsich P. (Baranya), Farkas L. (Pozsega) , tehát 26 megye ’s Horvátország. — A’ felhozott ’s mind egy húron pendülő okok, hogy az említett utósó szakaszbeli rendelkezés, a’ jelen izenetbeli kérdéssel semmi összeköttetésben nincs, hogy tulajdonsértést, vagy legalább tulajdonjogba avatkozást foglal magában, ’s épen azért olly ellenszenvet gerjeszt, melly az úrbéri örökváltság’ ügyét is könnyen akadályozhatja. Az örökváltság’ ügyének szükséges és igazságos volta ’s az úrbéri viszonyokból kibontakozás’ üdvös és a’ közhazára csak áldást hozható erdeményei csaknem általánosan el vannak már ismerve hazánkban is, de épen azért el kell mellőzni minden igazságtalanságot ’s tulajdoni jog’ sértését, melly visszatorlás’ útján az ügyet hátravethetné. Az irtás, majorsági ’sat. földek’ birtoklása magánszerződéseken alapul, ’s ha egy helyen megingatjuk azok’ erejét, ki áll jót, hogy jövőre egyéb magánszerződések is meg nem rontat- nak. Azon viszony, mellyről e’ Qus rendelkezni akar, a’ szerződő feleknek törvényül szolgáló szerződések által van meghatározva; ’s e’ sus szerint azon földesúr, ki földét urbariális zsellérekkel vagy béresekkel népesítette, saját vétke nélkül büntetve lenne, ’s a’ földesurak birtokaik’ tetemes részétől megfosztatnának, ’s egyszersmind sok család, melly most magánszerződés szerint lakást és élelmet talál, földönfutóvá lenne ’stb. Minthogy a’ Jászkun-kerület’ követe a’ helyen szavazván, olly viszonyoknak egy tollvonás általi megsemmisítését emlité, mellyek a’ tulajdoni jogba vágnak; Torontál’ követe pedig betegnek hivá azon ügyet, melly igazságot sértve akar némellyeket kedvezésben részeltetni, ’s általában a’ mus ellen nyilatkozó követek mindnyájan tulajdonba-avatkozásról ’s igazságtalaságról beszéltek, Bónis S., a’ §-os’ atyja, fiáivá érzé magát inditványát támogatni. Indítványa nem az volt, úgymond, hogy a’ nemurbéri lakosok magokat megválthassák, legalább az nem, hogy a’ külsőségeket ezen szabály alá foglalja, hanem csak az , hogy, ha már általános váltságot akarunk, adassák a’ földesúr’ irányábani terhes lekötelezettségtől lehető felszabadulásra azoknak is alkalom, kik udvartelkeken laknak, ’s válthassák meg legalább a’ belsőséget tökéletes kárpótlás mellett, és szerezhessenek némi tulajdont, mit csak azért is megérdemlenek, mert a’ szegény adózó a’ hazát vérével ótalmazza. Nem tudja , miként mondhatja Torontál’ követe ez ügyet betegnek, — hát beteg ügye az adózó nép’ javának ügye, melly valóban vérével védi a’ hazát, mig mi nemesek csak szánkon hordjuk e’ dicsőséget, de vérünk újabb időben nem igen csergedez érette. A’ Jászkun kerület’ követe is hibásan fogta fel az indítványt, mert nem a’ viszonyok’ egyszerű megszüntetéséről van szó, hanem teljes kárpótlásról, ’s ha kimondjuk is, hogy a csekély belsőséget megválthassa, ezzel a’ földesurnak nem nagy kárt teszünk, mig ellenben a’ hazának nagy hasznot, ha módot nyújtunk egy elégedetlen casta’ aggodalmainak megszüntetésére. — Szólónak nincs joga utasításokat és szavazatokat bírálni, de csodálkozását jelenti ki, hogy mióta Mosonymegye’ egyik követi széke üres, a’ mosonyi szavazatok máskép ütnek ki.—Ez utóbbi nyilatkozat’ ellenében Kró ner L (Mosony) megjegyzi, hogy Mosony’ szavazata nem változott, ’s ha változnék is, arról Szabolcs’ követének számolni nem tartozik; követtársa is csak azért egyezett e’ oda a’ kerületi ülésben , hogy az ügyet ne hátráltassa. Mire ismét Bón is válaszoló, hogy ha számot nem kér is Mosony’ követétől, de szavazatára észrevételt tenni mégis joga van. Többen kijelenték még utasításaik’ különböző pontjait, mellyek az örökváltsági ügyre vonatkoznak, így Sopron’ követe, kötelező törvényt kiván a’ jobbágyra nézve is, ’s az úrbéri terhek alól magokat megváltott községeknek politicai jogokat is akar adni, különös tekintettel a’ magyarul tudókra; Turócz’ követe. Csak akkor kíván kötelező megváltást, ha egész helység akarja magát megváltani; mások hitelbank’ létrehozását, melly nélkül óhajtott eredményt nem remélenek, rendbeszedési és tagositási perek’ rövidítését, a’ papi tized’ megváltását stb. is említésbe hozák. Szabó Miklós (Vas’ követe): Küldői’ azon meggyőződését jelenté ki, hogy az örökváltság, tekintve az ország’ sajátságos körülményeit, de leginkább a’ megváltásra kényszerítendő jobbágyok’ helyzetét, máskép’ nem történhetik, mint, ha az innét káromló költségek kiteremtésére az összes állodalom segédkezeket nyujtana, ’s igy a’ magában elégtelen jobbágyság’ gyámolitása az összes haza’ közbejöttével történik ; a’ megkivántató költségek’ kutforrásául tehát egy nemzeti hitelbank’ felállítása szükséges, mellynek biztosítását a’ nemzet’ összes értéke képezvén, ez nemcsak az avval szükségkép’ egybefüggő költségek, hanem a’ megváltásból eredő kötelezések’ pótlására is szolgáljon.— Hont’ követe Bory Pál megyéjének azon, már a’ kerületi ülésben előadott inditványát ismétlé, hogy a’ megüresült jobbágytelkeket földesurak is bírhassák. — Csanád és Torna’ követei minkét felet kötelező törvényt sürgetnek; Mosony’ követe csak akkor akar kötelező törvényt, ha a’ váltságot a’ község’ harmadrésze kívánja; Esztergom’ követe , ki a’ kerületi ülésben meggyőződését követve az örökváltságnak kényszerítő törvények általi eszközléséhez járult, most, miután — úgymond — a’ jó ügynek ügyetlen baráti, megyéjében a’ szőnyegen levő kérdést újabban vita’ tárgyává tették , legújabban érkezett utasításánál fogva, a’ kötelező törvény ellen volt kénytelen nyilatkozni. Bács, Baranya és Abauj’ követei szinte a’ kényszerítés ellen nyilatkoztak. Csongrád’ követe végre a’ kér. ülésben bővebben motivált utasítását adta elő, a’ robotnak és kilenczednek évenkénti meghatározott készpénzbeli fizetéssé változtatása iránt. A’ kir. városok’ köréből is emelkedett az örökváltság’ ügyében nehány szózat, ’s ezek közül Zomborcsevics Vincze (Szabadka) ekkép’ nyilatkozott. Mindazon intézmények között, melylyek a’ középkorból reánk maradva, a’ jelenkor’ szükségeihez illetlenek, nincs egy is, melly eszmében olly lealázó, alkalmazásban olly boszantó, eredményben olly káros , hatásban olly veszélyes volna, mint az úrbéri viszonyok. De — habár tudom is, hogy nincs olly igaz és nincs olly igazságos ügy, mellynek ellene egy pár okocskát — hacsak kivihetőség’ tekintetéből is — nem lehetne felhozni; és viszont nincs olly igazságtalan , melly mellett védoket, vagy helyesebben szólva védürügyet felhasználni nem lehetne; — mégis az örökváltság’ hasznos és szükséges voltát mutogatni nem fogom , főleg azért, mert azt a’ törvényhozás’ eddigi működései ’s a’ k. k. előadások’ illető pontja is kétségen kivül helyezék , ’s jövőjét meglehetősen biztositák. — Véleményem szerint a’ kérdés csak az lehet, hogy az állodalom, melly — valljuk meg őszintén -- ezen viszonyokat előbb létrehozta, azután pedig legalisálta, tegyen e valamit azoknak megszüntetésére, vagy pedig maradjon továbbra is közönyös és részvétlen olly feladat’ megoldásánál, melly közvetlenül az illetőknek nyújt hasznot és megnyugvást; közvetve azonban és további eredményeiben egész jövőjét nem mondom biztosítja, de egyenesen feltételezi. — E’ részben küldőimnek világos meghagyását teljesítem, midőn az úrbéri váltság’ ügyében a’ státus’ segedelmét igénybe veszem. — Azok , kik az úrbéri viszonyok’ magánszerűségét vitatva, az állodalom’ beavatkozását ellenzik, nem eléggé óvatosak, midőn ezen viszonyok’ publicus alapját elveszik; — nem méltányosak, midőn a’teljes kárpótlás’elvét egész becsébten fel nem fogják, és nem igazságosak a’ törvényhozás’ irányában, melly intézkedéseit a’ magánszerződésekből kifejlett alkuszéra viszonyokra valamint eddig is ki nem terjesztette, úgy ezúttal is ki nem akarja terjeszteni. — Én ugyanis a kerületi határozatnak azon részét, mellyben a’ választmánynak meghagyatik, hogy azon viszonyok felett is, mellyek a birtokosok és azoknak földein létező nem-urbéri lakosok között jelenleg fenforognak, külön javaslatot készítsen , odahangzottnak vélem, hogy ezen viszonyok, mellyek az úrbéri örökváltság’ véghezvitelének esetére igen meg fognak szaporodni, nem visszahatólag, hanem megelőzőleg akként rendeztessenek, hogy ez okból később ismét az állodalomra, a’ magánszerüség’ korlátlan voltának pajzsa alatt, veszély ’s baj ne káromoljék. Ez utóbbi szükség, istennek hála! hazánkban nem állott elő mint Angolországban, mellynek törvényhozása az ízlandi egészen magánszerű agrariai viszonyokat rendezni kénytelen leend. — Ha illyetén szükség fenforogna, könnyű volna a’ státusnak e részbeni rendelkezési jogát szóval és tettel is bebizonyítani. — Én nem tartozom azok közé, kik a’ feudális viszonyok’ keletkezését puszta erőszakból származtatják. A’ népvándorlások’ korában ’s azon időszakban , melly utána következett, midőn a’ hazafiaság’ eszméje még kifejtve nem volt; — midőn a’ nép élelmet keresett, de a’ földet, melly azt nyújtotta, nem becsülte ; midőn ha egy vidék’ adományait felemésztette, összeszedve sátorfáját odább állott ; midőn zordon és terméketlen vidékről kies és termékeny tájokra tömegesen vándorolt, akkor a feudális institutiók, bármilly igazságtalanok voltak, természetjogi szempontból czélszerűek és szükségesek voltak állodalomalkotásra ’s annak megszilárdítására. Azaz, mert hatalmat és tekintélyt nyert, mellyet más vidékre át nem vihetett; a’ jobbágy, mert kényszerítve volt, állandósiták lakásaikat, ’s földmivelés szintúgy, mint minden más előmenetel lehetővé tétetett. — De azóta sok idő múlt el, ’s a’ körülmények gyökerestől megváltoztak. A’ mi egykor az emberiség’ nagy czélja felé előkészítő lépés volt, az jelenben veszélyt okozó akadály’ képében tűnik fel. ’S ha a’ státus egykoron a’feudális viszonyoknak előállítására segédkezet nyújtott, ’s azokat a’ maga’érdekében tűrte és védelmezte, most, midőn önérdeke megkívánja, hogy azok békésen és rázkódtatás nélkül oszoljanak, megszüntetésökre segédkezet nyújtani köteleztetik. — Nem tudom, van e valaki ezen házban, vagy e’ házon kívül, ki a’ feudalismust természetjogi ’s most már állodalmi szempontból is védené, de annyit tudok, hogy az idők’hullámai alapját annyira megrongálták, mikép’ nincs emberi erő, melly azt talpra állíthassa. Az idő kimondta az elkorhadt óriásra a’ halálos ítéletet, melly fajta forma szerint csak ott nem hajtatott végre, hol, mint nálunk, a’ státushatalom közbeveté magát, 's ez is mind inkább érzi, a’ megtartásnak naponként növekedő nehézségeit. — Ez okból küldőim azon erőt, melly ezen institutió fenmaradt foszlányainak védelmére fordittatik, lényegesb és szükséges’ státusczélok’elérésére szánva, az úrbéri viszonyok’végkiegyenlitését óhajtásaik’ sorába helyezték, és mivel meg vannak győződve arról, hogy a’ czél közerének segítsége nélkül el nem érhető, meghagyták, hogy a’ státus’ részvétének igénybevételét sürgessem. — És ez értelemben kívánom, hogy a’ státus a’ váltsági ősziét’ egy részét magára vállalja. Azon esetre azonban, ha ez a’ jelenleg fenforgó körülmények közt elérhető nem volna, pártolom a’ kötelező törvény’ eszméjét azon terjedelemben, mellyben az a’ kér. határozatban felállittatott. Tóth L. (Breznóbánya’ k.): A’ szabad k. városok’ követei, jelen mostoha helyzetükben, eldöntő befolyást nem gyakorolhatván a’ tábla’ határozataira, szükségesnek tartom, hogy legalább sympathiájokat fejezzék ki’s iktassák a’ ház’ naplójába azon határozatok iránt, mellyeket e’ csupán nemesekből álló képviselő tábla azon népnek érdekében hozott, melly itt képviselve nincs. — Örömmel üdvözlem az örökváltság’ eszméjét, melly ha csakugyan — mit engedjen a’ hon’ istene — az akadályok’ legyőzése után boldogító valósággá válhatik : olly erőt adand hazánknak, a’ szabad munka ’s tulajdon által felüdült ’s felemelt népben, mellyről aligha álmodtak azok, kik egy évtized előtt ezen eszmének bajnokait, mint lázadás’ apostolait üldözték. A’ sz. k. városok, — szabad hinnem — mindnyájan már rokonok a’ néppel érdekben ’s reményben , — szent örömmel üdvözlik a’ nemeseknek e’ nemes törekvését; mert megvannak győződve, hogy igy mindnyájunkat, nemest, polgárt és parasztot, a’ hazaszeretetnek azon legerősb, legbiztosb neme fog a’ közjó’ előmozditására összeolvasztani, melly csak a’ szabadság ’s jogok’ élvezése, a’ becsületes önérdek által tápláltatik. — Midőn azonban ekként örömmel üdvözlem az eszmét, szabad legyen nekem — mint democraticus képviselőnek — egy pár radicalis szót mondanom. — Nekem megjegyzésem van az izenetnek csak egy szava ellen, de a’ mellytől igen sok függ. Azt olvasom itt, hogy az úrbéri viszonyokbéli kibontakozás a’ földesúrnak „tökéletes“ !