Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-01-02 / 1011. szám
inkább, az elnöklő alispán által követelt küldöttség-kinevezési jog körül öszpontosult, azért is egy némellye a részbeni előadásra Okolicsányi Antal t.biró válaszolt, hogy ha volt alispán Plachy Ferencz 18 évig élt a vitatott kinevezési joggal, úgy 18 évig bitorolta a rendek jogát. Látszik pedig, hogy alispán ur is az administrátor’ iskolájából való. Botrányta látott már e’ megye eleget, különösen midőn L. S. Jóbbó egy hét alatt megváltoztatta az utasitásokat, ’s ezért M. főispán elhagyta a’ megyét. Végre biztositá az elnököt, hogy, ha igy fog bánni a’ rendek’ jogaival, számára e’ pályán rózsák nyilai nem fognak ’stb.A’ már kissé lezajlott vihar ismét kitört B. G. főbíró’végnélküli feleselése által, ki a’ minden tekintetből nálánál magasabban álló K. A. J.birónak követség miatti neheztelést, szárnyai alá (!!!) buvást és szökdécselést szemeire lobbantani elég vakmerő volt. Először is a’ kortestömeg’ természetes érzete nyilvánult egy bosszant dörgő „az úr szökött“ kitörésben, elhallgatva itt egyes az ökör- és ekeszarváról tett ’s a’ felhozás’ ellenében megengedhető kitöréseket. Majd K. A. táblabiró zúzta őt össze szónoklata és szellemi fensőbbsége érzetének hatalmával. Mindent inkább várt volna , úgymond a tisztelt szónok , mint B. G. ellene szórni akart nyilait, mellyek most önmagára pattannak vissza. Nem áll, hogy ő egyik ágról a’ másikra szökdécselő részéről mindig nyilván küzdött, küzdött az ellenzékkel, mig azt jó téren lenni hitte, küzdött ellene, midőn azt nem jó téren képzelte. Az ellenzék legyőzetett, ’s ő e’ győzelemben segité a’ conservativeket. Virasztott éjeket, fölemésztette egészségét, vagyonát, mindent, csak az elveket nem! (Éljenzés.) Most azonban látja, hogy a’ conservativ párt szolgai függésnek indult; itt volt tehát ideje ellenszegülni a’ szolgaságnak. Az, hogy ő ollyan embernek, mint B. G., szárnyai alá bujt volna, alacsony rágalom, ’s ha kellett volna bújni, úgy bujt volna egy Luka Antal vagy más szárnyat, de nem az övéi alá, kiben csak egy jó kolompost látott. (Éljenkitörés.) Végezetül meleg hitét fejezé ki a’ szónok , hogy isten’ segítségével ’a az ő erélyességével is az ellenzék által felkarolt igaz ügy’ diadala el nem maradhat. (Szűnni nem akaró éljenzés és tapsolás.) A’ következő, bármelly részről tett előadás, a’ közlett után csak veszíthetne erejéből, ha azokat itt ismétlenék ; azért is röviden megjegyezzük, nőként még nehány nem épen kellemes intermezzo után az elnök-alispán a’Hont e vagy Pest? kérdésre szavazatszedő bizottmányt csakugyan proponált, melly a’ rendek által elfogadtatott. A’ voksolás estve 6-ig tartott. Az eredményt már megiék, de ez eredmény is már előleges diadalul tekinthető mindenki által, ki Hontot közelebbről ismeri. A’ végzést azonban ő alispán urakként mondván ki, hogy ezen gyűlés folyama alatt többé „semminemű utasításra vonatkozó tárgy föl nem vétethetik;“ ezen elnöki kijelentés már magában rajti a’ következő nap’ tárgyát és eseményeit. Második nap a’jegyzőkönyv’ hitelesítésén kezdődvén a’ gyűlés, miután az érintett elnöki kijelentés csakugyan benfoglaltatott volna, az ellenzék szót emelt , miként a’ végzés’ illy értelmezése magában véve képtelenség. Igaz ugyan, hogy a pesti utasitásokat a’ többség félrevezette, ’s van is annyi loyalitás bennünk, hogy az azokban foglaltakat nem fogjuk többé feszegetni, de ezt is csak loyalitás’ útján tesszük. De ime, a’ királyi előadások előttünk fekszenek, ezekhez szólanunk szabad, szólamnak kell. Ezt nem engedve meg, Hont ismét törvénytelenséget követne el, elvetve egyszerűen a’ királyi kegyelőadásokat. Az illyen ultraconservatismusnak lejárt már ideje ’s órája. Nem is volna egyéb ez egy törökös végzésnél, melly egy részt jobb, ha megmarad, a’ mint van, mert az csak a’ conservativ pártot fogja meg bélyegezni, miután ez több a’ világ’ minden censurájánál, mert censurálja azt, mi még nem is született. Aztán a’ propositiók hozzászólhatás nélküli felolvasása (mert ez követeltetett a’ conservativ szólók által) csak felesleges Artig keit-tá válnék, ’s ezen állás a’ legconservativabb vármegyeét is fölülmúlja. Da továbbá az elnöki tekintélyt is csökkenti ollyatén végzés’ hozatala vagy kimondása, meilynek eredménye nincs, nem lehet. ’S milly abnormis kérdést idézett az elő ? ollyat, miilyen még az országban elő nem fordult: felolvassuk-e t. i. a’ k. k. propositiókat, vagy nem ? Egy elnöknek illyetén discussiókat nem is kellene előidézni. Nincs szó itt tiszteletlenségről, mert egyikünk sem engedi magát királya iránti tiszteletben más pártbeli által fölülmúlni ’stb Ezen csak futólag érintett előadásokat százszorosan félbeszakasztotta a’ conservativek’ „olvassuk a’propositiókat“ intonátiója, mire az ellenzéki rész „hozzászólhatással“ válaszolt. Erre ismét amazok’ „nem“-je, emezek’ „igen“-je merült fel az általános ’s minden szegletben más tárgy miatt támadt zaj és zavar’ özönéből, miből ismét háromféle „actio’“ harsogása tűnt fel különösen; ezek’ egyike a’ conservativ rész által a’ nap’ egyik rendithetlen bajnoka Szentkirályi László tbiránk, másika pedig bajnoktársa Kalocsa Antal táblabiró ellen intéztetni szándékoltatván — egy a’ zöld asztal’ tetején megjelent második alagyász által. Azonban az actiók’ egyikéből sem lett valami, sőt, miután az érintettük alügyész’ főnökei semmi elkövetett illetlenséget, mi szélreértést vonhatna maga után, nem hallottak, a’felszólalni késztetett alügyvéd’cassiroztatása sürgettetett az ellenzéki köznemesség által. Ismét mindenki székeken ’s asztalokon állott, az egyik ablak betöretett, az ajtó tárva, nyitva volt, miért is annak betétetésére elnök alispán úr, baráti Huszár Sándor főbíró urat küldé ki. Szóval : a’ másik párt’ vezérlői által konszerte elhitetni szeretett ’s kikürtölt normális állapot’ gyönyörű képét láthatta volna idegen megyei ’s egynémelly jelen nem volt ’s ezen normális állapotot megszagolt conservativ vezér. Végre az általános zavar ’s az ellenzék’ voksolási sürgetése közt, elnöklő alispán ur az ülést szétoszlatta. E’ nap’ estéjén az összes ellenzék fáklyás zenével köszönte meg Kalocsa Antal t.birót, Pongrácz Lajos’ szónoklata mellett,mellyre a’megtisztelt honpolgár elragadó ’s kényeket fakasztó szónoklattal válaszolt. Harmadik nap az elnöklő alispán’ békére intő szavai elhangzottak, úgy a’ megye’ roszballása teremében, mint az annyiszor kijátszott ellenzék’ kebelében. Majd a’ k. k. előadások, az ellenzék által fentartott hozzászólhatási óvással, felolvastattak, mellyeket a’ conservativ párt egyszerűen tudományul akart vétetni; ellenben az ellenzék’ előadására azok most az országos tárgyakkal foglalkozó választmányhoz utasittattak, egyszersmind azoknak tárgyalására, hosszas vita után — miután conservativeink, magyarán szólva, úgy félnek a’ gyűlések’ tartásától, mint ő.... a’ szentelt víztől —jan. 17-re tüzetetett ki különösen. Egyik conservativ szóló által inditványzott követi eskü’ letétele, K. A. tbirónak azon észrevétele mellett, „hogy a’ honti utasításokra nem nagy virtus az esküt letenni“, elvettetett, de az e’ részbeni végzés’ kimondásánál elnök alispán ur, O. A. tbiró’ megjegyzése szerint, ismét „supererogált“, a’ 6 éves clausulát is becsusztatván enunciátiójába. — A’ nemesség’ járásonkénti összeírására mindkét pártbeli tagokból álló választmányok küldettek ki. Szentkirályi László t birónak ellenben azon indítványa, hogy közelgvén a’ tiszt választás’ ideje, kérjük meg főispán helyettes G migát, miszerint a’ tisztválasztást megtartani szíveskedjék, de úgy , hogy a’ mortuaria angaria ismét, mint múlt alkalommal, az uj tisztviselőségnek maradjon, ezúttal elmehöztetett. — Egyéb, folyvást kortesek’ jelenlétében felvett tárgyak magántermészetnek valának. — A’ bus’ ára maradt, mint volt. — Jövő törvényszékeink febr. 14-re, évnegyedes közgyűlésünk szinte nem kevés vita után egészen mártius’ 13-ára halasztatott. — ’S ennyit ezúttal lefolyt közgyűlésünkről. Ennyit vázlatkép’ azon évekigtartó megyei állapotunkról , mellyet conservativeink olly annyira szeretnek „normálisnak“ hinni? aligha, de hiresztelni; igen is hiresztelni: mintha bizony más választ nem adna nekik saját lelkiismeretük, más tükört nem mutatna elébök — az országos közvélemény! — Többen. SZEREMBŐL. Gyűlésünk dec. 9-kén kezdetett. A’ gyűlést Zs. J. köztiszteletü első alispánunk latin szónoklattal nyitá meg, ’d üdvözölvén az egybegyült rendeket, e’ megyének a' lefolyt évrőli állapotát tudósításában híven tükrözé. Kimerítő tudósításában előadá , hogy e’ megyében, a’ szolgabirák’ tudósítása szerint, 2500 méret meghaladó sáska sokaság szedetvén össze, noha ezen roppant mennyiség elpusztittatott, mégis a’ lerakott tojások’ nagy része újólag kikelt; a’ bekövetkezett zordon idő azonban kezeskedvén ezeknek elpusztulandásáért. A’ sáska séreglepte térek fele táotatván, a’ töméntelen mennyiségű és helylyelhelylyel a’legsürübb buzavetéshez hasonlítható sáskatojások feltaláltattak, ’s a’ varjak’ ’s egyéb madarak’ és sertések’ legkedvesebb eledeleül szolgáltak. Általában a’ megye’ belállapotát híven tükröző ezen tudósítás kitörő eljemel fogadtatván, a’ nyilvános érdem’ megismerése’ jeléül egész terjedelmében jegyzőkönyvbe vezettetni rendeltetett. Majd az országgyűlési követek’ tudósítása olvastaték, mellynek nyomán az utasítást tervező megyei választmány’ véleményéhez képest, a’fejedelemnek a’ királyi előadásokért hála szavaztatván, a’ leküldött törvényjavaslatok, említést alig érdemlő csekély módosítással elfogadtattak, ’s illetőleg a’ követeknek ezek' törvény’ méltóságára leendő emeltetése meghagyatott, egyszersmind a' házi adó is általános szótöbbséggel elfogadva és igy az anyautasitás módosítva jön, a’többi korkérdések itt rokonszenvre nem találván. Most előmutattatók a’ zágrábi tartományi gyűlésen volt képviselőink’, M. T. és K. F. szolgabiráknak tudósítása, ’s ez pontonként olvastatván, miután ebben a’ többi között az is adatott volna elő , hogy a’ társországok’ tartományi gyűlésén, a’ latin nyelvnek kiküszöbölése és e’ helyett általános hivatalos nyelvvé az ilir nyelvnek behozatala közakarattal közvégzésileg elhatároztatott, a’ magyar és a nálunk keletkezett ilir pártbeliek is egymásután talprakelve, szónoklani kezdettek. Elsőben is H. Zs. kameniczi uradalmi kormányzó nyájas latin szónoklatában szokott eredidségével előterjesztő , hogy noha a’ horvátoknak anyai nyelvűk körüli buzgólkodása dicsérhető, miután azonban a’ közvégzésnek keresztelt eme’ határozatban, az anya Magyarbontóli elszakadás’ szándéka rejlik, de e’ megye nem is tudná bizonyosan, hogy a’nagy anyáhon , vagy pedig a’ társországok’ kiegészítő részéhez, Tótországhoz tartoznék-e? — nehogy e’ nemes megye is úgy járjon, mint a’partiumbeli törvényileg visszakapcsolni rendelt megyék, országgyűlési követeink által terjesztessék a’ höngyülésre azon kérdés : valljon Szerámmegye Tót- avagy Magyarország’ kiegéezitő részét teszi-e? hogy ekként biztos léptekkel lehessen haladtunk. Most M. T. az ilir pártnak főnöke emelvén szót, az ilir nyelv’ behozatala mellett, a’ magyar nyelv ’s nemzetiség ellen nyilatkozott, Eiszasz , Luzáczia ’s több más tartományok’ példáját hozván fel, mellyek nemzeti nyelvűket ekként elveszték, a’ magyar nyelvet ’s nemzetet e’ megyében idegennek (peregrina) nevezni bátorkodván. Hasonló szeliemben nyilatkozott R. D. tbiró, a’ rácz nyelvet azon okból mondván elsőséggel bírónak , mert Szerém nem Magyar-, hanem Tótországhoz tartozik, hol a’ jövevény magyar sokkal kisebb számú, mint a’ rácz, következőleg illendőbb is, a’ nagyobb rész’ nyelvét a’ kisebb rész’ fölébe hivatalos nyelvvé emelni. Ez előterjesztést pártold K. G. vukovári uradalmi ügyvéd , a’ közvégzésnek keresztelt határozat ellen szót emelők’ irányában a’ tiszti ügyészt kötelességének teljesítésére szólitván fi,— valamint K. J. zárdai ügyvéd ’s több mások, még a’ tiszti karból is. Mindezen fenyegetődzés között is, M. J. csereviczi uradalmi ügyvéd magyar nyelven előadá, hogy azon hánytorgatott végzés közvégzésnek nem tekinthető, mert ahhoz a’ tartományi gyűlésen követei által meg nem jelent Zágrábmegye nem járult,— a’ turmezei ’s a’ többi nemesség onnan törvényellenesen kiszorittatott, — Szeréna- és Verőczemegyék’ követei utasítás’ hiányában erre szavazni nem mertek , és igy a’ végzés egy fractio’ erőszakolt határozatának tekinthető , melly különben is a’ Hármas könyv’ III. része’ 2-ik czimjébe világosan ütközik , és igy kötelező erővel nem birhat. De egyébként is Szerémmegyére a’ végzés nem alkalmazható, mert ez az 1715-ik 92. és 1743 . 18. t.cz. világos tanúsága szerint nem Tót-, hanem Magyarország’ kiegészítő része, Tótország az 1715-ki 118 ik t.czikk szerint és igy ugyanazon hongyülés alatt, a’ 92 ik t.cz. mellett, külön czikkben Magyarországhoz visszakapcsoltatni rendeltetvén, ’s most mind a’ tiszti ügyvédet kötelessége’ teljesitésére felhívó , mind az alkotmányt adó magyar nemzetet saját hazájában peregrinusnak mondó, mind a’ megyében a’ nagyobb számú lakosság’ nyelve és igy a Bábeltornya mellett vívó , mint pedig végre a’ slavonitákat, sőt a’ horvátokat is alkotmányunk’szelleme’ nyomán, noha külön népfajhoz tartozókat, magyaroknak s magyarországi nemeseknek lenni tagadóknak felelvén , — H. Z. indítványához csatlakozók, ’s az ilirismusi tárgyat, mellyben az anyahontali szakadási merényletet ’s a’ státusban státus alapitást látott, — a’ horsgyülésre kivánta felterjesztetni. Hasonló értelemben nyilatkozván, Sz. N. t. főjegyző, Sz. L alügyvéd, Sz. K. t.biró, P. M. alpénztárnok, P. S. aljegyző, az illaki uradalmi titkár és felügyelők. A’ többség azonban a’ tartományi gyűlés’ határozatához látszatván hajolni, Zs. I. k. t. által, a’ kettős indítványok oda lőnek módosítva, hogy az ezen végzésre netalán leérkezendő k. k. megerősítésig, a’ latin nyelv maradván hivatalos nyelv, nehogy a’ tartományi gyűlés’ határozata által saját gyermekeik a’ hivatalos alkalmaztatásokból kiszorittassanak,— azontúl a’ latin nyelv helyett a’ külmegyékkel a’ magyart, — a’ társországokra való nézve pedig a’ rácz nyelvet, és igy mind a’ kettőt kívánná felvéteted, mégpedig ezen rácz nyelvet, melly Szerbmegyében a’ nép’ ajkain él, nem pedig az ős horvát nyelvet, a’ többi megyék ’s a’ horvátországi hatóságok is, saját dialectusaikkal hasonlót cselekedhetők lévén. — Melly módosított indítványhoz mind a’ két fél hozzájárulván, ez végzési erőre emelteték. A’ felizgatott, de most már csillapulni kezdő kedélyek a’ közszeretetü elnök által adott lakománál kisimulván , közénk a’ béke’ angyala ismét leszálla, az ilirismus’ hősei baráti körben azt nyilvánítván, miszerint hiszik, hogy a’ magyarhoni gyűlés’ befejeztével az ilir nyelv’ érdemében kelt tartományi gyűlési határozatukra, kétségkívül a’ fejedelmi megerősítés megérkezik. Óvja meg a’magyarok’ nemtője e’ szegény hazát e’ szerencsétlen szakadástól ! — Közli M. J. Fővárosi újdonságok. Az általános tetszés, mellyel Nagy Ignácz’ „Tisztujitása“ színházunkban fogadtatott, egyik legszellemdusabb fiatal írónkat arra birá, hogy ugyane’ tárgyat még egyszer vezesse színpadunkra, csak azon különbséggel, hogy nem a’ megyei, hanem a’városi élet’ jellemzését tűzte feladatául. A’ vigjáték’ terve velünk közöltetett, ’s habár szerzőnek azon szeszélyét, melly szerint darabjában nem a’múltat, hanem a’jövőt festi, s tisztujitásában nem a’ mostani szokást, hanem azon szabályokat veszi tekintetbe, mellyek szerint a’ városok’ tisztujitásai egykor rendeztetni fognak (?), — inkább eredetinek , mint dicsérhetőnek találjuk is, meg kell vallanunk, hogy mi az ügyes bonyolítást és azon egészséges humort illeti, melly az egész művet kezdetétől végig olly érdekessé teszi, nem ismerünk vigjátékirodalmunkban darabot, mellyet valódi vis comicára nézve ehhez hasonlíthatnánk. — A’ főszemély egy vagyonos polgár. Miután tanácsosnak választatván, olly hivatalra jutott, mellyben magát élete’végnapjáig biztosnak érezheti, egyetlen gondja az marad, hogy leányának jó férjet találjon , mi annál könnyebbnek látszik, minthogy a’ tanácsnok, mint mondjuk, gazdag, ’s Ilka — ez a' hölgynek neve — minden vígjátéki leányok’ példája szerint szép és elmés. De minden vígjátéki apának megvannak szeszélyei , ’s így tanácsosunk is, ki minden egyéb tekintetben a’ legjámborabb teremtés, azon rögeszmét verte fejébe , hogy leányát csak polgárnak ’s pedig csak ollyannak adja nőül, kit polgártársai képviselőnek ’s pedig olly képviselőnek választottak , ki nemcsak polgártársainak képét viseli, de nevűkben egyszersmind tanácskozik is, ’s a’ vígjátékok’ kegyes múzsája úgy intézé el a’dolgokat, hogy Gyula, kit Ilka’ szive választott, vagyonos, szép, elmés, nemeslelkü, egy szóval minden— — csak nem képviselő,’s igy Ilka’ férjének nem választható. — Mi az ok, mellynélfogva a’tanácsnok vejét csak a’ tanácskozó képviselők közé akarja