Pesti Hírlap, 1848. január-június (1011-1054., 2-95. szám)
1848-04-15 / 30. szám
alkotmányossága s magyar nemzetisége tekintetében vészé-lyesebb, mint még inkább felharagitani a parasztságot, mellynek Erdélyben legnagyobb része oláh, a birtokosság ellen, mellyben létezik ott a magyar nemzeti legfőbb elem és erő. Ezt bizonynyal senki sem hozza kétségbe, a ki tudja, hogy az orosz a vele egy valláson levő oláhra minő hatalmas befolyást gyakorolhat , gyakorol is; és a ki tudja, hogy a szomszéd Oláhország s Moldova, mennyire számít Erdélyre, már rég kifőzött s hihetőn nem sokára eszközlésbe veendő tervében, egy önálló oláh királyság felállítását illetőleg. Éltünk s kedveseink élte; vagyonunk s mindenünk forog tehát közvetlen veszélyben ; s ha mi vonakodunk a magyarhoni legújabb engedményeket erdélyi parasztjainkra kiterjeszteni, ugyanazon, habár talán később , de hasonlóan bekövetkezhető veszélyek fenyegetnek, ha makacsságunk által az erdélyi kormánynak ürügyet adunk, vagy kényszerüjük arra, hogy ő szabadítsa fel parasztjainkat. Ennélfogva, a legelvakultabb s egyszersmind bűnös makacsság lenne most még a régi rendszer, vagy annak csak egy része megtarthatásán működni, vagy csak azt álmodni is. Engedjük azért addig is , míg Erdélynek országgyűlése a robot és dézma eltörlését elhatározná: a mostani robotot kékévesebbre, tudniillik az ökörrel szolgáló embereket hetenként két ökörrel egy napra, és a tenyérrel szolgálókat hetenként két napra. Országgyűlésünkön pedig a robot és dézma eltörlését a Magyarhonnali teljes unió kimondásával kössük össze , mert a robot és dézma megszüntetéséért bizonynyal mindnyájan kárpótlást óhajtunk. Márpedig kárpótlást csak úgy remélhetünk, ha Magyarhonnal egygyáválandunk. Illy kárpótlást ugyanis csak státuskölcsön által lehet eszközölni. Illyetén nagyszerű státuskölcsönt Magyarhon és Erdély együtt mint egy ország, bizonynyal kaphat ; ellenben ha Magyarhon maga eszközölheti is a neki kellető kölcsönt, de Erdély különválva nem. Igaz , hogy Erdélynek, t. i. az országnak szép jövedelmi forrásai vannak , például : arany- és ezüstbányái, s mindenekfelett a só. Ezekből természetesen a mostani erdélyi kormány semmit sem adna a mi kárpótlásunkra. Ha létesülhetne is az , mi szinto oly képtelen mint káros is lenne, hogy t. i. Erdély egészen független felelős kormánynyal s financziával bíró országot, vagyis országocskát képezne, még akkor is állana az, hogy minden létezhető bő jövedelmi forrásai mellett, mégsem lenne kölcsönkaphatásra hitele, mert hitelre nemcsak az kell , hogy legyen birtok vagy jövedelmi forrás, hanem az is, hogy mindez biztos is legyen ; — de ugyan a kis Erdély az oláhok szomszédságában s a muszkának annyira keze ügyében, mivel és miben nyújthatna függetlenséges fenmaradása felől biztosságot. Mindezekért eszközöljük törvényes legrövidebb után a robot és dézma eltörlését, s eszközöljük a Magyarhonnali teljes uniót, mint azon módot, mellytől egyedül remélhetünk a mindenesetre elvesztendő robot és dézmáért kárpótlást, s a mi különben is egyedüli biztosítéka alkotmányos létünk s nemzetiségünk fenmaradásának s üdves fejlődésének. — Wesselényi, Pest, ápril 14-kén. Olvaslóink emlékezni fognak, hogy e lapok 23-ik számában egy névtelen franczia polgár Pesten lakó többi honfitársaihoz egy felhívást intézett, mellyet mi eredetiben azonnal közzé is tettünk. Az érzelem, mellyből azon felhívás eredt, kétségtelenül lelkesedést lehel a szabadság ügye iránt, és mi tudtuk, hogy ama nagy nemzet köztünk lakó fiai a magyarok iránti ezen rokonszenvben osztoznak. Azonban a franczia nem elégszik meg a csupa jóakarattal. A franczia becsületérző valamint mindenre a mi nemzeti, úgy különösen nyelvére is, s nem tűri, hogy valaki, ki honfitársai orgánumául föllép, jó szándéka rovására hazája szép nyelvén bármi kis ferditést tegyen. E szempontból hat derék franczia, kik itt Pesten laknak, e lapok szerkesztőjéhez a következő levelet intézte , mellyet az irók érdekében közzétenni ezennel sietünk : Monsieur ïe Rédacteur ! Nous avons lu dans votre estimable Journal l’appel fait aux français résidant à Pest, par un de nos compatriotes, qui a jugé à propos de garder l’anonyme. L’auteur de cet article, nous aimons à le reconnaître, est animé pour la glorieuse Révolution Hongroise d’un enthousiasme , que nous partageons vivement. Comme lui, nous éprouvons la plus fraternelle sympathie pour la magnanime nation Magyare, qui peut se gloriiiér d’avoir conquis la liberté et accompli de grandes choses sans aucune effusion de sang. . .. Mais si nous louons sant réserve les bonnes intentions de notre compatriote , nous ne pouvons voir sans rougir, que celui, qui s’est constitué en quelque sorte l’organe de la France dans un acte si important, ait pu écorcher notre langue comme il 1’ a fait. Il aurait du consulter ses forces avec modestie avant de rédiger cette proclamation publique, qui ne pourra que donner à vos abonnés une pitoyable idée de ses capacités grammaticales et littéraires. C’ est donc uniquement au nom de notre belle langue outragée jusque dans ses plus simples éléments que nous avons cru devoir vous adresser cette réclamation. . . . L’appel du citoyen français est beau sans doute, il est meme entraînant sous le rapport sentimental ; mais sous le rapport grammatical et littéraire, nous sommes forcés de décl. rer par un juste point d’honneur national qu’ il était indigne de paraître dans un Journal aussi répandu que le vôtre. Vous avez eu l’obligeance Monsieur le Rédacteur d’ouvrir vos colonnes à l’invitation dont il s’ agit; nous vous prions de vouloir bien accorder la même faveur à cette réponse. Agréez Monsieur le Rédacteur l’ expression de notre haute considération. E. Bourges m. pr., Félix Ribert m. pr., M. A. Hess a t m. pr., L. Rayé m. pr., Henri Jaeger m. pr., Frédéric Lafite m. pr. , m. pr., Citoyens français résidant à Pest. — A lengyelekhez intézendő proclamatiót a választmány még most deponálta. — Ápril 12-kén a városi s 13-kán pedig a megyei választmány főkép azon kérdéssel foglalkozott, micsoda utakon lehetne a népnek megmagyarázni mind általában a pesti 12 pont értelmét, mind különösen azon jótékonyságok eredetét, mellyeket az utóbbi törvényhozás törvénybe igtatott. — És tartottak előadások mártius 15-dike fölött, hogy vége hossza nem volt. Pedig históriát irni közelről nem lehet, s Petőfi Sándornak tökéletes igazsága volt, midőn azt mondá, hogy nekünk most nem annyira hátra, mint előre kell néznünk. A jövő teendőjét kifejező Szentkirályi Móricz, ki ez alkalommal az elnöki széket éllen kiáltások közt foglalá el, miszerint ez abban áll , hogy a gondolatok s eszmék terén folytassuk az eddigi utat, alakítsunk közvéleményt, a tettek terén pedig rendes formák között vigyük tovább a még szükséges reformokat. Az eddigi eredmények átadására nézve szó volt egy proclamátióról a néphez, de ennek hatástalansága elismertetett. Szó volt népújságról, de kérdés, ki nyújtson ilyennek kiadására segédkezeket ? E kérdést minden theóriáknál jobban megfejté Tót Gáspár pesti polgártársunk, ki azonnal nyilvánítá , miszerint 100 példányra előfizetést ő maga biztosít. Másnap pedig jelenté, hogy e tárgyban elindulván, a derék pestiek közt eddig már 3400 aláírót s előfizetőt szerzett. Illy tettek hangosabban szólnak minden dicséretnél. Szerkesztőre nézve concurrentiahatároztatott, melly a pesti 12 pontnak népszerű nyelvem megmagyarázában álland. A ministérium meg fog kerestetni, hogy a postám küldést ingyen eszközölje. A technicai kezelést pedig Landerer ingyen ígérte elvállalni. Egyéb előkészületeket egy alválasztmány intézene el, mellyben Szentkirályi és Nyári is résztvesznek. Vidéki mozgalmak : Szerémből. Ápril 3-ra a közteherviselés s az úrbéri viszonyok és a papi tized megszüntetése kihirdetése tekintetéből népgyűlés lévén Vukovárra hirdetve, a Magyarország egysége ellen izgatók, fehér, kék és vörös szinü zászlók alatt hozák be minden községből, az őrnyék szerinti népséget, és igy az alispán és még hármunk leszúrására 17 zászló alatt behozott nép, az utczákon elvonulván, ezeket beéré a 24 magyar szinü zászló alatt megérkezett, sokkal nagyobb számú naptömeg. Ezekhez csatlakozván a 250 számra szaporodott vukováci nemzeti őrsereg, az ilireket egymástól ügyesen elválasztó, s igy miután a magyarszinü lobogót a tovarniki pappal lerántó tovarniki kerületi szibíró saját kerületében életveszély között megfutamittatott. Gruics karloviczi g. n. e. v. protosinger három szuronyszurás után a disznóólba menekült, a többi paptársai szinte hasonló forma ketreczekbe szökdöstek, egy nováki fir lerántatván lábát tőré, — de leginkább lakott a garázdaságban s az első alispán iránti engedetlenségben magát senki által felülmulatni nem engedő Zamphir, középponti megyei eskütt, s az iroki járási főszolgabiró bátorságát veszté, a magyar párt győzelmet viva ki, és igy az Hírek, kik Szerémséget Horvátországgal Magyarhontól elválasztani, s Bácsmegyével és temesi bánsággal Szerbiához csatolni kívánták , megbuktak, mire a lelkes alispánunk eszméje nyomán zöld és kék szinnel egyesített négy szinü lobogó emeltetvén a megyeház előtti téren, a mintegy 4000-nyi embertömeg folytonos örömujongásai s azon lelkes nyilatkozat között, hogy ők a magyarokkal élni s halni akarnak, a többi valamennyi lobogó, hódolat jeléül, a főzászlóhoz vitetve, ezalatt meghajolt, s igy ezen zászló a megyeházra tűzetvén ki, az izgatásban főszerepet vitt óhitű s kathólikus papság megfuttatása után,a rend rögtön helyreállott. Ez örömünket azonban megkeseritő gr. P.P. azon indítványa, mellynélfogva ezen népgyülési jegyzőkönyvet deák és rácz nyelven szerkesztett kívánta; a mit a magyar érzelmű ugyan, de nyelvére rácz tömeg ellenében ellenezni nem lehetvén, végzésbe is ment. Továbbá, az úrbéri viszonyok megszüntetéséről mindenütt nem jól értesített nép, azon hiedelemben, hogy ezentúl most már ők az urak, és minden az övékön, a vukovári uradalmi majorsági földeket s erdőket kezdi foglalni, sőt illy erőszakos merényletek Nestiny helysége területén is mutatkoznak. Adja az ég, hoy a vihar csendesen vonuljon el fejünk felett. Őrködjék felettünk a haza nemtője ! — M. J. — Közép-Szonokmegyének ápril 3-án rendes közgyűlése volt. Elnök idősb Wesselényi Farkas vala, kit megyénk főispánjává 1835-ben a törvényeinket megszaggató s alkotmányunkat szétromboló estei Ferdinánd kormányzósága alatt neveztek. Keserű visszaemlékezés. A főispán székét, honnan az észt és jó akaratot nyers tömeggel annyiszor leszavaztató, néma csend közt foglalá el. Egyetlenegy éljenkiáltás sem zavaró meg a népes gyűlés komoly csendjét. E hallgatagság azt fejezi ki, hogy ő nagy méltóságát nem szerethetjük, de azért, mint a megbukott Metternich kárhozatos politikájának egyik magyar eszközét, kisszerűen boszantani sem akarjuk. Ezt csak a jobbak nem akarták, mert azok közül, kiket érdem nélkül hivatalra emelt, s kiknek segélyével tette azt, mit 13 év alatt elkövetett, találkoztak ollyanok, kik őt megjelenésekor gúnynevén említették. Ez neki, hiszem, a Metternich bukásánál is jobban fáj , s ezt, mint ember, én is szégyenlem. Ebből folyó tanúság, minden élő és leendő főnökök számára: ki maga körül pártot akar alakítani, a porba soha se hajoljon le. A közgyűlésre összesereglett nép, megértvén az Európaszerte és édes hazánkban történteket, lelkesedettebb volt, mint valaha, s egyetlen egy szó ellenmondás nélkül tette a következőket: Polgári Lajos — volt pecsovics főnök — indítványára, ki a történtek által megtanittatott, hogy megyénknek üdve csak a Magyarországhozi csatlakozásban van, elhatároztatott, hogy az 1836 : 21. törvény következtében, mint magyarhoni megye, az országgyűlésre rögtön követeket válasszunk: elfogadtatott, s egyik követül nemzetünk nagy fia Wesselényi Miklós kitörő lelkesedéssel kiáltatott ki, társul mellé Kiss László és pótló követül Deáky Samu — a petitionáriusok egyik volt követe — szinte általános lelkesedéssel kiáltattak ki. Utasításuk vagyis inkább küldetések czélja : sürgetni a visszakapcsolás tökéletes bevégzését, és pártolni mindent, mi a magyar nemzet szabadságát és függetlenségét biztosítja. Napidijul egyik követnek 6 pft, szólás és útiköltség határoztatott. Az írnokoknak 2 pft. Ez annyiban nevezetes, hogy megyénknek, mint volt erdélyi megyének, nem lévén házi pénztára, a szükséges összeg kiadására a megye kezessége mellett, a királyi pénztárnokok szólíttattak föl. A megye határozatának szíves teljesítésére mindkettő késznek nyilatkozott. A követek kikiáltása után felolvastatott az ismeretes nádori intézmény, és két miniszerelnöki körlevél. Mindenik olvasása közben és után a lelkesedés éljenekben tört ki. A nép ihletett vala, mert bepillantható az annyi idők óta keresett és remélt ígéret földére. A csillogó örömkönyük s a tiszta ég alatt harsogó éljenek , a legszebb szavazás volt, mivel csak e gyűlés szeretetét és bizalmát a nádor és miniszerelnök iránt tanúsítható. László Imre nem elégelvén csak a követküldést, indítványozta, hogy jegyzőkönyvileg is fejeztessék ki: miként mi megyénket törvénynél fogva Magyarország kiegészítő részének tekintjük. Helyeseltetett. Megyénk ez által rokonszenvét nyilvánitá Magyarhon s ennek törvényhozása, forradalma és reményét jövője iránt. — És az elismert ministeri körlevelek következtében, az első alispán mellé — ki most egész magyarországi tiszt, habár a gyöngeségéről ismeretes erdélyi országgyűlésen még a volt főispánt képviselte — egy központi bizottmány neveztetett. E bizottmány teendője, a nép értesítése, a nemzeti őrség fölállítása és a rend s béke föntartása. Magyar bizottmánynak szebb küldetése soha nem volt, mert miegyebet hirdetnek ők, mint, hogy az ország szabad, a föld szabad , az ember szabad. Ők a gondviselés képviselői a megyében, kik a szolgaság terhe alatt földfelé hajlott nép fejét fölemelhetik, s az emberen bemocskolt isten képét, a szabadság , egyenlőség és testvériség nevében megtisztíthatják. Kiss Károly indítványára, több közkeresetek, mellyek ellenzéki tagok ellen a néhai párt által kegyetlenül s az igazság gúnyára kezeltettek, megsemmisittettek. A követeknek meghagyatott, hogy Pesten a megye számára kőnyomdát szerezzenek. A ministerelnök megkéretik, hogy tekintetbe vévén e felséges időt, midőn egy nap többet ér 50 évnél, eszközlein ráélóztassák, hogy posta, székhelyünkre mindennap jöjjön, ne csak kétszer egy héten. —1848 és egy héten kétszer posta, most talán még a törököknél sem elég. Végül a főispán előre értesíttetvén arról, hogy ha e gyűlésen le nem mond, ülés után a megye értelmesbjei által a pártok között eszközlött béke és rend tekintetéből , a lemondásra komolyan fölszólíttatik , e jelenetet megelőzendő, lemondott. Egész főispánsága alatt többen ezen tettét leginkább helyeselhetjük. Isten éltesse ő excellentiáját, hogy sokáig örvendhessen megyénk újjászületésének. Középszolnokiak pedig a ministérium szivességéből egy lelkes főispánt óhajtunk. Isten látja, hogy erre nagy szükségünk van. Egész gyűlésünk folyama alatt, köz- és magánépületeinken nemzeti zászlók lobogtak, s minden ember nemzeti cocárdát hordozott. — A lobogó-kitűzésben legelső az iskola volt, valamint e szép napokban mindig leglelkesebb a tanuló ifjú-ság. Ezek este, a melléjök csatlakozott néppel együtt, nemzeti dalokat énekeltek, s az elválasztott követek ablakai alatt , szónokuk által az összesereglett nép fölvilágosítására és lelke- sítésére, felköszöntéseket mondottak a dicső franczia népért, s hazánk szabadsága és függetlenségéért, az egyenlőségért, a nemzeti nevelésért, a nádorért, a független ministériumért, s főgondnokuk s követünk Wesselényi Miklósért, a más két követért, a polgárok lelkesedése és egyetértéséért. — „Vesszent“ ■ kiáltottak mindenre, mi gyáva és aljas. Végzem levelem azon óhajtással, hogy nemzetünk, míg az új törvény táblája készül, bálványul magának, önző érdekekből, aranyborjút ne csináljon, hanem hódoljon csak egyedül az ország szabadságát és függetlenségét biztosító törvényeknek. És bár a legkisebbtől a legnagyobbig mindenki egyesüljön, az uj törvényeket és intézvényeket, mellyek által a nemzetünk számára az Ígéret földe meghóditathatik , tudatlanság és rész akarat által nem gyöngiteni, hanem tökéletesitteni ész és szeretet által. Nálunk az uj kormány iránt mindenki bizalommal visel - tetik; a főispán-pártiak közül a kitünőbbek hozzánk csatla- |koztak. Ha őszinték — mit hinni szeretek — isten áldja meg az őket érte. De azért éljen Ledru-Rollin, és őt is áldja meg az .!s isten! — A zilahi nemzetőrség szorgalmasan őrködik és tanul*,J — S. L.