Pesti Hírlap, 1848. július-december (96-253. szám)
1848-08-04 / 125. szám
fiangát patriótának ? Az tesz tehát szolgálatot Ausztriának, ki az egységet és mennyire lehet, a centralisatiót elősegíti, mert ezáltal valamint egy részről a nemzetiséget előmozdítja , úgy más részről a szabadság érdekében cselekszik , azon szabadság érdekében, mellyhez e honban 14 milió ember kész csatlakozni. És most azt mondom, hogy aki ezen egység, ezen csatlakozás ellen izgat, az áruló az egész emberi nem irányában , mert itt nem kevesebb forog fenn, mint a civilisátió ügye. Tudom , hogy a bukott rendszer emberei még most is kétfelé néznek. Egyik szemök az olaszországi seregen van , hogy kedvező alkalommal, mint egyik követtársam minap megjegyze , itt és Bécsben a szabadságot még egyszer elnyomják; de isten nem fogja engedni , hogy reményük teljesüljön. Másik szemök pedig Bécsen függ, keresvén ott olly Soutiens-t, melly Ausztriát az orosz szövetség karjaiba segítse vezetni. Mert hiszen, ha Ausztria — mit fel nem teszek — a Németbirodalommal újat húz, akkor nyugati Európában, magunkat is ide értve, kire számol, hacsak nem azokra, kik a szabadság ellen szoktak küzdeni? Az a kormány tehát, melly ez utóbbi irányt fogná fel, egyenesen a barbarismussal szövetkeznék a civilisátió ellen , mi az emberiség legszentebb érdeke. De hiszem — mond szóló — s örvendek, hogy az egység nagy napja Bécsre is fel fog derülni. Végül szóló még néhány szót szól Ausztria mostani állásáról. Nem akar — úgymond — adatok nélkül gyanusítni, de azt hiszi, hogy Ausztria ezen ministérium alatt nem fejlődhetik ki, — hogy népszerűbb kormánynak kell azt felváltani, s egyszersmind kötelességének tarja kijelenteni azon meggyőződését, hogy minden testületek közt, mellyek a kormányban részt vettek, Ausztria érdekét legtisztábban felfogta az Aula, mellynek egyes tulságokat talán lehet szemére vetni, de a mellynek hazafiságát s ügyes tapintatát csak dicsérni lehet stb. Beszédét azzal végzi szóló, hogy bízik az ügy szentségében , s ha áruló találtatnék, hiszi, hogy el fog sodortatni a közvélemény árja által, legyen akár magyar , akár német. Percze : megemlíti, hogy a német nemzetteli szövetség mellett már márczius hóban hangosan nyilatkozott az itteni közvélemény, s a ministérium ügyes tapintattal, hihetőleg ezt tudva tette meg az első lépést követői által. Hogy ennek már eddig is voltak kedves következményei, mutatja azon jelenet a frankfurti gyűlésben, hol Magyarország önálló külön hatalomal legelőször ismertetett el diplomatice stb. pártolja az indítványt. Kossuth Lajos: Szószékre lépek, hogy úgy is, mint a ministériumnak tagja, örömömet nyilatkoztassam ki azon tiszta politikai fogalmak felett, mellyek következtében Magyarország képviselőinek gyűlése a frankfurti német egység s ezen egyesült Német birodalombeli szövetség mellett nyilatkozott. Továbbá alkalmat veszek, ez ügynél nem annyira az ausztriai kormány , mint inkább az ausztriai nép irányában, — ha foroghattak fenn közöttünk némi félreértések, azoknak magyar szempontból, Magyarország önállásához méltólag, feloszlatása végett egy pár szót szólani. Tudnék önöknek egy egyént nevezni, egy magyart, ki 3 hónappal ezelőtt, igazán mondhatom megfoghatlanul, magyar létere Bécsben a népszerűség tetőpontján állott, s ugyanezen egyén most Bécsben a gyűlöletesség tetőpontján áll, anélkül, hogy gondolkozásában, anélkül, hogy az ausztriai nemzet iránti érzelmeiben egy hajszálnyit is változott volna, (tetszés). Mi ennek az oka ? Azon népszerűségnek, mellyel mintegy pillanat alatt felmerülő röppentyűt említettem, kétségtelenül nem személye volt alapja, hanem az, hogy a szabadság viradásának első perczében, a népek mintegy ösztönszerűleg érezték, hogy azok, kik szabadságot akarnak, bárhol legyenek , a testvérek. Annálfogva lehetlen volt az ausztriai nemzetnek nem éreznie, hogy midőn Magyarország iránt és Magyarország azok iránt, kik akkor a harczokban nem épen a leghátulsó sorban állottak, rokonszenvet mutatott, az által csak saját szabadsága ügyének szolgált. S a hirtelen változásnak , melly erre következett, oka abban fekszik, mert én a históriában nem ismerek példát, hogy a reactió a maga működéseit olly mindenféle kimesterkélt utakon követné , mint épen most; s követné nemcsak egyenes, de mellékutakon is, azon utakon, mellyek oda vannak számítva, hogy az egymás iránti barátságra hivatott nemzetek között az önállás megőrzése mellett, tökéletesen öszszeférő rokonszenv kötelékei szétszaggattassanak, és a kölcsönös rokonszenv, a szabadság sympathiája, mint a reactiónak legnagyobb gátja széttöressék. Bécsben most, uraim, négy elem látszik küzdésben lenni. Egyik Ausztriának azon népe, melly felfogva saját, — az ausztriai dynastiának, a szabadságnak s a jövendőnek érdekét, a Német birodalom egységéhez szít. Ez az egyik tényező. A másik a reactió. A 3-dik az ausztriai ministérium. A 4-dik a szláv elem. Én az ausztriai jelen ministériumot, midőn nyíltan kimondom róla , hogy irányunkban a mostani óráig a legbarátságtalanabb indulattal viseltetik, mégsem vádolom azzal, mintha az ausztriai szabadságot, az alkotmányosságot akarná lerontani, és az absolutizmust visszaállítani. Hanem állítom róla, hogy Magyarország had- és pénzügyminiszériumának visszaszerzése utáni sóvárgása által annyira elvakíttatik, hogy nem látja, miként ő nem egyéb, mint akarata ellen is, vak eszköz a reactió kezében. (Zajos tetszés). — A reactió, a szláv elem s a ministérium együtt működik, habár mindenik különböző czélból. A reactió : mert vissza akarja állitni a régi hatalmat. A ministérium : mert szeretne Magyarországnak haderejével és pénzével is rendelkezni. A szláv elem, mert szláv monarchiát szeretne alkotni. Mindezen három tényező együtt dolgozott arra, hogy a bécsi, hogy az ausztriai németség, a melly önállása kivívásának első perczében , a magyar önállás iránt syn pathiát mutatott, felbujtogattassék, miszerint sajnáljani látszik Magyarországnak úgynevezett elszakadását. Én pedig azt mondom , hogy ha a bécsi ministériumnak valaha sikerülne az istennek valamelly átkos végzése következtében , de a mellyhez e nemzetnek is szólója lesz , ha mind e mellett sikerülne (zajos tetszés) igen, mert a nemzetnek akarata még az isteni végzésekre is befolyással bír (zajos tetszés), ha mégis sikerülne mondom az ausztriai ministériumnak, a magyar had és pénzügyet kézre keríteni s talán még a kereskedési ügyet is, — mert a kereskedési mintatérrel is kezd coquettirozni, mióta a czukorra egy pár frtnyi vámot vetett •— mi volna e sikernek a következése ? Az talán, hogy az ausztriai nemzet alkotmányos és szabad marad? nem, — hanem az fog következni, hogy Ausztriát igában tartaná magyar katonával. — Csehországot, vagy hogy jobban osszam el, Csehországot és Gallicziát igában tartanák a magyar katonák, melly, — mihelyt a bécsi ministériumnak kezében volna, — nem magyar szellemű, nem magyar érzésű volna , s a gallicziai és cseh katonákkal igában tartanák Ausztriát, — az ausztriai katonával Magyarországot, a horvátokkal Erdélyt, az erdélyivel Horvátországot, és volna ezen öszpontosítás következtében közös szolgaság. Óhajtom, hogy ezt az ausztriai nemzetnek minden tagja megértse, ki alkotmányos érzetű ; óhajtom, hogy tökéletetesen felfogja, miként azon régi kapocsnak, régi törvénytelen módnak visszaállítása nem lehet más, mint az ausztriai alkotmányosságnak és szabadságnak is sírja. Ausztria úgy lehet szabad és alkotmányos, ha Magyarország mindazon jogokkal, mellyeket nem adott neki Vik Ferdinánd kegyelme, hanem megadattak neki 3 százados tractátusok által biztosított és soha el nem évülhető örökös nemzeti jogok (szűnni nem akaró éljenezés, helyeslés, tetszés és taps) Az ausztriai monarchia alkotmányos és szabad csak úgy lehet, ha Magyarország önállását nemcsak megtartja, hanem egyszersmind ki is fejti, azokra nézve, mik még hátravannak. A reactiónak természetesen nagyon érdekében áll felhasználni az ausztriai ministériumot. Azt mondja neki, hogy haszontalan hatalommá válnak , midőn többé a magyarországi katonával nem rendelkezhetnek, s felbuzdul, és azt hiszi, hogy az ausztriai monarchiát vissza fogja állítani , s ellenséges indulatot gerjeszt és táplál Magyarország iránt. A bécsi német lakosoknak pedig azt mondja a reactió: „lássátok! Magyarország temérdek adósságunkból nem akar vállalni semmi részt, Magyarország kereskedését maga akarja rendezni, — milly tömérdek kár s veszteség lesz ez rátok nézve, és természetesen vannak, — mert nem minden ember ült neki a politicának, s annak mélyében nem búvárkodott , — tehát vannak , kik azt mondják: „Szörnyűség igy bánni velünk! és a márcziusi sympathia júliusi gyűlöletté változik. A szláv elemnek mondja, hogy a magyarok a szláv nemzetiséget s nem tudom mit el akarnak nyomni, hogy a nemzetiséget nem akarják respectálni, s ezáltal természetesen felingerlik a gyűlölséget, s azt gondolják, hogy elkezdve a bukovinai szélektől Dalmátország határáig, szláv monarchia fog alkottatni, és gyűlölik a magyart, így dolgozik a reactió. Midőn azon jelenet történt, mellynek káros következéseit az ausztriai házra nézve Ausztriának csupáncsak a Németbirodalomhozi csatlakozása orvosolhatja meg, kértem a császárnak Bécsbeli eltávozását: én azt mondtam az ausztriai ministériumról, miként valóságos gyalázat, hogy nem tudta urát s császárját ősi várában megtartani, s mondom ezt most is ; de nem azért mondom, mintha én a császárnak ezen eltávozását a bécsi népnek tulajdonítanám, hanem azért, mert az egyenesen a reactiónak mive. Ausztriának a márcziusi napok óta Cseppenként osztogatták csak mindig a szabadságot, s nem volt azon elhatározás, hogy megmondták volna, miszerint akarjuk, hogy alkotmányos nemzet légy, s tisztán akarjuk annak minden következményeit ; s ennek eredménye azon abnormis jelenet, hogy Bécsben a kormányon kívül még maiglan is még más kormányhatalom is áll. Úgy vagyok meggyőződve, hogy senki sem sajnálja ezen kénytelenséget jobban , mint a józan gondolkodású bécsi nép, s meg vagyok győződve arról is, hogy azon hatalom ki nem eresztheti azon befolyását mindaddig, míg Ausztriának alkotmánya, szabadsága, ministériuma s az országgyűlés a reactiónak megsemmisítése ellen tökéletesen biztosítva nem lesz. Ha épen ezen cseppenkénti osztogatás következtében, a tömegek felizgatott szenvedélyei túlhágnak itt-ott a korlátokon, cselekesznek ollyakat , minőket cselekedniök nem kellene , de egy kormány , melly magával tisztában van arra nézve, hogy a szabadságot és alkotmányosságot akarja, és csak a szabadosságot nem akarja ; mert azon visszaéléseket nem akarja, mellyel compromittálják az alkotmányosságot — mindig elég erőt fog találni önmagában és a nép józan gondolkodásában, s orvosolni, s elhárítani fogja azon túlcsapongási kanyarulatokat. De nem ez kergette el a császárt Bécsből, hanem az áskálódó gyanúsítások a reactió részéről, mellynek föltett czélja nem egyéb volt , s ezt bizonyos adatokból mondhatom, mint a császárnak Bécsbőli eltávozása által anarchiát idézni elő, mert tudta, hogy az anarchiának tartását nem unja meg hamarább senki , mint a nagy város polgársága, melly ipar és kereskedésből él — mondom az volt a czél , s kiszámítva volt, hogy rettegtetés által a császár eltávolíttatván, anarchia idéztessék elő, s hogy annak lépcsőjén emelje fel a régi absolutismus , de nem is absolutismus, nevet nem is tudok neki találni — régi hatalmát. Tisztelet azoknak, ki illy nehéz körülmények között meg tudták óvni Bécset az anarchia veszélyeitől. Épen igy látom a dolgokat még most is állam. Bécsben az ausztriai alkotmányosságnak legnagyobb hívei, a dynastiának leghívebb , sőt egyedül okos hit alattvalói és a szabadságnak legdönthetlenebb támaszai azok, kik belátják, hogy Ausztriának a Németbirodalomhoz kell csatlakozni, s a német egységbe beleolvadni. Ennek ellene munkál a bécsi ministérium azért, mert azt gondolja, ha Ausztria ezen szövetségbe lép , akkor már ez által megszűnik a magyar had- és pénzügyminiszériumnak visszakeríthetése. A reactió ezen szövetségnek ellene van. Természetesen, mert az egyesült német hatalom soha többé szolgai járomba hajolni nem fog , s a szláv elemek is ellene vannak, mert azt gondolják , hogy így nem fogják felállíthatni a szláv monarchiát. Minden további distinctiók nélkül, nem arról akartam szólani, hogy valljon Magyarországtól érdemel e sympathiát a Németbirodalom egysége, azon hatalom egysége , melly reánk is kedvező hatást ekkoráig csak azért nem gyakorolhatott, mert szétdarabolva önmagában gyönge volt. Ez természetes, hanem nem tartottam feleslegesnek néhány szót szólani arról, miként áll a dolog az ausztriai nemzetre nézve, s midőn igy classifkáltam, hogy kik vannak a frankfurti ügyesség mellett s kik ellene, azt vélem, maga ezen osztályozás is tisztán értelmezi a dolgot, hogy akik Ausztriának a frankfurti szövetséghezi csatlakozása ellen működnek , azok magának az ausztriai szabad és alkotmányos birodalom annihilációjának eszközei , részint kitűzött czéllal , mint a reactió, részint , nem akarom mondani , kitűzött czéllal , hanem nem eléggé józan felfogással, mint a ministérium. És még azt kell hozzá mondanom , hogy e részben maga a szláv elem is iszonyú tévedésben van, mert ha a szláv izgatások czélra vezethetnének , annak az elporlásnál egyéb következése nem lehetne, azon elporlásnál, mellynek legvége, de nem legvége még, hanem közbenső phásiea egy bizonyos nagy hatalom szolgaságábal elmerülés volna (nagy tetszés); de melly épen azért, mert szolgaság, és bizonyos természetellenes alapon nyugszik, a szláv elemek sem jövendőjének, sem szabadságának, sem vallásaiknak biztosítását, de merem mondani még csak nemzetiségét sem garantírozná (taps). Én tehát uraim nem akarván tovább az idővel visszaélni, szíves köszönetemet jelentem ki a ministérium részéről azért, hogy a képviselőház nemcsak helyeselte azon lépést, mikép a frankfurti parliament összehivatásakor mindjárt szükségesnek tartotta magát vele összeköttetésbe tenni saját önálló orgánumai által, melly helyeslés jövőre nézve egyszersmind a ministériumnak indokul szolgál ezen utat folytatni, és sikeres eredményekre is vezetni (kitörő helyeslés —úgy van, úgy van.) Én csak ki akartam tüntetni azt, miként vélekedésem szerint, s mint több érdemes szónokok is mondották előttem , magának az ausztriai háznak jövője kívánja , hogy az ausztriai német birodalom az egyesült Német birodalomhoz tartozzék, mert ha ez nem lesz , a reactiónak működései még igen sohá nem fognak megszűnni egészen,az ausztriai házat pedig semmi más nem veszélyeztetheti, mint egyedül csak a reactió, mert nyíltan kimondom, miszerint ha a reactió csak egy pereben is győzni találna , vagy csak olly szint venne magára, miszerint a német népnél alkotmányos szabadságának fentartása iránt némi kétséget kezdene támasztani, úgy ennek is első következése volna , hogy az ausztriai ház megszűnnék lenni az uralkodó házak sorában, s így a reactiót semmi sem annihilálhatja annyira, mint a német népnek csatlakozása az egyesült Németbirodalomhoz, melly magában hordja egy részről a civilisátiónak, szabadságnak és alkotmányosságnak garantiáját, más részről pedig urunk királyunk számára leteszi Magyarországban egy részről — egy részről mondom, mert legnagyobb részben mi magunk tesszük le azon talapot, mellyen az ausztriai ház szilárd jövendője fekszik , s nyújtja néki azon szövetséget, melly az alkotmányos szabadság és polgárisodás alapján itt Magyarországon az ausztriai ház jövendőjét a múlt históriai kapocs következtében , de az érdekek egységénél fogva is kétségtelenül garantírozza. Érdekében van ez tehát az ausztriai háznak s magának az ausztriai birodalomnak, mert ha ez nem történik, az ausztriai birodalom vagy semmivé szétperlik, vagy ha nem a szolgaságra jut. Mi ezen szolgaságban osztozni nem fogunk (kitörő lelkesedés.) Arra akár a reactió, akár az ausztriai ministérium, akár a szláv elem hiában számít, hogy a magyar, habár sikerülne is neki felizgatni minden népek szenvedélyeit ellenünk, ami nem fog sikerülni, mert a népekben lakik egy bizonyos józan érzelem, mellyet kiirtani nem lehet az ármánynak , legfelebb csak egy pillanatig elhomályosítani, — de, mondom, ha sikerülne, úgy e magyar nemzet, mellynek milliói, el vannak határozva, mint erősen hiszem , magamról vonva következtetést, nem élni máskép, mint önálló független, sza- *bad nemzet tagjai (zajos helyeslés). Uraim , egy illy nemze- ■ lét semmi sem semmisíthet meg e világon, — egy illy nemzetnek mindaddig, mig illy érzelmeit megtartja, isten örökz életet biztosit (szünni nem akaró helyeslés). Azért fogják fel az érdekeket jól a szomszédban, sa tudják meg, hogy ha Magyarországnak visszaszerzést sóvároogásától indíttatnának, a német egyesség az ellen nyilatkozna... — nem az volna következése, hogy újra eubjugálna, mert ebből istenemre s nemzetem becsületére mondom, soha, de soha semmi sem lesz. (Kitörő tetszés). — Hanem az lenne» következése , hogy ők magok rövidlátólag eltörnék saját szabadságuk felett a veszedelemnek és szolgaságnak pálczájátt. (Éljenzés). Kossuth L. után még Nyári P. szólalt fel: Ké 724