Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)
1849-05-30 / 301. szám
A vezér néz, mit csinál az ifjú Zászlóalj, hajha mint előre látta, Ott csatáz legkeserűbb dühével, Az ellenség egymást sűrűn váltva. Oda nyilik legtöbb ágyú torka , Onnan hangzik legnagyobb kiáltás, Onnan hangzik haldoklók ajkáról A hazára a legsűrűbb áldás. Hah, de mintha egyszer ingadozni Látszanék a kis csapat zászlója, Az ellenség helyéből kinyomta, Haláltüzét soraira szórva , Hátrálnak ők! Kiált fel a vezér, Solly hangon, melly túl dörgi a vihart, Emlékezzél esküdre, oh magyar, Nem lépsz hátra, mig véred cseppje tart!11 S nézzétek, a csapat hallotta őt, Hallotta és megállt, mint sziklafal, Melly földbe nőtt, megállt és megvívott Az ellen végtelen csordáival. Megnyeré a harczot a magyar kéz, A kis csapat együtt helyén vala Egyik fele élteté hazáját, Másik fele a honért meghala. Fut az osztrák, vére hull nyomába, Veri őt az istennek haragja , Veri őt legsúlyosabb villáma, Veri őt a magyaroknak karja. Fuss e földről, temetőd földön jársz, Melly illy népet szüle a világra, A pokolnak minden fölkent népe Sem hajthatja azt a rabigába. Pest, május 27-kén. Kettős ünnep vala, a nép és egyház ünnepe. Ezredek előtt ez nap kente fel isten apostolait, hogy hirdessék tanát, a szív és ész religióját. Ezredek után e napot választá ki a nép örömnapul, hogy elűzte zsarnokait, kik a szív és ész szabadságát fogva tárták. E nap ünnepe megható volt. Mosolygó minden arcz, minden szem örömet sugárra. Borúi az aggodalomnak, felhői a bánatnak minden arcáról eltűntek, mintha érezte volna a nép, hogy egy szebb boldogabb jövő küszöbén áll. Mintha érezte volna a nép, hogy egygyéolvadása áldomását issza meg, s áldást imádkozik istenétől tökéletes felszabadulására. Délben a múzeumban ebéd vola. Tábornokaink, s tiszti karunk nagy része részt vett abban. Délután megkezdődött az úgy nevezett nép mulatság. Zenészek, hárfások, tánczosok, balett mutatványok, énekesek, alakjátékosok, bűvészek, kötél tánczosok gymnastiai előadások sat. sat. voltak a város liget különböző zugaiban elrendezve. A lóvásártéren ökröket sütöttek , bort folyattak közzsákmányra. A nemzeti színházban s színkörben ingyen előadások rendeztettek , minden helyre jutott nép, minden hely zsúfolva volt, nem kíváncsiak nem látni kívánók, hanem maga a nép tölté azt meg. És a nép roppant jó kedvében s a közé vegyült katonaság öröm nyilvánításában valami magasztos látvány volt. Toastok váltották fel egymást, éljenezte szeretteit s ez éljen szivből fakadó s kifolyása volt a szeretetnek. Minden elmondott toast, minden kiürített pohár szorosabbá fűzte a tárczot. Látta a nép, hogy nagyszerű események előestéjén áll, hogy Európa democratiája, mellynek az absoluticinus végerőlködéssel fejét akarja szegni, tőle várja megmentését. Látta a nép, hogy Európa rá néz, hogy mint hajdan bástyája volt kelet ellen a kereszténységnek, legyen most bástyája észak ellen a zsarnokságnak. S a nép áldomásai fogadás valának, hogy e hivatását betöltendi. — Nézetek egy közmunka és közlekedésügyi ministerben kívánatos főbb kellékekről. A közmunka és közlekedésügyi minister, hogy hivatásának meg tudjon felelni, legen a mérnöki tudományokban mind elméleti , mind gyakorlatilag kellőn kiképezve, és igy legyen elég tapasztalattal bíró, az ország lehető legtöbb vidékén megfordult inkább koros mint fiatal egyén. Mert neki áll tisztében, a közlekedési ügy előmozdítására szükséges eszközök gyarapítása, javítása s fentartása tekintetében az országgyűlésének törvényjavaslatokat előterjeszteni ; neki képesnek kell lennie mind a szárazon, mind a vizes közlekedés iránt a folyóiratokban vagy technikai munkákban nyilvánult vagy nyilvánulandó véleményeket megítélni, hogy ezek közül a legjobbakat az általa készülendő törvényjavaslatokba fölvehesse; neki tudnia kell különösen az ország mellyik vidékén vannak csinált utak vagy hajózható folyók; és ha valahol illyesek nem volnának, azt kifürkézni, érdemes vagy lehetős olt költséges utat, vagy a hajózhatást pótló vasutat építeni ? neki a bányászmérnökségben is annyira járatosnak kell lennie, hogy megtudja határozni: mellyik bányaakna van a szárazon vagy vizeni közlekedésnek ártalmára? mivel amint a Kossuth Hírlapja már igen helyesen megjegyzé: a bánya aknákat úgy készíthetni, hogy az ellenség erősítvényül használhatná; a folyó víz melletti bányák pedig a belőlük kihányt kőforgács és görgeteg halmazok által képesek ennek egészen más irányt adni, és a hajózást veszedelmessé vagy épen lehetetlenné tenni; neki a bányászattal olly szoros összefüggésben lévő géptanban egészen otthonosnak kell lennie; mivel az előbbi a pénzverést illetvén, ez soknemű gépek nélkül el nem lehet; a gépekre kellő anyagot ismét a bányák szolgáltatják ugyan, de czélszerű földolgozását a géptan tanítja, miilyen a vasúti sínek, mozgonyok és ezek részeinek készítése sat. ; neki a határszéli vármegyékbe vezető utakat és szorosokat mind állapotuk mind számukra nézve kiváltképen ismernie kell, hogy az ellenséges beütéstől fenyegetteket megerősíteni és a kellő érzettel ellátni lehessen. És minthogy e tekintetben úti osztálya s a tábormérnöki kar között véleménycsere keletkezhet, szükséges , hogy az erődesítés tudományából (Fortificationslehre) is legyenek némi ismeretei. Ha már most csak e főbb pontokat méltatjuk is figyelemre: ki fogja tagadni, hogy a közmű és közlekedésügyi ministernek technicusnak, mégpedig már hirnevet szerzett technicusnak kell lennie ? Így duván a dolog, látnivaló, hogy ez állomásnak minél előbbi betöltését az ország legfőbb érdekei kívánják, minthogy a fennebbiek szerint nemcsak a pénzügygyel, de a haza védelmével is szoros összefüggésben van. — Budapest, május 25-én 1849. Szigetvári. Belföldi hírek : Miskolcz, május 23. A népgyülésből jövök. S csak annyit pihenök, míg felzaklatott vérem lecsillapult — hogy komoly nyugodtan írhassam soraimat. Ha a május 22-dikérőli Közlönyt áttekintitek, fölösleges úgy hiszem elmondani czélját e népgyűlésnek. — Mit olly régen sejtünk, de a mitől félnünk legkevésbé volt szabad — a muszka interventio a legszükségesebb előteendőkre hizta fel kormányunkat. — összegyűltünk tehát a kormány által rendelt pontok egyenkinti végrehajtására , s össze talán azért is — melly a végrehajtók föladata lenne — hogy eszközöljük, miszerint a per ezeket, mellyek, ha a nemzet jelen szempillantásától kezdve visszatekintünk be oda egész az őskorba ... túl európai életünk láthatárán fel ázsiai első szittya vezér Teumanig: soha sem voltak illy becsesek, illy drágák a nemzetélet megváltására — mondom, miszerint azon perczeket meggazdálkodjuk s kellőleg felhasználjuk. Az elnöki akaratról nem lehet szó. Meg volt az, de fájdalom azok, kik örökké csak unalmat . . . lehangolást. . . s mondhatnám csak undort idéznek elő idétlen és mégis véghetetlen ócska közbeszólásaikkal: azok még ma sem hiányzottak! Bocsánatok meg hogy ki kell kell nem..........mert ezektől a petrificált táblabiráktól lehetlen meg nem kérdeznünk : „Quoleque tandem abutentur patientia nostra“ ? — Mihelyest nincs kilátás a diuroumra a kiküldetéseknél... mihelyest a haza oltárára kellene egy előfogat költségét letenni. .. mihelyest a népet kellene lelkesíteni: mindjárt ezer akadály gördittetik a kivitel ellen — s még csak oda sem gondol a bárgyú, hogy mit tartalmaz a rendelet.... Csak a nemzetőrség rögtöni organisatiójáról szólópontra tet megjegyzéseit fogom említeni némellykinek — elhallgatva minden egyéb sületlenséget. Rendeltetik ugyanis, hogy a nemzetőrség, mint a szükség esetében fölállítandó népfölkelés magköve... mint annak támasza szolgáljon majd, — ha vandal seregével apáink vérével öntözött szent földünk határán csakugyan fölemelné ellenünk zsarnok fegyverét az éjszaki Mammut. — S uramfia! miket kellett itt hallani! ! Hogy mi a hazának igen is sok s e categoriába nem is tartozó vagy tartozható nemzetőröket adtunk .. . kiket most fölkelteni nem lehet... mert ?------Az okot egy hang sem igazolta. Hogy a nemzetőrök gyakorlatlanok . . . Hogy most azoknak kaszálni kell ... s az én jó istenem tudná milly és mennyi minimákat hoztak fel praetor uraimék — — azért talán, hogy hosszú pipa száraiktól máig sem emancipált kezeikbe valahogy egyéb ütő szerszámot ne fogjanak . . . Urak! a tespedés perczei kell hogy megszűnjenek... minden kéz melly ma tenni elvonja magát, elvágandó. Ki javaival él a hazának, kell hogy polgári becsülettel fizesse azt le ... s ki meg nem pirulva önmaga előtt farizeuskodni — legalább a közrehangolás elősegélésére ne ejtsen egy nyomorult igét sem . . . hallgasson . . . maradjon otthon s számoljon magával. Mi legalább meg fogunk tenni mindent, mi a nép felvilágosodására s lelkesedésére nézve tőlünk kitelik . . Mi legyen bárminő kivihetetlennek látszó előttek a terv! s megmarad a veszélyek legnagyobb szempillantásaiban is azon hazafiai vigasztaló öntudatunk , hogy a haza napjait el nem loptuk. Pirulni fogtok ismét és hunyászkodott mosolylyal jöttök elibünk, ha ellenünket legyőztük .. . miképen cselekesztek most — midőn a német elfogyott, óljon isten benneteket a kisértettől! „Bátorság ad erőt, pályán a gyáva hanyatlik. Bátran lépj, hogy utóbb fény koszoruzza fejed.“ B 1 é d a. U. I A nagykállói vésztörvényszék hozzánk tétetett át. A szék szükséges tagjai már kinevezvék, örülünk rajta, hogy Inkei ur is itt van a foglyok között. Közöttük többféle istentelen pap is!. . . Csak igazat irt az a Boerne. — B 1 é d a. Péczel, május 26. 1849. E folyó hó 12-dikén temettük el Stromszki Adolf honvéd-főhadnagyot, a 26 éves bajnok ifjút. — Ezen ifjú szerencsétlen halála gyászos emlék marad lelkemben, tudván azt, hogy élete, rögtöni segély mellett megtartható lett volna. — De fájdalom, a tábori orvosi kör ügyessége és szorgalma hadseregünk hősies feláldozásával teljességgel nem áll párvonalban ! — Az elhunyt ifjú a rákosi utósó véres ütközetben kartácsgolyó által vállán sebet kapott. Az ütközet alatt és után nem volt a ki rajta rögtön segitett volna, s ezen minden perezben veszélyesebbé váló sebben hozatott ide 24 sebesülttel együtt Kovács Zsigmond úri lakába. Ezen szerény, jó hazafi, ki önzéstelen hazafias érzelmeinek eddig is fényes tanúságát adta, minden lehető módot elkövetett a szerencsétlen ifjú életének megmentésére. — Pestről, Balassa orvos az időben beteg lévén, kihozatta a jeles Kovács Endrét; de ez már, jó szándéka és ügyessége mellett is, az elharapódzott s veszélyessé vált bajon többé nem segíthetett. Az eként halál martalékává lett ifjút Kovács Zsigmond leányaival együtt a lehető legjobb ápolás és részvéttel és bánásmód által igyekezett, több hetekig tartó szenvedésében megvigasztalni. Midőn pedig meghalt, számára igen diszes temetést rendezett, melly alkalommal számos hallgatók előtt Dobos és Székács lelkészek igen jeles gyászbeszédeket tartottak s az elérzékenyült hallgatók bánatkönyei közt, a Kovács Zsigmond által készíttetett sírboltba tétettek le az ifjú bajnok tetemei. A nevezett hazafi önkéstelen jelleme az én dicséretemre tudom, hogy nem szorult, de én őt ez alkalommal példányul kívántam kitüntetni a jó ügy érdekében, hogy „mindazok, kik fegyvert nem foghatnak a haza szent ügye mellett, a hazáért vérzők hősi életének megtartásában s ápolásában a fent rajzolt buzgósággal fáradozzanak; azon szájhősök pedig, kik még most is életök egyedüli feladatául a mások becsmérlését és tetteinek latolgatását tekintik, — ha már egyebet nem tesznek, legalább elnémulásuk által használjanak.“ —..— Fejérvár, máj. 24. 1849. Nagyszerű események küszöbén állunk. Ha szükség volt valaha erély a hivatalnokban, szükség most, és ha ezt nem érez magában, ne vállaljon hivatalt, üljön a sutba, s hallgatag lesse, mig az erélyesek megmentik a hont s felvirágoztatják a nemzetet. Csak ennyit akarok előbocsátani, midőn a megyénkben tartott tisztujításról akarok rajzot adni. Kormánybiztosunk Batthyányi István látván, hogy megyénk Augiás istállója, annak kitisztítására f. évi máj. 21-ikét tűzte ki határidőül, megígérvén, hogy ő mint democrata választás útján akarja betölteni a hivatalokat. A határidő bekövetkeztéig az ismeretes Madarász párt egy kis gubencz forradalmat idézett elő, előszedte hajdani táblabíró kortes pajtásait, csinált tiszti listát, de ollyat, hogy a jó lelkű kutya hájozva sem ette volna meg. Kenyeret akart adni sok hivatal éhes czimborának, de bizony a jó frátereknek porba esett a pecsenyéjük. Első alispánnak tüzeli ki Horvát László 1848 iki országgyűlési követet Horvát László jó hazafi , tudományosan miveit férfiú, ellene nem lehet kifogás, csak az kár, hogy a múlt Márcziusi napok óta nem szerepelt, nem ismertette magát a néppel. Első alispán akart lenni Csapó József volt megyei főjegyző is. S a konczon olly két férfiú vitázott, kik közül mindegyiket szerettük volna a gépezetbe felhasználni, de Horvát László, miért s miért nem ? leköszönt, s Csapó maga maradt az első alispánságra vágyódók közül. Bizony urak! furcsa dolog mai időben a felett vitázni, mi legyen a czim? helyet kell foglalni, azt becsülettel betölteni, s punctum. Kormánybiztosunk meghallván a Madarász párt tervét, s belátván, hogy Augiás istállójába újra sok szemét fog besodratni, hogy a kormány által reá ruházott felelős hivatalnak megfelelhessen, jobbnak látta a tisztikart a két párt combinatiója után úgy nevezni ki. Első alispán lett: Csapó József, második: Boross Mihály, főjegyző: Fekete János, aljegyzők: Zuber József, Balog István, főügyész : Ambrózi Ferencz, alügyészek : Márkus István, Kovács Pál, főbirák : Mészöly Cornél, Nagy Sándor, Szőke Lajos, főadószedő : Karácsony Antal, számvevők Kenesei János, Tóth István, szolgabirákká az eddigi esküttek, esküitekké erős szellem teljes fiatalok neveztettek. Szabad legyen itt Horvát László és Csapó József közt egy kis párhuzamot vonni. Horváth László az igaz teljes életében az oppositióval tartott, becsületes ember, de országgyűlési követségéről 94