Pesti Hírlap, 1849. január-július (254-332. szám)

1849-05-30 / 301. szám

A vezér néz, mit csinál az ifjú Zászlóalj, hajh­a mint előre látta, Ott csatáz legkeserűbb dühével, Az ellenség egymást sűrűn váltva. Oda nyilik legtöbb ágyú torka , Onnan hangzik legnagyobb kiáltás, Onnan hangzik haldoklók ajkáról A hazára a legsűrűbb áldás. Hah, de mintha egyszer ingadozni Látszanék a kis csapat zászlója, Az ellenség helyéből kinyomta, Haláltüzét soraira szórva­ , Hátrálnak ők! Kiált fel a vezér, S­olly hangon, melly túl dörgi a vihart, Emlékezzél esküdre, oh magyar, Nem lépsz hátra, mig véred cseppje tart!11 S nézzétek, a csapat hallotta őt, Hallotta és megállt, mint sziklafal, Melly földbe nőtt, megállt és megvívott Az ellen végtelen csordáival. Megnyeré a harczot a magyar kéz, A kis csapat együtt helyén vala Egyik fele élteté hazáját, Másik fele a honért meghala. Fut az osztrák, vére hull nyomába, Veri őt az istennek haragja , Veri őt legsúlyosabb villáma, Veri őt a magyaroknak karja. Fuss e földről, temetőd földön jársz, Melly illy népet szüle a világra, A pokolnak minden fölkent népe Sem hajthatja azt a rabigába. Pest, május 27-kén. Kettős ünnep vala, a nép és egyház ünnepe. Ezredek előtt ez nap kente fel isten apostolait, hogy hirdessék tanát, a szív és ész religióját. Ezredek után e napot választá ki a nép örömnapul, hogy elűzte zsarnokait, kik a szív és ész szabadságát fogva tárták. E nap ünnepe megható volt. Mosolygó minden arcz, minden szem örömet sugárra. Borúi az aggodalomnak, felhői a bánatnak minden arcáról eltűntek, mintha érezte volna a nép, hogy egy szebb boldogabb jövő küszöbén áll. Mintha érezte volna a nép, hogy egygyéolvadása ál­domását issza meg, s áldást imádkozik istenétől tökéletes felszabadulására. Délben a múzeumban ebéd vola. Tábornokaink, s tiszti karunk nagy része részt vett abban. Délután megkezdődött az úgy nevezett nép mulatság. Zenészek, hárfások, tánczosok, balett mutatványok, énekesek, alakjátékosok, bűvészek, kötél tánczosok gym­­nasti­ai előadások sat. sat. voltak a város liget különböző zugaiban elrendezve. A lóvásártéren ökröket sütöttek , bort folyattak köz­zsákmányra. A nemzeti színházban s színkörben ingyen előadások rendeztettek , minden helyre jutott nép, minden hely zsúfolva volt, nem kíváncsiak nem látni kívánók, hanem maga a nép tölté azt meg. És a nép roppant jó kedvében s a közé vegyült kato­naság öröm nyilvánításában valami magasztos látvány volt. Toastok váltották fel egymást, éljenezte szeretteit s ez éljen szivből fakadó s kifolyása volt a szeretetnek. Minden elmondott toast, minden kiürített pohár szo­rosabbá fűzte a tár­czot. Látta a nép, hogy nagy­szerű események előestéjén áll, hogy Európa democratiája, mellynek az absoluticinus végerőlködéssel fejét akarja szegni, tőle várja megmen­tését. Látta a nép, hogy Európa rá néz, hogy mint hajdan bástyája volt kelet ellen a kereszténységnek, legyen most bástyája észak ellen a zsarnokságnak. S a nép áldomásai fogadás valának, hogy e hivatását betöltendi. —­­ Nézetek egy közmunka és közlekedésügyi mi­nisterben kívánatos főbb kellékekről. A közmunka és közlekedésügyi minister, hogy hiva­tásának meg tudjon felelni, leg­en a mérnöki tudomá­nyokban mind elméleti , mind gyakorlatilag kellőn ki­képezve, és igy legyen elég tapasztalattal bíró, az ország lehető legtöbb vidékén megfordult inkább koros mint fia­tal egyén. Mert neki áll tisztében, a közlekedési ügy előmozdítására szükséges eszközök gyarapítása, javítása s fentartása te­kintetében az országgyűlésének törvényjavaslatokat elő­terjeszteni ; neki képesnek kell lennie mind a szárazon, mind a vi­zes közlekedés iránt a folyó­iratokban vagy technikai munkákban nyilvánult vagy nyilvánulandó véleményeket megítélni, hogy ezek közül a legjobbakat az általa készü­lendő törvényjavaslatokba fölvehesse; neki tudnia kell különösen az ország mellyik vidékén vannak csinált utak vagy hajózható folyók; és ha valahol illyesek nem volnának, azt kifürkézni, érdemes vagy le­hető­s olt költséges utat, vagy a hajózhatást pótló vas­utat építeni ? neki a bányász­mérnökségben is annyira járatosnak kell lennie, hogy megtudja határozni: mellyik bánya­akna van a szárazon vagy vizeni közlekedésnek ártalmára? mi­vel a­mint a Kossuth Hírlapja már igen helyesen meg­­jegyzé: a bánya aknákat úgy készíthetni, hogy az ellen­ség erősítvényül használhatná; a folyó víz melletti bá­nyák pedig a belőlük kihányt kőforgács és görgeteg hal­mazok által képesek ennek egészen más irányt adni, és a hajózást veszedelmessé vagy épen lehetetlenné tenni; neki a bányászattal olly szoros összefüggésben lévő géptanban egészen otthonosnak kell lennie; mivel az előbbi a pénzverést illetvén, ez soknemű gépek nélkül el nem lehet; a gépekre kellő anyagot ismét a bányák szol­gáltatják ugyan, de czélszerű földolgozását a géptan ta­nítja, miilyen a vasúti sínek, mozgonyok és ezek részeinek készítése sat. ; neki a határszéli vármegyékbe vezető utakat és szo­rosokat mind állapotuk mind számukra nézve kiváltképen ismernie kell, hogy az ellenséges beütéstől fenyegette­­ket megerősíteni és a kellő érzettel ellátni lehessen.­­ És minthogy e tekintetben úti osztálya s a tábormérnöki kar között vélemény­csere keletkezhet, szükséges , hogy az erődesítés tudományából (Fortificationslehre) is legyenek némi ismeretei. Ha már most csak e főbb pontokat méltatjuk is figy­e­­lemre: ki fogja tagadni, hogy a közmű és közlekedés­ügyi ministernek technicus­nak, még­pedig már hirn­evet szerzett technicusnak kell lennie ? Így du­ván a dolog, látnivaló, hogy ez állomásnak mi­nél előbbi betöltését az ország legfőbb érdekei kívánják, minthogy a fennebbiek szerint nemcsak a pénzügygyel, de a haza védelmével is szoros összefüggésben van. — Budapest, május 25-én 1849. Szigetvári. Belföldi hírek : Miskolcz, május 23. A népgyülésből jövök. S csak annyit pihenök, míg felzaklatott vérem lecsillapult — hogy komoly­ nyugodtan írhassam soraimat. Ha a május 22-dikérőli Közlönyt áttekintitek, fölös­leges úgy hiszem elmondani czélját e népgyűlésnek. — Mit olly régen sejtünk, de a mitől félnünk legkevésbé volt szabad — a muszka interventio a legszükségesebb előteendőkre hizta fel kormányunkat. — összegyűltünk tehát a kormány által rendelt pontok egyenkinti végre­hajtására , s össze talán azért is — melly a végrehajtók föladata lenne — hogy eszközöljük, miszerint a p­e­r e­z­e­­ket, mellyek, ha a nemzet jelen szempillantásától kezdve visszatekintünk be oda egész az őskorba ... túl európai életünk láthatárán fel ázsiai első szittya vezér Teuma­­n­i­g: soha sem voltak illy becsesek, illy drágák a nemzet­élet megváltására — mondom, miszerint azon perczeket meggazdálkodjuk s kellőleg felhasználjuk. Az elnöki akaratról nem lehet szó. Meg volt az, de fájdalom­­ azok, kik örökké csak unalmat . . . lehan­­golást. . . s mondhatnám csak undort idéznek elő idétlen és mégis véghetetlen ócska közbeszólásaikkal: azok még ma sem hiányzottak! Bocsánatok meg hogy ki kell kell nem..........mert ezektől a petrificált táblabiráktól lehetlen meg nem kér­deznünk : „Quoleque tandem abutentur patientia no­stra“ ? — Mihelyest nincs kilátás a diuroumra a kiküldetések­nél... mihelyest a haza oltárára kellene egy előfogat költ­ségét letenni. .. mihelyest a n­é­p­e­t kellene lelkesí­teni: mindjárt ezer akadály gördittetik a kivitel ellen — s még csak oda sem gondol a bárgyú, hogy­ mit tar­talmaz a rendelet.... Cs­ak a nemzetőrség rögtöni organisatiójáról szóló­pontra te­t megjegyzéseit fogom említeni némellykinek — elhallgatva minden egyéb sületlenséget. Rendeltetik ugyanis, hogy a nemzetőrség, mint a szük­ség esetében fölállítandó népfölkelés magköve... mint an­nak támasza szolgáljon majd, — ha vandal seregével apáink vérével öntözött szent földünk határán csakugyan fölemelné ellenünk zsarnok fegyverét az éj­szaki Mammut. — S uramfia! miket kellett itt hallani! ! Hogy mi a ha­zának igen is sok s e categoriába nem is tartozó vagy tar­tozható nemzetőröket adtunk .. . kiket most fölkelteni nem lehet... mert ?------Az okot egy hang sem iga­zolta. Hogy a nemzetőrök gyakorlatlanok . . . Hogy most azoknak kaszálni kell ... s az én jó istenem tudná milly és mennyi minimákat hoztak fel praetor uraimék — — azért talán, hogy hosszú pipa száraiktól máig sem eman­cipált kezeikbe valahogy egyéb ütő szerszámot ne fog­janak . . . Urak! a tespedés perczei kell hogy megszűnjenek... minden kéz melly ma tenni elvonja magát, elvágandó. Ki javaival él a hazának, kell hogy polgári becsülettel fizesse azt le ... s ki meg nem pirulva önmaga előtt fa­­rizeuskodni — legalább a közrehangolás elősegélésére ne ejtsen egy nyomorult igét sem . . . hallgasson . . . marad­jon otthon s számoljon magával. Mi legalább meg fogunk tenni mindent, mi a nép fel­világosodására s lelkesedésére nézve tőlünk kitelik . . M­i legyen bár­minő kivihetetlennek látszó előttek a terv!­­ s megmarad a veszélyek legnagyobb szempillantásaiban is azon hazafiai vigasztaló öntudatunk , hogy a haza nap­jait el nem loptuk. Pirulni fogtok ismét és hunyászkodott mosolylyal jöttök elibünk, ha ellenünket legyőztük .. . miképen cse­­lekesztek most — midőn a német elfogyott, óljon isten benneteket a kisért­ettől! „Bátorság ad erőt, pályán a gyáva hanyatlik. Bátran lépj, hogy utóbb fény koszoruzza fejed.“ B 1 é d a. U. I A nagykállói vésztör­vény­szék hozzánk tétetett át. A szék szükséges tagjai már kinevezvék, örülünk rajta, hogy Inkei ur is itt van a foglyok között. Közöt­tük többféle istentelen pap is!. . . Csak igazat irt az a Boerne. — B 1 é d a. Péczel, május 26. 1849. E folyó hó 12-dikén temettük el Stromszki Adolf honvéd-főhad­nagyot, a 26 éves bajnok ifjút. — Ezen ifjú szerencsétlen halála gyászos emlék marad lelkemben, tudván azt, hogy élete, rögtöni segély mellett megtartható lett volna. — De fájdalom, a tábori orvosi kör ügyessége és szorgalma hadseregünk hősies feláldozásával teljességgel nem áll párvonalban ! — Az elhunyt ifjú a rákosi utósó véres ütközetben kar­­tácsgolyó által vállán sebet kapott. Az ütközet alatt és után nem volt a ki rajta rögtön segitett volna, s ezen minden perezben veszélyesebbé váló sebben hozatott ide 24 sebesülttel együtt Kovács Zsigmond úri lakába. Ezen szerény, jó hazafi, ki önzéstelen hazafias érzelmeinek eddig is fényes tanúságát adta, minden lehető módot el­követett a szerencsétlen ifjú életének megmentésére. — Pestről, Balassa orvos az időben beteg lévén, kihozatta a jeles Kovács Endrét; de ez már, jó szándéka és ügyes­sége mellett is, az elharapódzott s veszélyessé vált bajon többé nem segíthetett. Az eként halál martalékává lett ifjút Kovács Zsig­­mond leányaival együtt a lehető legjobb ápolás és rész­véttel és bánásmód által igyekezett, több hetekig tartó szenvedésében megvigasztalni.­­ Midőn pedig meghalt, számára igen diszes temetést rendezett, melly alkalom­mal számos hallgatók előtt Dobos és Székács lelkészek igen jeles gyászbeszédeket tartottak s az elérzékenyült hallgatók bánatkönyei közt, a Kovács Zsigmond által ké­szíttetett sírboltba tétettek le az ifjú bajnok tetemei. A nevezett hazafi önkéstelen jelleme az én dicsére­temre tudom, hogy nem szorult, de én őt ez alkalommal példányul kívántam kitüntetni a jó ügy érdekében, hogy „mindazok, kik fegyvert nem foghatnak a haza szent ügye mellett, a hazáért vérzők hősi életének megtartásá­ban s ápolásában a fent rajzolt buzgósággal fáradozzanak; azon szájhősök pedig, kik még most is életök egyedüli feladatául a mások becsmérlését és tetteinek latolgatását tekintik, — ha már egyebet nem tesznek, legalább elné­mulásuk által használjanak.“ —..— Fejérvár, máj. 24. 1849. Nagyszerű események küszöbén állunk. Ha szükség volt valaha erély a hivatal­nokban, szükség most, és ha ezt nem érez magában, ne vállaljon hivatalt, üljön a sutba, s hallgatag lesse, mig az erélyesek megmentik a hont s felvirágoztatják a nemzetet. Csak ennyit akarok előbocsátani, midőn a megyénk­ben tartott tisztujításról akarok rajzot adni. Kormánybiztosunk Batthyányi István látván, hogy megyénk Augiás istállója, annak kitisztítására f. évi máj. 21-ikét tűzte ki határidőül, megígérvén, hogy ő mint de­­mocrata választás útján akarja betölteni a hivatalokat. A határidő bekövetkeztéig az ismeretes Madarász párt egy kis gubencz forradalmat idézett elő, előszedte hajdani táblabíró kortes pajtásait, csinált tiszti listát, de ollyat, hogy a jó lelkű kutya hájozva sem ette volna meg. Ke­nyeret akart adni sok hivatal­ éhes czimborának, de bizony a jó frátereknek porba esett a pecsenyéjük. Első alispánnak tüzeli ki Horvát László 1848 iki országgyűlési követet Horvát László jó hazafi , tudomá­nyosan miveit férfiú, ellene nem lehet kifogás, csak az kár, hogy a múlt Márcziusi napok óta nem szerepelt, nem ismertette magát a néppel. Első alispán akart lenni Csapó József volt megyei főjegyző is. S a konczon olly két férfiú vitázot­t, kik közül mindegyiket szerettük volna a gépezetbe felhasználni, de Horvát László, miért s miért nem ? leköszönt, s Csapó maga maradt az első alispán­­ságra vágyódók közül. Bizony urak! furcsa dolog mai időben a felett vitázni, mi legyen a czim? helyet kell foglalni, azt becsülettel betölteni, s punctum. Kormánybiztosunk meghallván a Madarász párt ter­vét, s belátván, hogy Augiás istállójába újra sok szemét fog besodratni, hogy a kormány által reá ruházott felelős hivatalnak megfelelhessen, jobbnak látta a tisztikart a két párt combinatiója után úgy nevezni ki. Első alispán lett: Csapó József, második: Boross Mi­hály, főjegyző: Fekete János, aljegyzők: Zuber József, Balog István, főügyész : Ambrózi Ferencz, alügyészek : Márkus István, Kovács Pál, főbirák : Mészöly Cornél, Nagy Sándor, Szőke Lajos, főadószedő : Karácsony An­tal, számvevők Kenesei János, Tóth István, szolgabirákká az eddigi esküttek, esküitekké erő­s szellem teljes fiatalok neveztettek. Szabad legyen itt Horvát László és Csapó József közt egy kis párhuzamot vonni. Horváth László az igaz teljes életében az oppositióval tartott­, becsületes ember, de országgyűlési követségéről 94

Next