Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)

1879-01-09 / 8. szám

2 A kölcsönműveleti tárgyalá­sokra vonatkozó legújabb hí­reinket olvasóink ismét bécsi levelünkben találják, mely a mai esti postával érkezett. A hivatalos lap mai száma a kö­vetkező kinevezést közli :­­5 császári és apostoli király Felsége a közös külügyminiszter legalázatosabb elő­terjesztésére, 1878. évi december hó 27-én kelt legfelső elhatározásával, gróf Széchenyi Imre titkos tanácsost, szolgálaton kívüli redk. követet és meghatalmazott minisztert, (5 Felsége a német császár és porosz király udvarához nagykövetté legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. Egy laptársunk azon hírt közli, hogy Szlávy József lemondásának hite uta­­lán el van terjedve a pozsonyi választók körében. Utána jártunk a dolognak és bizton mondhatjuk, hogy a 1. képviselő ily szándé­káról legközvetlenebb környezetében semmit se tudnak. Zichy Viktor grófot a magyaróvári kerületben ma délelőtt egyhangúlag újra megválasztották képviselőül. Az osztrák-magyar bank vá­lasztott bíróságának tagjai a „Pest. Corr.“ távirata szerint, ma déli egy órakor ülést tar­tottak elnökválasztás céljából. Több oldalról azt óhajtják, hogy ne válaszszanak, hanem egyszerűen állapítsák meg, hogy felváltva egy évig a legfőbb tvszék elnöke, egy évig pedig az országbíró legyen a választott bíró­ság elnöke. Schmerling lovag e szerint most volna kijelölendő. A „B. C.“ tehát régi szo­kásához híven megint egyszer mystifikálta — minket szerencsére nem, mert mi a ta­pasztalatokon okulva — kötve hiszünk a komának. A magyar miniszterek és Ba­­laceanu román meghatalmazott között, mint a Presse jelenti, tegnap megkezdettek a tár­gyalások. — A magyar miniszterek a lehető konceszsziók maximumát megismertették a román meghatalmazottal, ki Bukaresztbe táv­iratilag kérdést intézett. A feleletet ma estére várják. A megegyezés reménye még nem hiú­sult meg teljesen. — Bukaresztből jelentik, hogy a predeal-vasútvonalnak Ploiestitől Kim­­pináig terjedő része, mely 35 kilométernyi hosszú, a forgalomnak átadatott. A Szerbiával kötendő kereske­delmi szerződés végett nem jön külön szerb küldöttség Bécsbe, az alkudozásokat Z a k­i­c­s bécsi követre bízták, ki azonban megbete­gedvén, a tárgyalások bizonytalan időre el­­napoltattak. A magyar kiviteli cikkek — mint az „Eli.“ Írja — oly nagy tömegek­már— A Trágerhoz, odább piros ken­dők, ruhák libegnek-robognak a szélben, előt­tük, mint csalogató Lucifer redivivus sétál naphosszat az élelmes kereskedő, megszólítva minden kopottabb kabátú, kendő­jü emberi lényt, néha képre is csalva egy-egy szegény vidéki „balek“-et. Egy földszinti ház nyitott ajtaja fö­lött e felirat díszült: „Tej, vaj és mindennemü főzelékek, úgymint: ostornyél, faggyúgyertya és ócska vasok." Az ajtóban öreg asszony guggol s szidja a vízvezeték embereit, hogy egész pocsolyát vezettek ajtaja elé, melyet most az ő főzelékei kedvéért az ördög sem lábal át! Ismét odább gyárkémény füstöl, tömjénezve a jövő istenének, a munkának. S mind a zajon, futkosáson, hangzavaron keresz­tül csak a lóvonat euphonikus sípolása tud percnyire szabad utat teremteni, utána ismét összecsap a megzavart emberár. Ott egy rej­télyes oldalutca sarkán áll a piros fezes, bar­­nul­ arcú „török,“ asztalkáját körülállja a reményteljes iskolai ifjúság s­arkára kapott krajcárkájáért holmi édes nyalánságokat kap nagy tiszteletben részesített törökjétől. S ,,Páris“ és „Londonéból egyformán ásító és unatkozó portásalakok bámulják bokáig érő bundáikban ez előttük percenként megújuló, PESTI HÍRLAP. 1879. január 9. ben dirigáltatnak Fiuméba, hogy a vasúti forgalom megakadt. A magyar tengerészet hatóság által épített első kikötői tárház azonban már átadatott a forgalomnak, to­vábbá e napokban várnak négy angol gő­zöst, melyek a felhalmozott cikkeket elszál­lítják , s a magyar államvasutak igazgatósága is megtett minden intézkedést arra nézve, hogy a forgalmat akadályozó nehézségek mi­nél hamarabb eltávolíttassanak. Stagatelle-birósági statisztika. A bagatelle-birósági intézmény az 1877-diki XXII. t. cikkel a múlt évi március hó 1-én lett életbeléptetve. Ezen időtől kezdve a bel­városi járásbírósághoz beadatott 676 bagatelle-ügy; tartatott ezekben 842 tár­gyalás ; ítélettel eldöntetett 367 ügy; egyes­­ség köttetett 157 esetben; megszűnt 222; fo­lyamatban maradt 30 ügy; semmiség jelen­tetett be 25 esetben. A távirdaügy úgy Magyarországon mint Ausztriában egy évről-évre növekedő de­ficitet okoz, mely az idén Magyarországon 300,000 frt, Ausztriában pedig 600,000 frt tekintélyes öszeget ért el. Az illető igazgató­ságok természetesen semminemű módot sem hagytak figyelmen kívül, hogy e nagy bajnak elejét vegyék, mindeddig azonban, s általá­ban míg a jelenlegi tarifta érvényes marad, ennek kivitele tökéletesen lehetetlennek bizo­nyult. A távirdaigazgatóságok tudniillik azt állítják, hogy az állam minden 30 krajcáros avizónál ,­s ezen avizók száma az összes sürgönyforgalom 28 százalékára rúg, a sür­gönyök számának bármily emelkedése mel­lett is 6 krajcárt ráfizet. Mindkét kereske­delmi minisztérium között tárgyalások történ­tek e baj elhárítása céljából, minek követ­keztében egy új sürgönydíj-árszabás életbe­léptetése iránt történt megállapodás, mely szerint jövőre minden sürgönyért tekintet nél­kül szó számára 24 krajcár alapilleték s ezen­kívül minden szó után 2 kr fog beszedetni. Ennélfogva a következő díjszabás mutatkozik: 5 szóért 34 kr, 10 szóért 44 kr, 13 szóért 50 kr, 18 szóért 60 kr, 20 szóért 64, 30 szóért 84 kr, 50 szóért 1 frt 24 kr, 100 szó­ért pedig csak 2 forint 24 kr lesz fize­tendő. Igen nagy sürgönyöknél ennélfogva a sürgönyilleték valamivel olcsóbba, kisebb sürgönyöknél ellenben valamivel többe kerül. Ez az új díjszabás röved idő múlva — né­hány még függőben levő formális kérdés el­intézése után — életbe fog lépni. A nagyszebeni és brassói román lapoknak nem tetszik az, hogy a népisko­lákban a magyar nyelvet kötelező tantárgg­­gyá akarják tenni, hanem arra intenek ben­nünket, hogy tegyük félre a magyar tenden­ciákat és csakis műveltségünk és szabadság­szeretetünk által igyekezzünk dominálni . Hátha mindnyájan románokká lennénk, meg­elégednének azzal román laptársaink? százszor elunt zűrzavart,­­ a vendégekkel, úgy látszik, nincs igen sok dolguk. Rideg két beszálló ez a „Páris“ és „London“, számitó, pénz után futkosó emberek szállanak be este s reggel már hegyen-völgyön át űzik tovább bálványukat az emberek megdöbbennének s bolondnak kiáltanának ki, ha emlegetnéd előttük Petőfi szavait: „Hiába igyekeznetek, Előttetek, mögöttetek Nincs a boldogság, Ott alattatok van a sirhalomban.“ Szegény London! Elvitték előle uj nagy­szerű palotába az indóházat s ott hagyták előtte a régit félig lebontva, — hogy ne gyönyörködhessék többé nagyszerű szomszéd­jában! .... De ő igazi angol phleg­­mával s konzervatív világnézlettel nézi az újat s tovább bámulja a régi épület élettelen szürke falait. Rövid sétánk bizonyára épúgy bővel­kedik typikus alakokban, mint a Páris és London közötti hosszú utazás, bár ez alakok természetesen egészen más jellegűek. Ott látjuk a szurtos, kék zubbonyos gyári munkást, aki görnyedt vállain viszi ter­hét napról-napra, évről-évre s aki a meg-Az újvidéki szerb lapok, nagy örömujjongásban törnek ki a Württemberg­i herceg azon intézkedése felett, hogy a sze­­rajevói hivatalos lap latin és cyrill betűkkel nyomtatva jelenik meg s ez alkalommal né­hány barátságos oldalbadöfésben részesítik horvát testvéreiket. No már ha e két jó szomszédunk és jóakarónk összevész, mi bizony nem állunk közéjök harmadiknak, hogy egymással kibékítsük. Bécsi levél. (Saját levelezőnktől.) B­é­c­s, január 8. „Figaro itt, Figaro ott.“ hogy Hege­dűs Sándor képviselő úr szellemdús, bár nem egészen új és még kevésbé eredeti ki­fejezésével éljek, melyet Németh Albert képviselő úr aztán a „Hon“ főmunkatársára nézve, oly kevéssé hízelgő modorban kottá­­zott le Bosznia nyomán: „Tisza itt, Tisza ott, Tisza mindenütt.“ Százkezű és universzális lángeszű kor­mányelnökünknek se éjjele se nappala, a százötven millió kölcsön, a romániai vasutak, a novibazári expeditió, Bosznia államjogi ál­lásának meghatározása, a figyelme minde­zekre kiterjed, mindezt okvetlenül neki kell elvégezni, mert hiszen felfordulna a világ, ha nem ő rakná rá a punktumot valamennyi I-re, de meg különben miért is vette volna magát körül olyan nullákkal, kik csak úgy nyernek értéket, ha ő áll mellettük mint nu­merus ? Ezen hosszú bevezetéssel csak azt aka­rom előre is indokolni, hogy ma sem írhatok többet, mint tegnap írtam, pozitív megállapo­dásokat pedig még kevésbé jelezhetek. Sőt még az esetben se tehetném azt, ha nem res­­telnék azon nem épen szemérmes módhoz fo­lyamodni, melyet egy budapesti kőnyomatú lap ismeretes szerkesztője használt fel egyszer Bittó miniszterelnök megintervieválására. Miután a kelleténél sűrűbb látogatásokkal al­kalmatlankodó urat az ajtónálló felsőbb ren­deletre kategorice elutasította, az élelmes férfiú beleült Bittó István úr bérko­csijába, és a kormányelnök, ha botrányt nem akart csinálni, kénytelen volt ezt az inváziót eltűrni. A hogy azonban miket mondott négy­szem­közt a boszniai okkupáció ezen antici­­pálójának, arról mindketten mélyen hall­gattak. Bocsánat e kis kitérésért, de miután arra vállalkoztam, hogy ezen érdekes napok alatt, ha csak lehetséges naponkint írjak egy bécsi levelet a „Pesti Hírlap“ számára, kénytelen vagyok egyéb újság hiányában magam is oly kétségbeesett eszközökhöz nyúlni, nem ugyan Tisza Kálmán úrral, de e lapok olvasóival szemben. Tehát eredmény még e percben nincs, amit nem is lehet csodálni, nem azért, mint­ha minisztereink nem volnának hajlandók szokás miatt azt sem tudja, tulajdonképen hol jár. — Ott siet két-két bőrönddel is ke­zében az indóház felé a kereskedő, kinek csupa szám a feje s elfoglaltságában messze túljár gyakran az indóházon is és boszan­­kodva fordul vissza. . . a mikor már le is késett talán a vonatról. Ott barangol batyu­val hátán a „handlé“. . . ki tudja, hány helyről szedte össze portékáját, kit díszített az az elrongyolt selyemcipő, az az ócska le­gyező, melyek már nem fértek batyujába s melyeket kezeiben lóbál! . . Mennyi érdekes dologról tudna elcsevegni ily rongyos ember batyuja, ha megszólalhatna benne az a sok haszontalanná lett lim-lom! Hány szív bol­dogságáról, szenvedéséről, álmairól és tört re­ményeiről tudna ezer apró históriát elbeszélni egy-egy a rongyszedő batyujába degradált drága csecsebecse! . . . Látod tehát, kedves barátom, ki ráadtad szegény fejedet, hogy a főváros e mozgalmas kalmárzajába kisérj, utunk nem egészen oly prózai, mint talán gondoltad volna, egy rongy­szedő batyujában mennyi a poezis ... el­hiheted, hogy a nyomornak sokkal nagyobb a költészete, mint a fény és gazdagságé! Hitetlenül mosolyogva bólintgatod a fel

Next