Pesti Hírlap, 1879. január (1. évfolyam, 1-30. szám)
1879-01-09 / 8. szám
2 A kölcsönműveleti tárgyalásokra vonatkozó legújabb híreinket olvasóink ismét bécsi levelünkben találják, mely a mai esti postával érkezett. A hivatalos lap mai száma a következő kinevezést közli :5 császári és apostoli király Felsége a közös külügyminiszter legalázatosabb előterjesztésére, 1878. évi december hó 27-én kelt legfelső elhatározásával, gróf Széchenyi Imre titkos tanácsost, szolgálaton kívüli redk. követet és meghatalmazott minisztert, (5 Felsége a német császár és porosz király udvarához nagykövetté legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Egy laptársunk azon hírt közli, hogy Szlávy József lemondásának hite utalán el van terjedve a pozsonyi választók körében. Utána jártunk a dolognak és bizton mondhatjuk, hogy a 1. képviselő ily szándékáról legközvetlenebb környezetében semmit se tudnak. Zichy Viktor grófot a magyaróvári kerületben ma délelőtt egyhangúlag újra megválasztották képviselőül. Az osztrák-magyar bank választott bíróságának tagjai a „Pest. Corr.“ távirata szerint, ma déli egy órakor ülést tartottak elnökválasztás céljából. Több oldalról azt óhajtják, hogy ne válaszszanak, hanem egyszerűen állapítsák meg, hogy felváltva egy évig a legfőbb tvszék elnöke, egy évig pedig az országbíró legyen a választott bíróság elnöke. Schmerling lovag e szerint most volna kijelölendő. A „B. C.“ tehát régi szokásához híven megint egyszer mystifikálta — minket szerencsére nem, mert mi a tapasztalatokon okulva — kötve hiszünk a komának. A magyar miniszterek és Balaceanu román meghatalmazott között, mint a Presse jelenti, tegnap megkezdettek a tárgyalások. — A magyar miniszterek a lehető konceszsziók maximumát megismertették a román meghatalmazottal, ki Bukaresztbe táviratilag kérdést intézett. A feleletet ma estére várják. A megegyezés reménye még nem hiúsult meg teljesen. — Bukaresztből jelentik, hogy a predeal-vasútvonalnak Ploiestitől Kimpináig terjedő része, mely 35 kilométernyi hosszú, a forgalomnak átadatott. A Szerbiával kötendő kereskedelmi szerződés végett nem jön külön szerb küldöttség Bécsbe, az alkudozásokat Z a kics bécsi követre bízták, ki azonban megbetegedvén, a tárgyalások bizonytalan időre elnapoltattak. A magyar kiviteli cikkek — mint az „Eli.“ Írja — oly nagy tömegekmár— A Trágerhoz, odább piros kendők, ruhák libegnek-robognak a szélben, előttük, mint csalogató Lucifer redivivus sétál naphosszat az élelmes kereskedő, megszólítva minden kopottabb kabátú, kendőjü emberi lényt, néha képre is csalva egy-egy szegény vidéki „balek“-et. Egy földszinti ház nyitott ajtaja fölött e felirat díszült: „Tej, vaj és mindennemü főzelékek, úgymint: ostornyél, faggyúgyertya és ócska vasok." Az ajtóban öreg asszony guggol s szidja a vízvezeték embereit, hogy egész pocsolyát vezettek ajtaja elé, melyet most az ő főzelékei kedvéért az ördög sem lábal át! Ismét odább gyárkémény füstöl, tömjénezve a jövő istenének, a munkának. S mind a zajon, futkosáson, hangzavaron keresztül csak a lóvonat euphonikus sípolása tud percnyire szabad utat teremteni, utána ismét összecsap a megzavart emberár. Ott egy rejtélyes oldalutca sarkán áll a piros fezes, barnul arcú „török,“ asztalkáját körülállja a reményteljes iskolai ifjúság sarkára kapott krajcárkájáért holmi édes nyalánságokat kap nagy tiszteletben részesített törökjétől. S ,,Páris“ és „Londonéból egyformán ásító és unatkozó portásalakok bámulják bokáig érő bundáikban ez előttük percenként megújuló, PESTI HÍRLAP. 1879. január 9. ben dirigáltatnak Fiuméba, hogy a vasúti forgalom megakadt. A magyar tengerészet hatóság által épített első kikötői tárház azonban már átadatott a forgalomnak, továbbá e napokban várnak négy angol gőzöst, melyek a felhalmozott cikkeket elszállítják , s a magyar államvasutak igazgatósága is megtett minden intézkedést arra nézve, hogy a forgalmat akadályozó nehézségek minél hamarabb eltávolíttassanak. Stagatelle-birósági statisztika. A bagatelle-birósági intézmény az 1877-diki XXII. t. cikkel a múlt évi március hó 1-én lett életbeléptetve. Ezen időtől kezdve a belvárosi járásbírósághoz beadatott 676 bagatelle-ügy; tartatott ezekben 842 tárgyalás ; ítélettel eldöntetett 367 ügy; egyesség köttetett 157 esetben; megszűnt 222; folyamatban maradt 30 ügy; semmiség jelentetett be 25 esetben. A távirdaügy úgy Magyarországon mint Ausztriában egy évről-évre növekedő deficitet okoz, mely az idén Magyarországon 300,000 frt, Ausztriában pedig 600,000 frt tekintélyes öszeget ért el. Az illető igazgatóságok természetesen semminemű módot sem hagytak figyelmen kívül, hogy e nagy bajnak elejét vegyék, mindeddig azonban, s általában míg a jelenlegi tarifta érvényes marad, ennek kivitele tökéletesen lehetetlennek bizonyult. A távirdaigazgatóságok tudniillik azt állítják, hogy az állam minden 30 krajcáros avizónál ,s ezen avizók száma az összes sürgönyforgalom 28 százalékára rúg, a sürgönyök számának bármily emelkedése mellett is 6 krajcárt ráfizet. Mindkét kereskedelmi minisztérium között tárgyalások történtek e baj elhárítása céljából, minek következtében egy új sürgönydíj-árszabás életbeléptetése iránt történt megállapodás, mely szerint jövőre minden sürgönyért tekintet nélkül szó számára 24 krajcár alapilleték s ezenkívül minden szó után 2 kr fog beszedetni. Ennélfogva a következő díjszabás mutatkozik: 5 szóért 34 kr, 10 szóért 44 kr, 13 szóért 50 kr, 18 szóért 60 kr, 20 szóért 64, 30 szóért 84 kr, 50 szóért 1 frt 24 kr, 100 szóért pedig csak 2 forint 24 kr lesz fizetendő. Igen nagy sürgönyöknél ennélfogva a sürgönyilleték valamivel olcsóbba, kisebb sürgönyöknél ellenben valamivel többe kerül. Ez az új díjszabás röved idő múlva — néhány még függőben levő formális kérdés elintézése után — életbe fog lépni. A nagyszebeni és brassói román lapoknak nem tetszik az, hogy a népiskolákban a magyar nyelvet kötelező tantárgggyá akarják tenni, hanem arra intenek bennünket, hogy tegyük félre a magyar tendenciákat és csakis műveltségünk és szabadságszeretetünk által igyekezzünk dominálni . Hátha mindnyájan románokká lennénk, megelégednének azzal román laptársaink? százszor elunt zűrzavart, a vendégekkel, úgy látszik, nincs igen sok dolguk. Rideg két beszálló ez a „Páris“ és „London“, számitó, pénz után futkosó emberek szállanak be este s reggel már hegyen-völgyön át űzik tovább bálványukat az emberek megdöbbennének s bolondnak kiáltanának ki, ha emlegetnéd előttük Petőfi szavait: „Hiába igyekeznetek, Előttetek, mögöttetek Nincs a boldogság, Ott alattatok van a sirhalomban.“ Szegény London! Elvitték előle uj nagyszerű palotába az indóházat s ott hagyták előtte a régit félig lebontva, — hogy ne gyönyörködhessék többé nagyszerű szomszédjában! .... De ő igazi angol phlegmával s konzervatív világnézlettel nézi az újat s tovább bámulja a régi épület élettelen szürke falait. Rövid sétánk bizonyára épúgy bővelkedik typikus alakokban, mint a Páris és London közötti hosszú utazás, bár ez alakok természetesen egészen más jellegűek. Ott látjuk a szurtos, kék zubbonyos gyári munkást, aki görnyedt vállain viszi terhét napról-napra, évről-évre s aki a meg-Az újvidéki szerb lapok, nagy örömujjongásban törnek ki a Württembergi herceg azon intézkedése felett, hogy a szerajevói hivatalos lap latin és cyrill betűkkel nyomtatva jelenik meg s ez alkalommal néhány barátságos oldalbadöfésben részesítik horvát testvéreiket. No már ha e két jó szomszédunk és jóakarónk összevész, mi bizony nem állunk közéjök harmadiknak, hogy egymással kibékítsük. Bécsi levél. (Saját levelezőnktől.) Bécs, január 8. „Figaro itt, Figaro ott.“ hogy Hegedűs Sándor képviselő úr szellemdús, bár nem egészen új és még kevésbé eredeti kifejezésével éljek, melyet Németh Albert képviselő úr aztán a „Hon“ főmunkatársára nézve, oly kevéssé hízelgő modorban kottázott le Bosznia nyomán: „Tisza itt, Tisza ott, Tisza mindenütt.“ Százkezű és universzális lángeszű kormányelnökünknek se éjjele se nappala, a százötven millió kölcsön, a romániai vasutak, a novibazári expeditió, Bosznia államjogi állásának meghatározása, a figyelme mindezekre kiterjed, mindezt okvetlenül neki kell elvégezni, mert hiszen felfordulna a világ, ha nem ő rakná rá a punktumot valamennyi I-re, de meg különben miért is vette volna magát körül olyan nullákkal, kik csak úgy nyernek értéket, ha ő áll mellettük mint numerus ? Ezen hosszú bevezetéssel csak azt akarom előre is indokolni, hogy ma sem írhatok többet, mint tegnap írtam, pozitív megállapodásokat pedig még kevésbé jelezhetek. Sőt még az esetben se tehetném azt, ha nem restelnék azon nem épen szemérmes módhoz folyamodni, melyet egy budapesti kőnyomatú lap ismeretes szerkesztője használt fel egyszer Bittó miniszterelnök megintervieválására. Miután a kelleténél sűrűbb látogatásokkal alkalmatlankodó urat az ajtónálló felsőbb rendeletre kategorice elutasította, az élelmes férfiú beleült Bittó István úr bérkocsijába, és a kormányelnök, ha botrányt nem akart csinálni, kénytelen volt ezt az inváziót eltűrni. A hogy azonban miket mondott négyszemközt a boszniai okkupáció ezen anticipálójának, arról mindketten mélyen hallgattak. Bocsánat e kis kitérésért, de miután arra vállalkoztam, hogy ezen érdekes napok alatt, ha csak lehetséges naponkint írjak egy bécsi levelet a „Pesti Hírlap“ számára, kénytelen vagyok egyéb újság hiányában magam is oly kétségbeesett eszközökhöz nyúlni, nem ugyan Tisza Kálmán úrral, de e lapok olvasóival szemben. Tehát eredmény még e percben nincs, amit nem is lehet csodálni, nem azért, mintha minisztereink nem volnának hajlandók szokás miatt azt sem tudja, tulajdonképen hol jár. — Ott siet két-két bőrönddel is kezében az indóház felé a kereskedő, kinek csupa szám a feje s elfoglaltságában messze túljár gyakran az indóházon is és boszankodva fordul vissza. . . a mikor már le is késett talán a vonatról. Ott barangol batyuval hátán a „handlé“. . . ki tudja, hány helyről szedte össze portékáját, kit díszített az az elrongyolt selyemcipő, az az ócska legyező, melyek már nem fértek batyujába s melyeket kezeiben lóbál! . . Mennyi érdekes dologról tudna elcsevegni ily rongyos ember batyuja, ha megszólalhatna benne az a sok haszontalanná lett lim-lom! Hány szív boldogságáról, szenvedéséről, álmairól és tört reményeiről tudna ezer apró históriát elbeszélni egy-egy a rongyszedő batyujába degradált drága csecsebecse! . . . Látod tehát, kedves barátom, ki ráadtad szegény fejedet, hogy a főváros e mozgalmas kalmárzajába kisérj, utunk nem egészen oly prózai, mint talán gondoltad volna, egy rongyszedő batyujában mennyi a poezis ... elhiheted, hogy a nyomornak sokkal nagyobb a költészete, mint a fény és gazdagságé! Hitetlenül mosolyogva bólintgatod a fel