Pesti Hírlap, 1879. július (1. évfolyam, 179-209. szám)

1879-07-31 / 209. szám

Jelel: magyarázata: 1. Orosz tüzérség 2. Orosz gyalogság 4. Magyar tüzérség j'jjji 5. Magyar lovasság £ 6. Laders tábornok állása -0-(a fehéregyházi malom mellett) 7. Ahol Lengyel Petőfit utoljára látta @ 8. Honvédskr, Petőfi állítólagos nyughelye 'q •9. Skariatin-emlék ^ 10. Magyar gyalogság uák3 11. Azon hid, melyen Petőfi gyalog állott s a honnan Petőfi és Lengyel futni kezdtek mmc 12. Azon pont, ahol Bem tábornokot az iszapban megtalálták O (út Székely felé) 13. Orosz lovas-ezredek LAjk 14. Az orosz lovasság bekerítő útja. Országút .. Mellékút------Küküllő-folyó Patakok-----------------(A hegycsúcsok magassága méterekben van adva a tenger szine felett.) PETŐFI, 1879-dik évi julius 31-kén. Harminc éve ma, hogy utóször látták, a véres csatamezőn futni fedetlen fővel, szétterjesztett inggallérral, lengő zubbonyában. — Üvöltve, kurjongatva a lovas kozákok ezrei követték; egy huszár állítólag szemtanúja volt, midőn két kozák megtámadta; de a hely, hol mellét a fegyver átszurta, ismeretlen ; valamint ismeretlen előttünk a sir is, melynek mélyében pihent a vesztett ütközet rövid, de gyilkos keserveit. Csillaga — mondja Jókai — nem várta be, míg beborul az ég, lefutott teljes fényében és nem látta senki, hová esett le ? Talán nem is halt meg ? Ki látta elesni ? — mondták még sokáig azok, kik nem tudták megbarátkozni a nagy vesztességgel, s várták, remélték visszatérését a „halhatatlanná lett halottnak“. A nemzet, fájdalmának első perceiben, még költőjéről is megfeledkezett, s midőn dermedtségéből annyira magához tért, hogy érezni tudta a nagy veszteséget, kezére már súlyos bilincsek nehezültek, s még csak szót emelnie is tiltva volt a letűnt fényes emlékű kor eltűnt szabadságdalnokának érdekben. S midőn évek után végre kissé szabadabban föllélegezett és első kötelességének tartotta, hogy kegyeletes szívvel nagy költőjének sírjához zarándokoljon, — nagyobbára már be volának temetve a nyomok, melyeket oda biztosan elvezérelhették volna. Petőfi érdekében, eltűnése után tizenegy évre, Pákh Albert indította meg az első nyomozásokat. Az ő fáradozásainak köszönhető, hogy Petőfi utósó óráira vonatkozólag több új adat jött köztudomásra, nagyrészt szemtanuktól, kik a segesvári véres ütközetnek szintén részesei volánok. Előttünk fekszenek e nyilatkozatok, de, fájdalom, a leghitelesebb tanúbizonyságok a költő eleste mellett szólanak, s ma már csaknem kétségtelen, hogy szabadságharcunk nagy dalnoka is abban a közös sírban aluszsza örök álmait, melybe ama balvégzetes nap hősi áldozatait egymásra halmozták, a fehéregyházi határ felső felén, az északról lefutó kis patak partján. A végzetes ütközetét Petőfi végső óráinak elbeszélését Lengyel Józsefre bízzák, ki e csatában a magyarok közt mint ezredorvos vett részt, Petőfivel személyes ismeretségben állt, és őt a csata elejétől kezdve csaknem az utosó percig szemmel tartotta. Kertbeny Károly kérésére ő volt szíves nekünk megküldeni a csata térképét is, melyre az alább közlendő leírásban gyakran történik hivatkozás. Lengyel a Vasárnapi Újság 1860-diki évfolyamában igy adja elő e szomorú emlékű napnak történetét : „1849-dik évi julius 30-kán éjjel Petőfi Sándor Székely-Kereszturon Varga Zsigmondnál hált, kinek megígérte, hogy másnap az álladalom számára átvett lovait Bem tábornok utján az illetővel megfizetteti. — Julius 31-kén reggel 6 órakor indult es Petőfi az Új- Székéren volt főhadiszállásra, de már akkor a tábornok és táborkar útban volt Segesvár felé, hol akkor Lüders orosz tábornok állott tizennyolc ezer emberrel és negyvennyolc ágyúval. — Petőfi szekéren jött és minket csakis Héjjasfalván ért be. — Reggeli 7-8 óra között hallottuk az első élőcsapati apró fegyver tüzelést, s közben egy előőrsön állott hat fontos ágyú hangját. — Nem sokára élőszágáld egy csapat huszár és a szokott formákban jelentik, hogy Fehéregyháza felső végén előbb néhány kozák, később egy század előőtsre bukkantak, a kozákok megfutottak, a gyalogságot részint levágták, részint elfogták, az ágyú pedig egyszeri tüzelés után elvonult. Ez kissé különösnek tetszett előttünk , de meggondoltuk azt, hogy a támadást nem ez oldalon, hanem Maros- Vásárhely fölött — hol Kemény Farkasnak kell vala támadni — várták. Csakhamar leértünk Fehéregyházához, hol a csapatok felállítása után azonnal megkezdettük a támadást. A legelső lövést egy hatfontos ágyúból Bem tábornok tétette, ő maga célozván ló hátáról, s ez este el a fémszemlésző kozák tábornok Szkariatint. (6.) — Ezen jó előjel után a fiúk ingre vetkőzve kezdettek dolgozni ütegeik mellett. Fiuknak mondom, mert a velünk volt 14 ágyú legénysége kevés kivétellel 14— 16 éves fiukból állott. — Minden két lövésére az orosznak a mieink hárommal felélték, s oly hévvel tüzeltek, hogy csakhamar két ágyúnk elrepedt és hátra kellett vinni. — Fehéregyháza még 1848 őszén le volt égetve, s így mi a romok között foglalunk helyet, én hivatásommal — a sebesültek kötözésével — elfoglalva. Petőfi egy sütő-kemencére ülve, belemerült a csatatér és táj szentelésébe. — Mi lőtávolon kívül valünk. Többször láttam öt helyéről távozni, de mindig visszakerült és gyönyörködni látszott, miként szedik össze a székely fuvarosok a nem messze lecsapott golyókat. Délután négy óra felé a csata öldöklőbb kezdett lenni, a sebesültek szaporodtak. Épen egy kassai fuvaros fölkarját metszem ketté — mennet egy golyó szétzúzott — mikor Petőfi mellettem elhaladott s a Fehéregyházán alól elfolyó patak hídjának karjához (11.} dőlt. — Itt állott mintegy félóráig elmerengve. — Tőle mintegy 200 lépésre dolgozott egy hat fontos és lőtte az országút mellett felállított orosz lovasságot. Hihető, sok kárt tett bennök, mert nem sokára is erősen kezdettek tüzelni és egy golyó Petőfitől alig harminc lépésre ütött a földbe a fölvert föld és por őt is ellepő, s hihetőleg szemébe is jutott, mert azt zubbonya szárnyával hosszasan törülgeté. Ekkor helyét megváltoztató, felénk közeledett és hátát a falu kapuzárjához vette nézte a csatát és elmerült gondolataiba, még pedig annyira, hogy a csakhamar hallatott iszonyú zsibaj, orditás, egy tömeg tele tüze sem volt képes figyelmét azon helyre vonni, hol az történt. — Én mellette futottam egy helyre, hogy annak okát megtudjam, s még kérdem tőle : „mi baj őrnagy ?“ ő nem felelt semmit. — Előttem csakhamar kitárult a vész egész nagysága. — Tőlünk alig ezer lépésre azon percben bánta meg két ezred, dzsidás a tömeggé alakult zászlóaljat. A huszárság verekedett, de mit tehetett majdnem háromszáz annyi ellen. Rákiáltok Petőfire, oda mutatok az eseményre. Ő oda maradt és csak annyit mondott: „potomság“. — Csakhamar az egész arcvonal megfutott. Én rámutatok a balszárnyra, hol a tábornok is futott. Petőfi szemét odaveté, szó nélkül megfordult és futni kezdett. Én is csakhamar helyemre érve, lovamat kézügybe kapva, ráültem és száguldottam. A huszárság már mind elfutott volt, a tüzérség ágyúit oda hagyd, s melyek a balszárnyra voltak állítva, a gyalogság egy részével az erdőbe menekültek. Mi futottunk az országúton fölfél. Engem helyismeretem rövidebb utón vezetett. Utánunk a kit ezred dzsidás, Mikor a faluból már A SEGESVÁRI CSATA 1849 jul. Sldihén. Lengyel József adatai ______________________rajz-ette Szokolay Kornél mérnök.