Pesti Hírlap, 1880. február (2. évfolyam, 32-59. szám)
1880-02-23 / 53. szám
Budapest, 1880. II. évf. 53. szám. (413.) Hétfő, február 23. Befietési irat: _ HmUtések: Egész évre 14 frt — kr. MEMB& Félévre 7 ^ a kiadóhivatalban ^vétetnek fel. Budapest, nádor-utca 7. sz., T^T'TTT’' A T A T j,Tr A T'h hova a lap szellemi részét illető hova az előfizetések és a lap szét- I I , I 19 A I AI 9 /V minden közlemény intézendő, krnd^r. A A/JJAA 11 VII.1 -' ^ 1 I L-L 1 . Bírmentetlen levelek mk «SZÉPIRODALMI KÉPES HETIMELLÉKLETTEL^il L^ KAPTÁK. LÁTNI TALOK. képtár ; vasárnapokon d. e. 101-ig fölváltva «zell társulat tárlata. [angár-ut, saját dig megtekinthető. Közvágóhíd a sollétfo Katholikus , Romána Nemzeti mateum r Muzeum-körut a gyűjtemények valamelyike, a könyvtár pedig ház.] - Magyar tudományos akaréksári-ut végén a vám mellett. - Város-V ’ ■tt0mana ^ SA •-«*• - Országos démia. [Ferenc - József - tér saját ház.] - ház a régi a városház-téren, a. nj a Lipóta protestáns , gzeveni szemészet- és nőiSitár• kedden .értéme [Eszterhazy-féle] az akadémia palo- Iparmuzeum. [Sugar-ut, a képzölövé- utcában 24. sz. a. - Városi vigadd rtMUmrn. JA®TMAvánvtár*és . LhVmn ^ t^aban. Nyitva : vasárnap, szerdán, és pántészeti társulat házai] - Királyi vár és [redoutel az aldunasoron. - Állatkert a » görögoroeg: Baláns ke» az ásványtár, szerdán és szombaton a ken 91-ig. - Országos képzőmfivé- várkert Budán, az udvar távollétiben mint városligetben. A mai szám tartalma: Hogy lesz, mint lesz ? — Politikai hirek. — Reakció — Oroszországból. — Politikai szemle. — Egyletek és intézetek. — Tud és irodalom. — Színház és művészet. — Morzsák a közvacsora után. — A jól őrzött uralkodó. — Párisi levél. — Balsacs az írói tulajdonjog. — Táviratok. — Nyolc perc alatt. — Napi hirek. — Közg. hir. — Szerk. üzenetek. — Tárca: „A nagykanizsai Venus“s a „névvásár.“ — Regény : A nővérek. (Folyt.) — Vegyes. Színházak. — A budap. értéktőzsde. — Hirdetések. Hogy lesz, mint lesz ? Mióta Apponyi beszélt, mindenki azt kérdezi, megbukik-e a kormány ? Fogadások történnek április elsejére, hogy már akkor Tisza Kálmán nem lesz többé miniszter. Ezen fogadásoknak azon jó oldala van, hogy az egyik félnek mindenesetre sikerül a másikat bolonddá tartani. Már mi a mellett volnánk, hogy megbukjék, de azon véleményben vagyunk, hogy nem bukik meg. Ez a parlament nem arra való, hogy minisztériumot buktasson, valamint hogy a velencei tóban a szélvész nem idézhet föl tengeri vihart. A szabadelvű párt egy része érdekelve van a jelen kormány fennmaradásában, mert vele kormányoz s élvezi az uralkodás gyönyörét és hasznát; másik része a kormánytól és a képviselőségből él s ha Tisza megbukik, soha többé képviselő nem lesz; egy harmadik rész, s ilyen van legtöbb, a kormánynak köszöni mandátumát s a választásnál szóval vagy írásban lekötelezte magát a miniszternek vagy főispánnak, hogy tüskén bokron követni fogja Tiszát s ennek folytán a választása neki semmibe se került; van aztán néhány tiszteletre méltó ember, kit barátság és régi politikai kötelék, megszokás és pajtásság tart vissza a szabadelvű klubban s végre vannak kormánypártiak, kik mint az állandó inventarium egyik kormányról átszállnak a másikra, mert vagy a megye olyan, hogy csak kormánypárti akar lenni, vagy maga a képviselő úr olyan félénk természetű úr, hogy opposiciót csak a felesége részéről ismer. Politikai eunuchok pártja. E párt számszerinti többségben van a házban, ha összeszedi minden emberét 30—40 szótöbbséggel rendelkezik. Húsz embernek kellene lenni a pártban olyannak, kiben a hazafiság erősebb, mint a pártérdek és a magánérdek, ki nem csak panaszkodik s négyszemközt vallja be, hogy a helyzet tarthatatlan, az ország tönkre megy, a kormány része az ellenzéknek igaza van, hanem ki kötelessége szerint a parlamentben is szint vall s követi meggyőződését. Ilyen húsz embert nem látunk sehol. Sőt az angyal parancsára tiz igaz embert keresett Sodomában s nem talált, azután hármat, azt se talált, végre egyet se talált s kivándorolt. A ki igaz ember volt a szabadelvű pártban, egymásután kivándorolt s utoljára kilépett Grünwald — egymaga. Akad e még valaki ilyen ? Alig hisszük. Hanem beszélik, hogy van mégis vagy húsz, s hogy ezen elégületlen urak egymással tanakodnak. És hogy ki fognak lépni. Akkor hisszük ha látjuk. A terhes asszonynál se lehet tudni, mi lesz a magzatból, fiú e vagy leány s igy mi sem tudjuk az elégületlen szabadelvű képviselőkről cui generis ? Azt igenis tudjuk, hogy van ott abban a többségben egy sereg képviselő, ki sehogy sem szereti a dolgok jelen állapotját s nagyon rösteli, hogy a hová lép, a kivel beszél, mindenki szemére lobbantja, hogy mameluk , a megyében barátai faggatják, saját iskolába járó fia büszkén vallja magáról, hogy ő ellenzéki s megtagadja az apja politikai nézeteit, a megyegyűlésen ujjal mutogatnak reá, hogy ez is azok közé tartozik, ki Boszniába vitte a magyart, s mindezek nagyon szeretnének egy kis változást, hogyha t. i. minden válság, oppozíció és szavazás nélkül kormányt cserélhetnének, azaz átmehetnének egyik kormánypártból a másikba, anélkül, hogy a Lloyd épületben egyetlen tarokpartiét el kellene mulasztaniok. Ezeknek jól esnék, ha úgy reggel, mikor felébrednek s az inas a kávé mellé behozza nekik az ujságlapot, azt olvasnák az elején, hogy Mailáth vagy Bittó ki van nevezve miniszterelnöknek s déli 10 órakor el kell menni a házba az uj kegyelmes uraknak éljent kiáltani. Ilyen fajta politikust Erdély és a tótság szolgáltat százával, de ezek soha sem szabadítják fel Magyarországot Tisza Kálmántól. Ilyenek épen a szabadelvű grófok és bárók is, kik a főrendi házból leereszkedtek az alsóházba, hogy délelőtt is legyen hová járni, mikor a kaszinóban még nincs senki. A kormánypárttól tehát nem várunk semmit, s ha feltevésünkben csalódnánk, ez csak igen kellemes fogna lenni. Ellenben az oppozícióról tudjuk, hogy nagy erkölcsi győzelmet fog aratni a kormány és pártja felett. Kitűnőnél kitűnőbb beszédek fognak tartatni s a jeles férfiak hosszú sora fog fellépni a kormány ellen tekintélye és argumentumai súlyával. S lesz e ennek haszna és hatása ? Igenis lesz. A kormány helyzete már is gyönge s a diskusszió folyamában úgy meggyöngülhet, hogy szótöbbséggel sem lehet megtámogatni. Nagy hatalma van az igazságnak! Nagy erő az osztatlan közvélemény nyomása ! Siai számunk S oldalt tartalmaz. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. „A nagykanizsai Venus“ s „a névvásár.“ (Csevegés — felolvasásról.) — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — A „Pester Journal“ szerkesztősége eltűvo&erz- uzat is családját meghívja Dr. Sacher-Masoch Lipót ur. hó 22-én déli 12 ómkor tartandó felolvasásaira : 1. A névvásár. 2. A nagykanizsai Venus. E kemény papírra nyomott magyar szövegű jegygyet állított be ma reggel a szobaleány, ki életemben a végzetet képviseli, minden reggel fölébresztve legédesebb szendergéseimből s emlékeztetve mindennek múlandóságára. Udvarias meghívást elutasítani nem szabad. De hát ha meghallgattam, irjak-e róla ? „Írjak, ne írjak, — egy istencsapás,“ sohajtám Arany Jánossal s aztán öltözni kezdettem. Akárhogy is vesszük, van okunk érte neheztelni, hogy német fölolvasókat csődítenek nyakunkra, akkor, mikor nemzetiségünket a német elem ellen oly elszántan kell védenünk. Holmi Capel Paulus seméle urakra, ki azon cím alatt, hogy Lohengrinről zenei fölolvasást tart, böjti prédikációt mond el az elámult közönségnek, jelességgel nincs szükségünk. De hát ha egy érdekes írói egyéniséggel van dolgunk, azt mégsem lehet oly egész egyszerűen leszólani. Ily gondolatok közt szaladtam a Frohner szálloda felé, melynek dísztermében annyi sok kedves pikniken, táncmulatságon vettem részt, még az idei néhai farsangon is. S csakugyan még táncosnőim is itt ülnek sorban, a bájos Silbersteinné, a szép Braun Paula, Zilahyné, Mezeyné és kis tudná még előszámlálni. Csakhogy a terem hosszában állított székek nem bálra mutatnak, s amint az öreg Liszt Ferenc, és Zichy Géza gr. megjelenik, biztosan tudjuk, hogy ott tánc aligha lesz. Szemközt a zongorakirálylyal, Edelsheim Gyulay báró foglal helyet, balra tőle Jókai s az utóbbi mellett közvetlenül — Oliva kisasszony. A szives háziurak (a fennemlített lap teljes szerkesztősége) diszfrakk-klakk-készletben rukkolt ki, sürögve forogva, székeket taszigálva, hölgyeket vezetgetve. Voltak vagy tizenöten, kiket a háziúri cím megilletett, de e tizenöt úr, azt hiszem, valamennyi nagynénjét, nagyanyját és oldalági idősebb rokonát mind betelepítette, annyi érett és túlérett szépséget láttam fennebb említett táncosnőim közül. A felolvasó Sacher-Masoch fél tizenkettőkor jelent meg és foglalt helyet az emelvényi kis asztal mellett. Nem mondhatnám, hogy akár megjelenése, akár beszédmodora valami különös rokonszenvet keltene. Szikár 42—45 éves férfi, egészen leborotvált képű, egyenes orrú, meglehetősen zsidós jellegű arc, élénk szemekkel. Ha arcáról nem is tartanak zsidónak, mihelyt megszólal, megesküszünk rá, hogy az. És mégis azzal kezdi felolvasását, hogy semmiféle nemzetsége se volt zsidó. Az apja spanyol, az anyja lengyel, a nagyanyja pedig épen magyar volt. (Némi gyönge éljenzési kísérlet eszközöltetett e kijelentésre.) A Talmudot azonban alaposan ismeri, s ép ezért egy rabbi ki is jelentette róla, hogy a legkitűnőbb Talmud zsidók egyike. Ő az emberek érzéki bűneit festi, sokszor ostorozza ; jelen esetben azonban, azon szemrehányás ellenében, hogy hát már szépet, nemeset nem is tud írni, két humoreszkkel válaszol, melyek ugyan szintén nem képezik az erény dicséretét, de legalább elütnek eddigi dolgozataitól. Ezek elseje, melynek rövid vázlatát itt adjuk A NAGYKANIZSAI VÉNUS. Élt Nagy-Kanizsán egy igen ájtatos és kegyes Talmud-zsidó, kinek csodaszép ifju neje volt. A Talmudban meg van irva, hogy minden gyermeknek születésekor egy hang hallatszik az égből, mely jövendőbelije nevét megmondja neki, s igy már előre predestinálva van arra, hogy kit vegyen el, s igy teljesen fölösleges is volna zúgolódnia Jehova bölcs végzése ellen. A Talmud zsidóknak azon szerencséjök van, hogy Jehova e hang által mindig olyat