Pesti Hírlap, 1880. október (2. évfolyam, 272-302. szám)

1880-10-25 / 296. szám

1880. október 25. PESTI HÍRLAP Görögország az uj parlamenti idényt rendes szokás szerint miniszter­válsággal kezdé meg. A Trikupis-kormány beadta lemondását és Eduard után Kunigunda következvén — az uj kabinet megalakításával Komunduros bízatott meg. Ha ez annak sikerül is az ellenzéki többség három árnyalatá­ból egy homogén kormánypártot szervezni, még akkor se nézhet kabinetje hosszú életnek elébe, mert a görög politikai genius szeszélye minden időváltozáskor új krízist kíván. És Európa ily államnak adott a berlini konferencián területna­­gyobbításra engedélyt ! Milyen lesz az állapot a jogrend és törvényesség dolgában, ha Görög­ország még egyszer akkora terjedelmet ölt, mint a­milyennel ma bír ? Elképzeljük. Mégis igazuk van az albánoknak, ha irtóznak még a gondo­lattól is, hogy valaha Görögországgal egyesít­­tessenek. A francia kormány, mely Waddington idejében a határigazítás ügyét felkarolta, bizo­nyára akkor teszi Görögországnak a legna­gyobb szívességet, ha a pár nap óta kardját csörtető athéni nagyuraknak őszintén a fülükbe súgja : térjenek eszükre! FŐVÁROSI ÜGYEK. — A főváros közgyűlése szer­dán igen érdekes tárgyak­kal foglalkozik. Ott áll a napi­renden a Rudolf trónörökös menyegzői ünnepe tárgyá­ban kiküldött bizottság javaslat­sorozata, azután a házi pénztári sikkasztás ügye, a pénztárkezelési és ellenőrzési reformtervezettel, egy új kórház építése iránt• belügy­­miniszteri leirat a központi választmány újjáalakítása céljából; a forgalmi statisztikai adatok beszolgáltatása iránt szabályrendelet készítése ; alkertészi állomás szer­vezése stb. EGYLETEK és INTÉZETEK.­­ — A nemzeti tornaegyletnél a téli tornatanfolyam nov. 1-én kezdődik s a beiratások f. hó 26-tól kezdve fogadtatnak el az egyleti csarnok­ban (ősz-utca 26. sz.) Hallgatókat felvétetnek mindazok, kik gymnasiumi, illetve reáliskolai 8 osztályt végeztek, vagy tanítói oklevéllel bírnak s egészséges testalkatnak. A beiratás díjmentesen történik. A tanfolyam tartama alatt havonként 1­ért fizetendő, mely azonban azoknak, kik magukat a vizsgálatnak alávetik, a vizsga után visszaadatik. A tanítójelöltek ezen befizetés aló­ fel­­mentvék. — Az írók és művészek társa­sága saját helyiségében (nemz. színház palotája I. em.) 1880. november hó 7-dikén délután 3 órakor rend­kívüli közgyűlést tart. Tárgy: Üresedésben levő tiszt­viselői állások betöltése és egyéb fontos intézkedések. — Meghívó. A magyar mérnök és építé­szeti egylet mű- és középitészeti szakosztálya holnap, október 25-én esti 6 és fél órakor az egyesület helyi­ségében (régi Lloydépület II. em) szakülést tartanak, melynek tárgyai 1. A működési szabályzat értelmében, a kisebb pályázatok rendezése körüli teendők végz­­ére egy három tagú bizottság választása. — 2. Folyó ügyek. — 3. Indítványok. A „pesti szr. nőegylet“ legutolsó választmányi ülésében jelentés létetett a lefolyt évne­­gyedi működésről ; segélyezések fejében következő ösz­­szegek kiosztottak: 254 személynek alkalmi segélyek fejében 777 frt ; 298 szem. havi ősz­öndij gyanánt 1005 frt; 91 szem. házbérsegély fejében 667 frt; 39 kün lévő árva ápolási költsége 256 frt 50 kr.; 4 gyer­mekágyasnak 19 frt; összesen kiosztatott 2724 frt , 50 kr. A leány árvaházban jelenleg 40 maestro ellen keltettek feltűnést, s végre Ar­nim Bettina zárja be, ki még 1842. máj. 14-én Berlinben e sorokat írja emlékkönyvébe : „Dem jungen Ungarn, der mir sagte : Mein Gott ist mein Vaterland !“ Belefáradtam már a sok fényes név elő­­sorolásába, alig említhetem föl futólag a jénai híres tanárok emléklapját, Schellingnek, a ter­mészetbölcselet megalapítójának, Wegscheider­­nek, Lichnovszkynak sorait Didier, Mellefille Terseit, s egy régi embernek jelenleg is kor­szerű politikai mondatát: Sok honunkban a parlag, mire egyiknek könnyü, másiknak terhes, de hasznos mindeniké ; szép remény, jó siker s jutalmazó öntudat a munkabére, fiatal mun­kás, dologra ! Kormány mellett vagy kormány ellen, ellenzék mellett vagy ellenzék ellen, mint azt a hon szent ügye kívánja. Freywalden, okt. 27. 842. WESSELÉNYI MIKLÓS. Ím, bekalandoztuk az egész Európát, Szambultól Guerneseyig, megismerkedtünk a leg­műveltebb franciától a civilizáció legalacsonyabb fokán álló Oroszország fiáig minden nemzet szülötteivel. Mennyi különböző jellem, hányféle élettörténet. Vájjon hánynak élt őszintén lelké­ben az a nagy eszme, melyet oly készséggel vettek tollakra: a szabadság, egyen­lőség é­s testvériség!? GY. HUSZÁR. * ! növendék tartózkodik, — azok fentartási költségei: I 1515 frt 22 kr. ; ugyanazon egylet árvámén-: helyében 14 árva neveltetik, ezekérti kiadások 569 frt 28 krt tettek; az összes igazgatási ágak kiadá­sai tehát ezen idő alatt 4809 frtra rúgtak; a sze­gények tápintézetében érkezett ezen három hónap alatt (július, augusztus és szeptemberben) összesen 10,982 szem, és ezek közt 741 személy egészen ingyen. Egyszersmind elhatároztatott: az eddigi szoká­sos álarcos bál rendezésétől a folyó években elállni, to­vábbá Ő c­s. és k. fensége a korona­örökös esküvője napján, ezen egylet árvaházá­ban, örvendetes és hódolatteljes részvét jelent, két ala­pítványi helyet és pedig Rudolf főherceg és Stefánia hercegné nevére, létesíteni.­­ A budapesti honvédtemet­kezési egyesület ma délután 2 órakor közgyűlést tartott, mely alkalommal a folyó ügyek mnt t­téztettek el. Ezek közül kiemeljük a Baranyay Péter egyesületi pénztárnok által beterjesztett s az 1880. évre szóló mérleget, melyből kitűnik,hogy beiratási dijban 280 frt, havi és temetkezési dijban 465 frt 78 kr, ada­kozásokban 424 frt 33 kr vézetett be. Az összes be­vétel 1189 frt 11 krt, az összes kiadás 754 frt 15 krt tett s igy az elért maradék 434 frt 96 kr. Az egyesü­let 280 tagot számlál s a jelen évben tizenkét tagtárs temetkezési költségeit fedezte; minden egyes temetés 25 frtba került.­­ A fővárosi citera-egylet ma d. u. 3 órakor a Hungária szállodában tisztújító közgyűlést tartott. Elnöknek : Németh Imre miniszteri tanácsos, első alelnöknek: Schultheisz Nándor, másod alelnöknek : Günther Károly, jegyzőnek: Reizinger J. N., ellenőrnek: Schüller Ede, pénztárnoknak: Ernyei Henrik, köny­vtárnoknak: Placht József, választmányi tagoknak: Gottgeb Antal, Schunda Vencel, Kemenecz Ferenc, Őz Béla, Fender Emil, Venturini Lajos, Vary Rezső, Votsasek Lajos, Wolfner József és Prender Gyula választattak meg. TUDOMÁNY és ISODAL01. * (Csokonai Vitéz Mihály­nak) egy kötetnyi versét találták meg közelebb kéz­iratban Komárom városában. A „Csikóbőrös kulacs“ költője a század elején lakott ottan Kaszás nevű jó­módú, derék gazdánál. S e gazda unokája , Tuba ügyvéd talált a kéziratokra régi papírok közt. Érdekes lenne, ha kiadatlan művek volnának, vagy ha csak néhány ismeretlen költemény is lenne köztük. Ennek megállapítása végett közelebb egy pár jeles írónkhoz fogják felküldeni a gyűjteményt * (Magyarország címertára) című­ kézikönyv jelent meg Alenburger G. és Rumbold B. kiadásában Tagányi Károly m. kir. orsz. levél­tári tiszt szö­vegezésével. E munka nem tart igényt a szorosan vett tudo­mány­os mű nevére, célja kézikönyvet adni olvasóinak illetve használóinak kezébe, melyben összegyűjtve talál­hassák a hatósági címereket. Közli az olvasó tájékozta­tása végett a címertannak legelemibb szabályait is, s egészben igen jó szolgálatot tesz azoknak, kik e téren akarnak ismereteket szerezni. — Ára az első füzetnek 2 frt o. é. *(A zsidó-kérdéshez) cím alatt egy 10 krajcáros füzetet vettünk antidiluviális nézetek­kel telve. Szerzője (állítólag) egy keresztény. Megjelent Nagy-Kanizsán. SZÍNHÁZ és MŰVÉSZET. * (Ú­j szerződéseket) kötött a nép­színház igazgatója. „A kétnejű gróf“ előadásaira F­i­­n­a­­­y Karolina kisasszonyt, a kitűnő operette éne­kesnőt, kit közönségünk már a nemzeti színházból is­­mer, s rendes tagnak Kántor Gizella kisasszonyt, ki e hó 27-én Hermann Mariska hangversenyén fog da­lokat énekelni. Finaly kisasszony az eddig Komáromy Mariskának szánt szerepet fogja adni. * (A nemzeti színház) igazgatósága babérkoszorút küld, levél kíséretében, a „Théatre fran­kjai»“ most folyó nagy Moliére-jubileu­­mának zárestélyére, a „ jó vígjáték atyjai -nak mell­szobrára. A babérkoszorút feliratos nemzeti szín­szala­gok fogják diszíteni. — A franciák első színpadát kivéve, Európában nincs színház, mely Moliére vígjáté­­kait oly mértékben adatná, mint a nemzeti színház, s ezért a küldendő koszorú a lángelme iránti hálát fogja hazánkból kifejezni. Ezzel kapcsolatban fölemlíthetjük még, hogy Katona József születésnapján (nov. 11-én), vagy ha ez operai napra esik , előestéjén ezen­túl „Bánk bán“-t rendesen színre fogják hozni. Az első ily emlékeste a jövő hó 10-én lesz. — Hugó Károly ,,Bankár és bárói című szomorújátékában közelebb a fiatal művészi nemzedék mutat be érdekes kísérletet: Bercsényi adja a bankár, Mihályfi a báró és Fáy Sze­rent Adél szerepét. * (A népszínház) tegnapelőtt, 14-én fejezte be az 5-ik esztendőt. Ez idő alatt összesen 1772 előadás tartatott. Népszínműre esett 621 előadás, ope­rettre 686, látványosságra 273, bohózatra 207, drámára 28, operára 7 előadás. (Az előadások száma közti kü­lönbséget azon esték teszik ki, melyeken egynél több darab adatott elő). Színre került összesen 136 darab , ebből volt 52 népszínmű, 36 operett, 9 látványosság, 29 bohózat, 5 dráma és 5 opera. Eredeti darab volt 62, melyek 739-szer adattak, (46 népszínmű 481-szer, 3 operett 54-szer, 5 látványosság 160-szor, 7 bohózat 39-szer és egy komoly színmű 5-ször). Francia darab volt 54, ezek 752-szer adattak (5 népszínmű 25-ször, 26 operett 508-szor, 18 bohózat 14- szer, 2 kiállításos darab 66 szer, és 2 dráma 12-szer). Német darab volt 16, melyek 210 előadást értek meg (1 népszínmű 7-szer 7 opera 124-szer, 4 bohózat 21-szer, 1 dráma 11-szer és 2 kiá­lltásos darab 47-szer). Továbbá volt 5 opera (7 előadás) és pedig 3 olasz és 2 francia. Írói díjat fizetett a népszínház 74,246 frt 15 krt, ebből magyar szerzők kaptak 52,984 frt 39 krt, franciák 16,046 frt 30 krt, németek 5,215 frt 64 kr. (Ez összegbe a fordítói és pályadíjak nincsenek __________________3. beleszámítva.) A színházat 1.889.000 azaz egymillió nyolc­­száznyolcvankilenc ezer ember látogatta. Legtöbbször adott darabok : Kornevilli harangok 110-szer, Falu rossza 65-ször, Sárga csikó 65-ször, Sztrogoff 53-szor, Dráma a tenger fenekén 51-szer, Bokkácscsió 49-szer, Piros bugyelláris 48-szor, Kapitány k­sasszony 45-ször, Veres hajú 43-szor, Kisasszony feleségem 42-szer, To­­lonc 41-szer, Niniss 40-szer, Angot 47-szer, Koziki 42-szer.­­ A következő szerzők fordultak legtöbbször elő: Csepreghy Ferenc (10 darabbal, 316 este), L­e­c­o­c­q K­á­r­o­l­y (10 db. — 264 este), Tóth E­d­e (3 db. — 123 este) Plan­­quette Róbert (3 db. — 117 este), L­u­k­á­­i­c­s­y S­á­n­d­o­r, (8 db. — 107 este), Szigli­­­­g­e­t­i E­d­e (11 db. — 88 este), S­u­p­p­é Fe­re­n­c (4 db. — 67 este) és Offenbach Ja­kab (7 db. — 65 este). »(Herman Mariska) hangversenyé­nek programmja némi változást szenvedett, u. i. Schweida R. úr a közreműködésben akadályozva lévén, újabban a következőleg állapíttatott meg a műsor : Gobbi: Liszt-Cantate, 4 kézre előadják S­á­g­h József és T­e­r­b­i­s­z Jenő. Ernst: Pirata-fantasia, elő­adja Herman Mariska és zongorán kíséri Huber Károly. Kücken egy dalát énekli Kántor Gize­la, zongorán kíséri Wawrinec úr. Schu­bert: Dalok, előadja Láng Fülöp. W i­l­helm: Nocturne Chopin és S p o­h r : Barca­rolle, előadja Herman Mariska, zongorán kíséri Huber Károly. Wawrinec: „De meg s tört“, énekli Kántor Gizella kisasszony, zon­gorán kiséri a szerző. Sarasata: Magyar áb­ránd, előadja Herman Marika, zongorán kiséri Huber. Jegyek 3, 2 és 1 írtjával kaphatók Rózsa­völgyi és társa­i Pirnitzer műkereskedéseiben A hangverseny a vigadóban október 27 én, este fél 8 órakor lesz. * (Képzőművészeti híre­k.­ Wagner Sándor festő hazánkfia, ki, mint általában a müncheni magyarok, ritka vendégek a magyar műcsar­nok kiállításain : a mostani őszi tárlatban részt akart venni egy nagy képével a ,T o­­ o d o i post­á­­­val, mely négy ló által vont, napsütötte, után haladó kocsit tüntet föl s abban magát a művészt, mint utast. A nagyhírű kép meg is érkezett Budapestre s művé­szeti körökben már örültek is neki, a mikor egy táv­irat érkezik, melyben a művész azonnal v­isz­nak d­­­d­e­­­n­i kéri festvényét, még mielőtt ki is csomagolták volna. Jeles hazánk­fia e gyors elhatározásának oka mindeddig titok. — Benczúr Gyula annyira el van halmozva munkákkal, melyeket Lajos bajor király megrende­zséből készít, hogy magyar tárgyú nagy tör­­tén­lmi képét „K­un Lászlót“ csak tavaszra fejezheti be. A mű már derekasan előhaladt s úgy az alakok csoportosítása, mint azok jellemzése egyaránt becsessé teszik azt. Különösen technikai bevégzettsége által méltó párja lesz e mű „Vajk keresztelésének­ ■ remélhető is, hogy a kormány megszerzi majd e készülő kompozíciót. A bajor király számára az utóbbi időben néhány rococo-tárgyú képet fejezett be a művész Paris­ban készített vázlatai után: Monsieur d’ Ennery. Legutóbbi számunk párisi levele érdekes le­írását adja azon drámának, mely jelenleg a francia főváros irodalmi és művészi köreit foglalkoztatja. Érdekesnek találjuk most magáról a szerzőről is, kinek neve eléggé ismert nálunk is, elmondani egyet-mást, mi a „Két árva“ s az „Egy katona története“ szerzőjének egyéniségével megismertet. D’ Ennery úr innen-onnan negyven esztendeje látja el a francia színpadokat érdekfeszítő újdonságok­kal. Ő a párisi színházak Ponson du Terrailja és Mon­­tépinje, eszközei az idegek, célja megrázás, borzsadály­­keltés és megrnkatás. Rendes eljárása az, hogy egy-egy nemeslelkű ártatlan embert kegyetlenül meghurcol, meg­­szenvedtet, míg végre ártatlansága kiderül, a bűnöst fölakasztják, az áldozatot, ki már akkor tisztességesen tönkre van téve, szépen elhelyezik valahova, kiállott szenvedései kipihenésére A közönség sokat borzongott, sokat aggódott, sokat sirt, végre is megbékülve ment el. A használt pisztolyok, tőrök, kések (mert ezek nél­kül d’ Ennery úr nem ír drámát) visszatéretnek a kel­lékes szobába, hogy holnap új darabban alkalmaztas­sanak. Monsieur d’Ennery számára csak egy dolog léte­zik, amiért él-hal, az a színház, öröme, bánata, életcélja, mindene a színház, „itt élni, halnia kell.“ Annyi évi praxisa után ismeri is a szipadot teljesen, a hatásnak ő nagy mestere. Rendkívül gyorsan dolgozik, de egy-egy darabja megviseli őt. Megesküszik minden darabja első előadása, után, hogy ez volt az utolsó, ő nem teheti tönkre fél­tett egészségét amiatt,­­ másnap azonban zsebre dugja­ a tantiémeket s új darabba fog. Hogy d’Ennery sok szép osztalékot dugott már eddig zsebre, azt bizonyítja az Avenue de lampera­­tricén épített nagyszerű palotája, melynek erkélyéről gyakran órahosszant elnézegeti, mint „zug az élet tenger­árja“ alant. Körülötte egy sereg kutyája ugrál, vonul és mászkál. Ez és az alvás az ő összes pihenése, mert különben egész nap ki nem szakad a toll a kezéből, dacára annak, hogy baja, szakálla már tiszta hó­s pihe­nésre is gondolhatna. Vagyona meghaladja a milliót, Antibesben a tengerpar­on mesés gazdagságú nyaralója van, — és neki mégis folyton dolgoznia kell, mert az az ő élete, a munka — a színházak számára. Az izgalom, a munka folytonos izgatása tartja őt fönn s ez nem képes egészségének ártani. Magas élet­kort ért el a nélkül, hogy valaha komoly betegség fe­nyegetett volna, ő maga szikár, magas ember, egyenes tartással, gondos külsővel. Az utcán gyakran láthatni őt, de azt is láthatni, hogy amint egy utcasarokra ér, azonnal gondosan beburkolja magát örökké karján hor­dott felöltőjébe, így őrzi egészségét. Társalgása élénk, él­es, s különösen gúnyolója mindennek, a­mi szenti­mentális, ő maga, ki alapjában örökké érzelmes dolgo­kat tárgyal, szinte cinikus éllel gúnyolja azokat, kik elérzékenyülnek. Igaz, hogy ha nem látja senki, ő maga­

Next