Pesti Hírlap, 1881. január (3. évfolyam, 1-30. szám)
1881-01-13 / 12. szám
Budapest, 1881. Hl. évf. 12. Szám (733.) Csütörtök, január 13. Előfizetési árak: ______ Szerkesztési iroda: VamÁmmá frt, — ki Hfl Budapesten, nádor-utca 7. sz., I emelet, .........................* 7 __ f Így hová a lap szellemi részét illető mindes 'Negyedévre . ..................3 » 30 „ fHafl J&MU llpilO afl jeff rrfp^iA ^ JEpK Bérmentetlen levelek csak ismert Egy hóra.........................1 n 20 „ |jjp kC j’íV IjS kezektől fogadtatnak eL A „Magyarország és a Nagyvilág“ című |||| jfjjjlj ill ||jg || IjÁ. ||jf |||f hová az előfizetések" és a lap szétkitnagy képes lappal együtt: ■■ ■■ TM ® fraH désére vonatkozó felszólamlások inegész évre......................20 frt. tézendők. félévre.............................10 B _ _ Tmvrr A Y Tk T a tnyt k TN Hirdetéseit negyedévre..................6 „ Dl II I I \c A I l\I A Ui S A D f' ) a kiadóhivatalban vétetnek fel. ------ | II I. I I I |\ I |\! f\ r I L A I (**? v / Franciaország részére pedig egyedül, Százalék nem adatik. A A A 1 ^ ■ V • RUDOLF MOSSE-nél PARIS-ban, ) v40, Rue Notredame des Victoires. N antir I T és 8Bom^a*on a képtár, vasárnapokon teken 9—1-ig. — Országos kepzumüvészet távollétében mindig megtekinthető — ** * I áratnivalók, de 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját ház.) — Közvágóhíd a soroksári-ut végén, a vám Csütörtök róra-kath. : Veronika Vid. Nemzeti muzeum. (Muzeum-körut.) valamelyike; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó mellett. — Városháza régi a városháza protestáns: Victorka | Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és cstk hétköznapon 9—1-ig. — Országos képtár zsef-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az út a Lipót-utcában 24. sz. a. — „ görög-orosz: Január 1881.törtökön a természet- és néprajzi-tár. (Eszterházy-féle) az akadémia palotájá- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunasoron. —~’__________________ s szerdán kedden és pénteken az ásványtárban. Nyitva : vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár és várkert Budán, az udvar Állatkert a városligetben._______________ A mai szám tartalma: „A la tonte des neiges.“ — Politikai hírek. — A kalapon vérfürdő. — Fővárosi ügyek. — A zsidók és a névmagyarosítás. — Wahrmann Mór és az ügyvédek. — Tudomány és irodalom. — Színház és művészet. — Uj találmányok. — Táviratok. — Napi hírek. — Mulatságok. — Törvsz. csarnok.— Szinlapok. — Közg. hírek. — A budap. értéktőzsde. — Tárca : Gambetta. — A mellékleten : A képviselőházból. — Párisi csipkebokor. — Szegény-csarnok : O. Z. — Vegyes. — Hirdetések. „A la fonté des neiges“ Alászolgája ! megint szépen vagyunk, Bismarck „morozusan mered maga elé“; a birodalmi kutya haragosan vicsorgatja fogát; és Barthélémy Saint Hilaire melancholikus jegyzéket ir arról, hogy „legfeljebb három hónap múlva“ háború leszen. S amit a kutya megizgat, Bismarck megmorog, s az „államasszonyságok“ visszarettentő kilátásul a falra festenek, az az ördög rendesen megjelen. Ki ne emlékeznék az 1875-iki decemberi reformjegyzék ilynemű példátlan sikerére? Akkor is apró béka-egérharcból, pálinkás fejű verekedésekből, s farkasszemet néző, de az irhát féltő kis kutyák csaholó hetvenkedéséből, épen ilyen szerencsésen sikerült nagy európai közügyet, óriási háborút s majdnem általános európai kataklizmát előre formálni. Szinte úgy tetszik, mintha a dulignói nautikus kontratánc, szakasztott pendantja volna az 1875-iki nevesinjei kólónak, melyen a részeg vásárosok épúgy beletáncolták a Keletet Európa segítségével egy belátatatlan kimenetelű bonyodalomba, mint ahogy a gladistonizmustól becsípett európai diplomácia önmaga chaussée-croissézott bele a berlini utókonferencián és Dulcigne alatt a hínárba. Az analógia mindenesetre frappáns. 1875-ben karácson felé a kis hercegovinai lázadás már kimerítette erejét; a bosnyák lázadás részint még szervezetlen volt, részint pedig kimerülten hevert. Egy csak valamennyire is jól szervezett török hadtest tavaszszal okvetetlenül teljesen urává lett volna a helyzetnek. Montenegro, Szerbia fenekedtek ugyan, de féltek megmoccanni. A keleti muszka-dicsőségben csak a miatyánk tartotta a szuszt. Akkor Andrássy Gyula grófnak az a szellemes ötlete támadt, hogy megreformálja a fránya bosnyákot s Hercegovina zsebkendőtlen népét. Megfogamzott a nagyszerű decemberi reformjegyzék, s ebben az a mindenek fölött geniális ötlet, hogy ha a porta nem fogadja el a reformokat, hát akkor „mire a hó elolvad“ Szerbia és Montenegro is okvetlenül fegyvert ragadnak, s ebből beláthatatlan bonyodalom keletkezik nemcsak a Keleten, de tán egész Európában is. Nagyszerű ! A szerbek és montenegróiak most már tudták, hogy tehát szabad a hajsza ! és még azt is tudták, hogy Európa sorsának urai! Természetesen, hogy a háború kitört „á la fontes du neiges.“ Ugyan nem járt Barthélémy Saint Hilaire az Andrássy Gyula grófnál iskolába ? Annyi bizonyos, hogy az ő decemberi jegyzéke tökéletesen olyan bölcsességgel van tele, mint az Andrássy Gyuláé. Ő is épúgy könyörög Európának, hogy csináljon rendet a görögkérdésben, ő is épugy kilátásba helyezi, hogy különben beolvadtával kitör a görög-török háború, ő is épugy kesereg, hogy ebből azután Európának milyen rengeteg veszedelme kel, s hogy sírni fog bele egész Európa, még Ázsia is. Ha azok a görögök még erre sem indítanak háborút, igazán megérdemlik, hogy soha az Offenbach librettóin felül ne emelkedhessenek. Barthélémy Saint Hilaire határozottan „stateswoman“. Igaz, hogy előre bocsátja vétóját ; igaz, hogy depreciálja a berlini utókonferencia határozatának értelmét, s az is igaz, hogy a görögöket kijózanítja Franciaországba vetett reménykedésükből. De ha a másik bekezdésben szépen megmagyarázza nekik, hogy mennyire a kezükben van Európa sorsa, s hogy mennyire lehetetlen e világrész a Görögország által felidézendő következések ellen: ez egy igen szép biztatással fölér. No csak, fiaim, három hónap múlva tietek a világ. Tökéletesen érthető, hogy a birodalmi kutya a fogát csattogtatja és Bismarck „sötéten bámul maga elé.“ Fel van gördítve az egész panoráma. A görög-török háború körülbelül csak egy európai háborúval gátolható meg. S ha meg nem gátolják, akkor meg maga után vonja az európai háborút. Vagy előtte, vagy utána , de biztos. Vagy tán még volna a diplomáciának orvossága ez epidémia ellen ? Van egy. De medicina pejor morbo. Oroszország lekenyerezése az egyetlen mód. Átkozott mód. Százszorta átkozott nekünk, mert csak a mi bőrünkre, a mi érdekeink árán történhetik meg. Ha fogjátok hallani, hogy a görög-török viszály békésebbre fordult, tudjátok meg, hogy Németország és Oroszország között szent a régi béke. Németország, ha arról van szó, hogy az A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Gambetta. — Politikai jellemrajz.*) — Az egykori fiatal ügyvéd, az engesztelhetlenek egyik vezére, Léon Gambetta, ma dicsősége tetőpontján áll. Franciaország mellette nyilatkozott : 36,000 község jelentette ki, hogy neki a gambettizmus s a mérsékelt köztársaság kell. A szocialisták az örökös forradalom tanyáján, Párisba is megbuktak, a különböző legitimisták, orleanisták, bonapartisták elenyésző csekély számra olvadtak ; a köztársaság megszilárdult, nem erőszakos eszközök által, tisztán önmagából fejlődve. Gambetta és Grévy, az államépület csúcsán álló két hatalmas alak gratulálhat egymásnak és önmagának. Gambetta számára már csak egy lépcső van, hogy elérje a legmagasabbat, miről valaha álmodott, s ez egy lépcsőt nemsokára szintén meghaladta : a nagy francia köztársaság elnöke lesz. Máris világszerte őt tekintik a köztársaság dauphinjének, az elnöknek csak neve Grévy, az elnök maga Gambetta. Alig lehet egyhamar határozottabb ellentétet képzelni, mint mely Grévy és Gambetta között van. Ha Grévy a személynélküli elv, úgy Gambetta maga a megtestesült személyiség ; ellenségei meg épen gúnyosan így fordítják meg a Grévyre alkalmazott jelzőt: Gambetta az elvnélküli személyiség. Grévy politikai arcképe halvány és elmosódott; valódi tipikus és tökéletes körrajza az az iskolaszerű határozatlanságnak, Gambetta jelleme erőteljes és egyéni, határozott színezetű, sajátlagos és oly erősen jellegzetes, mint Munkácsy alakjai. Grévy elnöksége a parlamentben és kabinetben nyilvánuló vélemények alkotmányos sommázatát jelenti. — Gambettáé, ha csakugyan létre fog jönni, az ő egyéniségének nyomasztó súlya alatt álló parlament és kabinet nyilvánulását fogja jelenteni. Ma azon hang, mely az Elséeből kihallatszik a minisztertanács szava , a Gambetta-uralom alatt onnan kidörgő szózatnak oly erős alanyi alaphangja lesz, hogy abban a nyilvánuló többi hang teljesen el fog enyészni. Gambetta elnöksége tehát személyi uralmat jelentene. Azt, csakhogy igazolva és menthetővé téve a legtisztább hazafiasság s az alkotmányosság legapróbb formáinak lelkiismeretes tiszteletben tartása által. Azonban az igazolás és menthetővé tétel mégsem olyan, hogy már eleve is sokféle és a lehető legkülönbözőbb ellenmondásokat elő ne idézze. Ellenségeinek bosszús haragja azért nem fogja meggátolni Gambettát legfőbb célja elérésében, de az is a francia nemzet folytonos élcelődésének jele, hogy azon nagy és folyton növekedő tér, melyet Gambetta elfoglal, már nyugtalanságot kelt s a mérsékelt elemek közt sem hiányzanak olyanok, kik bizalmatlanul a „diktátor“ gyanúsítását dobják szeme közé. E gyanú nyilatkozó jelei a valódi kezességet képezik a francia nép átható republikanizálására nézve. E népnek, ha történetét végig lapozzuk, folyton azon előhibája tűnik szemünkelé, hogy az egyéni dicsőség és kiemelkedés mindenka a legnagyobb befolyást gyakorolja rá. Szinte jólesett a nemzetnek, ha egy magasra kiemelkedő egyéniségre tekinthetett föl örökké, hogy a bálványozás és saját maga közti távolságot csak növelje, szívesen borult lábaihoz s kedvencéért mindent meggondolás nélkül áldozott föl. Ez az első eset, midőn az egyéni tulnyomóság ellen föl merészel ágaskodni, midőn egyik kegyencének aggályosan nézi cselekedeteit, midőn csupán az, hogy az általános rokonszenvet már megnyerte, elég ok a gyanúra. A tiltakozás nélküli önalárendelés, az a monarchia sajátsága, melynek ép az a jellege, hogy egy urat habozás és tiltakozás nélkül elfogad, gyökerezzék bár annak hatalma ősi hagyományon és „Isten kegyelméből“ szerzett jogokon, vagy pedig egyéni kitűnőségen. A demokratikus és köztársasági szellem nem tűri meg egy egyénnek oly nagy mérvben való kimagasulását, mert bármely túlságosan magas egyéniség a kormányformának szétrombolását eszközölné. Az államforma maga kívánja meg a legkérlelhetlenebbül az osztrákizmust, melynek a modern Arisztideszeket ép ugy száműznie kell csupa polgári erényeikért is, mint az ókorban kellett. *) Dr. Nordau Miksa most megjelent könyvéből „Páris a harmadik köztársaság alatt. Újabb rajzok a milliárdok igazi honából A Mai számunk 10 oldalt tartalmaz.