Pesti Hírlap, 1882. január (4. évfolyam, 1-31. szám)
1882-01-09 / 9. szám
a A mai szám tartalma: A porosz államcsíny. — Politikai hírek. — Politikai szemle. —A dalmát fölkelés. — A legújabb államcsíny. Fővárosi ügyek. — Viharos munkásgyűlés. — Színház, zene, képzőművészet. — Ostrom alá vett színpad. — Táviratok. — Legújabb. — Napi hírek. — Törvényszéki csarnok. — Szinlapok. — Közgazdaság. — Tárca. Szenkirályi Mór. — A mellékleten. — Munkácsy Mihályról. — Az Úr napja. — Az öt érzék. — Egy apa szörintette. — Színház, zene, képzőművészet. — Sorsolás. — Tárca. Magyar Maecenás. — Regénycsarnok. Amor ő fensége. (208. folytatás.) — A rangadó. — Vegyes. A porosz államcsíny. Vilmos porosz király tegnap egy dekrétummal halálos sebet ejtett az alkotmányos monarchián. A király akaratát a miniszterek juttatják kifejezésre. De az nem a felelős miniszterek akarata, hanem magáé a királyé. A király, mikor jogait gyakorolja, azért nem felelősek a miniszterek, mert az nem a miniszterek joga, hanem a királyé. A király a monarchikus tradíciók alapján népével „közvetlen viszonyban“ áll; e viszony közvetlenül az ő személyéhez kapcsolódik s nem lehet átruházva az általa kinevezett miniszterekre. „Akarom, hogy a törvényhozó testület — a porosz is a német is — megértse, miszerint nekem jogom van kormányom politikájának személyes vezetéséhez s ez a jogutódaimra is kiterjed. Az alkotmány a miniszteri ellenjegyzés szükségének beigtatásával nem korlátolta személyem sérthetlenségét és szabad elhatározási képességemet. A miniszterek feladata lesz, hogy „alkotmányos jogaimat“ minden elhomályosítás ellen megóvják. Elvárom és meghagyom, hogy minden hivatalnokom esküjéhez képest támogassa kormányom politikáját s megtiltom nekik, hogy a választásnál kormányom ellen agitáljanak. És ezt mind nem III. Napóleon mondja, hanem I. Vilmos porosz király és német császár, nem is a német néphez hanem saját kormányához egy nyílt dekrétumban. Jó lesz megjegyezni, hogy e dekrétum 1882. január 4-én kelt s január 7 én jelent meg a „Reichs-Anzeiger“-ben. E nappal van megjelölve a porosz államcsíny. E nap képezi az észak-német alkotmányosság halála napját. E nap kelti föl az egységes német birodalom bomladozását. E nap újítja föl Franciaországban a lecsillapodott revanche-eszméket s e napot fogják emlegetni Európában ezután mindig, valahányszor az alkotmányos monarchia elfajulását kell valamely közellevő és találó példával érzékiteni s valahányszor egy praecedensről lesz szó, mely a politikai és emberi jogok elnyomásában Útmutatóul szolgál. A német császár dekrétuma valóságos államcsiny, mert az alkotmány alapintézményeit önhatalmúlag megváltoztatja. Mert eltörli a miniszterek felelősségét s a király személyét és „közvetlen“ akaratát állítja a felelős kormány helyébe. Mert megszünteti a választás szabadságát Mert a konstitucionalizmus szellemét agyonnyomja a sérthetlen király akaratával. Poroszország többé nem foglal helyet az alkotmányos államok sorában épugy nem foglal, mint ahogy nem lehet embernek nevezni ama kitömött szalmabábot, mely a vetések közt ijesztgeti a madarakat. Törvényhozó test a kormány felelőssége nélkül, a király személyes, közvetlen, tehát korlátlan uralmával, sem több sem kevesebb mint egy fölösleges tanács. El lehet törölni bátran, úgy sem illik be az új abszolút államrendbe. A porosz király azonban egyúttal német császár s mint ilyen a német birodalom törvényhozó testületének is meghagyja az uj államrend tiszteletét. A német birodalom azonban sok államból alakult s déli részeiben nincsenek oly kiváló „monarchikus tradíciók“ mint Berlinben. Bajorország és Szászország tisztelik az alkotmányt. Tisztelik egyebütt is. A porosz kényszerzubbony nem illik mindenkire. A pikkelhaube sokfelé nehéz , a parti Budapest, 131 2 V árf 9 00901 /; Hétfő január 9 Előfizetési árak: ____ Szerkesztési iroda: fvt _ wgsgj Budapesten, nádor utca 7. as., I. emelet, • ...... Bár hová a lap szellemi részét illető minden v ‘ *............................ * * Egaj |R»nM| Mgm HK N&f jmm j.ijii. pw rm közlemény intézendő. J negyedévre....................° | „ 69 „ Mjlg^^pgp BpliagB ffpplplilfl p|| jp||| j||p f||j gS BjjB Bérmentetlen levelek csak ismert egyet afiiLin helyben 4 hr. Bra&L EES WU JfcfB |&jj 1*]'$» |B| M Kéziratok vissza nem adatnak. Vidék«! s kr. ilk H g 1| H 11 fi Kiadóhivatal egy képes lappal együtt’ IBBI IH a 1H Hfl H BB fl EhBB B&I^wuL BB dűnére vonatkozó felszólamlások in................................la, Hirdetések »egyedéT»....................6 . Tj/'AT TT"' 1 A T 1VT A 1~)T A F) m-T ,.--FZrT . ) a kiadóhivatalban vitetnek föl. — rULlIlixA I N A r 11! A i v. J ■aTMTMTMTM**»«» Pedig egyed»! &az alikum adatik. x 1 11 A U* 1 AAJJ.AA ■ V RUDOLF MOSSH-nél PARIS-ban, "~*------- 40, Rue Rotredame des Victoires. Kaptár. Látnivalók szombaton a képtár, vasárnapokon teken 9—1-ig. — Országos kónsvmüvészeti távollétében mindig megtekinthető. — d. e. 10—1-ig fölváltva a gyűjtemények társulat tárlata. (Sugár-ut, saját káé.) — Közvágóhíd a soroksári-ut végén, a vám Tétfő rém - kath Talián - muzeuma. (Muzeum-körut.) valamelyike ; a könyvtár pedig minden Magyar tudományos akadémia. (Ferenc Jó mellett. — Városháza régi a városház■nrutftRtftUB • Frost Nyitva: d. e. 9—1 óráig, hétfőn és cstk hétköznapon 9—1-ig. — Országos képt.rzsef-tér, saját ház.) — Iparmuzeum. (Sugár- téren, az út a Lipót-utcában 24. sz. a. — 1 iTfarmrnaV -9000 -arért törtökön a természet- és néprajzi-tár . (Eszterházy-féle) az akadémia palotája- ut, a képzőművészeti társulat háza.) — Városi vigadó (redoute) az aldunaaoron. — ősz pénteken az ásványtárban. Nyitva : vasárnap, szerdán és pén- Királyi vár és várkert Budán, az udvar All&bert a városligetben. •*« *TM............*. frt. „PESTI HÍRLAP“ TARCAJA.___ Szentkirályi Mór. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. — Nagy kor volt az, mikor Kossuth, Széchényi, Jókai, Petőfi, Deák és Aranyunk volt — egyszerre. Soha az vissza nem tér többé. Az óriásoknak csak a nyoma van. A nagy csizmákba, melylyel az új korszaknak útját kitaposták, nem illik most be semmiféle láb. Az is valami már, aki ezekkel a nagyokkal együtt bírt lépkedni, de hát még az olyan, aki köztük is tekintélyes helyet foglalt el, aki barátjuk volt mindig, kiegészítő részük sokszor, nem ritkán támaszuk is egyben-másban. Szentkirályi Mór fekszik a ravatalon. Szentkirályi Mór neve ismerős, végig húzódik mint egy finom selyemszál majdnem az egész századon a magyar történelemben. Múltkor fejtettük ki, hogy egy munkás, közügyekben érdemekkel eltöltött életnek alig van egyéb jutalma, mint többé kevésbbé hosszabb nekrológ a halála után. A kisebbekről húsz méltányló sor, a nagyobbakról száz, vagy százötven. Ez a nagyok küzdelmének a végeredménye. Jóformán e sorok száma adja meg az előkelőséget, a rangot, a megboldogult jeleseknek az emberek emlékezetében. De a tegnapi nap halottja följebb áll még. Ő róla már elég csak annyit írni: „Szentkirályi meghalt!“ S mindenki tudni fogja, mennyit vesztettünk s mi volt ő nekünk azelőtt. Lapunk tegnapi számában elősoroltuk röviden életrajzi adatait. De köteteket lehetne róla írni, hogy csak egy kicsit is elevenné tegyük ötven nehéz esztendőnek küzdelmeit, diadalait, hányattatását és szenvedéseit. Bzest megye alispánját fessük-e, vagy az 1849 előtti parlamentek jeles szónokát ? Mikor volt nagyobb ? Nem-e akkor, midőn az abszolutizmus igája alatt belátván, hogy a közügyekben nem szerepelhet s életelvét „az emberiségnek hasznára lenni“ fel kellene adnia, beiratkozott az orvosi egyetemre s elvégezte a medikát, hogy embertársainak testét gyógyitgassa, ki eddig szellemüknek lobogtatott világitó fáklyát? Mint Pest főpolgármestere, ő vetette meg e város nagymérvű haladásának alapjait. Szentkirályi nem a mai időkből s nem a mai időknek való alak volt. Vissza is vonult már néhány éve a szerepléstől s az irodalomnak élt és a tudományoknak. Oly jellem, mint az övé, óriási kisértet gyanánt mit keresnek a liliputiak között? De neki joga is volt már megpihenni. Hiszen még 1829-ben egy — félszázad előtt — lépett a közpályára, mint Pestmegye főjegyzője, honnan fokonkint emelkedett alispánná, majd 1839-ben követte. Gyorsan lett belőle parlamenti nevezetesség. Nagy készültsége azonnal kitűnt s már a szólásszabadság kérdésénél egyik előharcosa volt a liberális pártnak. Szónoklatait nagy eszmeboncolási képesség jellemzi s bár nem volt olyan világos egyszerű mint Deák, viszont nem volt olyan dagályos, mint Kossuth. 1848-ban, mint a tudományos vitatkozások embere s különben is szelíd lelkűlét, sehogy sem érezte magát jól a forradalmi levegőben, sok kérdésben ellentétbe is jött Kossuthtal, ki szinte Pestmegye követe volt s otthagyta Pozsonyt, lemondott. Később mégis belekeveredett a szabadságharcba, de csak igen rövid időre tábori biztos minőségben, hogy aztán egészen visszavonuljon. Az elnyomatási korszak után, midőn újra föllélekzettünk 1861-ben, csak vonakodva lépett a közpályára olyanforma kifogásokkal, hogy ő már megfutotta pályáját. Pedig még előtte volt az egyik, a fénye-sebb fele. 1865-ben Pest városa választotta meg képviselőnek, s elfoglalta helyét a parlamentben Deák oldala mellett s az akkori országgyűlésnek egyik csillaga volt. 1867-ben főpolgármesternek választotta meg a főváros s itt sokszorozta meg nagy érdemeit több közhasznú intézkedéssel. Az ő érdeme, hogy egyebeket ne említsünk, a közúti vasút, a közvágóhíd. Alatta vett nagy lendületet a főváros virágzása — s ki tudja, hol volna az ma már, ha Thaisz Elekkel nincsenek kellemetlenségei, s ott nem hagyja nemesen betöltött székét idő előtt? Mert Szentkirályi makacs ember volt s bizonyos tekintetben nagy különc. Sokszor rossz néven is vették ezt neki barátai. Széchényi egyszer visszaemlékezve, hogy Szentkirályi hét hónapra született, tréfásan jegyző meg: „Az a két hónap hiányzik neki.“ Végrendelete is különcködésre mutat. Azt ugyanis a múlt nyáron bízta bizalmas barátja, Molnár Endre gondozására, s egy levelet is adott hozzá, melyben temetése felől rendelkezik : «Tegyetek bele — írja — egy ládába, ott is jó lesz nekem.“ Egyszersmind 100 irtot mellékelt a levélhez, meghagyva, hogy a temetési költség semmi esetre se legyen több. Még egy jellemző adomát mond el róla a „Pesti Napló.“ Mikor az orvosi tanfolyamot hallgatta, valamelyik pajkos orvosnövendék oda véste a helyére: „Szentkirályi hazaáruló“ Ő ott hagyta s ezt irta alája „s Kossuth nagy hazafi.“ A jeles férfiúnak, kivel szegényebbek lettünk mintha ezeren haltak volna el, hétfőn délután négy órakor lesz a temetése ősz utcai házából. Az egész ország bizonyára nem lehet ott — de ott lesz gondolatban, ott kell lennie mindenkinek, ki ezt a hazát szereti, s egy sóhajt küld az elköltözött után — ki nemcsak nekünk élt, akik még ideig-óráig itt maradunk, tevékenysége gyümölcseit még unokáink unokái is élvezhetni fogják. Mai zsámaink 12 oldalt tartalmaz.