Pesti Hírlap, 1882. április (4. évfolyam, 90-118. szám)
1882-04-18 / 106. szám
106—(1187.) szám. IV. évfolyam. 1882. április 18. Rajzok a fölkelés színhelyéről. Újra bemutatjuk olvasóinknak a hercegovinai fölkelők ellen katonáink által vívott heves küzdelmek egyik mozzanatát: a 71. ezred sebesültjeinek a mosztári barakk-kórházba való szállítását. A Narenta felső völgyébe intézett expedíció alkalmával történt. Már kora reggel sűrű havazás állott be, megnehezítve katonáinknak az előnyomulást. A Narenta hídja körül folytatott rövid csatározás után előnyomult a hadoszlop zöme s rövid idő múlva igen élénk tüzelés fejlődött ki az erdős, nagyobbrészt majdnem függélyes sziklafalakon befészkelődött, körülbelül 600 főből álló fölkelők csapatja ellen. Hosszas tüzelés után Kupuczek százados rohammal vette be a Narenta hídját, ugyanazon idő alatt pedig Nowy őrnagy hátulról támadta meg a fölkelőket, kik így összes állásaikat feladni kényszerültek. E csatában két sebesültet veszített az ezred. Másnap borzasztó nehézségekkel kellett küzdenie a körülbelől 6000 lábnyira emelkedő, szakgatott, számtalan hasadékokkal és szakadásokkal átmetszett, hóval s jéggel borított magaslatokon. Katonáink közül hat század támadta meg a fölkelőket s rendkívüli bátorság kifejtése után teljesen kiverte őket állásaikból. Ezúttal 2 halottja és 8 sebesültje volt az ezrednek; ezeken kívül még többen csekélyebb sebeket kaptak ugyan, anélkül azonban, hogy kényszeritve lettek volna elhagyni soraikat. E sebesülteket mutatjuk be mai képünkön, a mint a csata színhelyéről Mosztárba szállíttatván, bevitetnek az ottani barakk-kórházba. Sebes-e.ltel£ szállítása.. Munkások az antiszemiták ellen. — Zajos munkásgyülés Bécsben. — Látogatott népgyülés tartatott meg tegnap délután a bécsi „három angyal“ termekben. A népgyülés, melyen mintegy 1200-an lehettek jelen s melyet Vogiliuber András nevű munkás hitt össze, zajos lefolyást vett. Egyetlen tárgyát : az antiszemita mozgalommal szemben a munkások részéről elfoglalandó álláspont megbeszélése képezte. Ehez képest a megjelentek túlnyomó felét munkások képezték. A terem és a karzat többi részét pedig az antiszemiták, Holubek vezérükkel élükön foglalták el. Voglhuber a tárgyalást rövid indokolással nyitotta meg, mi annyira nem nyerte meg a jelen volt antiszemiták tetszését, hogy mindjárt az első bevezető szavak után leírhatatlan zajt csaptak. Az elnök azzal felelt nekik, hogy a rendezők utasítva vannak, mikép a rendzavarókat egyszerűen távolítsák el a teremből ; ő jól tudja, hogy izgága emberek vannak a teremben (Felkiáltások: Holubek itt van!), de ha botrányt csinálnak, a gyűlés rendezői majd tudni fognak rövid uton elbánni velük. A legutóbb lejátszódott események után, minden tisztességes ember kötelessége megbotránkozását fejezni ki az izgatások felett, kivált a negyedik osztály, a munkások, nem engedhetik azzal gyanusíttatni magukat, mintha egy utat követnének az antiszemitákkal. A szabadság, mely a munkásoknak legfő javuk, szabja meg maguk tartását. A munkások nem barátai és nem ellenségei a zsidóknak. A zsidók nem jobbak, s nem rosszabbak, mint a keresztények. Hasonló kötelmeik vannak, tehát hasonló jogok is illetik őket. A korrupció nem a zsidóktól indul ki, hanem őket is ép úgy afficiálta az — mint az uralkodó rendszer folyománya — , hogy afficiálta a keresztényeket. A munkásoknak e kérdésben kiválóan óvatosaknak kell lenniök, hogy az antiszemita mozgalom intézői vissza ne élhessenek velük. (Tetszés és piszszegés.) Következő szónok, Ferer munkás határozottan ellenez minden vallási és nemzetiségi izgatást. Nemcsak a zsidók, a keresztények is és minden ember a kizsákmányolás rendszerét követi ma. (Viharos megszakítás. Közbekiáltások: Ohó! Le vele! a terem hátsó részéről.) Az elnök csak nagy bajjal tud csendet csinálni, mikor a szónok így folytatja : Legnagyobb hibánk az egyenetlenség, mely immár a vallás terén is előtör a nép nagy romlására. Fájdalom, még sok az értelmetlen elem az alsóbb osztályokban , ezt iparkodnak az antiszemiták kizsákmányolni s azt szeretnék, ha a munkások kikaparnák számukra a gesztenyét a tűzből. Az iparos gyűlések alkalmával lett volna helyén tenni valamit a keresztény munkások javáért, de akkor ezek az urak nem voltak ott s nem is történt a népért senmi. A