Pesti Hírlap, 1883. január (5. évfolyam, 1-31. szám)
1883-01-01 / 1. szám
1883. január 1. PESTI HÍRLAP. klub) ma délután éri közgyűlést tartott, melyen az elnök helyett Dévay Henrik választmányi tag elnökölt. Az évi jelentésből kiemeljük, hogy a bevétel 1882-ben 4536 forint 14 kr., a kiadás pedig 4528 frt 29 kr. volt. Az egyesület tiszta vagyona most 2109 frt. A jövő évi költségvetést 4357 írt 85 krral irányozták elő. A tisztújítás alkalmával megválasztottak : Reinitz József, alelnököknek Kund Endre és Harsányi Adolf, titkárnak dr. Stokinger János, pénztárnoknak Sándor Simon, ügyésznek Sallay Aurél és házigazdának Thury János. Ezeken kívül 50 választmányi rendes és 10 póttagot választottak s ezzel a közgyűlés véget ért. Az üdv hadserege. — Daudet Evangelistájának alakjai. — Az üdv hadserege, mely rajongó, mondhatni bolond hitfelekezetről már többször volt kimeritőleg szó lapunkban, nemcsak Angliában kezd tömegesen toborzani híveket zászlói alá, hanem a kontinensre is kiterjeszti figyelmét. Wolff Albert a Figaróban hosszasan foglalkozik most a rajongók táborával, reflektálva Daudet legújabb regényére, melyben a Való történetek feldolgozásáról ismert író szintén nem képzelt dolgot, hanem valóságot beszél el. Ebsen asszony, a regény hősnője, nem képzelmény, hanem való lény. Daudet Alfonz nem türelmetlen, nem támad meg bármely vallást sem felekezetiességből; nem is az angol protestánsokat akarja sújtani e regényében, hanem azt a fanatikus tömeget, mely őrültségeit a vallás színe alatt követi el. A megírásra véletlenség adott alkalmat. Daudet fia több nyelvet tanul, köztük a németet is. Tanítója Ebsen asszony, ugyanaz, aki a regényben szerepel. Daudetnek feltűnt Ebsenné mélabúja. (Ebsen természetesen álnév.) Egy nap rajt érte, mikor sűrű könyeket hullatott az előtte levő nyelvtanra. Daudet bevezető a nőt dolgozó szobájába s kikérdezte bajának okát. Ebsenné elmondta a regényírónak az eseményeket, melyek a regény alapjául szolgáltak. Mikor Ebsenné befejezte elbeszélését, Daudet így szólt: — Szegény asszony, ígérem, hogy visszaadom önnek leányát, aki az üdv hadseregébe van besorozva. Akinek agyát elfogja ez a hallucináció, az nem gyógyul meg többé. Elina is egyike lett e rajongóknak, s evangélista nevet visel e felekezetben. De ha nem adhatnám vissza gyermekét, boszút állok az ön bajáért. Az „Evangeliste“ regényt tehát egy anya vallomásának lehetne nevezni. Daudet, hogy széles alapra fektethesse regényét, behatóan tanulmányozta az üdv hadseregének egész szervezetét. E rajongó felekezetnek több feje van már Párisban. Daudet „angol dögvész“-nek nevezi e rajongó tömeget. Az üdv hadseregének központja London. Feje Both tábornoknak hívja magát. Leánya Both Katalin ; nincs fiatal teremtés, ki úgy hirdeti az evangéliumot, mint Ebsen Elina. A hadsereg hivatalos lapja „Előre!“ címet visel. Hetenkint egyszer jelenik fönn, hogy Haraszty, megvizsgálandó a túlsó partot, a fa keresztül nyúló ága alkalmas átjáróul kínálkozott neki, száraz lábbal kelni át a folyón, de az ág testének terhe alatt leszakadt, ső a vízbe esett. De hogyan történt, hogy ki nem úszott, holott a folyó nem tartozik a nagyobbak közé, s e helyen néhol még gázlókat is találhatni rajta. Haraszty pedig ép, erőteljes és edzett férfi volt, és lehetetlen, hogy ki ne bitt volna szabadulni a folyóból. Még ugyanaz a nap megadta a rejtély megoldásához a szomorú kulcsot. A parton néhány tehén legelészett, midőn azok egyike keserves bőgésben tört ki. Az elősiető munkások messziről láthatták, amint a szegény állatot hátsó lábánál fogva vonszolja a folyó felé egy óriási alligátor. E folyó hemzseg ez irtóztató hüllőktől, melyek között képzelhetetlen nagyságú példányok találhatók. A folyóba hurcolt tehénre is csak hamar találkoztak osztályos társak, úgy, hogy öt-hat az óriási gyíkokból hemzsegett körültes széjjel tépték néhány perc alatt rettenetes fogaikkal. Teljes valószínűség, mondhatnék, kétséget kizáró bizonyosság szólt hát a föltevés mellett, hogy Harasztyt, midőn a vízbe zuhant s mielőtt kimenekülhetett volna, e borzasztó állatok valamelyike kapta el. . . . Harasztynak négy fia s egy leánya maradt. •80 éven fölül levő atyja épen utazófélben volt fához, midőn útközben, egy hajón, értesült a meg. A tagok „katonák,“ S. (soldier) betűvel ellátott karkötőt viselnek. A Valmy utcában van főhadiszállásuk, hol a hivatalos lap szerint elvesztik: „az unalmat, bánatot, szomorúságot, gondokat, bizonytalanságot, kétségbeesést, félelmet és halált.“ A lap másik oldalán pedig ez áll: „Itt nyerhetni meg: a békét, örömöt, vigaszt, szabadságot, szilárdságot, boldogságot, biztosságot és az örök életet.“ A kór elterjedt Angolországból s már Franciaországban is gyökeret vert, áldozatává téve egy csomó embert, még a főbb rangúak köréből is. Daudet vastag könyveket irt tele jegyzeteivel. Összegyűjtő tanulmányait, Ebsenné elbeszéléseit s a leveleket, melyeket Ebsenné leánya irt, kit Elinának nevez a regényben. Elragadó színekkel festi le a rettenetes kórt, mely annyi embernek hálózta be már agyát, meghatólag rajzolja az anya búbánatát. A nő leckeadással tartja fenn magát. Mikor a regényből az első tárcák megjelentek, Daudet megmutatta az asszonynak s igy szólt neki : Lássa, igy állok boszszút azért a bántalomért, melyet önön elkövettek. A nő lefordittatta a tárcákat Daudet fia által. Kezdetben gyönyörködött arcképében, később azonban, midőn az a jelenet következik, melyben Ebsenné megcsókolja leányát s azt mondja neki : Ugye nem hagyjuk el soha sem egymást ? annyira megilletődött, hogy zokogásba tört ki s azt mondá : Elég, elég! Fáj , a többit majd otthon olvasom el. Az árvíz. A Duna folyton árad , tegnapról mára ismét egész méternyit tesz az emelkedés Budapestnél s ha az áradás így tart tovább, meglehet, hogy az alsó rakpart már holnap el lesz öntve. Ideje tehát, megtenni az óvintézkedéseket! Pozsonyból is a Duna folytonos áradását jelentik ; a hajóhíd el van zárva. — Báhony, Csataj és Tótgurab községeket a kárpáti vizek fenyegetik. A Feketeviz, Dudvág és Vág rohamosan nőnek s elöntéssel fenyegetik a galanthai környéket. Bécsből tegnapi kelettel ezeket jelentik : Az árvízveszély a Duna főágának s a Dunacsatornának folytonos emelkedése folytán egyre növekszik. Ezért is Pessinger báró helytartó az árvizbizottságot gyűlésre hívta össze, mely elhatározta, hogy a császár-malmok tájékára és a Freudenauhoz két-két hajó küldessék ivóviz-szolgáltatás végett, mert a kutviz már élvezhetetlen. A császármalmok alatt az esti órákban lakáskiüritéseket kellett eszközölni. Heiligenstadtban a vasúti viadukt alatt kiöntött a viz s 12 cm. magasságot ért el. Steinban estig 495 cm.-t ért el a vízállás. Nuszdorfban a régi Dunaágban 380, a Dunacsatornában cm. ; Bécsben a Dunacsatornában a Ferdinánd-hídnál 345, a Ferenc- József-hídnál 418 cm. volt a vízállás. A Dunán a szél nagy hullámokat ver. Vigasztalóbbak a felső Dunavidékről érkező hírek, amennyiben a Traun és Enns jelentékeny apadását jelzik, noha viszont Pásságból ismét csak áradást jelentenek, megrendítő szerencsétlenségről. Az irtóztató hír megsemmisítőleg hatott a szegény aggastyánra. Néhány órára a tudósítás vétele után kiszenvedett. Az amerikai lapok meleg részvéttel szóltak a két Haraszty szomorú elpusztulásáról. Az,,Alta California,“ rokonszenves nekrológot közölvén Haraszty Ágostonról, egyebek közt a következőket irta: „Haraszty a vagyonosodásnak mindig uj meg uj elemeit tudta föltalálni s az iparnak és szorgalomnak mindig tudott uj tért hódítani, mely nélküle parlagon maradt volna. Bármely tartományban élt, mindenütt jelentékeny tényezője lett az anyagi jóllét előmozdításának. Jó és nemes érzésekkel teljes ember volt. Vendégszerető és bőkezű, talán nagyon is bő mértékben, ami egyébiránt specialitása annak a nemzetnek, melynek fia volt. Mindig készen állt a szükségben levőkön segíteni s egyetlen ambíciója az volt, hogy hasznára lehessen polgártársainak. A kik őt bensőleg ismerték, szeretettel és becsüléssel áldoztak nemes jellemének. Emléke megérdemli, hogy hálával gondoljanak reá polgártársai, mert hasznos ember vala.“ . . . Mennyire szüksége volna ennek a mi szegény hazánknak ily tevékeny, indusztriális szellemű, vállalkozási bátorsággal biró emberekre, kiknek oly érzékeny díjával vagyunk. Nagy nehezen kerül egy-egy sok ezer közül, aki kiváló hasznára válhatnék nemzetének s még e kevésből is jut az amerikai — alligátoroknak ... T—s K—n. Öngyilkos nagykövet. Nagy feltűnést keltett tegnap Párisban ottani nagykövetünk Wimpffen Bódog gróf öngyilkossága. A szenzációs esetre vonatkozólag bécsi lapokhoz érkezett táviratokat, bár saját távirati tudósításainkat nem sok új részlettel egészítik ki, adjuk a következőkben : Wimpffen grófon, — mondja az egyik távirat — már napok óta nagy fokú izgatottság volt észlelhető. Tegnapelőtt még jelen volt Menter Zsófia hangversenyén. Másnap — öngyilkosságát megelőző napon — több barátjával ebédelt, kik ma észrevették nagy izgatottságát. Szombaton d. e. 10 órakor kikocsizott gyermekeivel. Fél 12-kor gyengéden megölelve azokat, kiszállt a kocsiból az Avenue Marceau-n s a falnak támaszkodva halántékon lőtte magát ; a golyó a jobb halántékon fúródott be s a fej bal felén jött ki, úgy hogy a halál ugyanazon pillanatban bekövetkezett. Egy rendbiztos szállította be holttestét a rendőrségre, hol megmotozták s a nála talált órát, gyűrűket, melyekbe neve van vésve, valamint több névjegyet elvettek tőle, s nyomban értesítették a nagykövetséget, melynek személyzete agnoskálta a halottat, mire azt a nagykövetséghez szállították. A grófnét Bonn ezredes értesíté a gyászesetről; az özvegygyé lett grófné ideges görcsöket kapott a szomorú hit hallatára. Az öngyilkosság oka felől csak megbizhatlan hírek keringenek a városban. A másik sürgöny — mely saját tudósítónkéval megegyezik — így hangzik: Roppant feltűnést kelt városszerte a hír, hogy Wimpffen gróf osztrák-magyar nagykövet, magát agyonlőtte. Wimpffen az öngyilkosságot egy pissokban követte el az Avenue Marceaun, egyikén ama széles utcáknak a Champs Elysées közelében, melyek a Szajnától kezdődve az Arc de Triomphenál futnak össze. Wimpffen a halántékába lőtt s a golyó rögtöni halált okozott. A Champs-Élysées rendőrbiztosa, kit a lövés figyelmessé tett, a holttestet, melyben mindjárt fölismerte a grófot, a legközelebbi rendőrállomásra szállította s nyomban jelentést tett a nagykövetségnél, hol mit sem sejtettek. A rendbiztos kérdésére, hogy a nagykövet nincs otthon, nyugodtan azt felelték : »Tíz órakor kisétált«. — „Igen“, fölett a rendőr, „mindjárt hozzák a holttestét“. A hír roppant izgalmat szült a követségi személyzet közt. Wimpffen után semmi iratot sem találtak, mely a végzetes tett oka felől felvilágosítást . Passauban attól tartanak, hogy az 1862-ks katasztrófa ismétlődni fog. A Duna a jobb parton már ki is öntött. A gabonaraktárt, melyben hatvan vagyon eleség állott, már tegnapelőtt ki kellett üríteni ; a fővámhivatal egészen vízzel van körülvéve; a mélyebben fekvő városrészt viz borítja s csak hajókkal lehet közlekedni. Stockeraunál is kiöntött már a Duna, tegnap virradóra elárasztotta a ligetet s a gyakorlóteret mintegy félnégyszög mértföld területen valóságos tengerré változtatta, melyben sok vad, őz és nyúl lelte halálát. A közlekedés csónakok segélyével történik. A hullámok már a vasúti töltést nyaldossák. A Göllers-patak is kiöntött s a város alacsonyabban fekvő részeit elöntötte, igy a pályaudvar előtti parkot, a gyermekparkot, hol a viz a házakat is elérte. Esti hét órakor már a Müdlgasse és Dammstrasse is jórészben el volt árasztva. A védtöltés Stockerau irányában egy helyen átszakadt, mi a helyzetet fölötte veszélyessé tette. A vasúthoz csak csónakok segélyével juthatni. A spillerni pályaépület lakóit ki kellett költöztetni. Linzben tegnap délután rohamosan apadni kezdett a Duna, este felé azonban az Inn hirtelen megduzzadása következtében ismét áradott, kiöntéstől még sem lehet tartani. Olmützből a Morva folyó hirtelen megáradását jelentik. Csernovic, Laska, Zárda- Hradisch környéke már el is van öntve. A víz folyton árad. Wormsból a Rajna mindkét partján történt gátszakadásokat jelentenek. Bürstadt és Bobstadt lakói menekülnek, a házak összeomlanak, segély indíttatott a vész színhelyére. Mannheimi sürgöny szerint gátszakadás következtében Triescnhein és Oppau községek egészen viz alá kerültek, de behatolt a víz Ludwigshafen és Germersheimba is. A hesseni Lajos-vasút Oggersheimnál el van öntve, mi akadályozza a vasúti közlekedést