Pesti Hírlap, 1883. április (5. évfolyam, 90-119. szám)
1883-04-01 / 90. szám
2 láth volt ez arisztokrácia dísze, typusa, leghatalmasabb képviselője. S Mailáthot temetve egyszersmind ezt az arisztokráciát temeti az ország. Régóta fogy a fényes gárda, melyre büszke lehetett volna a legnagyobb nemzet is, ami nővel, feudális arisztokráciájában, nem birt Ausztria soha. Ez a gárda adott államférfiakat nemcsak Magyarországnak, de Ausztriának is. Ennek fénye imponált Bécsben. Ennek dynasztikus hűsége volt gyakran az összekötő kapocs az uralkodó ház és a nemzet közt. S ennek a gárdának büszkeségét temette el ma a magyar nemzet, miután legkitűnőbb tagjai kidőltek a ragyogó sorból már rég. Hol vannak a Dessewffyek, a tiszteletre méltó agg, József, s a lázas reményeket keltő ifjú Aurél? Hol van Széchenyi István, aki bár forradalmár volt a tory-arisztokráciában, mégis ennek soraiba kell számítani? Hol vannak az idősebb Mailáthok s az idősebb Apponyiak ? A Józsikák, a Kemények, a Zichyek, Károlyiak, Barkóczyak stb? A régi gárdából az egyik Apponyi még él. Szerencsére, él még Sennyey is. De mind a kettő befolyás nélkül van a közügyekre. Apponyit öregség, Sennyeyt betegség kényszeríti félrevonulásra. A történeti arisztokrácia elvesztette fényét, befolyását. Mailáth halála következtében pedig teljesen nullifikálva van. A kaszinóban még vannak arisztokraták, bárók, grófok, nagy urak. Ezeknek azonban a magyar politikára, a magyar közéletre nincs hatásuk Mert a nagy államférfiak, nagy szónokok, híres írók eltűntek soraikból. Nincs köztük egyetlen nagy író, államférfi, szónok. Az előtt tucat számra volt. Mailáthban tehát a magyar nemzet egyszersmind történeti arisztokráciáját is gyászolja. A magyar államférfiak, szónokok és írók klaszszikus iskoláját, veteményes kertjét. Liberálisak és a demokrácia valódi hívei vagyunk. Azon kevesek közé tartozunk, akiknek a szabadelvűségbe vetett hitük még meg nem rendült s nyíltan küzdenek a demokrácia zászlaja alatt. És mégis mi fejezzük ki mély fájdalmunkat Mailáth ravatalánál, a magyar történeti arisztokrácia pótolhatlan vesztesége felett. Mi siratjuk Mailáthban a magyar történeti arisztokráciát. Harcolunk az arisztokratikus eszmék ellen az agrárius kérdések egész vonalán, a politikai és társadalmi eszmék egész területén. S a miért volna, ha egyszer a járási szolgabirót megint csak a véletlen nem vezeti rá. A szolgabiró ugyanis, ki fiatal ember volt és az előaktákat épen nem ismerte ebben az ügyben, Némethi nevű helységben egy P. Antal nevű jómódú emberhez szállt be vendégül. Noha nem ide szokott volt szállni máskor. Erre azonban az volt az oka, mert az ott lakó barátjával néhány nap előtt összekoccant. Vacsora után együtt borozgatott a szolgabiró a gazdájával s el akarja annak beszélni mint hirt, a papnál történt csodás feltalálását a cukortartónak. Nem is volt egyéb célja, mint hogy mulattassa ezzel. — Ismerte ön — kérdi a szolgabiró — a meggyilkolt Mailáth Jánost ? A gazda összerezzent s megijedve nézett a szolgabiróra, aki e sajátos nézésre szinte figyelmesen nézte vissza gazdáját. P. Antal remegni kezdett, kezeiből kiejtette a pipát a szolgabiró delejes tekintete alatt, mely azonban inkább csak csodálkozás volt még most is mint gyanú. Azon csodálkozott, hogy mi baja lehet ennek az embernek ? — Tudja-e, hogy az ezüstökből egy darab most visszakerült — mintha az isten ujja lenne. Most már hiszem, hogy meglesz a gyilkos is. Mit gondol? A gazda fölugrott székéről izgatottan. — Nem én . . . nem én. Én nem gyilkoltam meg. Nem, nem harcolunk, ennek egyik oka az, mert arisztokratikus eszmék zászlóját bontogatják, arisztokrácia nélkül. Az arisztokráciát tolják előtérbe, fényes tehetségek nélkül. Csak az árnyat növesztik nagyra, fény nélkül. A történeti arisztokrácia fénye elhomályosodott. Mailáthban kialudt annak legfényesebb napja. Ezért van nagy fájdalma a magyar nemzetnek. Ezért volt oly nagyszerű, impozáns temetése Mailáth Györgynek, minőt Deák halála óta nem látott Budapest. Ezért áztatta annyi köny a gyászravatalt, melyen a magyar történeti arisztokrácia legkiválóbb képviselője kezdte aludni örök álmát. Az Oláh irredenta az utolsó napok izgalmai következtében, ugyancsak dolgozik a határon innen is, meg túl is. — A brassói féktelen „Gazea Transilvaniei”utolsó száma gyászkeretben teszi közzé az aradi püspök ismeretes mérsékelt körlevelét, kifejezvén gyászát szóval is aziránt, hogy a román püspökök a magyar kormány rendőri közegeivé alacsonyitották le magukat. — A bukaresti „Telegraful“ megint a Kárpáton túli Romániából (Erdély) hoz egy levelet, melyben a Romániában élő hegyentúli (erdélyi) románok „Kárpát-társulata“ üdvözli odahaza (Erdélyben) lévő testvéreit azon erély miatt, amelylyel a román iskolák megmagyarosítása ellen protestáltak a brassói, nagyszebeni, kolozsvári, dévai, fogarasi abrudbányai, balázsfalvai és tordai gyűléseikben. A társulat egyben arra figyelmezteti Erdélyországot és szenvedő nővéreit, hogy fiaikra — bárhol is legyenek azok — mindenkor számíthatnak. Az albán-montenegrói határháború, melynek jelei már hetek sőt hónapok óta mutatkoztak, csakugyan kitört, mégpedig minden hivatalos hadüzenet nélkül. Getinjéből ugyanis azt jelentik, hogy a montenegrói „krajna“ határőrséget a szerdára virradó éjjel 300 malicsori albán megrohanta, mire három óra hosszat tartó heves ütközet fejlődött ki. A montenegróiak visszaverték ugyan az albánokat, de 40 halottat és sebesültet veszítettek. Az albánok, a montenegrói forrás szerint 50 halottat hagytak az összeütközés színhelyén. PESTI HÍRLAP POLITIKAI SZEMLE. lyan megvalósítani törekszik Madagaskar és Tonking ellen régóta tervezett akcióját. Az akció első célja : Tamatave, a Hova-birodalom legfontosabb kikötő városa, melyet úgy lehet, már a legközelebbi jövőben megszállnak a francia csapatok. Addig a hittérítők diplomáciai ügynökök gyanánt serényen működnek s már is a sziget több törzsét nyerték meg a francia köztársaságnak. A sajátképein hadműveleteket megelőzőleg azonban a francia kabinet körjegyzéket intéz a hatalmakhoz, melyben az akció célját és okait fogja kifejteni. Az indokok közt az is meg lesz említve, hogy az expedíció Ranavola királynő és tanácsadói megbüntetését is célozza. A tonkingi expedícióra vonatkozólag csak minap jelentettük, hogy csapaterősítések indultak útnak. Az angol felsőház tor-pártjának vezére Salisbury lord, múlt szerdán Birminghamban asztali beszédet tartott, melyben — miután a kormány írországi, egyiptomi és transvaali politikáját szigorú kritika alá vonta — kijelentette, hogy a kormány örökös ingadozása által eljátszotta az ország bizalmát s azért reméli, hogy a választókra való hivatkozás a konzervatív ügyet juttatná diadalra. Másnap Chamberlain kereskedelmi miniszter is tartott beszédet Birminghamban. Feltűnést keltő beszédet tartott tegnap a német trónörökös a ,,Royal York“ című szabadkőműves páholy felavatásán. „Ama huszonöt év alatt — úgymond, — mely azóta eltelt, hogy mint tudatlan az önök soraiba léptem, arra a meggyőződésre jutottam, hogy midőn a kor, melyben élünk, világosságot és felvilágosodást követel, a szabadkőművesség e törekvés elől nem zárkózhatik el. Nekünk kőműveseknek nem szabad a kutatásban és vizsgálódásban szünetet tartanunk, nem szabad a hagyományhoz, még ha drága és becses is nekünk, azért ragaszkodnunk, mert örökül maradt ránk. Nekünk is kell, hogy az legyen jelszavunk : „Nem pihenni, de haladni!“ A pétervári hivatalos lap a varsói erdészeti iskola tanulói közt előfordult zavargásokra vonatkozólag jelenti, hogy az iskolában novembertől március elejéig folytonos gyülekezések és tüntetések voltak s a tanulók rendellenesen és félebbvalóikkal szemben kihívóan viselték magukat, annyira, hogy az előadásokat március elején meg kellett szüntetni. Az igazgatóság március 4-én a főizgatók kizárását határozta el, mire a többi tanulók valamennyien azt kívánták, hogy ők szintén kizárassanak, mert ők egyetértenek a kizártakkal. Ennek következtében 129 tanuló záratik ki, kik közül 54 elveszti azon jogát is, hogy valamely más iskolát látogathasson és csak 14 tanulónak szabad — ha az előadások ismét megnyílnának — az erdészeti iskolát ismét látogatni. Arábiából ismét nyugtalanító hírek érkeznek. Az assurok hatalmas törzse Yemenben (Boldog-Arábia) már többször véresen összeütközött a török csapatokkal. Török politikai körökben attól félnek, hogy a felkelés átterjed Hedzsaszra s kikiáltják az arab függetlenséget, mely az összes törzseket harcra fogja lelkesítni. _____________ Franciaországban ismét pénzügyminiszteri válságról beszélnek. Az a körülmény, hogy Trard miniszter Algírba utazott, adott okot lemondása hírére. Utódjául Say Leót emlegetik. Feltűnt ugyanis, hogy Say második lyoni beszédében, melyet e helyen ismertettünk, igen optimisztikusan ítélte meg Franciaország pénzügyi helyzetét, amiből már most arra vélnek következtethetni, hogy nem idegenkedik többé belépni Berry kabinetjébe. Franciaország — mint látszik — komo-Arca fel volt dúlva, szemei kidülledtek, s tétován, rémletesen forogtak üregeikben. A szolgabíró a gyanú, vagy inkább az inspiráció titkos hatalmától késztetve felkiáltott: — Pedig mindent tudok, te vagy a gyilkos. Jobb, ha bevallasz mindent szépen. S P. Antal megsemmisülve összeroskadt s bevallott mindent, bevallotta hogy ő azokban az időkben ispánja volt Mailáthnak, ki igen rosszul bánt vele, és a cselédjeivel. Mindenki haragudott rá és gyűlölte. Ez sugalta neki azt a tervet, hogy Mailáthon boszut álljanak. Egy kocsisa, ki egyébkor üzeneteket hordott neki egy falubeli menyecskétől, akire szemet vetett volt, annak a szerelmi üzenetével kicsalta otthonról, a szőlőhegy alá egy rozzant viskóba — de ott nem a légyott várt reá, hanem az éhhalál. Holtan vittek el azután a pincébe s rádöntöttek a pince gádorából egy csomó földet. Mielőtt meghalt, hozzájártak és boszantották. A lakásból rabolt holmikon osztozkodtak, hanem a nagyobb részt P. Antal kapta, mert a többieknek nem volt tudomása a ládából kivett összeg mennyiségéről, így beszélik azok az esetet, akik gyerekkorukban elbeszélni hallották, mert már körülbelül nyolcvanöt év futott le azóta s egykorú elbeszélője nem igen van. De még igy közvetett hallomások után is, mert beszélnek róla , érdekesnek tartották közölni. 1888. április 1. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Adókivetés. A fővárosi adókivető bizottságok hétfőn, áprilió - án a következő házszámok alatt összeirt felek III oszt. kereseti adóját fogják tárgyalni: az I—II. ker. a Víziváros 1—45 régi számok, a VII. (belvárosi) kér. a 379—400 uj hr., az V. (lipótvárosi I.) kér. a 750—753 uj hr., az V. (lipótvárosi II ) kér. a 986 —1000 uj hr., a VI. (terézvárosi) kér. a 3741—3766 uj hr., a VII. (erzsébetvárosi) kér. a 4992—5012 uj hr. a VIII. (józsefvárosi) kér. az 5971—6070 uj hr., a IX. (ferencvárosi) kér, a 9439 — 9479 új hr. számok alatt összeírt felek adóját. — Népesedési mozgalom a fővárosban. A fővárosi statisztikai hivatal heti kimutatása szerint i. é. március hó 18-ától március 24-kéig terjedő idő XII. hetén élve született 262 gyermek, elhalt 281 személy. Az élve született közt volt 167 törvényes, 95 törvénytelen ; nemre nézve 140 fiú, 122 leány. Halva született 8 gyermek, köztük 5 törvényes. A halottak közt volt 168 főnemű, 113 nőnemű. Egy éven aluli gyermekek száma 63. Ez év 12. hetében élve született összes 3245 gyermek, elhalt 2881 egyén. Születések arányszáma 1000 lakosra 33,1. Halálozások arányszáma 1000 lakosra 35,5. — Elhaltak kora 1 éves 63, 5 évig 37, 20 évig 12, 30 évig 21, 40 évig 42, 60 évig