Pesti Hírlap, 1883. április (5. évfolyam, 90-119. szám)

1883-04-08 / 97. szám

2 ■csét kívánunk Barossnak fontos állásához s egy­szersmind a rá váró nagy feladathoz. A belgrádi uj metropolitát, Mraovicsot, hol­nap szenteli föl ángelics patriarcha Karlovitzon nagy ünnepélyességek között. Milán szerb király saját szárnysegédjét küldötte el Karlovitzra, hogy részt vegyen az ünnepélyben s a fölavatás után a szent Száva-rend nagykeresztjével díszítse föl Angelicset. Hadi állapot a montenegro albániai hatá­ron. A Skutari környékén végbement határzavargá­sok csakugyan megtermették a maguk rossz gyü­mölcseit. Minden jel arra mutat, hogy a Montenegro és a török albán tartomány közt valóságos határ­­háború fog kitörni. Cattaróból aggasztó híreket je­lentenek Kucsiból és Zabjakból 500 főre menő montenegrói önkénytes csapat szedelőzködött össze, melyhez Cetinjéből, Matavnjiból és Bearából még gimnáziumi tanárok is csatlakoztak. A csapat Ze­­tán keresztül a határra vonult az albánok ellen. A fejedelem minden Skutariban élő montenegrói alatt­való visszatérését rendelte el. Ezek az emberek a mészárlástól való félelem miatt elrejtő­zve éltek s csak imént sikerült nekik a török katonaság segít­ségével montenegrói területre menekülniök. E körülmény egymaga is eléggé jellemzi a határszéli állapotokat. Albánia valóságos háborúra készül, me­lyet saját számlájára akar folytatni Montenegro el­len. Az angol kormány, tekintettel az albánok nagy fokú izgatottságára, utasította Prizrendben székelő­ konzulát, hogy további intézkedésig Skutariba köl­tözködjék. A boszniai mohamedán egyház-javak az u. n. vakusbirtokok ügyében legközelebb egy ideiglenes bizottság kezdi meg működését az okku­páti területen. A bizottság — melynek megalakítá­sát maguk a mohamedánok kívánták — meg fogja állapítani ezen jobbára erődökből álló javak jöve­delmezőségét s egyben javaslatot fog készíteni azok­nak a mohamedán mecsetek és iskolák javára való helyesebb kezelése iránt. A vakus birtokok jogi ter­mészetét a bizottság működése nem fogja érinteni, azok tehát azontúl is megmaradnak jelenlegi jogál­lapotukban. A bizottság kebelébe nyolc vagyonos bosnyák mohamedánt vett föl a tartományi kormány. POLITIKAI SZEMLE. Dynamitháború Angliában. Az angol rendőrség az utóbbi napokban történt szenzációs elfogatások ügyében nagy tartózkodást tanúsít ugyan, mint egy londoni sürgöny jelenti, de a forgalomba került hírekből annyi mégis bizonyosnak látszik, hogy a legutóbb letartóztatott öt egyén közül kettőnél fontos okmányokat leltek, melyek vilá­gos betekintést engednek a fén-amerikai eredetű dy­na­mit- összeesküvés európai és amerikai elágazásaiba s kétségtelennek tün­tetik fel, hogy csakugyan tervezve volt O'Do­novan Rossa fenyegetését megvalósitni s köz­épületeknek egyidejű tömeges légberöpítése által terrorizálni Londont. A Birminghamban elfogott Whitehead, kinek bolthelyiségében egész dynamitraktárt fe­deztek föl, a vizsgálóbíró előtt igen bátran vi­selte magát, útközben dalolgatott, Írország meg­szabadításáról beszélt, majd még minden felvi­lágosítást megtagadott. A rendőrség mégis azt tartja, hogy be fogja bizonyíthatni a legutóbbi dynamit-merényletekben való bűnrészességét. A Londonban elfogottak közt legfontosabb személynek látszik az állítólagos orvos, az ame­rikai Gallegher, aki igen hidegvérű és határozott magatartású ember. Norman, Wilson és Dalton jobbmódú munkások­nak látszanak. Norman tagadja, hogy tudomása lett volna a koffer tartalmáról, melyet előtte ismeretlen ember számára hozott Londonba Bir­minghamből. A kihallgatás már eddig is konstatálta Norman összeköttetését az állítólagos ame­rikai orvossal, kit a dynamit-merénylők szellemi vezetőjének tartanak, mely állásra tudománya képesítette. Galleghernek Londonban két lakása volt, melyeken Normant többször látták megfor­dulni. Mindkettőnél bankjegyeket s 1883. márc. 10 én kelt hitelleveleket találtak ; úgyszintén Galleghernél sok levelet, melyek O'Donovan Ros­­sával való összeköttetését bizonyítják. A további kihallgatásokat egy hétre elnapolták. A legutóbbi elfogatásokat már interpelláció tárgyává tették az angol alsóházban . Northcote terjesztette elő az interpellációt, melyre Harcourt belügyminiszter azonnal felelt, megerősítve az elfogatások hírét , kilátásba helyezve a robbanó­anyagok birtokára vonatkozó törvények megfelelő módosítását. Az o­s­z­­t­r­á­k-m­a­g­y­a­r-t­ö­r­ö­k- s­z­e­r­b vasúti csatlakozás ügyének kedvező el­int­ézése alkalmából többen (első­sorban Ed­­h­e­m pasa török belügyminiszter, továbbá C­a­­lice báró osztrák-magyar nagykövet) magas rendjelekkel lesznek kitüntetve. A bécsi francia nagykövetség be­töltésére vonatkozólag azt jelentik Párisból, hogy a Waddington kinevezéséről szóló hírek koraiak. A francia kormány nem szándékozik Duchntel gróf helyét előbb betölteni, csak ha az osztrák-magyar kormány kinevezte Wimpffen gróf utódját. A filad­elfiai ír konvenció, me­lyen Parnell is résztvenni szándékozik, pro­­grammjának első pontja gyanánt következő nyi­latkozatot fogadta el: Írországnak nem szabad más koronához kapcsolva lenni. Írország­nak el kell szakadnia Angliától s e célra erőszak alkalmazása nem csak jogosult,­­ de szükséges is, mert egyéb módja a célhozjut­t tásnak nincs. FŐVÁROSI ÜGYEK. — Adókivetés. A fővárosi adókivető bizottságok holnapután, e hó 9-én a következő hely­rajzi számok alatt összeírt adóköteles felek III ad osztályú kereseti adóját fogják tárgyalni: az I—II. ker. a vízivárosi 261—385 régi számok, a IV. ker. az 512 — 523 számok, az V. ker. 1. biz. a 779 — 783 számok, a VI. ker. a 3822—3826 számok, a VII. ker. az 5106­—5114 számok, a VIII. ker. a 6551—6700 számok, a X. ker. a 8382—8462 szá­mok alatt összeírt felek III-ad osztályú kereseti adóját. — Esküdt-lemondás. Oehler János X. kerületi esküdt a főváros polgármesteréhez benyúj­totta lemondását. A lemondásra hajlott kora és be­tegeskedése készteté. — A prostitúció ügyére vonatkozó sza­bályrendeleti terv, melyet a régiből újjá toldozva a főkapitány dolgozott ki, a tanács­ legutóbbi ülésén bemutattatván, véleményadás végett a közegészségi bizottsághoz utasittatott. — A v­i­g­a­d­ó kis termének szobordiszít­­ményei tárgyában a pályázat eredménye felett a fővárosi képzőművészeti bizottság múlt ülése nem döntött, hanem felhívta Kiss György, Vasady, Scheff­­csik A. és Donáth szobrászokat, hogy a kijelölt al­legóriás alakok közül maguk választván, egyet-egyet dolgozzanak ki s uj kis mintákat mutassanak be. Ehhez képest kidolgozta és bemutatta Kiss György a Szavalatot (Lendvay), Vasady a Költészetet (Ti­­nódy), Scheffcsik pedig a Zenét (Bihari). Donáth­­nak maradt volna a népdal, de ő uj mintát nem mutatott be.­­ A belügyminiszter jóváhagyta a főváros azon szabályrendeletét, melylyel a tükröknek az utcán födetlenül vitelét eltiltotta. den is deputációban s köszönté fel Tisza Kál­mán „Ő­szentségét“, mondom tehát, D­oboz uram ,,sz er e t e t ve !“ ráteszi kezét az ember vál­lára s okosan elmeséli, hogy még hányan van­nak a Bukovinában, kik elkívánkoznak a szép magyar hazába ...* Értelmes és érdekes ember Csobot uram. Gazdag, a­ki nem betelepíttetni, hanem megte­lepedni jön majd be nagy Magyarországba, de csak a jövő tavaszszal, ha eladta százhúszezer forintot érő vagyonát. Furfangos eszű, okos, tud öt nyelvel­ beszélni és nem műveletlen, négy gimnáziumi osztályt járt Gsernovicben. Ímne, ilyen embereink voltak nekünk ott künn. Szinte látom már, hogy nyompja le majd értelmi súlyával a rácok egész falait. Mert, hogy felettük fog ma­­gaslani, az bizonyos. Hiszen földjeit is úgy meg­­jegyezza, mintha generális lenne, a többi meg csupa egy éves önkéntes. Glédába áll mindenki az ő kommandó szavára. Vas kézzel tartja a fegyelmet. De annak a vas kéznek azért van az érintése. A kommandó szavának is inkább zeng­­zetes a hangzása, nem hogy még nyers volna. Szóval, tud bánni embereivel. Tudja, mikor ciró­gassa, mikor suhogassa őket. Meg világlátott em­ber ám Csobót uram. Ilyenre aztán adhatnak a nála gyöngébb eszű emberek. Járt ő Odesszában, Tifliszben, csupán tanulási vágyból, most meg, a­mint rendben lesznek vérei Nagy-Györgyfal­­ván, Bukaresten át utazik haza, mivel még nem járt arra. De most veszem észre, hogy nem is Szol­­­­nokról, hanem a csángók szolnokáról írok, pe­dig még le sem szálltak a vonatról. De ismervén régebb óta a derék Csobotot, találkozás nélkül is bemutathattam őt. Mert később nagyon gyak­ran találkozunk vele. (Ezt is már előre tudom.) Ha majd azt kell írnom : a csángók nevében szólt. ... Ki sem írom a nevét. Olvasóim már tudhatják, hogy a pontok helyére Csobot uram athléta alakja képzelendő. Szép, nagy ember. Mint minden nagyság, ő is szerényen keve­sebbre becsüli erejét. „Mert tudják a nagysá­gos urak, én nem vagyok Herkules, szokta volt mondani, nem tudok én sem kőből olajat fej­teni.“ Ebből az egy mondatból is látszik, hogy nem amolyan parlagi ész meg műveltség a mi közös barátunk, Csobot uram. Hogy a magya­rok istene tartsa meg erőben és egészségben ! * Megjöttek tehát a csángók. Fáklyák piros­­lottak a mozdonyon, fényeket messze elvetve a Tiszára. Az egész Ti­za hosszában végig zugó éljen-vihar, itt forrásozott először. Azt akarom ezzel mondani, hogy itt kezdődött utjuknak egy egészen új szakasza, a hajóutazás. Eddig ke­resztbe szelték a tiszavidéket vasúton, most ha­jón lebegtek végig Magyarország szíve közepén. Nem is mondok bombasztot ezzel. Szív volt az egész vidék, melyen keresztül jöttek. Felső-Ma­­gyarország a szív pitvara, az alsó Tiszavidék a kamarája, a gyökere ... azt még nem tudhat­juk előre. Meg vagyok akadva az epithetonokkal.­­ Külön nagy szótárt kellene szerkeszteni, hogy — A M. T. Akadémia I-ső (nyelv- és széptudományi) osztálya ápril 9-én, hétfőn d. u. 5 órakor ülést tart, melynek tárgyai a következők : 1. Budenz József r. t.­. Nyelvészeti észrevételek Vámbéry Árminnak „A magyarok eredete“ cimü munkájára. — 2. Volf György r. t. bemutatja dr. Kiss Ignác urnak, mint vendégnek: „Káldi nyelve“ cimü értekezését. 3. Folyó ügyek. — A budapesti könyvnyomdá­sz­ok és betűöntők egylete néhai nagy­érdemű elnökének, Hornyánszky Viktornak arcképét hálája jeléül az egyleti helyiség számára olajba festetvén, azt az április hó 8-án, d. e. 10 órakor tartandó rendes közgyűlést megelőzőleg fogja a fő­városi vigadó nagy éttermében ünnepélyesen le­leplezni. — A nemzeti kerékpár egylet va­sárnap délután 6 órakor a budapesti csónakázó egyesület csónakdájában (vámház-rakpart) értekez­­letet tart, melyen az ideigl. választmány az alap­szabály ter­vezetet nyújtja be.­­ A fővárosi iparos kör helyiségei* * ben érdekes felolvasást tartott csütörtökön este minden város közönségének új száz-százból álló kötést ajándékozhassunk. A csángók kihajoltak az ablakon, s visz­­szaéljeneztek a sötétbe. Nem láttak arcokat, csak egy fejek alakjait hullámoztam tömeget. Míg kezünkkel feléjök­intettünk, szemünk egy kocsit keresett. Odescalchy hercegét. Alig hogy a vonat megállt, már kiugrott a herceg. Futni akart előre, hogy embereiről gondoskodjék. Szol­nok derék kapitánya, Hegedűs Béla, megállította. A herceg kétségbe volt esve. Másodnapja, hogy reggelije, ebédje, vacsorája írott malasztból állt. És a szellemi étkezés gyakran negyedóráig tar­tott. Úgy hogy testi táplálékra sem maradt ideje. Annál kellemesebben lepte meg Hegedűs rövid, de velős, meleg beszédje. A herceg meg­­indultan rázta meg kezét. Erre aztán én is ráköszöntöttem a reggelt. A herceg rám ismert, a homályban is. — Ön is el­jött ? Meddig megy ? — Mindvégig, kegyelmes uram. — Én már kifáradtam. Tizenhét napi foly­tonos munka kimentett. Alig várom, hogy haza juthassak. — Tehát nem kiséri tovább őket kegyel­­mességed ? — Még Szegedre sem mehetek le. Ezalatt a herceg kisegíti nejét a kocsi­fülkéből. A hercegnő bájossága, szeretetreméltó­­sága, barátságos szavai élénk rokonszenvet és tiszteletet keltettek az első pillanatban a szolno­ki urak közt. A hercegnét bevezeté férje a hajó­állomás várótermébe. A herceg bemutatván neki PESTI HÍRLAP, 1883 április 8 EGYLETEK ÉS INTÉZETEK.

Next