Pesti Hírlap, 1883. május (5. évfolyam, 120-149. szám)

1883-05-30 / 148. szám

1883. május 30. PESTI HÍRLAP. A KÖZGAZDASÁG. Állattenyésztők kalauza. Az országos gazdasági egyesület hasznos mun­kát cselekszik a föntebbi cim alatt megindítandó folyóirattal. Valamint a borászati törzskönyv az or­szág bortermelőinek nevét s termelési viszonyait is­merteti, úgy a szóban levő kalauz tudatni fogja azon tenyésztők neveit, kik saját nevelésű ál­latokat évente eladni szoktak. Fel lesz sorolva egy­részt az eladásra kerülő állatok száma, más­részt ezen állatoknak minősége és mindazon tu­lajdonságaik, melyek a tenyésztőt érdekelhetik. A közlött adatokért semmi díj sem fize­tendő­­ az adatok valódiságáért, maga a beküldő szavatol. Az állattenyésztők kalauza természetesen an­nál tökéletesebben fog céljának megfelelni, minél na­gyobb számban jelentkeznek az egyes tenyésztők, és minél lelkiismeretesebb adatok fognak e mű számára beszolgáltatni. A munka füzetekben fog megjelenni, melyek mindegyike a tenyészi típuszok bizonyos határozott csoportját foglalja magában. Az állattenyésztők ka­lauzába való felvétel feltételei a következők : felvé­telnek valamennyi határozott irányú tenyészetei a lovak, szarvasmarhák, juhok és sertéseknek, melyek a hazai állattenyésztésre nézve jelentőséggel bírnak. 1. A lovak a következő kategóriába sorolan­dók : 1. Telivér angol, 2. telivér arabs, 3. nehéz munkás (nagy termet, főleg városi célokra, mint pl pinzgani és percheran), 4. közönséges munkás, (nor­­mandi, i­honi stb. vagy ezek keresztezése) 5. nehe­zebb hintós ló (carousier), 6. közönséges hintós (va­dász), 7. közönséges nyerges, vagy hadi ló, 8. penny, 9 hegyi ló. 2. Szarvasmarháknál a) húsfajták (shorthorn, Dutkom és Charolais), b) tejelő fajták (a nyugati, vörös-tarka, fekete-tarka és borzderesek) c) magyar igásfajta. 3. Juhoknál a) Angol húsjuh­s kereszte­zés, b) Rambouillat, e) Electoral Negretti, d) hazai fésűs, e) Rackák, d) egyéb fajta és keresztezések. 4. Sertéseknél a) hazai zsírfajták b) angol és német zsír- és húsfajták. A bejelentésbe a következő adatok veendők fel: 1. A törzsnyáj fajtája. 2. A nyáj tulajdonosának a) neve, b) lakása (u. p., vasútállomás, az onnan való távolság.) 3. A nyáj tenyésztőjének a neve. 4. A nyáj alapításának az ideje. 5. A nyáj alapítójának a neve. 6. Az eredeti, vagy később szerzett te­­nyészanyag beszerzési forrása. 7. Tenyészirány. 8. Az anya­állatok jelenlegi száma. 9. Az állatok jel­lege : a) általánosságban: szív, testalkat, élősúly, érettségi kor, egészséges volta; b) különösen lovak­nál a különböző használati célokra való alkalma­tosságukra, kvalifikációra nézve ; c) szarvasmarhák­nál a tejelés, igavonó és hízóképességre nézve. 10. Kimutatása annak, hogy törzskönyvek vezettetnek-e, melyből minden egyes állat leszármazása és vezér­rokonainak tulajdonságai kivehetők. 11. Kiállításokon esetleg nyert kitüntetések. 12. Az évenkint eladásra felállított apaállatok és tenyészanyák száma és kora. 13. Az eladás ideje és módja (szabadkézből való eladás, vagy árlejtés ?) 14. Hozzávetőleges árak. A beküldött adatok valódiságáért a beküldő saját­kezű aláírásával szavatol — Az osztrák-magyar papirgyárosok egyesülete a napokban Gmundenben gyülésezett s elhatározta, hogy legközelebbi gyűlését Budapes­ten fogja tartani. — Horvátország a magyar országos ki­állításon. Zágrábott Zsivkovics b. osztályfőnök el­nöklete alatt e hó 26-án, a budapesti országos ki­állítás tárgyában értekezlet volt, melyen részt vettek Bollé építész, Devidé igazgató, Kauffmann bányaka­pitány, s Halper Imre osztálytanácsos, mint előadó. Zsivkovics b. azon közléssel nyitotta meg az érte­kezletet, hogy a kiállításon a horvát kiállítók min­denben egyforma jogokat élveznek a magyarokkal. A horvát kiállítás részére a kiállítási helyiség egyik alkalmas helyén kívánatra külön pavilion fog fölál­lítta­tni, csak a horvát faldállitásnak kell a közös fapavilionban helyet foglalni, itt is természetesen elválasztva a magyartól. Az állam, mint erdőipari kiállító, horvátországi erdeinek terményeit szintén a horvát osztályban fogja kiállítani. A kiállítás köz­ponti­ és végrehajtó bizottsága működése számára rövid idő alatt szabályzat fog kidolgoztatni, s ezt követi a tagok kinevezése. „Hogy a horvát bizott­ságnak a magyarral való érintkezése megkönnyíttes­­sék“, levelezési nyelvűi a német választatott­­ Záloglevelek mint üzleti biztosítékok. A pénzügyminiszter értesítette a pénzügyi hatósá­gokat­ és hivatalokat, hogy a pesti magy. kereske­delmi bank, a magyar jelzálog hitelbank és a pesti hazai I. takarékpénztár egyesület című budapesti részvénytársaságok által forgalomba bocsátott zálog­levelek, miután az 1881-ik üzletévről bemutatott jelentések és zárszámadások szerint a zálogleve­­lek fedezésére és biztosítására szolgáló külön ala­pok az 1876. XXXVI. t. c. egyes határozmányai­­nak megfelelnek, a pénzügyi igazgatás minden ága­zatában üzleti biztosítékul továbbra is elfogadhatók. — Magyar bor a külföldön. E cim alatt összegezi a „P. N.“-nak egy drezdai levelezője azokat az ékes dolgokat, melyeket bárki tapasztal­hat, ha külföldön magyar bort kér valamely keres­kedésben, a­mely ital bármi inkább, mint bor s legfőképen nem magyar bor. Ezért hát, úgymond, az országos mintapince nem hogy korlátolandó vagy éppen megszüntethető volna, ellenkezőleg, még ki­­terjedtebb alapra lenne fektetendő. Nemcsak árjegy­zékeit kellene minden európai nevezetesebb lapban időről-időre közölnie, hanem kereskedelmi uta­zókat is alkalmaznia, kik a szükséges min­tabor segélyével meggyőznék a külföldi közön­séget az eredeti magyar boroknak nemcsak élvez­­hetőségéről, de egyszersmind kitűnőségeiről is; mire nézve példaképen megemlítem, hogy bárha az in­dok, melyért igen gyakran a külföldön tartózkodom a magyar bor tejesztésétől és ismertetésétől nagyon távol áll, mindazonáltal a hékekorban a külföldre magammal vitt egy-egy palack eredeti bornak meg­­kóstoltatása, ismerőseim részéről egész inváziónak tesz ki. Az országos mintapince létrejöveteléig kény­telen valók részükre tömeges bormegrendeléseket ál­talam ismert termelőknél tenni, azóta azonban is­merőseimet a mintapincéhez utasítom, minek követ­keztében nem egy megrendelés történt s őszintén mondhatom, hogy az általános elismerő dicséret úgy a minőség, mint a a teljesítés tekintetében hazafias örömömre szolgál. — Az orsz. magyar gazdasági egyesület kertészeti szakosztálya régen foglalkozik már Ma­gyarország befásításának s ezzel a gyümölcste­nyésztés előmozdításának fontos kérdésével. Leg­utóbb a szakosztály bizottságot küldött ki kebelé­ből, hogy a kérdés fölött tanulmányokat téve, a tenni valókról jelentést tegyen. A bizottság elké­szült munkálatával s a szakosztály ma délután tar­tott ülésén terjeszti elő javaslatait, melye­ket röviden a következőkben foglalunk ösz­­sze . Mindenek felett felkérendő lenne a kor­mány, hogy a községi faiskolák felállítását ren­delje el s az ellenőrzéssel a közs­ elöljáróságokat bízza meg, továbbá, hogy évente gyümölcsfa mago­kat bocsásson a községek s gazdasági egyesületek rendelkezésére. Kívánatosnak jelzi továbbá a bizott­ság, hogy a gazdasági és földműves iskolákban s más után is az okszerű fakezelés elsajátítására nyujtassék al­kalom s hogy a kormány jutalomban részesítse azokat, kik a gyümölcstenyésztés körül nagyobb érdemeket szereznek. Intézkedéseket sürget a bi­zottság oly irányban is, hogy a közs­ elöljáróságok­nak felhatalmazás adassák a kárttevők meg­büntetésére s a hernyószedés elrendelésére. A szakosztály a bizottság javaslatait magáévá tette. Megemlítjük még Luczenbacher Pálnak az ülésen tett indítványát s nagylelkű ajánlatát. Luczenbacher ugyanis a főváros közelében egy körülbelül 100 holdas faiskola szervezését indítványozta, oly módon, hogy az az az árvaügygyel hozassák kapcsolatba, svájci minta szerint, a­hol egy ilyen faiskolát szintén árvák tartanak rendben. Luczenbacher az esetre, ha eszméjét az orsz. gazdasági egyesü­let pártolja, a létesítéshez a maga részéről 2000 frtot ajánlott fel. A szakosztály örömmel és köszö­nettel vette tudomásul ez ajánlatot. Magára az in­dítványra nézve abban állapodott meg, hogy egy közelebbi ülésén fogja tárgyalás alá venni. — Feloszlott vasúttársaság. A bán­ré­ve-ná­d­asdi vasúttársaság feloszlott s enge­délyokmánya és függeléke a rimamurány-salgótarjáni vasmű részvénytársaságra ruháztatott vissza. A­kik­nek tehát követeléseik volnának a feloszlott vasút­társaság ellen, hat hó alatt jelentkezzenek a rima­­murány-salgótarjáni részvénytársaságnál (Budapest, VI. ker. sugár­ut 2 sz.), mert ezen határidő eltelte után a tényleges feloszlás és vagyonbeolvasztás fog történni. — Geológusok védelme. Ha már a mérnö­köt is mint „földkóstolót“ a nép nem szívesen lát­ja, nem csoda, hogy a geológusok iránt nem lévén tájékozva arról, hogy mi járatban vannak — való­ságos ellenszenvvel viseltetik. Nem egyszer történt, hogy a nyári földtani felvételek alkalmával a vidé­ken kutató geológusokat maguk a községi hatósá­gok idegen kémeknek nézték, bizalmatlansággal vi­seltettek irántuk, sőt egy ízben a földtani intézet egy osztálygeológusát ily gyanú miatt a községi bíró be is csukatta. A kevésb­é tájékozott földbirtokos és munkás nép, látva, hogy az illető gaologus mint járja ösz­­sze földjének minden zegét-zugát, mint szedi fel a földről, töri le a szikláról és vizsgálja a kü­lönféle kavics és kődarabokat, mint ás, fúr földje határán, tisztán oly egyéneket gyanított bennök, ki­ket a kormány küldött rájok abból a célból, hogy földjeiket átvizsgálja s ennek alapján jövőre nagyobb adót vessenek ki rájok. Volt rá eset, hogy a nép botokkal felfegyverkezve megtámadta a kutató geo­lógust, ki aztán futásban volt kénytelen előlük a törvény oltalma alá menekülni. Hasonló esetek ki­kerülése végett a kereskedelmi miniszter az idén a földtani felvételekre induló geológusokat nyílt iga­zolványokkal látta el, a belügyminiszter pedig az idei felvételi területbe eső megyék hatóságait oda utasította, hogy a községi előjáróságok által világo­sítsák fel a népet a geológusok működésének ter­mészetéről s céljáról s egyúttal felhívta az illetékes csendőrparancsnokságokat, hogy amennyiben hasonló esetek még előfordulnának, a geológusok védelmére kellő segélyt rendeljenek ki. — Az osztrák nyugati vasút elsőbbségi kötvényeinek aranyra leendő konvertálását, mint an­nak idején irtuk, a hitelintézeti csoport akarta keresztül vinni, a tárgyalások azonban nem vezettek ered­ményre s a vasút másutt keres közvetítőt a mivelet keresztülvitelére. — Gyapot­statisztika. A svájci orsz. kiállí­tás alkalmából Zürichben egy füzetke jelent meg, mely a gyapotstatisztika legfontosabb adatait fog­lalja magában. A gyapotfogyasztás az Egyesült­ Ál­lamokban, Angliában és a kontinensen 1842/43-ban 2.894.000 bálra rúgott, mely mennyiség 1881/82-ig 8.043.000 bálra emelkedett. A termelő országok közül e fogyasztáshoz szolgáltattak az Egyesült­ Ál­lamok 1842/43-ban 2.394.000 bált és 1881/82 ben 5.435.000 bált. Legnagyobb volt az amerikai gya­pottermés 1880/81-ben 6.580.060 bállal, legkisebb volt pedig az amerikai kivitel az 1861/62-ik év­­ben, mivel csak 44 bál van kimutatva. Egyip­tom gyapotki­vitele 1821/22-ben még csak 944 cantur volt (1 cantur = 441/3 klgr.). 1865-ben már 2.836,036 cantur volt. Indiából exportáltak 1865-ben 1.537,878 bált, 1878 és 1879-ben 856,000, illető­leg 931.000 bált és 1882-ben 1.741,839 bált. A gya­pot ültetvények területe az Egyesült­ Államokban volt 1880/81-ben 15,951 acre, 1881/82-ben, 16771 acre és 1882/83-ban 16,227 acre. Egy acre átlagos ho­­zadéka volt 1880/81-ben 201 font és 1881-ben 155 font.­­ Az orsók száma a föld kerekségén 76.685.000, ezek átlagos gyapotfogyasztása éven­ként 49 angol font s így az évi gyapotszükséglet 9.396.000 bál (1 bál 400 angol font.) Anglia orsóinak száma 41 millió, míg az európai kontinensé 22 millió, az északamerikai Egyesült­ Államoké 11.3 millió, Délamerikáé 830,000 és Indiáé 1.6 millió. Az európai szárazföld országai közül az orsók szá­mára nézve Németország és Franciaország között nem nagy a különbség, de míg Németországban egy orsó 58 font gyapotot dolgoz fel évenként, Franciaországban egy orsó átlagos gyapotszükség­lete 48 font. Legnagyobb a gyapotfogyasztás év­­sónkint Indiában, hol egy orsóra évenkint 102 font gyapot jut; utána következik Svéd- és Norvégor­szág 84 fonttal, Olaszország 70 fonttal. Angliában egy orsóra évenkint 351/s font gyapot jut. Az ár­hullámzást illetőleg kitűnik a felsorolt adatokból, hogy az amerikai gyapot ára 1842—1882 között 31/3—313/4 penny közt váltakozott. Legolcsóbb volt a gyapot 1848-ban. Legdrágább ellenben 1863-ban az északamerikai polgárháború alatt. — Marhaszállitmányok lerakó helyei. A Pestmegye pártfogása alatt álló állattenyésztő egye­sület feliratot intézett a közlekedésügyi miniszterhez, melyben kéri, hogy engedtessék meg az egyesület­nek marhaszállítmányait a nagyobb vasúti állomá­sokon bárhol lerakhatni; amennyiben pedig ez a közlekedési viszonyoknál, vagy egyéb tekinteteknél fogva megengedhető nem lenne, kéri, hogy Sorok­sáron és Aszódon, amely két állomásra különösen sok marhaszállítmány érkezik — marhalerakodási állomás szerveztessék. — Árlejtés. A fővárosi vízművek üzeméhez három évig terjedő időn át szükséges, mintegy 100 ezer mmázsa fűtő kőszén szállítására árlejtési pályázatot hirdet a főváros. Az ajánlatok a kellő bánatpénzzel f. évi június 9-dikéig Barna Zsigmond tanácsnoknál nyújtandók be. Ugyancsak árlejtés hir­­dettetett a Rókus és Szt.­János közkórházak ré­szére szükséges pokrócok, lepedők, vánkos­cihák, szalmazsákok, szalmavánkosok, hálóköntösök, ingek, kényszerzubbonyok, törülközők stbre, melyek szállítása iránt az ajánlatok jan. 11-ig Andreánszky Zs. tanácsnokhoz nyújtandók be.

Next