Pesti Hírlap, 1883. május (5. évfolyam, 120-149. szám)
1883-05-30 / 148. szám
1883. május 30. PESTI HÍRLAP. A KÖZGAZDASÁG. Állattenyésztők kalauza. Az országos gazdasági egyesület hasznos munkát cselekszik a föntebbi cim alatt megindítandó folyóirattal. Valamint a borászati törzskönyv az ország bortermelőinek nevét s termelési viszonyait ismerteti, úgy a szóban levő kalauz tudatni fogja azon tenyésztők neveit, kik saját nevelésű állatokat évente eladni szoktak. Fel lesz sorolva egyrészt az eladásra kerülő állatok száma, másrészt ezen állatoknak minősége és mindazon tulajdonságaik, melyek a tenyésztőt érdekelhetik. A közlött adatokért semmi díj sem fizetendő az adatok valódiságáért, maga a beküldő szavatol. Az állattenyésztők kalauza természetesen annál tökéletesebben fog céljának megfelelni, minél nagyobb számban jelentkeznek az egyes tenyésztők, és minél lelkiismeretesebb adatok fognak e mű számára beszolgáltatni. A munka füzetekben fog megjelenni, melyek mindegyike a tenyészi típuszok bizonyos határozott csoportját foglalja magában. Az állattenyésztők kalauzába való felvétel feltételei a következők : felvételnek valamennyi határozott irányú tenyészetei a lovak, szarvasmarhák, juhok és sertéseknek, melyek a hazai állattenyésztésre nézve jelentőséggel bírnak. 1. A lovak a következő kategóriába sorolandók : 1. Telivér angol, 2. telivér arabs, 3. nehéz munkás (nagy termet, főleg városi célokra, mint pl pinzgani és percheran), 4. közönséges munkás, (normandi, ihoni stb. vagy ezek keresztezése) 5. nehezebb hintós ló (carousier), 6. közönséges hintós (vadász), 7. közönséges nyerges, vagy hadi ló, 8. penny, 9 hegyi ló. 2. Szarvasmarháknál a) húsfajták (shorthorn, Dutkom és Charolais), b) tejelő fajták (a nyugati, vörös-tarka, fekete-tarka és borzderesek) c) magyar igásfajta. 3. Juhoknál a) Angol húsjuhs keresztezés, b) Rambouillat, e) Electoral Negretti, d) hazai fésűs, e) Rackák, d) egyéb fajta és keresztezések. 4. Sertéseknél a) hazai zsírfajták b) angol és német zsír- és húsfajták. A bejelentésbe a következő adatok veendők fel: 1. A törzsnyáj fajtája. 2. A nyáj tulajdonosának a) neve, b) lakása (u. p., vasútállomás, az onnan való távolság.) 3. A nyáj tenyésztőjének a neve. 4. A nyáj alapításának az ideje. 5. A nyáj alapítójának a neve. 6. Az eredeti, vagy később szerzett tenyészanyag beszerzési forrása. 7. Tenyészirány. 8. Az anyaállatok jelenlegi száma. 9. Az állatok jellege : a) általánosságban: szív, testalkat, élősúly, érettségi kor, egészséges volta; b) különösen lovaknál a különböző használati célokra való alkalmatosságukra, kvalifikációra nézve ; c) szarvasmarháknál a tejelés, igavonó és hízóképességre nézve. 10. Kimutatása annak, hogy törzskönyvek vezettetnek-e, melyből minden egyes állat leszármazása és vezérrokonainak tulajdonságai kivehetők. 11. Kiállításokon esetleg nyert kitüntetések. 12. Az évenkint eladásra felállított apaállatok és tenyészanyák száma és kora. 13. Az eladás ideje és módja (szabadkézből való eladás, vagy árlejtés ?) 14. Hozzávetőleges árak. A beküldött adatok valódiságáért a beküldő sajátkezű aláírásával szavatol — Az osztrák-magyar papirgyárosok egyesülete a napokban Gmundenben gyülésezett s elhatározta, hogy legközelebbi gyűlését Budapesten fogja tartani. — Horvátország a magyar országos kiállításon. Zágrábott Zsivkovics b. osztályfőnök elnöklete alatt e hó 26-án, a budapesti országos kiállítás tárgyában értekezlet volt, melyen részt vettek Bollé építész, Devidé igazgató, Kauffmann bányakapitány, s Halper Imre osztálytanácsos, mint előadó. Zsivkovics b. azon közléssel nyitotta meg az értekezletet, hogy a kiállításon a horvát kiállítók mindenben egyforma jogokat élveznek a magyarokkal. A horvát kiállítás részére a kiállítási helyiség egyik alkalmas helyén kívánatra külön pavilion fog fölállíttatni, csak a horvát faldállitásnak kell a közös fapavilionban helyet foglalni, itt is természetesen elválasztva a magyartól. Az állam, mint erdőipari kiállító, horvátországi erdeinek terményeit szintén a horvát osztályban fogja kiállítani. A kiállítás központi és végrehajtó bizottsága működése számára rövid idő alatt szabályzat fog kidolgoztatni, s ezt követi a tagok kinevezése. „Hogy a horvát bizottságnak a magyarral való érintkezése megkönnyíttessék“, levelezési nyelvűi a német választatott Záloglevelek mint üzleti biztosítékok. A pénzügyminiszter értesítette a pénzügyi hatóságokat és hivatalokat, hogy a pesti magy. kereskedelmi bank, a magyar jelzálog hitelbank és a pesti hazai I. takarékpénztár egyesület című budapesti részvénytársaságok által forgalomba bocsátott záloglevelek, miután az 1881-ik üzletévről bemutatott jelentések és zárszámadások szerint a záloglevelek fedezésére és biztosítására szolgáló külön alapok az 1876. XXXVI. t. c. egyes határozmányainak megfelelnek, a pénzügyi igazgatás minden ágazatában üzleti biztosítékul továbbra is elfogadhatók. — Magyar bor a külföldön. E cim alatt összegezi a „P. N.“-nak egy drezdai levelezője azokat az ékes dolgokat, melyeket bárki tapasztalhat, ha külföldön magyar bort kér valamely kereskedésben, amely ital bármi inkább, mint bor s legfőképen nem magyar bor. Ezért hát, úgymond, az országos mintapince nem hogy korlátolandó vagy éppen megszüntethető volna, ellenkezőleg, még kiterjedtebb alapra lenne fektetendő. Nemcsak árjegyzékeit kellene minden európai nevezetesebb lapban időről-időre közölnie, hanem kereskedelmi utazókat is alkalmaznia, kik a szükséges mintabor segélyével meggyőznék a külföldi közönséget az eredeti magyar boroknak nemcsak élvezhetőségéről, de egyszersmind kitűnőségeiről is; mire nézve példaképen megemlítem, hogy bárha az indok, melyért igen gyakran a külföldön tartózkodom a magyar bor tejesztésétől és ismertetésétől nagyon távol áll, mindazonáltal a hékekorban a külföldre magammal vitt egy-egy palack eredeti bornak megkóstoltatása, ismerőseim részéről egész inváziónak tesz ki. Az országos mintapince létrejöveteléig kénytelen valók részükre tömeges bormegrendeléseket általam ismert termelőknél tenni, azóta azonban ismerőseimet a mintapincéhez utasítom, minek következtében nem egy megrendelés történt s őszintén mondhatom, hogy az általános elismerő dicséret úgy a minőség, mint a a teljesítés tekintetében hazafias örömömre szolgál. — Az orsz. magyar gazdasági egyesület kertészeti szakosztálya régen foglalkozik már Magyarország befásításának s ezzel a gyümölcstenyésztés előmozdításának fontos kérdésével. Legutóbb a szakosztály bizottságot küldött ki kebeléből, hogy a kérdés fölött tanulmányokat téve, a tenni valókról jelentést tegyen. A bizottság elkészült munkálatával s a szakosztály ma délután tartott ülésén terjeszti elő javaslatait, melyeket röviden a következőkben foglalunk öszsze . Mindenek felett felkérendő lenne a kormány, hogy a községi faiskolák felállítását rendelje el s az ellenőrzéssel a közs elöljáróságokat bízza meg, továbbá, hogy évente gyümölcsfa magokat bocsásson a községek s gazdasági egyesületek rendelkezésére. Kívánatosnak jelzi továbbá a bizottság, hogy a gazdasági és földműves iskolákban s más után is az okszerű fakezelés elsajátítására nyujtassék alkalom s hogy a kormány jutalomban részesítse azokat, kik a gyümölcstenyésztés körül nagyobb érdemeket szereznek. Intézkedéseket sürget a bizottság oly irányban is, hogy a közs elöljáróságoknak felhatalmazás adassák a kárttevők megbüntetésére s a hernyószedés elrendelésére. A szakosztály a bizottság javaslatait magáévá tette. Megemlítjük még Luczenbacher Pálnak az ülésen tett indítványát s nagylelkű ajánlatát. Luczenbacher ugyanis a főváros közelében egy körülbelül 100 holdas faiskola szervezését indítványozta, oly módon, hogy az az az árvaügygyel hozassák kapcsolatba, svájci minta szerint, ahol egy ilyen faiskolát szintén árvák tartanak rendben. Luczenbacher az esetre, ha eszméjét az orsz. gazdasági egyesület pártolja, a létesítéshez a maga részéről 2000 frtot ajánlott fel. A szakosztály örömmel és köszönettel vette tudomásul ez ajánlatot. Magára az indítványra nézve abban állapodott meg, hogy egy közelebbi ülésén fogja tárgyalás alá venni. — Feloszlott vasúttársaság. A bánréve-nádasdi vasúttársaság feloszlott s engedélyokmánya és függeléke a rimamurány-salgótarjáni vasmű részvénytársaságra ruháztatott vissza. Akiknek tehát követeléseik volnának a feloszlott vasúttársaság ellen, hat hó alatt jelentkezzenek a rimamurány-salgótarjáni részvénytársaságnál (Budapest, VI. ker. sugárut 2 sz.), mert ezen határidő eltelte után a tényleges feloszlás és vagyonbeolvasztás fog történni. — Geológusok védelme. Ha már a mérnököt is mint „földkóstolót“ a nép nem szívesen látja, nem csoda, hogy a geológusok iránt nem lévén tájékozva arról, hogy mi járatban vannak — valóságos ellenszenvvel viseltetik. Nem egyszer történt, hogy a nyári földtani felvételek alkalmával a vidéken kutató geológusokat maguk a községi hatóságok idegen kémeknek nézték, bizalmatlansággal viseltettek irántuk, sőt egy ízben a földtani intézet egy osztálygeológusát ily gyanú miatt a községi bíró be is csukatta. A kevésbé tájékozott földbirtokos és munkás nép, látva, hogy az illető gaologus mint járja öszsze földjének minden zegét-zugát, mint szedi fel a földről, töri le a szikláról és vizsgálja a különféle kavics és kődarabokat, mint ás, fúr földje határán, tisztán oly egyéneket gyanított bennök, kiket a kormány küldött rájok abból a célból, hogy földjeiket átvizsgálja s ennek alapján jövőre nagyobb adót vessenek ki rájok. Volt rá eset, hogy a nép botokkal felfegyverkezve megtámadta a kutató geológust, ki aztán futásban volt kénytelen előlük a törvény oltalma alá menekülni. Hasonló esetek kikerülése végett a kereskedelmi miniszter az idén a földtani felvételekre induló geológusokat nyílt igazolványokkal látta el, a belügyminiszter pedig az idei felvételi területbe eső megyék hatóságait oda utasította, hogy a községi előjáróságok által világosítsák fel a népet a geológusok működésének természetéről s céljáról s egyúttal felhívta az illetékes csendőrparancsnokságokat, hogy amennyiben hasonló esetek még előfordulnának, a geológusok védelmére kellő segélyt rendeljenek ki. — Az osztrák nyugati vasút elsőbbségi kötvényeinek aranyra leendő konvertálását, mint annak idején irtuk, a hitelintézeti csoport akarta keresztül vinni, a tárgyalások azonban nem vezettek eredményre s a vasút másutt keres közvetítőt a mivelet keresztülvitelére. — Gyapotstatisztika. A svájci orsz. kiállítás alkalmából Zürichben egy füzetke jelent meg, mely a gyapotstatisztika legfontosabb adatait foglalja magában. A gyapotfogyasztás az Egyesült Államokban, Angliában és a kontinensen 1842/43-ban 2.894.000 bálra rúgott, mely mennyiség 1881/82-ig 8.043.000 bálra emelkedett. A termelő országok közül e fogyasztáshoz szolgáltattak az Egyesült Államok 1842/43-ban 2.394.000 bált és 1881/82 ben 5.435.000 bált. Legnagyobb volt az amerikai gyapottermés 1880/81-ben 6.580.060 bállal, legkisebb volt pedig az amerikai kivitel az 1861/62-ik évben, mivel csak 44 bál van kimutatva. Egyiptom gyapotkivitele 1821/22-ben még csak 944 cantur volt (1 cantur = 441/3 klgr.). 1865-ben már 2.836,036 cantur volt. Indiából exportáltak 1865-ben 1.537,878 bált, 1878 és 1879-ben 856,000, illetőleg 931.000 bált és 1882-ben 1.741,839 bált. A gyapot ültetvények területe az Egyesült Államokban volt 1880/81-ben 15,951 acre, 1881/82-ben, 16771 acre és 1882/83-ban 16,227 acre. Egy acre átlagos hozadéka volt 1880/81-ben 201 font és 1881-ben 155 font. Az orsók száma a föld kerekségén 76.685.000, ezek átlagos gyapotfogyasztása évenként 49 angol font s így az évi gyapotszükséglet 9.396.000 bál (1 bál 400 angol font.) Anglia orsóinak száma 41 millió, míg az európai kontinensé 22 millió, az északamerikai Egyesült Államoké 11.3 millió, Délamerikáé 830,000 és Indiáé 1.6 millió. Az európai szárazföld országai közül az orsók számára nézve Németország és Franciaország között nem nagy a különbség, de míg Németországban egy orsó 58 font gyapotot dolgoz fel évenként, Franciaországban egy orsó átlagos gyapotszükséglete 48 font. Legnagyobb a gyapotfogyasztás évsónkint Indiában, hol egy orsóra évenkint 102 font gyapot jut; utána következik Svéd- és Norvégország 84 fonttal, Olaszország 70 fonttal. Angliában egy orsóra évenkint 351/s font gyapot jut. Az árhullámzást illetőleg kitűnik a felsorolt adatokból, hogy az amerikai gyapot ára 1842—1882 között 31/3—313/4 penny közt váltakozott. Legolcsóbb volt a gyapot 1848-ban. Legdrágább ellenben 1863-ban az északamerikai polgárháború alatt. — Marhaszállitmányok lerakó helyei. A Pestmegye pártfogása alatt álló állattenyésztő egyesület feliratot intézett a közlekedésügyi miniszterhez, melyben kéri, hogy engedtessék meg az egyesületnek marhaszállítmányait a nagyobb vasúti állomásokon bárhol lerakhatni; amennyiben pedig ez a közlekedési viszonyoknál, vagy egyéb tekinteteknél fogva megengedhető nem lenne, kéri, hogy Soroksáron és Aszódon, amely két állomásra különösen sok marhaszállítmány érkezik — marhalerakodási állomás szerveztessék. — Árlejtés. A fővárosi vízművek üzeméhez három évig terjedő időn át szükséges, mintegy 100 ezer mmázsa fűtő kőszén szállítására árlejtési pályázatot hirdet a főváros. Az ajánlatok a kellő bánatpénzzel f. évi június 9-dikéig Barna Zsigmond tanácsnoknál nyújtandók be. Ugyancsak árlejtés hirdettetett a Rókus és Szt.János közkórházak részére szükséges pokrócok, lepedők, vánkoscihák, szalmazsákok, szalmavánkosok, hálóköntösök, ingek, kényszerzubbonyok, törülközők stbre, melyek szállítása iránt az ajánlatok jan. 11-ig Andreánszky Zs. tanácsnokhoz nyújtandók be.