Pesti Hírlap, 1883. május (5. évfolyam, 120-149. szám)
1883-05-04 / 123. szám
Budapest, 1883. V. évf. 123. (1563) szám. Péntek, május 4. 11 ■ ' .................. 1 n Előfizetési Arak: Szerkesztési iroda: JísAm étre............................14 írta ki. M B| Budapesten, nídor-ntc» 7. n., I. smelet Félévre........................... 7 „ — „ rajlfrím _______ 9H hová a lap szellemi részét illető minde» Negyedévre........................ H ■ HKl BBBBI B ■ B BBB B JB BBk K,.v hf,. oe * ns» ■■feist«*’ B Si! NS 9 Ban §0 SB Epstpfe Bérmentetlen levelek csak ismer* ......................... " ° H SKM n V gf BTfi gS fifi IT1 koroktól fogadtatnak el. Illyés szám helyben 4 kr. HBgwwto * |||p ||§ SPj sjg ||$ Jjlff Kéziratok vissza nem adatnak Tr1*». 1 L.O | 1 1 llllLfils hÄÄ ' ■ taw ■ I ■ HIHIBbMB ss^rÄAi“: egész évre.........................20 frt. ______ tézendök. félévre 3.0 — : PniTTIK'AT NAPIT AP T“, rum urvfti ft/vriLAr. , ___ ______________________________ V • 's Rue Notre dame des Victoires. dg———— —bbb *9«me»»aaa»————élír^ ___________________ A liberalizmus harca. A magyar közszellemben jelenségek merülnek fel, melyeket vizsgálni kell. Szükséges azokkal leszámolni. Az állameszme utáni rajongó lelkesedés megcsappant. A liberalizmusba vetett hit megingott. Mind a két tény teljes bizonyossággal megállapítható. Különösen bizonyítja a középoktatás reformja felett úgy az alsó-, mint a felsőházban leviharzott vita. Ott a protestáns ultramontanizmus támadt a magyar állameszme és a liberalizmus ellen. Itt a katholikus klerikalizmus bontogatta fekete zászlaját. Nem nyíltan és nem merészen intézte rohamát. Sőt a magyar állameszme iránt lerótta a hódolat adóját is. De a magyar állameszmével szemben a kath. egyház eszméje ily határozottan még nem domborittatott ki. A liberalizmus vívmányait a kath. főpapság nálunk ily éles bírálat alá még sohasem vette. Kevesebb ékesszólással, de lényegileg úgy beszéltek a mi felsőházunkban S a m a s s a, H a y n ad, mint beszélt egykor Rauscher bibornok, vagy beszélt majdnem velük egyidejűleg az osztrák urak házában Schwarzenberg. Megtámadták nem csak az állami hatalmat, mely félreszorítja a közoktatásban az egyházat, hanem a modern nevelés egész irányát is. Megtámadták a liberalizmust a közoktatásban. Ez a tudományra, míg az egyház a valláserkölcsi nevelésre helyezi a fősúlyt. Erőfeszítést követel az az ifjúságtól, míg az utóbbi kevesebb ismeretet, de több imádságot. A tültömés rendszerének mi sem vagyunk hívei. De a liberalizmus, az állammal karöltve, mégis jobban tanít, mint az egyház. A modern társadalom számára csak ez az oktatás nevelhet modern embereket, akik az önsegély páncéléval fölfegyverezve vetik magukat a modern társadalmi élet viharos küzdelmeibe. S a modern liberalizmus és a modern nevelés különösen hatnak egymásra. Mai kultúránkat, társadalmi és intellektuális fejlettségünket e kölcsönhatásnak köszönjük. S köszönjük azt, hogy a liberalizmus zászlaja körül mindig új és új nemzedék seregük, miután a régiek és a nagyok már kidőltek. Amikor tehát a klerikalizmus vissza akarja vinni a közoktatást oda, honnét a francia respublika keserves harcok után csak az imént szabadította azt meg, nemcsak a tanítás módja, hanem egyszersmind a modern tudomány s társadalom ellen támad. Ép úgy, mint az osztrák feudális-ultramontán irányzat. Ausztriában ez az irány győzedelmeskedett. Nálunk csak szárnyát csattantotta meg, középkori páncélét csörtette. Csak fenyegetett, de még nem indította meg a harcot az egész vonalon. Érzi, hogy tartaléka, háttere van a reakcionárius eszmékben, társadalmi bajokban, melyekért a liberalizmust teszik felelőssé. Bátorítják minden oldalról, ahol a létező állapotokkal való elégedetlenség, vagy az a pártszellem lakik, mely saját céljaira pillanatnyi szövetséget köt a legveszélyesebb elemekkel is, nem gondolva meg, hogy aki az ördöggel szövetkezik, el is viheti az ördög. De a felsőházban mégis félénk volt nyilatkozataiban. A főpapság érzi, hogy nagy érdekeket kockáztat s ezek az érdekek saját érdekei. Haynald büszkén kijelentette ugyan, hogy a hitért a főpapság feláldozná gazdagságát is. Ez azonban könnyen és minden veszély nélkül oda vetett frázis. A hitet senki sem bántja s nem is fogja bántani soha. A magyar állam támadólag nem lép fel a klerikalizmus ellen, csak a defenzívára szorítkoznék, ha az ultramontanizmus fölfegyverzetten rohanná meg. Egyátalán azoktól a kölcsönös fenyegetőzésektől, melyeket a felsőházban Haynad és Tisza Kálmán kicseréltek, még nagyon messze állanak a tettek. A főpapság nem váltja be az állami hatalom címére intézett fenyegetést. Tisza Kálmán pedig nem fogja elkoboztatni a kath. egyházjavakat. Egyátalán a kulturháboru eshetősége ki van zárva. A főpapság oppozícióvá szervezkedhetik a jövő választásokra Tisza Kálmán ellen. Tisza Kálmán pedig kellő ellensúlyt kereshet és találhat vele szemben. Személyes harc is támadhat a magas klérus és a kormányelnök között. De a magyar állam és a kath. egyház még nem vonulnak fel csatarendben egymás ellen. A hazafiság, sőt a kölcsönös érdek eltiltja ettől mind a kettőt. Magyarországnak nem szabad azon államok sorsára jutnia, melyekben a kulturháború dúl. A magyar parlamentet nem szabad klerikális pártalakulás által tönkre tenni. Az egyház és az állam közti civódás nem rontja meg a hatalmas Franciaországot és Németországot. Negyven-ötven milliónyi népek büntetlenül civódhatnak egymás közt, veszekedhetnek az egyház és az állam ellentétes érdekei felett. Mi azonban kis nép vagyunk, nemzetiségi villongásaink több mint elég bajt okoznak nekünk. Aki még az egyház és állam háborúskodását is nyakunkra akarná hozni, a haza ellen követne el bűnt. Legesküdtebb ellenségünk szövetségesévé lenne. A főpapság szereplésének azonban van más jelentősége. A liberalizmus elleni harc élére álltak azok, kik Rómában elég bátrak voltak az ultramontanizmus legvakmerőbb ténye ellen, az infallibilitás ellen, küzdeni. Magyarországnak, a magyar liberalizmusnak, a magyar episkopátus fényes tradícióinak dicsőségére vált akkori felléptük. S most az antiliberális irányt oly erősnek tartják, hogy elérkezettnek látják az időt az ehhez való csatlakozásra. E tekintetben főpapságunk szint vallott. A klérus innéttől nem a liberalizmus, hanem a visszalépő irány zászlaja alatt lesz. A feudalizmus, agrarizmus és klerikalizmus szövetkeztek. Ez a jelentőségük van a főrendiház vitáinak. S ezt a jelentőséget nem szabad kevésre becsülniök azoknak, kik a szabadság igazi bará- A PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Egy magyar rendőrgenie. — A »Pesti Hirlap« eredeti tárcája. — Irta : Pluvius . . . marad Thaisz. Úgy értem, hogy Rádayból levonva Lancsikot — marad Thaisz. Az az dehogy marad, dehogy, mert hisz épen abból az alkalomból hozom ezt fel, midőn azt kezdik rebesgetni a képviselőházban (még eddig ugyan csupán a buffetben) hogy a budapesti főkapitányból jövőre „nagyságos“ helyett valami után módon „méltóságos hivatalt“ csinálnak s beleültetik a volt szegedi királyi biztost, idősb Ráday Gedeon orsz. képviselőt. Hogy lesz, hogy nem lesz, talán eddigelé még maga a „mindentudó“ se tudja, de annyit már megmondott a mindentudó a csendőrjavaslati vitánál, hogy Thaisz „nem épen rossz rendőr — csak az a kár, hogy sokat betegeskedik“ s ezzel a mindentudó mindent megmondott. Hanem mi is megmondjuk, hogy Tisza ugyan jól teszi, ha azokat az embereket helyezi ilyen fontos hivatalok élére, akik már bebizonyították, hogy értenek hozzá, de Rádayra nézve azt hiszszük tévedésben van. Mert azon eredményeket, melyeket a szegedi rémkorszakban produkált a királyi biztosság, mindazok véleménye szerint, kik közelről látták a biztosság működését, Lancsik akkori vizsgálóbírónak lehetett köszönni. Egész regekör formálódott az ő éles elméje s meglepő tapintatosságáról. Gaborian csinálhatna szövevényes regényeket némely dolgaiból. S csodálatos az országnak ez a kiváló rendőrtalentuma valahol a vidéken hivataloskodik, olyan időben, amikor egyetlen névvel bíró rendőrünk sincs ! Még csak rá sem gondol senki ! De hát nekem ehhez semmi közöm, mert én tulajdonképen csak a híres Lancsik egy furfangos esetét akarom leirni úgy, amint volt. A vén Fodor János, az „arany paraszt“ ült bent nehéz vasban a szegedi várban. Nem vallott semmit a vén kópé — pedig tömérdek jel azt mutatta, hogy sok terhes állapotnak ő a főszófja. A hurok folyton kisebb karikába fonódott a nyaka körül, de mégsem olyan szűkre, hogy megfojthatta volna. Alapos gyanú véka számra, de egy gyu- i szünyi tény sem — mint ahogy Szegeden szokták mondani. Lancsik megpróbált mindent, elindult száz szálon is, de mindig csak odaért, hogy semmi bizonyosat nem tud. Hát egy nap csak a mikor már jóformán lemondott minden reményről, megnyílik a kancellária ajtaja s egy gyönyörű paraszt menyecske lép be rajta, módos piros cipellőkben, sarkig érő selyem kendővel, ezüsttel kihányt kacabájban. — Jó napot kívánok tekintetes uram! — Adjon isten szép asszony lelkem ? mond Laucsik hanyagul felpillantva. Mit hozott galambom ? — Hát én bizony az uramhoz jöttem volna, ha beengedne hozzá a tekintetes ur. — No és kicsoda a maga ura ? — Hát bizony az a szegény Fodor János. — Ah ! A Fodor János ? szólt Laucsik csodálkozva. Bizony nem hittem volna, hogy ilyen szép felesége van. Lancsiknak most villant eszébe, hogy nini, nini, hiszen nekem a szerelmi szálon kellett volna indulnom mindjárt eleinte. De ki az ördög gondolhatta egy hatvannégy éves emberről ? — Aztán hallja-e szép asszony, hogy mehetett hozzá fiatal létére egy ilyen vén emberhez. — Hja, a szegénység tekintetes uram ! Ő tett engem úrrá. A szemétből emelt fel a nagy gazdaságába. Én jártam jól, nem ő. — No, hanem rosszkor jött menyecske, mert az ura beteg most és az orvos megtiltotta, hogy beereszszenek hozzá akárkit is. Hanem jel- Mai számnak 12 oldalt tartalmaz.