Pesti Hírlap, 1883. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1883-11-01 / 301. szám

2 kampót dugtak az ereszbe, a­mivel a tetőt le­ránthassák, ha kigyuladna. Itt egy óriási faka­­fka állt, tele lommal, égvényes anyaggal, szá­raz fából, bevonva tüzet tápláló kenőc­csel , és sehol egy vízvezetéki csap, sehol egy vödör víz, a­mivel a keletkező tüzet azonnal el lehe­tett volna fojtani. Mert hogy el lehetett volna, arra szemtanú van. És a tüzérség, melynek kötelessége lett volna éjjel nappal két, az előadás kezdetétől több tagját is, állandóan ott tartani,­­ sehol hogy észre vegye és elnyomja a még csak ke­letkező tüzet. Mire mutat ez ? Arra, hogy az illető kö­zegeknek a Ring-színházi égés emlékezetét ki­mosni fejéből elég volt két esztendő, s hogy ma már senki sem gondol hasonló szerencsétlenség lehetőségére. Vagy a­mi még rosszabb, senki sem törődik a közönség biztonságával, senki sem tartja ezt kötelességének. Hadd pusztuljon, veszszen — úgy is nagyon szaporodik a fővá­ros lakossága. Reméljük, a tegnapi szerencsétlenség eszére fogja téríteni a kényelmes uraságokat odafönn s nem veszik többé félvállról azt, a mi hatalmuknak egyetlen jogi alapját adja meg : kötelességüket. A múlt elég intő például szolgál; irtóztató volna, ha még több kellene belőlük. Nem akar­juk oly gyógyíthatatlannak hinni közönyüket s várjuk, jogunk van elvárni, hogy jövőre ha­­onló szerencsétlenségek elkerülésére minden ehetőt­ elkövessenek. A­hova sok nép gyülekezik, a­honnan ehéz a rögtönös menekülés, a­mely helyiség v­zveszélyes anyagból épült, azt el kell távolí­­tni. Nem szabad tűrni a fa­csűröket, melyeket agyazva arénáknak nevezünk. Sem a város­­gélben levőt, sem a Krisztina­ városit. A­mit cirkuszra nézve megjósoltunk két év előtt, megjósol­hatjuk ezekre is, ha ott maradnak. S­­ a főváros ezek, különösen az utóbbi bérbe­­fásával a történtek után még kísérletet merne inni: legyen elkészülve rá, hogy mi s velünk eyütt bizonyára az egész sajtó, a legerélyesebb­­ fogunk tiltakozni ellene-igaz, hogy ily nagy város közönségének azó helyekre szüksége van. De a melyekben val, ezrével pusztulhat lakásra , olyanokra ágy nincs. Azok helyett másokat kell emelni, nyugodtan engedheti át magát az élvezet­­, nem kell minden pillanatban arra gon­­hogy életével lakolhat érte. Budapestnek ijedt meg attól a legjobban, hogy a többiek meg­­i ijedtek. S ez az ijedelem majdnem halálos volt — azaz hogy még halálos lehet. A­kiknek csak valami beleszólásuk van abba, hogy a gondvi­selés mikép intézze az államok sorsát, ezek mind neki­estek Kálnokynak — a­ki olyan ne­­hézfejű, hogy még Kállay múltkori példáján se tudott tanulni. „Hogy lehetett ilyet tenni ? Hogy lehetett ilyet mondani ? Hát ki hatalmazta fel erre az urat? Tudja-e az úr, hogy most a muszka meg van sértve ? Hisz ön majdnem a háborút pro­­klamálta. „Én ? dadogta Kálnoky. Lehetetlen ! „De igen. Ön majdnem háborút üzent. És még azt is kimondja, hogy nem leszünk egyedül. S ilyenkor üzen ön háborút — mi­kor Pulszky Guszti sincs itt ? Ez szörnyű meg­gondolatlanság. A felső régiók egészen sarokba szorítot­ták Hiába mentegette magát: „Hiszen kérem, azt gondoltam verba volant. . „Volant­ám — de mikor a gézengúz új­ságok összefogdossák s a telegram elviszi Muszka­országba. Már most álljon ki az ur s mondja meg, hogy nem úgy értette. — Látod, minek beszéltél úgy a magya­roknak, — mondá neki az aranyszakállu Tóth Vilmos. A német delegációnak nem árt, de a magyarok mindjárt komolyra veszik a háborút, nem is kell messze mennie, hogy megtalálja a mintát, mely szerint fölépítheti cirkuszát a le­égett helyébe. Ott van az amphitheátrum Ó Bu­dán. A rómaiak már kétezer évvel ezelőtt nyo­mát hagyták itten annak, mennyire tudták, hogy hasonló alkotmányokat nem szabad fából épí­teni. Azóta sokat haladt az építési technika. A legújabbat, a célnak leginkább megfelelőt kell mintául venni a nyári színköröknél is. Olyat, melynél a tűzveszély lehetősége a minimumra van redukálva, s a­melyből a menekülés akár­­mely irányban azonnal lehetséges Minták után kell nézni, van elég. De az emberéletet ily fenyegető esélyek­nek kitenni többé nem szabad, kitenni bűn, melyre a kiáltó tapasztalatok után nem képzel­hető eléggé szigorú megtorlás azok ellen, a­ki­ken állott segíteni a bajon, és nem tették. A Ringszínház égésekor, melynél 400 nál több ember veszett oda, azt jelentette a hiva­talos rendőri rapport, hogy „mindenki meg van mentve.“ A tegnapi cirkuszégésnél szerencsére nem veszett el ember­élet. De hogy ez alka­lommal „mindenki meg van mentve“, annak köszönhető egyedül, hogy még akkor nem lé­pett volt be a helyiségbe, mikor az kigyuladt. Várjon ha a tűz előadás közben borítja lángba az épületet, 2600 embernek a hozzá­tartozói meg volnának-e vigasztalva a rendőri rapporttal, ha az elégett tetemek hekatombája fölött vakmerő effrontériával azt hirdetné, hogy „mindenki meg van mentve ?“ Képviselőjelöltek. Újabban a dabasi és a kecskemét felső járási kerületben vált haláleset folytán szükségessé a képviselői állás betöltése. A dabasi kerületben a függetlenségi pártnak két jelöltje van: Halász Zigmond és L­­­e­s­z­kovszky József; a kecskeméti kerületben a füg­getlenségi párt Kun Pál sárospataki jogtanárt ké­szül fölléptetni, míg egy antiszemita lapocska em­berei Vadnay Andor antiszemitát kuáltották ki. Eszéken, október 27 én szedték le a horvát­­magyar feliratú hatósági címerpajzsokat a pénzügyi tanácsos és városi kapitány jelenlétében. A fölirat­­nélküli címereket is azonnal fölrakták a régiek helyére. A zenggi polgármestert, Vuics Izidort, Rem­berg kir. biztos állásáról fölmentette. A fölmentést vizsgálat előzte meg, melyet Raizner fiumei várme­gyei főispán már meg is kezdett, de mielőtt befe­jezhette volna, Vuics táviratilag kérte elbocsátását a kir. biztosnál, Bamberg báró a lemondást nyom­ban elfogadta. A fölmentés okául zenggi polgárok panaszát adják. A város ügyeit most Acurti alpol­gármester vezeti. Bizony megtörtént hát szegény Kálnokyn, hogy szépen visszavonogatta a kevély monda­tait, hogy így, hogy úgy, nem azt akarta ő mondani, hanem valami egészen mást, hanem hogy mit, az most már hadd maradjon status titok. Persze senki sem hitte el ezt a második nyilatkozatát — csak Karácsonyi, a­ki az elsőt nem hallotta. Az mondta bánatos örömmel: — De jól jártam, hogy átaludtam egy orosz inváziót! A jámbor Kálnokynak fájt az, hogy a mit egyszer beültetett a szivekbe és az elmékbe, azt onnan ki nem bírja gyomlálni. Megszánta Tóth Vilmos s igy szólt hozzá: — Nem ösmered te a magyarokat. Nem lehet azokkal egyenesen beszélni, azoknak ra­vaszkodás kell. — De hát mit is csináljak velök ? — Híreszteltesd el Me­­cz Pállal, hogy azért ijesztetted meg őket a háborúval — hogy ijedtükben megszavazzák az összes kékségeket. Ezt mindenki elhiszi. Rá vannak szokva ott­honról. — De hátha azt a bosszúból meg nem szavazzák ? — Ne aggódj - fejelte Tóth Vilmos ne­mes pathoszszal — arra az - i nemzetem nem képes ! PESTI HÍRLAP, 1883 november 1 A bosnyák újoncozást pénteken fejezik be Kljucs, J­ejee, Penjavor, Zvornik és Fojnica kerüle­tekben. Eddigelé minden kerületben simán folyt le a sorozás. Az első ellenőrzési szemle nov. 14 én lesz. Gr. Szapáry Géza fiumei kormányzó lemondá­sát a király már elfogadta, s a­mint értesülünk, kormányzóvá gróf Zichy Ágostont nevezte ki. Az erre vonatkozó kir. kéziratok a legközelebbi na­pokban jelennek meg. A szőlődézsma-váltság lerovása ügyében az 1883. XI. t. c bizonyos kedvezményeket állapít meg. Úgy látszik azonban, hogy a váltságkötelezet­­tek a törvény ez intézkedéséről nem bírnak kellő tudomással, mert a kedvezmények elérésére alig tettek lépéseket. A pénzügyminiszter tehát október 2- től kelt rendeletében felhívja a hatóságokat, hir­detnék ki kellőleg a községekben, hogy a­kik az említett kedvezményre igényt tartanak, ezt a köz­ségi elöljáróságoknál 1884 febr.­­ ig jelentsék be. E célra egyszersmind szétküldetnek a bejelentési táblázatok, Írják : Román Miron az izgatók ellen. Az erdélyi román egyház érdemes metropo­litája, Román Miron érsek e hó 26-án körrendeletet bocsátott ki főegyházmegyéje papságához. A körlevélben a metropolita elmondja, hogy a szegedi ünnepélyeken a román egyház küldött­sége résztvett, közli a beszédet, melyet ő (a metropolita) ő felségéhez intézett s végre a vá­laszt, melyet ő felsége adott. Azután ezeket mondja a metropolita : „. . . Midőn tehát kívánom, hogy ezek foly­tán a tisztelendő és kedvelt papság jó­ legyen ér­tesülve mindazok jelentőségéről, a mik a szegedi ünnepélyek alkalmával egyházunkra vonatkozólag végbementek, nem tehetem, hogy újonnan ne emel­jem főpásztori szavamat, oktatva és buzdítva a tisztelendő és kedvelt papságot, hogy a mi illeti nemzetiségi és egyházi érdekeink megóvására szük­séges közreműködését, mint, oly polgári jogot, mely ő felsége fennebbi legmagasabb válaszában is hang­súlyozva van, mindenkor azon legyen, hogy a buz­galmat mérséklettel, az irályt tapintattal egyesítse, és a közügyekben nemzetünk és egyházunk nagy férfiát, boldogult báró Sigma András hivatali elő­dömet mintaképül tartva szemei előtt, ne enged­je m­a­g­á­t me­gf­é­l­em­e­tt­e­tn­i és félre­vezettetni azoknak Fodora és szavai által, kik túlhajtásaikkal kétsé­­gessé teszik a románok lojalitását és ügyünknek k­ip­ó­to­l­h­ata­tl­a­n kárt okoznak. Az idők viszontagságai által, némelykor saját embereink megfontolatlansága folytán is okozott fájó sebeinket csak alkotmányos utón és valmeny­­nyi érdeklődők erélyes és tro­ntalos közreműködé­sével lehet gyógyítani. Ily közreműködésre tehetsé­geim arányában én is mindenkor kötelezve érzem magamat, és nincs, a­ki az ily közreműködést, ha az egy alkotmányos küzdelem jellegével bír, haza­ellenes eljárásnak bélyegezhetné, ellenben, a­kik sebeink orvoslása végett idegen segélyre, vagy az alkotmányos rendszer felforgatására számítanak és a népet illuztók­us reményekkel akarják teleitatni , azok nem jó hazafiak, nem is valódi ba­rátai népünknek, úgy, mint nem jó hazafiak az oly ellenfeleink, kik a nyilvános és társa­dalmi életben mások elgá­z­o­l­á­s­á­v­al­kívánnak emelkedni. Az esperes hivataloknak meghagyatik, hogy ezen főpásztori szavamat saját kerületeik papságával közöljék, mely­et.ra nekik e helyről megfelelő szám­ban nyomtatott példányok küldetnek.“ * Román Miro­a különben nemcsak beszél, ha­nem cselekszik is. Ma arról értesítenek, hogy az érsi-Új kon­zisztorium hivatalos közlönye a ,Telegi il Ro­man“ végleg szerkesztőt cserél* ” nevezett lap Laguna egy alapítványából tar­­zik fenn és az volna pé­nitvágyszerű hivatása, hogy kizárólag egyházi és iskolai dolgokkal foglalkozzék. Criste­a, á volt se­rkesztő, ezt melléketen űzte csak, kával glalkozott, a melynek a legutóbbi időbenb , n ál­lamellenes ize volt A­­.strop mű -­apit­ványt kezelő gondnokéig feje. Megsokallt­­­olgot és elmozdította. Az k. szerkt Mg Voi ■■ tizo­nyára helyes irányban fogja leírf nteisi kötelességét. * N­a­g­y-S­zebet b­í n /­áv­ Ma éjjel a katonaság* k­i­át­itatott, mert hire jí *, u vn

Next