Pesti Hírlap, 1884. augusztus (6. évfolyam, 211-241. szám)
1884-08-01 / 211. szám
udapest, 1884. VI. évf 211 »2010.) szám. Péntek, augusztus 1. Előfizetési árak: _____ Szerkesztési iroda: ígészr. uff-b. flfe ■ ■ MaMtMáto.tcauu.e»,,!«, k t ••?:§§: NFATI Ülni Hü -öft- rESTI nlnLAP Százalék nem adatik. H BflW MM B B|B HMBifiR^B Hirdetések Kiadóhivatal • a kiadóhivatalban vétetnek fel. 3lta?8St, tilor-BIca 7. St, Elesnit, T'l/’TT THTTT/’ A T TkT A TlTT A TT - t Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap Hl II I I 1 K A 1 N A I I I , A I V egyedül: RUDOLF MOSSE-nél szétküldésére vonatkozó jelszó- 1 UiJl 1 UVXU I1XU XLim . Párisban, 40, Rue Notredame tanulások intézendők. des Victoires, Angyelics Belgrádban. Nagy barátsággal fogadják Angyelics Germán karlovici patriarchát Szerbia fővárosában. Hasonló fogadtatásokat ott csak fejedelmi személyek számára szoktak tartogatni. Theodozius belgrádi metropolitától kezdve le a facipős kalugyerekig, az egész papság kedvében jár a magyarországi főpapnak. Meleg figyelem, rokonszenv és kitüntetés kiséri mindenütt. A polgárság kíváncsian seregük köré, ha megjelenik az ősz patriarcha Belgrád utcáin, a szerb főpapok fényes környezetében. Maga Milán szerb király is kitüntető kegygyel, mondhatni barátsággal fogadja a magyarországi szerb görökel. egyház érdemes fejét vendége gyanánt. És Belgrádban nem is tagadja senki, mint ahogy nem is tagadhatná, hogy kiemelkedő politikai jelentősége van ennek a látogatásnak- Akár a vendég személyét és annak érdemeit, akár a szokatlanul meleg és fényes vendéglátást vegyük tekintetbe. Nem nagy ideje, csak két esztendeje, hogy Angyelics metropolita nagy zavarból mentette ki Milán király kormányát s a bécsi és belgrádi külügyi hivatalokat egy csapással. Akkor esett meg Mihály belgrádi exmetropolita letétele s az orosz érzelmű papság purifikációja. A szerb kormány uj politikája hadat szent akkor az orosz befolyásnak minden vonalon. Az Ausztria-Magyarországgal való barátságos viszony kizárta a muszka pénz és az orosz ágensek megtűrését a szerb területen. Legelőbb Mihály metropolita ment, még pedig nem minden feltűnés és vonakodás nélkül. Felőle tudva volt, hogy a balkánbeli fölkelések hadi pénztára az ő protekciója alatt áll s hogy élénk közlekedést folytat a fölkelő elemekkel, akik fegyvertár gyanánt nem egyszer használták föl a gör keleti szerb kolostorokat és templomokat, Boszniában «MB«»»«* ?»»TO»iBww»BaaMÍiawainÉáiw is, Hercegovinában is, de kivált szerb területen. Mihálynak tehát mennie kellett. Vele ment a muszka alap, vele mentek a titkos fegyvertárak, de vele mentek a muszkaérzelmü püspökök is mindazzal, ami hozzájuk tartozott. Akkor csak egy püspöke maradt meg Szerbiának s az is vonakodott az újonan kinevezett Mraovics Theodozius belgrádi metropolitát fölszentelni, pedig az egyházi törvény három püspököt kíván. Ekkor folyamodtak Karlovicba Angyelics patriarchához. Az egykori bácsi püspöknek választania kellett a pánszlávizmus és a középeurópai politika között, a muszka kancsuka és az európai műveltség politikája között. És Angyelics nem habozott Az utóbbit választotta. Theodozius, aki maga is magyar származású, nagy ünnepélyességek között szenteltetett föl a karlovici székesegyházban belgrádi érsekké s Szerbia megmenekült egy fenyegető belső válságtól, mely reá nézve annál kínosabb lehetett volna, minél inkább össze van nőve a görö köl. egyházi élete a fajra és vallásra egyaránt homogén szerb nép belső életével. Meglehet, egy heves szerb forradalom s a háttérben leskelődő keleti konflagráció lángjai tiportattak el akkor nap a karlovici bazilika szentélyében s bizonyos, hogy a balkánbeli pánszláv remények legszebbjei azon órától kezdve szomorú hervadásnak indultának. A görökel. egyház megszűnt a pánszlávizmus ügyét szolgálni Angyelics Germán valóban nem mutatkozott alkalmas egyénnek azóta sem az Oroszországgal folytonos szövetségben álló bel- és külföldi fölkelők kezében s a görö kel. egyház megtisztítása által megszűnt a kapocs, mely a muszka birodalom terveit és titkos akcióját a magyarországi szerbségtől kezdve, le egészen Szalonikiig közvetítette. Ma már az Obrenovicsok trónja szilárdan áll Belgrádban s Szerbia meg van nyitva az európai műveltség és a békés fejlődés számára egészen. A timokvölgyi lázadók tudnának bizonyságot tenni arról, hogy a szerb királyságban tönkre van téve a moszkovitizmus s a szerb egyház már nem dugdos többé rubeleket és Peabody-fegyvereket Oroszország barátai számára. Meg kell vallani, hogy mindez nagy fordulást jelent a balkánbeli politikában s hogy azok, akik e fordulás békés és sima végrehajtását lehetővé tették, méltán számolhatnak a béke minden igaz barátjának, de különösen a muszka befolyás alól kiragadott Szerbiának hálás elismerésére. Ezért ünnepük Angyelics Germánt is a szerbek régi fővárosában s ezért kelt rokonszenvet az ünnep zaja végesvégig a Duna balpartján. És épen Magyarország zárkózhatik el legkevésbbé a belgrádi fogadtatásban nyilatkozó kedvező jelenségek méltánylása elől. Nemzetiségi bajaink közül eddigelé egyetlen egy sem nyert oly sima és kielégítő megoldást, mint a szerb kérdés. Évekkel ezelőtt a karlovici kongresszus, az újvidéki fióktanács, a nagybecskereki omladina és a zombori pártvillongások felől vett kelletlen hírek nyugtalanították minduntalan a magyar közvéleményt. A határvidéki üzelmekről nem is szólunk. Tudva volt akkor, hogy a déli vármegyék el vannak lepve a készülő lázadás ügynökeivel. Hogy pénzről és fegyverről gondoskodva van. Hogy a magyarországi szerb urak egyre másra utazgatnak Tiszán Dunán le Belgrádba. Tudva volt az is, hogy a karlovici egyház és kogresszus támogatására „számíthatnak“ De számíthatnak a gör. kel. klérusra is, innen is, innnan is az Al-Dunán. Az 1876. évi pucs s a fölségsértési pör, csak egy fénysugár volt a sötét üzelmek tömkelegében. Azóta másképen van minden. Szerbia a szövetségig barátságos viszonyba került Ausz Mai számunk 14 oldalt tartalmaz. :J4 A ,PESTI HÍRLAP" TÁRCÁJA. Úti levelek. .. — A „Pesti Hírlap“ eredeti tárcája. —— Triest.— Egy kis közhangulat. — A városháztér. — Séta, de nem rózsalugasban. — Miramare. — Mi a tenger ? — Amint a Karst párkányán hanyatthomlok alá rohanó vonat ablakából meglátod a tengert, lelked egyszerre eltelik egy ismeretlen érzéssel, öregedtél öt perc alatt egy esztendőt. Láttad a tengert, allegóriáját a végtelennek. Mintha először olvasnád Shakesperet s most fordítanál a Hamlet nagy jelenetére anyjával Egy új világ ez, egy új légkör. Emberek, akik a végtelenség szemlélése mellett nőttek fel, lehetetlen, hogy minden utcaajtóban ne álljon egy poéta. Amint aztán beleereszkedek ebbe a dicső félorasz, fél rác városba, amint egy kis lélegzeet szippantottál belőle, sétáltál eleget a kikötő á boceidejében, beszéltél egynéhány „benszülött“, étkeztél valamelyik fogadóban vagy kávézó kávéházainak valamelyikében — egyszerre alátod, hogy ez a város, egetverő karstjával, elancholikus Miramarejával, végtelen tengerével s árbocerdejével a kikötőben semmi más, mint Araszleráj nagyban. A legzsugoribb önérdek, a legindiffarensebb .......................’*» mmammmmmmm közöny uralkodik itt minden iránt, a mi szép, vagy művészet. Templomai ? süiltelenek. Házai ? Kaszárnyák. Színháza? Granárium. Tengeri fürdője a kikötőben? Lugzókád, a melyben két embernél több egyszerre ritkán fordul elő. Utcáin kétségbeejtőleg elnyújtott s egymáson keresztbe rakott kővályuk, melyek fenekén nehéz cilinderekben s felöltőkben, nyakig begombolva ténfereg a kereskedő nép, asszonyai, leányai pedig ízléstelenül aggatják magukra a drágábbnál drágább szöveteket s az urhatnámság affektált gőgjével mérnek végig mindenkit, kinek a külsejéből nem néz ki több, mint a mennyi nekik van. Ha öt garassal többet néznek ki belőle: gehorsamster Diener! — Sa mellett majd elájultam, látván, hogy harminckét Réaumur melegség mellett, hogy gombolják öszsze a darázsszédítő hőségben vastag plüsfelöltőiket a dámák — s dehogy venné le félfontos cilinderét valamelyik „signore.“ Jó azokat a fejben jövő üzleti gondokat leborítani azzal a fehér méhköpüvel. Még ki falalta repülni belőle valami nagy financidea. Mert művészházak, szép színházak nincsenek. Ki hallott valaha trieszi művészekről ? Perottinak is csak az üvegházai vannak Triesztben. Hanem börze? az van kettő , egy régi, meg egy új. A városháztér még a legfigyelemre méltóbb valamennyi térnek nevezett talajpúp között. Ez sík, egyenes, van rajta egy park, a tengerrel szemben áll a városháza, valami renaissance-szal kevert gót-stil, ami neki neki nyurgul, hogy megint meglapuljon minden emeleten, végre az összeszorult genialitás egy toronyban tör az ég felé, melynek tövében a velencei torre d’ horlogio mintájára két ércember üti az órákat. S ami legkülönösebb s nagyon jellemzi a „time is money“ városát, hogy minden órát kétszer üt. Először repetálva, s három perc múlva újra, csak magát az órát. De ne kritizáljunk. Jusson eszünkbe a mi tizenhárom apostolos (allegoriás) régi városházunk, s ha triesti ember Budapestre jut, tagadjuk el előre mind a két városházát s fogjuk rá, hogy az egyik állami granárium, a másik meg (a lipót-utcai) kőedénygyár. A triesti városház terét paloták szép sora szegélyezi. Az „Azienda Assicuratrice“ s a „Lloyd austro-ungarico“ palotái. Az utóbbi különösen nagyszerű. Faragott kőből emelt díszes renaissance-stilű palota, allegorikus szoborcsoportozatokkal magas ormain. Hivatalai az emeleteken, pénztárai földszint vannak elhelyezve. Minden földközi tengermellékikötőnek más pénztár felel meg. Én a velenceinél váltottam jegyet; nyolc forint és tíz krajcárt fizet egy utas az első helyen Velencéig, melybe külön számmal megjelölt ágya is bele van értve. Miután azonban megtudtam, hogy a „Lucifer“ gőzös,melynek neve nem a legjobb elő .A