Pesti Hírlap, 1884. október (6. évfolyam, 271-301. szám)
1884-10-10 / 280. szám
Budapest, 1884. VI. évf. 280 (2079.) szám. Péntek, október 10 Előfizetési Arák: ( Szerkeszti iroda: Égén évre ... 14 frt — kr. |p^| B B NIPMU, utoi-utca 7. II, L UUk< Kiadóhivatal • ^ POLITIKAI NAPILAP «tétküldésére vonatkozó felszó- V-f J-JJ-± A1VXX.A AlXXl. ILill ■ Párisban, 40, Rue Notredame támlások intézendők. Les victoires. Szerbek és horvátok kibékülése. A zágrábi tartománygyűlési szerb kör egyesült a nemzeti párttal. Volt tegnap Zágrábban zsidó, de nem is csuda. A szerbek és horvátok közt természetes ellentét volt és van. Horvátországban a szerbek képezik a kulturelemet. Ezek kezében van (a németek mellett) az ipar és kereskedelem, mint hajdan Magyarországon is a szerbek voltak a fő kereskedő elem. Ezek foglalják el a hivatalokat , mert tanultabbak és szorgalmasabbak a horvátoknál. Abból az aránylag kevés koncból, ami Horvátországban van, a szerbek kaparintanak meg legtöbbet. Számuk is jelentékeny : több mint a horvát lakosság fele. A vallási ellentét is megvan köztük , de a politikai is. A szlávoknál a vallás nagyobb szerepet játszik, mint az árja fajok bármelyikénél. Anglia példája ugyan arra utal, hogy a kelták a vallásban tartották fenn nemzetiségüket. Skócia beolvadt Angliába, mert átment az anglikánegyház kebelébe; Írország ellenben megőrizte partikuláris törekvéseit. Ennek azonban közgazdasági oka is van, sőt ez az ok a főtényező. A szlávoknál ellenben minden közgazdasági ok nélkül, pusztán a valláskülönbség elég az ugyanazon nyelvű faj szétválasztására is. A lengyelek katholikus vallása nagyobb válaszfalat emel Lengyelország és Oroszország közt egy ezredéves történelemnél és a kiontott vér-óceánnál. A valláskülönbség nélkül a szlávegység már megvalósult volna, vagy a megvalósulás küszöbén állana. Ugyanez a különbség választja el a délszláv törekvésekben a szerbeket és horvátokat. Az előbbiek épúgy törekesznek Dél-Szlávia megalkotására, mint az utóbbiak. De az előbbiek orthodox, az utóbbiak katholikus alapon tervezik azt. A szerbek az orthodox Montenegróban, a horvátok a katholikus bosnyákokban látják szövetségeseiket. Szóval, széles és mély szakadék választja el a szerbeket és horvátokat egymástól. Politikailag könnyen kizsákmányolhattuk volna ezt. Nem is kell vala a kamarillát utánoznunk, csak egyszerűen védeni a drávántúli szerbeket a horvátok elnyomásával szemben. Drávántul több a szerb, mint Délmagyarországon. Alig képezik a magyarországi szerbek a lakosság 2 percentjét, míg a Drávántul 1 millió 100 ezer horváttal szemben több mint hatszázezer szerb áll, kiknek egy része katholikus ugyan, de a többség orthodox. És a Dráván innét a maroknyi szerb tudott ellenünk szervezkedni, a magyar állameszmével harcban állni. A Drávántól a sokkal nagyobb számú szerbség eddig nem tudta, pedig akarta, a horvátsággal szemben még csak körvonalazni sem érdekeit. Honnét van ez ? Mert a horvátok amily féltékenyen őrzik nemzetiségüket velünk szemben, és oly kíméletlen elnyomást gyakorolnak a maguk nemzetiségei ellen. Elsősorban gyűlölik és irtják a magyar elemet. E sorok írója saját tapasztalatából mondhatja, hogy a horvátok magyar iparostól mit sem vásárolnak. Nem tűrik a magyar felírást a cégeken. A magyar embernek legalább is németté kell lenni, ha Drávántól meg akar élni. A horvátok a németekkel még csak megférnek, habár újabb időben ezekre is kiterjed türelmetlenségük. Másodsorban a szerbeket szorongatják a A végzet úgy hozta magával, hogy a mai cikkben sincs igaza, ahol a Péczely-jutalomról szól. Azt állítja ugyanis, hogy a Péczely ezer forint absolut becsű művet követel. De ez nem áll, az örökhagyó ezt nem kötötte ki, a testamentum „irodalmi serkentésre“ szánja az öszszeget, az akadémia által hozott szabály sem megy el az absolut becs kívánalmához. Az egész cikk hamis irányban mozog, mert Pulszky (ha csak nem azt akarta megírni, hogy Pauler még mindig fizetést húz az akadémiától) oda görbül ki, hogy már a drámairodalomnak nincs is szüksége az akadémia segítségére. De ugyanakkor elismeri, hogy drámairodalmunk oly fejletlen fokon áll még, hogy ritka az oly ma is, mely az úgyis alacsonyra szabott mértéket megüsse. Hogyan, és még sincs szüksége a drámairodalomnak az akadémia dajkálására? . . . Az akadémia, úgymond, egy félszázad óta a nemzetiség palládiuma! Ezt Pulszky úgy érti, hogy ennélfogva tehet mindent, azért mégis tisztelni kell. De ha mi is elfogadnék Pulszkynak azt az okoskodását, hogy mert a szépirodalom már magától is lendül, nincs szüksége a támogatásra, akkor azt is mondhatnók, amióta a nemzetiség is magától lendül, hogy nincs szükség az akadémiára. De mi nem mondjuk azt. Mi elismerjük, hogy szükség van rá, s épen azért kívánjuk, hogy ennek a szükségnek megfeleljen jobban mint eddig. Ne csináljon klikkeket, és ne csináljon bolondságokat. Jutalmazza a munkát, horvátok. Hogy miként nyomják el az orthodox kultuszt, erről eleget beszéltek a szerb képviselők gravamenei. Panasz elég volt, de tett nem következett. A szerbek ugyanis látták, hogy támogatást nem nyernek a horvátokkal szemben , mert igaz ugyan, hogy a hivatalnoki és bírói karban sok a szerb, de ezek a terrorizmus hatása alatt mit sem tehetnek hitsorsosaik érdekében. A latin betű irtja a ciryll betűt Drávántól. A közoktatás egészen horvát szellemben van szervezve. A szerbek most tán úgy okoskodnak: a horvátok ellen mit sem tehetünk, kísértsük tehát meg velük jó lábon állni. Minden törvényes garancia nélkül kibékültek tehát — legalább hivatalosan — a horvátokkal , míg mi a magunk szerbjeinek a nemzetiségi törvényt adtuk. Lehet, hogy a kibékülésre a politikai helyzet és a bűn is hatott. Khuen-Hédárváry a nemzeti pártot meg akarta erősíteni a szerbek által a Starcsevicsek őrjöngő hadával szemben. És ez a jelen helyzet szempontjából, helyes politika is lehet. A jövőre nézve pedig, a horvát-szerb barátság tartóssága ellen garanciát képeznek azon ellentétek, melyek a horvát és szerb elemet egymástól elválasztják. A zágrábi szerb kör határozata nem békítheti ki e meszeható ellentéteket, melyek egyátalán nagy szerepet fognak gyakorolni a szláv jövőben. Amíg a szerbek nem katholizálnak s amig Szerbia le nem mond a délszlavizmus vezérségéről, hogy Horvátországnak adja azt át, addig a drávántúli szerbek és horvátok közt őszinte barátság és béke nem lehet. Vagy amig a horvátok oly erélylyel és következetesen el nem nyomják szerbjeiket, és ne a rokonokat. Támogassa a gyengéket, és ne az erőseket, s mindenek felett gyakoroljon igazságot. Pulszky Ferenc pedig okos ember; elég öreg arra, hogy tapasztalatainak és magas látkörének súlyát érezzük, de elég fiatal is arra, (csak harmadéve írta meg első zsenge színművét, a Felsülést) hogy őt az akadémia ne vegye komolyan — ha dicséri.* Hanem annál jobban vegye eszébe a többi felszólalásokat. Az Ábrányiét, aki lándzsát tör Kendi Margit mellett, kimutatván, hogy Bartók nem vétett a históriai hűség ellen, mint a Gyulai jelentése mondja, melyben különben még a darab meséje sincs híven előadva. Ma Vadnay Károly, aki maga is akadémikus s nagyon meg szokta gondolni, amit ír, szintén erőteljesen kel ki az akadémia eljárása ellen, s fölveti azt a kérdést: „vájjon van-e, lehet-e haszna irodalmi pályázatoknak, ha oly magas mértéket alkalmaznak, melyet mai íróink közül egyik sem bír elérni?“ Hogy milyen önkényesen jár el az akadémia a pályázatokkal, arra nézve még egy eset merült fel. (Ugyancsak zuhognak a kövek a vaskalapokra.) Bőhm Károly filozófusnak az akadémiai nagyjutalomra beadott műve az „Ember és világa“ elveszett ott valahol az akadémia könyvtárában, tehát somha nem bírálták meg — azaz nem létezőnek tekintették, noha megküldte, pedig az ügyrend szerint, mert megjelent, meg kellett volna birálniok, még ha nem küldte volna is be. S.n. A „PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Bis repetita piacent. (Még egy kis ingerkenés az akadémiával ) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Egy akadémikusunk, aki a minap halt meg, megtette azt a tréfát, hogy egy tudományos értekezésében összevarrt két embert — egynek. Én magam is ismerek olyan két embert, akit össze lehetne varrni egynek: Gyulayt és Szász Károlyt. Hanem amaz akadémiai tag véletlenül a a két Pittel cselekedte meg ezt a dolgot, ő ugyanis azt hitte, hogy az öreg Pitt (Lord Chatam) és fia a fiatal Pitt egy ugyanazon személy volt. Csodálkozott is rajta, hogy annyi ideig élt a derék Pitt s elméje késő aggságában is oly ruganyos vola . .. Ha a két Pittből lehetett egyet csinálni, miért ne lehetne az öreg Pulszkyból kettőt ? (Már t. i. nem két Pittet, hanem két Pulszkyt) Egyet, aki mindent tör és zúz, s egyet, aki mindent simogat és dicsér. Ma a simogató Pulszky bukkant fel a láthatáron, épen itt a Pesti Hírlap vezércikkében. Az akadémiát dicséri most. (Hiszen eleget szidta már ő azt.) Pulszky Ferenc mindég kellemesen ír, de nem mindég van igaza. Különösen nincs, ha dicsér. Mert Pulszky Ferenc arra született, hogy mindent szidjon. Az ő jóakarata sértő és felületes, de a maliciája szeretetre méltó. 1 11 M"" 1,11 Mai számunk 14 oldalt tartalmaz.