Pesti Hírlap, 1885. június (7. évfolyam, 149-176. szám)
1885-06-03 / 151. szám
^«apest, IS85. ________¥v, évf. 151. (5309 «áj*.________________________________Szerda, julius 3 Előfizetési árak: Szerkesztési Iroda: egész évre 14 frt — kr. HA ■ ■ Budapesten, nádor utca 7. sz„ L emeld Félévre .... 7 » — » ||| IPj «ugiin Ili IP m nur « __ ____ hová a lap szellemi részét Negyedévre . . 3 50 » pi 111 SyaSH dBBk WmMjA pl j|| W |S |gpif|k fii ül MiBSh illető minden közlemény Egy hóra. ... 1 20 » gg SOS M §1 jPBSlf lg |§||l M M B jH intézendő, ügyes szám helyben 4 kr. M É fi iS 1 PNfl B JA KB /érmentetlen levelek cs*k Vidéken 5 kr. lg lg fi Él üli 11*1 if MM ismert kezektől fogadtatnak A Százalék nem adatik. Iái MSSift föl ás ü§ tg fa l§ jaj «.'«Mi BB B --------------. mtma a » “ ö «*«4 mn Hirdetések Kiadóhivatal: a kiadóhivatalban vétetnek fel SaáaptSl, Dauer-Utca 7. Sí„ .ClÖSÍISt, Pl/'Vr TTT 1/ a T IV T a nn A n Francziaország részére pedig hová az előfizetések és a lap P( ) I I I I K A 1 I X A P I I A P .a-j) egyedül: RUDOLF MOSSE-néi szétküldésére vonatkozó jelszó- Aaus I iuni ■ Párisban, 40. Rue Notredamt tanulások intézendők. des Victoires. APESTI HÍRLAP* TÁRCÁJA. A magyar társadalom. (Német hang a magyarokról.) — A Pesti Hírlap eredeti tárcája. — Nem olyan hang ez, aminőn Vasili gróf szólalt volna meg, ha esetleg sorát keríti, a mi társadalmunknak is. — Hiányzik belőle a könnyedség, az az anekdotizáló hajlam; alaposnak akar látszani, amint ez azon derék német folyóirathoz illik, melyben megszólal. De alapjában véve mégis meglehetősen felületes. Látszik, hogy aki így beszél rólunk, vagy nem ismer eléggé, vagy pedig fontos okai lehetnek így beszélni rólunk. A színhely Rodenberg Gyula „Deutsche Rundschau“ című folyóirata, amely a legtekintélyesebb német Revuek egyike. A mostani kormányhoz intim viszonyban áll; itt szokta ez nemzetgazdászási és financiális terveit tudományos szempontból megvédeni. A szépirodalmi részben Németország legjobb nevei találkoznak; szóval: az a társaság, melyben a mi társadalmunkról beszélnek, nem megvetendő. De azért az említett cikk mégis azt a benyomást teszi ránk, mintha tévedésből került volna oda. A „Norddeutsche Allgemeineren, Bismarck hivatalos orgánumában inkább volna helyén , különösen olyan időben, midőn valamennyi német hivatalos lap dicséretünket zengi Ez sem marad el a többi mögött, de a dicséret inkább egyes személyekhez fűződik. Fönt kezdi „a generálisnál11 — hogy Scarron kifejezésével éljek — , mennél lejebb jut, annál szűkebb marokkal osztja a dicséretet. Röviden összegezve véleményünket: ámbár a szerző neve nincs kitéve, vagy talán épen azért, azt hisszük, hogy ez a cikk innen magyar földről került a német folyóiratba. Ami ránk nézve nem von le sokat érdeméből, mert mi nem magában a cikkben, hanem abban látjuk az örvendetest, hogy egy előkelő német folyóirat, mely eddig a magyarfalásban excellált s örökké a szász testvérek jaj- szavától visszhangzott, ma már elismeréssel emlékszik meg rólunk. Lássuk most a cikket. Mindjárt a bevezetésben a belügyminisztérium palotájába vezeti olvasóit s a kép, melyet a háziúrról fest, elég érdekes és vonzó: „A portás alig figyel a belépő idegenre, mert nem mindig kiváló egyéniségek azok, akik a széles lépcsőn felsietnek. Tudja jól, hogy az ar, aki az első emeleten fogad, s fáradságos napi teendőinek egy részét itt végzi, szívesen lát mindenkit magánál. Sőt mi több, elég gyakran a resszortminiszterek tudta nélkül magához hivat mindenféle embert, hogy minden oldalra kiterjedő áttekintést nyerjen teendőiről. A belépő elé egy öreges úr lép, magas szikár alak, gyér ősz hajjal, vékony szakállal és beteges vonásokkal; szívélyesen nyújt kezet. A szemek kicsinyek és csaknem egészen lezáródnak ; hiába zárnák belőlük a lángelme hatalmas és szabad tekintetét. E sajátságos férfiú vékony ajkait mosoly játsza körül; látszik, hogy szellemével s nem szívével mosolyog. Beszéde rövid, szófukar és keresett egyszerűségű. Világos, hogy diplomáciai elővigyázattal rejtegeli belsejét, tereli el a világ figyelmét személyéről és csupán tetteit engedi át a közvéleménynek megítélésre. S ez a megtört külsejű férfiú mégis elég erős volt arra, hogy egy hajótörést szenvedett nemzet törékeny állami hajóját ezer veszély közepett aránylag biztos révpártba terelje, mert ő nem más mint Magyarország mindenható miniszterelnöke, Tisza Kálmán.“ Ez a kép olyan, hogy bármely magyar kormánypárti lap szívesen fogadná el magáénak. Folytatja pedig e képen: „Magyarország alkotmányos újjászületésének kaotikus tömkelegéből nem vezetett egységes ösvény a jövőbe. Két ösvény ágazott el s egyenes ellentétre vezetett: az egyiket „magya r iz m us“-nak nevezik, a másikat „szabadelvűség"-nek. (Ezt a passzust alighanem a Deutsche Rundschau szerkesztőségében szúrták közbe, kik belőle a szász-német lólábas fölfogás.) Tisza magára vállalta a két ellentét összeegyeztetését, s nagy tehetségét mutatják az eszközök, melyekkel élt. Eredményes kormányzási tevékenységének kezdete óta azon volt, hogy az erőteljes alap, a parasztlakosság s a szép épület koronájára emlékeztető büszke, igazán nemzeti nemesség közé, egy erős középosztályt teremtsen, amelynek egyetlen egészséges államból sem szabad hiányoznia. Csak akkor sorakozhatik Magyarország az európai nagy államok közé, ha erős polgári osztályra tett szert, amint utóbbi épen most a gentryből és a városi lakosságból vegyülés útján alakul.“ A mágnásokról és a magyar klérusról azt tartja szerző, hogy „együtt dolgoznak a magyar társadalom kettészakításán. Vannak ugyan a magyar egyháznak olyan fejedelmei is, akik, mint Simor bthornok, a fenyegető veszélylyel szemben hazafias kötelességük tudatára ébrednek s fölszólaltak az ellen, hogy, amint ez a vegyes házasságról szó a törvényjavaslat tárgyalásánál történt, osztrák nemesek beleszóljanak a magyar főrendiház dolgaiba. De ez nem változtat a dolog végeredményén ; a klérus és a főnemesség megdöntötte a javaslatot, amely szabadelvű haladást jelezett a kormány részéről.“ A nemzetiségi kérdéssel is foglalkozik szerző imtii 71111 r 1—m»imruriww an rriwrvnai" m iiimnt ■fii'» mám.■ vmm,^^,»*****^ ■ ími Jókai és az irodalom. Bécs után Prága ünnepelte Jókait. Az osztrák-németek után a csehek, Jókai, a regényíró, már régóta világhírű. A kiállításon meg lehet szemlélni, hány nyelvre fordítottak azon sok munkát, melyet e rendkívüli lángész kisugárzott. Most egy gyönyörű regényének dramatizálása hordozza meg nevét világszerte. Jókai dicsősége nemcsak Jókaié, hanem egyszersmind a nemzeté. A nemzet géniuszának fénye tör keresztül e nagy íó lángeszének prizmáján, tündöklő szivárványnyá alakulva. A magyar keleti fantázia az, mely Jókai műveiben varázslámpát gyújt. Magyar humor az, mely e műveket örökre élvezetesekké teszi. Erényei és hibái Jókainak a magyar nemzetéi. A magyar sajátságos tulajdonságok Jókainál érik el legszebb nyilatkozásukat, Jókai egyénisége által érvényesülnek. A nemzeti sajátságokat a lángész sem vetkőzhetne, sőt ép alángészben olvadnak azok nemes harmóniába. Turgenyev, bármily kozmopolita akar lenni, mégis orosz. Bulwernek, Thakeraynek minden íze angol. Dumas, Feuillet, Zola bármily különböző iskolát képviselnek az irodalomban, egyenlően franciák. Ép a nagy népek azok, melyek sajátos egyénisége legkiválóbb fiaikban nyilatkozik, míg a kis népek, gyenge, pozitív jelleg nélküli népek, irodalmilag sem képesek egyéniségüket kifejteni. Másokat utánoznak, Jókai írhatna szebb regényeket. Jellemei lehetnének korrektebbek, alakjai kevésbé túlhajtottak, s mégsem volna azon jelentősége, mint van így, hogy amit alkot a nemzet húsából való való hús, véréből való vér. A külföldön azt mondanák: ime egy magyar író, aki Bulwert, Zolát, vagy Turgenyevet utánozza , de nem teremt valami sajátosat, nem nemzeti iró. Kemény Zsigmond regényei közt nem egy van, mely az aesthetika merev szabályai szerint magasabb becsű Jókai műveinél. És mégis ki ismeri a külföldön Kemény regényeit vagy ki olvassa itthon ? Ez nem azt teszi, mintha Kemény regényei nem volnának méltók az olvasásra. Nagyon is azok, habár Kemény hatalmas szelleme inkább publicistikai dolgozataiban nyilatkozik. De a külföldön ki látná a magyar genius nyilatkozatát Kemény regényeiben ? Ellenben Jókai minden sorát a nemzeti szellem aranyozza meg, mely az egyéni lángész tüzében bocsátja ki színpompás sziporkáit. Jókaiban tehát nem csak az író, hanem a magyar író nagy. Aki ismeri Jókait, megismeri a magyar nemzetet. Ami Petőfi volt a versben, az Jókai a prózában. E két nagy oszlopa van a magyar irodalomnak a külföld előtt. Két világító torony, mely meglátszik a világ egyik végétől a másikig. De hát miért nincs több ily nagy kifejezője a magyar nemzeti geniusnak ? Miért volt az újabb korban annyi nagy szelleme az orosz nemzetnek Puskintól, Turgenyeven át, Gogolig, akikben egy óriási mérvekben fejlődő nép hatalmas szelleme nyilatkozik? Nem csak azért, mert a magyar még 7 millió sincs, míg az orosz faj maga 70 millió, tehát tízszer több. Azért sem, mert a magyar nemzet — szomorú kimondani — egy nagy regényírót sem képes méltóan eltartani, annálkevésbbé többet. Jókai egymaga van, s mégsem kelnek el regényei több, mint legfelebb 1500 példányban. Egy másik Jókai leszállítaná meg e csekély számot is tán épen felére. De hát valóban oly kicsiny-e a magyar faj, hogy nem képes többre ? Vegyük csak a középosztályt, tehát azt, mely mindenütt a világon a kultúra fókusa, s az irodalom és művészet fenntartója. Az arisztokráciát és az intelligenciához nem tartozó köznépet nem is veszszük számításba. A középosztályba tartoznak : Az értelmi kereset emberei mind, vagyis 1.25,000; a 200—1000 holdas földesurak, mind 13,000 ; az 1000 holdon felüli földbirtokosok fele (a többi az arisztokráciához tartozik vagy oda számítja magát) 2700; a gazdatisztek 11,000; a bérlők fele 11,500; az iparosok közül az önálló vállalkozók 5°/0-ja vagyis 17,000; a tisztek és üzletvezetők 20°/0-ja vagyis 400 ; a kereskedők közül az önálló vállalkozók 10°/0-ja, vagyis 84,000; az üzletvezetők és tisztek 2O°/0-ja vagyis 2100; a bányászat köréből 618 ; a jövedelmükből élők sorából 9000; a házbirtok után élők sorából 10,000. Vagyis az összes középosztály több mint 270,000 ezer emberből áll. Ez csak elég nagy szám. Képes volna bármely irodalmat gazdaggá tenni. De le kell belőle vonni a nem magyar al- Lapunk Rial száta 14 oldalt tartalmaz.