Pesti Hírlap, 1885. november (7. évfolyam, 300-328. szám)
1885-11-07 / 306. szám
2 i —a táit közkincscsé maguk nem teszik: képzelhetni-e, hogy akad majd valaki, aki arra a bor- zasztó munkára vállalkozik, hogy nyakába veszi a megyei archívumokat s átbuvárolja egyiket a másik után. Még ha egy tucat ily lelkes ember találkoznék is, az is megállani volna kénytelen útja felén, harmadán, mert közelebb találná a sirt, mint útja célját. A megyéknek maguknak kell kezökbe venni az ügyet. Van tudomásunk egy megyéről melynek monographiája készen, megirottan, — és pedig egy jeles történettudósunk által megírva , évek óta levéltárában hever. Kinyomatása néhány száz forintnál nem kerülne többe. Egy megyei választási Campagne költségének huszadrészéből akár a legpompásabb illusztrációkkal kiadhatnák. És nem teszik. Hát ez nem jól van így s annál jobban esik megemlékeznünk Somogyvármegyérő, mely tegnapelőtti közgyűlésén szóba hozta a megye monographiájának megiratását és kiadását. Az alispán kijelenté, hogy a megye pénztárában nem kevesebb, mint 28 ezer forint van, mely e célra fordítható s a közgyűlés meg is bízta alispánját, hogy e tárgyban tegye magát érintkezésbe ismertebb történetíróinkkal s azon fölül is hirdessen pályázatot. Ki írja majd meg a monográfiát, arról a megyegyűlés határoz, míg maga a munka fölött ítélni az akadémia kéretik föl. Ez szép kezdemény s utánzásra vár. Maholnap betelik az ezred év, hogy e haza miénk. A második ezer évet nem kezdhetnék meg méltóbban, mintha hozzá foghatnánk a már letelt millenium történetének megírásához. Ez volna az igazi Pantheon. De miből építsük föl méltóképen, ha hiányozni fognak hozzá az alapkövek, a vármegyék? A delegációk 0108-szakáról. Az idei delegációk ülésezésének tartama iránt — mint lapunknak Bécsből jelentik — még egyátalán nem mondhatni semmi bizonyosat. A magyar delegáció e hó 15-ig vagy 16 ig elkészül munkájával, de az osztrákok odáig nehezen fejezik be tanácskozásaikat. Az osztrák delegáció külügyi albizottsága szándékosan késlelteti a tárgyalások megkezdését, mert be akarja várni a keleti események további fejlődését különösen pedig a konstantinápolyi konferencia eredményét, hogy azok iránt eshetőleg kérdést intézhessen a külügyminiszterhez. Ha a bonyol mutassa a sorsjegyet. Megnézték, összehasonlították a jegyzőkönyveikkel. — Rendben van. Várjon egy kicsit. Vagy két óráig ácsorogtam, míg végre elfutott a méreg . — Legyenek szívesek velem végezni, én ittas ember vagyok. — Jó jó, majd mindjárt kikeressük a tárgyat. — Miféle tárgyat? — Amit nyert. — Hát nem készpénzt fizetnek? — No nem , örüljön ön, hogy csinos, értékes tárgyhoz jut. Üsse ke nem bánom. Csakhamar adják ide ! Elkezdték aztán keresni mindenfelé, lázas sürgés forgással, engem majd megölt a kíváncsiság. Nem is csoda, soha sem voltam még olyan helyzetben, hogy tudjam van valamim, de ne tudjam mi. Végre előkotorásztak számtalan képráma, kályha-ellenző, majolika tál közül egy fehér valamit s felkiáltottak élénken: — Megvan ! Itt van ! Leszakították róla a vékony hártya-papirost s egy mellszobrocska hámlott ki. — Ez az ? — kérdem. — Ezt mondok olyan arccal, mintha szerencsét kívánnának hozzá. — Csinos szobor ! Szépen fogja magát kivenni a kályhán, vagy valamely szekrény tetején. dalmak komolyabb fordulatot vennének, akkor beláthatatlan, hogy a delegációk ülésezése menynyire húzódnék el. A magánjog kodifikációja. Az örökjogról szóló törvényjavaslatot, — mint a „Jogtudományi Közlöny“ írja — jelenleg az enquette albizottsága tárgyalja. Ezen albizottság feladata: a javaslatot szövegileg véglegesen megállapítani oly módon, hogy az mint részleges javaslat az országgyűlés elé terjesztethessék. A bizottság tagjai, az igazságügyminiszter elnöklete alatt, Szentgyörgyi Imre, Apáthy István, Czorda Bódog, és Teleszky István. Somogymegye nov. ciki közgyűlésén Melhard Gyula megyei plébános indítványt terjesztett elő Somogy megye monográfiájának megiatása és kiadása tárgyában. A megiratás módozatai fölött kifejtett vita folytán az alispán előterjesztette, hogy a vármegye pénztárában e célra 28.000 frt fekszik készen. Végre K. Sebestyén Gyula tanfelügyelő indítványa fogadtatott el, hogy az alispán tegye magát érintkezésbe azon ismert tudósokkal, akik ilyen munkákkal foglalkoznak, s tegyen kérdést, hogy a mai tudomány színvonalán álló munkáért mily díjazást kívánnak ? Nincs azonban kizárva, hogy azok is adjanak be ajánlatokat, és pedig mielőbb, kik az alispántól felhívást nem kapnak, de pályázni kívánnak. A beérkező pályázatok felett a megyegyűlés dönt, a kész munka bírálatára pedig annak idején az akadémia fog felkéretni. Udvarhely megye f. hó 5-én tartott őszi közgyűlésén Török Albert alispán indítványára egyhangúlag elhatározta, hogy Tisza Kálmán miniszterelnöknek tíz évet meghaladó parlamentária kormányzata alkalmából államférfim érdemeiért méltó elismerését, jövőre pedig személyéhez rendíthetlen bizalmát és ragaszkodását feliratilag fejezi ki. A horvát nemzeti párt és a bán. A Nemzetnek Zágrábból távírják. A kitüntetés, melyben a felség gr. Héderváry-Khuen Károly horvát bánt részesítette, az itteni mérsékelt politikai körökre valósággal falvillanyozólag hatott. A nemzeti párt nov. 4 én, névnapja alkalmából, tüntetőleg fejezte ki ragaszkodását a bánhoz. Zágrábi beavatott körökben elterjedt hír szerint a kitüntetésen kívül, ép e kitüntetés alkalmából a bán arról is értesült, hogy működésének igazán nehéz, hazafias és öntudatos volta oly méltatásban s rokonszenvben részesült, melyet csak a legnagyobb örömmel vehet tudomásul a törvényesség minden híve Dráván innen csakúgy, mint Dráván túl. A bosnyákországi államszolgálat rende- zése. Kállay Béni közös pénzügyminiszter a meg-szállott tartományokban eddigelé fennállott ideigle- nes szervezetet megszüntetni, illetőleg az ottani tisztikart vég leges jelleggel felruházni , ezzel egyidejűleg új nyugdíjazási törvényt is életbeléptetni óhajtván, — a magyar kormányhoz átiratot intézett, melyben azt az indítványt terjesztette elő, hogy az osztrák-magyar monarchia szolgálati kötelékéből Boszniába és Hercegovinába átvett mindama tisztviselőknek, akiket a szarajevói országos kormány ezentúl is megtartani kíván, 1886. január elsejétől számítandó három évi határidő tüzessék ki arra, hogy nyilatkozhassanak, várjon akarnak e a megszállott tartományok szolgálatában állandóan s véglegesen megmaradni vagy sem? s hogy ennek megfelelően az illetők további három évre szabadságoltassanak. A magyar miniszterelnök arról értesítette a közös pénzügyminisztert, hogy a magyar kormány a Boszniában és Hercegovinában működő itteni tisztviselőket amennyiben azokat a szerajavói kormány ezentúl is megtartani óhajtaná: az 1886. évi január 1 -jétől kezdve további három évre még ott hagyni s e célból szolgálattétel végett (az itthoni nyugdíjigények elvesztése nélkül) nem ugyan „szabadságolni“, hanem a közös kormánynak „rendelkezésére bocsátani“ hajlandó , mely elv, amennyiben a megszállott tartományok érdekeit teljesen elégíti ki, s közös kormány részéről elfogadottnak tekinthető. „Nos nem rész — gondoltam magamban,— az asszony szereti az eféléket“ s kezdtem alaposabban megtekinteni az alakot. De nem igen hasonlított az se Kossuthhoz, se Jókaihoz, Petőfinek is egészen másféle fizognomiája van. Talán Arany lesz? De mégsem ! — Ugyan, ha meg nem sértem az urakat, ki ez a szobor? — Schnierer Gyula, — mondák. — Hát ki az ? kérdem megütődve. — Mit, ön nem tudja kicsoda ?Schnierer? — Nem én. Hát kicsoda? — Az a Schnierer ez uram, akiitt volt alkalmazva a kiállításnál. — Meglehet, de én ugyan nem viszem haza a szobrát. — Nem akarja hazavinni? — Hát mit csináljak én olyan szoborral, akiről nem tudom megmondani otthon, hogy kicsoda. Minek faragnak az eféjéről szobrot ? — De ha mondjuk, hogy itt volt alkalmazva a kiállításnál. — úgy ? Akkor hát tudják mit az urak ? Nekem is van egy szentesi földim, aki szinte itt volt alkalmazva a kiállításnál: a Gilicze Ferkó. Hát adják ide inkább az ő szobrát. . . . Sehogy sem akarták kicserélni a Gilicze Ferkó szobrával, hát mondom: vegyék meg; kínáltam tiz forintért, ötért, háromért, egyért — kinevettek. Hanem a végén mégis lefőztem őket. Ott hagytam nekik ajándékba. PESTI HÍRLAP 1885. november .. FŐVÁROSI ÜGYEK A középitési bizottság ülése. A középitési bizottság ma Gerlóczy alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen mindenekelőtt Fuchs Gusztáv indítványát tárgyalták, mely szerint a főváros jövőre a legjobb követőanyaggal burkolja az utcákat, amerre nagy a forgalom. Indítványozó hosszabban indokolta ez eljárás előnyeit. A jó kő beszerzési ára drágább, de az olcsóbb kő oly hamar romlik, hogy minduntalan mással kell pótolni, így történt a stáció-utcánál, fegyvergyár-utcánál stb. Scheich Károly ez indítvány ellen azt hozza föl, hogy sokszor üdvösebb két utcát követni trachyttal, mint csak egyet gránittal. Freund Vilmos pártolja Fuchs indítványát. Preuszner József szerint az alapozás a kövezéseknél évek óta úgy történik, mint Freund kívánja. A főforgalmú utcák gránittal köröztetnek. Ha valami szükséges, úgy az utcák új beosztása a kövezetre nézve kell. Aztán a keramit is bevehető a jó kövezetek sorába, mert már kipróbálható volt. Ha valami baj a mi kövezeteinknél s oka gyors romlásuknak, az az, hogy a roppant terhes kocsik rugó nélkül közlekednek s meg reszkettetik a házakat is. Amit ő 12 év óta sürget, tán újra s eredménynyel volna sürgethető, hogy a terhes kocsik fokozatosan ruganyos szerkezetűekké alakíttassanak át. Kun Gyula tanácsnok helyesli az indítványban foglalt eszmét, hogy a város kövezette több évre kössön szerződést egyes bányatulajdonosokkal. Az új osztályozás szintén helyesli és kéri. Pucher József elérkezettnek látja az időt, hogy az akácfa utcai próbakövezések nyomán kijelöljük a burkolási anyagokat, ezután az osztályozást lehet végbevinni s kiírni az anyagbeszerzést Fuchs indítványa szerint. Gerlóczy Károly nézete az, hogy a bizottságnak három irányban kell nyilatkozni, az utcák burkolási beosztásáról, amire nézve elvi határozat elég, t. i. hogy a revízió szükséges. — Másodszor szólni kell a kőanyag beszerzése módjáról. Azelőtt nehézségekbe ütközött ez, mert a budgetet nem hitték előre megterhelhetőnek, de módját lehet találni, mert okvetlen kell a fővárosnak lenni a burkolati anyagokból forgalmi készletének. Hogy ez mennyi legyen, későbbi elhatározás tárgya lehet. Harmadsorban nyilatkozni kell, hogy a mi drága kövezetünk a tartósság dolgában is megállhassa helyét, azt mesterségesen ne rongálhassa senki, tehát a terhes kocsik ruganyossá alakíttassanak. Ezekben elvileg megfelelünk Fuchs intencióinak. Azt hiszi, kell egy kőanyag raktár, egy végleges, melytől lóvasúton lehessen hordani az anyagot. Elnök indítványa és formulázása elfogadtatván, Jandek János jegyző előadta az államvasutak igazgatósága kérelmét, hogy mozdonytelepet kültelki víztoronynyal külön csővel összeköttessék. A vízvezetéki igazgatóság javaslatára a kérelem egy közös cső fektetése által teljesítetik, a m. államvasút külön csöve a Kerepesi útról ágaznék el a fővárostól. Az így megtakarítandó összeg (mintegy 3000 frt) felerészben az államvasút, fele részben a főváros javára esik. Az összes költség 13780 frt. A fővárosnak a kerepesi útig azért van szüksége a közös csőre, mert ez a kültelki vízvezeték első kiterjesztése Kőbánya felé, mi szintén a sürgősebb teendők közé tartozik. Mend !