Pesti Hírlap, 1887. március (9. évfolyam, 59-89. szám)
1887-03-27 / 85. szám
ö s (Komáromy búcsúzója.) Ma lépett föl utoljára a nemzeti színpadon Komáromy Alajos veterán színész, aki huszonnyolc év óta tagja az intézetnek és negyvenkét esztendeig állott a színészet szolgálatában. A hatvanegy éves művész Békés Gyulán született s 1845-ben lett szinészszó Pázmán Mihály igazgatónál Zala-Egerszegen. 1848- ban ő is fegyvert fogott s elment a bácskai táborba, később Debrecenbe s beállott a „vörös pántlikások“ közé. Ezután két évig volt besorozott katona, mig pártfogója Gsernovics ki nem váltotta. Azután vidéken folytatta színészi pályáját s 1853-ban a nemzeti színházban mint Kean és Moor Károly mutatta be magát; rendes taggá 1859 április elsején lett Attól az időtől máig lelkiismeretesen és buzgón töltötte be helyét s pályatársai szeretete övezte folyton. Ennek a szeretetnek hirdetője a ma végbement megható ünnepély, mely utolsó föllépte előtt a színpadon folyt le. A búcsúelőadásra kitűzött „Egy szegény ifjú története“ kezdete előtt az öszszes személyzet összegyűlt a színpadon, élükön Kegevich István gróf intendánssal. Mikor a búcsúzó művész a színpadra lépett, az intendáns rövid beszéd kíséretében átnyújtott egy gyönyörű babérkoszorút a nemzeti színház igazgatósága nevében.Ezután Bercsány Béla tartott megható beszédet s a kartársak babér koszorúját nyújtotta át. Komáromy hosszabb beszédben köszönte meg a kitüntetést s beszédével, melyben biztositá a kartársakat, hogy elbúcsúzik bár, de azért közöttük marad, az összes jelenlevőket elérzékenyitette. Végül a kartársak egy gyönyörű ezüst serleget nyújtottak át emlékül, a melybe vésve áll: ,,A nemzeti színház tagjai Komáromy Alajosnak 1887. március 26.“ Ezután az előadás vette kezdetét. A közönség, mely zsúfolásig megtörte a házat, mikor Komáromi kilépett, szűnni nem akaró tapssal fejezte ki rokonszenvét s a lelkes tapsvihar fölvonásonként meg-megújult. A közönség köréből szintén nyújtottak fel több babérkoszorút, a többi közt a Némethy család és Jankó Jánosné. Az előadásról ez alkalommal nincs mit mondanunk, hanem a kiérdemelt búcsúztatóhoz mi is fűzünk egy isten hozzádot! Napi hírek. A legszebb fercegnő. E cím alatt érdekfeszítő történeti regény közlését kezdjük meg mai számunkban P. Szathmáry Károlytól. Korábban ugyan azt hirdettük ki, hogy előbb Zola Emil La Terre című legújabb regényét fogjuk közölni, de ma Párisból azt az értesítést kaptuk, hogy Zola regényét a G 1 Bias csak május 10-én kezdi közölni s ezért határoztuk magunkat arra, hogy addig „A legszebb hercegnőt“ adjuk, melynek közlése körülbelül május 15-ikéig fog tartani. Újonan belépő előfizetőink a regény addig megjelenő részét külön lenyomatban fogják megkapni. — (A trónörökös pár) április második felében költözik át Abbáziából egész udvarával Laxenburgba. — (A német trónörökös Olaszországban.) Velencéből azt írják, hogy a német trónörökös a jövő hó végén érkezik oda, hogy ott Umberto királylyal találkozzék. A trónörökös ezután folytatja útját Rómába, hol a pápát fogja meglátogatni. — (Az olasz trónörökös a szentföldön.) Viktor Emánuel, olasz trónörökös keleti útjában elzarándokolt a szentföldre is. Jeruzsálemben is megfordult, hol a latin pátriárkát meglátogatta. Meglátogatott a szentföldön egy misszió-telepet is. Ennek közelében van a pásztorok barlangja, melyet szintén meg akart tekinteni, de észrevéve, hogy a sizmatikus püspök papságával együtt teljes ornátusban várja őt, a trónörökös lemondott a megtekintésről, kerülve minden hivatalos ceremóniát. (Abbáziából) Írják f. hó 24-ikéről, hogy a pompás, fürdőhelyen az idény úgyszólván delelőjére ért. Évezetes szárazföldi és tengeri kirándulásokkal kis ünnepélyek váltakoznak, melyeknek fő vonzóerejét a trónörökösné jelenléte képezi. Múlt vasárnap a „Stefánia trónörökösnéhez“ címzett vendéglő nagytermében rendezett jótékonysági bazárt egy női bizottság, melynek élén Griensteidl G. aszszony állt. A bazárban délután 6 óra tájban a trónörökösné 1s megjelent. A trónörökösné Sylva Torouca grófnő, Pálffy gr. és Bombelles gróf társaságában jelent meg a vendéglőben, hol Kaiser Emmánuel igazgató és a bizottság fogadta s a terembe kisérte. A trónörökösné elfogadva a neki nyújtott bokrétát, megtekintette a bazárt s többekkel beszédbe bocsátkozott. Félórai időzés után zajos ovációk közt távozott. A bazárnak szép tiszta jövedelme volt, melynek felét a volosca-abbaziai tüzoltóegylet, másik felét pedig a szépítő egylet, kapta. — F. hó 22-ikén sikerült regatta volt a hidegfürdő és Zlatina között. Ezer és ezer ember nézte a versenyt. A juniorok között a „Mária“ bárka nyerte meg az első díjat, a szeniorok között a „Cerca trova“ bárka, a négy evezősök között pedig az „Olga“ bárka. A fürdő terrazán totalizateur is volt. Stefánia trónörökösné a villa Angialina terrazáról nézte végig a regattát. (József főherceg pót-tűzoltói.) József főherceg, ki jelenleg Fiuméban idyik, érdekes levelet intézett az országos tűzoltó-szövetséghez. E levélben jó tanácsot ad arra nézve, mint lehetne biztosítani vagyonunkat tűzveszélyek ellen azon esetben, ha az eddigi önkéntes és hivatásos tűzoltók is bevonatnának a népfölkelésbe. Cikke így hangzik: „Népfölkelés és tűzoltó. Még a honfoglalástól ránk maradt és szokása a magyarnak fegyvert fogni, ha hőn szeretett hazáját fegyveres erő fenyegeti. Ennek újabb alakja a népfölkelés, melyet a magyar országgyűlés már 1868-ban megszavazott s melynek a korszak igényeihez képest nemrég adott kifejezést. Lesz ezentúl egy katonailag kiképzett, fegyelmezett és egyenruhás napfölkelő seregünk, mely bátran nézhet az ellenség szemébe. Adja isten, hogy soha rá ne szoruljunk, de ha kellene, mi lesz a tűzoltásból olyan időben, midőn csak aggastyánok, gyermekek és asszonyok maradnak otthon ? Fölszabadítás a kötelezettség alól akkor nem lehet és ha lehetne, keresztül vihető nem volna, mert a magyar, ha koronás királya és hazája szent érdekeit sértve látja, akár hitják, akár nem, fogja a fegyverét és védi őket utolsó csöpp véréig. Ámde ily időben otthon is kettős a tüzek támadási veszélye, mert az azt előidéző anyagokkal olyanok bánnak, kik kevésbé értik azok veszélyes voltát. És ha valóban kiüt a tűz, nincs szakértő,aki elfojtsa. Ezért ily esetre is kell előre gondolnunk, mert a mostani századben hirtelen támad a háború és a harctérre hirtelen kell indulni annak, aki elkésni nem akar, mert rendesen az első csapás dönt. Tehát hogy képezzünk ily esetre tűzoltókat ? Erre útmutatót nyertem egy alkalommal, midőn nem távol községünktől erős vihar és nagy szárazság mellett egy odvas fa meggyuladt s ennek sziporkáit a falu melletti buzakeresztekre hulltak, a fa körül pedig a kiszáradt fv tüzet fogott. Törzskürtösöm az őrtanyáról és én kertemből láttuk a füstöt és oda siettünk, de ott találtuk már a község derék biráját, ki épen termését szállítván haza, rakott szekerével földjéről jött és a közeli csordakutból sajtárral hozott vízzel iparkodott a tüzet oltani. Tűzjelt adni, annyit jelentett volna, mint a szegény népet legsürgősebb aratási és hordási munkájában megzavarni és ez által érezhető anyagi kárba keverni. A biró tehát fölszólításomra oly szives volt, fogatával a faluba hajtani és két otthon maradt tűzoltót s egy sereg kisfiút a vész színhelyére hozni. Ezalatt a törzskürtös kihúzta a szertárból a szivattyút és néhány perc múlva a szinte hordásból hazahajtó törvénybiró segítségével a kúthoz vontatták. Azalatt őrt álltam az égő fánál. Mennyire csodálkoztam, midőn a két megjelent tűzoltó a kisfiukat a szivattyúkhoz állító és azok a tűzjelek után teljes tűzoltói szakavatottsággal helyesen működtek. Ekkor gondoltam arra, hogy ez irányban az iskolákban tehetnénk valamit. Marad otthon jó tűzoltó tartalékseregünk, mert az érdeklődés megvan fiatalságunkban és gyakorlatainknál, tüzeinknél elsajátítják tőlünk a működést tanítás nélkül, hátha még a falusi iskolában valami keveset utána segítenénk, nem ártana. Akkor azután mehet az apa lőfegyverrel népfelkelőnek, a kisfia addig otthon felveszi tűzoltó szerelvényeit és őrködik elhagyatott tűzhelye fölött Parancsnoknak találkozik azután egyik-másik volt rokkant tűzoltó.“ Ezt az előterjesztést, mely a főherceg szívélyes magánlevele mellett Goreczky Zsigmond orsz. tűzoltószövetségi titkárhoz érkezett, fölolvasták az orsz. tűzoltószövetség tegnapi központi választmányi ülésén. A gyűlés lelkesült éljenzéssel fogadta minden pontját s elhatározta, hogy a fölvetett eszme érdekében kellő lépéseket fog tenni. (Felolvasó-estély Győrött.) Puszky Ferenc jeles tudósunk f. hó 24-én a győri kereskedelmi Lloyd-társulat meghívására neje kíséretében elrándult Győrbe s e nap estéjén felolvasást tartott a társulat helyiségében. Felolvasásának tárgyát az amerikai viszonyok képezték. Összehasonlításokat tett az ó és újvilág közt. Elmondá, hogy az amerikai egyesült államok összes hadereje 30.000 főnyi hadseregből áll, mely évenként 30 millió forintot igényel, a mi öreg Európánk hadi budgetje pedig 1000 milliót emészt föl. S míg a mi pénzügyminisztereink nem tudják, honnét vegyék a pénzt, addig az újvilág fináncminisztere nem tudja, hova tegye azt. A szellelemes fordulatokban gazdag, élvezetes és tanulságos felolvasást Győr város legintelligensebb elemeiből összesereglett nagyszámú hallgatóság feszült figyelemmel kísérte s befejeztével szűnni nem akaró tapsviharral adózott a nyert élvezetért. A felolvasás után fényes bankett volt, melyen Pulszky Ferenc és neje, továbbá gróf Laszberg Rezső alispán, dr. Kautz Gusztáv, Lacza Ferenc polgármester, Zechmeister r. főkapitány, dr. Petz Lajos t. főorvos és neje, Ehler Antal és neje, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő és neje, Szalacsy Lajos, a Lloyd társelnöke, Stirling Tóbiás, Weidmann Adolf, dr. Inkey Béla, Gaál Ödön, Jedlik Ányos és Berzsenyi bencés r. tanárok, Győrfy Géza kir. adófelügyelő, Szabó Károly soproni kir. tanfelügyelő stb. vettek részt. A banketten számos felköszöntőt mondtak Pulszkyra és nejére. Pulszky a győri Lloyd társulat virágzására emelte poharát. A bankett után tánc következett. — Pulszky és neje Rálóczy Lajos vendégei voltak, ki régi barátja a tudósnak. Szálóczy vendégei tiszteletére csütörtökön fényes ebédet adott, melyre számosan voltak hivatalosak. (A Cumberland herceg) egészségi állapota már múlt évben aggodalmakra adott alkalmat és azóta attól tartottak, hogy neje Thyra hercegnő, az orosz cárné nővére, aki Gmundenben kedélybeteg férje mellett magányos életet folytat, szintén beteg lesz. A hercegnőt felkérték, hogy Gmundenből menjen egy időre Dániába. A hercegnő nem akarta beteg férjét ott hagyni és most a következmények, melyektől tartottak, csakugyan beállottak. Klent, a herceg marsallja — mint Kopenhágából távirják — a dán királyi családot arról értesítette, hogy Thyra hercegnő idegbajban szenved, mely nem mondható még kedélybetegségnek, de meglehetősen veszélyes jellegű. A hercegnőt gyógyhelyre szállítják. (Névnap és házfölavatás.) Dr. Várady Antal tanár és ismert írónál f. hó 24-ikén kettős ünnepélyt ültek. A szeretetreméltó háziasszony névnapja, s újonnan épített házának fölavatási ünnepélyét. Az ünnepély Elbert m. kir. zeneakadémiai tanár művészi zongorajátékával kezdődött, majd Kordin Mariska kisasszony éneke, s Riedl m. kir. operai tag hegedüjátéka gyönyörködteti a vendégeket, kiknek kívánatéra végül a háziúr szavalt több költeményt. Jelen voltak: Kordinné, Jankó Jánosné, Nikolichné, Szöllősy Istvánná, Kis Gy.-né, Kordin Mariska és Róza, Jankó Giziké, Ruska Irma stb. A gazdag lakoma után tánc volt, melynek a hajnali órák vetettek véget. (A vendéglősök országos értekezlete), amely a f. hó 29-ikén és 30-ikán az új városháza dísztermében fog megtartatni, a bejelentésekből következtetve, a tagok nagy számát gyűjti egybe. Eddig több mint 50 vidéki város, 250 taggal, jelentette be képviseltetését. Bécsből 13 jelen lesznek a vendéglősök elsőbbjei közül többen, így: Sacher, Wienieger, Schneider, Zwierschitz, Herold stb. (Kraszevszki és a budapesti lengyelek.) Kraszevszki József Ignácnak emlékére ma délelőtt gyászmisét mondottak a Ferenciek templomában. A budapesti lengyel egylet tagjai Stempsen Lajos egyesületi elnök vezetése alatt jelentek meg és díszes koszorút helyeztek a templom hajójában felállított ravatalra. Részt vett a gyászünnepélyen Klapka tábornok is. Ugyancsak Kraszevszki emlékének szenteli a budapesti lengyel egylet mai estélyét, amelyen Novaczka kisasszony és Mielniczkyné urhölgy Kraszevszki költeményeit fogják szavalni, Galandy ur pedig a kiváló lengyel költő életrajzát fogja felolvasni. A lengyelek már megkezdték maguk közt a gyűjtést Kraszevszki síremlékére. (Alády-család szeniorja.) Id. Gsáky Rudolf gróf Bécsben, hol nyakbaját gyógyittatta, meghalt. Csáky Rudolf gróf 1811-ben született Kassán; atyja Manó gróf főispán volt, anyja Szirmay grófnő. Rudolf gróf fiatal korában katonáskodott s mint huszárfőhadnagy lépett ki atyja halála után. 1831-ben mint csapatvezér sikerrel működött a kolera miatt a felvidéken föllázadt pórnép ellen. A lovaglás, déli termetű gróf sok ideig volt Kassán a főúri társaság éltető lelke, nemeslelkűsége és szívjósága miatt pedig mindenütt szerették. Az 1848-iki események őt is kiragadták visszavonultságából, mint nemzetőr-kapitány vett részt a kassai patában. Az elhunyt főúr szenvedélyes mű- és régiséggyűjtő hírében állott, páratlan gyűjteménye nagy értéket képvisel, ezenkívül a múzeum tárait is sok értékes adománynyal gyarapította, ezenkívül maradandó érdemeket szerzett a magyar színészetnek Kassán történt meghonosítása körül. A cenzus alapján tagja volt a főrendiháznak. — (Battenberg Sándor herceg) egészsége — mint Darmstadtból jelentik — már annyira helyre állt, hogy az exfejedelem tegnapelőtt már sétakocsizást is tehetett. — (Kraszevszki utolsó pillanatai.) Kraszevszkit Genfben csak ideiglenesen temették el. Holttestét májusban viszik Krakóba, hol nemzeti temetési ünnepélyt rendeznek. A költő utolsó pillanatairól azt írják, hogy Kraszevszki néhány pillanattal halála előtt eszméletlen állapotából magához tért, s az ágyát körülvevő lengyel tanulókhoz igy szólt: „E m olje tek föl!“ Mikor a tanulók ezt meg PESTI HÍRLAP 1887. március 27.