Pesti Hírlap, 1887. március (9. évfolyam, 59-89. szám)

1887-03-27 / 85. szám

ö­ s (Komáromy búcsúzója.) Ma lépett föl utoljára a nemzeti színpadon Komáromy Alajos veterán színész, a­ki huszonnyolc év óta tagja az intézetnek és negyvenkét esztendeig állott a szí­nészet szolgálatában. A hatvanegy éves művész Békés­ Gyulán született s 1845-ben lett szinészszó Pázmán Mihály igazgatónál Zala-Egerszegen. 1848- ban ő­ is fegyvert fogott s elment a bácskai táborba, később Debrecenbe s beállott a „vörös pántlikások“ közé. Ezután két évig volt besorozott katona, mig pártfogója Gsernovics ki nem váltotta. Azután vidéken folytatta színészi pályáját s 1853-ban a nemzeti színházban mint Kean és Moor Károly mutatta be magát; rendes taggá 1859 április elsején lett Attól az időtől máig lelkiismeretesen és buzgón töltötte be helyét s pályatársai szeretete övezte folyton. En­nek a szeretetnek hirdetője a ma végbement meg­ható ünnepély, mely utolsó föllépte előtt a színpa­don folyt le. A búcsúelőadásra kitűzött „Egy szegény ifjú története“ kezdete előtt az ösz­­szes személyzet összegyűlt a színpadon, élü­kön K­e­g­­­e­v­i­c­h István gróf intendánssal. Mikor a búcsúzó művész a színpadra lépett, az in­tendáns rövid beszéd kíséretében átnyújtott egy gyönyörű babérkoszorút a nemzeti színház igaz­gatósága nevében.­­Ezután Bercsány Béla tartott megható beszédet s a kartársak babér koszorúját nyújtotta át. Komáromy hosszabb beszéd­ben köszönte meg a kitüntetést s beszédével, mely­ben biztositá a kartársakat, hogy elbúcsúzik bár, de azért közöttük marad, az összes jelenlevőket elérzékenyitette. Végül a kartársak egy gyönyörű ezüst serleget nyújtottak át emlékül, a melybe vésve áll: ,,A nemzeti színház tagjai Komáromy Alajosnak 1887. március 26.“ Ezután az előadás vette kezdetét. A közönség, mely zsúfolásig megtörte a házat, mikor Komáromi kilépett, szűnni nem akaró tapssal fe­jezte ki rokonszenvét s a lelkes tapsvihar föl­­vonásonként meg-megújult. A közönség köréből szintén nyújtottak fel több babérkoszorút, a többi közt a Némethy család és Jankó Jánosné. Az előadásról ez alkalommal nincs mit mondanunk, hanem a kiérdem­elt búcsúztatóhoz mi is fűzünk egy isten hozzádot! Napi hírek. A legszebb f­ercegnő. E cím alatt érdek­­feszítő történeti regény közlését kezdjük meg mai számunkban P. Szathmáry Károly­­tól. Korábban ugyan azt hirdettük ki, hogy előbb Zola Emil La Terre című leg­újabb regényét fogjuk közölni, de ma Pá­­r­i­s­b­ó­l azt az értesítést kaptuk, hogy Zola regényét a G­­ 1 Bias csak május 10-én kezdi közölni s ezért határoztuk magunkat arra, hogy addig „A legszebb hercegnőt“ adjuk, melynek közlése körülbelül május 15-ikéig fog tartani. Újonan belépő előfizetőink a regény addig megjelenő részét külön lenyomatban fogják meg­kapni. — (A trónörökös pár) április második felé­ben költözik át Abbáziából egész udvarával Laxen­­burgba. — (A német trónörökös Olaszországban.) Velencéből azt írják, hogy a német trónörökös a jövő h­ó végén érkezik oda, hogy ott Umber­t­o királylyal találkozzék. A trónörökös ezután folytatja útját Rómába, hol a pápát fogja meglátogatni. — (Az olasz trónörökös a szentföldön.) Viktor Emánuel, olasz trónörökös keleti útjában el­zarándokolt a szentföldre is. Jeruzsálemben is meg­fordult, hol a latin pátriárkát meglátogatta. Megláto­gatott a szentföldön egy misszió-telepet is. Ennek közelében van a pásztorok barlangja, melyet szintén meg akart tekinteni, de észrevéve, hogy a sizmati­­kus püspök papságával együtt teljes ornátusban várja őt, a trónörökös lemondott a megtekintésről, kerülve minden hivatalos ceremóniát.­­ (Abbáziából) Írják f. hó 24-ikéről, hogy a pompás, fürdőhelyen az idény úgyszólván delelő­­jére ért. É­vezetes szárazföldi és tengeri kirándulá­sokkal kis ünnepélyek váltakoznak, melyeknek fő vonzóerejét a trónörökösné jelenléte képezi. Múlt vasárnap a „Stefánia trónörökösnéhez“ címzett ven­déglő nagytermében rendezett jótékonysági bazárt egy női bizottság, melynek élén Griensteidl G. asz­­szony állt. A bazárban délután 6 óra tájban a trón­örökösné 1s megjelent. A trónörökösné Sylva To­rouca grófnő, Pálffy gr. és Bombelles gróf társasá­gában jelent meg a vendéglőben, hol Kaiser Emmá­­nuel igazgató és a bizottság fogadta s a terembe kisérte. A trónörökösné elfogadva a neki nyújtott bokrétát, megtekintette a bazárt s többekkel be­szédbe bocsátkozott. Félórai időzés után zajos ová­ciók közt távozott. A bazárnak szép tiszta jövedelme volt, melynek felét a volosca-abbaziai tüzoltóegylet, másik felét pedig a szépítő­ egylet, kapta. — F. hó 22-ikén sikerült regatta volt a­ hidegfürdő és Zlatina között. Ezer és ezer ember nézte a versenyt. A juniorok között a „Mária“ bárka nyerte meg az első díjat, a szeniorok között a „Cerca trova“ bárka, a négy evezősök között pedig az „Olga“ bárka. A fürdő terrazán totalizateur is volt. Stefánia trónörö­kösné a villa Angialina terrazáról nézte végig a re­gattát.­­ (József főherceg pót-tűzoltói.) József főherceg, ki jelenleg Fiuméban idyik, érdekes levelet intézett az országos tűzoltó-szövetséghez. E levélben jó tanácsot ad arra nézve, mint lehetne biztosítani vagyonunkat tűzveszélyek ellen azon esetben, ha az eddigi önkéntes és hivatásos tűzoltók is bevonatná­­nak a népfölkelésbe. Cikke így hangzik: „Népfölkelés és tűzoltó. Még a honfoglalástól ránk maradt és szokása a magyarnak fegyvert fogni, ha hőn szeretett hazáját fegyveres erő fenyegeti. En­nek újabb alakja a népfölkelés, melyet a magyar or­szággyűlés már 1868-ban megszavazott s melynek a korszak igényeihez képest nemrég adott kifejezést. Lesz ezentúl egy katonailag kiképzett, fegyelmezett és egyenruhás napfölkelő seregünk, mely bátran néz­het az ellenség szemébe. Adja isten, hogy soha rá ne szoruljunk, de ha kellene, mi lesz a tűzoltásból olyan időben, midőn csak aggastyánok, gyermekek és asszonyok maradnak otthon ? Fölszabadítás a kötelezettség alól akkor nem lehet és ha lehetne, keresztül vihető nem volna, mert a magyar, ha ko­ronás királya és hazája szent érdekeit sértve látja, akár hitják, akár nem, fogja a fegyverét és védi őket utolsó csöpp véréig. Ámde ily időben otthon is kettős a tüzek támadási veszélye, mert az azt elő­idéző anyagokkal olyanok bánnak, kik kevésbé értik azok veszélyes voltát. És ha valóban kiüt a tűz, nincs szakértő,­­aki elfojtsa. Ezért ily esetre is kell előre gondolnunk, mert a mostani századben hirte­len támad a háború és a harctérre hirtelen kell in­dulni annak, aki elkésni nem akar, mert rendesen az első csapás dönt. Tehát hogy képezzünk ily esetre tűzoltókat ? Erre útmutatót nyertem egy alkalommal, midőn nem távol községünktől erős vihar és nagy száraz­ság mellett egy odvas fa meggyuladt s ennek sziporkáit a falu melletti buzakeresztekre hulltak, a fa körül pedig a kiszáradt fv tüzet fogott. Törzskürtösöm az őrtanyáról és én kertemből láttuk a füstöt és oda siettünk, de ott találtuk már a község derék biráját, ki épen termését szállítván haza, rakott szekerével földjéről jött és a közeli csorda­kutból sajtárral ho­zott vízzel iparkodott a tüzet oltani. Tűzjelt adni, annyit jelentett volna, mint a szegény népet legsür­gősebb aratási és hordási munkájában megzavarni és ez által érezhető anyagi kárba keverni. A biró tehát fölszólításomra oly szives volt, fogatával a fa­luba hajtani és két otthon maradt tűzoltót s egy sereg kis­fiút a vész színhelyére hozni. Ezalatt a törzskürtös kihúzta a szertárból a szivattyút és né­hány perc múlva a szinte hordásból hazahajtó tör­­vénybiró segítségével a kúthoz vontatták. Azalatt őrt álltam az égő fánál. Mennyire csodálkoztam, midőn a két megjelent tűzoltó a kis­fiukat a szivattyúkhoz állító és azok a tűzjelek után teljes tűzoltói szak­­avatottsággal helyesen működtek. Ekkor gondoltam arra, hogy ez irányban az iskolákban tehetnénk va­lamit. Marad otthon jó tűzoltó tartalékseregünk, mert az érdeklődés megvan fiatalságunkban és gyakorlata­inknál, tüzeinknél elsajátítják tőlünk a működést ta­nítás nélkül, hátha még a falusi iskolában valami keveset utána segítenénk, nem ártana. Akkor azután mehet az apa lőfegyverrel népfelkelőnek, a kis­fia addig otthon felveszi tűzoltó szerelvényeit és őrkö­dik elhagyatott tűzhelye fölött Parancsnoknak talál­kozik azután egyik-másik volt rokkant tűzoltó.“ Ezt az előterjesztést, mely a főherceg szívélyes magánlevele mellett Goreczky Zsigmond orsz. tűzol­­tószövetségi titkárhoz érkezett, fölolvasták az orsz. tűzoltószövetség tegnapi központi választmányi ülé­sén. A gyűlés lelkesült éljenzéssel fogadta minden pontját s elhatározta, hogy a fölvetett eszme érdeké­ben kellő lépéseket fog tenni.­­ (Felolvasó-estély Győrött.) P­u­­­s­z­k­y Ferenc jeles tudósunk f. hó 24-én a győri kereskedelmi Lloyd-társulat meghívására neje kíséretében elrán­­dult Győrbe s e nap estéjén felolvasást tartott a tár­sulat helyiségében. Felolvasásának tárgyát az ame­rikai viszonyok képezték. Összehasonlításokat tett az ó és újvilág közt. Elmondá, hogy az amerikai egye­sült államok összes hadereje 30.000 főnyi hadsereg­ből áll, mely évenként 30 millió forintot igényel, a mi öreg Európánk hadi budgetje pedig 1000 milliót emészt föl. S míg a mi pénzügyminisztereink nem tudják, honnét vegyék a pénzt, addig az újvilág fi­náncminisztere nem tudja, hova tegye azt. A szelle­­lemes fordulatokban gazdag, élvezetes és ta­nulságos felolvasást Győr város legintelligensebb elemeiből összesereglett nagyszámú hallgatóság feszült figyelemmel kísérte s befejeztével szűnni nem akaró tapsviharral adózott a nyert élvezetért. A felolvasás után fényes bankett volt, melyen Pul­­szky Ferenc és neje, továbbá gróf Laszberg Rezső alispán, dr. Kautz Gusztáv, Lacza Ferenc polgármes­ter, Zechmeister r. főkapitány, dr. Petz Lajos t. fő­orvos és neje, Ehler Antal és neje, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő és neje, Szalacsy Lajos, a Lloyd társ­­elnöke, Stirling Tóbiás, Weidmann Adolf, dr. Inkey Béla, Gaál Ödön, Jedlik Ányos és Berzsenyi bencés r. tanárok, Győrfy Géza kir. adó­felügyelő, Szabó Károly soproni kir. tanfelügyelő stb. vettek részt. A banketten számos felköszöntőt mond­tak Pulszkyra és nejére. Pulszky a győri Lloyd tár­sulat virágzására emelte poharát. A bankett után tánc következett. — Pulszky és neje R­á­l­ó­c­z­y Lajos vendégei voltak, ki régi barátja a tudósnak. Szálóczy vendégei tiszteletére csütörtökön fényes ebé­det adott, melyre számosan voltak hivatalosak.­­ (A Cumberland­ herceg) egészségi álla­pota már múlt évben aggodalmakra adott alkalmat és azóta attól tartottak, hogy neje Thyra hercegnő, az orosz cárné nővére, a­ki Gmundenben kedélybe­teg férje mellett magányos életet folytat, szintén be­teg lesz. A hercegnőt felkérték, hogy Gmundenből menjen egy időre Dániába. A hercegnő nem akarta beteg férjét ott hagyni és most a következmények, melyektől tartottak, csakugyan beállottak. Klent, a herceg marsallja — mint Kopenhágából távirják — a dán királyi családot arról értesítette, hogy Thyra hercegnő idegbajban szenved, mely nem mondható még kedélybetegségnek, de meglehetősen veszélyes jellegű. A hercegnőt gyógyhelyre szállítják.­­ (Névnap és házfölavatás.) Dr. V­á­r­ady Antal tanár és ismert írónál f. hó 24-ikén kettős ünnepélyt ültek. A szeretetreméltó háziasszony név­napja, s újonnan épített házának fölavatási ünnepé­lyét. Az ünnepély Elbert m. kir. zeneakadémiai tanár művészi zongorajátékával kezdődött, majd Kordin Mariska kisasszony éneke, s Riedl m. kir. operai tag hegedüjátéka gyönyörködteti a vendé­geket, kiknek kívánatéra végül a háziúr szavalt több költeményt. Jelen voltak: Kordinné, Jankó Jánosné, Nikolichné, Szö­llősy Istvánná, Kis Gy.-né, Kordin Mariska és Róza, Jankó Giziké, Ruska Irma stb. A gazdag lakoma után tánc volt, melynek a hajnali órák vetettek véget.­­ (A vendéglősök országos értekezlete), a­mely a f. hó 29-ikén és 30-ikán az új városháza dísztermében fog megtartatni, a bejelentésekből kö­vetkeztetve, a tagok nagy számát gyűjti egybe. Ed­dig több mint 50 vidéki város, 250 taggal, jelentette be képviseltetését. Bécsből 13 jelen lesznek a ven­déglősök elsőbbjei közül többen, így: Sacher, Wie­­nieger, Schneider, Zwierschitz, Herold stb.­­ (Kraszevszki és a budapesti lengye­lek.) Kraszevszki József Ignácnak emlékére ma dél­előtt gyászmisét mondottak a Ferenciek templomá­ban. A budapesti lengyel egylet tagjai Stempsen La­jos egyesületi elnök vezetése alatt jelentek meg és díszes koszorút helyeztek a templom hajójában fel­állított ravatalra. Részt vett a gyászünnepélyen Klapka tábornok is. Ugyancsak Kraszevszki emlékének szen­teli a budapesti lengyel egylet mai estélyét, a­me­lyen Novaczka kisasszony és Mielniczkyné urhölgy Kraszevszki költeményeit fogják szavalni, Galandy ur pedig a kiváló lengyel költő életrajzát fogja fel­olvasni. A lengyelek már megkezdték maguk közt a gyűjtést Kraszevszki síremlékére.­­ (A­­lády-család szeniorja.) Id. G­s­á­k­y Rudolf gróf Bécsben, hol nyakbaját gyógyittatta, meghalt. Csáky Rudolf gróf 1811-ben született Kas­sán; atyja Manó gróf főispán volt, anyja Szirmay grófnő. Rudolf gróf fiatal korában katonáskodott s mint huszárfőhadnagy lépett ki atyja halála után. 1831-ben mint csapatvezér sikerrel működött a ko­lera miatt a felvidéken föllázadt pórnép ellen. A lo­vaglás, déli termetű gróf sok ideig volt Kassán a főúri társaság éltető lelke, nemeslelkűsége és szívjó­sága miatt pedig mindenütt szerették. Az 1848-iki események őt is kiragadták visszavonultságából, mint nemzetőr-kapitány vett részt a kassai patában. Az elhunyt fő­úr szenvedélyes mű- és régiséggyűjtő hírében állott, páratlan gyűjteménye nagy értéket képvisel, ezenkívül a m­úzeum tárait is sok értékes adománynyal gyarapította, ezenkívül maradandó ér­demeket szerzett a magyar színészetnek Kassán tör­tént meghonosítása körül. A cenzus alapján tagja volt a főrendiháznak. — (Battenberg Sándor herceg) egészsége — mint Darmstadtból jelentik — már annyira helyre állt, hogy az exfejedelem tegnapelőtt már sétakocsizást is tehetett. — (Kraszevszki utolsó pillanatai.) Kra­­szevszkit Genfben csak ideiglenesen temették el. Holttestét májusban viszik Krakóba, hol nemzeti te­metési ünnepélyt rendeznek. A költő utolsó pillana­tairól azt írják, hogy Kraszevszki néhány pillanattal halála előtt eszméletlen állapotából magához tért, s az ágyát körülvevő lengyel tanulókhoz igy szólt: „E m o­l­j­e t­e­k föl!“ Mikor a tanulók ezt meg PESTI HÍRLAP 1887. március 27.

Next