Pesti Hírlap, 1887. augusztus (9. évfolyam, 210-238. szám)
1887-08-01 / 210. szám
1887. augusztus 1. PES TI HIRIAP____________ ered, Thore az ingát vízbe mártja és a vízben közeledik a másik hengerrel az ingához, amely azonnal forogni kezd. Egy mágnes sarkainak hatása az ingára semmi. De a hő se gyakorol hatást az inga mozgásaira. Thore forró vizzel megtöltött fémhengerrel közeledett az ingához, s ez se változtatott semmit az inga mozgásain és azok irányán. Minthogy tehát az inga mozgását nem eszközli sem a villamosság, sem a delejesség, sem a hő, Thore úgy vélekedik, hogy ez egy eddig ismeretlen új erő hatása, mely magából az emberi testből indul ki s lehet, hogy minden élő lénynyel közös. Thore kísérletei érdeklődést keltettek a tudományos világban és C rook e híres angol természetbúvár is vizsgálat alá vette azokat. Napi híreki Mai zenemellékletünk. Négy csinos eredeti magyar népdalt közlünk ma zenemellékletünkön. Kettőnek a zenéje Zsadányi Armandtól való, a kitől már több ízben közöltünk sikerült magyar dalokat, — kettőnek a szerzője pedig K. Szabados Géza, a kecskeméti zenede jeles igazgatója. — (Személyi hírei*.) Tisza Kálmánná, szül. Degenfeld Ilona grófnő holnap reggel a fővárosba érkezik és elnökölni fog az országos kisdedóvó egyesület választmányi ülésén. — Báró Edesheim - Gyulai Lipót nejével és fiával tegnap meglátogatta a kereskedelmi mauzeum kiállítását és több vásárlást tett aradmegyei uj kastélya számára. — Jelinek Henrik a budapesti közúti vaspályatársaság vezérigazgatója szabadságáról viszszatért a fővárosba és átvette hivatalának vezetését. — Weer B. Ferenc kir. tanácsos 100 forintot adományozott az országos kisdedóvó egyesületnek. — Gróf Porcsa Lajos a Herkules-fürdő állami főfelügyelője Budapestre érkezett. (Ajándék a trónörökösnének.) Karlsbadból sürgönyzik: Knol polgármester és Coudehove kerületi főnök ma ebédre voltak hivatalosak a trónörökösnéhez. Ez alkalomból a polgármester egy pompás kazettát nyújtott át a trónörökösnének, mint Karlsbad ajándékát. A kazett 52 cm. hosszú, 46 cm. széles és 46 cm. magas; anyaga ébenfa, mely művészileg van kirakva, nem kevesebb, mint 900 sprudel-kővel. A kazettet néhány nap alatt, művészileg készítette Scherl karlsbadi iparos, kinek fiát a trónörökösné tegnap azzal tüntette ki, hogy több munkáját mutattatá meg általa magának. A kazettben 24 karlsbadi fénykép van. (A hollandul király betegsége.) Vilmos németalföldi király egészségi állapotáról a II. Zürich. Zig tudósítója ezeket jelenti: A király állapota a legkomolyabb aggodalmakra ad okot. A betegség csirája egy évek óta elhanyagolt vesebajban rejlik, mely az utóbbi időkben akutabbá vált s a királynak nagy fájdalmakat okoz. Ehhez járul még nagyfokú idegesség, valamint általános gyengeség, ami — tekintve Vilmos király 71 éves korát — nagyon aggasztónak tűnik fel. Mindeddig sikerült az orvosoknak Wildung és Karlsbad fürdők használatával a baj terjedését meggátolni , nevezetesen a wildungi fürdő rendszerint a legjobb hatást szokta a király egészségére gyakorolni. Ez évben azonban nem használt a fürdő. Vilmos király a fürdőből június 30-án orvosainak tanácsára visszatért s most Soest kastélyban tartózkodik. Onnan egyre aggasztóbb hírek érkeznek. Tudvalevő, hogy Vilmos király mindig zárkózott kedélylyel birt. Szerette a magányt, ritkán látogatta meg az európai udvarokat s népe előtt csak rendkívüli alkalmakkor mutatta magát. De mióta az a sors jutott neki, hogy családjának ő legyen utolsó sarja s trónjának ne legyen örököse, búskomorsága még egyre növekedett s ehhez járult nagyfontosságu idegesség, mely erejének általános kimerülésében nyilvánult. A király nem akarja orvosainak rendeléseit követni s igy megnehezíti feladatukat. A király környezete nem ringatja magát illúziókban. A nép is tudja, hogy az utolsó orániai napjai megszámlálva vannak. (Fogadd be a tótot.) Tudvalevő, hogy semmi téren sem mutatkozik nálunk valami nagy föllendülés, virágzás, jólét. Annál bámulatosabb, hogy mostoha körülményeink közt, a legtöbb téren idegen, külföldről bevándorolt élelmes emberek ragadják magukhoz a koncot éa a legjellemzőbb, hogy az intéző körökben épen ezen idegeneket dédelgetik legjobban, elhalmozzák megrendelésekkel és a hazai erőket hagyják nyomorogni, elkedvetlenedni, elzülleni. Leginkább észlelhető ez a szomorú tapasztalat a műipar, az építészet, a szobrászat és a festészet rovására. Majdnem mesterséges módon, szép jövő reményével kecsegtetve terelik az ifjúságot a képzőművészi és műiparos pályára s midőn arról van szó, hogy biztosittassék életük, egymásután minden ajtó bezárul előttük a kezdődnek a keserű kiábrándulás percei. Ezen botrányos állapotok illusztrációjára szolgáljon az alábbi levél, melyet hozzánk egy tehetséges ifjú intézett, ki másfél év előtt tele reménynyel, tetterővel és becsvágygyal jött a fővárosba és most a pöffeszkedő, idegen származású munkaadóknál könyörögve sem kapja meg a mindennapi kenyerét: „T. szerkesztő úr! Nem tudom elviselni a mély megalázást, mely engem ért és mely ép úgy illeti mindazon magyar ifjút, ki azon a pályán halad, melyen oly sok nehézséggel kell megküzdeni, mint én. Egy és fél éve annak, hogy az Alföldi csikós és csikónét ábrázoló alakokat mintáztam, melyek közszemlére voltak kitéve az Aigner-féle könyvkereskedés kirakatában. E munkámnak köszönhetem a mintarajztanodába való felvételemet. Az első általános osztályt végezve, jónak gondoltam a szünidőt felhasználni. Véletlenül a Csokonai-utcában levő Schredl és Matschekó szobrászokhoz fordultam munkáért (cseh atyafiak, kik mintegy 25—30 magukfajtájával dolgoztatnak.) A válasz az volt, hogy ,,wir brauchen keine studirende ungarische Künstler.“ Nagyon sajnos, hogy az ilyen céget pártfogolják Magyarország fővárosában, hol minden nagyobb építkezésnél nagyobb vállalatot vett át. Legjobb volna, ha a magyar „studierende künszterek“ Prágába mennének munkáért, mert Budapesten nem ők, hanem a cseh atyafiak, kik hazájukból kizárják a magyar terményeket, tarthatnak igényt a megélhetésre. Tisztelettel Marossy Ferenc, az iparművészeti tanoda növendéke.“ Eddig a levél. Felhívjuk rá az intéző körök figyelmét. Schrődl és Matschekó urak gondolják meg, hogy hasonló eljárással könnyen maguk ellen zúdítják a magyar közvéleményt és hogy itteni hatalmaskodásuk gyorsabban véget érhet, semmint szeretnék. — (Grvadányi-ünnep.) szakolca Sz. kir. város egykori lakosa gróf Gvadányi József magyar lovas generálisnak és első igazi humoros költőnknek máig is meglevő lakóházát emléktáblával jelölte meg, melynek leleplezése alkalmából ünnepélyt rendez a következő sorrenddel : 1. Augusztus 17-én délután 7 órakor a szakolcai kaszinó és zeneegylet által a városligetben rendezendő zeneestély. 2. Augusztus 18-án délelőtt 9 órakor ünnepi isteni tisztelet a plébánia templomban, 10 órakor beszédek kíséretében az emléktábla leleplezése; délután 2 órakor a volt jezsuita kollégium nagytermében díszebéd délután 6 órakor táncestély a városligetben. Az ünnep napjára az emléktábla-bizottság megbízásából dr. Kovács Dénes emlékkönyvet ad ki. A bizottság Sebesi József polgármester elnöklete alatt mindent elkövet a fővárosból és a vidékről érkező vendégek fogadása és szórakoztatására. Jelentkezők részére Gödingben a kocsikról és Szakolcán az elszállásolásról gondoskodva lesz. A díszebéden résztvenni akarók augusztus 10-ig a polgármesteri hivatalban jelentkezhetnek. (Stanleyről.) A Burdett-Coutts bankház volt az első, melylyel Stanley meggyilkolásának hírét közölték. E bankháznál van elhelyezve Stanley tekintélyes vagyonának nagy része. Stanley legutóbbi könyvéért, melyet congol tartózkodásáról írt, a Samson és Lew könykiadócégtől 400,000 márkát kapott egyszerre s a nagyon kapós könyv ezenfelül évenkint 100,000 márkát juttatott Stanleynek. — „A fekete földrész mindig hi“ — szokta mondogatni Stanley — „s köztünk legyen mondva, azt hiszem, meg is akar tartani.“ E hitet Stanley annyira fejébe vette, hogy néhány év előtt, mikor Manyangaban lázba esett, meg volt róla győződve, hogy ütött az utolsó órája s embereit maga köré gyűrve, elbúcsúzott tőlük. Szenvedélyes barátja volt a jó könyveknek s minden utján teljes könyvtárt hordott magával, melynek főkönyvei voltak a biblia, Horac, Shakespeare és Edgar Poe. A Congo fődön vívott harcaiban könyveit gyakran kellett a vadak zsákmányául hagyni. , Ki tudja ? ‘ — igy tréfálódzott Stanley — ,,a négerek nemsokára megtanulják a könyvnyomtatást, Byront lefordítják és kinyomtatják s ötven év múlva valamely néger tudós kisüti, hogy Byron a Ghilde Harald eszméjét a feketéktől lopta.“ — (Becs pott németet.) Budapest megvilágvárosodásának már is van láttatja. A hazai sipisták tömegesen fosztogatják a külföldi balekeket. Csak kicsi kell még hozzá s a „kelet és nyűgat határán“ fekvő főváros nem csak cigányairól lesz majd hires hanem sipistáiról is. Hogy mi az a sipi ? Semmi egyéb, mint ponyvakiadása a ferblinek. Mind a kettő az ember legfinomabb játék-idegeire van alapítva s csak valamivel erkölcsösebb, mint az állami kis lutri. A sipi-játékot ugy játszszák, hogy a bankár a jobb kezének hüvelyk és mutató ujjai közé két kártyát, a bal kezébe pedig egy kártyát szőrit s mind a hármat fölmutatja a baleknek, aki például egy forintot tesz a tökdisznóra. Akkor a bankár egy hirtelen kézmozdulattal összevegyíti a kártyákat s színükkel fekteti le az asztalra. Az összevegyítési mozdulatban fekszik a „sipi“ minden bája és elragadósága. Ez a mozdulat ugyanis a büntető törvény 379. szakaszába gyöngéden beleütköző ravasz fondorlatot képez. A kártyák úgy keverednek össze, hogy a balek határozottan látni véli, hova fekszik le a tökdisznó s a lehető legnagyobb meggyőződéssel mutat rá, hogy ez az ! Mikor pedig megfordítják a kártyát, kisül, hogy az a zöld hetes. A balek vészit, de egyben rettenetes vágy fogja el, hogy lefőzze a bankárt. Szégyenli is magát, mert azt hiszi, hogy önbutasága az oka a veszteségnek. Tesz tehát újra és vészit. Tesz, vészit. Tesz, vészit... Honfitársaink igazságot fognak nekünk adni, hogy egy ilyen érdekes játékkal az ember még a bőrét is elveszítheti, eltekintve a mennyei üdvösségtől, ami különben nem is „erős zsinór“. — Már most egy becsületes, Tücke Vilmos nevű manheimi technikus jön a fővárosba, hogy Budapest nevezetességeit megcsodálja. Elmegy a boldogtalan a városmajorba is, ahol három jóképű magyar csatlakozik hozzá. Egy „magyar csapszéket“ akar a német látni s elviszik a Csapkovics féle csapszékbe, ahol becsapják. A derék német annyira belemászott az idegingerlő mulatságba, hogy 240 márkából álló készpénzét mind otthagyta. A kijózanodás első percében azonban rettenetes lármát ütött. A sipisták szétszaladtak, kivéve egyet, akit fülönfogva adtak át egy András bácsinak. A pénz persze a többivel szaladt s most a manheimi technikus a német konzulság költségén fog utazni. ■— A másik Mayer Sándor boroszlói kereskedő, aki Tátrafüred felé utazva tegnap azt a vétkes könnyelműséget követte el, hogy Budapesten kiszállott. Őt meg egy bécsi-uti (Újlak) vendéglőbe csalta három másik sipista. Ezek már türelmetlenebbek voltak. A kereskedő veszített s egy százast akart váltani, hogy többet is veszíthessen. A sipisták azonban kirántották kezéből a bankjegyet és elszaladtak vele. Még most is szaladnak, ha meg nem állottak. Tessék Budapestre jönni! — (A munkás családházakra) nézve az épitőszövetkezet megkötötte a szerződést Herich Károlylyal a szt.-lőrinci pusztán építendő 1000 családház telkére nézve, úgyszintén az építésre vonatkozólag Taschner Mátyás vállalkozóval. A szövetkezet most egyelőre 320 telket, azaz 80 holdat vett át, négyszögölenként 60 kijával. Taschner Mátyás bécsi vállalkozó, mint legolcsóbb ajánlattevő, 2100 frtért épít föl egy egy házat. Az évenként lefizetendő öszszeg 130 frtot tesz ki, hanem az egyes tagok évenként nagyobb összeget is fizethetnek s ezáltal megtakarítják a kamatokat. Mihelyt valaki akár egyszerre, akár nagyobb törlesztéssel az egész építési költséget lefizette, az ingatlant saját nevére írják át telekkönyvileg. A közlekedés vasúton igen előnyösen, oda vissza 10 krért történik. (A hadgyakorlatodhoz) A 18. sz. lovasdandár parancsnoksága egyesülve az ezreddel és a 4. lovas-tüzér osztálylyal a Cegléden tartandó fegyvergyakorlatokra következőképen indittatik. E hó 29-én egy körülbelül 3 tiszt, 147 ember és 154 lóból álló lovas százas a menetet Ócsáig, 30-án Örkényig tette meg s 31-én érkezett Ceglédre. A dandár és ezredtörzs, valamint 5 lovas század, továbbá a lovas tüzér osztály, körülbelül 38 tiszt, 970 ember és 999 ló 30 án egészen Monorig ment, szintén 31-én érkezett Ceglédre. A 4. honvéd huszárezred 1-ső osztálya i.6. aug. hó 31-én kezdi meg 10 napig tartó összpontosítási gyakorlatait Pest megyében. Ez idő alatt Gsanádon 3 tiszt, 140 ember és 132 ló s Szent István községben 100 ember és 100 ló lesz a lakosságnál beszállásolva. (A király régi és új magánkocsisa ) A király eddigi magánkocsisát, Michalek Mártont, ki csaknem 40 évig szolgálta a királyt, nemrég nyugalomba helyezték 1000 frt évjáradékkal. Az öreg hű szolgát nagyon bánja, hogy nem ülhet a bakon a király negyvenéves császárságának jubileumi ünnepélye alkalmával. Michalek ugyanis szintén akkor ünnepelné negyvenéves szolgálati jubileumát. Az új kocsist Walternak hívják, csak néhány év óta van az udvarnál, azelőtt bécsi bérkocsis volt. Büszkék is rája egykori „kollégái“ . (Fölgyújtott kolera-kórház) Cataniából szenzációs híreket jelentenek. A lakosság a kolerától rendkívül megriadt, a pánik igen nagy, s minden baj okának az orvosokat tartják. A hatósági intézkedéseket nem tartják tiszteletben, az orvosok rendeleteit nem respektálják, a betegeket magukra hagyják, a halottakat nem temetik el, stb. A műveletlen nép fegyverkezik és bár a gyülekezés el van tiltva, aáról-mára nem tesz egyebet, mint azon tanácskozik, hogyan lehetne a kolera rémét kikergeni. Sanagioban, ahol a ragály nagy pusztításokat vitt véghez, a csőcselék vad eszközhöz nyúlt. Formális lázadásban tört ki, neki esett az újonnan épített barotikszerű kolera-kórháznak és fölgyújtotta. Az orvosok és ápolók a szerencsétlen betegeket ki akarták menteni, hogy a tűzhaláltól megóvják őket. ________________________________________