Pesti Hírlap, 1887. augusztus (9. évfolyam, 210-238. szám)

1887-08-01 / 210. szám

1887. augusztus 1.­ PES TI HIRIAP____________ ered, Thore az ingát vízbe mártja és a vízben kö­zeledik a másik hengerrel az ingához, a­mely azon­nal forogni kezd. Egy mágnes sarkainak hatása az ingára semmi. De a hő se gyakorol hatást az inga mozgásaira. Thore forró vizzel megtöltött fémhen­gerrel közeledett az ingához, s ez se változtatott semmit az inga mozgásain és azok irányán. Mint­hogy tehát az inga mozgását nem eszközli sem a villamosság, sem a delejesség, sem a hő, Thore úgy vélekedik, hogy ez egy eddig ismeretlen új erő ha­tása, mely magából az emberi testből indul ki s le­het, hogy minden élő lénynyel közös. Thore kísérletei érdeklődést keltettek a tudo­mányos világban és C r­o­o­k e híres angol termé­szetbúvár is vizsgálat alá vette azokat. Napi híreki Mai zenemellékletünk. Négy csinos eredeti magyar népdalt köz­lünk ma zenemellékletünkön. Kettőnek a zenéje Zsadányi Armandtól való, a kitől már több ízben közöltünk sikerült magyar dalokat, — kettőnek a szerzője pedig K. Szabados Géza, a kecskeméti zenede jeles igazgatója. — (Személyi hírei*.) Tisza Kálmánná, szül. Degenfeld Ilona grófnő holnap reggel a fővárosba érkezik és elnökölni fog az országos kis­dedóvó egyesület választmányi ülésén. —­ Báró Ed­e­­­she­i­m - G­y­u­l­a­i Lipót nejével és fiával tegnap meglátogatta a kereskedelmi mauzeum kiállí­tását és több vásárlást tett aradmegyei uj kastélya számára. — Jelinek Henrik a budapesti közúti vaspályatársaság vezérigazgatója szabadságáról visz­­szatért a fővárosba és átvette hivatalának vezetését. — W­e­­­e­r B. Ferenc kir. tanácsos 100 forintot adományozott az országos kisdedóvó egyesületnek. — Gróf Porcsa Lajos a Herkules-fürdő állami főfelügyelője Budapestre érkezett.­­ (Ajándék a trónörökösnének.) Karlsbad­ból sürgönyzik: Knol polgármester és Coudehove kerületi főnök ma ebédre voltak hivatalosak a trón­örökösnéhez. Ez alkalomból a polgármester egy pom­pás kazettát nyújtott át a trónörökösnének, mint Karlsbad ajándékát. A kazett 52 cm. hosszú, 46 cm. széles és 46 cm. magas; anyaga ébenfa, mely művészileg van kirakva, nem kevesebb, mint 900 sprudel-kővel. A kazettet néhány nap alatt, művé­szileg készítette Scherl karlsbadi iparos, kinek fiát a trónörökösné tegnap azzal tüntette ki, hogy több munkáját mutattatá meg általa magának. A kazett­­ben 24 karlsbadi fénykép van.­­ (A hollandul király betegsége.) Vilmos németalföldi király egészségi állapotáról a II. Zürich. Zig tudósítója ezeket jelenti: A király állapota a legkomolyabb aggodalmakra ad okot. A betegség csirája egy évek óta elhanyagolt vesebajban rejlik, mely az utóbbi időkben akutabbá vált s a királynak nagy fájdalmakat okoz. Ehhez járul még nagyfokú idegesség, valamint általános gyengeség, a­mi — tekintve Vilmos király 71 éves korát — nagyon aggasztónak tűnik fel. Mindeddig sikerült az orvo­soknak Wildung és Karlsbad fürdők használatával a baj terjedését meggátolni , nevezetesen a wildungi fürdő rendszerint a legjobb hatást szokta a király egészségére gyakorolni. Ez évben azonban nem hasz­nált a fürdő. Vilmos király a fürdőből június 30-án orvosainak tanácsára visszatért s most Soest kas­télyban tartózkodik. Onnan egyre aggasztóbb hírek érkeznek. Tudvalevő, hogy Vilmos király mindig zárkózott kedélylyel birt. Szerette a magányt, ritkán látogatta meg az európai udvarokat s népe előtt csak rendkívüli alkalmakkor mutatta magát. De mióta az a sors jutott neki, hogy családjának ő le­gyen utolsó sarja s trónjának ne legyen örököse, búskomorsága még egyre növekedett s ehhez járult nagyfontosságu idegesség, mely erejének általános kimerülésében nyilvánult. A király nem akarja orvo­sainak rendeléseit követni s igy megnehezíti felada­tukat. A király környezete nem ringatja magát illú­ziókban. A nép is tudja, hogy az utolsó orániai napjai megszámlálva vannak.­­ (Fogadd be a tótot.) Tudvalevő, hogy semmi téren sem mutatkozik nálunk valami nagy föllendülés, virágzás, jólét. Annál bámulatosabb, hogy mostoha körülményeink közt, a legtöbb téren idegen, külföldről bevándorolt élelmes emberek ragadják ma­gukhoz a koncot éa a legjellemzőbb, hogy az intéző körökben épen ezen idegeneket dédelgetik legjob­ban, elhalmozzák megrendelésekkel és a hazai erő­ket hagyják nyomorogni, elkedvetlenedni, elzülleni. Leginkább észlelhető ez a szomorú tapasztalat a műipar, az építészet, a szobrászat és a festészet ro­vására. Majdnem mesterséges módon, szép jövő re­ményével kecsegtetve terelik az ifjúságot a képző­­művészi és műiparos pályára s midőn arról van szó, hogy biztosittassék életük, egymásután minden ajtó bezárul előttük a kezdődnek a keserű kiábrán­dulás percei. Ezen botrányos állapotok illusztráció­jára szolgáljon az alábbi levél, melyet hozzánk egy tehetséges ifjú intézett, ki másfél év előtt tele re­ménynyel, tetterővel és becsvágygyal jött a fővárosba és most a pöffeszkedő, idegen származású munka­adóknál könyörögve sem kapja meg a mindennapi kenyerét: „T. szerkesztő úr! Nem tudom elviselni a mély megalázást, mely engem ért és mely ép úgy illeti mindazon magyar ifjút, ki azon a pályán ha­lad, melyen oly sok nehézséggel kell megküzdeni, mint én. Egy és fél éve annak, hogy az Alföldi csikós és csikó­nét ábrázoló alakokat min­táztam, melyek közszemlére voltak kitéve az Aig­­ner-féle könyvkereskedés kirakatában. E munkámnak köszönhetem a mintarajztanodába való felvételemet. Az első általános osztályt végezve, jónak gondoltam a szünidőt felhasználni. Véletlenül a Csokonai-utcá­­ban levő Schredl és Matschekó szobrászok­hoz fordultam munkáért (cseh atyafiak, kik mint­egy 25—30 magukfajtájával dolgoztatnak.) A válasz az volt, hogy ,,wir brauchen keine studi­­rende ungarische Künstler.“ Nagyon saj­nos, hogy az ilyen céget pártfogolják Magyaror­szág fővárosában, hol minden nagyobb építkezésnél nagyobb vállalatot vett át. Legjobb volna, ha a ma­gyar „studierende künszterek“ Prágába mennének munkáért, mert Budapesten nem ők, hanem a cseh atyafiak, kik hazájukból kizárják a magyar termé­nyeket, tarthatnak igényt a megélhetésre. Tisztelettel Marossy Ferenc, az iparművészeti tanoda nö­vendéke.“ Eddig a levél. Felhívjuk rá az intéző körök figyelmét. Schrődl és Matschekó urak gondol­ják meg, hogy hasonló eljárással könnyen maguk ellen zúdítják a magyar közvéleményt és hogy it­teni hatalmaskodásuk gyorsabban véget érhet, sem­mint szeretnék. — (Grvadányi-ü­nnep.) szakolca Sz. kir. vá­ros egykori lakosa gróf Gvadányi József magyar lovas generálisnak és első igazi humoros költőnk­nek máig is meglevő lakóházát emléktáblával jelölte meg, melynek leleplezése alkalmából ünnepélyt ren­dez a következő sorrenddel : 1. Augusztus 17-én délután 7 órakor a szakolcai kaszinó és zeneegylet által a városligetben rendezendő zeneestély. 2. Au­gusztus 18-án délelőtt 9 órakor ünnepi isteni tiszte­let a plébánia templomban, 10 órakor beszédek kí­séretében az emléktábla leleplezése; délután 2 óra­kor a volt jezsuita kollégium nagytermében díszebéd délután 6 órakor táncestély a városligetben. Az ün­nep napjára az emléktábla-bizottság megbízásából dr. Kovács Dénes emlékkönyvet ad ki. A bizottság Sebesi József polgármester elnöklete alatt mindent elkövet a fővárosból és a vidékről érkező vendégek fogadása és szórakoztatására. Jelentkezők részére Gödingben a kocsikról és Szakolcán az elszálláso­lásról gondoskodva lesz. A díszebéden résztvenni akarók augusztus 10-ig a polgármesteri hivatalban jelentkezhetnek.­­ (Stanleyről.) A Burdett-Coutts bankház volt az első, melylyel Stanley meggyilkolásának hí­rét közölték. E bankháznál van elhelyezve Stanley tekintélyes vagyonának nagy része. Stanley legutóbbi könyvéért, melyet congol tartózkodásáról írt, a Sam­son és Lew könykiadócégtől 400,000 márkát kapott egyszerre s a nagyon kapós könyv ezenfelül éven­­kint 100,000 márkát juttatott Stanleynek. — „A fe­kete földrész mindig hi“ — szokta mondogatni Stan­ley — „s köztünk legyen mondva, azt hiszem, meg is akar tartani.“ E hitet Stanley annyira fejébe vet­te, hogy néhány év előtt, mikor Manyangaban lázba esett, meg volt róla győződve, hogy ütött az utolsó órája s embereit maga köré gyűr­ve, elbúcsúzott tő­lük. Szenvedélyes barátja volt a jó könyveknek s minden utján teljes könyvtárt hordott magával, melynek főkönyvei voltak a biblia, Horac, Shakes­peare és Edgar Poe. A Congo fő­dön vívott harcaiban könyveit gyakran kellett a vadak zsákmányául hagy­ni. , Ki tudja ? ‘ — igy tréfálódzott Stanley — ,,a négerek nemsokára megtanulják a könyvnyomtatást, Byront lefordítják és kinyomtatják s ötven év múlva valamely néger tudós kisüti, hogy Byron a Ghilde Harald eszméjét a feketéktől lopta.“ — (Becs pott németet.) Budapest megvilág­­városodásának már is van láttatja. A hazai sipisták tömegesen fosztogatják a külföldi balekeket. Csak kicsi kell még hozzá s a „kelet és nyűgat határán“ fekvő főváros nem csak cigányairól lesz majd hires hanem sipistáiról is. Hogy mi az a s­i­p­i ? Semmi egyéb, min­t ponyvakiadása a ferblinek. Mind a kettő az ember legfinomabb játék-idegeire van alapítva s csak valamivel erkölcsösebb, mint az állami kis lutri. A sipi-játékot ugy játszszák, hogy a bankár a jobb kezének hüvelyk és mutató ujjai közé két kártyát, a bal kezébe pedig egy kártyát szőrit s mind a hár­mat fölmutatja a baleknek, a­ki például egy forintot tesz a tökdisznóra. Akkor a bankár egy hirtelen kézmozdulattal összevegyíti a kártyákat s színükkel fekteti le az asztalra. Az összevegyítési mozdulatban fekszik a „sipi“ minden bája és elragadósága. Ez a mozdulat ugyanis a büntető törvény 379. szakaszába gyöngéden beleütköző ravasz fondorlatot képez. A kártyák úgy keverednek össze, hogy a balek határo­zottan látni véli, hova fekszik le a tökdisznó s a lehető legnagyobb meggyőződéssel mutat rá, hogy ez az ! Mikor pedig megfordítják a kártyát, kisül, hogy az a zöld hetes. A balek vészit, de egyben rettenetes vágy fogja el, hogy lefőzze a bankárt. Szégyenli is magát, mert azt hiszi, hogy önbutasága az oka a veszteségnek. Tesz tehát újra és vészit. Tesz, vészit. Tesz, vészit... Honfitársaink igazságot fognak nekünk adni, hogy egy ilyen érdekes játékkal az ember még a bőrét is elveszítheti, eltekintve a mennyei üdvösségtől, ami különben nem is „erős zsinór“. — Már most egy becsületes, Tücke Vilmos nevű manheimi technikus jön a fővárosba, hogy Budapest nevezetességeit megcsodálja. Elmegy a boldogtalan a városmajorba is, ahol három jóképű magyar csat­lakozik hozzá. Egy „magyar csapszéket“ akar a né­met látni s elviszik a Csapkovics féle csapszékbe, ahol becsapják. A derék német annyira­ belemászott az idegingerlő mulatságba, hogy 240 márkából álló készpénzét mind otthagyta. A kijózanodás első per­cében azonban rettenetes lármát ütött. A sipisták szétszaladtak, kivéve egyet, akit fülönfogva adtak át egy András bácsinak. A pénz persze a többivel szaladt s most a manheimi technikus a német kon­­zulság költségén fog utazni. ■— A másik Mayer Sándor boroszlói kereskedő, aki Tátrafüred felé utazva tegnap azt a vétkes könnyelműséget követte el, hogy Budapesten kiszállott. Őt meg egy bécsi-uti (Újlak) vendéglőbe csalta három másik sipista. Ezek már türelmetlenebbek voltak. A kereskedő veszített s egy százast akart váltani, hogy többet is veszít­hessen. A sipisták azonban kirántották kezéből a bankjegyet és elszaladtak vele. Még most is szalad­nak, ha meg nem állottak. Tessék Budapestre jönni! — (A munkás családházakra) nézve az épitőszövetkezet megkötötte a szerződést Herich Ká­­rolylyal a szt.-lőrinci pusztán építendő 1000 család­ház telkére nézve, úgyszintén az építésre vonatko­­zólag Taschner Mátyás vállalkozóval. A szövetkezet most egyelőre 320 telket, azaz 80 holdat vett át, négyszögölenként 60 kijával. Taschner Mátyás bécsi­­ vállalkozó, mint legolcsóbb ajánlattevő, 2100 frtért épít föl egy egy házat. Az évenként lefizetendő ösz­­szeg 130 frtot tesz ki, hanem az egyes tagok éven­ként nagyobb összeget is fizethetnek s ez­által meg­takarítják a kamatokat. Mihelyt valaki akár egy­szerre, akár nagyobb törlesztéssel az egész építési költséget lefizette, az ingatlant saját nevére írják át telekkönyvileg. A közlekedés vasúton igen előnyö­sen, oda vissza 10 krért történik.­­ (A hadgyakorlatodhoz) A 18. sz. lovas­dandár parancsnoksága egyesülve az ezreddel és a 4. lovas-tüzér osztálylyal a Cegléden tartandó fegyver­gyakorlatokra következőképen indittatik. E hó 29-én egy körülbelül 3 tiszt, 147 ember és 154 lóból álló lovas­ százas a menetet Ócsáig, 30-án Örkényig tette meg s 31-én érkezett Ceglédre. A dandár és ezred­törzs, valamint 5 lovas század, továbbá a lovas tüzér osztály, körülbelül 38 tiszt, 970 ember és 999 ló 30 án egészen Monorig ment, szintén 31-én érkezett Ceglédre. A 4. honvéd huszárezred 1-ső osztálya i.­6. aug. hó 31-én kezdi meg 10 napig tartó összpontosítási gyakorlatait Pest megyében. Ez idő alatt Gsanádon 3 tiszt, 140 ember és 132 ló s Szent István községben 100 ember és 100 ló lesz a lakosságnál beszállásolva.­­ (A király régi és új magánkocsisa ) A király eddigi magánkocsisát, Michalek Mártont, ki csaknem 40 évig szolgálta a királyt, nemrég nyuga­lomba helyezték 1000 frt évjáradékkal. Az öreg hű szolgát nagyon bánja, hogy nem ülhet a bakon a király negyvenéves császárságának jubileumi ünne­pélye alkalmával. Michalek ugyanis szintén akkor ünnepelné negyvenéves szolgálati jubileumát.­­ Az új kocsist Walternak hívják, csak néhány év óta van az udvarnál, azelőtt bécsi bérkocsis volt. Büszkék is rája egykori „kollégái­­“ . (Fölgyújtott kolera-kórház) Cataniából szenzációs híreket jelentenek. A lakosság a kolerá­tól rendkívül megriadt, a pánik igen nagy, s min­den baj okának az orvosokat tartják. A hatósági in­tézkedéseket nem tartják tiszteletben, az orvosok rendeleteit nem respektálják, a betegeket magukra hagyják, a halottakat nem temetik el, stb. A műve­letlen nép fegyverkezik és bár a gyülekezés el van tiltva, aáról-mára nem tesz egyebet, mint azon ta­nácskozik, hogyan lehetne a kolera rémét kiker­ge­ni. Sanagioban, a­hol a ragály nagy pusztításo­kat vitt véghez, a csőcselék vad eszközhöz nyúlt. Formális lázadásban tört ki, neki esett az újonnan épített barotikszerű kolera-kórháznak és fölgyújtotta. Az orvosok és ápolók a szerencsétlen betegeket ki akarták menteni, hogy a tűzhaláltól megóvják őket. ________________________________________

Next