Pesti Hírlap, 1888. március (10. évfolyam, 61-91. szám)

1888-03-16 / 76. szám

8 A statárium Somogyban. *­A miklósii plébános kirablása.— (Saját tudósítónk távirata.) Kaposvár, március 15. Tegnapi táviratomban jelentettem már, hogy a rögtönitélő bíróság előtt álló Sós István és Sziv­­­á­g­y­i István rablók makacs tagadásban vannak ; tagadják úgy a statáriális eljárás tárgyát ké­pező miklósii rablást, mint a mellék­bűntényt, a f.-sregbi gyilkosságot, habár a tanuk vallomása s az öszhangzó tények mást bizonyítanak. Midőn a rablók Miklósiba bementek esti órák­ban, több helybeli lakos látta, hogy egy magas és egy alacsony ember megy be a plébános Sebőn József lakására, de gyáván viselték magukat s a rablókat háromnegyed órai garázdálkodás után szabadon engedték menni és a hóban csak másnap nyomozták az andocsiak, honnét szintén két lovat hajtottak el zárt istállóból Mindenütt a két ember nyomán menve,­­ észrevették, hogy az egyik egyén bal lába csizmatalpán folt van, mert mindenütt nyomot hagyott maga után. Még azon éj­jel Nigocson szinte lovakat loptak. Maurer Mihály községi biró jelen volt Mik­lósiban a plébánosnál, midőn már az elfogott rab­lókat odahozták a csendőrök szembesíteni. Ez is azt vallja, hogy a reggeli nyomozásnál a rablás után az egyik rabló ballábának csizmatalpán folt volt. Ugyan­ezen éjjel Palmer mágocai lakos észrevette, hogy lovait el akarják lopni, azonnal odasietett, két egyén volt ott, egy magas s egy kicsiny, ez utóbbi vas­­villát fogott neki s megütötte, mire ő is megszúrte a vasvillával, két csepp vér is volt a havon ; a má­sik nagy a fal mellé állt, s midőn távoztak, egyet lőttek. Csizmadia csendőr-őrsvezető, ki emberei­vel a rablókat tánc közben elfogta a csepelyi csár­dában, vallja, hogy midőn odaértek, Sós Pista tán­colt a csárdás­lánynyal, a másik meg egyedül járta, a­mint benyitottak a csárdába, Sós rabló azonnal revolvert ragadt és mellének sze­gezte, azonban kezét megütötték s földre teper­ték; hasonlóan verték le a másikat is, ki pedig kést fogott mellének. Eközben nagy volt és sokáig tartott a dulakodás. Innét elkísérték a rablókat Köttsén és An­­docson át Miklósiba a plébánoshoz s midőn mentek a pap felé, Schön plébános már előre kiáltotta: — Ezek voltak nálam. Itt a pap és többek előtt maguk beismerték a rablást; a rablóknál a dulakodás alatt négy kést is talált és kulcsokat; Szilágyinál volt három kés, má­siknál egy és a revolver. Miklósiból elkísérték a rablókat Felső­ír­e­g­y­b­e, mert az ottani gyilkossággal is vádolva voltak; a csehi jegyzői lakban a községbíró, doktor és számos tanú előtt bevallotta Szilágyi, hogy Tóth István sógorát Túróst ők ölték meg, mert a disznóhús lopáskor ez velük szem­közt jött s félve, hogy elárulja őket, Sós leütötte botjával, Szilágyi pedig elvette tőle fejszéjét s vele fejét levágta, sőt midőn a véres fejszét a jegyzői lakban felmutatták Szilágyinak, azt val­lotta: — Igen, ez az a fejsze, a melylyel az ireghi ember fejét levágtam. A bűnjel felmutattatván nekik, most a tárgya­lás alkalmával tagadták, hogy ismernék a fejszét. Vallja továbbá az őrsvezető, hogy a rab­lók már 19-én délben odamentek a csepelyi csár­dába, s ott voltak 20-án is, míg elfogták őket. Szia­bek csendőr ugyanazt vallja, hogy előtte és az említett tanuk előtt .maguk a rablók beismerték Miklósiban szembesítésnél a rab­lást, úgy a csehi jegyzőségben az ireghi gyil­kosságot, sőt Szilágyi azt is beismerte, hogy a pap zsebéből ő vette ki a kést, mit nála meg is találtak. Bognár János tabi őrsvezető vallja, hogy midőn a jegyzőirodában a véres fejszét felmutatták Szilágyinak, azt felelte : i­s­m­e­r­i, ezzel követte el az ireghi gyilkosságot. Ő előtte is elbeszélték a rab­lók a miklósi rablást, sőt Szilágyi azt is mondta, hogy a pap gazdaasszonyának ő mondta: térdeljen le, mert meg fog halni. Sebőn József plébános szintén vallja, hogy előtte a szembesítéskor Miklósiban mi­nd­e­n­t b­e­is­m­er­t­ek Sós és Szilágyi, sőt Szilágyi bocsánatot is kért elkövetett tetteiért. Vall­ják a tanúk: nem igaz, hogy a csendőrök kínozták volna a rablókat, hozzájuk sem nyúltak! A rablók az elnök kérdésére tagadnak mindent, úgy a bocsánatkérést is. Fekete Károly csepelyi csárdás-muzsikus vallja, hogy már 19-én odamentek hozzá, muzsikál­tatok, ittak. Ő azt látta, hogy Sós kést fogott a csendőrökre, de ő azonnal meg­futott. Fekete fia ugyanígy vall. Deutsch Sándor községbiró Szemcse-Cse­hiben vallja, hogy előtte és számos tanú előtt be­vallották a miklósi rablást Sós és Szilágyi, igy az ireghi gyilkosságot is s velük volt a disznóhús lo­pásban a mesternél Csimasz-Tóth István is, (ennek sógora volt a meggyilkolt Túrós István.) S­z­a­l­a­y József tanú előtt is elbeszélték a rablók az ireghi gyilkosságot. Kajdocsi Molnár János orgazda Iregh­­ben, (a rablók cimborája) kinél hetekig tartózkod­tak a rablók, bevallja, hogy nála voltak s akkor estve, midőn Túrós meggyilkoltatott mentek el tőle, de 10 óra után ismét visszatértek hozzá, ekkor be­szélték, hogy most már el kell menni innét, mert hibát követtek el, s elbeszélték, hogy Sós leütötte Túróst, Szilágyi pedig elvágta a nyakát. Tóth István szegyi lakos, kinek sógora volt a meggyilkolt Túrós, szinte el van fogva s nagyon kompromittálva van az ireghi gyilkosságban, elővezettetvén,ő is tagadott mindent. Még több tanú lett kihallgatva, kik szinte ter­helőig vallottak Sós és Szilágyira. A szembesítések alkalmával a tanuk szemébe mondták a rablóknak vallomásaikat, de ezek meg­maradtak a makacs tagadás mellett. Szilágyi szőke, fakó arca, vastag, elálló felső szájszéle és percekig, óranegyedekig egy helyre szegzett szemei a megátolkodott gonosztevőt tünte­tik fel. Az egész ember alig van 48 kiló súlyú s ő volt a vakmerő, támadó haramia; a magas ter­metű Sós intrigákkal biztatta bele a bűntényekbe s magát lehetőleg kímélte a haramiatettektől; minde­nütt ott volt, de ő többször csak néző volt. Most előhívattak két szakértő csizmadiát, kik megvizsgálják a rablók csizmáit s egyhangúlag val­lották : mikép Sós Istvánnak bal lábán levő csizma talpán egy folt van, Szilágyi bal csizma talpának pedig fele toldásból áll; azt állítják a szakértők, hogy a foltos csizma talp a havon nyomokat hagy maga után. A tárgyalás tovább folyik, melyen jelen vannak: Ta­­­li­á­n Béla főispán, In­key István, Szaczger Keresztély, katonatisztek, bírák, ügyvédekből sokan. A mai tárgyalás: Kaposvár, itt dre. 15. A statáriális eljárás ma folytattatott. Minde­nekelőtt felolvasták a tegnap felvett jegyzőkönyvből a tanuk vallomását, mindegyik tanú előlépett s mi­dőn vallomását helyben hagyta, aláírta. Schön József plébános kérdeztetvén, mi a kára s követeli-e megtérítését, a plébános kijelen­tette, hogy kára 18 forint, mit tőle elraboltak s ezt követeli a vádlottakon. Azon tanuk, kik a csapázáskor a nyomokat megvizsgálták s mikor a rablók már elfogattak, a csizma­talpon a foltot, most megint megnézték a talp foltját s azt állítják, hogy ez az a csizma, me­lyet előbb már megnéztek. (Ez azért fontos, mert a nyomokból már meg lehetett állapítani, a rablók egyikének csizmája foltos talpú.) Deutsch Sándor csehi bíró azt tette még hozzá tegnapi vallomásához, hogy a jegyzői iroda ajtajából a rablók még a helyet is megmutatták, a­hol megölték Túróst. Az elnök erre a rablókhoz fordult e kér­déssel: — Nos, mit szólnak hozzá? Mire Sós István vádlott hirtelen zavartan be­leszólt : — Kérem ássan, hogy mutatták volna meg a helyet, hiszen a gyil­­k­osság helye egészen másfelé van. (Általános mozgás.) Sós István e szavai óriási szenzációt keltettek. Eljárt a szája a szerencsétlennek. Kajdacsi Molnár Józseffel való szem­besítésekor Sós István bevallotta, hogy ruhát vál­tottak nála, Szilágyi ezt is tagadta. Rövid szünet után a tanúk letették az esküt. Elnök felkéri ezután a vádhatóságot indít­ványa megtételére. P­i­­­k Lajos kir. ügyész az egész rablási bűntényt átvilágító s nagy figyelmet keltő beszéd után mindkét vádlottra kötél általi halált javasol és pedig úgy, hogy a halálo­s ítélet e­l­őször Sós Istvánon hajtassák végre, ki még­sem annyira megátalkodott, mint társa, utána pe­dig Szilágyi Istvánon. Marton Gyula és Rimanóczy Ferenc hatásos védbeszédeik után az elnök kijelenti, hogy az ítéletet holnap hirdeti ki a törvényszék. Kozarek hóhér már Kaposvárra érkezett. PESTI HÍRLAP 1888. március 16. Napi hírek: — (A királyné elutazása.) Erzsébet király­né és Mária Valéria királykisasszony hat heti itt időzés után ma utaztak el Budapestről, az osztrák­magyar államvasut pályaházából, hol a kitűzött déli 12 óra előtt nagyszámú közönség gyűlt össze. A váróterem előtt Blazovits vasúti igazgató, Hübner főfelügyelő, Pekáry főkapitányi helyettes és Littmann felügyelő állomásfőnök várakoztak a királynéra, ki pont 42 órakor érkezett a pályaházba Mária Valéria főhercegnő társaságában a Korniss és Mailáth gróf­­nők, udvarhölgyek, Ferenczy Ida felolvasónő, Nop­­csa Ferenc báró főudvarmester és Claudy udv. ta­nácsos, úti marsal kíséretében. A királyné és a fő­hercegnő feke­te úti ruhát s gyöngyös francia kala­pot viseltek. A váróteremben csak Blazovits igazgató jelentését fogadták s rögtön fölszálltak kocsijaikba. A külön udvari vonat, melyen a királyné utazik, kilenc kocsiból áll s a legnagyobb kényelemmel és pompával van berendezve. A mint elindult, a kö­zönség kalaplevéve üdvözölte a királynét, ki az ab­lakból intett nyájas búcsút. A vonatot a kormány részéről B.Krvits min. tanácsos s a vasút részéről Messmer, Cartellieri és Kamermayer felügyelő veze­tik. A királyné délután 5 óra 15 perckor ért Bécs­­be, hol a királytól búcsút véve, ugyanezen a vona­ton minden megszakítás nélkül utazik Calais-be s onnan Londonba. — (Stefánia trónörökösné,­ mint Pólából sürgönyzik, ma reggel kilenc órakor a „Greif“-yach­­ton kíséretével együtt Pólába érkezett. A pólai erőd­ből ágyulövések hallatszottak, mikor a fenséges asszony partra szállt. A trónörökösné Mária Terézia főhercegnő látogatására érkezett Pólába. Mária Te­rézia főhercegnő azonnal a „Greif“ fedélzetére menti a trónörökösné üdvözlésére, ki ezután a papság, a­ podesta és a polgári hatóságok bemutatása után, Mária Terézia főhercegnőhöz kocsizott. — (Szathmár új püspöke), mint nekünk! Esztergomból írják, most dolgozik pásztorlevelén, melyet egyházmegyéjének híveihez fog intézni Az uj püspök husvét utáni vasárnapon fogja magát fel­szenteltetni és pedig nem Esztergomban, mint álta­lában hitték, hanem Szathmáron. Az uj püspök tud­valevőleg nem volt a prímás jelöltje, mint kezdet­ben híresztelték, hanem a prímás határo­zottan kineveztetése ellen volt és semmi körülmények között sem akarta, hogy Kos­suth Lajos sógora, M­e­s­z­­­é­n­y­i Gyula legyen Szathmár püspöke. A kormány itt is, mint az utóbbi főpapi kinevezéseknél általában a prímás javaslatát mellőzve, épen azt nevezte ki, a ki Simor János tetszését nem bírta. Az aulában és főpapi körökben a prímás újabb vereségét titkol­ták s úgy tüntették fel a dolgot, mintha Simor a szathmári püspökséggel nem törődnék. Most azon­ban, hogy az esztergomi fölszenteltetés elmaradt, nyilvánvalóvá lett, hogy határozottan Simor akarata ellenére lett Meszlényi Gyula kinevezve, a­mit azzal bőszül meg ő eminenciája, hogy nem szenteli fel a kormány püspökét­t (Sárosi Kapeller Ernő) a magy. állam­vasutak főfelügyelőjének holttestét ma délután fél 5 órakor szentelték be Andrássy­ úti lakásán általános részvét mellett. A szomorú szertartáson megjelentek közlekedésügyünk ismert kitűnőségei, valamint a magy. államvasu­ak tisztviselői kara teljes számmal. Ott voltak: Wekerle államtitkár, Ghyczy Béla és Henneberg altábornagyok, Fackh Károly az elhunyt apósa, Busbach Péter, Hieronymi Károly, Tolnay Lajos, Wodianer Béla országgyűlési képviselők, Bedő A­bert, Csergheő Gyula, Záhorszky Kálmán, Nagy László, Szabó Jenő min. tanácsosok, Reviczky Kon­­rád, Mádly Izidor, dr. Grosz Lipót, dr. Fráth Mik­lós, Lipthay miniszteri osztálytanácsosok, Ludvigh a magyar államvasutak igazgatósági elnöke, Czigly, Schober és Walter igazgatók, az osztr­ álamvasut részéről Blazsovich Károly igazgató és Hübner Ede főfelügyelő, a magy. nyugati vasút részéről, Poty­­tyondi és Weidinger főfelügyelők, Ullmann Lajos, a Duna-gőzhajózási társulat igazgatója, Harlenstein Zs­imond, a vaggonkölcsönző részvénytársaság igaz­gatója, Splényi Ödön dr., dr. Nyiry Lajos, Fuchs Gusztáv, dr. Váradi Béla. A beszentelést Stiber Vince terézvárosi plébános végezte fényes segédlet­tel. A koporsót még a mai nap folyamán Sárvárra szállították, a­hol a családi sírboltba fogják elhe­lyezni.­­ (Pulszky Ferenc Aradon.) Pulszky Fe­renc nejével tegnap délután 4 órakor Aradra érke­zett , a pályaudvaron megjelent közönség által lel­kes fogadtatásban részesült. A vonat berobogása után, az éljenzések lecsillapultával Lendvai Sándor, a kereskedő-ifjak testületi alelnöke hatásos beszéd­ben ecsetelte a város és a kereskedő-ifjak örömét Pulszky ideérkezése fölött, mire Pulszky zajos él­jenzések között válaszolt. Majd Lukácsy Miklós hon­védegyleti elnök mondott a régi honvédek nevében üdvözlő beszédet. Ezután Pulszky Fábián főispán

Next