Pesti Hírlap, 1888. március (10. évfolyam, 61-91. szám)
1888-03-16 / 76. szám
8 A statárium Somogyban. *A miklósii plébános kirablása.— (Saját tudósítónk távirata.) Kaposvár, március 15. Tegnapi táviratomban jelentettem már, hogy a rögtönitélő bíróság előtt álló Sós István és Szivágyi István rablók makacs tagadásban vannak ; tagadják úgy a statáriális eljárás tárgyát képező miklósii rablást, mint a mellékbűntényt, a f.-sregbi gyilkosságot, habár a tanuk vallomása s az öszhangzó tények mást bizonyítanak. Midőn a rablók Miklósiba bementek esti órákban, több helybeli lakos látta, hogy egy magas és egy alacsony ember megy be a plébános Sebőn József lakására, de gyáván viselték magukat s a rablókat háromnegyed órai garázdálkodás után szabadon engedték menni és a hóban csak másnap nyomozták az andocsiak, honnét szintén két lovat hajtottak el zárt istállóból Mindenütt a két ember nyomán menve, észrevették, hogy az egyik egyén bal lába csizmatalpán folt van, mert mindenütt nyomot hagyott maga után. Még azon éjjel Nigocson szinte lovakat loptak. Maurer Mihály községi biró jelen volt Miklósiban a plébánosnál, midőn már az elfogott rablókat odahozták a csendőrök szembesíteni. Ez is azt vallja, hogy a reggeli nyomozásnál a rablás után az egyik rabló ballábának csizmatalpán folt volt. Ugyanezen éjjel Palmer mágocai lakos észrevette, hogy lovait el akarják lopni, azonnal odasietett, két egyén volt ott, egy magas s egy kicsiny, ez utóbbi vasvillát fogott neki s megütötte, mire ő is megszúrte a vasvillával, két csepp vér is volt a havon ; a másik nagy a fal mellé állt, s midőn távoztak, egyet lőttek. Csizmadia csendőr-őrsvezető, ki embereivel a rablókat tánc közben elfogta a csepelyi csárdában, vallja, hogy midőn odaértek, Sós Pista táncolt a csárdáslánynyal, a másik meg egyedül járta, amint benyitottak a csárdába, Sós rabló azonnal revolvert ragadt és mellének szegezte, azonban kezét megütötték s földre teperték; hasonlóan verték le a másikat is, ki pedig kést fogott mellének. Eközben nagy volt és sokáig tartott a dulakodás. Innét elkísérték a rablókat Köttsén és Andocson át Miklósiba a plébánoshoz s midőn mentek a pap felé, Schön plébános már előre kiáltotta: — Ezek voltak nálam. Itt a pap és többek előtt maguk beismerték a rablást; a rablóknál a dulakodás alatt négy kést is talált és kulcsokat; Szilágyinál volt három kés, másiknál egy és a revolver. Miklósiból elkísérték a rablókat Felsőíregybe, mert az ottani gyilkossággal is vádolva voltak; a csehi jegyzői lakban a községbíró, doktor és számos tanú előtt bevallotta Szilágyi, hogy Tóth István sógorát Túróst ők ölték meg, mert a disznóhús lopáskor ez velük szemközt jött s félve, hogy elárulja őket, Sós leütötte botjával, Szilágyi pedig elvette tőle fejszéjét s vele fejét levágta, sőt midőn a véres fejszét a jegyzői lakban felmutatták Szilágyinak, azt vallotta: — Igen, ez az a fejsze, a melylyel az ireghi ember fejét levágtam. A bűnjel felmutattatván nekik, most a tárgyalás alkalmával tagadták, hogy ismernék a fejszét. Vallja továbbá az őrsvezető, hogy a rablók már 19-én délben odamentek a csepelyi csárdába, s ott voltak 20-án is, míg elfogták őket. Sziabek csendőr ugyanazt vallja, hogy előtte és az említett tanuk előtt .maguk a rablók beismerték Miklósiban szembesítésnél a rablást, úgy a csehi jegyzőségben az ireghi gyilkosságot, sőt Szilágyi azt is beismerte, hogy a pap zsebéből ő vette ki a kést, mit nála meg is találtak. Bognár János tabi őrsvezető vallja, hogy midőn a jegyzőirodában a véres fejszét felmutatták Szilágyinak, azt felelte : ismeri, ezzel követte el az ireghi gyilkosságot. Ő előtte is elbeszélték a rablók a miklósi rablást, sőt Szilágyi azt is mondta, hogy a pap gazdaasszonyának ő mondta: térdeljen le, mert meg fog halni. Sebőn József plébános szintén vallja, hogy előtte a szembesítéskor Miklósiban mindent beismertek Sós és Szilágyi, sőt Szilágyi bocsánatot is kért elkövetett tetteiért. Vallják a tanúk: nem igaz, hogy a csendőrök kínozták volna a rablókat, hozzájuk sem nyúltak! A rablók az elnök kérdésére tagadnak mindent, úgy a bocsánatkérést is. Fekete Károly csepelyi csárdás-muzsikus vallja, hogy már 19-én odamentek hozzá, muzsikáltatok, ittak. Ő azt látta, hogy Sós kést fogott a csendőrökre, de ő azonnal megfutott. Fekete fia ugyanígy vall. Deutsch Sándor községbiró Szemcse-Csehiben vallja, hogy előtte és számos tanú előtt bevallották a miklósi rablást Sós és Szilágyi, igy az ireghi gyilkosságot is s velük volt a disznóhús lopásban a mesternél Csimasz-Tóth István is, (ennek sógora volt a meggyilkolt Túrós István.) Szalay József tanú előtt is elbeszélték a rablók az ireghi gyilkosságot. Kajdocsi Molnár János orgazda Ireghben, (a rablók cimborája) kinél hetekig tartózkodtak a rablók, bevallja, hogy nála voltak s akkor estve, midőn Túrós meggyilkoltatott mentek el tőle, de 10 óra után ismét visszatértek hozzá, ekkor beszélték, hogy most már el kell menni innét, mert hibát követtek el, s elbeszélték, hogy Sós leütötte Túróst, Szilágyi pedig elvágta a nyakát. Tóth István szegyi lakos, kinek sógora volt a meggyilkolt Túrós, szinte el van fogva s nagyon kompromittálva van az ireghi gyilkosságban, elővezettetvén,ő is tagadott mindent. Még több tanú lett kihallgatva, kik szinte terhelőig vallottak Sós és Szilágyira. A szembesítések alkalmával a tanuk szemébe mondták a rablóknak vallomásaikat, de ezek megmaradtak a makacs tagadás mellett. Szilágyi szőke, fakó arca, vastag, elálló felső szájszéle és percekig, óranegyedekig egy helyre szegzett szemei a megátolkodott gonosztevőt tüntetik fel. Az egész ember alig van 48 kiló súlyú s ő volt a vakmerő, támadó haramia; a magas termetű Sós intrigákkal biztatta bele a bűntényekbe s magát lehetőleg kímélte a haramiatettektől; mindenütt ott volt, de ő többször csak néző volt. Most előhívattak két szakértő csizmadiát, kik megvizsgálják a rablók csizmáit s egyhangúlag vallották : mikép Sós Istvánnak bal lábán levő csizma talpán egy folt van, Szilágyi bal csizma talpának pedig fele toldásból áll; azt állítják a szakértők, hogy a foltos csizma talp a havon nyomokat hagy maga után. A tárgyalás tovább folyik, melyen jelen vannak: Talián Béla főispán, Inkey István, Szaczger Keresztély, katonatisztek, bírák, ügyvédekből sokan. A mai tárgyalás: Kaposvár, itt dre. 15. A statáriális eljárás ma folytattatott. Mindenekelőtt felolvasták a tegnap felvett jegyzőkönyvből a tanuk vallomását, mindegyik tanú előlépett s midőn vallomását helyben hagyta, aláírta. Schön József plébános kérdeztetvén, mi a kára s követeli-e megtérítését, a plébános kijelentette, hogy kára 18 forint, mit tőle elraboltak s ezt követeli a vádlottakon. Azon tanuk, kik a csapázáskor a nyomokat megvizsgálták s mikor a rablók már elfogattak, a csizmatalpon a foltot, most megint megnézték a talp foltját s azt állítják, hogy ez az a csizma, melyet előbb már megnéztek. (Ez azért fontos, mert a nyomokból már meg lehetett állapítani, a rablók egyikének csizmája foltos talpú.) Deutsch Sándor csehi bíró azt tette még hozzá tegnapi vallomásához, hogy a jegyzői iroda ajtajából a rablók még a helyet is megmutatták, ahol megölték Túróst. Az elnök erre a rablókhoz fordult e kérdéssel: — Nos, mit szólnak hozzá? Mire Sós István vádlott hirtelen zavartan beleszólt : — Kérem ássan, hogy mutatták volna meg a helyet, hiszen a gyilkosság helye egészen másfelé van. (Általános mozgás.) Sós István e szavai óriási szenzációt keltettek. Eljárt a szája a szerencsétlennek. Kajdacsi Molnár Józseffel való szembesítésekor Sós István bevallotta, hogy ruhát váltottak nála, Szilágyi ezt is tagadta. Rövid szünet után a tanúk letették az esküt. Elnök felkéri ezután a vádhatóságot indítványa megtételére. Pik Lajos kir. ügyész az egész rablási bűntényt átvilágító s nagy figyelmet keltő beszéd után mindkét vádlottra kötél általi halált javasol és pedig úgy, hogy a halálos ítélet először Sós Istvánon hajtassák végre, ki mégsem annyira megátalkodott, mint társa, utána pedig Szilágyi Istvánon. Marton Gyula és Rimanóczy Ferenc hatásos védbeszédeik után az elnök kijelenti, hogy az ítéletet holnap hirdeti ki a törvényszék. Kozarek hóhér már Kaposvárra érkezett. PESTI HÍRLAP 1888. március 16. Napi hírek: — (A királyné elutazása.) Erzsébet királyné és Mária Valéria királykisasszony hat heti itt időzés után ma utaztak el Budapestről, az osztrákmagyar államvasut pályaházából, hol a kitűzött déli 12 óra előtt nagyszámú közönség gyűlt össze. A váróterem előtt Blazovits vasúti igazgató, Hübner főfelügyelő, Pekáry főkapitányi helyettes és Littmann felügyelő állomásfőnök várakoztak a királynéra, ki pont 42 órakor érkezett a pályaházba Mária Valéria főhercegnő társaságában a Korniss és Mailáth grófnők, udvarhölgyek, Ferenczy Ida felolvasónő, Nopcsa Ferenc báró főudvarmester és Claudy udv. tanácsos, úti marsal kíséretében. A királyné és a főhercegnő fekete úti ruhát s gyöngyös francia kalapot viseltek. A váróteremben csak Blazovits igazgató jelentését fogadták s rögtön fölszálltak kocsijaikba. A külön udvari vonat, melyen a királyné utazik, kilenc kocsiból áll s a legnagyobb kényelemmel és pompával van berendezve. A mint elindult, a közönség kalaplevéve üdvözölte a királynét, ki az ablakból intett nyájas búcsút. A vonatot a kormány részéről B.Krvits min. tanácsos s a vasút részéről Messmer, Cartellieri és Kamermayer felügyelő vezetik. A királyné délután 5 óra 15 perckor ért Bécsbe, hol a királytól búcsút véve, ugyanezen a vonaton minden megszakítás nélkül utazik Calais-be s onnan Londonba. — (Stefánia trónörökösné, mint Pólából sürgönyzik, ma reggel kilenc órakor a „Greif“-yachton kíséretével együtt Pólába érkezett. A pólai erődből ágyulövések hallatszottak, mikor a fenséges asszony partra szállt. A trónörökösné Mária Terézia főhercegnő látogatására érkezett Pólába. Mária Terézia főhercegnő azonnal a „Greif“ fedélzetére menti a trónörökösné üdvözlésére, ki ezután a papság, a podesta és a polgári hatóságok bemutatása után, Mária Terézia főhercegnőhöz kocsizott. — (Szathmár új püspöke), mint nekünk! Esztergomból írják, most dolgozik pásztorlevelén, melyet egyházmegyéjének híveihez fog intézni Az uj püspök husvét utáni vasárnapon fogja magát felszenteltetni és pedig nem Esztergomban, mint általában hitték, hanem Szathmáron. Az uj püspök tudvalevőleg nem volt a prímás jelöltje, mint kezdetben híresztelték, hanem a prímás határozottan kineveztetése ellen volt és semmi körülmények között sem akarta, hogy Kossuth Lajos sógora, Meszényi Gyula legyen Szathmár püspöke. A kormány itt is, mint az utóbbi főpapi kinevezéseknél általában a prímás javaslatát mellőzve, épen azt nevezte ki, a ki Simor János tetszését nem bírta. Az aulában és főpapi körökben a prímás újabb vereségét titkolták s úgy tüntették fel a dolgot, mintha Simor a szathmári püspökséggel nem törődnék. Most azonban, hogy az esztergomi fölszenteltetés elmaradt, nyilvánvalóvá lett, hogy határozottan Simor akarata ellenére lett Meszlényi Gyula kinevezve, amit azzal bőszül meg ő eminenciája, hogy nem szenteli fel a kormány püspökétt (Sárosi Kapeller Ernő) a magy. államvasutak főfelügyelőjének holttestét ma délután fél 5 órakor szentelték be Andrássy úti lakásán általános részvét mellett. A szomorú szertartáson megjelentek közlekedésügyünk ismert kitűnőségei, valamint a magy. államvasuak tisztviselői kara teljes számmal. Ott voltak: Wekerle államtitkár, Ghyczy Béla és Henneberg altábornagyok, Fackh Károly az elhunyt apósa, Busbach Péter, Hieronymi Károly, Tolnay Lajos, Wodianer Béla országgyűlési képviselők, Bedő Abert, Csergheő Gyula, Záhorszky Kálmán, Nagy László, Szabó Jenő min. tanácsosok, Reviczky Konrád, Mádly Izidor, dr. Grosz Lipót, dr. Fráth Miklós, Lipthay miniszteri osztálytanácsosok, Ludvigh a magyar államvasutak igazgatósági elnöke, Czigly, Schober és Walter igazgatók, az osztr álamvasut részéről Blazsovich Károly igazgató és Hübner Ede főfelügyelő, a magy. nyugati vasút részéről, Potytyondi és Weidinger főfelügyelők, Ullmann Lajos, a Duna-gőzhajózási társulat igazgatója, Harlenstein Zsimond, a vaggonkölcsönző részvénytársaság igazgatója, Splényi Ödön dr., dr. Nyiry Lajos, Fuchs Gusztáv, dr. Váradi Béla. A beszentelést Stiber Vince terézvárosi plébános végezte fényes segédlettel. A koporsót még a mai nap folyamán Sárvárra szállították, ahol a családi sírboltba fogják elhelyezni. (Pulszky Ferenc Aradon.) Pulszky Ferenc nejével tegnap délután 4 órakor Aradra érkezett , a pályaudvaron megjelent közönség által lelkes fogadtatásban részesült. A vonat berobogása után, az éljenzések lecsillapultával Lendvai Sándor, a kereskedő-ifjak testületi alelnöke hatásos beszédben ecsetelte a város és a kereskedő-ifjak örömét Pulszky ideérkezése fölött, mire Pulszky zajos éljenzések között válaszolt. Majd Lukácsy Miklós honvédegyleti elnök mondott a régi honvédek nevében üdvözlő beszédet. Ezután Pulszky Fábián főispán