Pesti Hírlap, 1888. november (10. évfolyam, 302-331. szám)

1888-11-16 / 317. szám

V. virágbokréta alatt görnyedezett és kialkudta jó eleve, hogy az ő lovagi karja lehessen támasztéka a dívá­nak kiszálláskor.­­ . Nem konkurrált vele senki, tehát ura ma­radt a helyzetnek és Sarah után második hőse a napnak. Egy óra harminckét perckor tolakodott be a pályaudvarba a gőzmasina, mely Európa legérdeke­sebb asszonyát és a francia színművészet vándor­­apostolait hozta. Evra elpirult, Justh megsáppadt, s mind a ketten rohantak egy első osztályú kupé ajtajához, melyből egy szőke fürtös hölgyecske furakodott kifelé. Sovány volt, de még­sem Sarah. A nagy művésznő nem hamarkodta el a kiszállást, bölcsen bevárta, míg a publikum minden kiszálló hölgyalak­­ban őt sejti és így végigcsalódik az egész vonat nő­utasain. Végre kicihelődött az egész művésztársulat, nagyobbára szemrevaló, csinos színésznők, csaknem valamennyi a la Sarah Bernhardt-frizurával, elegáns toilette-ekben, kacér francia kalapokkal. Közbe-közbe egy-egy Coquelin-ábrázat is előkerült a kupékból: a társulat férű tagjai. Legutolsónak szállott ki „0!“ A sokat csaló­dott közönség egy szálig odagyülekezett a kocsi lejárója köré, s makacsul várakozott. Végre Justh Zsigmond kezében megmozdult a bokréta s a lejáró ajtajában megjelent egy óriási, zöldtollas, oldalt fölcsapott francia kalap és egy zöld pelticbe­ utazó köpeny. A kalap alól barátságosan mosolygott ki az érdekes, ezúttal piros és elég telt arc, a merészhajlásu orral, melyet a fővárosi hirdetési­oszlopról ismer már boldog-boldogtalan, a népszínház hirdetőinek jóvoltából. A művésznő termetét irigyen elrejtette az utazóköpeny, mely az ismeretes sovány­ságot látszólag elég teli idomokra gömbölyítette ki. Evva Lajos üdvözölte, Jueth Zsigmond karját aján­lotta neki az izmos bokrétával együtt, s ő elfogadta mind a kettőt és fürge léptekkel haladt a tolongó tömeg között a várótermen át kocsijáig. A közönség előtte szaladt­, utána tolongott s egy-egy kiváncsi pillantás az érdekes arcra legalább is két lyúkszemtiprásba, három oldalba­ és ugyan­annyi hátbalökésbe került, személyválogatás nélkül mindenkinek. Még a bérkocsi üvegablakán is bekan­dikált a kíváncsiság, míg végre előkerült a Sarah Bernhardt gondosan öltöztetett ölebecskéje a he­lyet kapott urnőja és a vele egy kocsiba ült im­­prezárió között és a kocsi elhajtatott egyenesen a „Hungáriádba. . . . ”* A pályaudvaron künn volt egy másik n­agy művésznő is: B­l­a­h­a Lujza asszony, férjével, S­p­­­ó­n­y­i báróval. A publikum persze rögtön rá­fogta, hogy művésztársnője megérkezéséhez hozta ki a kíváncsiság, pedig épen nem azért jött, hanem utazott Szegedre vendégszerepelni s férje kiki­­sérte a pályaudvarba, a­honnan kevéssel Sarah Bernhardt megérkezése után indult. * Sarah Bernhardt ide csak csekély málhával jött. Mindössze kilencvenkét ládát, útitáskát, dobozt, kosarat szedegettek ki a vonathoz csatolt két teherkocsiból s nyomban társzekerekre rakták. Fináncnak tilos volt a málhákban való koto­­rászás, mert a pénzügyigazgatóság arra a szinte hihetetlen udvariasságra vetemedett a művésznő iránt, hogy rendeletileg utasította a pályaházban lévő cerberusait, hogy ne bontogassák fel a mál­hákat. ... Csak messziről nézegették sóváran, de tétlenül. Kéve. Színház, zene,képzőművészet. Sarah Bernhardt a népszínházban. Annyi birharangozás után zajosabb sikert vártunk, mint a minőt Sarah Bernhardt mai első fölléptével aratott a népszínházban, mint Gauthier Margit. S hozzátesszük mindjárt, hogy ezt a zajosabb sikert meg is érdemelte volna. Az a sajátos művészet, mely Sarah Bernhardtot jellemzi, ha nem csalódunk, még emelkedett azóta, mióta utoljára láttuk. A­mi nála ma különösen feltűnt, az nemes egyszerűsége volt. Játékában, dacára, hogy a legapróbb részletekig kidolgozta, nyomát se láttuk a túlhalmozottságnak. Megindító egyszerűségű volt meglepetése, midőn arról értesült, hogy Armand Duval betegsége alatt mindennap kérdezősködött hogyléta felől. S midőn tánc közben hirtelen rosszul lett, csak vállainak bágyadt összehúzódása, fáradt tekintete jelezte mint gyorsan átsuhanó árnyék a későbbi mellbeteg nőt. Nem köhécselt már ekkor, mint sok más kaméliás hölgy. Nem egy magyar művésznő, a­ki szuperlativusokban szeret dolgozni, tanulhatott a mai Gauthier Margittól mérsékletet. A második felvonásban se láttunk még semmi rendkívülit s akadtak, a­kiknek ez a látszólagos nyugalom csalódást okozott. Pedig dehogy volt ez nyugalom! A kis ujja is játszott Sari­h Bernhardt­­nak, csakhogy sokan hadonázó taglejtések, a társalgó hangnemből minduntalan kizökkenő kiabálás nélkül nem képzelnek „Hatásos“ játékot. Midőn Margit a féltékeny Duval sértő levelét olvassa s összegyűri, ezt úgy tette, a­hogy ez szalonban feltűnés nélkül megeshetik. Kivét a rendesnél kissé gyorsabban ökölre szorítja; a papírt kissé összegyűri: ez minden! Az első igazi tapsot csak a har­madik felvonásban, az öreg Duvallal való jelenete után aratta. De játékának művészete és hatása még fokozódott abban a jelenetben, a­melyben Armandtól búcsúzik. Milyen könnyezése a hangnak, mennyi hű minden kiejtett szavában, mi­lyen mesteri affektálása a gondtalan vidámságnak ! A haldoklás jelenete mellett ez volt Sarah mai ala­kításának a fénypontja. A negyedik felvonás megint különösebb hatás nélkül folyt le. Ez a felvonás Damaláé — lehetett volna... S aztán jött az a híres hosszú haldoklás, melyről már annyit írtak s melyet látni kell, mert bajosan írható le. Már a felvonás elején mesteri realizmussal mutatta be a fázkolódó, lábait a pam­­lagon maga alá húzó, összezsugorodó, kimerült mellbeteget. Nehezen felejthető az a tekintet is, mellyel a tükörből kiolvasott fonnyadt szépségét nézte, majd a tükör lassú elejtése s az az ijedt tovakuszás a pamlag szélén, mellyel közelgő halálának jövendö­lje, a tükör elől menekül! S aztán az örömsikoly, mellyel A­rmand nyakába borul, a vizionárius hal­doklás s végre kifordulása a kedves karjaiból és a padlóra zuhanása . . . megannyi felejthetetlen részletei Sarah Bernhardt mai alakításának. Damala úrról, a­ki Armandot játszotta, azt mondják, hogy sokkal jobb, mint régebben volt. De így is gyenge, szárazkedélyű színész, ha csak azt nem tudjuk be nála dicséretül, hogy legalább nem volt olyan kiállhatatlan édeskés és lágy meleg, mint a szerelmesek nagyobbára. A színház nagy része megtelt, de üres helyek is voltak itt-ott láthatók. Az első felvonás után egy nagy babérkoszorút nyújtottak fel Sarah Bernhardt­­nak. A nézők közt a nemzeti színház számos tag­ját vettük észre, a többi közt Jászai Mari asz­­szonyt is. Az előadás a hosszú felvonásközök folytán — melyek miatt a felsőbb régiók közönsége több ízben hangosan is kifejezést adott türelmetlenségének — majdnem tizenegy óráig tartott. A színházból kifelé jövő közönség épen útban érte a mostanihoz hasonló száraz időben mindig valóságos átláthatatlan por­felhőket felkavaró seprőgépeket s igy mindenki, a helyett, hogy dicsérte volna Sarah Bernhardtot, szidta a várost. U. i. Mióta utoljára járt nálunk Sarah, meg­hízott néhány grammal.* Minthogy Sarah Bernhardt öltözékeit is mű­vészetéhez kívánja számíttatni, itt közöljük az egyes felvonásokban mutogatott toilettejeinek pontos le­írását : Első felvonás. Vízszinti ruha crépe de chineből és selyemből, görögösen, mely hátul fehér­rel bélelt zöld atlasz uszályban végződik, elől, a kebelnél jóval alább, gyémánt boglár díszíti. Második felvonás: Interieur-ruha fehér atlaszból kecskebőrrel szegélyezve; alatta fehér bat­­tiszt ing, melyet antik aranyöv fog össze. Továbbá egy entree aranyszínű piüsből hiúz-szegélylyel. Harmadik felvonás. Egyszerű ruha dús fehér csipkékkel és arany hímzéssel, valódi csip­kék crépe-betétek fölött és lila-moirée-ből öv. Negyedik felvonás. Báli ruha fehér failleból, alatta aranyhímzésű tüll, manteau de cour fehér moiréeből arannyal hímezve és z­üddel bé­lelve, a derékon antik­ov által fogva össze. Ötödik felvonás. Fehér crépe-pon­ gyola csipke-fölzettel. * (Magyar hír.­opera.) P r e v o s t Henrik eddigi felléptei közül a mai („A hugenották“-ban) sikerült legkevésbé. Egy az, hogy a művész nagy indispozícióval küzdött, mely főleg a negyedik fel­vonásban vett erőt rajta, más meg az, hogy Raoul szerepe megkivárja, hogy ne csak elénekeljék, hanem meg is játszszák. A játék pedig Prevostnak gyenge oldala. Szinte nevetséges volt az a gyámol­talanság, a­melylyel a második felvonásban a királynéval, s a negyedikben Valentinával szemben állott. Még egy puritán protestáns ifjúról sem képzelhető oly nagyfokú bátortalanság, hogy azt a nőt, a­ki neki maga vallott szerelmet, e val­lomás után se merje, még csak meg se ölelni. Sze­gény A­r­k­e­l Teréz volt a legnagyobb zavarban, a­kinek játékát partnerének ez a szemérmes tartóz­kodása egészen megbénította és szinte meglátszott rajta, mennyire szeretné, ha kedvese valamivel me­részebb volna. Prevost mai szereplésének fény­pontját az első felvonásbeli románc képezte; ezt rendkívül szépen és igazi nemes ízléssel adta elő. De az előadás további folyamában csak egyes sikerült mozzanatai voltak, a­melyek a vége felé mindinkább gyérültek. Feltűnt az is, hogy a második felvonás eskü-jelenetében a gyönyörű vokál-quartett elmaradt. A többi szereplők a régiek voltak: még Ney is újra berukkolt. Tapsban és kihívásokban nem volt hiány, főként Bianchi Bianka kisasszonynak ju­tott ki belőle bőven. Nem hiába volt ő az est „ki­rálynéja." * (az operaházi legközelebbi ballet-újdonsága a „Baba tündér“ (Puppensee) lesz, mely kiállí­tási fény tekintetében vetekedni fog az ,, Excel­sior-­­ral. A darab Bécsben óriási sikert aratott. Al­­szeghy Kálmán rendező, Hirsch fafestő és Payer Gyula ügykezelési főnök tegnap este Bécsbe utaz­tak, hogy a ballet mai előadását megnézzék. Az igazgatóság még december hóban szándékozik azt színrekeríteni, minthogy „Rajna kincse“ és „Valkürök“ előadása január első felére halasztalik. A Wagner-operák minden szerepének énekrészét maga Mahler igazgató tanítja, kinek szobájában reggeltől késő estig szakadatlanul folynak az ének­próbák. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy a Ney-féle affaire sima elintézést nyert, s a meghosz­­szabbított szerződés feltételei már végleg megálla­­píttattak; ennélfogva Ney szorgalmasan tanulja tovább „Volán“ szerepét. * (A Hubay-quartett) holnapi — pénteki — első kamarai hangversenyének műsora ez: 1. Haydn vonós-négyes, 63. sz. 2. Rubinstein zongora-hármas. 3. Volkmann vonós-négyes, 1. sz. 4. a) Legende, b) Cracovienne, — Paderev­­s­z­k­i, c) Nocturne, — Chopin, d) Loirée de Vienne, — Schubert-Liszt. A zongoradarabo­kat Paderevszky J. fogja előadni. * (A „Pipacsösz király­‘) Kőszeghy Géza operettét tegnap adták először Debrecenben s a szépszámú közönség nagy tetszéssel fogadta. A csinosabb zenei részeket megismételtették. Ko­pá­cs­y Juliska a főszerepben csinos iskolázott hang­jával aratott megérdemlett tapsokat. Az operettet ma ismételték s vasárnap harmadszor adják elő. E hír­rel együtt megemlítjük, hogy: Kőszeghy Géza uj operet­tének „S­zu­­­ej­ka“ lesz a címe­s szöve­gét szintén dr. S­z­i­k­l­a­y János írja. Az uj ope­rett, még a télen elkészül , a szerzők a debreceni színházhoz nyújtják be előadás végett. * (, Peking rózsája“-t), Stojanovits Jenő dallamos operettese tegnapelőtt Kolozsvárott is nagy tetszésben részesült. A finom kidolgozású zene és a szép kiállítás megtették hatásukat, s a szereplők: Réthy Laura (Adelina), Serédi Sa­rolta (Zuzumi), Láng Etel (Skirina), a férfiak kö­zül pedig Megyeri (Pacsuli) és Kápolnai (Hasszán), a­kik mindent megtettek a mű sikeréért, sűrűn aratták a tapsot. * (Orosházáról) Írják: Tegnap volt jutalom­játéka a közönség kedvencének, Bogyó Ilonkának. A színház zsúfolásig megtelt, a jutalmazott a „Tücsök“ címszerepét játszotta. Nehéz és fárasztó szerepének minden tekintetben megfelelt s a közön­ség minden jeleneténél zajos tetszést nyilvánított. A művésznőt két díszes virágbokrétával lopták meg, az egyiket az orosházi kaszinó Budapestről hozatta, és azonkívül egy belépti jegyet 32 forinttal vál­tott meg. * (Színészet Halason.) A vidéki társulatok közt a jobban szervezettek egyike, Pesti Ihász Lajosé, Halason — mint tudósítónk írja — igen szép sikerrel működik egy hónap óta. Sikerét nagy­részt jó erőinek köszönheti, milyenek: Némethy Gizella, igen kedvelt operet primadonna, kit a kö­zönség minden föllépése alkalmával tüntető jetszás­­nyilvánitásaival halmoz el, s kit tisztelői a „Rip van Winkle“ előadásán (okt. 30.) remek koszorúval lep- PESTI HÍRLAP 1888. november 16.

Next