Pesti Hírlap, 1888. december (10. évfolyam, 332-360. szám)

1888-12-24 / 354. szám

Budapest, 1888. X. évf. 354. (3591.) szám. Hétfő, december 242 Előfizetési arab: Egész évre . . . 14 kr — kr. Félévre it. E 7 » — » Negyedévre B. 3 » 50 » Egy hóra. . . . 1 » 20 » Egyes szám helyben’4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Baffanesi nádor-utca 7. sz., IBMsánt, hová az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó felszó­­la­­l­ások intézendők. Pesti Hírlap POLITIKAI NAPILAP. Szerkesztési Iroda, Budapesten, nádor­ utca 7. sz., I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő. _1 • Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Säffl Előfizetési fölhívás PESTI HÍRLAP 1889 kl XI. évfolyamára. Midőn a Pesti Hírlap immár ti­­zenegyedik évfolyamába lép, nem szüksé­ges többé hangzatos szavakkal ajánlgatnunk a közönség figyelmébe. Hiszen a lap szelleme, iránya, politikája tíz év alatt változatlanul egy volt: magyar nemzeti politika min­den előtt s független, szabadelvű de­mokratikus irány, ismeri ezt s büszkén vallhatjuk, elismeréssel kiséri széles e haza mű­veit olvasóközönsége. Így érte el a Pesti Hírlap, hogy megelőzve sok más, tekintélyes és tisztes korú laptársait, tíz év alatt Magyarország legkedveltebb, legelterjedtebb lapja lett. A magyar lapirodalom terén páratlanul álló fölkarolás elénk azt a kötelességet szabja, hogy azt mind fokozottabb mértékben kiérde­melni igyekezzünk. E szempont által vezéreltetve, a Pesti Hírlap eddigi rendkívüli kedvezményét, a­z ingyenes beti­ze n em e 11 é ki e t e t a­­ évtől kezdve havonkint kétszer megjelenő sorsolási lappal fogjuk tetézni, mely az összes nevezetesebb sorsjegyek huzási eredményeit a hivatalos jegy­zékek alapján, a leghitelesebb alakban k­ö­­zölni fogja s az előfizetőknek ingyen kül­detik meg. Oly újítás, melylyel a Pesti Hír­lap egyedül fog állani a napilapok közt. A másik újítás lesz, hogy nem hozunk többé 2—3 hétnél tovább tartó regényt, de annál többször eredeti novellákat, nem kisebb írók, mint Jókai Mór és Mikszáth Kálmán tollából, még­pedig már január hó folya­­mán az elsőt. A Pesti Hírlap vezércikkeit ezentúl is: Pulszky Ferenc, Schvarcz Gyula, Eötvös Károly, Tors Kálmán, Borostyán Nándor és Kenedi Géza írják. Rendes tárcáiról sorába fognak tartozni újévtől kezdve: Agai Adolf, Ambrus Zoltán, Bartók Lajos, Beöthy Zsolt, Borostyán Nán­dor, Eötvös Károly, Gozsdu Elek, Justh Zsig­­mond, Kenedi Géza, Kürthy Emil, Marczali Henrik, Mikszáth Kálmán, Radó Antal, Reviczky Gyula, Sebők Zsigmond, Szabó Endre, Szécsi Ferenc, Sziklay János, Szomaházy István, Tol­nai Lajos, Tors Kálmán, stb. A Pesti Hírlap színházi, napihír- és távirat-rovatai ezentúl is, mint eddig, leggaz­dagabbak lesznek minden lap között s úgy bel-, mint külföldi hírei nagyrészét saját tudósítóktól táviratilag kapja. Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetést ideje­korán annál inkább szíveskedjenek meg­­nyitani, mert különben a postahivataloknál rendesen bekövetkező újévi torlódás miatt a lap küldése fennakadást szenvedhet. A Pesti Hirlap előfizetési ára: Egész évre 14 frt — kr. Félévre 7­0 1 H Negyedévre 3­­­­50 „ Egy hóra 1 „ 20 „ A Pesti Hirlap és Ország-Világ című nagy képes hetilap előfizetési ára együtt: Egész évre 22 írt — kr. 1 Félévre k­ „ — Negyedévre 5 „ 50 Egy hóra 1 „ 90 *— Az előfizetés legcélszerűbben utalványnyal eszközölhető. Előfizetések a hó bármelyik napj­á­­tól kezdhetők. Az előfizetések a Pesti Hírlap kiadó­hivatalához (Budapest, Nádor­ utca 7. sz.) küldendők. Lapunk címének megírásakor szívesked­jenek­­. előfizetőink ügyelni, hogy csakis PESTI­ Hírlapot írjanak. Mutatványszámok kívánatra egy hétig ingyen küldetnek. Légrády testvérek, a Pesti Hírlap kiadótulajdonosai. Szerbia fordulása. A szerb krízis elérkezett a forduló­pontra. Most fog elválni igazán, hogy a fiatal szerb állammal mi lesz ? Megmarad-e Milán király politikája mel­lett, mely Szerbia jövőjét Ausztria-Magyaror­­szághoz s vele a nagy középeurópai ligához fűzi ? Vagy pedig elsöpri az óriási radikális többség az Obrenovics-dynasztia eddigi sike­reit s vele magát a trónt is, vagy legalább a királyt ? S akkor Szerbia vissza fog esni Orosz­­ország karjai közé, esésével fölidézve, úgy te­s­hét, magát a keleti háborút. Mert ez a végső értelme az alkotmány­reformnak, melyet Milán király kénytelenség­­ből kezdeményezett s melyet ma terjesztettek a Belgrádban összegyűlt nagy skupstina elé azzal az intéssel, hogy azt „en bloc‘,‘ el kell fo­gadnia­­ . Ma már a szerbiai helyzetben nincsen többé szépíteni, vagy takargatni való. A „PESTI HIRLAP“ TÁRCÁJA. Barker Tamás kéjutazása. Már nagy ideje annak, hogy Barker Tom folyton az ő rég tervezett kéjutazásáról beszélt s folyton tanácskozott ez ügyben barátaival, ismerő­seivel és megrendelőivel, de a kéjutazásból sohase lett semmi. Így történt, hogy ha a negyedben valami na­gyon kétséges dologról volt szó, e helyett „majd ha fagy“ mindig azt mondták: „majd ha Barker kéj­utazásra indul.“ Barker Tom nagy ellensége volt minden moz­gásnak, ámbár ő hozta mozgásba azt, a­mi szerint a rodgersvillei élet mozgott, t. i. az órákat. Barker Tom ugyanis becsületes órásmes­ter volt. Egy napon Barker 300 dollárt nyert a sorsjá­tékon. Az egész negyed egy véleményen volt: „Most már utazik!“ Látogatás látogatást, jó tanács még jobb ta­nácsot követett. Az egyik azt ajánlotta, hogy a ta­vakhoz utazzék, a másik hogy Ohióba, a harmadik villámvasutazást javasolt a Pacific-vasúton, é­s mindenki földicsérte előtte a maga tervét. Csak az utazás céljában volt eltérés, de ab­ban mindenki egyetértett, hogy utaznia kell. Fogadtak pro és kontra, szóval Barker Tom kéjutazása egy nagy esemény méreteit kezdte fel­ölteni, úgy, hogy a reporterek jónak látták megin­­tervieválni a derék embert és a lapokban hasábos tudósításokat közölni útiterveiről. — Utazik-e vagy nem ? ez volt a kérdés. Craigh ezredes ezer dollárban fogadott arra, hogy utazik, hogg őrnagygyal, a­ki élénken tagadta ezt. Ennélfogva mindketten nagy izgalomban voltak, mert a fogadás határideje a nyolcadik nap nyolca­dik órájára volt tűzve. Fogg minden elképzelhető intézkedést megtett, hogy Barker esetleges utazását meghiúsítsa; vala­mennyi életbiztosítási ügynököt a nyakára küldte, a­kik biztosítanak vasút-, hajó-, lóházi- vagy gyalogos utazások ellen, hogy a szegény Tomot agyonijeszsze. Fölöslegül összeszedte a város összes romlott óráit és Barkerhez vitte sürgős javításra, a­mi egy esztendőre is elég munka volt. De Craigh se volt mai gyerek és a maga ré­széről is intézkedett. Fogg nevetett, a­mikor látta, mily naiv esz­közökkel él Craigh, mert az, hogy Tom nyakára kirándulást rendező emisszáriusokat küldött és őt ingyenjegyekkel sanyargatta, bizonyára nem volt méltó agitáció egy fenkölt lélekhez. Egy ízben azonban Tom mégis hajlott a rábe­szélésre és a pályaházhoz hajtatott, hogy kirándul­jon pár órára valahova. Fogg mosolygott. Tudta, hogy Tomnak el kell késnie, mert üzletének összes háromszáz órája —­ ördög tudja, hogy esett ez — késett fél órával. Különben az se használt volna neki, ha idején megérkezik a pályaházba, mert már ott várták Fogg ügynökei, hogy Tomot, ha kell, erőszakkal is, itthon tartsák. Ily módon beköszöntött a hetedik nap. —• Mikor utazik Tom? kérde Fogg barátjától, Craightól. — Holnap reggel hét órakor, válaszolt Craigh rendületlenül. Fogg mosolygott. Másnap reggel 5 órakor Barker Tomot a vil­lamos csengetyű hangja ébreszté föl álmából. — Ki az? kiáltott le ablakából. — Én vagyok! felelt Craigh ezredes. — Ön az, ezredes úr, ilyen korán? És mit kivan tőlem? — Jöjjön le egy kissé, Barker, valami mondani­valóm van. Az ezredes nagy örömmel látta, hogy Fogg ügynökei a távolból rálesnek és lassan közelebb­ siklanak.­­ Tom lejött papucsban. — Legyen oly jó, Tom, kezdő Craigh, holnap,­ igen érdekes match lesz s az én kronométerem el­romlott. A match 7 órakor lesz. — Az ördögbe, monda Tom, akkor nem lehet az időt vesztegetni. Hol a kronométer? Önnél van, ezredes ?­­ — Nincs nálam, otthon hagytam, de hiszen­ itt lakom a közelben. Jöjjön velem! ; Az ezredes házában Tom azonnal munkába vette az órát. Annak nem sok baja volt, csak egy mutatója esett le és lazán mozgott. De az órások­ átkozott szokása folytán, kik a legcsekélyebb bajhoz is komor arcot vágnak, csak tíz perccel lett vele készen 7 óra előtt. Az ezredes észrevette az ablakból, hogy a­ kertet körülfogták Fogg ügynökei, ő maga pedig az ajtó előtt őrködött. — Így m­ — készen van! monda Tom. —• Nagyon jól van, felelt az ezredes, csak­hogy önnek kell odavinni, a­hova szánva van. — Hova ? kérdő­zom bámulva. — Majd meglátja, csak jöjjön ! Mai számunk 8 oldalt és előfizetőink számán kulim zenemellékletet tartalmaz.

Next