Pesti Hírlap, 1888. december (10. évfolyam, 332-360. szám)
1888-12-25 / 355. szám
Budapest, 1888. X. évi 355. (3592.) szám. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .* Sí . 5 70 — » Negyedévre T. 3 » 50 » Egy hóra. . 1 * 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Sifonst nádor-utca 7. s... ISHtilit, lövi az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszólamlások intézendők. POLITIKAI NAPLAP. Kedd, december 25. Szerkesztési iroda: Biflajesten, nádor utca 7. sz I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő.'!■ • Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Párisban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Előfizetési fölhivás PESTI HÍRLAP 1889-ki KI. évfolyamára. Midőn a Pesti Hírlap immár tizenegyedik évfolyamába lép, nem szükséges többé hangzatos szavakkal ajánlgatnunk a közönség figyelmébe. Hiszen a lap szelleme, iránya, politikája tíz év alatt változatlanul egy volt: magyar nemzeti politika minden elölt s független, szabadelvű demokratikus irány; ismeri ezt s büszkén vallhatjuk, elismeréssel kíséri széles e haza műveit olvasóközönsége. Így érte el a Pesti Hírlap, hogy megelőzve sok más, tekintélyes és lisztes korú laptársait, tíz év alatt Magyarország legkedveltebb, legelterjedtebb lapja lett. A magyar lapirodalom terén páratlanul álló fölkarolás elénk azt a kötelességet szabja, hogy azt mind fokozottabb mértékben kiérdemelni igyekezzünk. E szempont által vezéreltetve, a Pesti Hrlap eddigi rendkívüli kedvezményét, az ingyenes heti zenemellékletet új évtől kezdve havonkint kétszer megjelenő sorsolási lappal fogjuk tetézni, mely az összes nevezetesebb sorsjegyek húzási eredményeit a hivatalos jegyzékek alapján, a leghitelesebb alakban közölni fogja s az előfizetőknek ingyen küldetik meg. Oly ujitás, melylyel a Pesti Hírlap egyedül fog állani a napilapok közt. A másik úyítás lesz, hogy nem hozunk többé 2—3 hétnél tovább tartó regényt, de am~r- T- 'ni1.. ' ■■■■■■■.■■a■ nál többször eredeti novellákat, nem kisebb írók, mint Jókai Mór és Mikszáth Kálmán tollából, még pedig már január hó folyamán az elsőt. A Pesti Hírlap vezércikkeit ezentúl is: Pulszky Ferenc, Schvarcz Gyula, Eötvös Károly, Tors Kálmán, Borostyán Nándor és Kenedi Géza írják. Rendes tárcaírói sorába fognak tartozni újévtől kezdve : Ágai Adolf, Ambrus Zoltán, Bartók Lajos, Beöthy Zsolt, Borostyán Nándor, Eötvös Károly, Gozsdu Elek, Justh Zsigmond, Kenedi Géza, Kürthy Emil, Marczali Henrik, Mikszáth Kálmán, Radó Antal, Reviczky Gyula, Sebők Zsigmond, Szabó Endre, Szécsi Ferenc, Sziklay János, Szomaházy István, Tolnai Lajos, Tors Kálmán, stb. A Pesti Hírlap színházi, napihír- és távirat-rovatai ezentúl is, mint eddig, leggazdagabbak lesznek minden lap között s úgy bel-, mint külföldi hírei nagyrészét saját tudósítóktól táviratilag kapja. Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetést i de jókorán annál inkább szíveskedjenek megújítani, mert különben a postahivataloknál rendesen bekövetkező újévi torlódás miatt a lap küldése fennakadást szenvedhet. A Pesti Hírlap és Ország-Világ című nagy képes hetilap előzetesi ára együtt: Egész évre 22 írt —ki. Félévre N „ -)) Negyedévre 5 „ 50 99 Egy hóra 10 90 *9 Az előfizetés legcélszerűbben postautalványnyal eszközölhető. Előfizetések a hó bármelyik napjától kezdhetők. Az előfizetések a Pesti Hírlap kiadóhivatalához (Budapest, Nádor utca 7. sz.) küldendők. Lapunk címének megírásakor szíveskedjenek. előfizetőink ügyelni, hogy csakis PESTI Hírlapot írjanak. JV Mutatványszámok kívánatra egy hétig ingyen küldetnek. Légrády testvérek, a Pesti Hírlap kiadótulajdonosai. A Pesti Hírlap előfizetési ára: Egész évre 14 frt — kr. Félévre 7 „ — „ Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra 1 „ 20 „ A„PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Agglegény karácsonya. tta elközelg a szent karácsony, (Örömnek éje, áldalak !) S angyalka jár kis csöngetyűvel, Bol gyermekek zsivajganak, A házhoz tartozók szemében Mosolygó békefény derül. Mindenki vigad a családban, Az agglegény busái csak egyedül. Vannak talán jó ismerősi, A kik meghívják szívesen? Mit ér az agglegény e körben Karácsony este idegen. Az egygyé tartozó családdal Érzése, kedve nem vegyül. Csak elmereng, busul magában, Mily szomorú sors lenni egyedül. És mennél hangosabb a kis kör, Annál inkább elmélyedt. Az ifjúság elszállt fölötte, aki még hozzá megy, lessz-e nő? . . . Óh, mert olyan sivár az élet Feleség és család nekül. Köznapnál szomorúbb az ünnep, Kern szük a falat sem egyedül. Leverten tér rideg lakába, 8 vádolja némán önmagát: Elvesztegetted ifjúságod’, 8 újat az ég többé nem ád. Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy. Nyűg nélkül élsz, függetlenül . . . Ah, annál nehezebb leszen majd Utód nélkül halnod meg, egyedül! Reviczky Gyula. Az uj büntető 4 codex. (Egy kép a legjobb időkből.) Irta: Mikszáth Kálmán. — A ,,Poli Hírlap“ eredeti tárcája. —* Most mint képviselő elkerülöm a fekete táblát (hová a szólásra jelentkezőket írják a jegyzők) de diák koromban állandó lakója volt a nevem. Csakhogy arra akkor a lármázókat (a ,,clamantes“-eket) jegyezték. Nem járt valami nagy bajjal. A humánus korszak már behajnalodott volt a komor ósdi tantermekbe is. A vessző és a „plága“ a religuiák közé jutottak, a „signum“-ról pedig csak az öreg diákok tudtak mesélni. Sőt még „karcer“ sem volt a mi jó iskolánkban. Azt tartották a nagytiszteletű professzor urak, hogy az egész ország karcer (aminthogy az is volt akkor) s ha már az öregek kerülnek hűvösre, legalább a csemeték legyenek szabadon. Sűrűn hallatszottak elfogatási hírek. Majd ennek majd annak a pajtásunknak apját vitték be a zsandárok, amitől az egyszerre irigyelt, dédelgetett kevély gyerek lett. Persze ti mai diákok már nem értitek azt, hogy mi kevélykedni való volt abban, ha valakinek az apját vasra verték. Nem volt mondom már akkor semmi iskolai fenyíték divatban. Egy mondatból állt az egész büntető codex, egyetlen egy tortúra verte át magát a régi korból s az is egy nyájas étel nevét viselte: a galuskáét. Hanem biz az csak papír galuska volt. Aki valami csínyt követett el, annak azt mondta a professzor úr: — Ma itt maradsz fiam egy kis galuskára (ami igen keserű marasztalás volt, kivált ha pénteken galuska-napon történt.) Hanem a galuska-büntetés napjai is meg voltak számlálva. Egy délelőtt bejött a földrajzi órára nagytiszteletű Szeremley Károly professzor úr s vígan csapott tenyerével a kathedrára: — Nem ér semmit, amit idáig magyaráztam (Olaszország leírásánál haladtunk a tankönyvben). A csizma nagyobb lett, gyerekek. He he! Nagyobb lett. Keskeny ráncos arca tündöklött az örömtől, szürke szemei lázas fényben égtek. Gyermekes fürgeséggel rohant a mappához, mely a falon lógott s odabökött ujjával Lombardiára: — Ez már nem a mienk! Volt — nincs ! (Végig törülte egy kék plajbászszal). Oho hó! A csizma nagyobb lett vele ! Én akkor nem fogtam ezt fel egészen jól. Odahajoltam az első eminenshez: — Miféle csizma az Gyuri ? — Ejh, hát az Itália geometriai figurája. A professzor úr meghallotta és közbevágott : — Ha nagyobb a csizma, nem szorítja annyira a lábunkat. — Igen, de ha tőlünk vették el a tartományt — súgtam megint az első eminensnek — akkor a mi csizmánk voltaképen kisebb lett. Szeremley mérgesen dobbantott a lábával. — Szamár vagy ! Ez épen az az eset, mikor a kisebb csizma a komótosabb. Majd egy pillantást vetve a fekete táblán a clamantesek névsorára, rendes hétköznapi hangulatába zökkent: — Ma megint kövér a tábla, gézengúzok. Itt marad az egész névsor galuskája . . . Aztán elgondolkozva hozzátette: — De nem, nem ... ma ne bűnhődjék senki. Ma nagy ünnep van gyerekek ... Az a csizma, majd meglássátok, kitapos valamit. Az lesz a nagy nap, hm. Ti is új konstituciót kaptok akkor. A papír galuskát eltörlöm örökre. Falrengető éljen viharzott föl negyven-ötven vékony torokból. — Csitt, csitt! riadt fel a professzor úr ijedten, hogy talán valami bolondot böffentett ki. Sok víz lefolyik még addig a Rimán. Lapunk mai száma 40 oldalt tartalmaz. A hazatérők. Karácsony napjára nem kaphatott volna örvendetesebb meglepetést a keresztény világ, mint azt a hírt, hogy Emin és Stanley, az emberszeretet és civilizáció e két apostola, akiket már elveszetteknek hittünk, meglábolva a képzelhetetlen veszedelmek egész tengerét, útban van haza felé. Remegve gondolunk rá, hogy ez a hír is úgy ne járjon, mint az a nyelv fogságba esésüket jelentette. Kétszeresen lesújtó lenne, ha most bizonyulna valótlannak, mikor föltámadt bennünk