Pesti Hírlap, 1888. december (10. évfolyam, 332-360. szám)

1888-12-25 / 355. szám

Budapest, 1888. X. évi 355. (3592.) szám. Előfizetési árak: Egész évre . . . 14 frt — kr. Félévre .* Sí . 5 7­0 — » Negyedévre T. 3 » 50 » Egy hóra. . 1 * 20 » Egyes szám helyben 4 kr. Vidéken 5 kr. Százalék nem adatik. Kiadóhivatal: Sifonst nádor-utca 7. s... ISHtilit, lövi az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszó­lamlások intézendők. POLITIKAI NAPLAP. Kedd, december 25. Szerkesztési iroda: Biflajesten, nádor­ utca 7. sz­ I. emelet, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő.­­'!■ • Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Francziaország részére pedig John F. Jones & Cie. Páris­­ban, 31 bis, rue du Faubourg Montmartre. Előfizetési fölhivás PESTI HÍRLAP 1889-ki KI. évfolyamára. Midőn a Pesti Hírlap immár tizen­egyedik évfolyamába lép, nem szükséges többé hangzatos szavakkal ajánlgatnunk a kö­zönség figyelmébe. Hiszen a lap szelleme, irá­nya, politikája tíz év alatt változatlanul egy volt: magyar nemzeti politika minden elölt s független, szabadelvű demokrati­kus irány; ismeri ezt s büszkén vallhatjuk, el­ismeréssel kíséri széles e haza műveit olvasó­­közönsége. Így érte el a Pesti Hírlap, hogy meg­előzve sok más, tekintélyes és lisztes korú lap­társait, tíz év alatt Magyarország leg­kedveltebb, legelterjedtebb lapja lett. A magyar lapirodalom terén páratlanul álló fölkarolás elénk azt a kötelességet szabja, hogy azt mind fokozottabb mértékben kiérde­melni igyekezzünk. E szempont által vezéreltetve, a Pesti H­­­r­l­a­p eddigi rendkívüli kedvezményét, az ingyenes heti zenemellékletet új évtől kezdve havonkint kétszer megjelenő sorsolási lappal fogjuk tetézni, mely az összes nevezetesebb sorsjegyek húzási eredményeit a hivatalos jegy­zékek alapján, a leghitelesebb alakban közölni fogja s az előfizetőknek ingyen küldetik meg. Oly ujitás, melylyel a Pesti Hírlap egyedül fog állani a napilapok közt. A másik úyítás lesz, hogy nem hozunk többé 2—3 hétnél tovább tartó regényt, de am­­­~r- T- 'ni1.. ' ■■■■■■■.■■a■ nál többször eredeti novellákat, nem kisebb írók, mint Jókai Mór és Mikszáth Kálmán tollából, még pedig már január hó folya­mán az elsőt. A Pesti Hírlap vezércikkeit ezentúl is: Pulszky Ferenc, Schvarcz Gyula, Eötvös Károly, Tors Kálmán, Borostyán­ Nándor és Kenedi Géza írják. Rendes tárcaírói sorába fognak tartozni újévtől kezdve : Ágai Adolf, Ambrus Zoltán, Bartók Lajos, Beöthy Zsolt, Borostyán Nán­dor, Eötvös Károly, Gozsdu Elek, Justh Zsig­­mond, Kenedi Géza, Kürthy Emil, Marczali Hen­rik, Mikszáth Kálmán, Radó Antal, Reviczky Gyula, Sebők Zsigmond, Szabó Endre, Szécsi Ferenc, Sziklay János, Szomaházy István, Tol­nai Lajos, Tors Kálmán, stb. A Pest­i Hírlap színházi, napihír- és távirat-rovatai ezentúl is, mint eddig, leggaz­dagabbak lesznek minden lap között s úgy bel-, mint külföldi hírei nagyrészét saját tudósí­tóktól táviratilag kapja. Kérjük t. vidéki előfizetőinket, hogy az il­lető postahivataloknál az előfizetést i d­e j­óko­rán annál inkább szíveskedjenek megújítani, mert különben a postahivataloknál rendesen bekövetkező újévi torlódás miatt a lap küldése fennakadást szenvedhet. A Pesti Hírlap és Ország-Világ című nagy képes hetilap előzetesi ára együtt: Egész évre 22 írt —ki. Félévre N­ „ -)) Negyedévre 5 „ 50 99 Egy hóra 1­0 90 *9 Az előfizetés legcélszerűbben posta­utalványnyal eszközölhető. Előfizetések a hó bármelyik napjá­tól kezdhetők. Az előfizetések a Pesti Hírlap kiadó­­hivatalához (Budapest, Nádor­ utca 7. sz.) küldendők. Lapunk címének megírásakor szívesked­jenek­­. előfizetőink ügyelni, hogy csakis PESTI Hírlapot írjanak. JV Mutatványszámok kívánatra egy hétig ingyen küldetnek. Légrády testvérek, a Pesti Hírlap kiadótulajdonosai. A Pesti Hírlap előfizetési ára: Egész évre 14 frt — kr. Félévre 7 „ — „ Negyedévre 3 „ 50 „ Egy hóra 1 „ 20 „ A„PESTI HÍRLAP“ TÁRCÁJA. Agglegény karácsonya. tta elközelg a szent karácsony, (Örömnek éje, áldalak !) S angyalka jár kis csöngetyűvel, Bol gyermekek zsivajganak, A házhoz tartozók szemében Mosolygó békefény derül. Mindenki vigad a családban, Az agglegény busái csak egyedül. Vannak talán jó ismerősi, A kik meghívják szívesen? Mit ér­ az agglegény e körben Karácsony­ este idegen. Az egygyé tartozó családdal Érzése, kedve nem vegyül. Csak elmereng, busul magában, Mily szomorú sors lenni egyedül. És mennél hangosabb a kis kör, Annál inkább elmélyed­t. Az ifjúság elszállt fölötte, a­ki még hozzá megy, lessz-e nő? . . . Óh, mert olyan sivár az élet Feleség és család nekül. Köznapnál szomorúbb az ünnep, Kern szük a falat sem egyedül. Leverten tér rideg lakába, 8 vádolja némán önmagát: Elvesztegetted ifjúságod’, 8 újat az ég többé nem ád. Azzal kérkedtél, hogy szabad vagy. Nyűg nélkül élsz, függetlenül . . . Ah, annál nehezebb leszen majd Utód nélkül halnod meg, egyedül! Reviczky Gyula. Az uj büntető 4 codex. (Egy kép a legjobb időkből.) Irta: Mikszáth Kálmán. — A ,,P­o­l­­­i Hírlap“ eredeti tárcája. —* Most mint képviselő elkerülöm a fekete táblát (hová a szólásra jelentkezőket írják a jegyzők) de diák koromban állandó lakója volt a nevem. Csakhogy arra akkor a lármázó­kat (a ,,clamantes“-eket) jegyezték. Nem járt valami nagy bajjal. A humánus korszak már behajnalodott volt a komor ósdi tantermekbe is. A vessző és a „plága“ a reli­­guiák közé jutottak, a „signum“-ról pedig csak az öreg diákok tudtak mesélni. Sőt még „karcer“ sem volt a mi jó isko­lánkban. Azt tartották a nagytiszteletű professzor urak, hogy az egész ország karcer (aminthogy az is volt akkor) s ha már az öregek kerülnek hűvösre, legalább a csemeték legyenek szabadon. Sűrűn hallatszottak elfogatási hírek. Majd ennek majd annak a pajtásunknak apját vitték be a zsan­­dárok, a­mitől az egyszerre irigyelt, dédelgetett kevély gyerek lett. Persze ti mai diákok már nem értitek azt, hogy mi kevélykedni való volt abban, ha valakinek az apját vasra verték. Nem volt mondom már akkor semmi isko­lai fenyíték divatban. Egy mondatból állt az egész büntető codex, egyetlen­ egy tortúra verte át ma­gát a régi korból s az is egy nyájas étel nevét viselte: a galuskáét. Hanem biz az csak papír galuska volt. A­ki valami csínyt követett el, annak azt mondta a professzor úr: — Ma itt maradsz fiam egy kis galuskára (a­mi igen keserű marasztalás volt, kivált ha pénteken galuska-napon történt.) Hanem a galuska-büntetés napjai is meg voltak számlálva. Egy délelőtt bejött a földrajzi órára nagytiszteletű Szeremley Károly professzor úr s vígan csapott tenyerével a kathedrára: — Nem ér semmit, amit idáig magyaráz­tam (Olaszország leírásánál haladtunk a tan­könyvben). A csizma nagyobb lett, gyerekek. He he! Nagyobb lett. Keskeny ráncos arca tündöklött az öröm­től, szürke szemei lázas fényben égtek. Gyer­mekes fürgeséggel rohant a mappához, mely a falon lógott s odabökött ujjával Lombardiára: — Ez már nem a mienk! Volt — nincs ! (Végig törülte egy kék plajbászszal). Oho hó! A csizma nagyobb lett vele ! Én akkor nem fogtam ezt fel egészen jól. Odahajoltam az első eminenshez: — Miféle csizma az Gyuri ? — Ejh, hát az Itália geometriai figurája. A professzor úr meghallotta és közbe­vágott : — Ha nagyobb a csizma, nem szorítja annyira a lábunkat. — Igen, de ha tőlünk vették el a tarto­mányt — súgtam megint az első eminensnek — akkor a mi csizmánk voltaképen kisebb lett. Szeremley mérgesen dobbantott a lábával. — Szamár vagy ! Ez épen az az eset, mi­kor a kisebb csizma a komótosabb. Majd egy pillantást vetve a fekete táblán a clamantesek névsorára, rendes hétköznapi han­gulatába zökkent: — Ma megint kövér a tábla, gézengúzok. Itt marad az egész névsor galuskája . . . Aztán elgondolkozva hozzá­tette: — De nem, nem ... ma ne bűnhődjék senki. Ma nagy ünnep van gyerekek ... Az a csizma, majd meglássátok, kitapos valamit. Az lesz a nagy nap, hm. Ti is új konstituciót kaptok akkor. A papír galuskát eltörlöm örökre. Falrengető éljen viharzott föl negyven-öt­­ven vékony torokból. — Csitt, csitt! riadt fel a professzor úr ijedten, hogy talán valami bolondot böffentett ki. Sok víz lefolyik még addig a Rimán. Lapunk mai száma 40 oldalt tartalmaz. A hazatérők. Karácsony napjára nem kaphatott­ volna örvendetesebb meglepetést a keresztény világ, mint azt a hírt, hogy Emin és Stanley, az em­berszeretet és civilizáció e két apostola, a­kiket már elveszetteknek hittünk, meglábolva a kép­­zelhetetlen veszedelmek egész tengerét, útban van ha­za fe­lé. Remegve gondolunk rá, hogy ez a hír is úgy ne járjon, mint­ az a nyelv fogságba esésüket jelentette. Kétszeresen lesújtó lenne, ha most bi­zonyulna valótlannak, mikor föltámadt bennünk

Next