Pesti Hírlap, 1889. március (11. évfolyam, 60-89. szám)

1889-03-15 / 74. szám

1889. március 16. PESTI HÍRLAP nem “kínai, hanem mandzsu származású­;­az­­évszá­zadokkal ezelőtt betört hódítók utódai. A fölolvasó bátran kimondja, hogy a kínaiak nemcsak számra nézve foglalják el az első helyet, de műveltség tekintetében is igen előkelő fo­kon állanak s keleten mindig Kína volt a mű­veltség valódi terjesztője. Ez az egyetlen ország ke­leten, a­hol egyedül a tudományosság nyitja meg a legmagasabb hivatalokhoz az utat. Az intelligensebb emberek a hivatalok minden fokát elérhetik, az emelkedésből azonban ki van­nak zárva a borbélyok, színészek, kovácsok és hordárok. A katonaság újabban szigorúbb fe­gyelem alatt áll; a hadsereg oktatói angol és német tisztek. A család­élet nagyon rideg Kínában. Ürge Ignác sohasem látta, hogy akkor, ha valamely csa­ládban halálozás történt, a családtagok sírtak volna, sőt egyáltalában nem mutattak semmiféle megindult­­ságot. Elérzékenyülést csak akkor vett a kínaiakon észre, ha pl. meglopták őket, szóval, ha anyagi ká­rosodást tapasztaltak. Ebből azt következteti, hogy a kínaiak túlságos mértékben anyagiasak, önzők, ha­szonlesők. A kínai erkölcsök egyébként nem valami példányszerűek. A bajt súlyosítja az, hogy a kib­ai társadalomban a nők egyáltalában nem tényezők, hanem rabszolgái a férfiaknak, így aztán a férfiak — nem találván nemes szórakozást a család kebe­lében — fölkeresik a tea- és ópium­házakat, a­me­lyek az erkölcstelenségek tanyái. A kínai nép haj­danában — s ezt bámulattal látta a hittérítő a régi kínai könyvekben — egy isteni imádó volt. A buddha-vallás Kr. sz. után 67-ben kezdett el­terjedni. Ezenkívül el van terjedve a Konfucius-féle vallás s még egy harmadik : a Lao-Ce-vallás. A ke­resztény vallás szórványosan már a kereszténység első századaiban mutatkozott s bizonyos, hogy azt ott már szt. Tamás is terjesztette. A tény az, hogy a keresztény vallás ma már Kínában bizonyos közjogi alapokon áll s csak a rom. katholikusok száma mintegy 1.500,OOD-re tehető. A kath. misszió igen sokat tesz Kínában, már csak emberbaráti szempontból is, mert mintegy 100.000 emberre megy azok száma, a­kiket a keresztény egyesületek ápo­lásban részesítenek s a gyermekek közül is, a­kik e nélkül elpusztulnának, évenkint több százat mente­­k meg. Végül a hittérítő ismételten köszönetet mondott úgy a földrajzi társaságnak, mint az összegyűlt kö­zönségnek, a mire válaszul zugó éljenzés felelt. Vámbéry Ármin elnök berekesztvén az ülést, közkívánatra elmondatta a fiatal kínaival az anya­nyelvére fordított miatyánkot s aztán ugyancsak az elnök fölkérte a közönséget, hogy a magyar katholi­­kus misszió javára némi adományt nyújtson. Ez in­dítványt közhelyesléssel fogadták s a kis kinai tetemes összeget gyűjtött össze. Az érdekes ülésen mindvégig jelen volt Széchenyi Béla gróf s leányai is,­­levő'terjedelmes tankönyvek mellett, teljes lehetetlen­ség volt t és­ általános volt a panasz a szaktanárok közt a jó tankönyv hiánya miatt. Szerzők az általános óhaj­nak tettek eleget, midőn ezt a tankönyvüket megír­ták, mely, mint az előszava mondja, az Utasítások szigora tekintetbe vételével készült és nem akar egye­bet, mint a tanulónak paedagógiailag és didaktikai­lag jól átgondolt alakban, szabatos s könnyen meg­érthető előadásban azt nyújtani, de csakis azt, a­mit tudnia kell, a­mit a tanár magyarázatából meg kell tartania. A könyvnek szakszerű megbírálása más fó­rum elé való, de azt nem hallgathatjuk el, hogy né­zetünk szerint minden középiskolai tankönyvnek ezen irányelv szerint kellene készülnie, nem pedig, a­mint az szokásos, teletömni azt mindenféle oda nem va­lóval. A könyv nyelvezetére nézve meg kell jegyez­nünk, hogy kevés magyar természettudományi tan­könyvünk van, mely oly annyira helyes magyarsággal volna megírva és akármelyik irányban túlzástól any­­nyira ment­ volna, mint az előttünk fekvő. Methodikai szempontból is sok újat tartalmaz a könyv, mely bi­zonyára nagyon el fog terjedni úgy a reáliskolák, mint polgári iskolákban és tanítóképzőkben, melyeknek tan­tervére és szükségleteire a könyv szintén tekintettel van. A könyv kiállítása nagyon csinos s a Lampel R. céget (Wodianer F. és fiai) dicséri. Színház, zene, képzőművészet. * (Buiss Pál) szász kir. kamaraénekes, a­ki a télen oly nagy sikert aratott Budapesten, ismét el­látogatott hozzánk és ma adta első dalestélyét, melyet hír szerint még kettő fog követni. Mert az érdeklődés e jeles művész iránt oly rendkívüli, hogy a mai hang­versenyt a kis teremből, a­hova tervezték, át kellett helyezni a nagyba és a jelentékenyen fölemelt hely­árak dacára elkelt minden jegy. Buiss orgánuma igen kellemes csengésű , és minden modulációra ké­pes magas bariton, mely könnyen megy föl az F-ig, azon túl azonban már kissé erőltetve mozog. Az ének technikáját a művész teljesen bírja. Lélegzetvétele, regiszter-változtatása, frazírozása kifogástalan,­­ in­tonációja azonban nem mindig föltétlenül biz­tos. A­­ műsort „Le Preux lovag dalai“ nyi­tották meg, Hofmanntól. Igénytelen mű­, a­me­lyet csak a művészi előadás tett érdekessé. Na­gyobb hatásuk volt Schubert és Jensen dalainak; az előbbiek közül különösen „Die Krähe“, az utób­biak közül pedig a „Ständchen“ részesült nagy tet­szésben, mely valóságos lelkesedéssé nőtte ki magát, mikor a művész ráadásul elénekelte a „Die zwei Grenadiere“ című dalt, még­pedig közkívánatra két­szer egymásután. A hangversenyben Forrai Sándor atal zongoraművész is­­közreműködött, a­ki valami­kor az orsz. zeneakadémiának legtehetségesebb nö­vendékei közé tartozott. Chopin As-dur Polonaisét kissé elhamarkodva, de E-dur Nocturnejét, valamint Schumann Románcát és Rubinstein Etudéjét igen csinosan, tiszta technikai, készültséggel játszotta. Min­denesetre szép eredmény, hogy D‘Albert, Stavenha­­gen és Scharwenka idejében a közönség, melynek legnagyobb része csak Buiss kedvéért jött a hang­versenybe, az ifjú zongorázót is szívesen hallgatta és rokonszenves elismerésben részesítette. * (Hangversenyek.) Buiss Pál általános óhajra kedden, e hó 19-én a VT—VII. ker. kör dísztermé­ben még egy második hangversenyt rendez, mert a mai dalestélyre sokan nem kaptak jegyet. — Schar­­venka Xavér zongoraművész holnapi hangversenye iránt élénk érdeklődés mutatkozik. A művész a fil­harmonikusok tegnapi hangversenyén ingyen játszott és 18-án , a Kracsevics-féle kamarahangversenyen is minden díj nélkül lép fel. * (Szentléleki Sándor József), a kolozsvári nemzeti színház választmányának titkára, az erdélyi hírlapirodalom igen érdemes munkája, március 12-én esti 8 órakor, — mint már említettük — szélhűdés következtében hirtelen meghalt. Sándor József már a hatvanas évek elején feltűnt magvasan s ritka elme­éllel írott publicistikai dolgozataival. Az alkotmányos nera bekövetkezése után Sándor József előbb 1867,8-ban az „Unió“ című lapot szerkesztette és azután a „Kolozsvári Közlönyének, a Deák-párt er­­délyrészi orgánumának szerkesztője lett. Önálló mű­vei, között legkiválóbb az „Erdély Magyarország ki­egészítő része“ című 1865-ben megjelent munkája. Politikai és hírlapírói működése mellett mindig nagy előszeretettel viseltetett a színházi ügyek iránt. Már a hatvanas­ évek közepén titkára len a kolozsvári nemzeti színház választmányának. Buzgóan és sikere­sen fáradott ez intézet viszonyainak rendezésében. Temetése pénteken d. u. lesz római katholikus szer­tartás szerint. * (Elcsapott színész.) Debrecenben Andorfi Péter színészt — mint a „Debreceni Ellenőr“ írja — a társulat igazgatója elcsapta, mert a társulat tagjai kijelentették, hogy vele többé együtt nem működnek. Okot erre Andokfinak tegnapelőtt, a „Kapitány kis­asszony“ előadása alatti botrányos magaviselete szol­gáltatott. A különben botrányairól ismert színész a kuliszszák mögött oly jelenetre ragadtatta magát Bé­­késsy kisasszonynyal szemben, ki a királynét ját­szotta, hogy midőn annak jelenete következett és megjelent a színen, annyira izgatott volt, hogy esz­méletét elvesztve, összerogyott és az előadást félbe kellett szakítani. Később Ábrányi Mariska vállalkozott reá, hogy a királyné szerepét olvasni fogja, mert Békéssy k. a. képtelen volt az este játszani. Hogy mi botrányt kö­vetett el Andort!, nem mondja el a nevezett lap, csak így írja körül: „Az izgalom okozója Andorth ar volt, ki oly kvalifikálhatatlan brutalitást követett el a ku­liszszák mögött Békéssy kisasszonynyal szemben, melyre csak rágondolva is elpirul az ember, s me­lyet illemtudással leírni lehetetlen. Ez az úr egy nő­­tagtársával oly arcpiritó jelenetre és kifejezésekre ragadtatta magát, mely hallatlan a színházi botrá­nyok történetében s még az Andorfi-féle eddigi bot­rányokat is messze felülmúlja.“ Andort­ azóta meg­­bünhödött, mert immár nem tagja a társulatnak. Békéssy k. a. mellett pedig, ki holnap „Thurán Anna“ címszerepét játszsza, tüntetni szándékozik a közönség. * (Sullivan Artur regénye.) A Mikádó és egyéb szép dalművek szerzőjének is megvolt a maga szerelmi regénye, mely melankholikus drámai véggel záródott be. Sullivan megfogadta, hogy nem fog megnősülni. Még mint ifjú zenész, mikor semmi sem volt, megismerkedett a Great Eastern óriáshajó építőjének leányával. Jóllehet az atya gazdag és hí­res ember volt, még­sem ellenezte a házasságot. Az eljegyzés megtörtént. De egyszerre betoppant egy ördög, egy gazdag indiai birtokos személyében. Az indiai fiatal urnak 4000 font évi jövedelme volt, Sullivannak semmi biztosa. Az okos leány rávette a szegény zenészt, hogy visszaadja a szavát, s mikor ezt megkapta, elvitorlázott Indiába. Több év múlt el így. Sullivan, a­ki ezalatt több értékű lett, mint 4000 font, megtudta, hogy egykori imádottjának férje meg­halt Indiában, anyja pedig özvegyen és szegényen él Brightonban. Felkereste őt és egy 500 fontos checket adott neki s ugyanennyi évi nyugdijat biztosított számára. De a leányát már nem volt többé kedve elvenni s megfogadta, hogy házasságra sem lép soha. * (Kérész­színház.) New-Yorkban a múlt he­tekben nyitották meg a német népszínházát. De mielőtt a megnyitás leírása Európába érkezett, már alaposan elkracholt a színház. Csak hat napig élt. * (Maria de Padilla), Gottschall Rudolfnak ily című színműve Lipcsében nagy sikerrel került be­mutatóra. A darab gazdag szípadilag hatásos és festői jelenetekben. A színmű érdekességét emeli az is, hogy cselekvényébe belejátszik Loyola Ignác alakja és a jezsuita­ rend alapítása. Pesti Hírlap. Márc. 16 án új előfizetést nyitunk lapunkra s kérjük azon­t. előfizetőinket, kiknek előfizetése márc. 15-én lejár, hogy azt minél előbb megújítsák, nehogy a lap elküldésében fennakadás történjék. Az előfize­tési árak lapunk homlokán olvashatók. Qpv- Mutatványszámokat kívánatra egy hétig küld ingyen és bérmentve a kiadóhivatal. Figyelmeztetjük­­. előfizetőinket, hogy lakhelyváltoztatás alkalmával előbbi címüket, mely alatt a lapot kapták, velünk közölni, il­letőleg egy cimszalagot mellékelni szívesked­jenek. Napi hírek. — (Kihallgatás.) A király ma délelőtt általá­­lános kihallgatást adott. Többek közt fogadtattak: Gsászka püspök b. titkos tanácsos, gr. Zichy Ágos­ton, b. titkos tanácsos, Szabó püspök, Gromon ál­lamtitkár, Stephanides kúriai biró, Boné Géza ka­marás, Niedermann ügyvéd kir. tanácsos, Ull­­mann M. Gy. nagykereskedő. Jövő hétfőn azaz már­cius hó 18-án délelőtt 10 órakor ő felsége ismét ki­hallgatást fog adni. Előjegyzések a kabineti irodában (budai kir. várlak) eszközöltetnek.­­ (A király adománya.) A király a ha­­rasztii róm. kath. egyházközségnek, iskolaépitke­­zési, a németegresi róm. kath. templom átalakí­tására és iskola­ kibővítésére, 100—100 frtot, a be­­gendorfi görög kath. templom helyreállítására, a brédi gör. kath. iskola és lelkészlak helyreállítására 150—150 frtot, a kereckei gör. kath. hitközség­nek, iskolaépitkezési célokra 100 frtot, a szerencs­­falvai gör. kath. fiókhitközségnek, temploma és is­kolája helyreállítására 150 forintot, az ulicskrivai gör. kath. hitközségnek, iskolája belfölszerelésére 50 forintot és a zempléni görög. kath. templom, is­kola és lelkészlak helyreállítására 150 frtot adomá­nyozott.­ ­ Irodalom. * („Újabb elbeszélők“) címen Szuna Ta­más, a kiváló kritikus egy könyvben, mely most je­lent meg, tizenhárom hazai írót mutat be, kik mind­annyian az utolsó tíz esztendőben léptek föl, vagy leg­alább is akkor jelentek meg önállóan azok a mű­veik, melyekkel kitűntek. Mert csakis azon a réven sorozható Barcsay Sándor, a­ki már majdnem há­rom évtizede munkálkodik az irodalom mezején, az­­ „újabb elbeszélők“ közé, hogy összegyűjtött elbeszé­léseit csak "1887-ben adta ki önállóan. Szana e köny­vében a következő írókról emlékezik meg .• Mik­száth Kálmánról, Baksay Sándorról, Bódémy Jó­zsefről, Petelei Istvánról, Jakab Ödönről, Sebők Zsigmondról, Gozsdu Elekről, Prém Józsefről, Tóth Sándorról, Tóth Józsefről, Justh Zsigmond­ról, Bródy Sándorról, Palotás Fausztinról. Hol hosszabban, hol rövidebben ír rólok, elismerően és gáncsosón, de mindenkor teljes tárgyismerettel és igazságra törekedve. Szana e könyvében sok keserű igazságot mond az új írói nemzedéknek, különösen a meseszövésben találja aránytalanul gyöngébbnek az új irodáimat a réginél; de viszont azt látja, hogy míg a régibb elbeszélésekben gondosabban szőtt, ér­dekesebb mesékkel találkoztunk, az újabb elbeszélők­nél nagyobb a jellemzés igazsága, az előadás művé­szete és bája s nem azt tekintik feladatuknak, hogy a fantázia álomképeivel szórakoztassanak, hanem hogy az érező és gondolkozó ember természetrajzát adják költői feldolgozásban. *­­A Petőfi-társaság­ e hó 17-én (vasárnap), d. e. 10 órakor a m. tud. akadémia első emeleti ter­mében felolvasó ülést tart. Tárgyak: 1. Egy múlt századbeli magyar költőnő. Értekezés, irta és felol­vassa Prém József r. tag. 2. Költemények Pengi János és Palágyi Lajos vendégektől, felolvassa Áb­rányi Emil­ r. tag. 3. „Az igazgató úr“. Elbeszélés, irta és felolvassa Margitay Dezső r. tag. 4. Tiszte­leti tagok választása és folyó ügyek. * (A. chemia elemei.) A reáliskolák IV-ik osz­tályának, valamint a polgári iskolák s tanítóképzők használatára írták dr. Hankó Vilmos és dr Szte­­rényi Hugó középiskolai tanárok. A reáliskolai taní­tás terve a chemiára a IV-ik osztályban hetenkint 2 órát rendel, amely idő alatt igen sok­oldalú célt kell a dhermával elérni. Ez eddigelég az alkalmazásban

Next