Pesti Hírlap, 1889. július (11. évfolyam, 178-208. szám)
1889-07-05 / 182. szám
4 Egyletek és intézetek. A budapest-hegyvidéki tourista-egylet a svábhegyi Eötvös-szobor javára szombaton, este 8 órakor az Eötvös-vendéglő termében táncmulatságot rendez, melyre a jegyek írtjával adatnak ki. A tourista-egylet elnöke: Mérő János kir. tanácsos. Az Eötvös-szobor a Svábhegyen a fogaskerekű vasút felső állomása előtti téren, fővárosi területen fog állani s hogy felállítása még ez év folyamán megtörténhessék, a svábhegyi birtokosok és lakosok közt a már megkezdett gyűjtés utján fog a még hiányzó összeg összegyüjtetni. Irodalom. * („Páris elemei“.) Ily címmel jelent meg Justh Zsigmond legújabb kötete. Új irodalmunk ez érdekes alakja, ki eddigi műveiben is élénken kifejezte rajongását a modern szellem és ennek igazi otthona, Páris iránt, e munkájában könnyed, színekben gazdag stíllel közli Párisról vett benyomásait, melyek értékét növeli, hogy a fiatal író Páris minden előkelő körében, még a Faubourg-St.-Germain legelzárkózottabb rétegében is egészen otthonos. A „társaságról“ írt fejezet, mely a párisi felsőbb körök különböző árnyalatait mutatja be, a „parisienne“, a párisi nő finom jellemrajza, a „parisianismus“, a párisi szellem találó elemzése egymással vetélkednek érdekességben. Azt hiszszük, hogy e mű, mely most alkalomszerű is, a magyar társadalom részéről értékéhez méltó fogadtatásban fog részesülni. Az elegáns kiállítású kötetet a Révai testvérek adták ki. * („Farsang Weimárban és kisebb versek.“) Werner Gyula nemes törekvésű, tehetséges fiatal író merészet és nagyot gondolt, a legszerencsésebb és a legpoétikusabb életű halandóról, Göthéről vígjátékot irt, ezt múzsája földi képviselőjének, „Ilonkának“ ajánlotta, egyúttal hozzá illesztette Ilonkához írt, az igaz szerelem túlcsapongó lángjától áradozó 16 költeményét, melyek közül különösen kedves „A báli cipő.“ Ezt a báli cipőt fiatal szerzőnk bevitte a Göthe világába is és ezzel együtt az életben eddig kapott legkedvesebb benyomásait. Épen ezért hiába keresnék e vígjátékban akár Göthének, akár a weimari hercegpárnak, akár környezőik bármelyikének is alakját, e vonzó egyéniségek, kikkel a német költőfejedelem műveinek vagy életrajzainak olvasása közben oly szívesen találkozunk, távol vannak e vígjátéktól, melynek minden alakjából maga a fiatal szerző beszél, azonban majd mindig rokonszenvesen. Cselekményről sem igen lehet itt szó, mert az egész kis vígjáték minduntalan más-más nevek által megszakított rapszódiák gyűjteménye. Ezek közt van sok lendületes, az érzés hevétől és a gondolat erejétől duzzadó, mint Krisztina vallomása. Én benned az embert imádom, A nagy költőt szeresse más. Munkáid bámulják azok, Akiknek nem jutott az üdv, Hogy Göthe karjukban feküdt. Költészeted csak gyönge rajzod, Szived lángjával bearanyzod, Azért oly kedves, oly remek. Ki tudná, mi a becsesebb Benned? Az, a mi halhatatlan? Vagy e halandó száj, ez édes, Szép arc vagy e két nagy beszédes Szem? . . . Majd a késő nemzedék, Amely a mi nyomunkba lép, Mely könyvedben gyönyörre lel, Magasztal, dicsér, ünnepel S utánad bánkódik, sóhajt: Mind összevéve, lesz-e majd Oly boldog, mint most én vagyok ? Fejem szelíden ringatod, Hizelkedik zengő szavad, Halálra csókol ajakad, tűnő kedélyhangulatban volt. A többi szereplők többé-kevésbé szintén rászolgáltak a dicséretre, amit nem mondhatunk a zenekarról, mely meglehetősen fegyelmezetlennek mutatkozott ma este. * (A városligeti nyári színházban) szombaton Lukácsy Sándor ,A zsidó honvéd” című 3 felvonásos nagysikerű látványos népszínműve kerül színre. A darab németre is le lett fordítva és a hajdani herminatori színházban százszor adták egymásután. Vasárnap Konti József nagy sikert aratott „A suhanc“ című operetteje fog adatni, a címszerepben K. Pálfy Ninával. * (Odry Lehel,) a m. kir. operaház tagja, és Somogyi Mór zongoraművész vidéki körutazásra indulnak s hangversenyeket fognak rendezni. Többek közt meglátogatják Szliács, Vihnye, Koritnyica, Tátra- Füred, Bártfa, Lubló, Trencsén-Teplitz, Gleichenberg, Rohics, Abbázia stb. fürdőhelyeket. * (A budai, dalárda) július hó 6-án, szombaton, esti 8r/a órakor a vízivárosi „Fácán-kertben“ Sellei Gyula egyleti karmester vezetése alatt és a „báró Jellacsics“ nevét viselő gyalogezred teljes zenekarának közreműködése mellett nyári dalestélyt tart következő műsorral: I. A katonai zenekar előadásai Král József karnagy ur igazgatása alatt. II. 1. Huber: Ünnepi kar. Férfikar. 2. Abt. Májusi éj. Férfikar tenor magánnal, utóbbit énekli Hader F. ur egyleti tag. 3. Zimay. Boldog éjjel. Férfikar. 4. Vogel. A cigány. Férfikar magán négyessel. III. A katonai zenekar előadásai. IV. 5. Mendelssohn. Török korcsmadal. Férfikar magán négyessel. 6. Herbeck. Hasonlítás. Férfikar. 7. Egressy. Bordal. Férfikar. 8. Népdalok. Férfikarra átírta Schweida R. V. A katonai zenekar előadásai. * (Riadalom a nagyváradi színkörben.) Nagyváradról jelentik, hogy a színkör tegnapi előadását, melyre Blaha Lujza asszony vendégjátéka nagy közönséget vonzott, kellemetlen incidens zavarta meg. Egyszerre ugyanis leszakadt a kortina és nagy robajjal, óriási porfelleget kavarva, zuhant végig a színpadon. Növelte a zavart, hogy avatatlan kezek tüzet jeleztek. A közönség erre „tűz van“ kiáltások közt a kijárások felé kezdett rohanni s csak a színpadon levők higgadt viselete csendesítette le a közönséget, így aztán az előadást folytathatták. Ez már a második eset az idén, hogy a nagyváradi színkörben vak tüzilárma keletkezett. * (Gounod), aki tudvalevőleg elvállalta a nagy forradalmi centennárium kantatéjának elkészítését, melyet a kiállítási díjak kiosztásakor énekeltek volna, újabban lemondott e zenemű szerzéséről azon indokolással, hogy Vicaire költeményéből semmit sem tud csinálni, bár az nyerte ela pályadíjat 170 beküldött kézirat közt. A költemény tárgya a „Quatrevigent-treize“ volt és irodalmi tekintélyek, mint Theodor de Banville, Richepin, Coppée, Doucet, Halévy, Meilhac és Barbier voltak a pályázatban a bírálók. Gounod a zenemű megírására az irodalmi pályázatot követő zenei pályázat sikertelensége folytán vállalkozott hivatalosan. * (Színház-égés.) Bradfordban leégett szombaton délután a Theatre of Varietes. A tűz keletkezésének oka rejtély, mert csütörtök óta senki sem volt az épületben. A színház majdnem teljesen fából volt építve, vagy két éves volt s porig égett. A kárt 6000 font sterlingre becsülik, melyből csak 2000 font volt biztosítva. * (Münchenben) július 1-én nyílt meg a nemzetközi műkiállítás az üvegpalotában a régens-herceg és az udvar jelenlétében. A kiállítás nagyon impozáns benyomást kelt, a legjobb nevek képviselve vannak: Defregger, Kaulbach, Volz, Habermann, Klaus Mayer, Löfz, Andreotti, Conti stb. A magyarokról még most nem emlékszik meg a német lap, melyből e hírt merítjük. * (Eugéne Terziani), a híres zeneköltő meghalt e hó 1-én este, rövid betegség után, Rómában. Nevét a zenevilágban mindenütt ismerték, sokáig volt igazgatója a milánói Scalának és a római Apolloszínháznak, azután hosszabb ideig a szt. Cecíliáról nevezett egyházi zeneakadémián volt a zeneszerzés tanára. Hátrahagyott művei közt leghíresebb Liberája. Itt egy operát is „Firenze ostroma“ címmel, melyet nagy sikerrel adtak elő az Apollo-színházban. * (Sarah Bernhard férje megörült). Damala, Sarah Bernhard férje, aki a múlt télen Budapesten is vendégszerepelt, mint Párisból írják, őrülési rohamokat kapott. Damala ugyanis Sarah kíséretében valami ügyben, mint tanú megjelent egy rendőrtiszt előtt, aki a művésznőt és férjét legnagyobb előzékenységgel fogadta. A rendőrtiszt Damalához néhány kérdést intézett. Erre a művész hirtelen felugrott s mindent ami a keze ügyébe akadt, egy székkel darabokra zúzott, végre pedig a rendőrtisztnek rontott, ki azonban kiragadta kezéből a széket. Ezután az eszétvesztett művész Sarah ellen fordult, nyakon ragadta s valószínűleg meg is fojtotta volna, ha a lármára két szolga be nem rohan s a művésznőt a rendőrtiszt segélyével az őrjöngő kezei közül ki nem szabadítja. Damala ezután nemsokára lecsöndesült s a legmélyebb komorságba esett. A szerencsétlent egy orvos és a kétségbesett művésznő társaságában egy kő Színház, zene, képzőművészet. * (A budai színkörben) ma „Giroflé- Giroflá“-t, a Budapesten rég látott Lecocq-operettet adták, alyan dicséretes eredménynyel, mely egészen alkalmas a fővárosi közönség által régebben e darab iránt tanúsított érdeklődésnek újraébresztésére. A címszerepet — Frank Boriska helyett, akit betegség gátolt a fellépésben — Pajor Emilia játszotta el a nála megszokott elevenséggel, s énekrészeivel többször zajos tetszésnyilatkozatokra ragadta a közönséget. Hatalmas részt vett ki a sikerből Németh, tenorista „Marasquin“ szerepében, melyet a népszínházban is aligha énekeltek és játszottak még valaha úgy, mint ma esti személyesítője. Elismerő is volt iránta a közönség, mely nyílt jelenetben is többször zajosan megtapsolta szép hangjáért és a teljes precizitásért, melylyel énekrészeit előadta. Tollagi (Don Bolero)a mai szerepében is rászolgált az elismerő nyilatkozatokra, melyekkel a fővárosi sajtó jó komikus voltát már többször konstatálta. Kiss (Murzuk) elég szépen énekelt, de játék közben jó kedvét nem bírta eltitkolni a közönség előtt s a szerepéből kirívó elég hanyos kacagással bizonyítgatta, hogy ma épen ki p í tíri hírlap 1889. július 6. ésén hazaszállították. Az orvos konstatálta, hogy Damals morfiummal él s mint ilyen a fokozatos morfiumélvezettől esett őrjöngési rohamba. A művész kedélyállapota most már meglehetősen nyugodt. A walesi herceg jövendő veje. A walesi herceg jövendő vejéről, Earl of Fiferől a következő apróságokat írják : Lujza hercegnő vőlegénye skóthoni s a Macduffok ősrégi családjából származik. Fife lord évek óta a legkeresettebb britt vőlegényjelölt volt; joggal tartották a legkívánatosabb parthienak és hideg tartózkodásával sok számító anyát és még több számítóbb leányt ejtett kétségbe. Végül mint javíthatlan agglegényről lemondtak róla. Fife lord nem fiatal már; alacsony, testes termetével, emberpointjával, vörösbarna szakállával, mely bár barátságos, de épenséggel nem klasszikus szépségű, egészséges színtilarcot foly körül, nem számítható azon férfiak közé, kik festőnek vagy szobrásznak mintául szolgálhatnának; azonban tökéletes gentleman, kissé büszke lényében, de szeretetreméltó, jószívű, nagy műveltségű, természetes humorral megáldva, azonkívül rendkívül gazdag, jótékony és adakozó. Fife lord családfáját fölviszi egészen ama vitéz Maccuffig, ki a zsarnok Macbeth leverésében oly előkelő szerepet játszott. A Macduff-, vagy rövidítve a Duff-család azonban csak 1747-ben emeltetett a nemesi rendbe és akkor egy ír báróságot kapott; később a Duffok elnyerték a skót grófi méltóságot (earl) s négy éve Lujza hercegnő jelenlegi vőlegénye mint Fife earlje, angol pairré lett. Skótországban Fife lord a Sutherland herceg mellett a legnagyobb birtok, 200,000 acre a tulajdona évi 70,000 font (840,000 frt) bérjövedelemmel. Fife lordnak van azonkívül birtoka Angliában is, ahol szomszédja a walesi herceg, valamint Skóciában a királynő. A londoni Cytina lord csöndes társa a Herries, Farguhar és társai (Sir John Ross és társai) féle nagy banküzletnek, s ennek révén sok pénzt szerzett. Tény, hogy a Fife-féle birtokokat terhelő adósságok, melyek igen jelentékenyek voltak, az utolsó fillérig ki vannak fizetve és azonkívül a lord igen tekintélyes készpénz-vagyonnal is bír, úgy, hogy évi jövedelmét bérjövedelmének kétszeresére becsülik. Jövendő apósát, ha az notorikusan elégtelen jövedelmei mellett megszorul, minden körülmények közt s minden időben kisegítheti. Fife lord, ki csak nyolc évvel ifjabb, mint az 1841-ben született walesi herceg, évek óta a trónörökös legbensőbb barátai közé tartozik és persona gratissima úgy ennek házában, mint az udvarban. Anyja, Erroel earljének leánya, a királynő legjobb barátnőinek egyike volt és vicomte Macduff, a jelenlegi Fifelord gyermekkora óta szoros érintkezésben állott a királyi családdal. Lujza hercegnő már gyermekkorában nagy ragaszkodást tanúsított „Mac“ iránt, az atyai ház valamennyi látogatói közt hozzá vonzódott legjobban. Egész tömeg apró történet kering ez időről. A kis hercegnő meglehetősen önfejű volt és evvel gyakran nemcsak nevelőit, de papát és mamát is kétségbeejtette. Ilyen szeszélyes hangulatban többször földhöz vágta magát, lábaival rugdalózott, kiabált és sírt, egész környezet csúfnevekkel traktálta, így egy ízben mamát „a noughty pussy“ (csúnya macska) és papát „a bad boy“ (naplopó) címmel tisztelte meg; de csak annyit kellett mondani, hogy jön „Mac“ vagy „Alex“, ahogy a grófot bizalmasan nevezték, a kis királyi fenség azonnal megbékült, felugrott, lesimogatta haját és ruhácskáját és várta „Alex“-ot. Ha az akkor húsz éves Macduff csakugyan megjelent, Lujza elébe futott és egészen maga számára foglalta le Alex-ot. Bábukkal kellett játszania apró barátnőjével, megkocsikáztatni őt, már titolni a kis kocsit, a melyben a lányka kevélyen helyet foglalt, meséket kellett mondania, szembekötősdit játszania, futkároznia vele s a fiatal lord a kis hercegnő szolgálatában fáradhatlan volt. Midőn a hercegnő hét éves és igy már okosabb lett, szeszélyes rohamaival is felhagyott és nem vágta magát többé a földhöz mérgében, nem adott papának és mamának csúnya neveket, egyszer a szalonban az akkor 24 éves Macduff elé állt és azt mondta neki: „Tudod mit, Alex, ha nagy leszek, neked nőül kell venned engem!11 A walesi hercegné jóízűen nevetett e szavakon és kor-