Pesti Hírlap, 1891. március (13. évfolyam, 59-88. szám)
1891-03-15 / 73. szám
a kultúra szelleme pedig lekötöttebb, bizonytalanabb s minden sajtószabadság mellett is kevésbbé szabad, mint amilyen volt 1848 óta akármikor. Igen, mi azt hiszszük, hogy korszakunk csak az állami és kormányhatalomban tudta megvalósítani a szabadság eszményeit, ellenben nemzeti és társadalmi életben a szabadság valódi gondolatát épen a lényeges dolgokban elveszítette. S hogy ajkaink, amelyek ezen a napon a „szabadság“ nevét éltetik, inkább automatikus módon adják vissza a múlt idők emlékeit, hogysem őszintén és mélyen érzett gondolatainknak lennének tolmácsai. Ne mondják tehát nekünk, hogy a márciusi nap eszményeit ma már az „utcák levegőjével“ valóság gyanánt szívjuk magunkba. Fájdalom, ez nincsen így. A nemzetnek a szabadság elhomályosult gondolatát kell inkább ilyenkor megtisztítania s belátnia, hogy sok tennivalója van még, ha ideális politikai hagyományait komolyan meg akarja valósítani. Az ünnep szép s a mi szívünk is ott van a fórumon a kibontott lobogók alatt, ahol legszentebb hagyományaink áldozati tűzét élesztgetjük. De elkísér minket oda is a tapasztalás nehéz gondja. S az ima, mely mögött nem rejlik érzés vagy gondolat, nem tetszik az isteneknek. Azt hiszszük, az áldozati oltáron tetteket is kellene bemutatnunk. Azt hiszszük, a haza érdekében volna, ha a szabadság nagy eszméjét nemcsak magasztalni, de gyakorolni is tudnák s március 15-ének lelkesedését meg tudnék őrizni a többi 364 napon keresztül is. Belpolitikai hírek. — márc. 14. Minisztertanács. Ma délben három óráig tartó minisztertanács volt, mely többek közt a szerződési tárgyalásokra kiküldött német megbízottaknak legutóbbi, részben teljesen váratlan propozícióival is foglalkozott. A magyar kormány megbízottai ma utasításokkal ellátva Bécsbe mentek, hogy a tárgyalásokat holnapután — föltéve, hogy a német kiküldöttek is megkapták utasításaikat — ismét megkezdhessék. Külpolitikai hírek. — márc. 14. Wandthorst Lajos, a német parlament egyik legkitűnőbb és leghírnevesebb tagja, ma délelőtt meghalt Berlinben. Alig néhány napig volt fekvőbeteg, de már hónapok óta szenvedett tüdőlokban. Nemrég a képviselőház lépcsőjén elesett, de hamar kiheverte a bajt és még múlt kedden parlamenti ülésben vett részt. Az ülés vége felé oly rosszul lett, hogy haza kellett kocsiznia. Azóta állapota nagyon rosszra fordult és aggasztó hírek keringtek róla. A császár személyesen tudakozódott hogyléte felől. Az agg politikus kiérdemelte, hogy az uralkodó kifejezze iránta való tiszteletét, mert mindenkor a legbuzgóbb és legtevékenyebb államférfia volt. 1812. jan. 17-én született Kaldenburgban. Ügyvéd, majd biró lett. 1849-ben a hannoverai kamara tagjául választották meg, ahol megtett minden lehetőt, hogy a német egység helyreállítására célzó törekvéseket meghiúsítsa. Később ismételten volt miniszter. 1865-ben Celleben főkoronaügyészszé neveztetett ki. Hannover bekebtezése után lemondott erről a hivatalról és az összes elégedetlen hannoveri elemek csoportosításán fáradozott. Utóbb mandátumot vállalt a porosz képviselőházba. A hannoverai exkirály érdekében Windthorst mint közvezelő, nagy tevékenységet fejtett ki, nevezetesen a welf házi vagyon kiadása ügyében és 1867-ben erre vonatkozólag megegyezést is létesített. A német-francia háborúkban feltétlenül elfogadta Németország új államrendjét. Minthogy azonban a parlamentben Bismarck herceg ismert belpolitikájával szemben, mely az egyes felekezetek egymás ellen hajszolására irányult, ellenzéki állást foglalt el, Bismarck és hívei őt is a birodalom ellenségének nyilvánították s folyton Welf-multjával gyanúsították. Ez azonban keveset ártott oly kiváló politikai és szónoki tehetségnek, mint Windthorst volt. Midőn a hetvenes években a kultúrharc megindult, Windthorst férfias bátorsággal állt élére az ellenmozgalomnak s csakhamar egy hatalmas pártot, az úgynevezett katholikus centrumpártot alkotta meg, melynek vezére maradt az utolsó pillanatig s melynek olyan jelentőséget tudott kölcsönözni, hogy Bismarck herceg végre is kénytelen volt a kultúrharcot abban hagyni s a centrum támogatását komoly engedményekkel megnyerni. Azóta évről évre emelkedett Windthorst parlamenti jelentősége. Sőt Bismarck bukása után az agg államfárfia II. Vilmos császár bizalmát is meg tudta nyerni. A császár rokonszenvének bizonyítékával halmozta el. Hír szerint Gessler vallásügyi miniszter épen e héten csak azért bukott meg, mert a kultuszminisztériumba oly főhivatalnokot akart kinevezni, ki ellen Windthorstnak kifogásai voltak. És minthogy a császár jogosultaknak ismerte el Windthorst kifogásait, Gossler kénytelen volt lemondani. Magas aggkorban ugyan, de épen akkor ragadta el a halál Windthorstot, midőn eltűnt az a válaszfal, mely őt a legfelsőbb köröktől elzárta, midőn tehát reménye lehetett a közügyek menetére irányadó befolyást gyakorolni. Leo pápa táviratilag küldte áldását a beteg államférfimnak. Az összes lapok pártkülönbség nélkül legrokonszenvesebb és igen részvétteljes nyilatkozatokkal kísérték az állapotáról kiadott jelentéseket és halála bizonyára méltó részvétet kelt majd az egész német birodalomban. Épen elindulásom előtti napon kaptam 800 darab szuronyos puskát és hozzá való töltényeket a budai fegyvertárból. Ezt is csaknem erőszakkal, fenyegetéssel bírtam kicsikarni Nádassy ezredestől, a budai helyőrség akkori parancsnokától, aki, midőn utalványomat előmutattam, azt állítá, hogy sem annyi puskája, sem annyi tölténye nincsen. Csakis akkor puhult meg , midőn árulást lobbantottam szemére és az árulókat ily időkben könnyen sújtható következményekre figyelmeztettem. A fehérvári megállapodás néhány napját a szervezés befejezésére és gyakorlatokra használtam fel és hogy erre még néhány szükséges napot nyerjek, jelentkeztem István főherceg nádornál ki a már hazánkba betört Jellasichhoz készülvén, szintén pár napot ott töltött. Körtemre megengedte, hogy egy hétig Fehérvárit maradhassak. Azonban ennek letelte előtt parancsot kaptam a Balaton felé vonulni, hol Kenessén túl táborba szálltam. Itt táborozván három napig, történt, hogy a közel szomszéd szőlők gazdái panaszosan jelentették, hogy már az első éjjelen több pinceház betöretett és megraboltatott. Végtelenül boszantott az eset, felállítottam zászlóaljamat, erősen kikeltem ezen a szabadság harcosait megbecstelenítő merényletek ellen; tudattam, hogy azt, kire rábizonyodik, fejbe lövetem. Másnap reggel hasonló panasz. De már ekkor Sürün cirkáló őrjárataim egyike két földvári duhajt kisért elibém, kiket a pincetörésenáttértek. Rögtön felállítottam embereimet, kiikittattam a két bűnöst, de nem akarván mégis a megígért halálbüntetést kiszabni, két káplárnak parancsolom, hozzanak botot. *A legénység erre kissé felmordult, de rögtöni agyostlövéssel fenyegetvén meg őket, elhallgattak és a két gazfickó megkapta az olvasatlan huszonötöt. Az orvosság használt, rá következő napon nem volt több panasz. E közben játszódott le az a komédia, hogy Jellasichot tisztjei nem engedték csolnakra ülni és az őt váró nádor-főherceggel értekezni. Erre a főhercegre infecta visszatért Budára, honnan pár nap után véglegesen el is távozott. Én pedig parancsot kapva visszavonultam Fejérváron keresztül Pákozd-Sukoróig, hol a már Móga parancsa alatt ott állást foglalt sereghez csatlakoztam. Zászlóaljammal Sukoró előtt a fejérvári derékúton keresztben lettem felállítva, mint a még előbbre tolt elővéd és előőrsök tartaléka, szeptember 28-án. E napon érkeztek meg a táborba az országgyűlésnek küldöttei: Ludovigh és Repeczki képviselők a végre, hogy Mógát felszólítsák, miszerint Jellasich további előnyomulását meggátolja , egyúttal követelje a csapatainál szolgáló régi katonatisztektől annak határozott kijelentését, hogy csupán az országgyűlés rendeleteinek fognak engedelmeskedni. Maga ennek folytán hadi tanács tartására határozván magát, a sukorói templomba meghívott minden zászlóaljtól egy törzstisztet és egy századost. Én Perczel Sándor százados testvéremmel jelentem meg. Perczel Mór, ki már akkor a Dinnyésnél felállított dandárt mint ezredes vezényelte, szintén meghivatott. * (Mahler G. szerződése felbontva.) Mahler Gusztáv a mai nappal megszűnt a m. kir. opera igazgatója lenni és 25,009 frt végkielégítéssel meg A csapatok főnökein kívül jelen voltak még Stoltse tábornok, Kholmann százados, Magának táborkari főnöke, Kiss Ernő ezredes, Bubna őrnagy, Batthyányi Lajos gróf (nem hivatalos minőségben), Csányi László kormánybiztos, Bonis Samu, Bernáth József, Asztalos Pál képviselők szintén csak mint magánemberek és természeteesen az országgyűlésnek küldöttei. Ezek az ülést megnyitván, előadták küldetésük kettős célját. Maga szólalt fel elsőnek. Kitérve a tisztektől követelt nyilatkozat kérdése elől, utalt a parancsnoksága alatt álló sereg gyöngeségére, a csapatok hiányos szervezésére és fegyverzésére, a megütközést Jellasichnak ismeretesen túlnyomó, csaknem kétannyi seregével igen kockázottnak állitá és ezért visszavonulást és nagyobb erők gyűjtését javallotta. Hasonló értelemben nyilatkozott Holtse és a régi tisztek legtöbbje, különösen Milbeck, a Vázák alezredese. Utánuk Perczel Mór szólt követelte, hogy a régi tisztek az országgyűlés által követett nyilatkozatra szoríttassanak; követelte, hogy csata nélkül a sereg ne vonuljon vissza. Ekkor keletkezett a heves vita, melyben én is részt vettem, támogatva Perczel Mór követeléseit. Szó a szót követte; mi nem tágítottunk és nem egy kemény, de a régi tisztek, mint Kiss, Milbeck, Budna és egyebek hencegései után, teljesen indokolt megjegyzést tettünk a fekete-sárga kardbojtra is. Mire Móga, Kiss Ernő, Bubna és többen kardjaikat leoldották és a szolgálatot fölmondották. A zaj egyre nagyobb lett, de mi nem én? PESTI HÍRLAP 1891. március 15. A főrendiház gazdasági bizottsága e hó 15-én déli 11 órakor, az elnök szállásán (Angol királynő I. emelet) ülést tart. Fővárosi ügyek. — A húsárak jegyzéke. A vásárigazgatóság hivatalos kimutatása szerint a marhahús-árakat az elmúlt héten a következő képen jegyezték : Pecsenyehusfélék 1 kgr. 60 krtól 120-frtig átlag 81 kr. I. oszt. leveshus „ 56 „ 080 „ ,, 645 „ II. oszt. „ ,, 52 „ 075 „ „ 60 „ III. oszt. „ „ 40 „ 060 „ „ 49 „ többi rész(sziv,velősz.) 10 ,, 056 ,, „ 335 „ A marhahús ára átlag számítás szerint a múlt hetihez hasonlóan 635 kr. volt. Az egyes piacokon észlelt árhullámzások az eddig közéltekhez hasonlóan változatlanul fennállanak. A marhahús árára befolyással levő marhavásári árakból közölhetjük, hogy elmúlt két hét alatt a vágóökrök élősúly szerint métermázsánkint 20 írttól 30 írtig, kivételesen 19—31 írttal keltek el, átlag tehát 25 írttal. A vágóteheneket 19—29 írtig, kivételesen 30 írttal is fizették, átlag tehát 23,5 frton élősúly szerint. Az átlagárak a múlt hetihez képest változatlanok, mindössze a jobb minőségűek a 12-i vásáron 1 írttal magasabban keltek el, mint e hó 5-én, ennek oka a kisebb felhajtásban rejlik és számba nem vehető, mert kiváltképen a kiviteli vásárlásnál fordult elő. Egyletek és intézetek. — A községi és körorvosok országos egyesülete a közegészségügy államosítása alkalmából teendő intézkedések megvitatása végett, i. é. április 5-én d. u. 3 órakor, Budapesten a Szikszay I. em. helyiségében rendkívüli közgyűlést tart, melyre az ország összes községi- és körorvosai meghivatnak. Az indítványok előzetesen a „Közegészségügyi Kalauz“ szerkesztőségéhez (titkári hivatal) küldendők be. A budapesti polgári lövészegyesület e hó 22-én tartja közgyűlését, amely érdekesnek ígérkezik, a mennyiben a választási mozgalmak már is megindultak. Az egyletben tudvalevőleg a pesti és budai lövészegyletek egyesültek s igy a választmányban a főváros két oldalát egyenlő részben akarják képviseltetni. Ugy ennek, mint számos üdvös reformnak keresztülvitelére a napokban Szávoszt Alfonz h, főlövészmester elnöklete alatt megalakult a „szabadelvű reform párt“ mely egyik feladatául tűzte ki az országos lövészszövetség feltámasztását is. A mozgalomnak azonban semmi személyes éle nincs. Színház, zene, képzőművészet.