Pesti Hírlap, 1891. november (13. évfolyam, 300-329. szám)

1891-11-05 / 304. szám

ztették!et a Pesti Hírlap november 5-ei (csütörtöki) számához. A budget a pénzügyi bizottságban. A pénzügyi bizottság Wahrmann Mór elnök­lete alatt tartott ülésében folytatta és bevégezte a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költ­ségvetését. Előadó: Országh Sándor. A népnevelés címénél Csáky A. gr. minisz­ter megjegyzi, hogy a magyar nyelvi póttanfolyamok tartása helyett az eddig előirányzott 2000 irtot ezen­túl ,,Jutalmak és segélyek“ rovata alatt fogja igénybe venni a tanítók jutalmazására. Az országban 36 tan­kerületben nincs ilyen alap. A miniszter azt hiszi, hogy ilyen jutalmazások által a kívánt cél inkább el fog érezni. Szad­ekovics L. a néptanítók fizetésére nézve tesz megjegyzést. Csáky gr. miniszter felem­líti, hogy a néptanítók fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslat ő­felségénél van előleges jó­váhagyás végett. De előre is jelzi, hogy vérmes re­ményeket nem lehet táplálni. Ha az állam csak azt vállalja is magára, hogy minden tanítónak legalább is 300 forint minimuma meglegyen s a­mi ehhez hi­ányzik, azt az állam pótolja, már ekkor is évi 603.000 frt teher fog az államra háramlani, mert ötezernél,több tanító van, kik nem kapnak 300 írt fizetést. És felvilágosításul megjegyzi, hogy a 300 frt minimum korántsem csak nálunk van biztosítva, így Ausztriában, hol a tartományok szerint történik a megállapodás, szintén 300 forint a köteles minimum. Galíciában, Sziléziában is 300 frt a tanítók fizetése. Németországban is így van ez. Sőt Svájc több kan­tonjában még 300 forinton alul van fizetés. Az után a tanítónők fizetése a külföldön kisebb, mint a ta­nítóké, míg nálunk az egyenlő. Fulszky tetemes haladást lát a népnevelésnél. Számos panasz volt a múltban, hogy a néptanítók nem kapták meg rendesen fizetésüket. Wahrmann a felekezetek megadóztatási viszonyainak szabályozá­sát szükségesnek tartja. Csáky gr. miniszter megnyugtatásul felemlíti, hogy a tanítók fizetésének pontos kiszolgáltatásáról is fog a törvényjavaslat intézkedéseket tartalmazni. Wahrmann felszólalását fontosnak tartja szóló, de ez kényes kérdés, mert belevág a felekezeti autonó­miába, melyet távolról sem akar sérteni. Fulszky kérdést tesz a katholikus iskolák fenn­tartására nézve a megadóztatást illetőleg. Ezzel kap­csolatban felemlíti szóló a patronátus kérdését is, melynél sok gyakorlati visszásságok fordulnak elő. Csáky gr. miniszter megjegyzi, hogy csakis közigaz­gatási úton lehet behajtani az iskolaadókat, mert a törvény rendes útja kissé nehézkes és sokáig tart. Helfy kérdésére Berzeviczy államtitkár azt feleli, hogy 216 községben nincs jelenleg iskola. Tavaly 241-ben nem volt. De itt folytonos hullámzás van, mert egyik-másik helyen, ahol iskola is van, de a tanítók váloztatása, illetve ez állások betöltése,néha nehézséggel jár. A stájer határszélen jelenleg több község iskolaügyének rendezésére nézve folynak tár­gyalások. A kisdedóvodák címénél Harkányi meg­jegyzésére C­iáky miniszter válaszolta, hogy intéz­kedett az iránt, hogy a nemzetiségek fölvilágosíthas­­sanak a kisdedóvási törvény helyes céljáról, nehogy annak végrehajtásától idegenkedjenek. Egyébiránt min­den előkészületeket, összeírásokat megtett szóló. Kis­­dedóvók képzésére nézve alkalmasint a tanítónők képzését fogja ezzel összefüggésbe hozni, mert a tanítónők képzésénél túlprodukció van. De kétség­telen szükség lesz külön óvónőképző intézetekre. Örömmel jelenti, hogy több város már hajlandónak mutatkozik, ilyféle intézeteket fölállítani. A váci siketnémák intézeténél Walk­mann óriási számúnak tartja a siketnémákat s alig hiszi, hogy elégségesek lennének e tekintetben az eddig tett intézkedések. Csáky gr. miniszter utal a miniszteri indokolásra, melynek adataiból a múlthoz képest ha­tározott javulás látható, bár fájdalommal konstatálja szóló is, hogy még­­mindezekkel nem bírtunk ez irány­ban eleget tenni. A balaton­füredi szeretetház gyakorlati eredményével Hegedűs Sándor nincs megelégedve, mert az intézet nem felel meg kellőleg céljainak.­­ A miniszter tudomásul veszi Hegedűs megjegyzését és ígéri, hogy utána nézet a dolognak. Az ösztöndíjak címénél Csáky gr. miniszter fölemlíti, hogy a horvátországi tanulóknak ösz­töndíj helyett ezentúl a főváros egyik középiskolája mellett fölállított internátusban nyújt ellátást, melyet tanári felügyelet alá fog helyezni. A bizottság helyeslőleg veszi tudomásul a mi­niszter intézkedését. A múzeum címénél, Hegedűs azt hiszi, hogy a múzeumból a képtárt kellene máshova elhelyezni, mert ez legkönnyebb lenne. Csáky gr. miniszter megjegyzi, hogy e kérdésben végleges megoldás még nincs. Szóló a millennium ünnepére óhajtaná, hogy a régi múzeum kellőleg átalakíttassák. A szakférfiak a természetrajzi tárnak más helyre való áthelyezését javasolják, mert a képtár helyisége nem lenne ele­gendő. A meteorológiai központi intézetnél Lat­­kóczy az intézet által kiadott térképek előfizetési árát a gazdaközönség érdekében, de a vállalat jöve­delmezősége szempontjából is leszállíttatni kéri, miután a 36 fztot tevő előfizetési ár mellett ez idő szerint alig akad a mom­ens; egyúttal a külföldi példák alapján kéri szóló eme térképeket a főváros egyes nyilvános helyein rendszeresen közzétételül. Csáky gróf mi­niszter ígéri Latkóczynak, hogy utána néz a dolognak s ha lehetséges, úgy a jövőre nézve készséggel fog ez irányban intézkedni. A közművelődési célok címénél Harkányi a képzőművészeti célokra adandó összeget kevés­nek tartja. Belgium hasonlíthatatlanul többet ad ily célokra, pedig ott alig van oly nagy szükség rá, mint mi nálunk. Csáky gróf miniszter maga is szeretne többet adni, de ezúttal számolni kellett a helyzettel. Helfy szerint vagyonos osztályunk is többet tehetne ez irányban. Csáky gróf miniszter is kívána­tosnak tartaná a közönség nagyobb érdeklődését, de nem szabad felednünk, hogy óriási e téren a haladás. Wahrmann szerint a történeti festés miatt is kell, hogy az állam nagyobb mértékben hozzájáruljon a tételhez. Az egyházi célok címénél Hegedűs fölem­líti, hogy az unitáriusok nem kapnak többet a múlt évinél, pedig a többi vallásnak mind többet kapnak ez évben. Csáky gr. miniszter felvilágosítá­sul megjegyzi, hogy az arány és a viszonyok szerint az unitáriusok legjobban vannak dotálva s a szük­séglet ezúttal nem volt olyan nyilvánvaló, hogy az unitáriusok dotációja felemeltessék. Wahrmann elnök nem volt soha barátja e cím dotációjának. De ha állami feladatnak tekintetik az egyes felekezetek segélyezése, akkor nem igazság, hogy a zsidók oly nevetségesen csekély mennyiség­gel, 5000 írttal, segélyezte­sznek. Csáky gr. felvilá­gosításul felemlíti, hogy kezelése alatt egy millió írt alapítvány áll, melynek kamatai tisztán az izraelita tanügy és vallás céljaira használtattak. Pulesky szerint elvi álláspont a költségvetés e részének alapul nem szolgál s a protestáns egy­háznak jogos igényei sincsenek kielégítve. De elismeri, hogy ez csak provizórius állapot s ha egy­szer e kérdés véglegesen lesz tárgyalva, akkor lehet elvi álláspontra helyezkedni. Wahrmann megjegyzi a miniszternek, hogy azt az egy millió forint alapítványt a zsidók maguk adták. S azóta az alapítvány­­ nem nagyobbodott, de a zsidóság népszám­a nagyobb lett. Ezzel a kultusz budget tárgyalása a miniszter éltetésével véget ért. A bizottság ezután tárgyalás alá vette a bi­zottság általános jelentését, melyet Hegedűs Sándor, a bizottság jegyzője a bizottsági megállapo­dások alapján behatóan ismertetett. Az általános je­lentés tárgyalására Szapáry Gyula gróf miniszter­elnök, Wekerle pénzügyminiszter és Fejérváry dr. honvédelmi minisztere is megjelentek. Helfy megjegyzi, hogy­­ elvi álláspontjánál fogva nem teheti magáévá a jelentést. De készséggel elismeri, hogy e költségvetés reális, mert nincs benne leplezgetés, hanem őszinte. Másrész­ről azonban a személyi kiadások emelkedését nagy­nak tartja s ez irányban aggodalmát nem akarja elhallgatni. A valuta­rendezés, hogy küszöbön áll-e, mint Hegedűs jelentésébe felvétetni akarja, szóló nem tudja, de azt véli, hogy maga a miniszter sem tudja. Elég ha azt mondjuk ki, hogy Magyarország részéről nem lesz akadály a valuta­rendezésben. Fel­említi továbbá, hogy a közigazgatás tervezett reform­ját nem hozná oly közeli és sokszoros kapcsolatba a költségvetéssel. Hogy minő irányban lesz meg a „rendezett“ közigazgatás, azt nem venné fel a je­lentéshez. I­eletkóczy Helfy megjegyzését a valuta­kér­désben osztja. A személyi járandóságok szóló szerint nem voltak okai a deficitnek. A közigazgatási refor­mot az államháztartással összekapcsolni, szóló he­lyesli, BErtlekovics azt hiszi, hogy az előadó által e mai ülésben használt szövegezés részletei fölött nem lehet kritikát gyakorolni. Az élőszóval­ tett elő­adói előterjesztésnek csak általános fogalmazására kell súlyt fektetni, arra t. i., hogy egyáltalában mik vétessenek föl a bizottság jelentésébe. Wekerle pénzügyminiszter osztja Matlekovics nézetét. A dolog úgy áll, hogy mi készek vagyunk a valuta rendezésére s ennek akart és fog bizo­nyára kifejezést adni jelentésében az előadó. Helly utólag megjegyzi még, hogy szükséges volna a jelentésben rámutatni, hogy a kiadások emelkedésénél nagy részt képeznek a közös­ügyi kiadások. Faik nem azért szólal föl, mintha nem lenne igaza Hellynek, mert a­mit ő mondott, az tény. De ellentétben áll Helly önmagával, mert előre kijelentette, hogy ő a jelentést nem teszi magáévá, s így csak mint tanú van itt jelen, mégis tanácsokat osztogat a többségnek. Szóló elfogadja a Hegedűs által előterjesztett jelentési javaslatot. Wahr­maam­ elnök a jelentés szövegezésére tett megjegyzései után fölemlíti, hogy az állam bizto­sítására és oly szükséges a hadügyi kiadás, mint a kulturális. Különben a jelentés végleges szövegezése a hitelesítésnél fog megtörténni. Szapáry dr. miniszterelnök azt tartja, hogy olyan összegekről szólni, melyekről a bizottságnak nincs tudomása, nem lehet. S így a hadügyi kiadá­sokról már e jelentésben szólni nem véli célsze­rűnek. A bizottság Szapáry gróf miniszterelnök fel­szólalása értelmében határoz. Ezzel a bizottság ülése véget ért. A jelentés hi­telesítése szombaton déli 1 órakor lesz. Az ülés után Fálk Miksa a bizottság telkes éljenzése mellett mond köszönetét az elnöknek és előadóknak fáradozásaikért. ________________________________11 IRODALOM. * („Szeder-ind­ák.“) Írta Baksay Sándor. E magvas, szerencsés kezű elbeszélőtől ritkán jelenik meg könyv , de a­mi megjelenik, igazi irodalmi becs­eset lk­. A „Szeder-indák“ új elbeszélés gyűjte­ménye szintén egyesíti magában azokat a tulajdon­ságokat, melyek Baksay nevét gyér termelése dacára is a legjobb csengésnek egyikévé tették: az egyszerű kifejezésmód báját, az élethű jellemzést, a mély köl­­tőiséget, a friss humort s az ép magyar nyelvezetet. Igaz, a „Szeder-indák“ történetei tárgyaknál fogva nem oly megragadóan érdekesek, mint a „Patak bá­nya“ és a „Pusztai találkozás“. Baksay első könyvé­nek („Gyalogösvén­y“) e gyöngyei, könnyebb léleg­zetű és tartalmú darabok ezek, de önmagukban véve is becsesek. Két hosszabb elbeszélés („Jáhel“ és „Bábelt“) körül négy apróbb rajz csoportosul. „Já­he!“ a nép életébe visz, hol Baksay oly otthonosan érzi magát , ezúttal nem tragédiát ölel föl, mint a „Patak bányában“, hanem inkább egy kis bohózatos történetet. Jáhel bibliás neve ugyanis megtéveszti a hatóságokat s a leányt beszólitják katonának; he­lyette a katonaságból ép akkor hazatérő Jóra Peti, fél­testvére, szolgálja le a három esztendőt, a minek jutalma persze végül a Jáhel keze. Jáhel alakja vég­telenül kedves s az egész, nem mindenben valószínű kis parasztregényt a humor vonzó melege hatja át. Tipikus népies alakokkal itt is találkozunk s ezek közt mesterileg vannak rajzolva ráhel szülei, Bá­lint gazda, a hirtelen haragú férj és Rákhel asz­­szony, a babonás természetű zsugori, de igaz szivü feleség és anya. „Babettel­ csinos szerelmi történet, melyet Morvából egy magyar alföldi városkába sza­kadt vasúti mérnök leánya ír meg fővárosi barátnői­nek. A hősnő maga a levélíró. Kellemes hangulat ömlik el a kis történeten, mely oly megkapóan csen­dül el, mint egy bájos dal. Az apróbb történetek közül a „Házaló kereszt“ emelkedik ki, mely élethű rajza egy olyan háztájnak, a hol az asszony sohnse leli helyét otthon. A könyv a Franklin-társulat kiadá­sában jelent meg. * (,,A puszta könyve.') Irta Justh Zsig­­mond. A magyar pusztáról s népéről tartalmaz a könyv elevenen papírra vetett skizzeket. Van e raj­zokban hangulat, szín, megfigyelés (érdekes és üres) quantum satis, de hiányzik belőlük minden harmó­nia. Felületesen írt képek, sebtében ide-oda reccsen­­tett rikító színek egyvelege képezi a ferrások több­ségét, s ehhez képest az irály is pongyola; nagyon szereti használni azon geniáns rövid mondatokat, me­lyekhez a francia tárcaírók fordulnak, ha valami semmiséget elevenen akarnak föltalálni. Pl. „A ház előtt a gulyás felesége. Sötétszürke egyszerű szemek, ívelt szemöldök, simán a kendő alá fésült haj. Szoptatott . . . meztelen mellét nem fedte be, mikor oda álltunk elé. Nyugodtan szemünkbe nézett, nyugodtan szop­tatott tovább. A másik gyermek, a nagyobbik, belecsimpasz­kodott ruháiba s ijedten bújt redői közé. A nőiség áradt egész lényébő­l. Nem volt szemérmetes, több volt ennél, nem tudott olyanról, ami szemérmetessé tette volna.“ stb. Valóban Justh excentrikusságra hajló tolla nem alkalmas a puszta nyugalmas képeinek s egyszerű embereinek rajzolására. Azért tehát a könyvben nem is sikerültek a leíró részek, de mindjárt becsesebbé válnak rajzai, a­mint néhány nem mindennapi alakot vesz tollára s ilyeneket tagadhatlanul meglevő meg­figyelő képességével észre is tud venni. Néhány igen érdekes nazarénus típust vezet elénk nagyobb elmé­lyedéssel s jelemzetességgel rajzolva őket. Három rajz van a kötetben, melyekben figyelmünket és lel­künket megkapva mutatja be az alföldön most ter­­jedő nazarénus szektát. „Asszony szava isten szava“ c., melyben egy „hívővé“ lett fiatal asszony vezeklése van leírva, a „Süle Klára lakója“ című, melyben egy nazarénus asszony a pusztai házában nyaraló

Next