Pesti Hírlap, 1891. november (13. évfolyam, 300-329. szám)
1891-11-05 / 304. szám
ztették!et a Pesti Hírlap november 5-ei (csütörtöki) számához. A budget a pénzügyi bizottságban. A pénzügyi bizottság Wahrmann Mór elnöklete alatt tartott ülésében folytatta és bevégezte a vallás- és közoktatásügyi minisztérium költségvetését. Előadó: Országh Sándor. A népnevelés címénél Csáky A. gr. miniszter megjegyzi, hogy a magyar nyelvi póttanfolyamok tartása helyett az eddig előirányzott 2000 irtot ezentúl ,,Jutalmak és segélyek“ rovata alatt fogja igénybe venni a tanítók jutalmazására. Az országban 36 tankerületben nincs ilyen alap. A miniszter azt hiszi, hogy ilyen jutalmazások által a kívánt cél inkább el fog érezni. Szadekovics L. a néptanítók fizetésére nézve tesz megjegyzést. Csáky gr. miniszter felemlíti, hogy a néptanítók fizetésének szabályozásáról szóló törvényjavaslat őfelségénél van előleges jóváhagyás végett. De előre is jelzi, hogy vérmes reményeket nem lehet táplálni. Ha az állam csak azt vállalja is magára, hogy minden tanítónak legalább is 300 forint minimuma meglegyen s ami ehhez hiányzik, azt az állam pótolja, már ekkor is évi 603.000 frt teher fog az államra háramlani, mert ötezernél,több tanító van, kik nem kapnak 300 írt fizetést. És felvilágosításul megjegyzi, hogy a 300 frt minimum korántsem csak nálunk van biztosítva, így Ausztriában, hol a tartományok szerint történik a megállapodás, szintén 300 forint a köteles minimum. Galíciában, Sziléziában is 300 frt a tanítók fizetése. Németországban is így van ez. Sőt Svájc több kantonjában még 300 forinton alul van fizetés. Az után a tanítónők fizetése a külföldön kisebb, mint a tanítóké, míg nálunk az egyenlő. Fulszky tetemes haladást lát a népnevelésnél. Számos panasz volt a múltban, hogy a néptanítók nem kapták meg rendesen fizetésüket. Wahrmann a felekezetek megadóztatási viszonyainak szabályozását szükségesnek tartja. Csáky gr. miniszter megnyugtatásul felemlíti, hogy a tanítók fizetésének pontos kiszolgáltatásáról is fog a törvényjavaslat intézkedéseket tartalmazni. Wahrmann felszólalását fontosnak tartja szóló, de ez kényes kérdés, mert belevág a felekezeti autonómiába, melyet távolról sem akar sérteni. Fulszky kérdést tesz a katholikus iskolák fenntartására nézve a megadóztatást illetőleg. Ezzel kapcsolatban felemlíti szóló a patronátus kérdését is, melynél sok gyakorlati visszásságok fordulnak elő. Csáky gr. miniszter megjegyzi, hogy csakis közigazgatási úton lehet behajtani az iskolaadókat, mert a törvény rendes útja kissé nehézkes és sokáig tart. Helfy kérdésére Berzeviczy államtitkár azt feleli, hogy 216 községben nincs jelenleg iskola. Tavaly 241-ben nem volt. De itt folytonos hullámzás van, mert egyik-másik helyen, ahol iskola is van, de a tanítók váloztatása, illetve ez állások betöltése,néha nehézséggel jár. A stájer határszélen jelenleg több község iskolaügyének rendezésére nézve folynak tárgyalások. A kisdedóvodák címénél Harkányi megjegyzésére Ciáky miniszter válaszolta, hogy intézkedett az iránt, hogy a nemzetiségek fölvilágosíthassanak a kisdedóvási törvény helyes céljáról, nehogy annak végrehajtásától idegenkedjenek. Egyébiránt minden előkészületeket, összeírásokat megtett szóló. Kisdedóvók képzésére nézve alkalmasint a tanítónők képzését fogja ezzel összefüggésbe hozni, mert a tanítónők képzésénél túlprodukció van. De kétségtelen szükség lesz külön óvónőképző intézetekre. Örömmel jelenti, hogy több város már hajlandónak mutatkozik, ilyféle intézeteket fölállítani. A váci siketnémák intézeténél Walkmann óriási számúnak tartja a siketnémákat s alig hiszi, hogy elégségesek lennének e tekintetben az eddig tett intézkedések. Csáky gr. miniszter utal a miniszteri indokolásra, melynek adataiból a múlthoz képest határozott javulás látható, bár fájdalommal konstatálja szóló is, hogy mégmindezekkel nem bírtunk ez irányban eleget tenni. A balatonfüredi szeretetház gyakorlati eredményével Hegedűs Sándor nincs megelégedve, mert az intézet nem felel meg kellőleg céljainak. A miniszter tudomásul veszi Hegedűs megjegyzését és ígéri, hogy utána nézet a dolognak. Az ösztöndíjak címénél Csáky gr. miniszter fölemlíti, hogy a horvátországi tanulóknak ösztöndíj helyett ezentúl a főváros egyik középiskolája mellett fölállított internátusban nyújt ellátást, melyet tanári felügyelet alá fog helyezni. A bizottság helyeslőleg veszi tudomásul a miniszter intézkedését. A múzeum címénél, Hegedűs azt hiszi, hogy a múzeumból a képtárt kellene máshova elhelyezni, mert ez legkönnyebb lenne. Csáky gr. miniszter megjegyzi, hogy e kérdésben végleges megoldás még nincs. Szóló a millennium ünnepére óhajtaná, hogy a régi múzeum kellőleg átalakíttassák. A szakférfiak a természetrajzi tárnak más helyre való áthelyezését javasolják, mert a képtár helyisége nem lenne elegendő. A meteorológiai központi intézetnél Latkóczy az intézet által kiadott térképek előfizetési árát a gazdaközönség érdekében, de a vállalat jövedelmezősége szempontjából is leszállíttatni kéri, miután a 36 fztot tevő előfizetési ár mellett ez idő szerint alig akad a momens; egyúttal a külföldi példák alapján kéri szóló eme térképeket a főváros egyes nyilvános helyein rendszeresen közzétételül. Csáky gróf miniszter ígéri Latkóczynak, hogy utána néz a dolognak s ha lehetséges, úgy a jövőre nézve készséggel fog ez irányban intézkedni. A közművelődési célok címénél Harkányi a képzőművészeti célokra adandó összeget kevésnek tartja. Belgium hasonlíthatatlanul többet ad ily célokra, pedig ott alig van oly nagy szükség rá, mint mi nálunk. Csáky gróf miniszter maga is szeretne többet adni, de ezúttal számolni kellett a helyzettel. Helfy szerint vagyonos osztályunk is többet tehetne ez irányban. Csáky gróf miniszter is kívánatosnak tartaná a közönség nagyobb érdeklődését, de nem szabad felednünk, hogy óriási e téren a haladás. Wahrmann szerint a történeti festés miatt is kell, hogy az állam nagyobb mértékben hozzájáruljon a tételhez. Az egyházi célok címénél Hegedűs fölemlíti, hogy az unitáriusok nem kapnak többet a múlt évinél, pedig a többi vallásnak mind többet kapnak ez évben. Csáky gr. miniszter felvilágosításul megjegyzi, hogy az arány és a viszonyok szerint az unitáriusok legjobban vannak dotálva s a szükséglet ezúttal nem volt olyan nyilvánvaló, hogy az unitáriusok dotációja felemeltessék. Wahrmann elnök nem volt soha barátja e cím dotációjának. De ha állami feladatnak tekintetik az egyes felekezetek segélyezése, akkor nem igazság, hogy a zsidók oly nevetségesen csekély mennyiséggel, 5000 írttal, segélyeztesznek. Csáky gr. felvilágosításul felemlíti, hogy kezelése alatt egy millió írt alapítvány áll, melynek kamatai tisztán az izraelita tanügy és vallás céljaira használtattak. Pulesky szerint elvi álláspont a költségvetés e részének alapul nem szolgál s a protestáns egyháznak jogos igényei sincsenek kielégítve. De elismeri, hogy ez csak provizórius állapot s ha egyszer e kérdés véglegesen lesz tárgyalva, akkor lehet elvi álláspontra helyezkedni. Wahrmann megjegyzi a miniszternek, hogy azt az egy millió forint alapítványt a zsidók maguk adták. S azóta az alapítvány nem nagyobbodott, de a zsidóság népszáma nagyobb lett. Ezzel a kultusz budget tárgyalása a miniszter éltetésével véget ért. A bizottság ezután tárgyalás alá vette a bizottság általános jelentését, melyet Hegedűs Sándor, a bizottság jegyzője a bizottsági megállapodások alapján behatóan ismertetett. Az általános jelentés tárgyalására Szapáry Gyula gróf miniszterelnök, Wekerle pénzügyminiszter és Fejérváry dr. honvédelmi minisztere is megjelentek. Helfy megjegyzi, hogy elvi álláspontjánál fogva nem teheti magáévá a jelentést. De készséggel elismeri, hogy e költségvetés reális, mert nincs benne leplezgetés, hanem őszinte. Másrészről azonban a személyi kiadások emelkedését nagynak tartja s ez irányban aggodalmát nem akarja elhallgatni. A valutarendezés, hogy küszöbön áll-e, mint Hegedűs jelentésébe felvétetni akarja, szóló nem tudja, de azt véli, hogy maga a miniszter sem tudja. Elég ha azt mondjuk ki, hogy Magyarország részéről nem lesz akadály a valutarendezésben. Felemlíti továbbá, hogy a közigazgatás tervezett reformját nem hozná oly közeli és sokszoros kapcsolatba a költségvetéssel. Hogy minő irányban lesz meg a „rendezett“ közigazgatás, azt nem venné fel a jelentéshez. Ieletkóczy Helfy megjegyzését a valutakérdésben osztja. A személyi járandóságok szóló szerint nem voltak okai a deficitnek. A közigazgatási reformot az államháztartással összekapcsolni, szóló helyesli, BErtlekovics azt hiszi, hogy az előadó által e mai ülésben használt szövegezés részletei fölött nem lehet kritikát gyakorolni. Az élőszóval tett előadói előterjesztésnek csak általános fogalmazására kell súlyt fektetni, arra t. i., hogy egyáltalában mik vétessenek föl a bizottság jelentésébe. Wekerle pénzügyminiszter osztja Matlekovics nézetét. A dolog úgy áll, hogy mi készek vagyunk a valuta rendezésére s ennek akart és fog bizonyára kifejezést adni jelentésében az előadó. Helly utólag megjegyzi még, hogy szükséges volna a jelentésben rámutatni, hogy a kiadások emelkedésénél nagy részt képeznek a közösügyi kiadások. Faik nem azért szólal föl, mintha nem lenne igaza Hellynek, mert amit ő mondott, az tény. De ellentétben áll Helly önmagával, mert előre kijelentette, hogy ő a jelentést nem teszi magáévá, s így csak mint tanú van itt jelen, mégis tanácsokat osztogat a többségnek. Szóló elfogadja a Hegedűs által előterjesztett jelentési javaslatot. Wahrmaam elnök a jelentés szövegezésére tett megjegyzései után fölemlíti, hogy az állam biztosítására és oly szükséges a hadügyi kiadás, mint a kulturális. Különben a jelentés végleges szövegezése a hitelesítésnél fog megtörténni. Szapáry dr. miniszterelnök azt tartja, hogy olyan összegekről szólni, melyekről a bizottságnak nincs tudomása, nem lehet. S így a hadügyi kiadásokról már e jelentésben szólni nem véli célszerűnek. A bizottság Szapáry gróf miniszterelnök felszólalása értelmében határoz. Ezzel a bizottság ülése véget ért. A jelentés hitelesítése szombaton déli 1 órakor lesz. Az ülés után Fálk Miksa a bizottság telkes éljenzése mellett mond köszönetét az elnöknek és előadóknak fáradozásaikért. ________________________________11 IRODALOM. * („Szeder-indák.“) Írta Baksay Sándor. E magvas, szerencsés kezű elbeszélőtől ritkán jelenik meg könyv , de ami megjelenik, igazi irodalmi becseset lk. A „Szeder-indák“ új elbeszélés gyűjteménye szintén egyesíti magában azokat a tulajdonságokat, melyek Baksay nevét gyér termelése dacára is a legjobb csengésnek egyikévé tették: az egyszerű kifejezésmód báját, az élethű jellemzést, a mély költőiséget, a friss humort s az ép magyar nyelvezetet. Igaz, a „Szeder-indák“ történetei tárgyaknál fogva nem oly megragadóan érdekesek, mint a „Patak bánya“ és a „Pusztai találkozás“. Baksay első könyvének („Gyalogösvény“) e gyöngyei, könnyebb lélegzetű és tartalmú darabok ezek, de önmagukban véve is becsesek. Két hosszabb elbeszélés („Jáhel“ és „Bábelt“) körül négy apróbb rajz csoportosul. „Jáhe!“ a nép életébe visz, hol Baksay oly otthonosan érzi magát , ezúttal nem tragédiát ölel föl, mint a „Patak bányában“, hanem inkább egy kis bohózatos történetet. Jáhel bibliás neve ugyanis megtéveszti a hatóságokat s a leányt beszólitják katonának; helyette a katonaságból ép akkor hazatérő Jóra Peti, féltestvére, szolgálja le a három esztendőt, a minek jutalma persze végül a Jáhel keze. Jáhel alakja végtelenül kedves s az egész, nem mindenben valószínű kis parasztregényt a humor vonzó melege hatja át. Tipikus népies alakokkal itt is találkozunk s ezek közt mesterileg vannak rajzolva ráhel szülei, Bálint gazda, a hirtelen haragú férj és Rákhel aszszony, a babonás természetű zsugori, de igaz szivü feleség és anya. „Babettel csinos szerelmi történet, melyet Morvából egy magyar alföldi városkába szakadt vasúti mérnök leánya ír meg fővárosi barátnőinek. A hősnő maga a levélíró. Kellemes hangulat ömlik el a kis történeten, mely oly megkapóan csendül el, mint egy bájos dal. Az apróbb történetek közül a „Házaló kereszt“ emelkedik ki, mely élethű rajza egy olyan háztájnak, a hol az asszony sohnse leli helyét otthon. A könyv a Franklin-társulat kiadásában jelent meg. * (,,A puszta könyve.') Irta Justh Zsigmond. A magyar pusztáról s népéről tartalmaz a könyv elevenen papírra vetett skizzeket. Van e rajzokban hangulat, szín, megfigyelés (érdekes és üres) quantum satis, de hiányzik belőlük minden harmónia. Felületesen írt képek, sebtében ide-oda reccsentett rikító színek egyvelege képezi a ferrások többségét, s ehhez képest az irály is pongyola; nagyon szereti használni azon geniáns rövid mondatokat, melyekhez a francia tárcaírók fordulnak, ha valami semmiséget elevenen akarnak föltalálni. Pl. „A ház előtt a gulyás felesége. Sötétszürke egyszerű szemek, ívelt szemöldök, simán a kendő alá fésült haj. Szoptatott . . . meztelen mellét nem fedte be, mikor oda álltunk elé. Nyugodtan szemünkbe nézett, nyugodtan szoptatott tovább. A másik gyermek, a nagyobbik, belecsimpaszkodott ruháiba s ijedten bújt redői közé. A nőiség áradt egész lényéből. Nem volt szemérmetes, több volt ennél, nem tudott olyanról, ami szemérmetessé tette volna.“ stb. Valóban Justh excentrikusságra hajló tolla nem alkalmas a puszta nyugalmas képeinek s egyszerű embereinek rajzolására. Azért tehát a könyvben nem is sikerültek a leíró részek, de mindjárt becsesebbé válnak rajzai, amint néhány nem mindennapi alakot vesz tollára s ilyeneket tagadhatlanul meglevő megfigyelő képességével észre is tud venni. Néhány igen érdekes nazarénus típust vezet elénk nagyobb elmélyedéssel s jelemzetességgel rajzolva őket. Három rajz van a kötetben, melyekben figyelmünket és lelkünket megkapva mutatja be az alföldön most terjedő nazarénus szektát. „Asszony szava isten szava“ c., melyben egy „hívővé“ lett fiatal asszony vezeklése van leírva, a „Süle Klára lakója“ című, melyben egy nazarénus asszony a pusztai házában nyaraló