Pesti Hírlap, 1892. március (14. évfolyam, 61-91. szám)

1892-03-29 / 89. szám

József és Szél Kálmán esperesek. Kun Bertalan a következő beszédet intézte ő felségéhez : „Császári és királyi felség! Legkegyelmesebb urunk! A magyar­­országi református egyetemes egyház közönsége mély hálával és hódolattal vette felségednek ama legke­gyelmesebb elhatározását, melylyel egyetemes zsina­tunknak összehivását még a múlt évi dec. hó 5-ére legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. Az egy­­begyült zsinat várva-várta a kedvező alkalmat, hogy felségednek e kegyességéért hódolatteljes háláját nyil­váníthassa s a legmagasabb trón iránti hűségét és egyetemes egyházunk nevében hálás köszönetét kife­jezhesse. Alázattal kérjük azért felségedet, hogy ezt legkegyelmesebben elfogadni s a trón iránti törhetlen hűségünk kifejezése mellett evangélium szerint refor­mált magyar anyaszentegyházunkat tovább is kegyel­mében és legmagasabb védelmében megtartani mél­­tóztassék. Részünkről esedezvén az egek urához, hogy felségedet országai és a népek boldogitására az emberi élet megengedett határáig erőben, egészségben tartsa meg és éltesse.*" A beszédet éljenzés követte, melynek csillapulta után ő felsége így válaszolt: „A reformátusok egyetemes zsinatának hódolatát kö­szönettel és megelégedéssel fogadom. Figyelemmel és érdeklődéssel kisérem a zsinat tárgyalásait s örö­mömre szolgál látni, hogy törvényhozási működésüket higgadtsággal, előrelátással, egyházukra nézve üdvösen folytatják. Biztosítom, hogy magyarországi református egyházukat továbbra is kegyelmemben megtartom és királyi védelmemben részesítendem.“ A beszédet a küldöttség lelkesen megéljenezte, mire ő felsége a küldöttség tagjaihoz fordult, kiket megszólítással tün­tetett ki. — (Személyi hirek­.) Zichy főispán Görzből Pozsonyba érkezett. — Justh Zsigmond egészségé­nek tökéletes helyreállítása után Cannesből visszaér­kezett a fővárosba. — (Baross miniszter vaskapui látogatá­sáról) orsovai levelezőnk utólag jelenti, hogy a mi­niszter megérkezése után rögtön a „Vaskapu“ nevű állami gőzösre szállt és saját kíséretével valamint a vaskapui munkálatok vezetőivel a „Vucz“-hoz hajó­zott, a­hol megtekintette a sziklatörök, furóhajók és a nagy kotrógép működését, mely a szemlélőt igazán bámulatra ragadja. A Vácznál ebéd volt, mely után a „Greben“-hez folytatták a szemleutat. Az ott folyó gátépítés előrehaladottsága kellemesen érinti a mi­nisztert; a Duna medrében létesítendő hajózási csa­torna már körülbelül egy harmadrészben ki van re­­pesztve, a gát pedig még ez évben teljesen elkészül. A miniszter úgy Wallandt osztálytanácsosnak, mint Hajdú Gyula vállalkozási főigazgatónak ismételten ki­fejezte megelégedését s buzdította őket a további ki­tartásra.­­ (Milán király — orosz állampolgár.) Mint a „Voss. Ztg.“-nak Belgrádiból jelentik, Moh­­renheim nagykövet értesítő Milán exkirályt, hogy az orosz államkötelékbe való belépését a cár meg­engedte. Obrenovics Milán ezenfelül a cár magány­pénztárából havonkint négyezer rubel pen­ziót (helyesebben: alamizsnát) kap, a­melyet tőle azonnal megvonnak, mihelyt az orosz kormány en­­gedelme nélkül Szerbiába visszatér. A cári kincstár egyszersmind magára vállalta a garanciát a Milán által a Volga-Kuma-banknál fölvenni kívánt kölcsönért.­­ (Arad kérelme.) Arad város törvényható­sága, mint nekünk sürgönyzik, ma küldte fel az or­szággyűléshez intézett, rendkívüli közgyűlésből kelt kérelmét az iránt, hogy a tisztviselők fizetés feleme­lésére vonatkozó törvényjavaslatban Arad a harmad­osztályú városok sorából a második osztályúak közé soroztassék. — (A felvidéki ínségesek javára) a VI—VII. ker. kör dísztermében O'Donnel grófné védnöksége alatt április 9-én hangversenynyel egybekötött tánc­vigalom lesz. A mulatság nagyon sikerültnek ígérke­zik, a­mennyiben a grófné vezetése alatt 25 tagú női bizottság fáradozik az estély érdekében. A hangver­seny számára művészvilágunk néhány előkelő tagját nyerték meg és maga a védnöknő is közreműködik zongorajátékával.­­ (A képviselő hálája.) Ernuszt Kelemen, Szombathely város képviselője, megválasztása alkal­mából 2000 frtot tett le Szabó Ernő polgármester kezeibe egy, a megye székhelyén létesítendő humani­tárius intézmény létesítésének alapjára. Ernuszt Kele­men ez adománynyal akarta leróni háláját Szombat­hely városa iránt, melynek választóközönsége őt egy­hangúlag képviselőjéül választotta. — (A „Frankfurter Zeitung1") főszerkesztője, dr. Sonnemann és leánya két nap óta a főváros­ban időznek. Sonnemann évek óta összeköttetésben áll a főváros legelőkelőbb köreivel s mindenkor Ma­gyarország őszinte barátjának mutatta be magát. Tegnap a vendégek tiszteletére gr. Apponyi Albert ebédet adott a nemzeti kaszinóban, melyre hivatalo­sak voltak: Helfy Ignác, Horánszky Nándor, Horváth Gyula, Mihálovics Ödön, Szemere Miklós, Szemere Attila és Weisz Julián, a „Bud. Tagbl.“ főmunkatársa. Sonnemann ur és leánya holnap elhagyják főváro­sunkat. — (Lehetnek Mária­ honvédfőhadnagy szá­mára, kinek segélyezésére Jókai Mór egy múltkori tárcánkban fölhívta a közönséget, újabban Jókai köz­vetítésével veszünk 5 forintot, mint Szabó Endre miskolci fodrász adományát, továbbá 5 frtot Hápor­­toni Károlytól Marosvásárhelyről, ki ezt írja: „Jókai „Női honvédhadnagy“ című tárcájának végsorai szívből szívhez szóló fölhívásának élénk érzetében sietek ez összeget elküldeni.“ Az adományokat ren­deltetése helyére juttatjuk, a mint eljuttattuk már a minap kimutatott 5 frtot is.­­ (Nincs többé kritikus nap!) A nagy Falb Rudolf, Európa linci zöldbékája alaposan betette maga után az ajtót a mai nappal. A nevével és jós­lataival űzött reklám, mint minden bharlatánság egy darabig hívőkre akadt. A meteorológia szakemberei kezdettől tudták ugyan, hogy Falbról és jóslatairól mit kell tartani, de a világ ugyanabból az okból, a­miből Cagliostronak, Somoskeőinek s e nagy nem­zetség többi csodatevő tagjainak hinni szokott, hitt Falk Rudolfnak is. Az idén azonban rájárt a rúd. Kritikus napjai nem vágtak ugyan be sehol (pedig a földgömbön mindennap van valahol valami krízis, a­mi neki használ), de annál bolondabb idők jártak azo­kon a napokon és heteken, a­melyek minden Falk-féle fekete naptól gondosan el voltak szigetelve. .. Mára, márc. 28-ára pedig a század egyik legválságosabb napja volt ígérve. íme az iszonyú nap leírása: A fővárosban minden normális, Eötvös Károly és And­­rássy Tivadar gróf közt a béke véglegesen megkötte­tett. A levegő tiszta és verőfényes. Odakinn a sza­badban 16 fok meleg. Ragyogó tavaszi idő. Szántás­vetés a mezőkön. Kis bárányok víg­egrálása a réteg. A szántás fölött a pacsirták vígan csicseregnek a levegőben stb. Sehol semmi nyoma a krízisnek. Meglehet ugyan, hogy Chiliben és Borneóban ma szél volt, de ez sem bizonyos. Amellett pedig szél mindennap szokott lenni sok helyen. — Bevár­tuk az éjjeli 12 órát s most megállapíthatjuk, hogy semmiféle krízis nem volt. Ellenkezőleg, ez a nap a legjobb tavaszi napok közül való vala. Inkább is tette volna a jó Falk bácsi e krízist március 31-re, a­mikor is legalább a tisztviselőkre és más havidíjas halandókra nézve igazsága lehetett volna, lévén a 31-dik nap mindig kritikus. — Most hogy ezeket el­mondjuk, eszünkbe jut, hogy nekünk 13 volt valami­kor nagytekintélyű időjósunk a komáromi kalendá­rium. De ez még eredetibb módon jutott a tekintély­hez, mint Falk. Szerkesztője, egy jószű bécsi ember telefirkálta a napokat találomra (mert így szokás) időjóslásokkal. Egyszer, délután nagy ferlfizésbe volt elmerülve, mikor beállít hozzá a szedő: „Kérem, ja­nuár 21-éről véletlenül ki tetszett felejteni az időjá­rást“. A szerkesztő, a­ki épen a makkdisznóra gusz­­tált, mérgesen ráförmedt: „Eh, hagyjon békét, írja bele : menydörgés.“ A szedő elment, beleírta. A makkdisznóra nem ütött ugyan be semmi, de január 24-ére beütött a menyke az egyik komáromi házba. Ettől lett azután nagy hire a komáromi kalendárium­nak, — nyugodjék békében Falk hírnevével egye­temben. — (A pannonhalmi bencések új főapátja) vasárnap délelőtt érkezett a fővárosba, hogy kineve­zése alkalmából a kellő tisztelgéseket elvégezze. Va­sárnap este a főapát tiszteletére gróf Laszberg Re­zső, győri főispán, estélyt adott, a­melyre több egy­házi s világi notabilitás volt hivatalos. A főapát ma délelőtt tisztelgett a királynál, megköszönve neki a kinevezését. Az udvartól egyenesen Vaszary Kolos hercegprímáshoz hajtatott, a­kinek, mint hivatalbeli utódját, mutatta be magát. A két főpap hosszasan tárgyalt egymással.­­ (Elfogott hajó-utasok.) Triesztből sür­gönyzik, hogy a pénzügyőrök a Lloyd-gőzösön Kon­stantinápolyból érkezett négy utast letartóztattak. Nagy mennyiségű dinamit volt náluk. Kettejüket később szabadon bocsátották, a másik kettőt azonban fogva tartották.­­ (Esterházy hadnagy.) A párisi „Illustra­tion“ legújabb száma a Tonkingban január 12-én el­esett Esterházy hadnagy arcképét közli, néhány rokonszenves sorban emlékezve meg e fiatal tisztről, ki a múlt században hazánkból Francziaországba sza­kadt Esterházyak egyik sarja volt. Khinai kalózok golyója oltotta ki a huszonhat éves ifjú életét . (Gyilkosság, gyújtogatás.) Aradról sür­­gönyzi levelezőnk: Világoson verekedés közben több oláh megölte Vidak Petrát a felesége szeme láttára. — A Monk cég csillaghegyi erdejében két elbocsátott oláh boszuból tüzet gyújtott, mely elhamvasztott hat hold gyönyörű fenyvest. A csendőrség a gyujtogatókat elfogta. — (Apponyi Pozsonyban.) Pozsonyi levele­zőnk sürgönyzi. A nemzeti párt Bartal György el­nöklete alatt értekezletet tartott Apponyi fogadtatása ügyében. Szombaton este ünnepélyes bevonulás lesz. Utána Apponyi híveivel megnézi a gróf Esterházy Mihályné által rendezett inségbazárt. Virágvasárnap délelőtt a Pál­ffy-teremben beszél Apponyi. Délután bankett lesz a Magyar királyban. Este konferenciát tartanak a nemzeti párti klub alapítása ügyében. — (Natalia,) a szerbek exkirálynéja Bayon­­néban néhány nap előtt, Munier tábornok meghívá­sának engedve, a színház hivatalos páholyából végig nézte Massenet „Nanon“-ját. Az exkirálynét az orosz néphimnusz hangjaival fogadták.­­ (A szepesi püspök felszentelése.) Szmre­­csányi Pál szepesi püspököt vasárnap szentelte fel püspökké az egri székesegyházban Samassa József érsek, Bende Imre besztercebányai püspök és Szele Gábor felszentelt püspök érseki helyettes ténykedése és nagyszámú fényes papi segédlet mellett; az ünne­pélyben a szepesi egyházmegye küldöttjei Richnavszky Pál és Popovics J. kanonokok is részt vettek. A tem­plomot díszes és nagy közönség töltötte meg s fogadta a közszeretetben álló uj püspök első főpapi áldását. Délben több, mint hatvan teritékü diszebéd volt az érseknél, melyen a városi központi papság, a katonai s polgári hatóságok előkelőségei, vidéki papok, küldöt­tek stb. jelentek meg. Az első felköszöntőt az ebéden maga a házigazda Samassa érsek mondotta, ismert ékesszólásával. Az érsek után Szmrecsányi püspök mondott szép áldomást, mire Pánthy Endre válasz­tott püspök, káptalani nagyprépost üdvözölte hosszabb beszédben az ünnepeltet, majd ez köszöntő fel Szele Gábor és Bende Imre segédkező püspököket. Bende püspök emelt ezután poharat Samassa érsekre, ki válaszában kiemelte, hogy a magasztalás csak ott fog­lalhatna helyet, hol az érdem kezdődik, ez pedig ott kezdődhetik csak, hol a kötelesség végződik — de hol végződik ez? Azért mint saját életében mindig csak a kötelességek teljesítésének becsületes igyekeze­tével elérhető méltó önmegelégedést törekvők megsze­rezni, úgy a kötelesség útján való hű megmaradást becsüli másokban is. Bendét, mint a püspöki kar ily kötelességhű tagját éltette. Újból Bende emelt szót, felköszöntve az uj püspököt. Végül Zalár József megyei főjegyző és alispán-helyettes mondott Szmre­­csányira köszöntőt, mint a magyar nemzeti állam ki­építésénél első­sorban munkára hivatott tényezőnek, a püspöki karnak e munkában hű új tagjára. — (Üanapelt főtiszt) Temesvárról sürgönyzi levelezőnk, Zaj­tsek vezérőrnagy tiszteletére, ki a közös hadsereg egyik legnépszerűbb és legmagyarabb lovastábornoka, a Lembergbe történt áthelyezése alkal­mából rendkívül szívélyes ünnepélyt rendeztek. Thyr altábornagy ebédet adott. Délután a dandár equita­­czio tisztjei karusszelt rendeztek, melyben a tábornoki kar élén Waldstaetten hadtest parancsnok is meg­jelent. A karusszel Bissingen gróf vezénylete alatt kitűnően sikerült. Este diszlakoma volt, melyen a tá­bornoki kar főbb tisztjei, azonkívül Molnár főispán és Paiss táblai elnök is jelen voltak. Az első fel­köszöntőt Waldstaetten táborszernagy mondta a távozó tábornokra. Hajnalban cigányzenével kisérték ki a tá­bornokot a vasúthoz.­­ (Posta- és távirdaszolgák mozgalma.) A posta- és távirdaszolgák vasárnap este gyűlést tar­tottak anyagi helyzetük javítása érdekében. A gyűlés a Rottenbiller­ utca 21. számú tágas helyiségben folyt le s mintegy 800 ember jelent meg. Az ülést Kovács István elnök megnyitván, Sepsi István a kiküldött bi­zottság nevében jelenti, hogy érdekeik támogatására több országgyűlési képviselőt nyertek meg, köztük Darányi Ignácot, Wahrmann Mórt és Podmaniczky Frigyes bárót. Ezután bemutatja a képviselőházhoz s a kereskedelem­ügyi miniszterhez intézendő kérvények szövegét, melyet a közgyűlés egyhangúlag el is fogad. Végül Szepesi István vezetése alatt küldöttséget jelölt ki, mely a kereskedelemügyi és pénzügyminiszternél fog eljárni. E mozgalmakról a budapesti főnökséget a gyűlés átiratilag tudósította — (Bibliai előadások magyar és német nyelven) tartatnak e héten, — kedden este 7 óra­kor a hold-utcai iskolaház (17. sz.) nagytermében és pénteken este 7 órakor az Erzsébet-körúti teremben. (7. sz.) A bemenet szabad.­­ (A bánya áldozatai.) Sajnálatos baleset hírét sürgönyzi temesvári levelezőnk, Szekulon, Resica mellett, két munkás a bánya mélyében egy uj bányaszint nyitásán dolgozva, egy felhagyott érből kihúzták a támgerendát; ennek következtében hatal­mas széntömegek zuhantak a munkásokra és mind­kettőt eltemették. A gyors segélynek sikerült az egyi­ket még élve kimenteni, a másik odaveszett.­­ (10,000 forintos sikkasztás.) Raffay Rudolf bécsi nagykereskedő ma reggel jelentést tett a rendőrségnél, hogy a nála 1887. dec.­l-ja óta al­kalmazásban volt Weinert Adolf segéd 10,000 frt elsikkasztása után e hó 20-án megszökött s azóta már valószínűleg Amerikához közelen. Weinert Szilé­ziában, Freiwaldauban született s jelenleg 23 éves, így tehát még sokra viheti, ha idejekorán el nem csípik. Távirati üldözését már megkezdték.­­ (Negyedmilliós sikkasztás.) Udinéből je­lentik, hogy a portografoi adóbeszedő 250­,000 lírát sikkasztott el. Azonkívül egy magán cégtől 80,000 lírát. PESTI HÍRLAP 1892. március 20.

Next