Pesti Hírlap, 1893. május (15. évfolyam, 119-148. szám)
1893-05-22 / 140. szám
10_____________________ PESTI HÍRLAP 1893. ntájus*23. meg, mely csupa vér, azután a testet kirántotta az ágyból és hanyatt fektette a padlóra. Ily állapotban találta meg egy kis fiú, a ki Alice kérelmére egy rosszul zárt ablakon át bemászott a szobába. A gyilkos ott hagyta a szobában véres fehérneműjét; a mosdótál tele volt véres vízzel. D. mindeddig nem volt megtalálható. — (Német irók Jókai Mórnak.) A német irók kongresszusán, a melyet most tartanak meg — mint bécsi levelezőnk sürgönyzi — ma nagy lelkesedéssel határozták el, hogy Jókai Mórt, koszorús írónkat, ötven éves írói jubileuma alkalmából üdvözölni fogják. Az indítványt Hatschek budapesti író tette. Az elnöklő Wildenbruch Ernő követségi tanácsos erre nagy tetszés közt jelentette ki, hogy annál nagyobb örömmel lehet ennek az indítványnak eleget tenni, mert Jókai Mór írói hírneve messze hazája határain túl is elterjedt. (Halálozások.) Védd Jenő nyug. magy. kir. honvéd, ezredes a katonai érdemkereszt tulajdonosa, ma délelőtt Budapesten élete 60-ik évében hoszszu szenvedés után elhunyt. Temetése e hó 24 én (szerdán) délután 4 órakor lesz a IX. ker. Imre utcai 9 sz. házból. Az elhunyt ezredes, ki súlyos betegsége folytán nemrég volt kénytelen nyugdíjba vonulni, a magyar honvédség egyik kiválón képzelt és közkedveltségű tagja volt s nyugdíjaztatása alkalmával a király által is kitüntetésben részesült. — Herzenberger István a népszínháznak sok éven át volt zenekari igazgatója, tegnap Maros-Vásárhelyen hirtelen elhunyt. Herzenberger legutóbb a kolozsvári nemzeti színház zenekari igazgatója volt. A társulattal együtt ment Vásárhelyre nyári évadra s ott következett be váratlanul halála. Temetése holnap, e hó 23-án lesz. — Budapesten e hó 20-án elhunyt Rácz Sándor, m. kir. posta és távirdatiszt és a vasúti tisztképző tanfolyam rendes tanára életének 44-ik évében. Szakirodalmi téren buzgó és eredményes munkálkodást fejtett ki s halála ép azért veszteségnek tekinthető. — Erdődön e hó 20-ikán meghalt ifj. Novák Károly életének 110-ik évében. —Dicső-szent-Mártonban hó 20-án Fetrits András, életének 58-ik évében. — (Pünkösdi mulatságok.) Pünkösd első napján egymást érték a különböző ünnepélyek és mulatságok, melyeknek nagy előnyére volt a felhőtlen derült ég. Benn a városban és künn a zöldben alig volt hely, hol egy-egy társulat vagy egyesület ne mulatott volna, nagyrészben a tűzkárosultak javára. A lefolyt mulatságokról a következőkben számolhatunk be : „Az első budapesti általános tímár önképző-, betegsegélyző és temetkező-egyletű hosszú címmel ellátott egyesület zászlószentelését és egy füst alatt 15 éves fennállásának jubileumát tartotta. Az ünnepély társasebéddel és táncmulatsággal volt egybekötve. Délelőtt 11 órakor kezdődött az ünnepély, mikor is hosszú sorban mentek Ferenc-körúti helyiségükből a Bakács-téri templomba. Itt Kurtz Vilmos plébános végezte a szertartást szép ünnepi beszéd kíséretében. Azután megkezdődtek a hagyományos szögbeverések. Az első két szöget Ihurtz plébános verte be, egyet a Mindenható nevében és egyet a primás nevében. Utána a zászlóanya O’Donell Henrik grófné következett, majd Helfy Ignác orsz. képviselő és Ráth Károly főpolgármester vertek be szögeket. Azután a menet szép rendben, hosszú kerülőn a Baross-utcai Schmitzberger-féle mulató helyre vonult, hol társas ebéd, majd táncmulatság volt. A zászlóanya egész az éjféli órákig a mulatozók között volt. A tánc reggelig tartott, részt vettek benne: Baidenfelder Bogdánna, Mogyoróssy Istvánná, Marschall Józsefné, Wébinger Jakabné, Zana Lajosné, Hanisch Istvánná, Fleischmann Mátyásné, Kulcsár Lajosné, Ambrus Istvánné, Kovács Jánosné, Kiss Gyuláné, Koncz Istvánné, Torna Antalné, Engel Dávidné, Barosek Jánosné, Csonka Sándorné, özv. Lucsánszki Sándorné, Fellner Józsefné, Vacsár Ferencné, Säger Ferencné, Kiss Róza assz., Mailár Lajosné, Kapsi Feriné, Jacsi Gyuláné, özv. Deák Antalné, Lengyel Antalné, Kulcsár Györgyné, Lövinger Gyuláné, Mogyorossy Vilma és Margit, Wébinger Esztike, Munka Etel, Irma, Janka, Paula, Kiss Józsefné, Mészáros Izabella, Mohácsi Irma, Sforits Teréz, Mamie Amália és Elza, Folszmann Etelka és Teréz, Neumann Anna, Schwab Ilona, Udvary Mariska és Teréz, Teina Bo- Boriska, Borbély Anna, Mallay Mária, Halácsy Gizella, Lengyel Mariska, Wladár Aranka, Holub Lujza és Mariska, Nyíri Aranka, Nagy Róza, Az I I. budapesti gabnamunkások betegsegélyre és temetkezési egylete is pünkösd vasárnapján tartotta zászló-felavatási ünnepélyét a vigadóban. Az ünnepi beszédet itt Kürschner Jakab ipartársulati elnök tartotta. A zászlóanya Weise Miksáné volt. Az ünnepély után tánc volt a Széchenyi-téri kioszkban, amelyen sok szép leány jelent meg; nagy számmal voltak jelen a munkaadók családjaikkal. A táncban részt vett böltegek a következők : Itanitz Jozefa és Vilma, Grün- Hut Vilma és Hana, Tolle Karola, Márki Teréz, Borsos Teréz és Paula, Weisz Hermin, Szőkíts Mariska, Vali Lidikó, Weisz Rozália, Szedski Teréz, Weisz Teréz és Helén, S. Schneller Fanni, Pollák Irén, Schwarcz Etel, Goldschmidt Berta, Wellfer Anna, Reichmann Berta, Levenda Jozefin, Pauliek Mariska. A „magyar műkedvelők“ a zuglói Cservenkaféle vendéglőben tartották mulatságukat a tűzkárosultak javára, vasárnap este. A mulatság szini előadással volt összekötve. Előadtak három darabot, a „Párbajt“ Porzsolt Kálmántól, „A véletlen“ című egy felvonásos vígjátékot Varga Jánostól, továbbá Kováts Ferenc „Az ördög“ című tragédiájának 5-ik felvonását. Közönség, tekintettel a jótékony célra, nagy számban jelent meg. A budapesti kovácssegédek segélyző-, önképző- és munkaközvetítő-egylete e hó 21-én a Herminaut 27. sz. a. levő nagy Klemens-féle díszteremben fenállása 13-ik évfordulója alkalmával, ének, szavalat és tánccal egybekötőt sikerült ünnepélyt rendezett. A tánc hajnalig tartott s a négyeseket 80 pár táncolta . (Az eltört koszorú.) Izgalmat keltő hírek voltak ma elterjedve a fővárosban. Egy újabb magyarellenes merényletről beszéltek, azzal a különbséggel, hogy most nem Hentzi szobrának vagy sírjának a megkoszorúzásáról volt szó, hanem arról, hogy a budai hölgyeknek a honvédszoborra tett koszorúját zúzták széjjel szentségtörő kezek a leleplezést követő éjszakán. Sokan elhitték a hihetetlenül hangzó hírt és délután már százával kereste fel a közönség a honvédszobrot, hogy meggyőződjék a valóságról. A még készülőben levő bronzkoszorú gipszmintázata tényleg el van törve, de ezt nem a nemzet kegyeletéből gúnyt űzők cselekedték, hanem okozta maga a hazafias közönség. A leleplezés alkalmával ugyanis, a hatalmas gipszkoszorúra, amelyet legalul a szobor talapzatára tettek, helyeztek el többet a számtalan élővirág-koszorú közül. Amikor azután a leleplezésnek vége volt, a közönség odarohant a koszorúkhoz, hogy azokból leveleket tépve, a nap emlékére hazavigyék. A nagy tolongásban nyomás érhette a gipsz-koszorút s a felső vége megrepedt és később letörött. A dolgot csak hétfőn reggel vették észre és úgy keletkezett a hír, — persze megfelelő toldásokkal — hogy a hölgyek koszorújának mintázatát merénylők az elmúlt éjjel összetörték. Ez különben már azért sem lett volna lehetséges, mert a leleplezés óta állandóan rendőrök állnak őrt a szobor mellett. Az esti órákban sokan már azt is tudni vélték, hogy a koszorú összetörésére bécsi magyarfalók rándultak le Budapestre és a tettesek egyikét a rendőrség már el is fogta. Mint kifejtettük, ebből az egész mendemondából egy szó sem igaz. — (Moleschott Jakab,) a hírneves fiziológus — mint említettük — Rómában meghalt, 71 éves korában. Moleschott 1878 óta volt a római egyetem tanára. Herzogenbuschban, Hollandiában született s eleinte, mint orvos élt Utrechtben, tudományos kiképzését azonban Németországban nyerte. 1847-ben a fiziológia, antropológia és anatómia magántanára lett Heidelbergben s ott egy laboratóriumot állított, melyben korszakalkotó fiziológiai vizsgálatait tette. Az ötvenes évek elején tette közzé azon műveit, melyek őt a legkiválóbb modern természettudósok közé emelték. Ezek: „Az élelmiszerek fiziológiája“ (1850), „Az anyagcsere fiziológiája“ (1851) és „Az élet körforgása“ (1852). 1854-ben materialisztikus nézetei miatt a badeni kormány parancsára a heidelbergi egyetem szenátusa megintette, minek következtében tanári állásáról lemondott és 1856-tól 1861-ig a zürichi politechnikumon működött, mint a fiziológia tanára. 1864-ben a turini egyetemhez hívták meg, 1878-ban az olasz kormány a római egyetemhez nevezte ki, miután már két évvel előbb az olasz királyság szenátorává nevetetett ki. — Moleschott Orbánéban halt meg rövid betegség után. A római lapok nagyon melegen emlékeznek meg róla. Az egyetemi tanulók prófétaként tisztelték. Holttestét Campoveranoban tegnap égették el. — (Zola a munka becséről.) A párisi általános diákegylet legutóbbi évi díszlakomáján — mint már előre jeleztük — Zola tartotta az ünnepi szónoklatot. Az est lefolyásáról a következőket írják: Zola erővel és bábán fejezte ki szabadgondolkozását, a tudománynak dicséreket zengett, megsemmisítő kritikát zengett a neomisztikusok ellen, kik a haladás bukását hirdetik s a valláshoz, az együgyüséghez, a gyermekességhez, az álmodozáshoz való visszatérést prédikálják s végül igy szólt: „Az egyetlen üdv, az egyetlen boldogság a munkában van, az egyenletes, mindennapi, fáradhatlan munkában. Csupán ez tart meg egészségben, ad elégedettséget és fölfegyverez az élet minden fájdalmai és csalódásai ellen, a kétség ellen, az elérhetlen és végtelen utáni idegpusztító vágyódás ellen.“ A rengeteg helyeslés, melylyel Zola beszédét a hallgatók fogadták, bizonyítja, hogy a neomisztikusoknak a Halai Franciaország fölötti uralmáról nem lehet szó. — (A hencegő.) „A festmény csinos, nemde ?“ — „Miért nem veszi meg?“ •— „Nem eléggé drága nekem ?“ — (Baleset a tornaversenyen.) Az országos tornaverseny első napján sajnálatos baleset is történt, Németh Sándor, az ev. gimn. növendéke, futás közben medencecsonttörést szenvedett; a mentők szállították szüleinek a lakására, hol később maga Csáky miniszter is tudakozódott a szegény fiú hogyléte felől. A beteg állapota különben nem aggasztó. (Tanulók mozgalma.) Innsbruckból jelentik, hogy a diákok sztrájkja befejezettnek tekinthető. Sennhoffer igazgató a tanulók képviselőit magánlakására hívta meg és előttük a következőket jelentette ki: „Szavammal kötelezem magamat, hogy igyekezni fogok, hogy az itteni szenátus többsége, hasonlóan a bécsi és prágai szenátushoz, a diákság jogainak megsértése ellen állás foglaljon és tehetsége szerint védelmezze az akadémiai szabadságot a katonai túlkapások ellen. A szenátusi tagok többsége meggyőződött róla, hogy a diákság jogai valóban meg vannak sértve. A tanulóság képviselőinek azonban meg kell ígérniök, hogy a tanulók összességére hatni fognak, hogy az előadásokat ismét látogassák.“ A képviselőházhoz intézendő kérvény aláírására vonatkozólag a rektor kijelentette, hogy hasonló módon akar eljárni, mint a bécsi egyetem rektora. E kijelentésekre a tanulók képviselői kijelentették, hogy most már oly helyzetben vannak, hogy a tanulók összességét rábírhatják az előadásoknak újból való látogatására. (Szélhámosság a turfán.) A tegnapi verseny alkalmával vakmerő szélhámosságnak lett áldozata Blaskovics Antal, aki a Suhancra tett helyrefogadással 112 forintot nyert. Amint ugyanis e szerencséjét Fekete bárónőnek elbeszélte, egy fiatalember, aki mellettük állt, azt mondta Blaskovicsnak: „Tóni bácsi, adja ide a ticketet, majd idehozom a pénzt.“ Blaskovics, aki azt hitte, hogy az illető fiatalember a bárónővel van, gyanútlanul adta át a ticketet s csak akkor döbbent meg, mikor egy negyedórás várakozás után megtudta a bárónőtől, hogy azt a fiatalembert nem is ismeri s hogy ez nem lehet más, mint közönséges, bár elég ügyes szédelgő. Blaskovics megtette a följelentést. — (Makacs öngyilkosjelölt.) Három ízben követett el Heszlein Náthán kereskedelmi tanácsos ma Bécsben öngyilkossági kísérletet, de nem tudott meghalni. A szerencsétlen ember, akinek bizonyára nagy oka lehet az élettől szabadulni — mint bécsi levelezőnk táviratozza — hamburgi illetőségű és szombaton érkezett meg Berlinből Bécsbe, ahol egy belvárosi szállóban vett lakást. Ma délután a szerencsétlen ember bezárkózott szobájába és egy adag ópium oldatot ivott; úgy látszik, a hatás elmaradt, mert ezután késsel felmetszette ereit. Eszméletlen állapotban találták meg a szolgák, akik értesítették az esetről a rendőrséget. Heszleint kórházba szállították, ahol — miután belső sérüléseket is szenvedett — gégemetszést végeztek rajta. Heszlein ekkor öngyilkossági szándékból letépte kötelékeit és szájából kirántotta a kanült. Most szigorú felügyelet alatt tartják, nehogy negyedszer sikerüljön az öngyilkossági kísérlet. — (Nagy tűz Bécsben.) Veszedelmes tűz pusztított ma — mint levelezőnk írja — Bécsben e Semmering Strassen, alaposan megrontva a környék többnyire szegény lakosságának pünkösdi örömét. Szemben a központi temetővel ütött ki a tűz egy pajtában. A heves szél csakhamar átvitte a lángokat a szomszéd épületekre és egy pillanat alatt tűzben állott vagy 34 épület, amelyek mind elhamvadtak s 12 lakóház is odaégett. A tűzoltók emberfölötti erőt fejtettettek ki, ennek dacára a délelőtt 10 órakor kitört tüzet, csak délután 4 órára tudták lokalizálni. Izgalmas jelenetekben sem volt hiány. A szegény hajlék nélkül maradt lakókat erőszakkal kellett az égő házakból kihozni, mert a maguk jószántából nem akarták odahagyni. A kár körülbelül kétszázezer fériát. A házak egy része biztosítva volt. (Egy asszony szerelme.) Egy szerencsétlen házasság nőtte ki magát végzetes tragédiává a fővárosban. Az utolsó jelenet ma játszódott le a tisztviselő-telepen levő honvéd-főruharaktárban, gyászos kimenetellel. A katasztrófa oka egy fiatal asszonynak, Zsibrik Borbálának Thalmann Alajos honvéd-törzsőrmesterrel folytatott viszonya volt, melyet az asszony férje, Ráth Ferenc asztalos nem nézett jó szemmel. Gyakran pörölt is a feleségével a bizalmas társalgás miatt, de ez nem használt, míg végre ma az asszony maga vetett véget a civakodásnak. úgy történt, hogy a nő valami ürügy alatt elcsalta férjét a honvéd-főruharaktárba, ahol Thalmann őrmestert keresték fel. Amint itt voltak, az asszony hirtelen revolvert rántott elő s mielőtt férje megakadályozhatta volna, agyonlőtte magát. Ráth lelkében olyan felgerjedést okozott feleségének a sorsa, hogy kicsavarta kezéből a fegyvert s vetélytársára lőtt, ki épen kijött a szobájából. A golyó azonban nem talált s mire másodszor akart lőni, lefegyverezték. Az öngyilkos asszony holttestét a törvényszéki orvostani intézetbe szállították. . .(Ismét földrengés.) Kun-Szabadszálláson, mint nekünk írják, e hó huszadikára virradóra, 2 óra 1 perckor földrengés volt. Irány: délnyugatról északkeletnek. Egyszeri rezgés távoli égdörgéshez hasonló erős mozgással. Az eső esik, a vetések javulnak, a gazdák söröznek. (Váljék egészségükre!)