Pesti Hírlap, 1893. november (15. évfolyam, 302-331. szám)

1893-11-08 / 309. szám

8 PEST­ H­Í­R­LA­P 1893. november 8. ben tartja őket. Nem érdektelen fölemlíteni, hogy az anya, mikor az ikrek különös összenőtt voltáról érte­­sült, egyre kérte az orvost, hogy mentse meg őket, mert mutogatni szeretné az ikreket.­­ (Jókai ünneplése.) Pápa város még a ta­­vaszszal választotta meg Jókai Mórt díszpolgárává s erről a választásról a következő szövegű díszoklevelet állították ki: „Mi, Pápa rendezett tanácsú város közön­sége, adjuk tudtára mindazoknak, a kiket a dolog most illet, vagy a jövőben illetni fog, hogy Jókai Mór urat, hazánk koszorús nagy költőjét, ki az esz­mék és a nemzet szabadságának kivívásában az elsők között volt, és ki az elnyomatás napjaiban, a honfi fájdalmának s jobb jövő iránt táplált re­ményének megragadó sorokban adott kifejezést, ki a magyar nevet a legnemesebb versenyben, a né­pek szellemi haladásának versenyében félszázados munkásságával az egész világon ismertté és tisz­testé tette, ötven éves k­or működése ünneplése alkalmából, mélyen érzett tiszteletünk és hódolatunk jeléül. 1893. évi nyárelő hava 3-án tartott rendkí­vüli közgyűlésünkben egyhangú lelkesedéssel váro­sunk díszpolgárává megválasztottuk, szorosabbá kí­vánva tenni ezáltal is azon kapcsot, mely közte és városunk, mint első nagyobbszabású irodalmi mű­ködésének színhelye között az elmúlt évtizedek alatt is fennállott. Minek következtében őt, mint váro­sunk díszpolgárát mindazon jogokkal fölruházzuk, melyek minket városunk százados kiváltságainál és fennálló törvényeinknél fogva jogosan megillet­nek. Miről kiadtuk polgármesterünk és főjegyzőnk aláírásával ellátott és szokott városi pecsétünkkel megerősített ezen oklevelünket. Kelt Pápán, 1893. évi nyárelő hava 3-án tartott rendkívüli közgyű­lésünkben.“ — (Gyűlések, felolvasások, estélyek.) Az országos magyar iskola-egyesület VIII. ker. választ­mánya november 8-ikán d. u. 5 órakor a zerge-utcai főreáliskola nagytermében gyűlést tart. — A magyar földrajzi társaság nov. 9-ikén d. u. 5 órakor az akadémia téli üléstermében felolvasó ülést tart. — A gyermekbarát-egyesület nov. 9-ikén d. u. 4 órakor az ujvilág­ utcai felsőbb leányiskola épületében vá­lasztmányi ülést tart. — A kir. magyar természet­tudományi­ társulat nov. 9-ikén a József-műegyetem állattani intézetében állattani értekezletet rendez. — A budapesti férfi-dalegylet nov. 9-ikén az István főherceg-szálló nagytermében családi estélyt rendez. — (Halálos végű gyermekpárbaj.) Nem csoda, hogy a modern párbajdali korszakában a na­gyok hóbortját a kis gyermekek is utánozzák. Gent­­ből jelentenek ma nekünk sürgöny útján egy ilyen esetet, melyet szomorú csattanója tett nevezetessé. Két iskolásgyerek, az idősebbik alig érte el a tizen­két esztendőt, összeveszett játék közben és mint a­hogy igazi fin de siécle gyermekekhez illik, legazem­­berezték egymást Az ilyen sértés pedig, miként az tudvalevő, becsületbe vágó dolog, a becsü­let pedig manapság egy olyan bálvány, amely­nek különben jó nevelésű úriemberek vér­rel szoktak áldozni. Az apró gentlemanek ki­jelölték tehát segédeiket, kerítettek valahol két töl­tött revolvert és így felkészülve a fiuk, számszerűtt négyen, belopództak a városháza mellett fekvő ko­csiszínbe. Biz’ isten azt hitték, hogy játék az egész. A felek felállottak, szembe egymással és félelem nél­kül emelték fel e gyilkos fegyvereket. A segédek pe­dig gyermekes örömmel vezényelték: „Egy, kettő . . .“ Még nem hangzott el a „három“, a lövések eldördültek és három megrémült gyermek látott egy negyediket fetrengeni vérében a puskaporfüsttel teli kocsiszínben. A rendőrség letartóztatta a halálos végű párbajban szereplő gyermekeket.­­ (Gimnázium Mostarban.) A múlt hó 26-án nyitották meg ünnepélyesen a mostari főgim­náziumot. Az összes középületek zászlódíszt öltöttek. Az ünnepélyen részt vettek a hatóságok fejei, az ösz­­szes vallásfelekezetbeli papság képviselői, valamint Mostár város községtanácsa. Reggel 9 órakor érkezett meg Benko báró kerületi elöljáró a gimnáziumhoz, a­hol az intézet igazgatója fogadta. Benkó báró rö­vid, magvas beszédet mondott. Eljött a nap — mondá — a melyet Mostár és az egész Hercegovina oly régóta várnak, az a nap, a­melyen ő felsége ál­tal ennek a szegény, de szorgalmas és derék népnek ajándékozott elsőrangú tanintézet megnyílik. (Három­szoros zsiv­ó-kiáltás mennydörgött bele a beszédbe.) Miután sikerült a kormánynak számos népiskola ala­pítása által egy gimnázium létesítését előkészíteni, Kállay közös pénzügyminiszter úr megfelelhetett a lakosság kívánságának és államköltségen főgimnáziu­mot alapított. (A beszéd eme passzusát percekig tartó zsiv­ó-kiáltásokkal kísérték.) Erre a kormánybiztos a főgimnáziumot megnyitottnak nyilvánította és azt meleg szavak kíséretében átadta Bedjanics igazgató­tanárnak.­­ (Elfogott kabáttól van.) Nikolics Borivoj 18 éves, zentai születésű helynélküli kereskedő-se­géd elhatározta, hogy megakadályozza az egyetemi­­ ifjakat abban, hogy téli kabátjaikat a zálogházban­­ helyezzék el. Ebbéli nemes törekvésének végrehajta­tására eredeti módot eszelt ki. Felcsapott címzetes jogásznak és szorgalmasan eljárt az egyetemre. Mi­óta azonban Borivoj úr az egyetemi professzorok elő­adásait hallgatta, valóságos rémület támadt az egyetemi ifjak közt, mert ma egyiknek, holnap másiknak veszett el a téli kabátja. De nem csak az egyetemen, hanem­­egyéb helyeken is, hova a lelkes ifjúság éjjelenként elláto­gatott, lábra keltek a téli gúnyák. Tegnap végre egy detektív tetten érte Nikolics Borivoj urat, a­mint egy rókaprémes felöltőt próbált fel úri testére, a­mely vé­letlenül nem volt az övé. Rögtön letartóztatta és be­kísérte a főkapitánysághoz, hol Borivoj fájó szívvel bár, de beismerte,­­hogy az egyetemről 5 darab, az Otthon-, Báthory- és egyéb kávéházakból is több téli kabátot emelt el. Átadják a kir. ügyészségnek.­­ (Gyilkosság­, vagy baleset ?) A lipótvá­rosi bazilika pincéjében — mint említettük — pénte­ken virradóra halva találták Krajcsik Sándor 74 éves kőmivest, ki már 34 hosszú esztendő óta dolgozott a lipótvárosi templom építkezésénél. Holttestét beszál­lították a törvényszéki orvostani intézetbe, hol a bon­colás alkalmával olyan tüneteket állapítottak meg rajta az orvosok, melyek azt bizonyítják, hogy Krajcsik Sándor bűntettnek esett áldozatul. A holttestnek több bordája össze volt törve s a test más részein is sú­lyos külső sérülések nyomai látszanak. Ezen tünetek következtében a rendőrség orvosai a maguk részéről a boncolást félbeszakították s a tapasztalatokról a fő­kapitányság még egyrészről jelentést tett a kir. ügyész­ségnek, más részről megindította az iránt a nyomo­zást, hogy baleset vagy gyilkosság okozta-e az öreg kegn­ves halálát.­­ (Belefult a pocsolyába.) Ha Szabadka egyik külvárosában esnék meg a dolog, nem lehetne rajta csodálkozni, mert ott tudvalevőleg csöndes őszi esők és hóolvadások után olyan fióktengerek kelet­keznek, hogy abba nem egy bunyevác lova leli kora kimúltát. Az azonban mégis feltűnő dolog, hogy Budapesten egy ember fulladt az utca pocsolyájába. Ma korán reggel ugyanis az újvásár­téren egy, a munkásosztályhoz tartozónak látszó ismeretlen férfi holttestére akadtak, mely a járda mellett arcra bo­rulva, az utón összegyülemlett vízben feküdt. A rend­őrorvosi vizsgálat kiderítette, hogy az illető ittas ál­lapotban a járdáról lecsúszott s arcra esve, a szeny­­nyep pocsolyában fulladt meg. A holttestet beszállí­tották­ a törvényszéki orvostani intézetbe.­­ (Tolvajok a fegyvergyárban.) A fegy­vergyár igazgatósága arra a felfedezésre jutott, hogy a gyárban alkalmazott munkások közül többen min­den kézzelfogható dolgot elemeznek a gyárból. Jelen­tést tett felfedezéséről a rendőrségnek s több gya­núba vett munkást meg is nevezett. Ezek egyikének, Ekkert József gyári tűzoltó és éjjeli portásnak alsó­erdősor 14. szám alatti lakásán Rédey rendőrfogal­mazó ma házkutatást is tartott, még pedig meglepő eredménynyel. Egy kocsira való drága szerszámot találtak Ekkert lakásán s ezek közt csak fúrót 72 darabot. A házkutatásokat holnap más gyanúsított munkásoknál folytatják. — (Rendőri hirese.) Öngyilkossági kísérlet. Bajusz Mária 39 éves napszámosnő ma éjjel Apaffy­­utca 8002. sz. a. lakásán eddig ismeretlen okból fosz­­foroldattal megmérgezte magát. Beszállították az uj­­kórházba. — Felismert öngyilkos. Vasárnap éjjel a Pálffy­ téren egy ismeretlen férfi öngyilkossá lett. Be­vitték a törvényszéki orvostani intézetbe. A halottat tegnap agnoszkálták. Mózer Pál a neve, Székesfehér­várott lakott, honnan csak a napokban jött fel Bu­dapestre betegsége gyógyítása végett. Itt megtudta, hogy betegsége gyógyíthatatlan s ez úgy elkeserítette, hogy öngyilkossá lett.­­ Sok pénzt takaríthatnak meg a hölgyek. A megvett Geiger Miksa-féle csődtömegraktár s más csődtömegekből női téli ruhaszövetek, mindennemű szőnyegek, mai hirdetmény szerint, a Herz Mór-féle központi nagy partie-áru üzlethelyiségben, Deák Fe­­renc­ utca 7—9. partiéban és kicsinyben eladatnak. A Reiner lápot és Ferenc droguisták „Liliom arckenőcs“ hirdetésére felhívjuk olvasóink figyelmét Horánszky Nándor arcképének le­leplezése. A főváros legnagyobb kerületének, a Józsefvá­rosnak két polgári köre van. Az egyik a Rémi-Hűvös­­kör, mely a kormánypárti polgárokat egyesíti maga körül, a másik pedig a Horánszky-kör, melyben az ellenzékiek szoktak szervezkedni a képviselő-válasz­tásokra. Ez az utóbbi a józsefvárosi polgári kör, mely ma leplezte le elnökének, Horánszky Nándor­nak, Stettka Gyula által festett arcképét. «. A leleplezési ünnepélynek kiváló érdekességet kölcsönzött az a körülmény, hogy ez alkalomra meg­jelent a körben a Rémi-körnek több tagja is Rémi Róbert vezetése alatt, azonkívül a Józsefváros or­szággyűlési képviselője is Berseviczy Albert államtit­kár és vagy negyven országgyűlési képviselő, a nem­zeti- és függetlenségi pártból élükön Apponyi Albert gróffal. Midőn Horánszky a terembe lépett, a budapesti polgári dalkör elénekelte a Szózatot és azután Novák Sándor, a kör alelnöke szép beszédben üdvözölte Horánszkyt, kiemelve különösen azokat az érdemeket, melyeket mint a polgári kör elnöke szerzett. Mikor a lepel lehullott a képről, a jelen voltak lelkesen éltet­ték Horánszkyt, ki meghatottan mondott köszönetet a kör tagjainak. Szép beszédében kiemelte, hogy szeretné Magyarország összes polgárait rang és társadalmi kü­lönbség nélkül egy egységes társadalomba felol­vadni látni, hogy minden egyes polgárt akként becsülnének, a­miként az a közjó szolgálatában arra érdemeket szerzett. Köszönetet mond a kitüntetésért a­mely­et arra kötelezi, hogy abban az irányban, a­melyben a társadalmi téren eddig is haladott, halad­jon továbbra is és fokozott erővel és tevékenységgel éljen azoknak a társadalmi céloknak, amelyeknek megvalósítása egyikét képezi a józsefvárosi polgári kör feladatának. Csak örülni tud annak, hogy a köz­élet differenciái a társadalmi téren elsimulnak és egy nagy harmóniában olvadnak össze: a közjó előmoz­dításában. Horánszky beszédét a jelenlevők percekig tartó éljenzéssel és tapsokkal kísérték. Ezután a polgári dalkör elénekelte a himnuszt, mire az ünne­pélyek első része véget ért. Este 9 órakor 140 terítékű bankett volt, melyen jelen voltak mindazok, kik a leleplezési ünnepélyen részt vettek. Az első felköszöntőt a királyra és az uralkodó családra Novák Sándor, a kör alelnöke mondta) ugyancsak ő köszöntötte fel Horánszkyt is. Utána az ünnepelt beszélt nagy hatással. E századot? — mondta a szónok — két szóval lehet jellemezni. E szá­zad a szabadság és a jogosult realizmus százada. Szabad­ság a munkában, a felfogásban, az eszmékben és törekvésekben, a­mi a közjót, a közszabadságot előbbre viheti; de e század egyszersmind a realizmus százada, mely nem álomképek után indul, hanem az igazság felismerésére törekszik. Ezeket az eszméket képviseli a kör. Magyarország jövője a polgári társa­dalom alapján fog felépülni és apáink az ország jövő­jét vetették meg akkor, mikor a rendi társadalmat polgári társadalommá alakították át. Horánszky beszédét riadó taps követte. Utána felszólalt Madary Gábor, ki poharát a megjelent or­szággyűlési képviselőkre és Apponyi Albert grófra emelte. Majd Rémi Róbert a józsefvárosi kormány­­párti kör nevében üdvözölte Horánszkyt és kiemelte, hogy dacára a köztük fennálló politikai ellentéteknek, Horánszkyt, mint a polgári erények kitűnő képviselő­jét, az­ egész Józsefváros nagyrabecsüli. Általános figyelem között szólalt fel ezután Apponyi Albert gróf. Beszédének elején méltatta az ünnepelt érdemeit, melyeket úgy a politikai, mint a társadalmi tevékenység terén szerzett. Majd hangoz­tatta, hogy a politikus a polgársággal a legszorosabb összetartozandóságot kell, hogy fentartsa, mert a politikusok külön kasztot, külön társadalmi osztályt nem képezhetnek. Örömét fejezte ki a fölött, hogy akkor, mikor a politikai téren annyira exponált sze­mélyiség erényeit ünnepüik, akkor ezen ünneplésben férfias nyíltsággal részt vesznek azok is, kik a politikai életben neki ellenfelei. Ez igen örvendetes jelenség és adja isten, hogy ez ne csak múló tünet legyen, henem maradandó nyomokat hagyjon a magyar nemzet életében és hogy ebből a körülményből mi, a­kik a politikai élet tuséiban egymással szemben állunk, azt a tanul­ságot merítjük, hogy mindig csak legális fegyverekkel küzdjünk egymás ellen; hogy egyikünk se tartsa magát csalhatatlannak; egyikünk tartsa a haza boldogulása mellőzhetetlen feltételének azt, hogy azért, mert a ha­talom birtokában van, polgártársai szabadon nyilvánuló véleményét elnyomja. Azok pedig, a­kik az izgató esz­méknek birtokában vannak, sohse menjenek ezen eszmék hangoztatásában az objektivitás határán túl. Azok, a­kik a gyújtó érzelmek jelszavai felett rendelkez­nek, soh­ase használják ezeket a jelszavakat az ész parancsolta korlátok áthágására. (Lelkes éljenzés és taps.) E szavakkal uraim, tükröt akartam állítani nem csak uralkodó párt, de az ellenzék szemei elé is. Poharát emeli a józsefvárosi polgári­ kör tagjaira. (Hosszan tartó éljenzés.) Utána dr. Bencsik József a megjelent vendé­gekre, majd Havass Rezső a Rémi-kör nevében a békés együttműködésre emeli poharát. Végül dr. Ba­­ránszky a fővárosi sajtó jelen volt képviselőit éltette. A társaság a legvidámabb hangulatban késő éjjeli órákig maradt együtt. A rendkívül ízlésesen összeállított étlap Drechslernek, a képviselőház ven­­gédlősének kitűnő konyhájáról tett tanúságot. TÁVIRATOK. Stuttgart, nov. 7. Vilmos császár ma reggel 5 órakor­ utazott keresztül az itteni pályaudvaron és 8 óra 15 perckor Tübingenbe érkezett, a­hol a Württemberg­ király fogadta. Hivatalos fogadtatás nem volt. Ezután az uralkodók az összegyűlt sokaság­­lelkesült ovációi közt elutaztak Babenhausenbe a hol megreggelizek a aztán vadászatra mentek. *

Next