Pesti Hírlap, 1894. január (16. évfolyam, 1-31. szám)
1894-01-01 / 1. szám
PESTI HÍRLAP 3 i994. január 1. Mollien Hana, Müller Julia, Stark Ludvica és Rothauser Gizella kisasszonyok, Kéry Andor, Pethő Ferenc, Zádor Dezső és Szabó Tivadar urak. 3. Sucher : Erdei leány, zenei jelenet, magánkarének és zenekarra. Müller Julia k. a. és Kéry Andor ur. Az egyleti zenekar Serly karnagy teljes zenekarával lesz kiegészítve. * (I. Napoleon, mint szinműhős.) A párisi Porte-Saint-Martin-színházban egy kiállításos darabot adnak elő, melynek hőse I. Napoleon. A Napóleonok trónkövetelője, Viktor Napoleon herceg a szerzőhöz, Martin-Laya szinműtróhoz levelet intézett, melyben megköszöni vállalkozását és nemzeti eposznak nevezi a darabot. * (Wagner Szigfrid, mint karmester.) Egy nagy berlini zenekari hangverseny alkalmával Wagner Szigfrid, a nagy mester egyetlen fia, mint karmester és dirigens debütkozott a nagy közönség előtt. Kizárólag atyja műveiből volt egybeállítva a hangverseny műsora; egymásután vezényelte a Tündérek, Rienzi, Bolygó hollandi, Tannhäuser és Szigfrid előjátékait és a közönség zajos elismerésében részesült. * (Családi nevek a színpadon.) A boldogult Csiky egyik darabjának első előadása után történt, hogy egy felsővidéki család fölkérte, változtatná meg az egyik alaknak nevét, mert azonos az övével. Párisban a „Cousin-Cousine“ operett szövegírói hasonló bajoknak vannak kitéve. Két család akadt, aki kifogásolta a darabban szereplő neveket s a törvényszék utján ki is eszközölte az újabb elkeresztelést. A francia sajtó egy része most erősen kikel ezen utólagos reklamációk ellen s úgy találja, hogy a családi név mégsem annyira kizárólagos tulajdon, hogy ne lehetne színpadi alaknak is adni. * (A párisi Théátre-Libre-ben) szerdán este adták elő Jules Perrics és Claude Couturier „L’inquiétude“ című színművét, mely egy örökké nyugtalankodó ember sorsát tárgyalja, aki meg van győződve, hogy az egész világ ellene összeesküdött. A pesszimismusnak típusa és végre is belehal ebbe a betegségbe, noha sajátképen nincs is ellensége. Híven van leírva és tárgyalva ebben a dologban mindaz a rossz, amit az ily ember családjának és környezetének okoz. A jó előadás és a sikerült jellemzés szép sikert biztosítottak a darabnak. Ugyanazon az estén egy „Amants éternels“ című némajátékot is adtak elő, mely óriási sikert aratott s mint a „Figaro“ írja, minden tekintetben egyenértékű a „Tékozló fiú“-val, melyet Budapesten is nagy sikerrel adtak. * (A brünni városi színház) évek óta küzd a válsággal. Anyagi és művészi deficitje rohamosan növekszik, a közönség pártfogása régóta elfordult a színház vezetőségétől, mely szinte fejetlenül, minden céltudatosság és művészi ambíció nélkül intézi a színház sorsát. Ily körülmények közt élénk helyeslésre talált a brünni községtanácsnak imént hozott megállapodása, mely a szinház-idénynek megrövidítését, esetleg a színház bérbeadását elvben elfogadta. (Akár csak a m. kir. operaházról volna szó.) * (Francia színtársulat Amerikában.) Mounet-Sully, a Théátre Francaise hirneves tagja, társulatot szervezett, melylyel be fogja járni Amerika legnevezetesebb városait. A játékrend csupa klasszikus KÉPZŐMŰVÉSZET. * (Csók István,) a rendkívül tehetséges fiatal művész Münchenben, oly nagyszabású kompozíción dolgozik, milyet nem egyhamar alkotott magyar művész. A festmény címe „Báthory Erzsébet“, ki tél idején, palotája havas udvarában levetkőztetett és összekötözött leányokat öntöttél végig hideg vízzel. A háttérben néptömeg bámulja ezt a jelenetet. A királyné pokoli élvezetet kifejező arca már készen van s remekül sikerült. Csók István egész tevékenységét most csak e művének szenteli, melyet külön kiállításokon fog a közönségnek bemutatni. * (A magyar művészek Jókainak.) A magyar szobrászok és festőművészek szintén részt vesznek Jókai ünneplésében. A részvétel ügyében ma a művészek értekezletet tartottak és elhatározták, hogy a jubileum napján küldöttségileg üdvözlik a koszorús írót. A küldöttség szónokául Zala Györgyöt választották meg. Zala fogja átnyújtani a művészek ajándékát, egy remek faragott szekrényt, mely tele van a művészek munkáival. Mintegy száz aquarell, tollrajz, krétarajz és vázlat van a szekrényben, közte a legelső mesterek művei: Munkácsy Mihály a „Siralomházban“ festményének vázlatát küldte be, Zichy Mihály nagyobbszabású allegorikus rajzot küldött, Bencur Gyula saját arcképével köszöntött be. A művészek ezenkívül elhatározták, hogy a jubileum emlékére a tavaszszal gyönyörűen dekorálni fogják Jókainak svábhegyi nyaralóját és ott állítják fel a Zala György által mintázott nagyméretű Jókai-szobrot. (A meztelenség a műkiállításokon.) A bécsi képzőművészeti társulat tegnapi ülésén Trenkwald elnök rendkívül érdekes nyilatkozatokat tett, melyek a mi művészeti viszonyainkra is ráillenek. Az elnök nyilatkozatára az adott okot, hogy egy fiatal művész meztelen nőalakját a tárlatról visszautasították, ki ezért nyilatkozatot tett közzé a jury ellen. „Minden évben panaszkodnak egyesek a kiállítási jury eljárása ellen — így szólt az elnök — pedig a jury évente más tagokból alakul, kiket maguk a művészek választanak. Ez különben igen természetes, mert sehol a világon nem találunk oly juryt, mely minden kiállító érdekeit kielégítené. Legyen e jury a legkülönbözőbb felfogású egyénekből összeállítva, közös munkájuk folyamán, e különböző felfogásuk mellett is, abban mindnyájan megegyeznek, hogy a kiállításra csak lehetőleg igazi alkotások kerüljenek, s hogy a tárgy olyan határokon túl ne lépjen, mely a nagyközönség illemérzékét sértené. Ne feledjük el itt azt se, hogy mi művészek a meztelenség iránt többé-kevésbbé eltompulván, oly csekélységek is, melyeket mi észre sem veszünk, a közönség körében már visszatetszést kelthetnek. Különösen illik ez a manapság annyira kedvelt szetlen felfogásmódra, melylyel rut modelleket állítanak oda, összes hiányaikkal, a költészet leghalványabb sugara nélkül pedig az ókor és renaissance remekeinek ez adta meg magasztosságukat. Ez megmagyarázza azt, hogy a jury ilyenkor kötelességének tartja oly dolgok visszautasítását, melyek illenek egy műterembe vagy rajzmappába, de nem a műkiállításba. * (Egy angol szobrász halála.) Woodlngton W. F. angol szobrász 88 éves korában meghalt. Legnevezetesebb alkotásai a londoni Trafalgar-squaren feállított Nelson-emlék nagy reliefje: „A mlusmenti csata“s a Szt. Pál templom Wellington-emlékének gyönyörű bas-reliefjei, és fényképek albumba valók, nem a falakra, de aki „különvéleményéhez“ ragaszkodik, az csakis világos falakra alkalmazza ezeket a faldíszeket. Azonban egy -egy zseniálisan feltűzött selyem, brokát vagy eredeti szőnyeg. ízléses csoportosításban régi fegyverekkel, vagy néprajzi különlegességekkel, finom majolika-díszek, tükrök, vagy aranykeretek fölött egy-egy pálmaág, páfrány, pávatoll, fehér mákvirág vagy napraforgó, a szobák bútorzatával összhangzóan használt népies hímzés vagy naiv dekoráció, ha ízléssel alkalmaztatik, mindig kedvesen hat. A szobák színezésénél tulajdonképen ismét a természetet kell mintaképül vennünk, hol a talaj képezi a legsötétebb részt, az égbolt a legvilágosabbat; a szoba színeinek is a sötétből a világosba kell átmenniük, mert e színbeosztás által a szoba magasabbnak és szellősebbnek tűnik fel. Kisebb szobánál a tető világos legyen, mert a gazdagon feldíszített mennyezet csak rendkívüli méretekkel bíró termekben indokolt. Ha a talaj világos, erőszakosan magára vonja figyelmünket, pedig csak szerény kiegészítő része az általános színharmóniának. A fehér deszkapadló vagy a fehér szőnyeg annyival is inkább visszataszítóan hat, mert természetellenes. Az ízléses berendezés legalább is barnára színezett vagy kirakott parkett- vagy deszkatalajt feltételez, de akinek módjában áll, keletiesen mintázott szőnyegekkel borítsa be a padlóját, azért keleti szőnyegekkel, mert ezek fakó és szerény színharmóniájuk mellett is természetesen hatnak. Mert képzelhető-e annál bolondabb dolog, mintha a szobánkban tigrisvadászok, oroszlánok és rohanó paripák felett sétálgatunk, vagy kolosszális levélzetű melegházi növények tetején? Egy lehullott leveleket ábrázoló szőnyeg azonban indokolható és bizonyára igen poetikusan hatna: előkelő hölgyek toilette-szobájában, hol a világos színek dominálnak, finom hatású és bizarr lehet egy letépett vadrózsákból álló szőnyeg is. A szobák bebútorozása már nagyon sok mindenfélétől függ. Az első kérdés itt is mindenesetre az, ki mennyit szánhat bútorzatára, de a szegény ember semmi esetre se utánozza a gazdagot. A szegény az egyszerű és célszerű bútorokat vegye, ne az olcsó, de roppant hitvány és ízléstelen utánzatokat. A gazdag, ha ízlése van, mindenesetre a művészi ipar remekeit szerzi be. A stylszerű berendezésnél természetesen ne feledjük, hogy lakást rendezünk be s nem múzeumot. Ne az a cél lebegjen előttünk, hogy pl. a szalonunk az utolsó zugig rococo stylben, ebédlőnk magyar, vagy ó-német, hálószobánk empire, fogadószobánk arab, gyermekszobánk japán, dolgozószobánk XVI. Lajos korabeli ízléssel legyen berendezve, ezt tegye az, kinek lakosztályok állanak rendelkezésére, de arra törekedjünk, hogy minden egyes bútordarab egyúttal műtárgy is legyen. A műtárgyak felismerése persze fejlődött műszlést követel s ez a fővárosi lakosoknál, kik évek hosszú során át sok összhangzóan egybeállított műtárgyat láthatnak, gyakorlati útán puszta szemlélet útján is roppantul képződik. Ami legkellemesebben hat bármely lakosztály megtekintésénél, az, hogy abban lakójának egyénisége, szelleme és működése kifejezését lássuk. Némely lakásban több nemzedék alkotását is mintegy kiérezzük s látjuk az ízlés tökélyét, melylyel a család minden egyes tagja hozzájárult az egyöntetű és összhangzó berendezéshez. Ily lakás sohasem fog kellemetlenül és szegényesen hatni, bármily egyszerű legyen is. A paraszt egyszerű szobácskája is, izlésteljes berendezés mellett kellemesebben fog hatni,mint egy-egy nagyúri pöffeszkedéssel berendezett bútorraktár. Lakásunk berendezését tehát lehetőleg magunk végezzük; a kárpitos igen ügyes mesterember lehet, ki a maga bablonja szerint dolgozik, talán kifogástalanul, de ha az ily szalon s a jóizlésű háziaszony által berendezett szalon közt vonunk párhuzamot, szinte csodálatos különbséget látunk. Amott a nehéz selyem- és aranyozott bútorok hidegen hagynak, itt az egyszerűbb berendezés is mindenütt meleg kedélyt, költői lelket és szellemességet sugároz. Felismerjük az alkotó egyéniséget és bizalmasabban csevegünk. A kárpitosnak talán fel sem tűnik egy-egy hely kopársága, melyet a jóizlésű háziasszony talán csekélyke, jelentéktelen dekorálással vonzóvá tesz. A szalonnak egyáltalában nagy előnye, ha fantasztikusan van berendezve, mert a sokszor idegen elemekből összetoborzott társaság szives darabokból áll és elsősorban az „Antigone“, „Oedipus“, „Rur-Blas“, „Hamlet“, „Hernani“, „Le Cid“ és „Andromaque“ című tragédiákat foglalja magában. A sajtószabadság. — A Felv. Közművelődési Egylet fölirata. A Felvidéki Közm. Egyl. turóc-szent-mártoni közgyűlése tudvalevőleg szept. 13-án a nemzetiségi sajtó megfékezéséről tanácskozott. Az ebből kifolyó föliratot imént küldték el Wekerle miniszterelnöknek. Lényeges része a következő: „Nekünk különösen a tót lapokat és azoknak köznépünkre való hatását van alkalmunk állandó figyelemmel kísérni és szomorúan kell konstatálnunk, hogy a pánszlávizmusnak, az állam egységének megbontására irányuló törekvéseknek a felvidéken való rohamos terjedését ha nem okozta is, de kiválólag mozdítja elő ez a kis eszközökkel, de jobb ügyhöz méltó, szívós kitartással, célját mindig szem előtt tartó következetességgel működő tót sajtó. És bár kétségtelen, hogy a nemzetiségi sajtó e káros hatását alig lehet a sajtó útján orvosolni, hogy tehát a sajtó korlátozatlan szabadsága mellett szóló érvek legnyomósabbika itt igen sokat veszít hatályából, mégsem tartjuk a bajok helyes orvosszerének e sajtószabadság korlátozását.“ A fölirat itt részletesen és szépen indokolván a sajtószabadság minden részen való föntartásának szükségét, így folytatja: „Ezen szempontok vezérelnek, midőn az 1818 ■ XVIII. t.-cikk teljes terjedelmében való fentartását kivánjuk, de ezen szempontok késztetnek azon kívánságnak kijelentésére is, hogy a jogegyenlőség és a sajtószabadság által szabott határokon belül az államhatalom teljes erélylyel járjon el azokkal szemben, akik a magyar állam törvényei által biztosított sajtószabadsággal visszaélve, létalapjában támadják meg a magyar államot, hogy a büntető törvény teljes szigorral hajtassék végre a nemzetiségi sajtóbeli izgatókkal szemben is. Pánszlávjaink nem bírnak hajlandósággal a mártírságra. Ha meglátják, hogy nem elég a szavakban válogatva látszólag ártalmatlan mezbe öltöztetni hazaáruló gondolataikat, ha meglátják, hogy az igazság megtorló karja lesújt reájuk mindannyiszor, ahányszor ellene vétettek, akkor a viszonyokat ismerve állíthatjuk, hogy rövid idő alatt meg fognak szűnni a nemzetiségi lapok piszkolódásai, nem fognak merészkedni ezen állam egysége ellen eddig űzött izgatásaikat folytatni. Örömmel tapasztaltuk, hogy a nagyméltóságod