Pesti Hírlap, 1894. október (16. évfolyam, 274-304. szám)

1894-10-22 / 295. szám

., Aladárné szül. Wenkheim, a királynénak sorban következő asszonyokat mutatta be: Almássy-T­­­áth grófnőt, A.)!drass!/-Károlyi gróf­nőt, Dókus Ernőné szül. Ragályi úrnőt, Esterházy- Lobkovitz grófnőt, Esterh­áz­y-Schwarzenberg grófnőt, Fekete Dessewffy bárónőt, Pestrestes-Károlyi grófnőt, Hugonnay-Simoncsk­a­ grófnét, Hengelmüller-Bor­­kovszka urhölgyet, Josi­­fa-Jósika bárónőt, Liphtay- Lázár bárónét, Jovassy-Liphtay urhölgyet, Piret-Ká­­rolyi bárónét, Széchényi-Dőry grófnét, Sztáray-Hadik grófnőt, Szegedi­-Gerliczy urhölgyet, Semsey-Dessewffy urhölgyet és Fenest Petro-Forgách grófnőket, továbbá Széchényi Paula grófkisasszonyt, Negro grófkisasz­­szonyt és Liphtay bárókisasszonyt. Azonkívül bemu­tatta A Tárolf­i-Korniss grófné Károlyi Erzsébet gróf­kisasszonyt, Károlyi-Erdődy grófnő Károlyi grófkis­asszonyt, Vécsey Dezső báróné Vécsey bárókisasz­­szonyt, Apponyi-Scherr grófnő a két Apponyi gróf­kisasszonyt, Cziráky-Keglevich grófnő Czirák­y Margit grófkisasszonyt, Thew Meine-Wenckheim grófnő két leányát, Almássy-Fieth grófnő leányát, Fesztetics-Ku­­binyi grófné a leányát, Sztáray-Hadik grófnő Hadik gróf­kisasszonyt, Széchenyi-Dőry grófnő leányát, And­rássy- Zichy grófnő Zichy grófkisasszonyt és Szegedi­-Gerli­­czyné urhölgy két leányát.­­ ... Szolgálattevő kamarás Bánffy György gr. volt. E hölgyek bemutatása egy teljes órát vett igénybe, mire a királyné ő felségének egyenes kíván­ságára Szlávy József, Jókai Mór és Ráth főpolgár­mester a fehér terembe rendeltettek, a­hol a ki­rályné hosszas ideig társalgott velük egyenként. A Dunára néző termek egy részében roppant gazdag buffet volt fölállítva, egy teremben kiválóbb­nál kiválóbb borokkal és behűtött pezsgővel szolgál­tak. A termek csak 9 óra után teltek meg, mivel a társaság legnagyobb része benn maradt a terem­ben, hogy lássa az udvart és megfigyelje, hogy a­­király és királyné a cercle alkalmával kiket szólí­tanak meg. 10 óra után a királyné a kék terembe vonult vissza teához és itt két nagy asztal volt fölállítva, a­melyek egyikén a királyné, a másikán Klotild főhercegnő foglalt helyet az asztalfőn. Ezen aszta­loknál a palota- és csillagkeresztes­ hölgyek számára voltak ülések föntartva. A király ez alatt is foly­­tatta a cerclet a nagy márvány­teremben, szintúgy József főherceg, József Ágost főherceg és Kóburg Fülöp herceg a terem különböző részeiben szintén cerclet tartottak. A király, miután az angol főkonzullal beszélt, sorban megszólította Drohobeczky püspököt, Szapáry Géza grófot, Keglevich István grófot, Széchenyi Sán­dor grófot, kivel ő felsége igen sokáig beszélt, Cse­­konics Endre grófot, Apponyi Lajos grófot, Zelenka püspököt, Podmaniczky Géza bárót, kivel föltűnően hosszasan beszélt a király és a német főkonzult. Ez­után a király Hohenlohe herceg által bemutattatta magának az ifjú pálcás urakat, kik ma szolgálatban voltak és mindegyiket megszólítással tüntette ki; majd folytatta a cerclet és megszólitotta Nádasdy Ferenc grófot, Zichy Nándor grófot, Cziráky Antal grófot, az orosz főkonzult, Dessewffy Aurél grófot, Mihályi püspököt, Zoltán vezérőrnagyot, Apponyi Albert grófot, kivel hosszabb ideig beszélgetett és Esterházy Mihály grófot. Ezután ő felsége a terem másik részén meg­pillantva Szlávy Józsefet, a főrendiház elnökét és Vay Béla bárót, ez urakhoz közeledett és szemmel láthatólag nagy érdeklődéssel egy negyedóránál töb­bet társalgott velük. Ezután megszólította a király Bessenyey alezredest, Pongrácz Károly grófot, Hans­­karl vezérhadbirót, nagyon sokáig társalgott Széchényi Imre gróf volt berlini nagykövettel, továbbá Nikolics Fedor báróval, Széll Kálmánnal, Miklós Ödön állam­titkárral, Rezey Sylvius képviselővel, Ráth főpolgár­­mesterrel, ifj. Széchenyi Imre gróffal és Teleki József gróffal. Ezalatt fél tizenkettőre járt az idő és ő felsége a király, miután jelentették, hogy a királyné már előbb visszavonult termeibe, mindenfelé barátságosan köszöntve, szintén visszavonult. Most már gyorsan szétoszlott a társaság; mindenki a nagy lépcsőhöz sietett, hogy elérhesse kocsiját. A kocsik fölvonulása ezután különösen azért tartott szokatlanul sokáig, mert a folyton tartó zivatar késleltette a kocsik érke­zését. Az utolsó kocsik csak fél egy óra körül tá­voztak a várból.­­ (A királyi pár Budapesten) A budai várpalotában vasárnap este megtartott fogadó­estélyre a király ő felsége és Erzsébet királyasszony már tegnap délben jöttek be Gödöllőről külön udvari vo­nalon. A keleti pályaudvar környékét és a várba ve­zető utakat nagyszámú kiváncsi közönség lepte el. Mindenki óhajtotta látni a felséges asszonyt, aki oly ritkán jön közénk. Hivatalos fogadtatás nem volt, csu­pán Beniczky Ferenc főispán, Ráth Károly főpolgár­mester, Ludvigh Gyula államvasúti igazgatósági elnök, Séller Sándor főkapitány és Laehnit felü­gyelő-állo­­másfőnök várakoztak a vonatra. A nyolc kocsiból álló külön udvari vonat Kovács vasúti üzlet­igazgató vezetése alatt 12 óra 43 perckor robogott be a pá­lyaházba. A vonatból először a király szállott ki és lesegítette Erzsébet királynét, a­ki egyszerű fekete ruhát, hosszú fekete kabátot s tollal díszített fekete bársony kalapot viselt, mely látni engedte dús fona­­déka haját. Arcát nem takarta fátyol. A királyné friss jó színben van. A közönség lelkesen megéljenezte a ki­rályi párt, a mint a kocsiból kiléptek. A király és a királyné megszólítással tüntette ki a fogadásra meg­jelent urakat s aztán a királyi várótermen áthaladva nyitott udvari kocsiba ültek. Kíséretükben voltak Paar Ede gróf lovassági tábornok, főhadsegéd, Nop­­csa Elek báró, a királyné főudvarmestere, Ferenczy Ida asszony, az udvarhölgyek és szárnysegédek. Ér­dekes incidens történt a királyi párral, amint kocsi­juk a dohány- és síp utca sarkán elhaladt. Egy elég tisztességesen öltözött 16 év körüli fiatal­ember ugyanis kiválva a nézők közül, hirtelen odaugrott az udvari fogat elé és egy kérvényt nyújtott át a király­nak, aki azt el is fogadta. A fiatal­ember aztán vil­lámgyorsan visszaugrott és hirtelen eltűnt a tömegben. (A kérvény átadója, mint értesülünk, Szabó Géza a Markó­ utcai gymnázium 5. oszt. tanulója, egy szegény árva fiú, aki rendesen kiállított és fölszerelt folya­modványában támogatást kér.)­­ (Ferenc Ferdinand főherceg és Helén orleansi hercegnő.) Már többször merült föl a hír, hogy osztrak-esztei Ferenc. Ferdinánd főherceg eljegyzi Helén, orleansi hercegnőt. Legújabban a Köln. Zrgnak azt írták Pétervárról, hogy az orosz fővárosban e hírnek annál inkább adnak nagyobb hitelt, mert Helen hercegnő nemrég meglátogatta Bécsben Coburg Klementina hercegnőt, a­ki e há­zasságot leginkább óhajtja. Ezzel szemben egy bécsi lap azt írja, hogy Helen hercegnő két év óta nem is volt Bécsben s hogy az egész eljegyzési hir alap­talan.­­ (A diplomácia köréből.) Zichy gróf, pá­risi nagykövetségünk első tanácsosa, szabadsága után visszatért Parisba; de nem marad sokáig, hanem el­megy Stuttgartba követségi állomására. Hoyos, volt párisi nagykövet tiszteletére a párisi osztrák-magyar kolónia ünnepélyt rendez november 4-én.­­ (Iségy főhercegnő kalandja.) A badeni szőlőhegyek között furcsa kis kalandjuk volt Frigyes főherceg leánykáinak, a tizenegyéves Henriette főher­cegnőnek és a nálánál fiatalabb Natália, Gabriella és Izabella főhercegnőknek. A kis főhercegnők alá­­juk kiséretbben sétáltak a szőlők közt s minthogy épen szüret volt, Hölbel Kornélia szőlőtulajdonosnő néhány szép fürttel kínálta meg őket, amit örömmel fogadtak és haza akartak menni. Amint tovább men­tek, egyszerre csak eléjük toppan a csősz és rájuk mordul, hogy már régóta szemmel tartja őket s hogy hiába is tagadnának, mert a szőlő, mit kezükben tar­tattanak, bizonyítja bűnösségüket. A szigorú csősz kijelentette, hogy bekíséri őket a polgármesterhez. Szenesére még jókor érkezett egy weikersdorfi ember, a­ki a főhercegnőkre ráismerve, a csősznek meg­mondta, hogy kiket akart bekísérni, mire a csősz ijedten kért bocsánatot. A főhercegnők a fájukkal ez­után minden baj nélkül tértek vissza Weilburgba, hol nagy derültség közt beszélték el kalandjukat.­­ (A főispán esküvője.) A­mint lapunknak Nagy-Szőllősről írják, Ugocsa­ megye főispánja, Lónyay Sándor tegnapelőtt tartotta esküvőjét Nagy-Szőllősön a ref. templomban tasnád-szántói Becsky Emil leá­nyával, Idával. Az esketési szertartásnál jelen vol­tak: Lónyai János Máramaros megye volt főispánja, tanuk: id. Lónyai Sándor, Meliorisz Miklós, Szentpáli István, alispán és Hagara Viktor voltak. A templomba, bár a szertartás szűkebb családi körben ment végbe, megjelent Ugocsa megye egész tisztikara és nagyszámú előkelő közönség. — (A „Szabad Líceum“) választmányi ülést tartott a műegyetem tanácstermében, Jeanovics György nyugalmazott államtitkár elnöklete alatt. A titkár be­mutatta az idei előadások programmját, mely a ta­valyinál is sokkal változatosabb. A rendes előadáso­kon kívül háztartási szaktanfolyamot is rendeznek, elméleti és gyakorlati részszel.­­ (Orvosi szakvélemény Salamon Ella haláláról.) Baruch Mór törvényszéki orvos és dr. Hoffmann Mór nyíregyházi orvosnak Salamon Ella halálára vonatkozó és több évre terjedő véleménye, melyről már megemlékeztünk, kimerítően foglalkozik a boncolás eredményével s miután kiemelik a neve­zett orvosok, hogy az agyat rothadása következtében már nem boncolhatták, — nyíregyházi levelezőnk közlése szerint — így fejezik be: Végre még a jegyzőkönyv alapján fölemlítjük, hogy a bal kéz hátán talált elváltozás hegnek tekin­tendő, melynek külöm­e, minősége bizonyítja, hogy az egy régebben szenvedett sérelmezésnek következ­ménye, mely a bőr fölületes rétegeire terjedt, a ha­lállal semmi összefüggésbe nem hozható, de egy magában véve 8 napon túli, de húsz napon inneni gyógytartamot igényelt. A sérelmezés módjára nézve a vizsgálati iratokban foglalt azon állítás, hogy a hip­nózis alatt suggestio útján lett egy tüzesnek állított, de különben hideg hajla rátevése által okozva, a heg küllege által, annyiban igazolást nyert, a­mennyi­ben tényleg égési sebnek következménye. A gyomor táján talált foltok már nem az élen lettek elő­idézve. Ezen véleményünk megállapításánál szándéko­san körültük bármily kecsegtető is volt a kínálkozó alkalom, azon tudományos elméletek fejtegetését, me­lyek a hipnózisról az újabb irodalomban oly kiter­jedt vita tárgyát képezték, mert azon meggyőződés vezérelt, hogy a gyakorlati célra szánt szakértői vé­lemény nem azon tér, melyen még befejezetlen tudo­mányos kérdések elbírálhatók lennének, de különben is a bírói megbízásból önként folyik a­ szakértőnek azon kötelezettsége, hogy mindig csak a fönforgó vádbeli cselekményre vonatkozva, véleményének tár­gyilagos alapját, az itt nyilvánuló jelenségekből me­rítse és épen mert a Neukom által Salamon Ellán végzett látványos mutatványokról teljes bizonyos­sággal állítható, hogy Salamon Ella egészségét a leggyászosabban befolyásolták s mivel ezen vélemény­hez bármily nézetet tápláljunk is a hipnózisról, két­ség nem fér, mihelyt elfogadjuk, a mint el kellett fo­gadnunk azon tételt, hogy mindaz, a­mi ideges iz­galmat okoz, káros hatást gyakorol az idegekre, ki­váló feladatunknak tekintettük azt bizonyítani, a­mi e konkrét esetben tényleg bebizonyítható volt, miglen mellőztük az általános, tisztán elméleti álláspontot, mely bármily érdekes is, részint ismeretünk hiányos­sága, részint a szakértői nézetek szétágazása folytán bizonyítékok alapján nyugvó véleményt amúgy sem szolgáltatna.­­ (Az orsz. kereskedelmi- és iparcsar­­nok) új helyiségeit fényes lakomával avatták föl. A nagyszámú lelkes közönség körében ott voltak Matle­­kovics Sándor és Bessenyey Ferenc orsz. képviselő, Brázay Kálmán, Saxlehner Árpád, Weisz Berthold, Fürst Jakab, Fischer Ignác, Szterényi iparfelügyelők, stb. Az első fölköszöntőt Matlekovics Sándor mon­dotta, aki a csarnok és a magyar kereskedelem és ipar fölvirágzására emelt poharat. Herzfeld dr. Mat­lekovics Sándort, mint a csarnok elnökét és megte­remtőjét s mint a magyar közgazdaság egyik kitűnő vezérférfiát éltette. A csarnok iránta való ragaszko­dásának azzal is kifejezést akar adni, hogy mell­szobrát a csarnok számára megrendelte. Szóltak még dr. Schulhoff, Bessenyey Ferenc, Brázay Kálmán, Fürst Jakab, Weisz Berthold és többen.­­ (Justh Zsigmond temetése.) Justh Zsig­mondinak, az idegenben elhunyt magyar írónak holt­testét tegnap helyezték örök nyugalomra, Szent- Tornyán. A temetésen százakra menő gyászoló kö­zönség vett részt, közte Veress és Endrey országgyű­lési képviselők is. A ravatal az emeleten volt elhelyezve. A lépcsőház és a ravatalos szoba fekete drapériával volt bevonva, az ablakról pedig hatalmas fekete zászló csüngött alá. A temetésre a tornyai és kör­nyékbeli olvasó-egyletek lobogó alatt jelentek meg. A megboldogultat zeneszó mellett kisértékk nyugvóhelyére, mely az általa épített görög színház nézőterének közepén van­ A megboldogult páholyában keresztet állítottak föl A koporsón a következő koszorúk vol­tak : Batthyány Lajos és Ilona : felejthetetlen barát­juknak. — Hubai Jenő és neje Justh Zsigmondnak, a lánglelkü költőnek és legjobb barátjuknak. — Ma­­tild néni: szeretett Zsigának. — Czóbel Minka (két pálmaág) — Báró Révay Gizella: őszinte részvét­­eléül. — P.-Szent-Tornya község előljárdsága : Justh Zsigmondnak. — Szeretett disztagjának: Bánfalvai olvasókör. — Wohl Janka : Elvesztettünk, de ne- NAPI HÍREK. 4__________________________ PESTI HÍRLAP 1894. október 22. SZÍNHÁZ és zene * (A „Charitas“) harmadik előadását — mely közmondás szerint az első jó előadás,­­ tegnap, vasárnap nagy közönség nézte és hallgatta végig, mely kivált Jászai Mari és P. Márkus Emília szép alakítása mellett tüntetett. A szerzőt az első fölvonás végén hangosan hívták, mindaddig, a­míg meg nem jelent. Az előadás jó volt, bár még mindig nem lehet „befejezettnek“ mondani.

Next