Pesti Hírlap, 1894. december (16. évfolyam, 335-364. szám)

1894-12-01 / 335. szám

1894. december 1. PESTI HIRLA­P is. Jelezte egyúttal, hogy közigazgatási bíróság fog kiállíttatni, melynek föladata lesz a fölmerülő sé­relmek fölött a törvény és az igazság szempontjából ítéletet mondani s miután célzott arra, hogy az 1868 év­i XXXVIII. t. c. revíziójával már behatóan foglalkozhat a minisztériumban, az értekezletet bere­­kesz­te. Az állami tisztviselők lakpénzét az 1893. IV. t. c. négy osztályban állapította meg. Aj megál­lapodás azonban csak azon állomáshelyekre terjesz­tetett ki, melyek a katonai lakbérosztályok vala­melyikébe sorozva voltak s igy azon városok s köz­ségek, melyek katonai lakbérosztályzatokba sorozva nincsenek, egyelőre a törvény által megállapított lak­­bérosztályok közül az utolsóba osztottak. Minthogy ezekre nézve a törvény kimondja, hogy eként soro­­zandók a törvény által megállapított második, har­madik s illetőleg negyedik osztályok valamelyikébe, hogy a helyi házbér-vallomások átlaga alapján álla­píthatók meg, mely katonai lakbérosztályzatba tar­toznának : a pénzügyminiszter megindította a ház­bérek kipuhatolása iránt a tárgyalásokat s ezek alap­ján a katonai lakbérosztályzatok, illetve az 1893. IV. t. cikkben megállapított lakpénzosztályok vala­melyikébe leendő sorozás iránt január hó elsejétől kezdve szándékozik a minisztertanács hozzájárulá­sánál intézkedni. A dunáninneni ág. h ev. egyházkerület szervezése. A zsinaton hozott s a király által szentesített törvény a volt dunáninneni egyházkerü­letet régi alakjában föloszlatta. A minden kérdésben, de mindig hazafiatlan irányban hatalmaskodó öt egy­házmegyéből (Nyitra, Trencsén, Turóc, Liptó, Árva) csak Nyitra és Trencsén s egyelőre, mig a püspök, Babtik Frigyes liptó-szent-miklósi lelkész, Liptó is ha­gyatott meg ott ; ellenben hozzácsatoltattak Fehér, Komárom, Bars,­ Hont és Nógrád s azonkívül ott ma­radtak a régiekből Mosony, a pozsonyvárosi és po­­zsonymegyei egyházmegye. Árva s idővel Liptó a tiszai, Turóc a bányai kerületbe osztattak be. Az új beosztás szerinti kerületek igazgatását a püspökök nov. 15-én vették át. Az újjá alakított dunáninneni kerület dec. 19-én s következő napjain Pozsonyban tartja gyűlését, részint, hogy alakuljon, részint, hogy a Turóc-Szent-Mártonban föloszlatott augusztusi gyű­lésben elintézetlenül maradt ügyeket elintézze. Az előértekezlet 18-án lesz, d. e. 9 órakor. ORSZÁGGYŰLÉS. I. A vígszínház szubvenciójáról ma folytató­lag tartott vita egyáltalán nem bővelkedett új mozzanatokban. A segélyezés mellett fölszólalók azt mondották, hogy nem kell félteni a magyar­ságot, az ellenzők azt magyarázták, hogy igen. Közben Gulner Gyula és Horváth Gyula, mind­egyik a maga szempontjából fejtegette a sovi­nizmus fogalmát. A vita különben Berzeviczy Albert felszó­lalásával kezdődött, ki azt a módosítást aján­lotta, hogy nem magyar nyelvű előadásokat csak kiváló vendégművészek fölléptével és korlá­tolt számmal lehessen tartani. Pázm­ándy Dé­nes azt óhajtotta, hogy a vígszínház képviselő­részvényesei ne szavazzanak, különben pedig azzal a föltétellel, hogy magyar jellege lesz az intézetnek, elfogadta a javaslatot. Horváth Gyula nem tartotta helyén­valónak a sovi­­nisztikus aggodalmakat. Herman Ottó Jó­kait aposztrofálta, mikép tudott ő, a nemzet költője, ily ügy támogatására fölszólalni ? Gulner Gyula igen szépen és lelkesen beszélt — Hor­váth Gyula nézetével ellentétben — arról, hogy a jelen esetben igenis, a sovinizmus igazolt, mert a nemzet nyelve, legdrágább kincse forog szó­ban. Ha annak idején tíz, húsz, később ezer és még több magyar nem lett volna sovinista, akkor ki tudja, mi lett volna alkotmányunkból ? A minthogy igaz is, mert add oda e tekintet­ben a kis úradat és elhódítják az egész ke­zedet. Jók­ai Mór is fölszólalt még egyszer. Be­bizonyította humoros modorában, hogy esze á­­gában sem volt esetleg nem magyar előadáso­kat pártolni, csak azt mondta, hogy itt a par­l­­amentben nem mutattuk magunkat oly­any­nyira németelleneseknek. Polónyi Géza is szólt, inkább m­athem­­ikai oldalát tárgyalván a szubvenciónak, mire nézve pontosan kiszámította, hogy merő­ajándék. Hieronymi Károly belügyminiszter záró­szavában határozóban kijelentette, hogy ter­­vezett vígszínház nem lesz se német, s más nyelvű, hanem magyar és ha megnyugtatót­ szo­l­gál, szívesen beleegyezik oly módosításb h°gY ha idegen nyelvű előadásokat akarnak tartani, minden egyes esetben csak miniszteri engedély­­lyel tehessék. A szélsőbal erre névszerinti sivatást kí­vánt, mire a szavazás fölött folyt hoszabb vita. Ugron Gábor tisztázni kívánta elől»­ várjon a részvényes képviselők szavazhatnak ? Szóltak ehez pro és kontra Gromon Dezső Olay Lajos, Polónyi Géza, Horváth Gyula, Beöthy Ákos, Dániel Ernő, Herman Ottó, H­edüs Sándor, Fest Imre és az elnök, a részvényes képviselők legnagyobb része pedig előre is kinyilatkoztatta, hogy a várandó hasznot a hiapkrók nyugdíj­intézetének ajándékozza. Végre a szavazáshoz leetet­t fogni, me­lyet az ülés elejétől fogva sürgetett türelmetle­nül a nagy többség. Eredmnye lett : szavazott összesen 221 képviselő, 113 a javaslat mellett, 98 ellene s így 25 szótöbbséggel elfogadták. Megjegyzendő még, hogy a mai ülés egy­általában szokott nyugtalanság között folyt le A képviselők mo­st diskurálgattak egymással és még Jókait­­ részesítették kellő figyelem­ben. Valaki ki­mitatta, hogy a mai ülés fo­lyamán az el­­­ettó nyolcvankétszer mondta azt, hogy :­índet kérek­­, képviselő urak!“ II. A képvis­ház november hó 30-iki ülése. Elnök Bánffy Dezső báró 10 órakor nyitja meg az ülé . Jgyők: Schőper Ernő, Perczel Béni, Bartók A­rmány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor­niszterelnök, Hieronymi Károly, Szilágyi Dezső Eötvös Lóránt báró. múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítik. Önök jelenti, hogy Eötvös Lóránt báró man­­dátumt­­a törvényes határidő alatt meg nem támad­­tatoa vég­eg igazolták. A napirend első helyén a magyar folyam- és lei­hajózási társulat állami segélyezéséről szóló tör­­v^javaslat harmadszori olvasása, áll. A ház a törvényjavaslatot ha ripadsz^ri olvas^S* ji is megszavazza. Következik: a vígszínházról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Bevezetés: Pap Elek jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. ház! (Zajos nyugta­lanság.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni! (Foly­tonos zaj és nyugtalanság.) Méltóztassanak nem be­szélgetni. (Halljuk! Halljuk !) Polónyi Géza: Rendkívül sajnálom, hogy Jó­kai Mór igen­­. képviselőtársamat nem látom a je­lenlevők között. (Folytonosan tartó zaj.) Elnök : Csendet kérek! Pongrácz Károly gróf: Én voltam fölírva, hogy van az, hogy Polónyi Géza képviselő úr beszél ? (Folytonos zaj.) Elnök : Csendet kérek! (Polónyi Géza leül. Zaj és nyugtalanság.) Csendet kérek, t. ház, méltóz­tassanak ezt tisztába hozni. Pongrácz Károly gr. volt fölirva. (Halljuk ! Halljuk!) Pap Elek jegyző: Pongrácz Károly gr. volt fölirva. Elnök : Csendet kérek! (Halljuk ! Halljuk! Zaj.) Méltóztassanak csendben lenni, t. ház [­(Halljuk! Halljuk!) Pongrácz Károly gróf: úgy tüntetik föl a dolgot, mintha itt nem egy konzorcium állami segélyezéséről, hanem csupán egy negyedik színház építéséről volna szó s ennek szük­ségessége mellett a színházak elégtelenségével argu­mentáltak. De ez nem igy van. Itt egy konzorcium állami segélyezéséről van szó, annak pedig nem szavaz meg egy fillért sem. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak! kora elmúlik és eljő az életnek igazán szép, költői kora, mikor teljesen kifeslett szivének minden paránya vágyakozik az éltető, forró szerelemre, mikor ifjú kedélye szórako­zásokra s az élet ezernyi apró és nagy örömére vágyakoznék és önnek ott kell majd ülni a a vezérvonalu fehér házban, az élet örömeivel jól lakott öreg bácsi mellett, a ki, ha át akarja őt ölelni, bizonyára azt mondja unott, fáradt hangon: — Édes Zoé, azaz Katalin, ne legyen olyan gyermekes. Az élet komoly dolog. Beszéljünk inkább arról, hogy járadékokba helyezzem-e el megtakarított pénzünket, vagy földhitelintézeti papírokat vegyek rajta? Mert én gondoskodni akarok a maga jövőjéről. Hogy fog maga majd akkor elhúzódni a lakás legfélreesőbb szobájába és hogy fogja zo­kogni : — Gondoskodik a jövőmről! De hát a je­lenemről ki gondoskodik ! És azt is szinte előrelátom, hogy mikor majd az André úr édes mamájának útmutatásai nyomán (a­ki akkorára még jobban fog köhögni és még többet fog veszekedni) a barackot fogja­­befőzni, melyet André úr olyan nagyon szeret, hát maga durcásan le fogja hámozni a barac­kok héjával együtt a barackokat is, úgy, hogy a duránciakból csak a magja marad, mire a mama rá fog mozdulni: — Mindenben könnyelmű és haszontalan vagy ! Mikor jön már meg az eszed ! Hiszen egy barack két krajcár és az urad nem a szeméten keresi a pénzt ... Téli utitárlat. Részletek. I. Fest­mén­yek. (3-ik folytatás.) 130. Kacziány Ödön: Lidérc-rom. Jókai Mór :Páter Péter 14 regényből. Poetikus művészi lélek megnyilatkozása. A kp közepén, szürke ködök között idomtalanságában is érdekes rom emelkedik ki, mely­nek ablakából misztikus fény sugárzik. S ebbe a hallgatag magányba a hajnali csillag réveteg sugarai szövik a mesét. 140. Bornim Rítta Régi kovácsmű­hely. — Stimm­ingos és nagyon szépen megfestett üresség. 141. Van Leemputten Frans. Fecsegő!.. — A flamand mester egyik roppant színes, igazán mes­teri képecskéje, melyen három flamand paraszt me­nyecske tracsesol. 143. Szinyei Merse Pál, Tájkép. — Színek­kel való dorbézolás. 145. Szalay Károly, Tájkép. — Lelkiismere­tesen tanulmányozott üresség. 146. Ujházy Ferenc: Csőcselék. — Egy ma­gyar Osfade. Humoreszk, flamand eredeti után ki­fordítva. Magyar és magyartalan jelmezekbe bujtatott flamand csőcselék, (valószinüleg az ottani Búzáiké­ban) melyet egy óriási­ pár polkával mulattat. A bu­­bánatában összezsugorodott népség azonban kevésbé a táncolókban, mint inkább ,a kancsókban gyönyör­ködik. 150. Villegas José: Kakas-viadal. — A Rómá­ban élő spanyol mesterek egyik matadorjának műve. Kisebb vászon, két arabssal, kik kakasaik erejét mér­ték össze. Ecsetkezelése bámulatosan szép. 151. Hodebert Léon Auguste Cesar. Reggel. Újabb meztelenség egy nagyon impozáns keresztne­vekkel rendelkező franciától. Igazán szép és érzéki akt, melyet festője meztelenül ültetett a patak menti harmatos fűbe. 152. Telepy Károly. A poprádi tő. — Ismét egy nagy­ vászon Telepytől. Nagy ambíciók, nagy sziklák és nagy effektus, csak a zergék picinyek. Ez azonban csekélyke szálka ekkora vászonban. A leg­nagyobb érdemet pedig abban a fáradhatlan iparko­dásban látjuk, melylyel a művész egy ország legszebb pontjait közönségünkkel megismerteti. Az ilyen mű­vekből a kormány rendeljen meg az egész kollekciót a szépművészeti múzeum számára és utaztassa meg a külföldi tárlatokon, hadd keltse föl velük a turisták érdeklődését. 151. Kocsi Horváth Jolán: Kis baleset. — Egy kosár feldöntött szőlő, melyet a családi buldogg strázsál. Ötletes staffage a csendélet-képek unalmas­­ságának ellensúlyozására. 157. Basch Árpád. Ha értem jönne egy királyfi! . . . — Kedves mondás egy folyam partján álmodozó libapásztorlány szájában. Kár, hogy kidolgo­zása nincs arányban a cim jóságával. 158. Skuteczky Döme. De jó lesz­ — A visz­­szaolaszosodott Skuteczky kedves miniatűrje. Egy

Next